Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-04 / 182. szám

ÖXSÄRflÄ AZ ELLENFORRADALOM következtében Szolnok me­gyében is számos mezőgaz­dasági termelőszövetkezet feloszlott és több dolgozó pa­raszt kilépett a szövetkeze­tekből. A megszűnt közös gazdaságok volt tagjainak a többsége azonban meggyő­ződve a mozgalom jövőjéről, a feloszlott tsz-t újjáalakí­totta. Hiszen nemcsak nálunk és a szocializmust építő népi demokratikus országokban, hanem a kapitalista orszá­gokban'is szövetkeznek a pa­rasztok. A társulás nem ön­cél, hanem azért jön létre, hogy a nehéz fizikai munkát megkönnyítő gépeket, az ag­rotechnika legkorszerűbb -r eredményeit, vívmányait hasznosíthassák, ésszerűbben műveljék a földet és nagyobb termést érjenek el. Ezt csak nagy táblákon lehet alkal­mazni. A nagyüzem fölénye azonban nemcsak a növény­­termelésben érvényesül, ha­nem az állattenyésztésben is. Az egyes munkaterületeken huzamosabban dolgozó szö­vetkezeti tagok specializálód­nak, komoly szakképzettsé­get, tapasztalatot szereznek és ez a munkatermelékeny­ség emelésének egyik fontos feltétele. Elvben mindenki egyet ért azzal, hogy csak olyan mér­tékben emelkedhet az élet­­színvonal, amilyen mérték­ben . növekszik az egy főre eső termelési érték. A kis parcellás gazdálkodásban a bővített újratermelés bizo­nyos fokára eddig is csak azért volt lehetőség, mert a munkásosztály jelentős támo­gatásban részesítette a vele szövetségben lévő parasztsá­got. A nagyobb arányú bőví­tett újratermelés azonban a XisparceXIákon már egyáltalán nem valósítható meg. Ezért a jó számolgató egyéni gaz­dák már eddig is társultak a föld táblás,-nagyüzemi műve­lésére. A bővített újrater­melés lehetősége és a munka termelékenység növekedése azonban még szövetkezeti gazdálkodás esetében sincs mindig meg. Különösen olyankor, ha a tsz-ben laza a munkafegye­lem, a munkaerőt nem hasz­nálják ki megfelelően. így hi­ába termel az egyik szövet­kezeti tag egy munkaegvség­­gel 100 forint értéket, ha a másik személy, aki nem dol­gozik, vagy rosszul dolgozik, akkor is beírja a munkaegy­séget. Igv az egyik munka­egységgel termelt 100 forint érték már a felére csökken Azokban a termelőszövetke­zetekben, ahol baj van a munkafegyelemmel, alacsony a munkaegységre jutó része­sedés is. BÄR AZ ELLENFORRA­DALMI események során a becsületes, megtévedt embe­rekkel egvütt olyan szemé­lyek is kisodródtak a tsz­­ből, akik kevés munkával, mások fáradtságának gyümöl­csét akarták élvezni, még mindig van néhány élősködc ember a szövetkezeteiben Talán furcsa, hogy a szövet kezeten belül élősködőkről klzsákmányolóról beszélünk, de ez igv igaz, mert akik a tsz-ben nem az előírt minősé­gű munkát '-égzik, vagy tel­jesítmény nélkül íriák be a munkaegységet, azok kizsák­mányolok. A becsületesen dolgozó szövetkezeti tagokat károsítják meg. Szerencsére, már nem sok ilyen van a tsz-ben, de aján­latos, ha a szövetkezeti tag­ság minél előbb túlad raj­tuk. Hogyan kerültek ezek az emberek a szövetkezetbe? Úgy, hogy az elmúlt években igen gyakran csak a minden­­denáron való taglétszám nö­velést és a szövetkezet