Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-22 / 196. szám

AG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKf

( M »«« *44 tt »»«»»«■»♦»»»♦»»♦♦ í ♦ »»»>»* |

| MAI SZAMUNKBÓL f

T wnmmri«TiTmmmtmmimtTnHniTnn;immmmtwmmf..H.niiiimwtm< ^

A SZOLNOK MEGYEI PART BÍZOTT SAG ES A MEGYEI TANACS LAPJA

1957. augusztus 22. csütörtök.

Ara; 5fl fillér,

' Tfc évfolyam, 194 szám.

Lsí láttuk u kiállításon

m

A I ismuvidek guzda=rovata

a>

Hírek — sport

fi

FELEDHETETLEN ÜNNEPSÉG SZÍNHELYE VOLT KISÚJSZÁLLÁS

Felejthetetlen volt ez a nap. Már kora reggel befutott az első különvonat Kisújszállásra, százak, ezrek, tízezrek érkeztek a nagukun ünnepek színhelyére, hogy meghallgassák Dobi István és Kádár János beszédét, értekezzenek a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetőivel. Hömpölygőit a színes, hatalmas tömeg, parasztok és munkások, ifjak, asszonyok vonultak végeláthatatlannak tűnő sorokbanta nagygyűlés színhelyére, hogy hitet tegyenek a szocializmus, a béke ügye mellett.

Nem sokkal tíz óra előtt már együtt voltak, ott, a kisújszállási állontás előtt, a sporttelepen az emberek, várták aszót, várták Dobi István és Kádár János beszédét. Az ország minden részéből voltak itt, hosszú utakat tettek meg, hogy méltóképpen, jelentőségéhez híven ünnepeljék meg a magyar dolgozó nép első írott alkotmányának évfordulóját.

A Himnusz hangjai után Bárók Imre, a Népfrontbizottság kisújszállási városi elnöke nyitotta meg a nagygyűlést. Köszöntötte a gyűlés résztvevőit, munkásokat, parasztokat, köszöntötte kormányunk vezetőit, képviselőit, az MSZMP Központi Bizottságának képviselőit. Majd Nánási László országgyűlési képviselő, Kisújszállás szülöttje szólalt fel. Utána Antal István, a Vörös Csillag Traktorgyár művezetője, a Budapestről érkezeit ötszáz tagú munkásküldöttség és egész Budapest dolgozó népe nevében üdvözölte a nagygyűlést. Varga B, Andrásné egyszerű, keresetlen szavakkal beszélt felszabadulás előtti életéről, arról, hogy milyen keservek között nevelte gyermekeit és mennyivel jobb, szebb lett az élete azóta, amióta a dolgozók, munkások és parasztok urai ennek az országnak.

— Hét gyermekem van és ennek a hét gyermeknek, mint mindegyiknek hazánkban, ma már biztosítva van a jövője. Ezért köszönetét mondunk a felszabadító Vörös Hadseregnek, amely nemcsak 1945- ben, hanem tíz hónappal ezelőtt is segítséget nyújtott a porletárhatalom megvédésében — mondotta többek között Varga B. Andrásné, majd a parasztság nevében üdvözölte a nagygyűlést.

Ezután Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke lépett a mikrofon elé.

Dobi István

Dobi István beszéde elején a nagykun napok jelentőségéről, a népgyűlés jelentőségéről emlékezett meg. Majd így folytatta:

— Október végén, november elején kevesen látták olyan világosan a helyzetet és a feladatokat, mint a Szolnok megyei dolgozó parasztok. Nehéz volt a helyzet Budapesten, de idekint sem könnyebb, hiszen Nagy Imrét a földosztó miniszternek, a népszerű, 1953-as politika megalkotójának és képviselőjének hírneve övezte.

— Nem az én feladatom, hogy Nagy Imre elméleti tévelygéseit vizsgáljam, végezzék el az ideológusok. De a gyakorlati politikában tizenegy esztendeig közvetlenül közelről láttam Nagy Imrét és tudok felelni, vajon megilleték-e őt azok a dicséretek, amivel körülvették.

— 1945-ben Nagy Imre földművelésügyi miniszter voU a debreceni ideiglenes kormányban. Ügy lett földosztó miniszter, hogy március 14-én Vorosilov marsall magához kérette az egymástál már kezdetben is torzsaikodó, államvezetésben járatlan koalíciós politikusokat és tanácsolta nekik, mint tapasztalt, öreg forradalmár, hogy sürgősen csinálják meg a földbirtokreformot, mert amíg Magyarországon nagybirtokrendszer van, mindig fennmarad az elnyomás és a fasizmus visszatérésének veszélye. A Magyar Kommunista Párt magához ragadta a kezdeményezést, mint ezután is a nép érdekében való sok-sok nagy kérdés elintézésében. Megvitatták a földkérdést a többi párttal, és a forradalmi időhöz méltó gyorsasággal kidolgozták a földreformot.

— Végrehajtását természetesen a földművelésügyi miniszterre bízták. — így lett Nagy Imre földosztó miniszter.

í^ajtán, jellemezve Nagy Imre tevékenységét, utalt arra, hogy 1953-ban az MDP Központi Vezetőségétől programot és teljes felhatalmazást kapott a mezőgazdasági politikában elkövetett hibák kiigazítására, az életszínvonal emelésére, a törvényesség és a szocialista demokratizmus szelleminek érvényesítésére a közéletben. Nemcsak Rákosi ellenállásán, hanem éppen annyira Nagy Imre tehetetlenségén is múlt, hogy ezt a programot nem hajtotta végre.

— De — folytatta — Nagy Imre nemcsak miniszterelnök, nemcsak földművelésügyi miniszter, hanem begyűjtési miniszter ts volt. — Mint a begyűjtés gazdája, itt a Nagykunságon éppen úgy, mint a Dunántúl és a Duna— Tisza közén vagy az északi megyékben, könyörtelenül kisepertette a parasztok padlásait. A Miniszt.ertanác:ban pedig olyan léhán, félvállról számolt be embertelen intézkedéseiről. hogy az embernek ökölbeszorult a keze.

Az ellenforradalom leküzdéséről szólva a következőket mondotta:

— Amint 1944 — 1945-ben szovjet katonák véreztek értünk, hogy az ország és nép

a szocializmus lángját, maguk köré gyűjtve a népi halalomhoz hű embereket.

— Sok ezer apró sejt alakult ki ily módon és miután .a népi uralom helyreállt, ezek a sejtek karhatalmat állítottak, fegyveres erőt szerveztek és segítették a munkástanácsokból kisepemi az ellenforradalmárokat. Körülöttük kristályosodott ki az új rend és ők lettek a szervezkedő Magyar Szocialista Munkáspárt fundamentuma.

— Pártonkívüliekről is beszéltem, s nem ok nélkül. A parasztküldöttségeket, amelyek novemberben, decemberben az ország különböző tájairól felkerestek, fegyvert és feladatot kérve, kommunisták vezették, de szépen együtt voltak bennük a legkülönbözőbb felfogású, felekezetű emberek, szövetkezetiek és egyénileg gazdálkodó parasztok. Falusi nép, közülük való vagyok és velük elbeszélgetve jól esett elgondolni, hogy ezek az emberek tulajdonképpen Tolnában, Békésben, Csongrádban, Borsodban és mit tudom még merre, a szükségben már megcsinálták a maguk népfrontját, talán erősebbet, mint amit Budapesten ki lehetne gondolni. És hány ilyen láthatatlan és névtelen, de valójában működő népfrontszervezet lehet még az országban, amit különböző felfogású emberek októberben, novemberben azért hoztak létre, tudva, vagy öntudatlafelszabaduljon, most megint szovjet katonák mentették meg veszélyeztetett szabadságunkat. A Szovjetunió nem riadt vissza a nyugati rágalmaktól. a mocikolódástól, a fenyegetésektől, hanem vállalta értünk az áldozatokat. Mikor pedig véget ért a fegyveres felkelés és itt álltunk kifosztott raktárakkal és áruházakkal, ezeket talán az angyalok raBoIfák ki, mert az ENSZ ötösbizottsága azt mondja, hogy a mi ellenforradalmáraink semmihez sem nyúltak... — nos, mikor itt álltunk az éhínség, a nyomorúság, a pénzromlás küszöbén, a Szovjetunió ezervagonszámra küldte nekünk az anyagi segítséget. És példája nyomán a Kínai Népköztársaság, s valamennyi népi demokrácia, mindegyik a maga lehetősége szerint segítségünkre sietett. Mióta világ a világ, ehhez hasonló segítség nyújtásról, jó barátok hasonló összefogásáról nem tud a történelem.

— Élünk és élni fogunk, tisztelt nagygyűlés és ezért örök hála illeti a Szovjetuniót és népét, örök hála a baráti nemzeteket.

lisztelet és becsülés párttagoknak és pártonkivülieknek ...

— Tisztelet és becsülés idehaza mindazoknak, párttagoknak és pártonkívülieknek, akiknek az ellenforradalom nehéz heteiben helyén volt a szívük és az eszük. Ma már tudjuk, hogy nemcsak Budapesten, hanem kint az országban is ezrével és tízezrével voltak névtelen kommunisták, akik korán felismerték a veszedelmet és volt bátorságuk cselekedni. Ha módjuk volt rá, fegyverrel helytálltak, mások gyárakban, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, városok és falvak tanácsházaiban, gyűléseken és megbeszéléseken becsülettel őrizték

Akik nem fértek gl a fut baJlpaJyán, apók az árokparton ülve hali gatt*k a beszédet

Kádár János elvtárs több mint előtt mondott be szedet

százezer ember Kisújszálláson

nul, mert egy dologban feltétlenül egyetértettek: akár fegyverrel is hajlandók voltak haitaini a szocializmusért. Ha pedig egyszer valaki harcolni hajlandó a szocializmusért — dolgozni biztosan hajlandó érte. - Dobi István beszéde befejező részében részletesen foglalkozott a magyar mezőgazdaság problémájával.

Kádár János besséde

Ezután Kádár János elvtárs mondott beszédet.

Tisztelt Nagygyűlés, Kedves hallgatóim, Elvtársak! Augusztus 20-a a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe — kezdte beszédét —. Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon a munkások és a parasztok közvetlenül találkoznak. Ebből az alkalomból rendezték meg Szolnok megyei elvtársaink a régi történelmi hagyományokkal rendelkező nagykun napokat, így számunkra öszszetalákozik egy országos nagy ünnep és a Kunság népének helyi ünnepe.

— Az a harc, amelyet a Kunság népe vívott, része az egész magyar nép, az egész magyar parasztság harcának. Ebben a harcban az urak évszázadokon keresztül nagyon sok győzelmet arattak,* de végül a nép kerekedett felül, a nép győzött és az a vereség, —• amelyet Magyarországon 1945-tel az urak elszenvedtek, halálos csapás volt.

A« •• r*

jovo

a munkás-paraszt hatalomé

Ezután összehasonlítva azokat a körülményeket, amelyek között a magyar nép büszkesége, az 1919-es forradalom lejátszódott, a mai körülményekkel, megállapította. hogy azóta a nemzetközi erőviszonyok gyökeresen megváltoztak. A régi világ urai támadhatnak — fognak is még támadni —, de győzni többé nem fognak. Aki a rnunkás-paraszthatalom híve, arra gondoljon, hogy a mi utunk nem lesz mindig lakodalom és ünnepi poharazás, olyan lesz, mint az élet útja: dolgozni kell, harcolni kell, leszrek nehézségeink és örömeink. de. a jövő a munkásparaszt hatalomé. Ez biztos.

Kádár János em'ékeztctett ezután arra, hogy az élet legfőbb kérdéseiben milyen változás történt Magyarországon.

— Emlékezzenek vissza, a régi világban itt Szolnok megyében a föld fele a nagybirtokosok és « falusi tőkések, a kulákuk kezén volt. Itt Kisújszálláson a föld 70 százaléka volt a kulákok kezén. A felszabadulás után 34 000 család kapott Szolnok megyében földet. Ez lényeges változás az életben. A régi világban, mondjuk 1934-ben. Szolnok megyében 34 000 munkanélküli volt. Most az emberek élnek és dolgoznak. Nem azt mondom, hogy lakodalomban vannak, de az a helyzet, hogy a mindennapi kenyérért reszketnie kelljen a dolgozó népnek, ahogyan a Horthy-rendszerben kellett, Magyarországon megszűnt.

—- De ez az új élet népi hatalom nélkü nem jöhetett volna létre. Mert ha nincs népi hatalom, akkor a nép természetesen dolgozhatik — amikor dolgozhatik —, de amit megtermelt, az semmi szín alatt nem az övé.

Ez a népi hatalom persze olyan, hogy bizonyos embereket megbüntet, más embereket korlátok között tart. Jelenleg a világ olyan, hogy kétféle hatalom van;^ Az

egyik, ahol kevés kiváltságos tartja félelemben és rettegésben a népet és veti börtönbe a kommunistákat és a békeharcosokat. Ez a sokat feldícsért nyugati hatalom, még akkor is, ha demokráciának nevezik. És van egy másik hatalom, ahol a grófok, a nagybirtokosok és a nagytőkések ágenseit csukják be egy kicsit börtönbe, hogy kijózanodjanak. Enélkül a hatalom nélkül nem lehet a dolgozó embereknek szabad élete. — Persze, hogy vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik. De hát mit csináljunk? Olyan rendszert, amely mindenkinek tetszik nem lehet csinálni. Mert hiá'-a, ami tetszik Weiss Manfrédnak, az valószínűleg nem tetszik annak az elvtő rsunknak, aki most a csepeli gyárban dolgozik. És ha már választani kell, akkor mi azt mondjuk: inkább olyan rendszert védünk, tartunk és erősítünk, amely 5 millió felnőtt dolgozónak tetszik, mint ami 300 000 kizsákmányolónak és lakájnak tetszik.

A becsületes értelmiségi dolgozó a néppel tart

—• A mi állami ‘ rendünk alapja a munkás-paraszt szövetség, s mi úgy gondoljuk, hogy a becsületes és tisztességes érzésű értelmiségi dolgozó a néppel tart. Ha a munkások és parasztok millióinak nincs jó sora, nincs emberi élete, nincs szabadsága, nincs hatalma, akkor az értelmiség sorsa is a cseléi} és a rabszolga sorsa.

(Folytatása a 2-ik ddaion)