Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-08 / 185. szám

AZ MSZMP AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK TÉZISEI

Hazánkban a szocializmus építése terén az elmúlt 12 év során a magyar kommunisták vezetésével jelentős eredményeket értünk el. Az ország vezetését a dolgozó nép vette kezébe, megteremtette a népi demokratikus államformát, össznépi tulajdonba vette a bányákat, gyárakat, bankokat és a kereskedelem nagy részét, hatalmas eredményeket ért el kulturális és egyéb területeken is. E 12 év során döntő változások következtek be a mezőgazdaság területén is. Ezek kökül különösen jelentősek a következők:

1. Gyökeresen megváltoztak a földbirtok- és tulajdonviszonyok a parasztság dolgozó rétegei javára. A felszabadulás előtt az ország szántóterületének közel felén gazdálkodó nagybirtokosok földje és felszerelése a dolgozó parasztok kezébe került. A föld azoké lett, akik megművelik. E nagyarányú változást a Szovjetunió felszabadító harca folytán lehetővé vált, s 1945-ben végrehajtott földreform eredményezte, amelyet a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére és vezetésével hajtottunk végre.

2. Jelentős változások történtek a mezőgazdasági termelés szerkezetében. Az 1945 előttihez képest csökkent a külterjes kultúrák területe. Ugyanakkor jelentősen megnőtt a zöldségfélék, ipari növények, egyes abraktakarmányok (pl. őszi árpa és kukorica) vetésterülete. Az ország állatállománya is, a ló kivételével, minden állattenyésztési ágban nagyobb a felszabadulás előttinél. Alapvétő változások történtek a mezőgazdasági munkák gépesítése terén. A traktorok száma három és félszeresére, a traktorekék száma közel háromszorosára nőtt, s egyéb gépek száma is hatalmas mértékben emelkedett; Mindezek — hozzászámítva a műtrágyafogyasztást és az öntözött, valamint talajjavítással megjavított területek növekedését és egyéb változásokat is — hozzájárultak ahhoz, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, főleg a szocialista szektorban, bizonyos mértékben emelkedtek a hozamok. Az egy kát. holdra eső bruttótermelés értéke az első ötéves terv végén a növénytermesztésben és az állattenyésztésben együttvéve 102.8 százaléka volt az 1938. évinek. A mezőgazdasági termelés fejlődése — ha kismértékben és nagyon lassan is — az elmúlt 12 év alatt a belterjesség irányában indult el.

3. Egyik legnagyobb változást a mezőgazdaság szocialista szektorának megjelenése jelentette. Az állami gazdaságok, a gépállomások, a tsz-ek és az egyszerűbb társulások az új paraszti életforma kialakulásának útját mutatták meg. 1956-ban az ország szántóterületének mintegy 33 százaléka, az állatállománynak mintegy egyharmada, a mezőgazdasági nagygépeknek csaknem egésze a szocialista szektorhoz tartozott. Az októberi ellenforradalom, annak ellenére, hogy falun a párt szétverése mellett elsősorban a szocialista szektor ellen irányult, csak részleges eredményeket tudott elérni. A tsz-eknek csaknem 50 százaléka megmaradt, s azóta 1100-nál több erőszakosan szétvert termelőszövetkezet újból megalakult. az újonnan alakult szövetkezetekkel együtt jelenleg több mint 3400 mezőgazdasági termelőszövetkezet és termelőcsoport működik 130 000 parasztcsaláddal, összesen 1,4 millió kát. hold területtel. Ez azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaság szocialista formái a parasztság körében kitéphetetlen gyökereket eresztettek;

4. Az elmúlt 12 év alatt a parasztság életkörülményeiben mélyreható változás következett be. Népi demokráciánk egyik legnagyobb vívmánya, hogy az egykori „három és félmillió koldus” emberré lett, anyagi és kulturális tekintetben is. A földreform során több mint 600 000 parasztcsalád jutott földhöz. A dolgozó parasztság nem elnyomott, a hatalomból kivetett osztály többé, hanem mint a munkásosztály szövetségese, bekapcsolódott az államhatalom gyakorlásába. A tanácsokon és más szerveken keresztül a dolgozó parasztok tíz- és százezrei szólnak bele közvetlenül az állam ügyeibe. Döntő változás történt a dolgozó i arasztok kulturális felemelkedése irányában is. Az általános iskolai oktatás időtartamának felemelésével a falusi lakosság kulturális színvonala jelentősen emelkedett. Sok tízezer dolgozó paraszt gyermeke végezhetett felsőbb iskolát, xehetett katonatiszt, tanár, mérnök, agronómus, vezető állású dolgozó. Minden faluba eljutott a film, a könyvtár és a rádió. Az ország csaknem minden községében kigyulladt a villany. Az állam a paraszti termelést többféleképpen segítette: részben a gépállomások gépi munkájával, részben a szerződéses akciók révén megfelelő árakkal, továbbá mezőgazdasági szakemberek tömeges kiképzése útján és sok más módon. Az állami segítséget természetesen a legnagyobb mértékben a szövetkezetét alakító parasztság élvezte. A parasztság reáljövedelme, különösen a félproletár és kisparaszti rétegeké emelkedett, és ez lehetővé tette azt, hogy az elmúlt 12 év során lényegesen több lakóházat építettek falun, mint a Horthy-rendszer 25 éve alatt. Mindezek a falusi lakosság életszínvonalának jelentős javulását eredményezték.

