Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-09 / 186. szám

MOSZKVAI LÁTKÉP LEVELEZŐINK ÍRJAK Mikor fejezik be a kultúrotthon építését 9 Lassan megint közeledik az ősz, utána jönnek a hosszú téli esték, amelyek a legal­kalmasabbak a falusi dolso­­zók rezére tartandó ismeret­terjesztő előadásokra. Az el­múlt télen a régi olvasókör­ben 25 ismeretterjesztő elő­adást tartottunk. Márciusban azonban ezt a helyiséget is­mét elvették, s azóta nincs a dolgozóknak otthonuk, aho1 egymással találkoznának, ta­nulnának, szórakoznának; Az új kultúrotthon építését régen megkezdték, falai már csaknem egy év óta állanak De tél óta semmit sem ha­­’adt előre a munka; A nyári munkák zöme már befejezést nyert, így az építkezéshez 'enne elegendő munkás. Ezért kérjük az illetékeseket, mi­előbb intézkedjenek, hogy a besenvszögi kultúrotthon épí­­‘ését befejezzék. Wesniczky Antal Besenyszög 900 négyszögölről 38 ezer forint bevétel Pabar Sándor, a mezőtúri Búzavirág Tsz vezető kerté­sze nem mindennapi ered­ményt ért el primőráru ter­melésében. 550 négyszögölön 22 mázsa korai paradicsomot 180 négyszögölön 400 csomó hónanosretket ég 27 mázsa uborkát, 170 négyszögölön 2"00 darab átlagosan másfél kilós karfiolt termelt. Paradi­csomból augusztus 1-ig 15 ezer forint, retekből 2200 uborkából 13 500, karfiolból 7 forint volt a kertészet bevétele; A palánta-nevelés mind­egyik növénynél üvegházban 'ápkockába tűzdelve történt 3 kiültetés után is mindaddig üveg alatt volt, amíg a fagy­veszély el nem múlt: Busi Vince, Mezőtúr Jó ütemben halad a munka, szépen gyarapodik jövedelmünk Termelődő vet kezet ünkber jelenleg a cséplés a legfonto­sabb tennivaló, de emellett nem hanyagoljuk el más nö­vényeink ápolását sem. Na­gyon szép a kukoricánk, ré­pánk és a szőlőnk is. Ez év­ben 16 holdon termelünk dinnyét, amiből már naponta szállítunk Pestre, s igen szép összeget kapunk érte; Elad­tunk 140 mázsa árpát is sza­badfelvásárlásra, ami szintén íó summa összeget hozott. A -séplég befejeztével majd be­­■zámolunk termelési eredmé­nyeinkről, amelyről annyit már most is mondhatok, hosv munkánknak ez évben is meg lesz a gazdag gyümölcse. Szaszkó Jőzsefné Jászberény ...............■■■ű£p = tWMc iumisztus Pémek Eutöd A nap kél: 5.30 b-kor. nyugszik 20.07 h-kor. — A nagykun napok alkal­mával megyénkben, Kisúj­szálláson rendezik meg a LOTTO 24-ik sorsolását. A sorsolás, amelyet színes, vi­dám műsor előz meg, pén­teken, augusztus 16-an a me­zőgazdasági kiállítás terüle­tén (rossz idő esetén a mozi helyiségében) lesz. A kisuj­­szállásiak nagy érdeklődéssel várják a nevezete® eseményt. — A jászkiséri termelőszö­vetkezetek az idén jó termést takarítanak be. A Kossuth Tsz-nek őszi árpából 100 hol­don 14, zabból 30 holdon 18, a Szabad Föld Tsz-nek tava­szi árpából 16 holdon 16. az Arany Kalász Tsz-nek őszi búzából 20 holdon 20 mázsás átlagtermése lett. A Kossuth Tsz-ben előlegként 1 munka­egységre 5 kg búzát oszta­nál?. — Rendelet jelent meg, hogy a Terményforgalmi Vállalat raktáraiban csak 16 százalékon aluli víztartalmú gabonát vehetnek át. Ezért azoknak a gazdáknak, akik eladják felesleges gabonáju­kat az államnak, meg kell szárítani a magasabb víztar­talmú gabonát: — Szelevényen rizstermelő szakcsoportok már működ­nek: A földművesszövetkezet — közösen a tanáccsal — most szőlőtermelő szakcso­portokat szervez.­—• Szappangyáraink rövi­desen megkezdik a régebben ismert, kiváló ABC mosó­szappan gyártását. TOTO el­nevezéssel, új pipereszappant is készítenek. — Az O. C. V. szombaton, 10-én este 9 órakor a Szolno­ki Szabadtéri Színpadon vi­dám varieté műsoros estet ad. Közreműködnek: Chappy 12 tagú tánczenekara, Ákos Stefi, a két Loos, Vadas Zsu­zsa, a két Négyesi, akroba­tikus táncokkal. Szegedi Gyula, Majláth Jenő. Konfe­rál: Murányi Lili. Jegyeket a színház jegyirodájában, s az üzemi közönségszervezők­nél lehet vásárolni. JÁSZBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE Még egyszer a lakásügyről Ismét lakásügyben szeret­nék válaszolni a szerkesztő­ségnek. Ilyenkor mindig az az érzésem támad, hogy mi, a városi tanács vb. igazgatási osztályán, nem végzünk ki­elégítő és eredményes mun­kát. Már nem az első eset, hogy a szerkesztőség a sajtón ke­resztül kér bennünket, te­gyünk pontot egyes panaszo­sok lakásügyi problémájának végére. Igen elvtársak, ez na­gyon könnyűnek és egysze­rűnek látszik, utasítani, kér­ni bennünket. De arra nem gondolnak, hogy Jászberény­ben 62 lakást kellett volna befejezni még ez évben és nincs beruházás, nincs keret. Viszont a lakásigénylők száma 250 körül jár, ami azt eredményezi, hogy valóságos közelharc van egy-egy lakás megszerzéséért; Jászberény és környéke című cikkünk­ben gyakran használnak ilyen címfeliratokat, hogy „ismét lakás’', vagy azt, hogy „választ kérünk1'; Nem va­gyok borúlátó, de meg kell mondanom őszintén, még na­gyon sokszor ki kell ímiok, hogy „megint lakás". Jászberény területének kb. 80 százalékát teszik ki az olyan lakások, melyek a 35/ 1956. M. T. sz. rend. szerint szabadrendelkezésűek, ami azt jelenti, hogy a városi ta­nács nem rendelkezik fölöt­tük; Nem akarok újra a fegy­veres testületekre utalni, mert már előző levelemben is megírtam, hogy nagyon sok tiszt, tiszthelyettes elv­társ messze családjától, kü­­lönváltan él lakáshiány miatt és bizony kilátás sfrjcs rá. hogy ezen nehéz, helyzetükön belátható Időn belül segíteni tudnánk. Itt nem a levelezés és a panaszok segítenek, hanem lakás, nagyon sok lakás kell. A fejlődés nálunk is igen nagy, mint általában az or­szág egész területén és bi­zony lakásfronton nem tu­dunk eleget tenni az embe­rek kérésének. A meglévő lakásokat, ha megüresedik, igyekszünk úgy elosztani, hogy azt a legjobban rászo­rultak kapják. Azt szeretnénk kérni a Ti­­szavidék szerkesztőségétől, hogy olyan cikkeket is he zanak, amivel megmagya­rázzák a olvasóknak, nem minden esetben a tanácsok rossz munkáján múlik az, hogy mindenkit nem tudnak megfelelő lakáshoz juttatni. Közölni kellene a fonto­sabb rendeleteket is. Nálunk nagyon el van terjedve a la­kásvásárlási láz. Meg kellene írni, hogy milyen hátrány származik abból, ha valaki lakóval vesz meg egy házat. Erre jó példa Kasnya István esete is. Nem akarom a felelősséget a tanácsról elhárítani, igaz, hogy három év alatt megle­hetett volna az ő lakásprob­lémáját oldani. Ezt nem vi­tatom, de azt már igen. hogy, aki házat vesz, s lakóval ve­szi, a tanácsnak kelljen gon­doskodnia a lakó elhelyezé­séről. Ezt nem tudjuk meg­tenni, mivel van ennél fonto­sabb megoldani valónk is. Hiszen a sajtónak is az volna a feladata, hogy tájé­koztassa a tömegeket a fon­tosabb rendeletekről. Tanít­sa, nevelje őket és segítem kellene a helyi tanácsokat munkájukban. Megszerettet­ni a tanács apparátusát a tö­megekkel a sajtóban megje­lent cikkeken keresztül. És ha ezt az elvtársak megte­szik, minket nem szidnak annyit. Mi. a magunk részéről megígérjük, hogy Kasnya István lakásügyét a lehető­séghez mérten elfogjuk in­tézni; Tam us István előadó Jászberény, Városi Tanács VE Ma nyilvános pártnap Jászberény hon Ma délután 4 órakor, a Jászberényi Apritógépgyár klubtermében Czincge Lajos elvtárs, az MSZMP Megye­bizottságának elsé titkára mutatkozik be a jászberényi kommunisták előtt; mint a pártnap előadója. Híres kunsági eleiekkel várják a vendégeket a kisúiszaliasi asszonyok a Nagykun héten A Szolnok megyei Nőta­nács asszonyai szorgalmasan készülnek a nagykun napok­ra. Megyeszerte mozgósítják az asszonyokat, hogy minél többen vegyenek részt a Kunság nagy ünnepén. Kis­újszálláson az ünnepségek központjában a városi Nöta­­nács tagjai ehatározták, min­dent megtesznek azért, hogy a városba érkező több tízezer vendég otthonosan, jó érezze magát. Elsősorban a híres kunsági ételekkel kedvesked­nek majd a résztvevőknek. Az elmúlt napokban több mint ezer asszonyt mozgósí­tottak csiga készítésre, ame­lyet az ízes húslevesbe tálal­nak a vendégeknek. A város több pontján főzik majd a híres birkagulyást, az ízletes halászlét és egyéb finomsá­gokat. 100 mázsa gabonae!ö!eget kapóit az abádszalóki Lenin tsz-ben dolgozó Bodzás család Szolnok megye termelőszö­vetkezeteiben a cséplés be­fejezésének közeledtével mindenütt osztják a gabona­előleget. Az államnak szánt tenuény átadása után átlag 5—6 kiló búzát, árpát oszta­nak egy-egy munkaegységre. A megye legjobban dolgozó termelőszövetkezeti családja az abádszalóki Lenin Tsz­­ben van. Bodzás István har­madmagával — augusztusig 11Ü0 munkaegységet teljesí­tett és erre hét szekérrel 100 mázsa gabonát vitt haza por­tájára. A nagymennyiségű terményből 20 mázsa búzát eladóit az államnak, a többit pedig bemutatja majd a kis­újszállási mezőgazdasági ki­állításon. A jó termésből bő­ven osztanak gabonát a ta­goknak a tiszafüredi Úttörő Tsz-ben is. A szerződés tel­jesítésére, valamint a tarta­lékok félretevése után 8 kiló búzát mértek munkaegysé­genként a tagoknak. Ebben a szövetkezetben Csepregi Mi­hály és Erős György kapta a legtöbb előleget, egyenként több mint 23 mázsa liszta­­bűzát. Egy boldog nyár emléke Tflaial diákkoromban min­■* dig munkában töltöt­tem a vakációt. Hogy milyen szépek voltak a munkások közt eltelt napok, azok így utólag jutnak eszembe. Meg­győzően elmondani mindezt vagyon nehéz lenne, de egy nyár emlékének leírásával megpróbálkazok mégis. Tizenhat éves voltam — elsős gimnazista —, amikor 1950 nyarán az Alattyáni Gépállomásra kerültem trak­torosnak. Annyira megszeret­tem a gépeket, hogy a követ­kező nyári iskola-szünetben ismét vissza mentem. A fa­luban elterjedt a hír. hogy otthagytam az iskolát és trak­toros lettem. Annyi bizonyos, hogy semmiben sem külön­böztem a többi traktorostól. Nyakig olajos voltam, épp­úgy overálban jártam, mint ők. Nagyon szerettem azokat az embereket egytől-egyig és amennyire tudtam, be is il­leszkedtem közéjük. Mivel előző nyárról már volt tapasztalatom, vállal­tam, hogy kiviszem a csép­lőt a 8 kilométernyire lévő brigádszállásra. Olyan büsz­kén vezettem az öreg Lanz- Buldogot. mintha a világ leg­szebb személykocsija lett volna. A tanyákból utánunk néztek az emberek, a földek­ről az aratók és a faluból messze elkísért egy csapat gyerek. E1től a naptól kezdve gépész úrnak számítottam ismét, mert tudtam, hogy Jászboldogházán kijár ez a cím minden traktorosnak.— Az úr nem érdekes ebben, hanem a megbecsülés, amit a címmel együtt kapott a traktoros, úgy mint magától értetődően a kosztot. Még javában arattak min­denfelé, így a cséplés meg­kezdéséig volt időnk a bri­gádszálláson az utolsó simí­tásokat elvégezni a gépeken és a ráérő időnkben külön­féle mulatságokat elkövetni. Száraz koszton voltunk egész nap, de fel sem tűnt ez az edzett embereknek, csak ne­kem volt szokatlan.. — Este megágyáztunk a friss szalmá­ban, amelyben édesebbeket lehet aludni, mint a fehér­­lepedős ágyban. A melegen felül tűrnöm kellett a heccelődést, amelyet Ella — a felelős vezetőm — miatt kaptam. Olyan jól ösz­­szefértünk mi ketten, Ella és én, mintha semmi rendkívüli nem lenne abban, hogy lány és fiú dolgozik egy gépen. Igyekeztem komoly képet vágni a dologhoz, de éreztem, hogy azért csak gyereknek számítok Ella mellett is és az öreg Ganz mellett, is. .,Vár­jatok csak — gondoltam —, ha a cséplést megkezdjük, megmutatjuk mi Ellá­val. hogy az öreg masinával tudunk dolgozni." Jfirmennyire lassúnak tűnt az idő múlása, egyszer mégis csak beállított Feri bá­csi, a cséplőcsapat vezetője — a jandagazda. — Egy da­rabig nézegetett bennünket, a cséplőt, a traktort. Ellát és engem, maid eléggé bizal­matlanul kérdezte: „Aztán. ;> aztán fog ez menni?’’ Érez­tük, hogy ezt nem a gépre érti elsősorban, hanem a lány felelős vezetőre és a gyerek segédvezető ellenőrre. „Persze, hogy fog" — felel­tük egyszerre. „Majd elválik” — mondta az öreg — és va­lahogy úgy láttuk távozni, mintha többé vissza se akar­na jönni hozzánk. — Eljött mégis az idő. hogy beállhat­­tünk az rh:5 kazalhoz, mire összeverődött a munkacsapat, A gép jól viselkedett, min­dent beállítottunk a próba­­csépléskor, estig egészen jól haladtunk. Ellával megálla­podtunk, hogy ő könyvel, én pedig a gépet kezelem. Más­nap hajnalban kedődött a baj. Hiábavaló volt minden erőlködés, a traktor nem bírta a terhelést. Négy napig kinTódtunk így az emberek állandó zúgolódása mellett. Kovács Józsi bácsival, meg Turőczi Miska bácsival még éjjel is dolgoztunk, de sehogy se sikerült az öreg jószágot munkára bírni. Én pedig sír­tam a kudarcon, nagy tehe­tetlenségemben. Oda pedig nem bánkódás, hanem jó gép és tapasztalt vezető kellett, mprt a keresni akaró embe­rek mást nem ismernek el. ötödik napon jött ki — előző nyári jó barátom — Sipos Tóni, egy teljesen új G—35- össel. Ettől kezdve minden megváltozott. Vidámak lettek az emberek, haladt a munka. Jó ideig nem tudtam még meonyugodni. de kezdtem belátni, hogy másként ez nem lehetett Jól ment a köny­velés és ha csak szerét ejt­hettem. a. traktorra ültem — szíjira állni, tankolni. Fél.ig­­meddig gépésznek is tekin­tetlek az emberek. Az én feladatom volt Tóni­­val kötött egyességünk alap­ján időben kapcsolatot te­remteni — bármilyen fondor­lattal is — a gazdaassonyok­­kal, pontosabban a konyhá­val. Nagyon jól begyakoroltam magam ebbe a feladatkörbe. A szerdai és pénteki napok már előre gondot okoztak, mert rendszerint mákostészta volt kilátásba minden helyen. Ilyenkor szépen, illedelmesen msgköniyékezlem a gazda­­asszonyt, yjo mór bánt álmák­ra, orvosi tilalomra, álomkór­ságra és az udvaron szalad­gáló csirkékre hivatkozva el­értem legalább a csirkepap­rikást. Ahol lány volt a ház­nál, könnyebben ment a do­log. Mondani lehet, a lányok jöttek a helyünkbe, megkér­dezni, mit szeretnénk ebédre. Szerencsénkre sok lány volt akkoriban Jászboldogházán. Etuskát például nem lehetett elfeledni egészen a cséplést idény végéig. K éső délután álltunk Etuskáék kazaljához. Az emberek végezni akartak aznap a két nagy kazallal és hajtották a munlcát. Sötéte­déskor bekapcsoltuk a trak­tor lámpáit és danolászva dol­goztunk. Etuska a kíváncsi lá­nyok közé tartozott, úgy lát­ni, mert minden érdekelte. Nézte Tónit, a gépet, a töre­­kes fiúkat, ha egrienként be­szaladtak egy-egy percre a kukoricásba, de mindenek­előtt a mázsát, nehogy csal­junk csak eay kilót is az ő kárukra. Tizenegy óra felé érmen a traktor-lámpáktól — könnyű