Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-22 / 196. szám

Feledhetetlen ünnepség színhelye volt Kisújszállás (Folytatás a 2-ik oldalról.) Aiél fogva nem uralkodásra és nem a nép fölé vannak ren­delve, hanem a dolgozó és har­coló nép sorainak élére! Az a kommunista, aki úgy viselke­dik, mintha uralkodna a nép felett, vagy felette állna, nem jó kommunista. Az a jó kom­munista, aki a nép élén áll a munkában, a harcban, a baj­ban, a rosszban és a jóban, vgyűlt az emberekkel és ve­heti őket» — Meg kell mondani oku­lásul, hogy a mi pártunk — Itt a kommunista pártra, majd az egyesült munkás­pártra gondolok — jól dolgo­zott, nagyon jól dolgozott ad­­,dig, amíg harcolni kellett a Tatalomért, amíg a párttagok­nak egyetlenegy fegyverük volt, az eszme igazsága, |§ ameddig tudták, hogy a tö-g megek akkor támogatják a| pártot, s akkor lesz a párt|| erős, ha igazságunkat megis-g merik és követnek bennün-pf két. Később — és ez szomo-§§ rú tanulság — amikor a ha-= talmat meghódította a mun-| kásosztály, amikor a pártg egyes emberei úgy érezték,g hogy nincs már konkurrens.S akkor azt hitték, hogy most|| már nem olyan fontos az em-g bereket meggyőzni, hogy elégÉi az emberekre rákiabálni, úgyg sem mernek visszabeszélni.g Az ilyen 'f»k a legna-f? gyobb kárt c. -.iák a pártnak és az országnak — akár na­gyon nagy, akár kicsi embe­rek voltak. CKÄimnti éxit Nagy sikerrel zárult a kisújszállási nagygyűlés. Több mint százezer ember hallgatta Kádár elvtárs beszédét. Messzi tájak fiai gyönyörködtek a mezőgaz­dasági kiállítás jószágaiban, szétvitték szerte az or­szágba a kunsági termelőszövetkezetek, dolgoskezű parasztok eredményeinek hírét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy jelentőségűek voltak a nagykun napok eseményei. Ország- világ tudomásul vehette ezekből, hogy a magyar parasztság hisz a Kádár kormányban, s teljes erejével támogatja. Nem csoda, ha az imperialista rádió-adók prüszköl­tek miatta. No, de annyi baj legyen. Rossz szomszéd kutyájának ugatása nem zavarhatja alkotó munkán­kat. Most, a nagykun napok befejeztével nemcsak azok sikerére, hanem az éjt nappallá tévő rendezők áldozatos munkájára, magyaros vendégszeretetére is gondolunk, S köszönetét mondunk érte. A Népfronton belül beszélgessünk és vitatkozzunk — Meg kell tanulni, elvtár­sak, hogy a párt ereje az esz­- móben van. — Ezzel függ össze a nép­­íírónt-mozgalom kérdése.- A »épfront-mozgalomnak sok­féle szervezeti formája van. Vannak népfrontbizottságok. Most szeptember 1-re megje­lenik a Magyar Nemzet, a Népfront központi lapja. Szükség van arra, hogy ez az újság is zászlóhordozója le­gyen egy kommunisták vezet­te népi, nemzeti összefogás­nak. De a legnagyobb szük­ség arra van, hogy a pártta­gok tiszteljék és becsüljék a -íártonkívüli dolgozókat; lás­sanak bennük teljesen egyen­rangú állampolgárokat; visel­kedésük fejezze ki, hogy a kommunistának párttagságé­nál fogva nincs több állam­­polgári joga, mint bármelyik másik embernek. Ha meggyő­ződése szerinti erkölcsi köte­lességet vállal magára, s an­nak eleget tesz. a néo tisztel­­*í, szeretni, követni fogja, de iioga nincs több. Becsülje meg jft pártonkíviilieket, a párton- Afvüliek pedig becsüljék a kommunistában azt az em­bert, aki a saját családjáról való gondoskodáson kívül magára veszi a nép ügyét és a nép gondját is, azért dolgozik ég fáradozik. És ha ez az egyetértés megvan, akkor ez a Népfronton belül isigazság lesz. A Népfronton b.lül be­szélgessünk és vitatkozzunk. Ha nem értjük meg egymást, ha nem egyezünk valamiben, akkor vitassuk meg és ha egyetértünk, akkor kommu­nisták és nem kommunisták egy akarattal hajtsuk végre. Ha a népfrontot ebben az ér­telemben fogjuk fel, akkor feltétlenül eleven és nagy erő lesz. A nemzetközi kérdésekről szólott ezután, majd így fe­jezte be beszédét: — Tudjuk, hogy még sokat kell dolgozni, sokat kell har­colni, de bizakodva nézzük a helyzetet, mert minden felté­telünk megvan ahhoz, hogy mostani kérdéseinket megold­juk és előre menjünk azon az úton, amelyet tapasztalatunk szerint a magyar nép túlnyo­mó többsége a saját belső meggyőződéséből magáénak vall: építsük és erősítsük a Magyar Népköztársaságot és haladjunk előre a szocialista Magyarország felé. 1\EH41\Y SZÓ egy énekkari bemutatóról A munkás-paraszt hatalomért KEDVÉS ÜNNEPSÉG színhelye volt hétfőn a szol­noki szabadtéri színpad. Ide gyülekeztek a megye minden •részéből azok a kommunisták és pártonkívüliek, akik az ellenforradalom leveréséért fegyverrel a kézben küzdöttek az elmúlt hónapokban a karhatalmisták soraiban. Több­ségük jelenleg is a néphadsereg, a rendőrség, a belső kar­hatalom és a munkásőrség tagja. Néhányan visszatértek fégi munkahelyükre, az üzembe, állami gazdaságba, terme­lőszövetkezetbe, vagy a hivatalok íróasztala mellé, de ré­­' senállnak, s a párt hívószavúra — ha kell — ismét csata­sorba állnak. Eljöttek az ünnepségre a nagyiváni elvtársak, akik Szolnok megyében — talán az országban is — elsőnek, még október 23-ám megszervezték a községben a karhatalmat. « csirájában elfojtották az ellenforradalmatok szervezke­dését. Mezőtúri, turkevei, kunszentmártoni és jászsági kommunistákkal is találkoztunk, akik sikerrel lepleztek le és adtak bíróság kezére ellenséges, felforgató, csoportokat. VOLTAK KÖZTÜK őszbecsavarodott hajú, kérgee­­■fcezű idős kommunistáit:, 19-esek, és délceg fiatalok, akik pipáik nyomdokain haladnak. Az ünnepségen megjelentek a rnrgyei, járási és vá­mosi pártbizottság, a tanács, a néphadsereg és a belügyi szervek vezetői. Pesti Endre ezredes mondott ünnepi be­szédet. Ismertette a karhatalmi alakulatok létrejöttének .körülményeit. Méltatta áldozatos helytállásukat az életve­szélyes posztokon. Majd felolvasták Biszku Béla belügy­miniszter és Révész Géza altábornagy rendeletét, illetve parancsát, melyben többszáz Szolnok megyei karhatalmis­­tát tüntetnék ki a „Munkás-paraszt hal-alomért” érdemérem­mel. A kitüntetéseket Pesti Endre ezredes, Kanász Béla al­­. .ezredes és Szekeres László százados adta át elismerő sza­vak kíséretében a jutalmazottaknak. Majd táviratot szöve­­geztek, melyet az ENSZ főtitkárának továbbítanak az ENSZ ötösbizottsága hazánk belügycibe való törvénytelen -<oeavatkozása elleni tiltakozásul. Az ünnepség további > részében a kitüntetettek a Jár­műjavító kulturotthonában díszebéden vettek részt, mely , a késő délutáni órákban baráti, elvtársi hangulatban ért \ véget. -—ka — A nagykunsági napok gaz­dag műsorát színesítette az augusztus 19-í énekkari be­mutató. Megyénk énekkarai­nak jó része a nyár folyamán sem pihent, hanem szorgal­mas munkával készült a be­mutatóra. A jelenlévő közön­ség tehát igen színvonalas műsorban gyönyörködhetett. A szereplés sorrendjében az alábbiakban számolhatunk be eredményeikről. A kunhegyest KTSZ ének­kara új színfolt megyénk énekkari, mozgalmában. Lel­kes munkával készültek az énekkari bemutatóra. Talán túl nagy feladatot is vállaltak magukra, amikor műsorra tűzték a „Karádi nótákat.” Kellemes benyomást keltett a karcagi énekkar, Papp László vezényletével, igen sokat finomult a kórus hang­vétele a legutóbbi időkben. Az előadott müvek tolmácso­lása ízléses, művészi volt. Megyénk nagymultú mun­káskórusának, a Szolnoki Jár­műjavító férfikarának ének­lése és fegyelmezett maga­tartása imponáló volt. Mű­sorukból különösen az egy­­szólamú népdalok, valamint az Adám- és Bárdos művek előadása tetszett. Komoly erőit képviselt a mezőtúri énekkar. A bemu­tatott művek gondos kidolgo­zása és jó előadásmódja iga­zolta, hogy ez az állandó fej­lődésben lévő kórus komoly, színvonalas művek előadá­sára is képes. Szerepelt a bemutatón a Szolnoki Népi Együttes ének­kara is, amely művészi híré­hez méltóan képviselte Szol­nok város és a megye kultú­ráját. Nagy sikerrel előadott számaikat a közönség meleg elismerése kísérte. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy megyénkben fellendü­lőben van az éveken át elha­nyagolt énekkari kultúra. Re­méljük, hogy a még mindig „néma” ' kórusok (Jászapáti, Jászárokszállás. Jásziákőhal­­ma. Kisújszállás, T urkeve, Töröliszentm-iklós, stb,) a kö­zeljövőben újra hallatják hangjukat. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom közelgő 40. évfordulója, valamint Kodály Zoltán 75. születésnapjával kapcsolatos ünnepségek jó alkalmat nyújtanak arra, hogy ezek. az énekkarok is rendezzék soraikat, s a. dal szárnyán hirdessék szocializ­must építő népünk örömei, élniakarását. TI, Cj, Dózsa György szívünkben s bronzban Méltóképpen ünnepeltek Augusztus 18-án és 19-én. két gépállomásról érkezett távirat. A fegyvernemek és a í kmhegyesiek értesítették a ‘ szerkesztőséget, hogy agusz­­! tus 20-a előtt teljesítették ' nyári tervüket, í A Fegyvernek'! Gépállomás ^eredménye egészen kiemelke­dő, Tarlóháníáóban 122, ara­tásban 108, cséplésben 116 és szállításban 180 százalékos tervteljesítést ért el. Mind­két gépállomás dolgozói mél­tóképpen ünnepelhették meg az alkotmány évfordulóját. Non maradtak adósai a szö­vetkezeteknek, az egyéni gar­dáknak j - • • ' ■ (Ceglédről jelentik.) Méltó módon ülte meg sza­badságunk alapokmányának: Alkotmányunk ünnepét Ceg­léd . városa. E napon a lakos­ság régi. álma valósult meg: leleplezték Dózsa György szobrát, Somogyi József két­szeres Kossuth-díjas szob­rászművész remekét. A ceglédiek különös ragasz­kodása Dózsa György emlé­kéhez érthető és jogos. Ez a város jelentős szerepet, vitt minden forradalmi megmoz­dulásban, mely az Alföldön játszódott le. Nemcsak Budai Nagy Antal, de Dózsa sere­gében is ott küzdöttek enagy1 múltú város fiai. Dózsa hívó­szavára 2000 ember vonult a táborba; legnagyobb részt a Clarlssa-apácák vincellérei, sanyarú sorban tengődő job­bágyai. Ebben a városban mondotta el Dózsa György mesrázó — s egyben lelkesítő, harcrahívó — szózatát, mely­ben vázolta politikai célkitű­zéseit. hadjáratának célját. Mellette küzdött a ceglédiek szeretett plébánosa: Mészáros Lőrinc. kit fegyvertársai Nagyboté Lőrincnek tisztel­tek. Része volt a kiáltvány megszerkesztésében, melyet Dózsa innen küldött Külső- és Belső Szolnok, Pest várme­gyéhez, az egész országhoz. A fővezér halála után ő vezette tovább a parasztság szabad­ságharcát. Cegléd város levél­tárában őrizték évszázadokon át ennek az okmánynak való­színű kéziratát, mígcsak az! a Habsburg-ftnkény a szabad­ságharc dokumentumaival együtt meg nem semmisítette. Az ünnepélyes aktuson megjelent Ortutay Gyula, az Eötvös Lóránt Tudomány­­egyetem lektora, ki beszédé­ben Dózsa György történelmi jelentőségét méltatta. A Vá­rosi Tanácsi elnöke, Szelep­­csényi Imre elvtárs szónokla­tában találó párhuzamot vont Dózsa szabadságharca, s nap­jaink legjobbjainak: a kom­munistáknak az ellenforra­­a. Szov­jetunió segítségével sikerrel megvívott hősi küzdelméről. Varga Gábor elvtárs, a já­rási KISZ titkára a moszkvai VIT-en szerzett tapasztalai ál­ról, a fesztivál élményeiről beszélt. Elmondotta, hogy a Szovjetunió hatalmas ered­ményeit csak a békeszerető, szocialista emberek, a béke igaz barátai teremthették meg, kik osztatlan egységgel sorakoznak fel Lenin eszméi a párt zászlaja alatt. Az ünnepség befejezése után a Városi Tanács a KISZ isták rendelkezésére bocsá­totta az összes megafonolcat, melyen a fiatalok „Szív kül­­di”-műsort közvetítettek. Dého-m ifjúsági sportmű­sor. MHS-ejtőernyős bemuta­tó, sétarepülés, férfi és női ij jászverseny, futballmérkőzés, az Állami Faluszínház ven­dégjátéka, ifjúsági filmek, s az összes táncheiyiségekben zenekarok szórakoztatták Cegléd város lakosságát. A rendezésért, a változatos műsorok összeállításúért, a gör d ülé ken y 1 ebon y ol f t á sér i őszinte elismerés tiled a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságát.­— borváró — Hasi nyulhört készpénzért átvesz jszombut kivételével) KALAPGYAR Budapest, X,V. Gizella u. 27 SZŐRMÉS NYÉL I. 15.96 Ft II, 10.83 Ft yll. 8.55 Ft IV, «,27 Ft HALA? NYÚL I. 4.90 Ft II. 3.31 Ft Ifi. 1.93 Ft , IV. —.57 Ft ÉRDfMES ELHOZNI! IFosfáa is beküldhető! y 7 » EZT LÁTTUK A KIÁLLlTÁSO! Első díjas tehén A Bánhalmi Állami Gazdaság Táncos nevű tehene nyerte az első dijat a kiállításon. 300 napos laktációs termelése 6168 kg tej, 3,6 százalékos zsírtartalommal. Fenti képün­kön a díjnyertes tehén látható Hadházi Gábor gondozójával; A Csalfa is tetszeti A fenti képünkön bemutatott lovat a karcagi Hunyadi Termelőszövetkezetből hozták a kiállításra, mint a termelő­­szövetkezet egyik szép lovát. A‘ szövetkezet tagjai titkon azt remélték, hogy valamilyen díjat biztosan nyerni íog a 2879-es Csalfa nevű lovuk. Reményük a bizottság döntése alapján valóra i« vált, mert ez a szép példány elró díjai, nyert. Képünkön a ló Kovács József'tsz-taggal látható. JELKÉP Ez pedig egy ravasz róka A mezőgazdasági kiállításon igen szép pavilonja volt az Állami Erdészetnek is. Az erdészét pavilonjában a iák és növények mellett az erdő négylábú lakóit is meg lehetett találni. Képünkön egy kitömött rókát mutatott be Rácz Róza, az Erdőgazdaság egyik dolgozója. Már Fegyvemektől kezdve szokatlanul élénk a forga­lom, Teherautókon, zetoro­­kon, lovaskocsikon özövlik a nép Kisújszállásra meglátni, s meghallgatni Kádár elvtár­sat. A fiatalabbja — mond­ván. hogy nem kell alkal­mazkodni senkihez — motor­kerékpárra, meg biciklire pattant, ú y igyekszik a vá­rosba. Persze, a motorok hát­só ülésén még véletlenül sem látni fiúkat. Csupa fiatal, napsugá r mosol y ú, h u llá mzó­­keblű, huncutezemü lány ült kinive húsz éi\körüli, kötél­­izmú, napsüföllareú fiúk nyom ják a pedált. S nem ket­ten. nem hárman, hanem fö-1 megével. Ki győzné megszá­molni őket? Jól szabott ruha van mindannyin, nyugodtan viselhetnék bármelyik kor­zón. De nézzünk csak előre, úgy látszik, mégis csak jön valami velünk szembe is. Egy lovaskocsi üget kifelé a vá­rosból. De nem. , nem az, Kö­zelebb érve látjuk. hogy nagyfülü, gubancosszőrű csa­ott, ölelő mozdulattal kapasz­kodva a fiúk derekába. Egyik jármű a másikat éri, mégis zavartalan a forgalom, mert mindegyiknek egy az iránya: Kisújszállás. Még vé­letlenül sem látni szembe­jövő, emberekkel megrakott járművet. — Akaratlanul is arra gondolok, hogy milyen szeg jelkép ez, milyen de­monstratív megmozdulás a népi hatalom melleit. S köz­ben nézem a mellettünk ha­ladókat. főleg a kerékpároso­kat, Kevés kivételtől élte­esi üget parányi szekere előtti Gazdája egykedvűen bámul maga elé. — Nem érdekes, hogy csak a szamár jött még eddig ve­lünk szembe? — kérdi mun­katársam. Jelkép ez is, — tűnődőin magamban. —- A nép, a tö­meg haladási irányával szem­ben csak a csacsik, helyeseb­ben mondva a Szamarak ha­ladnak. S ha véletlenül az árokba, szorulnak, — önma­gukat okolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom