Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-25 / 199. szám

Lévé! és üzenet egy újsághír olvasásakor Cím, Raymond de Coulon. ÍCentralslrasse 72, Biel (Bern), Schweiz. porcelán-figurák, Csajkov­­szkij-lemezek, kölnivizes üve­gek és diafilmek megrendít­sék a svájci államrend alap­jait. Nem valószínű, hogy nagysietve lekáderezlék vol­na a reátok várakozók, kik van nak a delegációban kommu­nisták, szocialisták, katoliku­sok vagy éppen turisták. — Moszkvából jöttetek, a világ ifjúságának nagy béke-talál­kozójáról, s ez elég volt ah­hoz, hogy megfosszanak ben­neteket moszkvai emlékei­tektől, csomagjaitoktól. Sokat beszéltünk mi a ma­gyar ügyről veled is. Meg az Ctös Bizottság jelentéséről. Most már, úgy érzem, jobban érted a mi októberi helyze­tünket. Ilyen emberek tör­ték össze nálunk is a gépe­ket, égették a könyveket, zúzták szét Saljapin lemezeit, kergették el, — a kultúra védelmének jelszavával da­dogó ajkukon, ■— a pedagó­gusokat az iskolánkból. Hir­dettek pogromokat és vettek üldözőbe minden haladó gon­dolatot, emléket. És összezúz­ták volna egész népi állam­rendünk alapjait, ha rajtuk múlott volna. S ők éppen úgy a szabadság bajnokai­nak, evangélistáinak nevez­ték magukat, mint a ti cso­magrablói tok. Igen! Csak a vak nem látja, hogyan ébredezne új­ból Európában a fasizmus. Hogy egyenesedne fel, hogy lihegne újra bűzös szájával. „Európa vigyázz!” — kiáltot­ta valamikor Thomas Mann. De akkor még kevesen hall­gattak rá az európaiak kö­zül. A leckét azonban meg­tanultuk azóta már. Francia­­országban, Olaszországban és számos országban egyaránt. S most Párizstól Pekingig egymás kezét fogják a népek. Nem! Nem és nem! A fa­sizmus nem fog mégegyszer áttörni! Érezhetted ezt kint is a Fesztiválon. Amikor együtt voltunk a komszomo­­listákkal, a párizsi pártház és a Humanite-székház vé­dőivel s a dán antifasiszták­kal a Jaroszlávszkaja-úti esti találkozókon. . Kedves Raymond! Apró emléktárgyaidat, ajándékai­dat összetörhették a zürichi állomáson, összetaposhatták bőröndjeitek és láncokkal, vasúti-sín darabokkal bán­talmaztak benneteket. De a moszkvai fesztivál, a népek Újsághír: ;;A zürichi pályaudva­ron fasiszta provokátorok meg­támadták a moszkvai VIT-ről visszaérkező 350 küldöttet, meg­verték őket és csomagjaikat szét­taposták. békéjének, összefogásának nagy, feledhetetlen emlékét, a megnyitó és záróünnepség­nek, Hisako Nagata szavai­nak, a baráti fogadások és beszélgetéseknek, a tűzijáté­koknak és karneváloknak, Ulanova balettáncának, a Balsoj Teáterben látott Musz­­szorgszkij operának emlékét nem törölhetik ki emlékeze­tedből soha! S a világon min­denütt élnek emberek, akik fogják egymás kezét, — s üzenik néked, a vonatból kiszállóknak s a reátok tö­rőknek egyaránt: — Nem! Soha többé nem! A fasizmus nem fog még­egyszer Európában frontot áttörni! Elég volt a népeknek a háborúból! Többé nem en­gedjük meg, hogy emberek gyilkosságba, népeknek kiir­tásába kergessenek egész nemzeteket! Mi barátok lettünk és ba­rátok maradunk. Te is otthon, Raymond, mi is itthon, s a többiek is, kikkel tizennyolc napon át együtt voltunk. — Nem feledjük egymást. Ne­veld fel nyugodtan kisfiad, szeresd feleségedet! És én is elmondom az iskolában, s megtanítom, megmagyará­zom, ha kell, a lelkem kite­szem, hogy megértsék tanít­ványaim: Nem és nem! Soha többé a fasfzmus nem tör­het át Európában! Hátrább az agyarakkal! Szorítsunk kezet! Ügy, mint akor, utolsó este. s emlékez­zünk a Fesztivál napjaira! És írj. írj minél előbb. Leve­led várom, ölel barátod: CSÁSZTVAY ISTVÁN (kit mindig úgy emleget­tél. ha szállásunkon ke­restél, az a furcsa nevű fiatal magyar pedagógus). Síremlékszentelés felejthetetlen drága jó férjem, Tóth Lajos név­napja alkalmából augusztus hó 25-én délután 5 órakor Szolno­kon, a róm. kát .temetőben. TÓTH LAJO^vé tts CSALADJA, Szolnok. AAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAA1 Speciális elektromos mé­rőműszerek készítését és mechanikus számoló- és Írógépek, hangerósltők ja­vítását vállalja a TÖRÖKSZENTMIKLÓSI ÁLTALÁNOS VASIPARI V. Sallai Imre út 6. szám. — Telefon: 148, aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Bútor már van, jöhet a lakás Uj kút Mezőtúron Amennyire visszaemlék­­szem, városunk lakosságának víziellátása mindig eléggé rossz volt. Az illetékes szer­vek — amennyire tőlük telt — igyekeztek a problémát megoldani. Nem is a kutak számában volt a baj, hanem abban, hogy kezdeti vízbősé­­gük az idők folyamán nagyon lecsökkent vagy egészen le­apadt; így volt ez a Zsidó-temp­lom előtt épített kúttal is. Eleinte annyira bőven on­totta a vizet, hogy a feles­leget alig győzték levezetni, de aztán (okokat nem próbá­lok megemlíteni, mert nem vagyok szakember) egyre gyengébben folyt a víz, majd alig-alig csörgedezett; Most azonban egyszerre megváltozott a helyzet, á ke­serű méltatlankodást öröm. és megelégedés, váltotta fel. nincs tülekedés,’ a gúny és szidalom szavai megszűntek. Van már vize Mezőtúr e ne­gyedének is. A Városi Kór­ház udvarán végzett kútfú­rási munkálatok sikerrel jártak, s annak vizét elvezet­ték a Kossuth téri kiapadt kúthoz, s a Kossuth utcán is készítettek kifolyót, amely ma már bőségesen adja a vi­zet. Tudom, hogy ennek a kútnak is megvan a törté­nete. Azt is tudom, hogy a városi kórház feilesztésének ügyét szívén hordozó vezető­orvosnak a képzeletében szü­letett ez meg először, de a párt és a városi tanács volt annak felkaroló.) a és végre­hajtója, hogy hathatósan ki­elégítsék ezzel is városunk vízszükségletét; Tudjuk, hogy vannak még jogos igényei a lakosságnak a város más részein is, de mi már sorrakerültünk, s illő, hogy ezt megköszönjük váro­sunk vezetőinek. Ezt az erkölcsi kötelessé­get teljesítem én most e so­rokkal, s tudom, ha felkér­tem volna a lakosságot, e le­velet ezren is örömmel alá­írták volna. Ezer név helyett egy mezőtúri névtelen. Két kérés vár teljesítésre Községünk dolgozóit nagy sérelem érte. Dr. Taródi Béla orvosunk újra egyedül ma­radt, mert dr. Kulcsár Mar­git orvosnőt a járás elhelyez­te. Arról azonban már nem gondosikod tak, hogy helyette új orvost alkalmazzanak. — Olyasmiről1 már hallottunk, hogy kapnánk másik orvost, ha a község tudna lakást biz­tosítani. A lakosságnak az a véle­ménye, hogy az elhelyezett orvos lakását kellene átadni az új orvosnak, dé erről sem­mi hír. Mi lesz községünk dolgozóival, ha hosszabb ideig újra egvedül marad dr. Ta­ródi Béla. s mi lesz a sok beteggel. Ö is ember, s niem győzheti ezt sokáig. Naponta átlag 60—70 beteget kezel. E meffiett még éijel is hív­iák beteghez. Nem tudom elképzelni, hogy ezen a sé­relmes ügyön az illetékesek ne tudnának segíteni. Ha ne­kik kellene ugyanezt a mun­kát végezni, biztosan gyor­sabban intézkednének; A másik kérésünk pedig az volna, hogy ne Ujszászon, hanem Zagyvarókason szed­jék át a sertéseket, mivel Ujszászről is csak gépkocsi­val szállítják Szolnokra. Az elmúlt évben már a minisz­tériumból is jártak lent eb­ben az ügyben, s megígérték, hogy év végén már itt, hely­ben is lesz átvétel. Nem tu-Turkevétől 8 Ikm-re fekvő Ördögárok egyik tanyájára is ellátogatott Fortuna isten­­asszony; Vass Jánoséknak vitte el ajándékát:- egy gyö­nyörű kombinált szobabútort. Jól jött ez a bútor a fiatal házasoknak, akik esküvő után a szülőkhöz költöztek, mert még nem tudtak lakást szerezni. Néhány éve már ennek, azóta egy kisfiúk is született. Vass János szépen keres, mint a Cementáru Ipari Vállalat villamos he­gesztője, de lassan gyűlik a pénz saját otthonra; — Csak egy négyes találat kellene, mondja Vassné, és goind nélkül beköltözhetnénk á sajátunkba; — De eddig csak hármas találatig vittem — teszi hozzá mosolyogva, — most meg a legutóbbi lottó­sorsoláson egy szobabú­tort nyertünk. Már meg­néztem a raktárban, nagyon szép. Alig várom, hogy haza­­vihessük. Most már köny­­nyebben tudjuk köréje kerí­teni a falakat, meg föléje a tetőt. dóm azonban, hogy az októ-1 béri ellenforradalom követ­keztében-e, vagy valami más oknál fogva, még a mai na­pig sem történt meg az in­tézkedés, s ez dolgozó pa­rasztságunknak igen sérel­mes, annál is inkább, mivel dolgozóink állam iránti kö­telezettségeiknek mindig be­csületesen eleget tesznek; Három János, Zagyvarékas. Miért nincs sör? Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy Hunyadfalván és más községekben is csaik nagyon ritkán lehet sört kapni. Van rá eset, hogy na­pokig, sőt hetekig nincs. Az italboltok vezetői azt mond­ják, hogy nem kapnak, mert már kiutalták a keretben előírt mennyiséget. Nem tud­juk, hogy ezt a keretet ki állapítja meg, mindenesetre eléggé „diétás.1’ És ez a prob­léma már évek óta fennáll; Jól tudjuk azt, hogy ország­szerte sok sört fogyasztanák, de mégis csak bosszantó do­log, hogy egy olyan község) mint Hunyadfalva, egyne­gyed évre csak 14 hektó sört kap. holott a napi fogyasztás megkívánná a 100 litert is; Azt tapasztaltuk, hogy vá­rosban mindenkor lehet sört kapni, pedig ezt a falusi dol­gozók éppen úgy megkíván­nák. mint a városiak, sőt a nyári munkák ideje alatt, ta­lán még jobban.­Kérjük az illetékeseket, hogy bővítsenek azon a bizo­nyos kereten, hogy a falusi dolgozókat is kielégítsék; Jerkovics Miklós, Hunyadfalva; írvvyMXyyy^hOPOfífiOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC* FELHÍVÁS ebadó befizetésére Szolnok Városi Tanács Pénzügyi Osztálya felhívja az ebtulajdonosok figyelmét, hogy szeptember hónapban lesz a veszettség elleni köte­lező védőoltás. Az 1/1957. P; M; számú rendelet értelmé­ben minden ebtulajdonos kö­teles a tulajdonában lévő eb után az ebadót még az oltás előtt befizetni, mivel a ren­delet alapján csak azt az ebet lehet beoltani, amely után az adó befizetése megtörtént; — Azokat az ebeket, amelyek oltásiban nem részesülnek, a hatóság elkobozza, s kiirtá­sukról gondoskodik; Az eb­adó magában foglalja a ve­szettség elleni védőoltás dí­ját is, azért külön nem kell fizetni; Városi Tanács VB. COOOOOQOOOQOOOOOGOOOOOOOOOQOGOaOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOCOCCOOOOíXXKXJOOOOOCOfXXXXXX; OOOOGOOCOOOOOCOC* p^-w^vyx-^^nerifTOQOOQQOOOClOOOOCQOOOOOnOOOOOOQOOOOOQOCOOOOOOOOOOOOOOwUAjll^lOO&OOOOOOOOO BALATONI Nepmannok között 4 Kedves Raymond, Kedves Barátom! Még nincs két hete sem, hogy együtt ültünk a moszk­vai Arany Kalász szálloda 2-es számú éttermében. Év már megvacsorázam, ültem az asztal végén, indulásra készen, te meg akkor érkez­tél. Sonkát kértél tojással, a szamovárból teát hoztál mel­lé, s míg falatoztál, ránk néz­tél. Láttad népköztársasági emblémánkat ingünkön, s reánk mosolyogtál. Mi, — a szomszéd asztalnál ült né­hány Szolnok megyei párt­ós államfunkeionárius elvtárs is, — szóltunk hozzád, az asztalnál ülők pedig beszédbe elegyedtek veled. Te, — mint a legtöbb svájci, — minden­képpen franciára terelted volna a szót, s csak amikor láttad, hogy ezt a nyugati nyelvet egyikünk sem ismeri a folyékony beszédnek kész­ségével s csak németül vagy angolul beszélhetünk, akkor szántad rá magad a német szóra. így folyt aztán a beszéd. Előtted nagy csomag állt, a GUM áruház cégjelzéses pa­pírjába csomagolva. — Ajándékok? — kérdezte tőled az egyik magyar vas­utas. — Igen, — mondtad te. — Viszem haza az asszonynak, a gyereknek, meg a bará­toknak. Emlékül. S amikor megvacsoráztál, Te mindent kicsomagoltál ne­künk. Ügy mulattad, mire költötted zsebpénzed. Szedtél elő sorjában mindent, ami csak a csomagban volt; plasz­tikus képet tükröző dia-film­­vetítögép, színes diafilmte­kercsek a Kremlről, a Met­róról s Moszkva parkjairól. Csajkovszkij Anyegin áriája lemezen, mikrobarázdás hang­lemezeken az Ural népi együttes műsora, Krasznaja Moszkiia kölni kis üvegben feleségednek orosz nép vise­letű porcelán figurák s egy szobahőmérő a Kreml Szpász­­kij tornyát ábrázoló iparmű­vész-faragás keretben. — Százkilencvenhat rubel volt összesen, — mondtad, s egyenként csomagoltad vissza az összegöngyölt papírok közé a moszkvai emlékeket. — Nagyon rendes, szolid fiúnak látszik, — mondták közülünk néhányan, s min­denki szótlanul bólintott. — Megszerettünk téged. Aztán tovább beszélgettünk, s meg­tudtuk, hogy huszonnyolc esztendős vagy. Négy éve há­zas. Előkerült feleséged és hároméves kisfiad fényképe is. Elmondtad azt is, hogy ke­reskedelmi tisztviselő voltál, már jártál egy VIT-en, Var­sóban, de aztán amikor haza­­érkézéi, állásodból elbocsáj­­tott főnököd. Azóta kereske­delmi alkalmazott, elárusító vagy egy másik könyvkeres­kedésben. — Most már ebbe a mun­kába is belejöttem, — nevet­tél furcsán, igazán nem szív­ből jövöen. Aztán hozzátet­ted: — Nem tudom, majd most mi vár ránk otthon! Még két esténk volt Moszk­vában. Mind a két estén ta- j lálkaetunk. S az utolsó nap \ megfogadtuk, imi fogunk i egymásnak. Cimet cseréltünk. \ Ti kedden, mi meg szerdán \ jöttünk el Moszkvából. Amint i emlegetted, péntekre értetek j haza Svájcba. A múlt hét \ péntekjére. Egy napon ve­lünk. Minket zeneszóval, öle- í léssel, zászlókkal, — a kor-; mány vezetői pedig este foga- ] dóssal vártak. Az egész kül- j döttséget. Elétek stricik, le- i itatott, felelőtlen kölykök és j csavargók mentek. A vonat-! bői alig hogy leszálltak al megérkezők vagy éppen hogy' leléptek a vonatról a még to­vább utazók, megrohantak j bennetek. Dulakodás kezdő- j dött. Csomagjaitok letépdes-\ ték kezetekből, s „Éljen a szabadság!‘‘ — felkiáltással felnyitották bőröndjeitek s mindent, de mindent kiszór- >, tak belőle, mindent össze- \ törtek, összetapostak, ami csak a csomagokban völt.\ Nehogy az emlékül hozott) | A BALATONRÓL| írástudó í emberek már papírhegyeket ?írtak össze. Megénekelték tá­ljainak szépségét, a fürdés, icsónakázás és vitorlázás örö­meit, a badacsonyi borok za­­\ maiját. Szerelmesei vitrinjük­ében őrzik a kecskelcörmökből Ikészü't vitorlásokat, vagy a I tihanyi festőművészek faké­­l-egre festett tájképeit. Há­nyán viselik szívükben egy Sfutó ismeretség, múló szere­ltem emlékét, mert a balatoni ínyár Ámoristene könnyelmű, P j Itékoskedvü és titoktartó. Es 6 a Balaton jószívű, egyformán Snyújtia, amit adni tud, öreg­ének és fiatalnak, gazdagnak ; és szegénynek, l S valóban, a felszabadulás l óta a Balaton a dolgozóké is. Alkotmányosan biztosított jo­­ggra a dolgozó embernek az í üdülés. És ez nagy vívmány. \ Egy évtizeddel ezelőtt még \ unatkozó mágnások, földbir­tokosok, vagy felfuvalkodott "•újgazdagok szórakozóhelye volt. Most Bal dtonalig ától iKeszthelyig és Keszthelytől i Almádiig vállalati vagy szak­iszervezeti üdülőkkel van tele la vart és ahol egy talpalatnyi í alkalmas hely van, sátrat vér­ének azok, akiknek az üdülők­ében már nem jutott hely. s Október 23 óta új színfolt­étól „gazdagodott” a Balaton. S.Mű wjár egyre több szállót í penzió is van, ahol nagypénzű t emberek, „a fizetővendégek'’ el tudják költeni a pénzüket. De úgy látszik, még ez is ke­­’ vésnek bizonyult, mert van­­_ nak olyan üdülők is, ahol a fi­zetővendégek együtt vannak a j beutaltakkal. Az ilyen nya­­j ralástói isten óvjon minden­­_ kit. (Balatonaligán volt „sze­rencsém” két nehéz hetet vé­­y gig élni velük.) Mert itt aztán . a beutalt olyan helyzetbe ke­­j rül, mint Indiában a kaszt­rendszer idején a páriák voL ’ tak. Gondoskodnak arról, j hogy a beutalt mindenben . meg legyen különböztetve á . fizető vendégtől. A NEPMANNA Kj (én így ’ neveztem el őket) külön szá­­• mozott asztala van az étte­­, remben, beutalt ahhoz le nem ülhet még akkor sem, ha már j itr.den hely foglalt és a nep­­mann kiskutyája társaságá­­l bem egyedül ül az asztalnál. , Az ételekben kedvére válogat­­í hat, a pincérek csak elébe te­­j szik az étlapot, azt rendel, ami énven ízlik neki. A be­­, utalt az nem válogathat. Azt j eszik, amit elébe tesznek és . persze gondoskodnak arról, , hogy a túlzsíros ételektől ne kap jóm, gyomorbajt. A nepmann semmiféle szolgála­tot nem kíván ingyen, bőke­­■ zűen osztogatja a borravalót, , tíz forintnál szégyen hevese bj bet adni, Meg is van hatása. Ha az étterembe lép, a pincér ugrik az étlappal, söprögeti az asztalterítőt és mire kimond­ja, mit akar fogyasztani, hipp­­hopp, már ott is van, amit kí­vánt. A beutalt — annak vára­kozni kell egy órát, mire a levest megkapja, félórába ke­rül, még meghozzák a máso­dik félét és a nap már csak egy dárdahossznyira jár az égen. mire a süteményt is el­fogyaszthatja. A beutalt, ha korán kel és szerencséje van, szerezhet evezős csónakot, a nepmann az ilyen alantas szórakozást megveti, ö vagy vitorlázik — és 30 forintot fizet személyen­ként egy órára érte — vagy el­megy motorcsónakkal, az még előkelőbb, egy órára 100 fo­rint a díja. Persze papír sze­rint a beutaltnak is joga van vitorlázni vagy motorcsóna­kázni, de mivel ö nem fizet és arra sincs remény, hogy a ke­zelőszemélyzet fáradtságát bu­sás borravalóval honorálja, ha megkísérli igénybevenni, ak­kor vagy jó szél nincs, vagy a vitorlás rossz, vagy a kezelő­je szabadnapos. A BEUTALT | »sténként a társalgóba megy szórakozni, sakkozik, dominózik. biliárdQs zik, a nepmann ide ugyan be i nem teszi a lábát. Kocsijára t ülteti a családját, bemegy Siófokra, hajnalig mulat és ( délig alszik. Jó dolga van, a i reggelit ezüst tálcán viszik a szobájába. A beutalt takaré­kosan bánik a pénzzel, ebéd • után megiszik egy pohár sört , vagy a gyenge kosztat pótolja ; . valamivel, mégis állandóan . panaszkodik, hogy gyorsan ■ fogy a pénze. A nepmann is panaszkodik, mert nem költ­het úgy, ahogy szeretné, még . ’ megbotránkoznának rajta a , beutaltak. A nepmann a Balatonra né- ■ : ző legszebb szobákat kapja, a ' beutaltnak csak olyan jár, amelybe sohasem süt be a , nap, ha kinéz az ablakon szét- , szórt üvegcserepet, téglatör- , ' meléket, fonnyadt dinnyehé- 1 j jat, ócska, rozsdás edényeket , \ láthat. . . A beutalt többnyire egyedül ‘ . nyaral, esetleg a feleségével • f (mert most ők is többet fizet­­. nek, mint az elmúlt években), . nem futja többre a pénze. A ; nepmann hozza a feleségét, a ' . gyerekeket, nagypapát, nagy- ■, ' mamát, összes lé- és felmenő ( • rokonát. Tőszornszédom pél- ; dóul saját autóbuszán hatod- 1 • magával jött ide két hétre, ez i mindössze csekély 11 000 fo- , rintjába került, (Egy személy­nek egy napra 150 forintot kell fizetni.) i Kíváncsi voltam, kik lehet- ; nek ezek az emberek, honnan c szerzik ezt a sok pénzt. Az i Üdülő p eze tój éjiek elmondása szerint többségük a szó pow-' tos értelmében nepmann; Meghatározhatatlanegziszten­­ciák, rajtuk kívül senki sem tudná megmondani, mivel foglalkoznak, honnan szerzik azt a sok pénzt. Jár ide értel­miségi is, de csak egy-két napra. Többre nem futja a pénze. Szombaton délutánéra kezik, vasárnap este már megy is vissza. Én törvénytisztelő ember vagyok, isten ments, hogy megrágalmazzak valakit. Nem állítom, hogy törvénytelen módon jutnak hozzá. Dé azon már lehetne vitatkozni, erköl­csös dolog-e, hogy egyeseknek nálunk ilyen magas „jövedel­me” legyen. És nem ártana megvizsgálni azt sem, milyen összefüggés van tpz ilyen nagy jövedelmek és a mostanában nálunk nagyméreteket öltött spekuláció között. Azt nem mondom, hogy a kettő között van valami összefüggés, de hogy valami nincs rendjén, az biztos. EGYESEK I azzal nyugtatják magukat (többek között az üdülő vezetője is), hogy így az államnak folyik be a pénz. Furcsa okoskodás ez, hiszen nem az az érdekes, mire köl­tik a pénzüket, hanem azt hogy hogyan jutottak hozzá. Es még egy. Én nem bá­nom, legyenek fizetővendégek is, de ne legyenek együtt a beutaltakkal. Ennél szeren­csétlenebb összeházasítást el sem lehet képzelni. BKM

Next

/
Oldalképek
Tartalom