Népi demokráciánk elmúlt 12 éve alatt elért jelentős eredményeink hatását azonban nagymértékben csökkentették azok a hibák, amelyeket az MDP vezetése — különösen 1949-től kezdve — elkövetett. E hibák a párt politikai tevékenységén, a népgazdaság irányításán, kulturális életünkön túl a merőgzdság területén is jelentkeztek. A leglényegesebb hibák ezen a téren a következők voltak:

1. Nem mindig alakult megfelelően a munkásosztály élcsapata, a párt viszonya a parasztság egyes rétegeihez. A munkás-paraszt szövetséget hol jobb-, hol baloldali hibák rontották. Különösen 1949-től kezdve elmulasztotta a párt a mezőgazdasági munkások és törpebirtokos félproletérok politikai szervezését. A mezőgazdasági munkások és félproletárok egy része az egész magyar munkásosztály legrosszabbul fizetett rétege volt. Ugyanakkor a dolgozó kis- és középparaszti rétegekhez sem tudott a párt igazán közelkerülni és nem tudta megnyerni ezeket a rétegeket a szövetkezeti gondolat számára. Ebben jelentős szerepe volt az alacsonyabb átvételi árak melletti állami begvűjtés fenntartásának. A falusi kizsákmányolok, a kulákok jelentős részét pedig, ahelyett, hogy politikai, gazdasági hatalmukban korlátozta volna, lényegében gazdaságilag felszámolta. Gyakoriak voltak az olygn hibák is, hogy a meggondolatlan kulákkorlátozás porán egyes középparaszti rétegeket is kulikként kezeltek Ez el?igsztott3 őket, s a velük rokonságban álló vagy rokonszenvező dolgozó parasztokat a párttól, a népi demokráciától Hasonló hatása volt a sok helyen jelentkező erőszakolt fcpz-szervezésnek és a gyakori tagosításoknak is.

2. Súlyos hibák történtek a mezőgazdasági termelés irányításában. A mezőgazdasági termelés színvonalának

emelését >— bár a „kettős feladatot” állandóan hangoztatták — gyakorlatilag alárendelték a szocialista átalakításnak. Holott a mezőgazdaság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a szocializmus gazdasági alaptörvénye akadálytalan érvényesülésének, a dolgozó nép jóléte állandó növelésének. A tsz-szervezésnél gyakran jelentkező erőszakoskodások és a gyakori tagosítások szintén sok helyen tapasztalható azon hibája, hogy nem biztosítottak megfelelő csereingatlant, illetve nem kártalanították a betagosított területen lévő évelő kultúrákért, beruházásokért az érintett parasztokat, kedvetlenséget és termelési bizonytalanságot okoztak. Különösen az egyénileg gazdálkodó parasztság nem érezte magát biztonságban, és ezért sokszor elmulasztotta a megfelelő trágyázást, nem telepített évelő kultúrákat, elhanyagolta a szőlőt, gyümölcsöst, stb. Fokozta a hibákat, hogy erőltették a kenyérgabonatermelést, és olyan alapvető feladatra, mint a megnövekedett állatállomány takarmányszükségletének biztosítása nem voltak tekintettel. Míg az állatállomány a felszabadulás előttihez képest nőtt, a takarmánytermő terület — főként a szálastakarmánytermő terület — csökkent. A paraszti, de különösen a szövetkezeti gazdálkodásba túlzott mértékben beavatkoztak állami és egyéb szervek. Súlyos hiba volt az is, hogy a mezőgazdasági termelés korszerűsítése terén keveset haladtunk előre. A hazai adottságainkhoz nem kellően igazodó iparosítás miatt a mezőgazdaság fejlesztésére nem jutott elegendő anyagi erő. Emiatt a magyar mezőgazdaság még mindig igen kevés műtrágyát használ, gépei meglehetőren korszerűtlenek, rossz kivitelűek és gyenge anyagúak, kevés a modern munkagép, öntözési és egyéb lehetőségeink nincsenek kihasználva, stb. Mindezek következtében a katasztrális holdanként átlagtermések az állati termékhozamok tekintetében a felszabadulás előttihez képest csak keveset haladtunk előre.

3. Súlyos hibák történtek a mezőgazdaság szocialista átalakításánál is. E területen az egészséges fejlődést szintén bal- és jobboldali hibák gátolták. Az MDP vezetői nem számoltak kellően azzal, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozása csak komoly állami segítséggel lehetséges, és ezért gyorsabb ütemben hoztak létre nagy gazdaságokat, mint ahhoz az anyagi feltételek megteremtődtek. Ezért — és mert a meglévő anyagi erő nagy részét sem mindig a megfelelő helyen, nem egyszer pazarlóan használták fel — a létrejött termelőszövetkezeti nagyüzemek jó része nem vált példamutató, modern nagyüzemi gazdasággá. A termelőszövetkezetek többségének árutermelése alacsonyabb volt, mint az egyéni gazdaságoké. Tetézte a hibákat az is, hogy 1952-ban — teljesen helytelenül — ugrásszerűen növelték az egyéniekhez viszonyítva a termelőszövetkezetek beadási terheit. Az a körülmény viszont, hogy országunk mezőgazdasága túlnyomórészt szétaprózott, kisárútermelő gazdaságokból áll (részben az 1945. évi földreform következtében), azt eredményezte, hogy a mezőgazdasági termelés egyre jobban elmaradt a követelményektől, és ezért egyre égetőbben jelentkezet a nagyüzemesítés feladata. Ezt a párt akkori vezetői terminusok kiszabásával igyekeztek megoldani. Ebből „szövetkezetszervezési kampány”, sok helyen erőszakoskodás, a lenini szövetkezeti önkéntesség felrúgása származott. Hozzájárult a hibákhoz az is, hogy lebecsülték a különböző átmeneti formák jelentőségét a termelés fejlesztése, a nagyüzemek kialakítása szempontjából. Iey az egyszerűbb szövetkezeti formák jelentősége egyre iobban elsikkadt. E túlzásokat 1953-ban — főleg Nagy Imre és követői — arra használták fel, hogy az eredmények elismerése nélkül túlhangsúlyozták az elkövetett hibákat, és ezzel lehetőséget adtak a mezőgazdaság szocialista átalakítása ellenségeinek arra, hogy a szocialista szektort, s elsősorban a termelőszövetkezeteket megtámadjcK és jelentős károkat okozzanak. Emiatt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése megtorpant, és jórészt külső nyomásra sok jó termelőszövetkezet is felbomlott. Ezt a hibát azzal igyekeztek ellensúlyozni, hogy 1955-ben ismét terminusokat szabtak a termelőszövetkezetszervezés terén, amiből újabb erőszakoskodások keletkeztek. 1956 tavaszától ismét felélénkültek a jobboldali termelőszövetkezetellenes elemek, és újból az eredmények semmibevételének, a hibák felnagyításának időszaka következett. Ez megzavarta a mezőgazdaság szocialista átépítése híveinek többségét, és nem tudták eredményesen felvenni a harcot a jobboldali támadókkal szemben.

A fenti hibák erősen csökkentették az elért eredmények értékét és fékezték a mezőgazdát ág előrehaladását. Ezért az MSZMP marxizmus-leninizmus tanításai alapján olyan agrárpolitikát kíván kialakítani, amely figyelembeveszi az elmúlt évek tapasztalatait, jelenlegi helyzetünket, és erősíti a munkás-paraszt szövetséget, fejleszti a mezőgazdasági termelést, a mezőgazdasági munkásokra, félproletárokra és szövetkezeti parasztságra támaszkodva közelebb jut a parasztság fő termelő rétegeihez, a kis- és középparasziokhoz, és sikeresen oldja meg a mezőgazdaság szocialista átépítésének nagy feladatát. Ennek érdekében felhasználja a többi proletár állam, elsősorban a szocialista Szovjetunió, a szocializmust építő népi demokráciák és a hatalmas Kína gazdag tapasztalatait.- • I.

A PART POLITIKÁJA a PARASZTSÁG EGYES RÉTEGEIVEL KAPCSOLATBAN

A magyar parasztságot a már megváltozott falusi osztályviszonyok között alapvetően a következő rétegek képviselik

1. Termelőszövetkezeti parasztság.

A termelőszövetkezeti parasztság a jövő egységes szocialista parasztosztályának magját képezi. Gazdálkodási módja elvileg és alapjaiban különbözik az egyénileg gazdálkodókétól. A mezőgazdasági termelés és a paraszti életforma ÚJ perspektíváját tárja fel a dolgozó parasztság különböző rétegei előtt. A termelőszövetkezeti parasztságot, a mezőgazdasági munkásokkal és félproletárokkal együtt, a pari fő falusi bázisának kell tekinteni. A tsz-tagok szocialista gazdasági helyzete és öntudata között azonban ma még sok esetben tapasztalható ellentmondás. Ez megmutatkozik a volt középparaszti és volt szegényparaszti tagok közötti súrlódásokban, a kistulajdonosi gondolkodási mótj káros maradványaiban stb. Ezért a pártnak, a szövetkezeti vezetőknek és minden öntudatos termelőszövetkezeti tagnak a jövőben nagyobb gondot kell fordítania a termelőszövetkezeti parasztság egységének, nevelésének. Öntudatának kikovácsolására, az egységes, egészséges szövetkezeti szellem kialakítására. Másik, nem kevésbé fontos feladat: a kilépett termelőszövetkezeti taeokkal való megfelelő bánásmód. Nem szabad mindannyiukat eev kalap alá venni. Általában úgy kell bánni velük, mint leendő szövetkezeti tagokkal, akik előbb vagy utóbb belátják kilépésük helytelenségét, s újra a szövetkezetben találják meg boldogulásuk útját. Ne taszítsuk el őket magunktól, s ne dobjuk az ellenség karmaiba. Ezért türelmes, meggyőző munkával rendszeresen tájékoztatni kell őket a termelőszövetkezet életéről, eredményeiről és nehézségeiről is.' Állandóan éberen kell tartani bennük a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről szerzett tapasztalatokat, konkrét tények alapján.

A termelőszövetkezetek tagjai az állam segítségének okos felhasználásával mindent kövessenek el a közös gazdálkodás rendjének, színvonalának és a terméshozamoknak emelésére, ennek nyomán bevételeik, életszínvonaluk növelésére, hogy az egyénileg dolgozó parasztoknak konkrét tények alapján — a gyakorlatban bizonyíthassák be a szövetkezeti gazdálkodás előnvét. A szövetkezeti mozgalom egészséges továbbfejlődésének ez ma egyik legfontosabb feltétele.

2. Mezőgazdasági munkások, félproletárok. Számbelileg a falu legnagyobb rétege. Számuk több mint egymillió. Zömmel a mezőgazdaság szocialista szektorában, az állami gazdaságokban, gépállomásokon, erdőgazdaságokban dolgoznak, egy részük az iparban, mint bejáró, kétlaki munkás, másrészük kubikmunkán, va«v a középparasztoknál, kulákoknál. mint alkalmi munkás dolgozik. Közülük azoknak is, akik kevés földdel bírnak, fő jövedelmi forrásuk a bérmunka. Gondolkodásmódjuk, vágyaik, törekvéseik ma is inkább paraszti jellegű; Földjükön hiányos felszereléssel, nagyon alacsony termelési színvonalon dolgoznak. ... __

Az októberi—novemberi ellenforradalmi eseményekben e réteg lényegében véve szilárdan kiállt a népi demokrácia mellett. A mezőgazdasági munkások és félproletárok politikai szervezésére sokkal nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Legöntudatosabb tagjaikat fel kell venni a pártba, a munkásőrségbe, a helyi tanács különböző állandó bizottságaiba, s minél szélesebb körben be kell kapcsolni őket a mezőeazdasági szakszervezet, a MEDOSZ munkájába. Világosan látni kell; hogy az agrárproletárok a jövőben elsősorban az állami szocialista szektor dolgozói lesznek. Ahhoz, hogy a párt szilárdan tudjon támaszkodni rájuk, segíteni kell anyagi nehézségeiken, fokozatosan rendezni kell kereseti viszonyaikat. A fétproletárok részben a termelőszövetkezetekbe, részben az állami szektorba fognak menni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében a pártnak szilárdan kell támaszkodnia e rétegre, és segítenie kell őket belterjes szocialista gazdaságok létrehozásában;

3. Kisparasztok. (Általában 4—8 kát. holdas parasztok.)

Számuk több mint negyedmillió. Hazánkban a parasztság egyik jellegzetes rétege. Gazdaságának termelvényeit túlnyomóan önellátásra használja. Árutermelésük alacsony, s ezért jövedelmük kevés. Amennyiben intenzív kultúrát nem folytatnak, családi munkaerejük nincs kihasználva, s bérmunkából kiegészítő jövedelmet kell biztosítaníok. A beadási kötelezettség eltörlése e rétegen segített a legtöbbet.

A pártnak a kisparasztokkal — mint a jövő szövetkezeti parasztjaival — sokat kell foglalkoznia. Ismertetnie kell velük célkitűzéseit, a kormányhatározatokat, a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányuló politikát, a szerződéses felvásárlási árakat, stb. Mivel e réteg a földreformmal, az igauzsoránál olcsóbban elvégzett gépállomási talajmunkával, a szerződéses termelés stb. segítségével sokat nyert: hívjuk fel figyelmét arra, hogy mindezt a munkásosztálynak, a népi demokrácia államhatalmának köszönheti. A tények segítségével sokoldalúan győzzük meg e réteget arról, hogy a népi demokratikus állam — még az egyéni gazdálkodás viszonyai között is —1 jobb életkörülményeket biztosított és biztosít számára, mint a kapitalista rendszer. Ugyanakkor kézzelfoghatóan világossá kell tenni számára azt is, hogy jövőjét nem a középparaszti gazdálkodási forma, hanem a jól jövedelmező szövetkezeti nagyüzem jelenti, amellyel a középparaszti gazdaság nem képes felvenni a versenyt;

4. Középparasztok. Hazánkban a dolgozó parasztság legtehetősebb rétege. Gazdaságuk zömében árútermelő jellegű. Életkörülményeik az 1945 előttihez viszonyítva javultak. Jelenleg a középparasztság úgy érzi, hogy — főként a beadási kötelezettségek eltörlése után kialakult szabad árrendszer mellett — megerősödött egyéni gazdaságában, s egyre inkább ezt igyekszik biztosítani. Ebben a helyzetben a középparaszti gazdaságok egy része természetes úton időnként bővített újratermeléshez juthat. Ezzel erősödnek a középparaszti gazdaságok kapitalista tendenciát. Amíg e tendenciák a mezőgazdasági termelés fellendítését szolgálják, tehát több élelmiszert hoznak a dolgozó népnek és több nyersanyagot az iparnak: a proletárdiktatúra állama célszerű árpolitikájával és iparcikkellátással számára megfelelő mederbe tudja terelni azokat. A proletárdiktatúra államának azonban nem érdeke, hogy a kapitalista tendenciák túlzott mértékben érvényesüljenek. Ezért is szabta meg a családi munkán alapuló paraszti birtok felső határát 20—25 kát. holdban. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogv elejét vegye az ennél nagyobb, túlnyomórészt már idegen munkaerő rendszeres kizsákmányolásán alapuló magánbirtok, úri birtokok stb. kialakulásának.

A pártnak a szocialista építés szakaszában a középparaszthoz való viszonya döntő jelentőségű. A középparaszt árutermelésére a népgazdaságnak szüksége van, s ezért segítenie kell lehetőségeinek kihasználásában. Elkeli kerülni azt a múltban elkövetett hibát, hogy a középparasztok egy részét a kulákok közé sorolták és harcoltak elletjük. A középparasztnak nagyon nehezére esik a választás az egyéni és a közös gazdálkodás között. Ennek oka az, hogy egyéni gazdálkodási viszonyok között is viszonylag jól él. megfelelő jövedelme van, s a „biztos jelent" nehezen adja fel a „bizonytalan jövőért.' Ezért a kollektív nagyüzemi gazdálkodásba nagy türelemmel, fokozatosan és csak a nagyüzemi gazdaságok elvitathatatlan fölényének bizonyító erejével, minden erőszak nélkül lehet és kell bevonni. Meg kell vele ismertetni és kedveltetni a szövetkezeti gondolatot túlzott tulajdonosi beállítottsága miatt elsősorban az egyszerűbb társulásokon keresztül. Nem szabad félni attól sem, hogy állami szerveink kiadják a működési engedélyt csak középparasztokból alakult termelőszövetkezetnek vagy termelési társulásnál: is. Legyünk tudatában annak, hogy a középparaszt csak akkor választja a szövetkezeti utat, ha az magasabb termelési szintet és jövedelmet biztosít, mint az egyéni gazdaság, a paraszti munka megkönnyítését jelenti, és őt a munkásosztály politikája számára hosszú, szívós nevelő munkával, becsületes módon, erőszak alkalmazása nélkül megnyertük, ______

5 (Folyt, köv.)