Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-23 / 197. szám

amely megrengette a világot

John Reed, a kiváló amerikai újságíró könyvében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tíz napjának történetét írta meg. A szerző 1917 szeptemberében érkezett Petrográdra. Meglátogatta az északi fronton harcoló csapatokat, részt vett a különböző pártok gyűlésein, beszélt a pártok vezetőivel. November 6-án jelen volt a szovjetkongresszuson, szemtanúja volt a Téli Palota elfoglalásának. Ez az élesszemű, fáradhatatlan riporter és forradalmár mindent látott és mindent megértett. S ha egyes tévedések mégis becsúsztak a könyvébe, ennek okát abban kell keresnünk, hogy Reed e drámai napokban nem ellenőrizhetett minden adatot, minden értesülést. Az öszszegyűjtött anyagot Amerikába érkezésekor elkobozták tőle, nem foghatott könyve megírásához, de a Liberator című haladó folyóiratban beszámolt az Oroszországban látottakról. Amikor visszakapta jegyzeteit, megírta az emberiség legizgalmasabb tíz napjának hiteles történetét. Könyve angolul 1919-ben került az olvasókhoz.

Orosz nyelves a mil Krupszkaja fordításában, Lenin előszavával jelent meg, s igen nagy sikert ért el. Az első teljes hazai magyar nyelvű kiadása most lát napvilágot.

Az alábbiakban a könyv néhány részletét közöljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közeli 40. évfordulója alkalmából.

A ..Rohamlépésben előre’5 e, fejesei a november 8-1 eseményekből'

...A Szmolnljbav, az izgalom tetőpontjára hágott: A sötét folyosókon most is siető férfiak, fegyveres munkáscsoportok, vitatkozó, gondterhelt arcú, utasításokat osztogató vezetők, hónuk alatt tömött aktatáskákkal, körülöttük barátok, munkatársak. Ezek a férfiak szinte önkívületben vannak — megállás nélkül dolgoznak, napok óta nem aludtak, borotváintlanrik, piszkosak, szemük ég. Sok, végtelenül sok a munkájuk! Át kellett venni a kormányt, rendet teremteni a városban, biztosítani a helyőrség loyalitását. küzdeni a duma és a Honmentő bizottság munkája ellen, feltartóztatni a németeket, előkészíteni a Kerenszkijjel való összecsavást, táiéknztatni a vidéket az eseményekről, propagandát kifejteni országszerte, Arhangelszktől. VlagyivosztokigÉs mindezt akkor, amikor az állami és közséai hivatalnokok megtagadják az engedelmességet a biztosoknak, a postások nem hajlandók nekik dolgozni, a vasutasok szabotálnak. Kerenszkij előnyomnlóban van, a helyőrség nem teljesen megbízható, a kozákok ugrásra készen állnak..-. Nemcsak a szervezett burzsoázia van ellenük, hanem az öszszes szocialista pártok, kivéve a baloldali eszereket, néhány internacionalista menseviket és az internacionalista szociáldemokratákat, és még ezek is ingadoznak, hogy támc-assák-e őket vagy sem. Igaz, a munkás- és katonatömegek velük vannak — a parasztság bizonytalan tényező — de végül is a bolsevik párt híján van a gyakorlott és tapasztalt embereknek.,.

Pontosan nyolc óra negyven perc volt, amikor hatalmas tapsvihar köszöntötte a belépő elnökség tagjait, köztük Lenint — a Nagy Lenint! Zömök ajak, rövid nyak, kopaszodó, nagy fej, hatalmas homlok, apró szem, rövid

orr, nagy szépen ívelt száj, erélyes borotvált áll, amelyen azonban már kiütköznek a hajdani és majdan 'jól ismert szakáll borostái. Ruhája kopott, nadrágja túl hosszú. A tömeg bálványa, akit úgy szeretnek és tisztelnek, mint kevés vezetőt a történelem folyamán. Különös névvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető. Szinte humortalan, meg nem alkuvó és kérlelhetetlen. Nincsenek érdekes idloszinkráziái. de különleges képessége van arra, hogy mély gondolatokat egyszerű szavakkal fejezzen fci, s hogy egy-egy konkrét helyzetnek mélyreható elemzését adja. És éleselméjűséggel párosuló nagy szellemi bátorság jellemzi.

Kamenyev beszámolt a Forradalmi Katonai Tanács működéséről; a hadseregben eltörölték a halálbüntetést, visszaállították a propaganda szabadságát, szabadon bocsátották a politikai vétségért bebörtönzött tiszteket és katonákat, letartóztatást parancsot adtak ki Kerenszkij ellen, lefoglalták a magánraktárakban felhalmozott élelmiszerkészleteket i viharos taps.

Kamenyev után megint a Bund képviselője szólalt fel. Azt fejtegette, hogy a bolsevikok kérlelhetetlensóge a forradalom összeomlására vezet. A Bund képviselői éppen ezért kénytelenek elhagyni a kongresszust. Közbeszólások: „A.zt hittük, hogy már tegnap kivonultatok! Hányszor fogtok még kivonulni7“

Következett az internacionalista mensevikek szónoka. s,Mi az. ti még mindig itt vagytok?" — kiáltották feléje. A szónok megmagyarázta, hogy az internacionalista mensevikeknek csak egy része hagyta el a kongresszust, a többiek itt maradnak.

„Mi a hatalomnak a szovjetek kezébe való átadását a forradalomra mért halálos csapásnak tartjuk, de kötelességünknek tekintjük, hogy a kongresszuson részt vegyünk és itt a hatalom átadása ellen szavazzunk!”

Aztán más szónokok következtek. A Donyec-medence bányászainak képviselője arra kérte a kongresszust, hogy tegyen lépéseket Kálegyin megfékezésére, aki elvághatja a tővárost szén- és élelmiszer forrásaitól. Néhány katona, akik most érkeztek a frontoról, ezredeik lelkes üdvözletét tolmácsolják.,. S ekkor Lenin kezével az asztal szélébe kapaszkodik: kis. összehúzott szeme végigfut a tömegen, amíg várakozik, s a percekig tartó taps és ünneplés látszólag közömbösen hagyja. Amikor a tapsvihar elül, egyszerűen annyit mond: „Most hozzálátunk a szocialista rend felépítéséhez!" Ismét felzúg a taps.

„A szovjethatalom fel fogja ajánlani valamennyi népnek az azonnali demokratikus békét és az azonnali fegyverszünetet minden fronton. A béke kérdése égető kérdés, napjaink fájó kérdése. Engedjék meg ezért, hogy áttérjek annak a nyilatkozatnak a felolvasására, amelyet az önök által választott kormánynak kell majd kiadnia...”

Száját, mintha mosolygott volna, beszéd közben nagyon kinyitotta; hangja rekedtes volt, nem kellemetlenül, hanem mintha a sokévi beszéd tette volna azzá — és monoton, minta örökké tudná így folytatni... Néha kissé előrehajolt. Nem gesztikulált. S ezer egyszerű ember néma csodálattal tekintett rá.-,s

Az első gyermek

Irta: I. Andrejcva,

fi' les csengetés hallatszott;

Ajtót nyitottam. Egy fiatal nő lépett be:

*— Önhöz jöttem, doktornő! — mondta;

— Tessék; Tegye le a kabátját — mondtam.

A nő levetette kislkabátjat. Erős, kisportolt alakja volt. Bementünk a rendelőbe. — Kedvesarcú, nagyon fiatal, szinte 'kislányos volt, de arca az asztalilámpa fényében elgyötörtnek, sápadtnak látszott.

— Mi a baj? — kérdeztem.— Segítsen rajtam, doktornő! — mondta és sirvafakadt. Már kezdtem sejteni, miről van szó. — Terhes vagyok, de nem szabad szülnöm!

— Hogy-hogy nem szabad? Mint látom, egészséges, fiatal nő. Hazánkban megbecsülik az anyaságot. Mindenben segítségére lesznek. Van férje?

— Igen;

— Akkor mi a baj? Bizonyára nem rossz ember a férje?

Válasza csak ez volt:

— Nem, nem! Ennek a gyereknek nem szabad megszületnie.

Elnéztem aranyos haját és elgondolkoztam: hogyan beszélhetném rá ezt a kedves, fiatal teremtést, hogy ne tegyen ilyen veszedelmes lépést; — Ez az első terhessége? — kérdeztem.

— Igen — felelte komolyan.

— Tudja, hogy az első magzatelhajtás talán örök terméketlenségre Ítéli magát;

— Nem bánom! — válaszolta és rám emelte kisírt szemét. — Ügy jöttem önhöz, mint megértő emberhez. Ele úgy látom, nem tudja elképzelni a helyzetemet:

Megsajnáltam. Esete a saját fiatalkoromra emlékeztetett: Közelebb léptem hozzá és átöleltem a vállát:

f—* Hogy hívnak?

— Nadja.

— Mondd. Nadjusa. ruiér’ nern akarsz gyereket?

Bizalommal nézett rám és természetes egyszerűséggel válaszolt:

— Szerjozsa, a férjem, tanulni akar. Attól fél, hogy a gyerek zavarni fogja. Ő kért meg erre és én mindent megteszek kedvéért.: s Nagyon szeretem.

— Hát idefigyelj Nadjusa! Elmondom egy... másik aszszony esetét — mondtam és magam mellé ültettem a díványra. S elmondtam neki valamit, amit még soha senki nem hallott tőlem az éleiben.

— Ismertein egy asszonyt. Régen történt. Akkoriban egész életünk még harcban tel* el, nem volt könnyű az élet. Az asszony nagyon szerette a férjét és hogy az tanulhasson. ugyanerre a lépésre szánta el magát, amire most te akarod. És aztán soha többé nem lett gyermeke, pedig később mind a ketten nagyon szerették volna::. El sem tudod képzelni, milyen szörnyű tragédia az egy nőnek. ha többé nem lehet anva! Ezt csak az tudja, aki átélte.

Láttam. Nadja nagyon elgondolkozik:

— Képzeld csak el Nadja! Ott a férjed, akit szeretsz, azt akarja, hogv gyermeke legyen tőled, de te;:És esetleg megkaphatod a férjedtől, amit az a másik asszonv: „Arra nem kértelek, hogy nyomorékká tedd magad I1' Ez oly borzalmas, oly igazságtalan VOlt ; ; .

Nadja elborzadva nézett rám. Éreztem, hogy megremeg.

— Ugye::: ugye, ez magával történt?

— Igen;

— És mi történt aztán?

— Aztán.:: Aztán befejezte a tanulmányait a férfi, most egy nagy üzem igazgatója. Három gyereke van.:; de nem tőlem!

— Óh! — kiáltott fel Nadja. Szívére szorította erős kis munkáskezét, Rám nézett

Mihor less Szolnokon

életképes művész együttes

erőket nem használják fel helyesen. Megvan az igény a szolnoki reprezentatív népi együttes létesítésére, de az üzemek, vállalatok és szervei z-tek egyéni érdekeltségei le-» hetetlenné teszik annak igazi, életképes megszervezését. Ma is működik Szolnoki Népi Együttes néven tánccsoport, amely az ellenforradalom kői vetkeztében csaknem feloszi lőtt. Ezenkívül még ott van az MSZHSZ, az Építők, a Kisi dobos és a Fűtőház. Mind-» egyiknek van táncegyüttese, de egyik sem hivatott arra, hogy a mai keretek között képviselhetné városunk népművészeti éleiét. Helytelen ellátni tehát bármelyiket is „művészi" jelzővel. (Ahhoz, hogy valamelyik együttesünk az egész várost képviselhesse, el kell érni legalább a Debre'°ni Népi Együttes színvonal lát.) Nem menőidül tehát az, bogy a KISZ átveszi a Kisdoi hős eayüttest: azzal még nem oldódik meg a szolnoki műi észegyüttes léte. Ezt a leendő oyüttest a mostani kisebb 'Söpörtök (Fűtöház. Szolnoki Népi Együttes, stb.) egyesítése révén tudom csak elképzelni, Tz ül emfiittes központi irái nyitással tevékenykedne, az ”*ánoóflást o? Úttörőhöz szol, oáitatná. Emb ir-amiaphan nem lenne hiány. Tervünk megvalósításához csupán az szükséges, hogy az érdekelt telek az annagi kérdésekben közős nevezőre jussanak. E oél érdekében szeptemberben egy népitáncos-értekezletet tartunk, amelyen az aktiv ‘dacosokon kívül rísz*vesznek, az ezutár táncolni akarók is, Ttt főleg a diákság és a szeri vezeti munkahelyek fiataljai”n-k jelenlétére számitok. Az értekezlet időpontját késöhb közöljük. Jó lenne, ha a decemberi Kodály-ünnepségeken és a jövő évi 48—58-as kuitűrversenyeken városunk is méltón képviseltetné magát.

REMÉLEM, toliharcunknak meg lesz az eredménye. A karbatett kezű’" művelődési otthonok vezetőitől vedig azt kérem, előadásaikat ne mondiák le egy-egy nagyobb bévétéllel kecsegtető esztríd-műíorért. ne hagyják szétforgá'solódni meglévő együttesül két. A tavalyi kultúrverse-» nyék után több jó csoport époen e főleg anyagi természetű segítség hiánya következte,-» ben bomlott fel, s ilyen segít:ég hiánya késlelteti ma a réti és új erők összeverbuválását. Valón továbbra is szolnoki kérdés marad-e egy életképes szolnoki népi együttes megalakítása?

VARHELYT LAJOS táncpedagógus

U3 ÉLET SZÜLETIK

Az augusztusi nap meleg sugarai tikkasztják az utcán jövő-menő embereket. Az utca megszokott mindennapiasságában sincs semmi szokatlan. semmi különös. A vonatok naponta hozzák-viszik az embereket, akik megszokott unalommal haladnak el a szolnoki Bábaképző tiszteletet parancsoló, hatalmas épülettömbje mellett. Az épület hűvösséget és orvosságszagot árasztó belsejében is a mindennapi élet folyik. Az egyik szobából gyermeksírás hallatszik. A csecsemőszoba ez. ahol az újszülöttek teszik meg első ismerkedésüket ezzel az új. ismeretlen világgal. A többi szobákban édesanyák boldog, vagy aggódó tekintetével találkozhatunk. Aki már túl van a .szülés nehéz, de mégis felemelő és nagy boldogságot adó kínjain, annak az édesanyának már csak egy gondja van, hogyan neveli fel gyermekét.

Azok az édesanyák pedig,

rongó érzéssel várják a nagy pillanatot. Szemükben ott rejlik a kérdés, vajon milyen iesz a gyermeke?

Ezen a délutánon is, mint annyi más napon, mentőautó gördült az épii'et elé. A mentőorvos egy új anyajelöltet segített ki a kocsiból és kísért az épületbe. Pár perc múlva hallatszott az ügyeletes orvos

szava, amint kiadta az utasítást a szülés előkészítésére.

Egyszer aztán sírás hallatszik. Üj élet született. Nem történt semmi rendkívüli, hiszen ez nap. mint nap megismétlődik. Mégis érdemes elgondolkozni egy kicsit minden új élet születésénél. Lelki szemeim előtt szinte filmszerűen peregnek a képek: Kacagó gyermekek, boldog ifjúság, esküvő, majd újabb gyermekek, unokák, boldog öregkor. Azonban a kép megfordul fehér köooenyek. laboratórium, sziréna sivttás, ijedt, szaladó emberek, üszkös romok, temetetden csonka holttestek. A pusztulás, a romok felett a levegőben ezek a szavak izzanak — „atom, hidrogén, nukleáris gyilkolás.“ —

Nem történt semmi és mégis nagyon soknak kell történni, hogy a pusztítást megakadályozzuk. Minden új élet születésekor megfogadjuk, hogy gyermekeinket nem engedjük a háború fenevadjainak elpusztítani, hanem s békés társad;? m> együttélésre, a jobb boldogabb életre neveljük őket. S ezért még nagyon sok a tenni való;

— N. E. —

és szeméből annyi részvét és jóság áradt, hogy alig álltam a tekintetét.— Ez valóban borzalmas dolog, — suttogta. — ÉS . ; : és én nem fogom engedni, hogy elvegyék a gyermekemet! '— felállt és határozottan mondta: — Ne aggódjon doktornő, semmi szín alatt nem megyek bele ilyesmibe; Rábeszélem Szerjozsát. Meg keli, hogy értse! Hiszen anynyira szeretjük egymást!

•

Oónapok múltak el és Nad* " ja nem jelentkezett. Pedig számítottam rá, hogy beszámol a történtekről. Egyszer az egyik üzemi klubban megláttam az egyik kulturcsoport fényképén. Érdeklődtem utána. Megtudtam, hogy az üzem legjobb szerelői közé tartozik, hogy gyermeket vár és hogy elvált a férjétől. Megkértem orvosát, hogy értesítsen a szüléskor.

Ismét elmúlt néhány hónap. Egy este felhívták a kórházból. Nadja orvosa, Konsztantyin Mihajlovics jelentkezett. Elmondta, hogy nehéz szülésre van kilátás és gépkocsit küldött értem. Tíz perc múlva a kórházban voltam;

Valóban nehezen ment a szülés. Egész éjszaka harcoltunk a gyermek és az anya életéért. Valamikor hajnali nésv óra tálban kihívtak a fogadószobába. Nadja férje állt ott izgatottan. Nem titkoltam előtte, hogy súlyos a helyzet.

— Mentsék meg Nádját! *— könvörgött;

— Menjen csak haza — mondtam s az ajtó felé tuszkoltam. — Majd értesítjük.

::: Mire visszamentem a szülőszobába, Nadja egészen élgyengült. Az orvos azt tanácsolta. hogy ne kockáztassuk tovább az életét. Nadja meghallotta a szóváltást és megértette, hogy ez mit jelent. Hangosan felnyögött.

— Mentsék meg a gyereket!

Csak én tudtam Igazán, hogy mit jelent neki a gyerek. Az ágy fejéhez léptem és így szóltam az orvosJaoz,

JÓN ÉH ANY cikk foglalkozott az utóbbi időben városunk kulturális életével. Mive’. a könnyű műfaj nagyarányú — szinte természetellenes — térhódítása mellett szó esett a népművészet — konkrétan: a népi együttesek — hanyatlás Írói is, ezért néhány feltett kérdésre (hová lettek a jó tánccsoportok, mikor lesz Szolnokon olyan népi együttes, mint Debrecenben és „vajon olyan nehéz ismét összeverő válni azokat az erőket”, akik korábban már művészi színvonalat dö'igcttek?) sze réti.ék megfelelni illetve szakmai referátumot adni a szolnoki tánccsoportok mai helyzetéről. Bár nem kenyere- az írás, de a korábbi cikkek úgy érintettek, mint két tán ^csoport oktatóját.

Bevezetője<7 annyit: szerintem a népművészet mai (nagy vonalakban az egész XX. századi) hanyatlásának fő okát nem a könnyű műfai térhódítása okozza. Századunk új formákat kereső s a népművészetet nem eléggé ismerő embere merevnek tartja évszázados hagyományainkat és nem érdemesíti arra hogy azt művelje. A művészet megújhódását mindig a néphagyományokhoz való visszatérés ás annak továbbfejlesztése jelentette — ma ezt a visszatérést szégyellik. 1957- ben még a legkonzervatívabb narndnyik sem jár csürdiingiilőt például a Tisza Szállóban, de hogy egy diákbál elmenten csárdás nélkül — az lehetetlen. Vajon méltóságon aluliak ismételtették mep az év farsangján a Tiszában a Bedő-zenekar csárdását? Nem! Hogyan fog mulatni a fiatalság néhány év múlva? Ritmust dalol? Dobnárbajozik?... Nem az a hiba, hogv mambót táncolnak — az is néni tánc. annak is lehet művészi zenéje és ízléstelen tánc nincs, csak ízléstelen táncos — hanem a?, hogy azt sem tudnak rendesen táncolni. Csupán ..kettőt jobbra — egyet balra” módon lötyögnek. Itt lenne a szolnoki Ifjúsági Háznak az a fontos feladata is. hogy megtanítsa a fiatalságot az ízléses táncra, s — nem utolsósorban — a társaságban való helyes viselkedésre. A könnyű műfaj terjesztői (Filharmónia, O. C. V.) ott követik el a nagy lelkiismeretlenséget, amikor színvonalas giccs-parádékkat „nevelik” a közönséget, s mambó-zenére charlstont adnak elő.

AZ ÉLÓ NÉPMŰVÉSZET modern formája a népi együttesek. A néptánc-mozgalom stagnálását nem az okozza Hogy az ellenforradalom után kevés csoport maradt fönn. hanem az, hogy a meglévő

hangosan, hogy Nadja is megértse:

— Nem, Konsztantyin Mihajlovics! Az anya fiatal és erős: segítünk neki. Most volt itt a férje: az is várja a gyermeket.

Látni kellett volna, hogy Nadja milyen szemmel nézett rám!

A hajnal kékes fénye szűrődött be az ablakon, mire a gyermek megszületett. Oda-» mentem Nádjához: árverése* egyenletes, ritmikus. Az arca* sápadt és fáradt. . volt, de ‘ végre teljesen nyugodt.

— Mutassák a gyermeke-«

met! — Kérte gyenge han-J gon. •

:;. Ismét kihívtak a foga-, dószobába. Nadja férje állt ott, lázban égő arccal, kialudt cigarettával a szájé-; ban. Láthatólag le sem ült, az éjjel. ;

— Nadja él — mondtam

neki. — Él és jól van. Fia született! !

*

W? ppen szoptatási idő volt, mikor meglátogattam Nadja Voronkovát. Nyugodtan feküdt, kissé hátrahajtott fejjel, karján a gyermek. Arcának lenyűgözően szép kifejezése volt; olyan, amelyet csak az anyaság ad meg a nőknek s amely a csúnya nőket is megszépíti. Szeme mélvenülő, komoly és sugárzó lett;

A kisgyerek tágra nyitotta a szemét; anyja így szólt:

— Hogy néz! A szeme egészen olyan, mint Szerjozsáé.

— És mosolyogva hozzátette:

— Ö Szerjozsa vetélytársa. Még nála is jobban szeretem. Pedig Szerjozsa naponta ír levelet és elhalmoz édes-; Bégekkel és ajándékokkal.

Aztán kisvárbatva újra megszólalt Nadja:

Nagyon szeretnék már hazamenni!

Felemelkedett a párnáról és a fülembe súgta:

— Pedig milyen szörnyű volt az a nap. amikor Szérgei megtudta, hogy mégis...

Maid kedvesen a szemembe nézett:

—- Feltétlenül el kell jönnie hozzánk. Hiszen második; anyja a gyernieikemnefe i.: