Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-08 / 185. szám

i béke és barátság nagygyűlése a szovjet fővárosban

„Hoha többé háborút! Soha többé atombombát/'* Ezekkel a jelszavakkal gyülekezett sok tízezer moszkvai és a Világifjúsági Találkozó résztvevői többezer delegátus, a szovjet főváros egyik legnagyobb terén, a Menyezsnaján. hogy a hirosimai első atomtámadás 12. évfordulója alkalmából kifejezze a világ ifjúságának tiltakozását az atomkisérletek és az egész emberiség jövőjét fenyegető háborús próbálkozások ellen.

Százezrek töltötték meg a hatalmas teret, amikor felcsendültek a békeinduló hangjai.

Fiatal japán leány lépett a díszemelvényre: Sizoko Nagato, a VIT e japán küldötte aki tizenkét évvel ezelőtt átélte a hirosimai atomtámadást. A hatalmas tömeg néma csendben hallgatta Sizoko Nagatot;

Kedves barátaim! A világ minden részéből összesereglett fiatalok, diákok! örülök, hogy e2en a béke és barátság jegyében megrendezett nagygyűlésen. 'amelyet a Hirosimát és Nagaszkit ért atomtámadás 12. évfordulóján tartanak, ilyen sok fiatal gyűlt össze. — kezdte szavait, majd elmondotta. hogy tizenkét évvel ezelőtt Hirosima és Nagaszkai felett robbant fel az első két atombomba, amely több mint háromszázezer ember életét oltotta ki. Az első atomtámadás megölte Sizoko Nagato anyját és testvéreit, elpusztította otthonát és súlyosan megsebesítette őt is.

A japán küldött emlékeztetett arra. hogy az atomtámadás következtében még ma is sorra pusztulnak japán férfiak és nők. azok. akik az atombomba felrobbantásakor megsebesültek: A városokban ma is ott van a rombolás nyoma, az atomtámadás nyomán elpusztult házak:

■— Mindezeket látva nem lehet szó nélkül hagyni az atombomba kísérleteket. Nem lehet nem törekedni arra,

» i A * « 1» ******* A iAili

hogy megakadályozzuk az atom- és a még veszélyesebb hidrogénbomba további gyártását. — folytatta Sizoko Nagato. Az atom- és hidrogénfegyverekkel folyó kísérleteket azonnal abba kell hagyni.

Beszéde további részében arra hívta fel a VIT-en öszszesereglett fiatalokat, hogy egyesítsék erőiket a béke védelmében, a tömegpusztító fegyverek és az azokkal folytatott kísérletek azonnali eltiltásáért.

— Éljen békében a világ. Virágozzék az emberiség! — fejezte be nagyhatású beszédét a japán küldött, akit ezután öt világrész ifjúságának képviselői köszöntöttek.

Mély hatást gyakorolt a gyűlés résztvevőire, amikor Zoja Koszmogyemjanszlkajának, a hős szovjet partizár,lányuak édesanyja megajándékozta Sizoko Nagatot.

A naggyűlés résztvevői gyászszünettel emlékeztek meg azokról a japánokról, akiknek életét tizenkét évvel ezelőtt az atomtámadás kioltotta.

A Német Szövetségi Köztársaság fiataljai által énekelt békedal után Edward Jan angol delegátus lépett a mikrofon elé hazája küldöttsége nevében.

— A VI. Világifiúsági Találkozót olyan időben rendezzük — mondotta többek között —. amikor a hidrogénbomba szörnyű veszélye fenyeget. Ha valaha alkalmaznák ezeket a fegyvereket, elpusztítanák, megsemmisítenék mindazt, amit az emberiség sokszáz éves munkával alkotott. Ezért követeli hazám népe, ifjúsága a világ minden békeszerető emberével együtt az összes atomás hidrogénfegyver kísérletek beszüntetését, a tömegpusztító fegyverek eltiltását.

A gyűlésen több ország küldöttei szólaltaik fe). A szovjet ifjúság szavát Alekszei Mereszjev, a Szovjetunió hőse tolmácsolta.

Tifo elnök Bríeníbon fogadta a Grúz Kommunista Párt vezetőit

Brioni (Tanjug). Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára kedden Brioni ban fogadta a Grúz Kommunista Párt vezetőit.

Később Tito elnök és felesége ebéden látta vendégül Mzsavanadzet, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát és a többi grúz pártveeztőt.

'I öltse szabadságát

Bereki gyógy-és sfraadffirdőbeu

üdülhet, pihenhet. Szórakozhat a Karcagi Vendéglátóipar! Vállalat éttermében, kitűnő ételek, italok, zene és tánc minden este.

Nyugat-Németország hamarosan le.veszi a kapcsolatokat a Lengyel Népköztársasággal

Berlin (MTI.) Amint a nyugatbarlini Tagesspiegel jelenti, Adenauer (kancellár közölte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a napokban felveszi a kapcsolatokat a Lengyel Népköztársasággal. Valószínűnek tartják, hogy a két ország először kölcsönösen állandó kereskedelmi kirendeltséget fog felállítani.

Nyugat-Német ország nem akar kártérítést fizetni a nácizmus áldozatainak és károsu tjaina«

Berlin (MTI.) A nyugatnémet kormány a múlt hetekben jegyzékekben fordult Belgium, Luxemburg, Hollandia, Nagy-Britannia, Franciaorség, Norvégia. Danis, Görögország. Ausztria, Olaszország, és Svájc kormányához, s felkérte őket, hogy gondoskodjanak önmaguk a náci rendszer áldozatairól és károsultjairól. A nyugatnémet javaslatot mindegyik kormány visszautasította, követelve. hogy a nácizmus ál- Idozatainak a Német. Szövetségi Köztársaság fizessen

kártérítést.

Idő járásjelentés

Várható időjárás csütörtökön estig: változó felhőzet, legfeljebb néhány helyen, nyugaton és északon kisebb eső. Mérsékelt, időnkint élénkebb délnyugati szél. Meleg idő.

Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 27—30 fok között.

A „csillagos ég**

nem lehet többé tt munkabérek felső hutára

— A ieijesítményptafonról, átlagbér maximálásról, degresszív elszámolásról és az új bérpolitikáról —

MŰSZAKI, GAZDASÁGI szakemberek, de maguk a munkások is régóta várták már, hogy a kormány rendezze az ulóbhi hónapokban kialakult bérrendszerek összekúszált fonalát; Most bogy végre nyilvánosságra kerültek az egységes irányelvek — mégis sokán vannak, akik kemény vitákban, köri'mszakadtáig véteni próbálják a rendeletek által nem de a ma„úk ál*al ideálisnak vélt eddig alkalmazott mód szereket vágj' formákat.

Annak csak örülni lehet, hogy hozzáértő emberek állást foglalnak, vitatkoznak javaslatokat tesznek — nem pedig bólintanak —, mert ez elősegíti a rendeletek kristályosodását, tökéletesedését. Mégis jó, ha minél szélesebb körben megismerik maguk a munkások is az új bérpolitika alapvető elveit, hátterét:

A rendelkezések főleg ké* álláspont füveit érték várat.anul. Egyrészt azokat, akik azt hitték, hogy az elmúlt években alkalmazott úgynevezett „norma rendszert’’ szőröstől, bőröstől át lehet ültetni. Másrészt azokat, akik a -cülönféle nem vagy kevésbé ösztönző bérrendszerek kombinációjára akarták a jövőt építeni.

Természetesen egyik véglet em lehet helyes. Ami a régi normarendszert illeti, előnyei és hibái is közimertek: pl. gaz, hogy elősegítette az élő munkával vaj^ takarékosságot. de unyanakkor engedte a felhasznált anyagokban tesfetöltölt munka pazarlását; emelte a munka termelékenységét, de vem vetett gátat a minőség romlásának, stb. 'lem ennyire ismertek oénzigyi kihatásai. Ilyen pl. az bogy a munkás tényleges ka-esetében rendkívül nagy volt

változó rész, az, ami a norna túlteljesítése után kapott bírni legtöbbször nem a tényeges termelés*ól. hanem az alkalmazott időtételek nagv-ágától, jó vagy rossz normáól függött. Emiatt, a telj%sítnények túlhajtása esetén a

/

GYORFFY ISTVÁN

NsgyKurísagi

krónikx

(8)

*

Nagy aszályok idején, mikor semmi gabona nem termett, még a városi szegény lakosság sem vetette meg a gyékénybendőt. Bementek a rétbe s zsákszámra ásták fel a lisztes gumójú gyökeret. Azt mondják, akik ették, hogy kissé fanyar volt, de meg lehetett rajta élni:

Másik kedvelt eledele volt a rét fiainak a harmatkása, mely a rét tavaiban termett s csak hajnalon lehetett szedni. Ezt úgy főzték, mint a parasztok a köleskását.

Egyébként főeledelük a tej és hús volt. A csikósok megették a lóhúst, a gyengecsikóhúst meg különösen kedvelték. Megfejték a kancákat is, melynek tejét szintén megitták. Különben gyermekkoromban magam is láttam még parasztemberben is olyat, aki kanca lovát megfejte s tejét családjával együtt jóízűen elköltötte; A gulyások főleg marhahúst ettek. Borjú gyakran ellett, amiről a gazda nem tudott, ez rendesen a bográcsban végezte rövid földi életét. A vad által leontott, vagy tüle.kedés közben súlyosan megsérült marhát is megették, de megették azt is, amit az Isten ölt. Csak a bőrével számoltak, húsát pedig bográcsra hányták s mikor megfőtt, a subán a napra terítve, a napon megszárították és mint valami konzervet jobb időkre eltették.

Még halászattal is foglalkoztak! A járható vizeket, rónákat meghajtották!

Mik voltak azok a rónák? „Ezek a rónák arra készültek. hogy vizes időben egyik szigetről a más szigetre kelletvén a marhákat hajtani, a gazt helyenként megtörték a marháknak, s annak neki verték s ott keresztül hajtották. Hol úszott, hol nehezen egymásután keresztül gázolt 6 ilyen tsapásokat tsinái. A rétes ember azt jól meg esmeri” — mondja egy öreg pákász 180?-ben.

Mikor a marhát a rónán átverték, annak vize a fenék iszapjával pocsolyává kavarodott. A halak a víz tetején fetrengettek s kétségbeesetten kapkodtak levegő Után. Ilyenkor szüretelt a szilaj pásztor! Akkora halakat fogott puszta kezel, hogy majd a vízbe rántotta Alig bírta kidobni a parira!

De most veszem észre, hogy a szilaj kondásokról még nem is beszéltem, pedig a szilaj pásztorok között ezek voltak a legszilajabb fickók!

A rétnek megvolt a maga külön disznófajtá.ia, melyet ősapáink nagyon szerettek. Néni volt ugyan olyan zsírtömeg, mint a mangalica, de azért finom szalonna hasadt róla; húsa, sonkája meg olyan volt, hogy csuda!

Mondják, hogy talán eleink vaddisznóból szelídítették. A „szelíd” jelzőt azonban bizonyos fenntartással lehetett rájuk alkalmazni, mert még a hidasiban is vaddisznó módra viselkedtek. Megfogni csak az e célra kieszelt dlsznófogóval tudták, leölni meg csak golyós fegyverrel lehetett:

A rétben tökéletesen úgy viselkedtek, mint a vaddisznók. Egyébként a koca gyakran vadkannal búgott, így nem is csoda, ha a réti disznó meg a vaddisznó nagyon húztak egymáshoz.

A réti disznó a réttel együtt eltűnt, Imitt-amott lehet egy-egy korcsát látni, amint életunntan oldalog a mangalica nyáj között.

Eleinknek volt még egy másik kedvelt dlsznófajtája is, a szalontai disznó. Mint utolsó hírmondóit, Pesten, az állatkertben mutogatnak belőlük két göndörszőrű veres süldőt. Ezek is elfajzottak. Tengerit esznek, a böngyölére meg tán rá se néznének. Pedig a szalontai disznónak az volt a tulajdonsága, hogy a tengerinek oda se szagolt, csak a réti, erdei gyökerekért, férgekért élt-halt.

A disznónyáj egész esztendőn át a rétet bújta. Anynyira vad volt, hogy terelni is alig lehetett. Ha megindult, nem ott állapodott meg, ahol a pásztor akarta, hanem ahol ő akart. Mindig a zsombékos helyeket, sarakat, fertőket, feneket kereste. Bementek a ménesek, gulyák által megközelíthetetlen helyekre is, sőt ott érezték igazén csak otthon magukat. Megúszták azokat a hínáros helyeket is, amelyekbe a marha beleveszett volna. - ,

v iLFolyt, kövj

keresetek valóban a csillagos égig emelkedhettek, de nem volt mögötte tényleges értéktermelő munka. A kormány ilyen esetben, hogy megteremtse a béralap és az árualap kötelező összhangját normarendezéshez folyamodott. Persze, a dolgozók érthetően törekedtek a régi keresetük elérésére, ezért viszont minden eszközzel újra el kellett érniök a régi 130—180 százalékos teljesítményszintet

— s ekkor elölről kezdődött az egész. A két normarendezés közötti időszakban növekedett az intenzitás, a pazarlás s a minőség egyhelyben topogott, ha nem romlott. 1954—1956-ra a nagy ingadozások odavezettek, hogy a kormány kénytelen volt béremeléseket adni azokban a szakmákban, ahol éppen a ‘eljesílménj-haisza miatt lemaradás mutatkozott a többi iparágakhoz képest. Persze a bérfeszültséget így sem lehe*ett megoldani teljesen s állandó nyomás hárult az államháztartásra. A keresetek, oominál bérek fokozatosan emelkedtek, viszont a tényleges erőforrásokhoz képest a reálbérek csak ennek töredékével nőttek.

EBBEN AZ ÉVBEN a pár' és a kormány további lemaradt dolgozórétegek: fizetés■gényeit elégítette ki. Augusztusig *. tervezett 16 százalékkal szemben már 19 százalékkal növekedtek a reálbérek a fizetésemelésekből, bé kekölcsön megszüntetéséből és más intézkedésekből. A tubák iehát jelentős részben

— legalábbis az életszínvonal ‘okin‘etében — korrigálódtak. Ér itt kell felvetni a kérdést: Mi történik, ha tovább megyünk a régi bér és pénzügyi politika útián? Az eddigi tapasztalatokból előre is megmondhatjuk: egyes népgazdasági. iparágak vagy üzemek újból a „csillagos ég” felé emelkednek, hozzájuk kell igazítani a többit is és kezdődik minden élőiről: normarendezés, fokozódó nyomás az ország-kasszára, reálbércsökkenés stb.

Ezt nem akarjuk. Ebből következik az is, hogy a tágabb értelemben vett „normarendszer” revideáiása nem az ellenforradalom valamiféle „vívmánya’,’ hanem a fejlődés szükségszerűsége, melyet már jóval október előtt jelentős kutatómunka, tervezet készített elő. A gazdasági vezetők már résen felismerték az alapvető hibát, hogy a mi régi normáink, már nem a klasszikus értelemben vett munkaszervezés tervezés eszközei, hanem egyre inkább bértarifává korcsosultak.

Az új irányelvek ebből indulnak ki. mikor a normát visszaállítják eredeti funkciójába:

GYAKORLATILAG több módszerrel lehet szabályozni a teljesítmények effajta alakulását. Ilyen pl. a régebben használatos, de elfelejtett degresszív (visszatartott) bérezés. Ismeretes, hogy eddig ennek éppen az ellenkezőjét, a progresszív elszámolást Alkalmazták egy sor fontos iparágban pl. megyénk téglagyáraiban is. Ez azt jelentette, hogy egy bizonyos pl. másfélszeres normateljesítésért nem másfélszeres, hanem kétszeres fizetés járt. A gépállás vagy állásidő ebben az esetben egyenesen kedvezett a havi keresetnek, ha napi 4 óra alatt fokozott intenzitással és erőbedobással a félnapi terven felül teljesítettek esetleg másfélszeres bért kaptak soha meg nem termelt áruért.

A degresszivitás ennek ellenkezője — csökkenti az összkereset változó részét. Pl. 7 forintos alap órabérből 3.50-et fix fizetésnek állítanak be, amit minden körülmények között megkap a dolgozó. Ha a normát teljesíti, megkapja hozzá a 3.50 teljesítoánybért is, tehát 7 forint,

jár egy órai munkájára. Hs 10 százalékkal túlszárnyalja kiszabását, akkor az egyenes darabbérrel ellentétben nem 7.70-et, hanem csak 7.35-öí kap stb. Ha perciz munkát végző s ezért lassabban dolgozó munkásról van szó, az sem károsodik úgy, mint a 1 egyenes darabbér esetében 90 százalékos teljesítmény esetén nem 6.30-at, hanem 6.65- ötct keres stb. Természetesen a teljesítményhez kötött degresszív bérezésnek még több fajtája lehetséges s iparáganként változhat. Sablont itt legkevésbé lehet alkalrr"'ni.

— Pl. a kitermelőiparán _ i, szénbányászatban — hogy végleteket említsünk — nem elvetendő a progresszív bérezés. Ugyanakkor céltalan még a mennyiségi teljesítményhez kötött bérezés alkalmazása is a karbantartásnál, kisegítő munkák nagy részénél, takarításnál, stb. A ruházati és könnyűiparban fel lehet bontani egy 7 forintos órabért pl. 3 forint fixre, 1 forint mennyiség és 3 forint minőség szerint változó keresetre stb. Ez már technikai kérdés, mely felett az- iparág vagy üzem önállóan dönthet*

AZ UJ RENDELKEZÉSEK sokat vitatott pontja a bérfizetések eléggé szokatlan és eléggé radikális állami, illetve bankellenőrzése;

Eddig, a béralapellenőrzés egyik eléggé labilis módszerét alkalmazták. Ha a „teljes termelési érték” összege azt mutatta, hogy pl. a vállalat 110 százalékra teljesítette tervét, 10 százalékkal több béralapot vehetett igénybe a banktól: Az ilyen egyeztetés elvileg arra szolgált, hogy a bérek ne emelkedjenek jobban, mint a termelékenység. Gyakorlatilag azonban másképp fest a helyzet. A bizonyos „teljes termelési értékbe”, ami a ‘.ervtel iesítés megállapítására szolgált sok minden belefért

— a főkönyvelő vagy a tervosztályvezető leleményessége szerint akár az irodai sokszorosítógép „termelése” vagy a ió áron felszámított saját beruházása is. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy tetszés szerint meg lehetett növelni drágább anyagok vagy félkésztermékek bedolgozásául a tervteljesítést; láthatjuk, hogy mennyire alkalmatlan az effajta mutatók felhasználása olyan fontos népgazdasági arányok fenntartására, mint a béralap és az árualap. Termelékenységi mutatóink, jóformán fiktív számokra épüllek.Ezért feltétlenül helyes, hogy a jövőben egy engedélyezett legmagasabb átlag óra vagy havi bér betartásához kötik a munkabérek kifizetését.^ Míg jobb megoldást nem találnak, ez az egyedüli lehetséges mód. amivel megállítsák a bérek elszaladását — a csendes inflációt. Megyénkben olyan nagyüzemek, mint a Tisza Cipőgyár, 40 fillérrel 'épték túl az átlagórabért, hatalmas keresetkülönbségek vannak azonos városban lévő, azonos szakmákban dolgozó vállalatok között; A Fémnyomóban pl. közel I forinttal magasabbak az átlagbérek. mint az Aprítóban. A Törökszentmiklósi Gépgyárban százakkal kevesebbet keresnek kisebb jntezitással.mint a szomszédos Vasivari Vállalatnál. E káros folyamatot megállítani csakis ilyen kemény intézkedéssel lehet.

MINDENT EGYBEVETVE; az új bél-politika van hivatva a nyupvóhelyzet megleremté■ére, felszámolni a káros hajszát. megteremteni a szolid — évenként hozzávetőleg 2 százalékos életszínvonalemelkedés alapjait. Ez természetesen csak akkor jár eredménnyel, ha minden gazdaságvezető betartja az új rendelkezést (Az augusztus 3-t megyei gazdasági ankét anyagából.)

PALATÍNUS UffYÁíJ