létre­hozását tekintettük célnak, így fordult elő, hogy eseten­ként olyan emberek kerültek össze a tsz-ben, akik nem ismerték egymás munkáját. A más területről odairányí­tott népnevelők olyan embe­reket is szerveztek a szövet­kezetbe, akik a közös gazda­ságot csak újabb vadászterü­letnek tekintették. A tsz­­mozgálom fejlesztésénél a múltban elkövetett hibák — nem fordulhatnak elő. Erre biztosíték: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt politiká­ja. A SZÖVETKEZÉSNÉL az önkéntesség elve. a gyakorlat­ban fog megvalósulni és al­kalmazni kell a fokozatosság elvét is. Vannak, akik a tsz­­fejlesztést most nem tartják időszerű kérdésnek és úgy vé­lekednek, hadd erősödjenek meg a már meglévő közös gazdaságok. A jó eredmények láttán, lassan mindenki rá­szánja magát, hogy a szövet­kezetbe lépjen. — Az élet­színszínvonal emelkedése azonban nem kielégítő mér­tékű és nincs olyan ember, aki nem szeretne holnap jobban élni, mint ma. Ez vi­szont csak úgy érhető el, ha a mezőgazdaságban is többet és olcsóbban termelünk. Nem lehet tehát célunk olyan szö­vetkezetei- létrehozása, ame­lyekben keveset és drágán termelnek, de nem nyugod­hatunk bele abba sem, hogy a kisparc. llás "azd-i kodásról a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés egy emberöltőn át tartson. Természetes, hogy nem lehet határidőt kitűzni arra: egyik, vagy másik közég dol­gozó parasztsága, mikor lép­jen a szövetkezetbe. Ez előbb utóbb az önkéntesség meg­sértéséhez, törvénytelensé­gekhez vezetne. Azt viszont szeretnénk elér.-i, ha minden jól gazdálkodó egyéni paraszt minél előbb elhatározná, — hogy többet akar termelni és kisparcelláját hozzáragasztja a szövetkezeti táblához. A TSZ-FEJLESZTÉSBEN a lenini fokozatosság elvét komolyan gondoljuk. Nem becsüljük le az alacsonyabb fokon gazdálkodó társuláso­kat. Azonban itt is meg kell tartam a mintalapszabály alapelveit. Nem engedhető meg, hogy az alacsonyabb tí­pusú szövetkezés leple alatt továbbra is egyénileg gazdál­kodjanak, de rosszabbul, mint azelőtt, mert a földet nem trágyázzák, a korszerű ter­melési módszereket nem al­kalmazzák. Az alacsonyabb fokú társulásokban is létre kell hozni az évről-évre nö­vekvő mértékű, fel nem oszt­ható közös szövetkezeti ala­­not. épületekben, állatokban, takarmányban és gépekben. A szövetkezeti út helyessé­géről oedig olyan emberek győzzék meg az egyénileg gazdálkodókat, akik a moz­galomban jártasak, vagyis a tsz-tagok. Gk tudnak legékes­­szólóbban kiállni a közös gaz­dálkodás mellett. Ebben már van gyakorlatuk. Megtették akkor is, amikor az ellen­­forradalom által szétvert gaz­daságukat ujiáalakították, — vagy a tsz-be visszaléptek. Most az a feladat hárul rá­­julk hogy maisokat is győzze­nek meg ennek az útnak a helyességről. Hozzanak hatá­rozatot arra a közgyűlésen,» hogyan vonják be majd a! nagyüzemi gazdálkodásba a * kívülálló egyéni parasztokat, i De nemcsak az a feladatj hárul rájuk, hogy saját szö-i vetkezetüket fejlesszék, ha-! nem az is. hogy támogassák mág társulások létrehozását is. A TSZ-BÖL KILÉPETT dolgozó parasztok közül már eddig is sokan jelentkeztek, hogy vissza akarnak térni. Mások még nem döntöttek véglegesen, de egy kicsit res­tellik korábbi elhatározásu­kat. amikor otthagyták a szö­vetkezetét. Most nem éreznek magukban elég bátorságot, hogy felvételüket1 kérjék. A Sz-t igok ezeknek az embe­­-ekrek segítsenek, hogy mi­nél előbb megtalálják a he­lyes utat. A tsz-ből kilépeti dolgozó parasztokat is hívják meg a közös gazdaság megte­kintésére. beszélgessenek ve­lük. mutassák meg a nagy­szerű eredményeket, melye­ket egy esztendő alatt elértek­összegezve az eddigieket: hozzá kell fogni új szövetke­zetek létrehozásához. Ez a i feltétele annak, hogy keve- j ssbb munkaerő-ráfordítással j nagyobb eredményeket ér- i jünk el. A tsz-ek jelenlegi i tagjainak sóik új szövetkezeti: tag belépését, új társulások j létrejöttét kell elősegíteniök. A tsz-ék tagjaira hárul az aj nagy feladat, hogy meggyőz- \ zék a még egyénileg gazdái- j ködó parasztokat a szövetke­zés helyességéről, s tanácso-j kát, tapasztalatokat adjanak i át az új szövetkezetek gaz­dáinak is. Friedrich Ferdinand szövetkezetpolitikai csoportvezető j SZOLNOK MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI gépjavító vállalat IGAZGATÓSÁGA pályázatot hirdet üzemvezetői állás betöltésére. Pályázati fettételek: Mű­szak* egyetemi végzettség, vagy legalább gépipari technikum és legkevesebb 5 éves üzemi gyakorlat. Működési leírás a pályá­zathoz mellékelendő. Postacím: Szolnok pf. 119. A nagy bérház­ban, ahol én is la­kom, szép szám­mal vannak gyere­kek. Virgoncak., pajkosak, játékos­­kedvűek. Ezek az egészséges, jó hangerővel rendel­kező gyerkőcök, tavasztól őszig bir­tokukba veszik a folyosókat, de fő­leg az udvart, ahol komoly futballmér­kőzéseket vívnak. (Aminek nem egy­szer 1—2 ablak­üveg esik áldoza­tul.) Van, amikor még „Szepesit” is neveznek ki ma­rtuk, közül, aki sza­bályosan — ahogy a rádióban, hallja — ismerteti a mér­kőzés állását, biz­tatja, lelkesíti a Játékosokat. A kis­lányok is szeretnek Játszadozni. A ba­bázás és főzőcske közben csilingelő kis hangjukon da­lolnak. Hogy mit'? Hát ami éppen eszükbe jut. A ba­ts Ids gyermekda­loktól kezdve hall­hatjuk a „Seher e­­~Adé”-t és a „Mam­bo ltaliano”-t is. Néha igazi gyer­mekszokásból, össze is vesznek, leginkább a kis­fiúk a lányokkal. De a harag nem tart sokáig, s az élet zajlik tovább. Egyszóval, vidám, hangos a mi há­zunk a gyermekek Icacajától, kiabálá­sától. A munkából ha­zatérve, sokszor megállók a folyo­són, ha csak pár percre is, s elné­zem az udvaron játszadozó gyerme­keket. Csacsogá­suk, sokszor fel­nőttesen komoly mondásuk szóra­koztat, mosolyra dérit. Egy-két nap óta a kislányok, kis­fiúk többsége szí­nes léggömbökkel játszik. A szolnoki vásárból kapták ezeket szüleiktől, vagy nagyobb test­véreiktől vásár­fiába. A pilleköny­­nyü gömbök gyer­mekkori emlékeim legmélyéről vetí­tették elém egy ré­gi vásári nap ese­ményét.. Hogy is volt csak? Testvéreimmel együtt izgatottan vártuk a nyári vá­sárt, hiszen ekkor már nem kellett is­kolába menni, s egész nap ott bo­lyonghattunk a sátrak között. A vásár mindig ren­geteg élményt ígért, s azzal is ke­csegtetett, hogy vásárfiát kapunk. S eljött a szá­munkra oly fontos nap. Már reggel ott sürgölődtünk édesanyánk körül, hogy otthon ne hagyjon bennün­ket. S amikor be­levegyültünk a vá­sár forgatagába, azt sem tudtuk, mit nézzünk, mit csodáljunk. A pa­pírsüveges ember előtt felhalmozott törökmézet, a sok­féle játékot, vagy a sergőt, ahol a fa­lovakat megnyer­­gelve, vagy a dí­szesre festett kis kocsikban ülve le­hetett körbe-körbe forogni. Mindez nagyon érdekes volt, de mi mégis izgatottan vártuk, hogy mit kapunk vásárfiá­ba. Édesapánk —­­bár kevéspénzű napszámos ember volt — mézes-mo­gyorót és színes léggömböt vett mindegyikünknek. Mondanom sem kell, hogy amikor estefelé hazaér­tünk, milyen bol­dogan mutogattuk játszópajtásaink­nak a nekünk oly becses ajándékot, aminek nagyon örültünk, s ami egyikőnknek mégis szomorúságot oko­zott . . : :.. Egy vigyázat­lan mozdulat, s bátyám kis kezé­ből kicsúszott a szód piros légoömb spárgája. Hiába kapkodott utána, pár pillanat múlva már i a hóénál is magasabban szállt, ö csak nézte, néz­­t • pityergésre gör­bült szájjal, könny­ben úszó szemmel, s amikor végképp eltűnt az ég kék­jében, kitört belőle a zokogás. Olyan keservesen sirt. hogy alig lehetett megvigasztalni.:. Az elröpült vá­sárfiát sirat^ kis­fiú ma már felnőtt férfi, de ha színes léggömböt lát, ne­ki is eszébe jut az itt leírt kis törté­net, amely — bár szomorúsággal vég­ződött — mégis kedves, hiszen gyermekkorunkra emlékeztet. S kinek ne len-1 nének ilyen emlé­kei, amelyek felto­­lulr.ak, eszünkbe jutnak a vidáman kacagó, vásárfiá­nak örvendő gyer­mekeket látva. na—ti Baro és Orski némot kasik»*­turisták munkáiból.'' VIDÁM Sok a légy PERCEK Fosas kérdés — Mondjatok néhány dol­got, amit át lehet látni. — Üveg. — Celofán. — Kulcslyuk. Iskolában — Milyen előnyük volt a< régi rómaiaknak velünk«1 szemben? j ■ — Nem kellett latint tanul-t­nvokl ! i — Melyiket csomagoljam be? — Ezt kérem. A fiam ugyanis holnap lesz 14 éves s ebbe a tortába éppen 14 légy van beleragadva.-:: A bűnhödés órája — Csak nem beteg, doktor r? — Sajnos nem jól érzem agam. Kénytelen vagyok jy kollégámmal kezeltetni tagam. — hám, lám. mindenkit tér a bünhődés! Bíróságon Bíró: Minthogy a vádlott oevallötta, hogy ütlegelte anyósát, nincs. is szükség a felperes kihallgatására. Védő: Kérem, bíró úr, leg­alább nézze meg magának az anyóst. Az enyhítő körülmé­nyek végett. i Brr! — ffis mit gondoltok, mitől sőt a tengervíz? a, Biztosan a sok keringtél’ Szakértelem — Mit jelent az, hogy a ví­ziére kihasználása? — Ha a feleségem addig sír, amíg meg nem veszem neki a bundát. Kinos doloz — Van valami újság? — kérdi reggel a kórház főor­vosa. — Igen, professzor úr. Az éjszaka meghalt a 218-as szi­muláns. Biztos forrás — Mondd apu, honnan tudják a tudósok előre, mi­kor lesz napfogyatkozás? — Kis csacsi, hát ők is ol­yasnak ujsáaot! m (W( Égi probléma —. Tessék megmondani, ta-i ■ nitóbácsi, körülbelül hőnyit lóerővel halad a Göncölsze-4 kér? — De asszonyom, most már lenne szíves végre a rendőrséget híyni?t Ä tsz-fejlesztés időszerű feladat

Next

/
Oldalképek
Tartalom