nyári ruhácskáin alatt — élesen kirajzolódott idomait, vizsnálgattnk Tóni­vel. amikor észrevettük. hogy üresen jár a gén. Tóni a \ó nénészek önkéntelen mozdu­latával már uoroft is a mo­torhoz. de közben kitalálta, miért jár üresen a gép. Feri bácsi — a dohon — hamar észrevette az Eta. által nyúj­tott látvánvossfinot. tudtára adta ezt a? embereknek és mindenki úgy helyezkedett el, hogy lásson, de legalább is sejtsen miamit Etuska bá­jaiból. Pista bácsi — a zsákos egyedüli volt, aki nem tudóit a dologról. A mázsa megtelt, Etuska kimozdult a kedvező helyzetből, öccse súgott neki valamit és mérés után már q sötét oldalrg álltak) Egy órát se álltunk üzem­zavar miatt egész nyáron. Tóni nagyon jól értette a dol­gát és a jelentkező csapágy­olvadást is Időben megjaví­tottuk. A cséplőbe is bebúj­tunk naponta és a kisebb hi­bák kijavításával megelőz­tünk minden komolyabb bajt. Nem. volt kellemetlen na­punk. csak amikor a körzeti cséplő-ellenőr meglátogatott bennünket. Ilyenkor bebújt a pelyvába, a szalmarázó alá és mindig sokalta a szem­veszteséget. Nagyon kukacos ember volt. Feri bácsi meg leszállt a dobról: — Van-e benne kukorica, ellenőr elvtárs? Erre természetesen nem válaszolt, hanem elment. Feri bácsi nagyon tapasztalt em­ber volt az ellenőrök szoká­sai terén, de mindenek előtt a jó munkában. Hallgattak is rá az emberek. fi éri bácsi volt a csapat legtréfásabi embere is. Az egész csapat homoki em­berekből állott. Messze laktok Jászboldoqházához. így az asszonyok nem hoztak na­ponként ebSdet embereiknek, mint a többi géphez. Távol a feleségektől bizony jól esett megszoronootni a boldogházi menyecskéket és ha erre nem volt mód, legalább megciró­gatni őket. A tréfa sokat eny­hített a meleg ételt és asz­­szonyt nélkülöző embereken. Ha valahol én akartam adni a szépet egy-egy csinos kis­lánynak, Feri bácsi rendsze­rint belerontott, mondván: — Vigyázz rám, nehogy el­romoljon az erkölcsöm. Feladataim közé tartozott az is, hogy a Tóni 125-ös Cse­pelijét tanyáról-tanyára a cséplő után vigyem.. Egyik este jó messzire pakoltunk, Az álmaimat is foglalkoztató jármű ott volt a kezemben. Óriási kísértés jogott el. hogy Tóni beleegyezése nélkül be­rúgjam, ráüljek és úgy men­jek tovább. A kísértés győ­zött bennem. Szivem a tor­komban dobogott, amíg be­indítottam a motort. Fel­gyújtottam a lámpát, ráül­tem a nyeregre és elindul­tam; 2-as sebességgel Itocon­­tam egy darabig és amikor éreztem, hogy jól megy, 3-ra kapcsoltam. Fütyülve fordul­tam be a tanyába, ahová köl­töztünk. A gazda hatalmas komondora úgy látszott, nem örült velem együtt a csodás motoros teljesítménynek és egyenesen nekem iramodott. Annyira meglepődtem, hogy megállás helyett gázt adtam. A motor engedelmesen ira­modott fel a trágyadomb lej­tős oldalára helyezett padlón, maid telbögve pottyant ve­lem együtt a meredek oldal aljában felgyülemlett lébe. Tónitől és Feri bácsitól nem volt megállásom jó ideig. A kudarc azonban vem keserí­tett el és rövid idő múlva — más helven — a nyári jászol­hoz kötött tehenek közé ro­hantam he. A z idő nagyon szaladt TM Szépen kerestünk egész nyáron. Azt vettem észre, hogy esak az utolsó tanya, az elszámolás és a cséplosból van hátra. Az első kettő si­mán lement, a csépiős-bálon azonban olyan magyar legé­nycsen kimulattuk magun­kat, amit egyáltalán nem le­hetett simának elkönyvelni. Szeptemberben szinte rósz■ szül esett megválni Tónitől a géptől és az iskolai év kö­zepén is sajgóit még a szi­vem. amikor visszagondoltam a nyárra. MENYHAE'l LÁSZLÓ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom