Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-30 / 203. szám

HOZZÁSZÓLÁS PILLANATKÉPEK 1 cikkíró válasza baba. Ilyenkor a fiatalember mindig kihúzza magát és át­szellemült mosoly játszik az ajkán. Sajnálhatják is a szobrá­szok, ha elszalasztottak a leg­jobb modellt, „Az apai büsz­keség" című szoborhoz. A J eltkeblű Lány A rekkenő melegben kora­délutáni fiimát alussza az ál­lomás. Az átforrósodott sínek felett vibrál a meleg levegő A peronon csak néhányan ácsorognak. A süket csendét csak néha-néha zavarja meg egy mozdony fáradt pöfékelé­­sének távoli hangja. A Teltkeblű Lány az új­ságárus bódé árnyékában áll. a narancsszínű nylonblúz sza­bad teret enged a vizsla fér­fiszemeknek. Tudja, hogy többen nézik s ezért hasát még jobban behúzza, hogy jobban érvényesüljön, a nylon. Két laposmellű 11Ő összesúg és irigy pillantásokat. i>et a Teltkeblű Lányra. Szemüveges, rikító kockás­inges fiatalember lihegve vonszol egy terjedelmes bő­röndöt. Megpillantja a Lányt és a 'közelében zökkenti a köre nehéz terhet. Először úgy tesz, mintha észre sem venné, de néhány suta óda­­pillantás után tekintete már szinte átöleli. Arcán megje­lenik a hódító mosoly. A Lány is felfedezi a szemüve­gest. Először elrántja fejét a fiú pillantása elől, de egy-két nerc múlva már összekapcso­lódik a két szempár. — Nagyon meleg van — fújtat a szemüveges, csak­hogy megkezdje a beszélge­tést. — A Lány elmosolyodik és rábólint. Távolról vonatfütty hang­zik. Egy pillanat alatt bené­pesedik a pályaudvar. Cso­magokkal megrakott kocsikat vonszol eay elektromos tar­gonca s fületsértő tülköléssel követel szabad utat. Vasuta­sok és utasok sietnek át a rákám/okon. A két laposmel­lű nő felmarkolja kosarát. A szemüveges fiatalember is könnyedén kapja fel a sú­lyos bőröndöt s színié futnak a fékező vonathoz. A Teltkeblű Lány szájára fagyott mosollyal egyedül marad a bódé melleit. Senki nem méltatja még egy futó nillantásra sem. Most min­denkinek fontosabb a vona­­ton egy jó fílőhehr.,. az ab­lak mellett, lehetőleg a me­netiránnyal szemben. aga r Péter Ahol a rivaldajény kialudt KÜLTUKAETS HÍREK Moszkva (MTI.) Az Izvesz­tyija keddi számában Kis­fal udy-Stróbl Zsigmond be­számol a szovjet művészek­nél tett látogatásairól. Nagv elismeréssel szóiott többi kö­zött Konyenlkov, Manyizev Tomszkij cs Vucsetics szob­rairól és Geraszlmov képeiről * Moszkva (MTI.) Leningrád­­ban megtalálták Csajkovszkii száznegyven ismeretlen leve­lét; A leveleket becséhez Anatolijhoz és annak felesé­géhez intézte. Számos zenei problémát is érint levelében Az eddig ismeretlein levelek házvezetőnőjének kerültek elő. A Rómában megtartott IV. elektronikus és nukleáris ki- i Hí fáson bemutatott filmjeink közül a kétezeréves Pécs című Kotlányi Ágoston ren­­lezte filmet ezüst serleggel és oklevéllel jutalmazták. * A Rómában megtartott IV. ’ímű film jelentős sikert ara­tott. A Garah és Co egyip­tomi forgalmazó cég Buda­pestre megküldte — egyip­­omi motívumokkal díszített albumokba gyűjtve — a frí­meikről kiadott plakátokat és a Csajkovszkij-család voltegyéb reklámokat; Hosszú ideje annak, hegy a törökszentmiklósi Vasutas Művelődési Otthonban az élet jóformán kihalt, Színpadá­ra és nézőterére a feledé­­kenység bús homálya telepe­dett. Pedig — nem is régen — sikerekben gazdag kulturális élet folyt itt. Két színjátszó­éj egy tánccsoportja műkö­dött igen $zép eredménnyel. A ' andler Jenő kulturális se­regszemlén az igazgatósági döntőbe is bekerültek. Szirmai Albert „Mézeska­lács” című operettje — a kul­­turcsoport előadásában — mindenki számára felejthetet­len élményt nyújtott. Ha valaki megismerte a kudarcot, úgy a művelődési otthon vezetősége nagyon megismerte, mert a szeren­cséjük teljesen elpártolt. Minden rendezvényük ráfize­téssel végződött. Színpadi éle­tük teljes egészében megszűnt létezni. — Meddig tart ez a pangás? — kérdezzük jogosan Török­­szentmiklős müvészetkedvelö közönsége nevében. Ezúttal két illetékest kerestünk fel. Az ok cs okozat Orosz Béla forgalmista, a kulturcsoport legaktívabb tag­ja örül a változásnak, szeret­né, ha mielőbb mozgalmas élet honosodna meg ismét a színpadon. — Minek tulajdonítja, hogy így elsekélyesedett a kultúr­­élet? — Kezdetben igen sokan támogatták munkánkat még_[_ a szakszervezeten kívülálló személyek is. -lésőbb sok aka­dályt gördítettek elénk. Kifo­gásolták, hogy vidéki zene­karokat szerződtetünk egy­­egy táncestélyre. Nem enge­délyezték azt sem. hogy tánc­­tanfolyam induljon nálunk. Sikereinket nem a mi ja­vunkra könyvelték el. mond­ván: nem a mi erőnkből szü­letett meg. A sok huza-vona. segíteni nem akarás elvette egyesek kedvét és a szinját­­szórsoport feloszlott. Van e valami kiút a mostani helyzetből? Erre a kérdésünkre Vas Imre, a szakszervezet titkára vála­szolt.-r- A most befejeződő épít­kezés — amit a kulturottho­­non eszközöltünk •— minden erőnket elvonta. Ma ismét úgy állunk, hogy meg tudunk adni minden támogatást az egyes kulturcsoportoknak. A művelődési otthon új igazga­tója, Tóth István pályamcs­­ter, máris nagy lendülettel kezdte meg tevékenységét. Ezenkívül a területi egysé­günk is kibővült, Barta is a mi szakszervezetünkhöz csat­lakozott. Remélem, mindez tevékenyen hozzájárul ahhoz, hogy sikereink necsak árnyé­kai legyenek a réginek, ha­nem túl is szárnyalják azt. Hév, szenvedély látszik minden mozdulatán, ahogy beszél. Szeretnénk és egyben kívánjuk is, hogy nehéz mun­kájuk mielőbb gyümölcsöz­zék. Amóth A, József Törökszentmiklós „A* e**JUá tuifyédiáia'' erőt meghaladó vállalkozás lesz Megjegyzés n Sr.lgligeti Üiib'uti mütor<cr>éhei A NAPOKBAN egy kis beszámoló cikk jeleni meg a Tiszavidékben' a Szolnoki Szigligeti Színház új óvadbeli műsortervéről, a színházt előkészületekről. Nagy várako­zással nézünk a színházi év elé. Ismeretesek az elmúlt sze­zon hibái, eleget vitáztunk fölötte.^ (Sajnos, egyoldalúan, mert a színház vezetői egyetlen esetben sem reagáltak észrevételeinkre, sem egyetértő, sem ellentétes véleményü­ket nem fejtették ki a lap hasábjain, ami elég kár, ha meggondoljuk.) Néha ebbe a „vitába” túlzások is bele­csúsztak, az újságíró csak a néző szemszögéből látta a dol­gokat és nem mindig ismerte pl. a próbák nehézségeit, a rendező elképzeléseit, egyszóval rossz volt a „kontaktus” a színház és a bírálók között. Ugyanakkor egyes színészek sértődéikenyek voltak, nem értették, érezték meg a jó­szándékot az észrevételek mögött. A színházban volt elég intrika s más egyéb hiba is. Néhány színészt ok nélkül mellőztek, talán mert ellenvéleményt mertek nyilvánítani stb. Nem, egyáltalán nem volt tiszta a levegő az elmúlt évadban színházuknál s ebben természetesen az ellenfor­radalmi időszak is közrejátszott. A várakozás tehát most nem csak a tervszerűbb programnak, hanem ennek a tisz­­tulóbb légkörnek is szól. Reméljük, összességében lesz jobb az idei évad a tavalyinál , A műsorterv eléggé biztató, öt prózai és öt zenés, darab szerepel benne. A színház tehát igyekszik elegei tenni a követelményeknek (az operett s a próza kedvelői­nek egyaránt). Az arányon még lehetne vitatkozni, de is­merjük a színház anyagi nehézségeit, így hát rámondjuk az „áment” s legfeljebb azt fűzzük hozzá: ha évközbei bukkannának rá valami jó, mai tárgyú prózai darabra ne mulasszák el műsorra tűzni akár soronkívü] is. Mer olvastunk a többi vidéki színházak terveiről is és azén hm... na... szóval azokban egy kicsit jobb az arány, ;< próza (modern és klasszikus próza) javára. Mellesleg pl. . miskolciak két eredeti magyar bemutatót is terveznek (Fe­hér Klára és Földi Mihály darabjait). Miskolc persze éléri kebb, nagyobb város, a színház adottsága is más, ne h; - sonlítgassunk tehát, maradjunk a mi színházunknál. Illetve a műsortervnél CSUPÁN EGYETLEN darabbal kapcsolatban va kételyünk. Nehezen tudjuk elhinni és elképzelni, hogy : Szigligeti Színház meg tud birkózni „Az ember tragédiája előadásával „Az ember tragédiájának” előadása még a Nemz« i Színházat is komoly erőpróbára késztette és készteti. Lá' tűk a Nemzetiben a gyorsan változó képeket, melyeket , darab meg is kíván. Sokszor előadás közben változik szín. A díszletek sokasága, tömegjelenetek. És a darab fe ­jedelme! (Még a Nemzetiben látott előadást Is rövidítette,< s így is éjfélbe nyúlt a befejezése.) Az Itteni színház tecl nikai felkészültségét figyelembevéve, ahogy gondoljt­­talán a hajnalba is belenyúlna. Vagy pedig úgy le kelle \t rövidíteni a darabot, hogy a tartalom rovására menne. Nem akarunk beleszólni a színház belső ügyeibe, < t azért ez egy kicsit a közönség ügye is. Vajon hány el, adást terveztek be „Az ember tragédiájára” a színház g, dasági osztályán és milyen költsége kitel? Nem viszi ez cl az egész szezon bevételét? SZERÉNY KÉRDÉSEK, szerény aggodalmak. Bevá ­lom, én magam részérql* ha mindenáron ilyen kiállitásb,- . is reprezentatív darabot akarok látni, akkor inkább rá; - dozom a költséget s egy évben egyszer megnézem vala­melyik fővárosi színházban. A szolnoki színháztól ped : inkább azt várom, hogy az erejéhez méltó színházi él­ményekkel örvendeztessen meg egész éven át. Ilyen v< : pl. a Kispolgárok is s lehet még nagyon sok darab, ha j i! felkészülnek rá. S azt hiszem, ez nem csak egyéni véle­ményem. Gondolkozzanak' rajta a színház vezetői. F. TÖTH PÁL Jl kidtiti&ttfofr&ato táUéfvt A fiatalságnak szórakozás kell! Valóban Így is van. A fiatalok mindig valami olyan dologra vágynak, amely kioltja szórakozási- és kultú-r szórajukat. Nem bánnák, ha minden második nap bál len­ne, vagy éppenséggel mozi­előadás. Csak azért e két szórakozási lehetőséget emlí­tettem meg, mert falun nem igen akad más. (Esetleg lab­darúg ómér kőzés.) Alig várja a falu szórakoznivágyó em­bere, hogy vasárnap legyen és este elmenjen a kultúrott­­honba szórakozni. így voltam, én is. Hét közepén érdeklőd­tem, hogy lesz-e bál. Azt a megnyugtató választ kaotam. hogy lesz, s a belépődíj kö­rülbelül 3 forintot tesz majd ki. (Ez nem is sok.) Elérkezett a várvavárt va­sárnap. A nap már kezdett teáldozni, mikor előbbi ter­vemhez híven, ellátogattam a kulturotthonba. A fiatalság már gyülekezett. Ekkor tu­datták a ..nagyközönséggel’’, hogy a belépés díjtalan. A bálteremben meg is kezdődött a tánc. öt szál zenészből állt a zenekar, de olyanokból, akik már ekkor többet ittak a kel­leténél. (Mi lesz még, mire végére érünk?) Nemsokára újabb döntésre szánta el ma­gát a rendezöbizottság. Öt fj rint lett a belépődíj. Ma hallatszott olyan is, ho.ii miért nem hat? Hiszen újai fcét emberrel (mindkettő ha - monikás) bővült a zeneiez Újabb határozás: ki menni <: szán, vagyis annyit fizet min­denki, amennyit altar. UjaJ>', árváltoztatás ezután nem tör­tént. Egyre tovább és tovább tar­tanak a szünetek, segyre sű­rűbben mossák a zenészek n tjó hideg kőbányai sörrel é-> más Itallal a torkukat (te - mészetesen addig szünet vau), hogy jobban menjen a zene. Ment is, húzták is a vonói, de bánatában a hegedű úyv sírt és olyan hangot adot>. ami nem mindennapi Ettó illetve ezektől függetlenül, azért jó bál volt, csak éppé 1 alig vártuk, hogy vége legyer fGondolom, a zenekar mén ióbban kívánta.) Sokan lehaj­tott fejjel távoztak, hiszel szórakozási szomiukat nem tudták kioltani. De reméljük, hogy hamarosan felváltja a nagybőgőt a nagydob, a hege­dűt a szakszofon és így to­vább, és ekkor biztosan job ban érzi magát mindenki kint a táncparketten, avagt bent a bálteremben. Cseh László, Csépo Tiranában új üveggyár épül Tiranában új üveggyár épül. A napokban már meg is kezdték a gépek beszere­lését ég a kemencék beépíté­sét. Ebben a munkában nagy. segítséget nyújt egy lengyel szakember-csoport. Az üveg­ipar 1960-ban hétszer annyit l’og termelni, mint amennyit 1955-ben termelt» „ágy bírósági ttetet margó­jára“ címmel Simon Béla dicket írt a Tisza vidék aug. : 6-i számában. A cikk — lé­vén a benne szereplőik mező- ; túriak — széleskörű érdeklő­dést váltott ki városunk dol­gozóiból. „Sokan sajnálkoz­nak az eset miatt — írja Si- , mon elvtárs. De egyszer már ; tovább kell jutni ennél. El ; kel’ érnünk, hogy hamis vá- , dák alapján senki ne kerül­jön börtönbe. S ha ez mégis megtörténik, s kiderül az igazság, akkor a karrieriz­mustól, gyűlölettói vezérelt ( hamis vádaákodókkal. a bűn­üldöző szervek félrevezetői­­vei a legkeményebben kell elbánni.’* Abban tökéletesen egyet­­értek Simon Bélával, hogy a hamis vádaskodókat büntetni kell. De vajon állitható-e , azokról az emberekről, akik ] a Kardos-ügyben terhelő val- ' lömást tettek, hogy hamis vádaskodó'!? Vajon azok a gépállomási dolgozók és tsz­­fagok. akiknek iórósire ott szerepelt gz ellenforradalma- ! rok halállistáján, s csak a szovjet csapatok gyors be­avatkozása mentette meg őket a legyiHkoláslól. milyen célból igvekertak „félrevezet­ni” a bűnüldöző szerveiket? Talán abból a célból, hogy a becsületes embereket bezá­rassák s újból a saját nya­kukra ültessék a gépisztolyo6 sintérlegényeket, Nagy Imre és Malóter csürhéit? Nem, kedves Simon elv­társi, a Kardcis-ügy terhelő tanúi nem karrieristák, s nem hamis tanúk. Egyszerű, be­csületes dolgozók, akik a múltban sem törekedtek, s jelenleg sem törekednek ma­gas pozíciók elnyerésére, nem akarnak a magasban csalha­tatlan bölcs-ként tündökölni. Olyan emberek, akik oda-A Busi elvtárs levelében említett cikk megjelenése | után beszéltem több emberrel, köztük a legilletékesebbek- | kel ,a mezőtúri városi pártbizottság néhány tagjával. Va- g iamennyien elismerték, hogy Kardos Mihályt cs néhány | társát nem kellett volna börtönbe vetni, mert olyan bűn- J cselekményt nem követtek el, amiért ezt megérdemelték! volna. Hozzáfűzték azonban azt is, hogy politikai munká-s jukban elkövettek olyan Ideákat, amiért párlbünletésben ! kell őket részesíteni. Ha Busi elv társ figyelmesen olvasta volna a cikket, g észrevette volna, hogy az Kardos Mihályók ténykedésének^ csak jogügyi (a bíróság előtt is napirendre kerülő) részét I tárgyalta. Mivel a cikk tartalma ilyen szempontból meg-1 egyezett a megyei bíróság alapos kivizsgálás után hozott | döntésével, nem akarok sok szót vesztegetni rá. (Bár volna | néhány megjegyzésem. Busi elvtárs például azt állítja, hogy | én a Kardosék ügyében terhelő vallomást tévő embereket = „hamis vádaskodóknak” nevezem. Nem tudom, mire ala-| pózzá ezt, mikor a szóbanforgó cikkben a tanúkról még! említés sem történt. Jó lett volna, ha ebből az ítéletből az 1 általain levont, s cikke elején idézett általános tanulságot! nem elferdítve magyarázta volna. Máskülönben sem vádol-1 hatták a tanúk különösebben — ismétlem: jogügyi, tehát | a törvény szempontjából — az ügyben szereplőket, mert! akkor a megyei bíróság elítélte volna Kardosékat.) A má-i sík kérdéssel, a politikai vonalon kifejtett tevékenységgel | kapcsolatban — ami a cikkből kimaradt — azt vallom, hogy! ez semmivel sem kisebb jelentőségű, mint a dolgok jogügyi I része, sőt párttagok számára a párthoz való viszony, a| párt politikája szellemében való cselekvés mindig, minden-1 nél fontosabb. Vallom azonban azt is, hogy aki ezen a té-| ren követ el olyan súlyos hibát (frakciózás, stb.), amire az! állam törvényei nem vonatkoznak, azt pártfegyelmi úton| és nem bíróságilag kell felelősségre vonni. Ennek az eljá- = rásnak viszont a párt belső ügyének kell lennie, s nem a| nyilvánosság — adott esetben az ilyen ügyeket könnyén 1 ellenünk felhasználó elemek — előtt kell megtárgyalni. | Mivel Kardos Miháy cs társai ügyében először, sajnos, ép-| pen ez történt — hasonló esetek megelőzését szolgálva — 1 született meg az említett cikk. Sajnálom, hogy Busi elvtársék nem ezt a tanulságot| szűrték le belőle. Simon Béla f »dóan szolgálják a hazát, 1 iszintén bíznak a pártban, | i erejükhöz, tehetségükhöz | nérten kiveszik részüket a | izocializmus építéséből. Hogy I niért vallottak mégis Kardos 1 Mihály és társai ellen? Azért, 1 nert Kardos Mihály és tár- 1 tai már október 29-én el | ikarták távolítani helyükről | i városi pártbizottság tagjait, 1 izzat az indokolással, hogy 1 .ezekben a sorsdöntő napok- | »in” ők hivatottak a veze- S és-re. És ebben a pártvezetőség- | itávolítá&i akcióban Kardos | Mihállyal együtt résztvett — = öbbek közölt — Bumbulusz | László mezőgazdász, a „fór- \ •adalml bizottság“ kommu- § lista vért követelő alvetzére i s. Az a Bumbulusz László, 1 iki november első napjaiban ; lürgette az akaszíófák fel- | Hibását a szocializmushoz hű | emberek részére. Szóval Kardos Mihály, ha p lem is követett el súlyosabb § lűncselekmény, kicsit azért | elősegítette az ellenforrada- 1 om kibontakozását Mezőtu- I ton. Ha mással nem, azzal, \ íogy nem az ellen forradal- | nárök által üldözött pártve- \ '.etőségi tagokat védelmezte, | ianem ő Is odaállt az üldö- | tők közé. Tehát: nagyobb felelősség- f jel forgassuk a tollat, Simon \ slvtárs. Senkire se süssük rá ! ártatlanul, a karrierizmus, a L íiamistanűéás. a gyűlöletve- \ setés bélyegét. „S ha ez mé- \ gis megtörténik, akkor... a : ieíjkeménrebben kell elbán- j ni" a bélyegzést kedvelő j egyénnel. És ez nemcsak az i én véleményem, hanem azőké : is, akikből — mint már em- j Illettem — széleskörű érdek- j lődéat váltott ki Simon elv- I iárs cikke. Busi Vince. i i Érthetetlen felnőttek Apró gyerekek játszanak a : Malinovszki utcában. Vidám \ nevelésük kiséri a repülő fe­­\ hér petty-s piros labdát, a „fo­­\ cit”. . — Góóól, góóól! — kiáltja iaz egyik kis süvölvény dia­­\ dalmasan, amint a labaa át­­! jut a járdaszél és az úttest l közepére dobott ing között \ húzódó képzeletbeli gólvona­­\ Ion. S mivel az efféle futball­­\ kapunak min szoros tartozé­­í ka a háló, rJncs ami aka- Idályt gördítve megállásra ; kényszerítené a 'irodát. I _ Bácsi kérem, tessék \ visszarúgni a labdát — kö­­[ nyörög ismételten egy gyér­­\ mekhang, amikor két idősebb ! férfi lép az úttestie. Az egyik '.bamaruhás, vidámarcú em­­l bér. Nagy görögdinnyét cipel ia hóra alatt. Már aozdul is a ! labda felé, lába rúgásra len­­\dül... de egy pillanat — és ivisszahőköl. Szemmellátha­­! tóan azért, mert útitársa, a ! magas, szemüveges, szürkeru- Ihás, símamozdulatú ember | ’’«ti reagál a kérő gvermek­­! hangra. Csak megy feltartott | fejjel, méltöságos testtartás­ival, kezében egyel sem len­edül a nylonszaiyor, amelyben Ekét kenyér lapul. Az alacso­­!nyabb gyors, szégyenlős moz­­idulaltal lép vissza a szemüve­­!aes mellé s mindketten befor­­\idulnak a mellékutcába. | A kisfiú utoléri a szökevény ilabdát. Felkapja, majd tűnő­­|dő arccal a távozó felnőttek tután néz. Sehogyan sem érti, ! hogyan lehetett „kihagyni” §egy ilyen „jó helyzetet”. 1 A tökéletes modell | Legújabb dlvatú gyermek­­skocsi „parkol” az Állami !Áruház egyik kirakata előtt. §Mélyéről csöppnyi ember te­­\kintgct a nagyvilágba. De ér­­sdeklödését mégis inkább a icumi Icötl ie, amely időnként |néhány gyors mozgást végez, |aszerint, hogy éppen „dolgo­­§zik”, vagy pihen az apró szá­­! jacska. ? A kocsi mellett testőrként. 1 olyan harminc év körüli férfi I áll. Néha lehajol a csöppség­­| hez. Mond néhány becéző | szót, vagy igazít a párnán, a | takarón. | A járókelők közül többen legy-eny pillantást vetnek a | gyerekre. Néhány asszony \o-mj-egy megjegyzést is elejt | hogy: milyen aranyos ez a = .....,, „...Ív, KS*

Next

/
Oldalképek
Tartalom