Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-25 / 199. szám

Lévé! és üzenet egy újsághír olvasásakor

Cím, Raymond de Coulon. ÍCentralslrasse 72, Biel (Bern), Schweiz.

porcelán-figurák, Csajkovszkij-lemezek, kölnivizes üvegek és diafilmek megrendítsék a svájci államrend alapjait. Nem valószínű, hogy nagysietve lekáderezlék volna a reátok várakozók, kik van nak a delegációban kommunisták, szocialisták, katolikusok vagy éppen turisták. — Moszkvából jöttetek, a világ ifjúságának nagy béke-találkozójáról, s ez elég volt ahhoz, hogy megfosszanak benneteket moszkvai emlékeitektől, csomagjaitoktól.

Sokat beszéltünk mi a magyar ügyről veled is. Meg az Ctös Bizottság jelentéséről. Most már, úgy érzem, jobban érted a mi októberi helyzetünket. Ilyen emberek törték össze nálunk is a gépeket, égették a könyveket, zúzták szét Saljapin lemezeit, kergették el, — a kultúra védelmének jelszavával dadogó ajkukon, ■— a pedagógusokat az iskolánkból. Hirdettek pogromokat és vettek üldözőbe minden haladó gondolatot, emléket. És összezúzták volna egész népi államrendünk alapjait, ha rajtuk múlott volna. S ők éppen úgy a szabadság bajnokainak, evangélistáinak nevezték magukat, mint a ti csomagrablói tok.

Igen! Csak a vak nem látja, hogyan ébredezne újból Európában a fasizmus. Hogy egyenesedne fel, hogy lihegne újra bűzös szájával. „Európa vigyázz!” — kiáltotta valamikor Thomas Mann. De akkor még kevesen hallgattak rá az európaiak közül. A leckét azonban megtanultuk azóta már. Franciaországban, Olaszországban és számos országban egyaránt. S most Párizstól Pekingig egymás kezét fogják a népek. Nem! Nem és nem! A fasizmus nem fog mégegyszer áttörni! Érezhetted ezt kint is a Fesztiválon. Amikor együtt voltunk a komszomolistákkal, a párizsi pártház és a Humanite-székház védőivel s a dán antifasisztákkal a Jaroszlávszkaja-úti esti találkozókon. .

Kedves Raymond! Apró emléktárgyaidat, ajándékaidat összetörhették a zürichi állomáson, összetaposhatták bőröndjeitek és láncokkal, vasúti-sín darabokkal bántalmaztak benneteket. De a moszkvai fesztivál, a népek

Újsághír: ;;A zürichi pályaudvaron fasiszta provokátorok megtámadták a moszkvai VIT-ről visszaérkező 350 küldöttet, megverték őket és csomagjaikat széttaposták.

békéjének, összefogásának nagy, feledhetetlen emlékét, a megnyitó és záróünnepségnek, Hisako Nagata szavainak, a baráti fogadások és beszélgetéseknek, a tűzijátékoknak és karneváloknak, Ulanova balettáncának, a Balsoj Teáterben látott Muszszorgszkij operának emlékét nem törölhetik ki emlékezetedből soha! S a világon mindenütt élnek emberek, akik fogják egymás kezét, — s üzenik néked, a vonatból kiszállóknak s a reátok törőknek egyaránt:

— Nem! Soha többé nem! A fasizmus nem fog mégegyszer Európában frontot áttörni! Elég volt a népeknek a háborúból! Többé nem engedjük meg, hogy emberek gyilkosságba, népeknek kiirtásába kergessenek egész nemzeteket!

Mi barátok lettünk és barátok maradunk. Te is otthon, Raymond, mi is itthon, s a többiek is, kikkel tizennyolc napon át együtt voltunk. — Nem feledjük egymást. Neveld fel nyugodtan kisfiad, szeresd feleségedet! És én is elmondom az iskolában, s megtanítom, megmagyarázom, ha kell, a lelkem kiteszem, hogy megértsék tanítványaim: Nem és nem! Soha többé a fasfzmus nem törhet át Európában! Hátrább az agyarakkal!

Szorítsunk kezet! Ügy, mint akor, utolsó este. s emlékezzünk a Fesztivál napjaira! És írj. írj minél előbb. Leveled várom, ölel barátod:

CSÁSZTVAY ISTVÁN (kit mindig úgy emlegettél. ha szállásunkon kerestél, az a furcsa nevű fiatal magyar pedagógus).

Síremlékszentelés felejthetetlen drága jó férjem, Tóth Lajos névnapja alkalmából augusztus hó 25-én délután 5 órakor Szolnokon, a róm. kát .temetőben. TÓTH LAJO^vé tts CSALADJA, Szolnok.

AAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAA1

Speciális elektromos mérőműszerek készítését és mechanikus számoló- és Írógépek, hangerósltők javítását vállalja a TÖRÖKSZENTMIKLÓSI

ÁLTALÁNOS VASIPARI V. Sallai Imre út 6. szám. — Telefon: 148,

aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Bútor már van, jöhet a lakás

Uj kút Mezőtúron

Amennyire visszaemlékszem, városunk lakosságának víziellátása mindig eléggé rossz volt. Az illetékes szervek — amennyire tőlük telt — igyekeztek a problémát megoldani. Nem is a kutak számában volt a baj, hanem abban, hogy kezdeti vízbőségük az idők folyamán nagyon lecsökkent vagy egészen leapadt;

így volt ez a Zsidó-templom előtt épített kúttal is. Eleinte annyira bőven ontotta a vizet, hogy a felesleget alig győzték levezetni, de aztán (okokat nem próbálok megemlíteni, mert nem vagyok szakember) egyre gyengébben folyt a víz, majd alig-alig csörgedezett;

Most azonban egyszerre megváltozott a helyzet, á keserű méltatlankodást öröm. és megelégedés, váltotta fel. nincs tülekedés,’ a gúny és szidalom szavai megszűntek. Van már vize Mezőtúr e negyedének is. A Városi Kórház udvarán végzett kútfúrási munkálatok sikerrel jártak, s annak vizét elvezették a Kossuth téri kiapadt kúthoz, s a Kossuth utcán is készítettek kifolyót, amely ma már bőségesen adja a vizet. Tudom, hogy ennek a kútnak is megvan a története. Azt is tudom, hogy a városi kórház feilesztésének ügyét szívén hordozó vezetőorvosnak a képzeletében született ez meg először, de a párt és a városi tanács volt annak felkaroló.) a és végrehajtója, hogy hathatósan kielégítsék ezzel is városunk vízszükségletét;

Tudjuk, hogy vannak még jogos igényei a lakosságnak a város más részein is, de mi már sorrakerültünk, s illő,

hogy ezt megköszönjük városunk vezetőinek.

Ezt az erkölcsi kötelességet teljesítem én most e sorokkal, s tudom, ha felkértem volna a lakosságot, e levelet ezren is örömmel aláírták volna.

Ezer név helyett egy mezőtúri névtelen.

Két kérés vár teljesítésre

Községünk dolgozóit nagy sérelem érte. Dr. Taródi Béla orvosunk újra egyedül maradt, mert dr. Kulcsár Margit orvosnőt a járás elhelyezte. Arról azonban már nem gondosikod tak, hogy helyette új orvost alkalmazzanak. — Olyasmiről1 már hallottunk, hogy kapnánk másik orvost, ha a község tudna lakást biztosítani.

A lakosságnak az a véleménye, hogy az elhelyezett orvos lakását kellene átadni az új orvosnak, dé erről semmi hír. Mi lesz községünk dolgozóival, ha hosszabb ideig újra egvedül marad dr. Taródi Béla. s mi lesz a sok beteggel. Ö is ember, s niem győzheti ezt sokáig. Naponta átlag 60—70 beteget kezel. E meffiett még éijel is híviák beteghez. Nem tudom elképzelni, hogy ezen a sérelmes ügyön az illetékesek ne tudnának segíteni. Ha nekik kellene ugyanezt a munkát végezni, biztosan gyorsabban intézkednének;

A másik kérésünk pedig az volna, hogy ne Ujszászon, hanem Zagyvarókason szedjék át a sertéseket, mivel Ujszászről is csak gépkocsival szállítják Szolnokra. Az elmúlt évben már a minisztériumból is jártak lent ebben az ügyben, s megígérték, hogy év végén már itt, helyben is lesz átvétel. Nem tu-Turkevétől 8 Ikm-re fekvő Ördögárok egyik tanyájára is ellátogatott Fortuna istenasszony; Vass Jánoséknak vitte el ajándékát:- egy gyönyörű kombinált szobabútort. Jól jött ez a bútor a fiatal házasoknak, akik esküvő után a szülőkhöz költöztek, mert még nem tudtak lakást szerezni. Néhány éve már ennek, azóta egy kisfiúk is született. Vass János szépen keres, mint a Cementáru Ipari Vállalat villamos hegesztője, de lassan gyűlik a pénz saját otthonra;

— Csak egy négyes találat kellene, mondja Vassné, és goind nélkül beköltözhetnénk á sajátunkba; — De eddig csak hármas találatig vittem — teszi hozzá mosolyogva, — most meg a legutóbbi lottósorsoláson egy szobabútort nyertünk. Már megnéztem a raktárban, nagyon szép. Alig várom, hogy hazavihessük. Most már könynyebben tudjuk köréje keríteni a falakat, meg föléje a tetőt.

dóm azonban, hogy az októ-1 béri ellenforradalom következtében-e, vagy valami más oknál fogva, még a mai napig sem történt meg az intézkedés, s ez dolgozó parasztságunknak igen sérelmes, annál is inkább, mivel dolgozóink állam iránti kötelezettségeiknek mindig becsületesen eleget tesznek;

Három János, Zagyvarékas.

Miért nincs sör?

Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy Hunyadfalván és más községekben is csaik nagyon ritkán lehet sört kapni. Van rá eset, hogy napokig, sőt hetekig nincs. Az italboltok vezetői azt mondják, hogy nem kapnak, mert már kiutalták a keretben előírt mennyiséget. Nem tudjuk, hogy ezt a keretet ki állapítja meg, mindenesetre eléggé „diétás.1’ És ez a probléma már évek óta fennáll; Jól tudjuk azt, hogy országszerte sok sört fogyasztanák, de mégis csak bosszantó dolog, hogy egy olyan község) mint Hunyadfalva, egynegyed évre csak 14 hektó sört kap. holott a napi fogyasztás megkívánná a 100 litert is; Azt tapasztaltuk, hogy városban mindenkor lehet sört kapni, pedig ezt a falusi dolgozók éppen úgy megkívánnák. mint a városiak, sőt a nyári munkák ideje alatt, talán még jobban.Kérjük az illetékeseket, hogy bővítsenek azon a bizonyos kereten, hogy a falusi dolgozókat is kielégítsék;

Jerkovics Miklós, Hunyadfalva;

írvvyMXyyy^hOPOfífiOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC*

FELHÍVÁS

ebadó befizetésére

Szolnok Városi Tanács Pénzügyi Osztálya felhívja az ebtulajdonosok figyelmét, hogy szeptember hónapban lesz a veszettség elleni kötelező védőoltás. Az 1/1957. P; M; számú rendelet értelmében minden ebtulajdonos köteles a tulajdonában lévő eb után az ebadót még az oltás előtt befizetni, mivel a rendelet alapján csak azt az ebet lehet beoltani, amely után az adó befizetése megtörtént; — Azokat az ebeket, amelyek oltásiban nem részesülnek, a hatóság elkobozza, s kiirtásukról gondoskodik; Az ebadó magában foglalja a veszettség elleni védőoltás díját is, azért külön nem kell fizetni;

Városi Tanács VB.

COOOOOQOOOQOOOOOGOOOOOOOOOQOGOaOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOCOCCOOOOíXXKXJOOOOOCOfXXXXXX; OOOOGOOCOOOOOCOC* p^-w^vyx-^^nerifTOQOOQQOOOClOOOOCQOOOOOnOOOOOOQOOOOOQOCOOOOOOOOOOOOOOwUAjll^lOO&OOOOOOOOO

BALATONI

Nepmannok között

4

Kedves Raymond,

Kedves Barátom!

Még nincs két hete sem, hogy együtt ültünk a moszkvai Arany Kalász szálloda 2-es számú éttermében. Év már megvacsorázam, ültem az asztal végén, indulásra készen, te meg akkor érkeztél. Sonkát kértél tojással, a szamovárból teát hoztál mellé, s míg falatoztál, ránk néztél. Láttad népköztársasági emblémánkat ingünkön, s reánk mosolyogtál. Mi, — a szomszéd asztalnál ült néhány Szolnok megyei pártós államfunkeionárius elvtárs is, — szóltunk hozzád, az asztalnál ülők pedig beszédbe elegyedtek veled. Te, — mint a legtöbb svájci, — mindenképpen franciára terelted volna a szót, s csak amikor láttad, hogy ezt a nyugati nyelvet egyikünk sem ismeri a folyékony beszédnek készségével s csak németül vagy angolul beszélhetünk, akkor szántad rá magad a német szóra.

így folyt aztán a beszéd. Előtted nagy csomag állt, a GUM áruház cégjelzéses papírjába csomagolva.

— Ajándékok? — kérdezte tőled az egyik magyar vasutas.

— Igen, — mondtad te. — Viszem haza az asszonynak, a gyereknek, meg a barátoknak. Emlékül.

S amikor megvacsoráztál, Te mindent kicsomagoltál nekünk. Ügy mulattad, mire költötted zsebpénzed. Szedtél elő sorjában mindent, ami csak a csomagban volt; plasztikus képet tükröző dia-filmvetítögép, színes diafilmtekercsek a Kremlről, a Metróról s Moszkva parkjairól. Csajkovszkij Anyegin áriája lemezen, mikrobarázdás hanglemezeken az Ural népi együttes műsora, Krasznaja Moszkiia kölni kis üvegben feleségednek orosz nép viseletű porcelán figurák s egy szobahőmérő a Kreml Szpászkij tornyát ábrázoló iparművész-faragás keretben.

— Százkilencvenhat rubel volt összesen, — mondtad, s egyenként csomagoltad vissza az összegöngyölt papírok közé a moszkvai emlékeket.

— Nagyon rendes, szolid fiúnak látszik, — mondták közülünk néhányan, s mindenki szótlanul bólintott. — Megszerettünk téged. Aztán tovább beszélgettünk, s megtudtuk, hogy huszonnyolc esztendős vagy. Négy éve házas. Előkerült feleséged és hároméves kisfiad fényképe is. Elmondtad azt is, hogy kereskedelmi tisztviselő voltál, már jártál egy VIT-en, Varsóban, de aztán amikor hazaérkézéi, állásodból elbocsájtott főnököd. Azóta kereskedelmi alkalmazott, elárusító vagy egy másik könyvkereskedésben.

— Most már ebbe a munkába is belejöttem, — nevettél furcsán, igazán nem szívből jövöen. Aztán hozzátetted: — Nem tudom, majd most mi vár ránk otthon!

Még két esténk volt Moszkvában. Mind a két estén ta- j lálkaetunk. S az utolsó nap \ megfogadtuk, imi fogunk i egymásnak. Cimet cseréltünk. \ Ti kedden, mi meg szerdán \ jöttünk el Moszkvából. Amint i emlegetted, péntekre értetek j haza Svájcba. A múlt hét \ péntekjére. Egy napon velünk. Minket zeneszóval, öle- í léssel, zászlókkal, — a kor-; mány vezetői pedig este foga- ] dóssal vártak. Az egész kül- j döttséget. Elétek stricik, le- i itatott, felelőtlen kölykök és j csavargók mentek. A vonat-! bői alig hogy leszálltak al megérkezők vagy éppen hogy' leléptek a vonatról a még tovább utazók, megrohantak j bennetek. Dulakodás kezdő- j dött. Csomagjaitok letépdes-\ ték kezetekből, s „Éljen a szabadság!‘‘ — felkiáltással felnyitották bőröndjeitek s mindent, de mindent kiszór- >, tak belőle, mindent össze- \ törtek, összetapostak, ami csak a csomagokban völt.\ Nehogy az emlékül hozott)

| A BALATONRÓL| írástudó

í emberek már papírhegyeket ?írtak össze. Megénekelték táljainak szépségét, a fürdés, icsónakázás és vitorlázás örömeit, a badacsonyi borok za\ maiját. Szerelmesei vitrinjükében őrzik a kecskelcörmökből Ikészü't vitorlásokat, vagy a I tihanyi festőművészek fakél-egre festett tájképeit. Hányán viselik szívükben egy Sfutó ismeretség, múló szereltem emlékét, mert a balatoni ínyár Ámoristene könnyelmű, P j Itékoskedvü és titoktartó. Es 6 a Balaton jószívű, egyformán Snyújtia, amit adni tud, öregének és fiatalnak, gazdagnak ; és szegénynek, l S valóban, a felszabadulás l óta a Balaton a dolgozóké is. Alkotmányosan biztosított joggra a dolgozó embernek az í üdülés. És ez nagy vívmány. \ Egy évtizeddel ezelőtt még \ unatkozó mágnások, földbirtokosok, vagy felfuvalkodott "•újgazdagok szórakozóhelye volt. Most Bal dtonalig ától iKeszthelyig és Keszthelytől i Almádiig vállalati vagy szakiszervezeti üdülőkkel van tele la vart és ahol egy talpalatnyi í alkalmas hely van, sátrat vérének azok, akiknek az üdülőkében már nem jutott hely. s Október 23 óta új színfoltétól „gazdagodott” a Balaton. S.Mű wjár egyre több szállót

í penzió is van, ahol nagypénzű t emberek, „a fizetővendégek'’ el tudják költeni a pénzüket. De úgy látszik, még ez is ke’ vésnek bizonyult, mert van_ nak olyan üdülők is, ahol a fizetővendégek együtt vannak a j beutaltakkal. Az ilyen nyaj ralástói isten óvjon minden_ kit. (Balatonaligán volt „szerencsém” két nehéz hetet véy gig élni velük.) Mert itt aztán . a beutalt olyan helyzetbe kej rül, mint Indiában a kasztrendszer idején a páriák voL ’ tak. Gondoskodnak arról, j hogy a beutalt mindenben . meg legyen különböztetve á . fizető vendégtől.

A NEPMANNA Kj (én így

’ neveztem el őket) külön szá• mozott asztala van az étte, remben, beutalt ahhoz le nem ülhet még akkor sem, ha már j itr.den hely foglalt és a nepmann kiskutyája társaságál bem egyedül ül az asztalnál. , Az ételekben kedvére válogatí hat, a pincérek csak elébe tej szik az étlapot, azt rendel, ami énven ízlik neki. A be, utalt az nem válogathat. Azt j eszik, amit elébe tesznek és . persze gondoskodnak arról,

, hogy a túlzsíros ételektől ne kap jóm, gyomorbajt. A nepmann semmiféle szolgálatot nem kíván ingyen, bőke■ zűen osztogatja a borravalót,

, tíz forintnál szégyen hevese bj

bet adni, Meg is van hatása. Ha az étterembe lép, a pincér ugrik az étlappal, söprögeti az asztalterítőt és mire kimondja, mit akar fogyasztani, hipphopp, már ott is van, amit kívánt.

A beutalt — annak várakozni kell egy órát, mire a levest megkapja, félórába kerül, még meghozzák a második félét és a nap már csak egy dárdahossznyira jár az égen. mire a süteményt is elfogyaszthatja.

A beutalt, ha korán kel és szerencséje van, szerezhet evezős csónakot, a nepmann az ilyen alantas szórakozást megveti, ö vagy vitorlázik — és 30 forintot fizet személyenként egy órára érte — vagy elmegy motorcsónakkal, az még előkelőbb, egy órára 100 forint a díja. Persze papír szerint a beutaltnak is joga van vitorlázni vagy motorcsónakázni, de mivel ö nem fizet és arra sincs remény, hogy a kezelőszemélyzet fáradtságát busás borravalóval honorálja, ha megkísérli igénybevenni, akkor vagy jó szél nincs, vagy a vitorlás rossz, vagy a kezelője szabadnapos.

A BEUTALT | »sténként a

társalgóba megy szórakozni, sakkozik, dominózik. biliárdQs

zik, a nepmann ide ugyan be i nem teszi a lábát. Kocsijára t ülteti a családját, bemegy Siófokra, hajnalig mulat és ( délig alszik. Jó dolga van, a i reggelit ezüst tálcán viszik a szobájába. A beutalt takarékosan bánik a pénzzel, ebéd

• után megiszik egy pohár sört

, vagy a gyenge kosztat pótolja ; . valamivel, mégis állandóan . panaszkodik, hogy gyorsan ■ fogy a pénze. A nepmann is panaszkodik, mert nem költhet úgy, ahogy szeretné, még . ’ megbotránkoznának rajta a , beutaltak.

A nepmann a Balatonra né- ■ : ző legszebb szobákat kapja, a ' beutaltnak csak olyan jár, amelybe sohasem süt be a , nap, ha kinéz az ablakon szét- , szórt üvegcserepet, téglatör- , ' meléket, fonnyadt dinnyehé- 1 j jat, ócska, rozsdás edényeket , \ láthat.

. . A beutalt többnyire egyedül ‘ . nyaral, esetleg a feleségével • f (mert most ők is többet fizet. nek, mint az elmúlt években),

. nem futja többre a pénze. A ; nepmann hozza a feleségét, a ' . gyerekeket, nagypapát, nagy- ■, ' mamát, összes lé- és felmenő (

• rokonát. Tőszornszédom pél- ; dóul saját autóbuszán hatod- 1

• magával jött ide két hétre, ez i mindössze csekély 11 000 fo- , rintjába került, (Egy személynek egy napra 150 forintot kell fizetni.)

i

Kíváncsi voltam, kik lehet- ; nek ezek az emberek, honnan c szerzik ezt a sok pénzt. Az i Üdülő p eze tój éjiek elmondása

szerint többségük a szó pow-' tos értelmében nepmann; Meghatározhatatlanegzisztenciák, rajtuk kívül senki sem tudná megmondani, mivel foglalkoznak, honnan szerzik azt a sok pénzt. Jár ide értelmiségi is, de csak egy-két napra. Többre nem futja a pénze. Szombaton délutánéra kezik, vasárnap este már megy is vissza.

Én törvénytisztelő ember vagyok, isten ments, hogy megrágalmazzak valakit. Nem állítom, hogy törvénytelen módon jutnak hozzá. Dé azon már lehetne vitatkozni, erkölcsös dolog-e, hogy egyeseknek nálunk ilyen magas „jövedelme” legyen. És nem ártana megvizsgálni azt sem, milyen összefüggés van tpz ilyen nagy jövedelmek és a mostanában nálunk nagyméreteket öltött spekuláció között. Azt nem mondom, hogy a kettő között van valami összefüggés, de hogy valami nincs rendjén, az biztos.

EGYESEK I azzal nyugtatják magukat (többek között az üdülő vezetője is), hogy így az államnak folyik be a pénz. Furcsa okoskodás ez, hiszen nem az az érdekes, mire költik a pénzüket, hanem azt hogy hogyan jutottak hozzá.

Es még egy. Én nem bánom, legyenek fizetővendégek is, de ne legyenek együtt a beutaltakkal. Ennél szerencsétlenebb összeházasítást el sem lehet képzelni.

BKM