Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-14 / 164. szám
Balogh Gáspár: SE IZE, SE SÚLYA Párosával mulatnak itt = Mindenki örül. Csak mi álltunk ketten külön, Ismeretlenül. Néztelek, te visszanéztél.; a Láttam szemeden: Ne í ismersz, de mégsem leszek Néked idegen. Mert mulatni vágytunk! Hát a Boldog áradat — Sodort... sodort s csók született Ott — a fák alatt, S néhány halk szó, búgó válasz, Köd-s gondolat.. -. S a lágy tangó ajzó árja Magával ragadt, Sok-sok pár a kavargásban minket nem zavart: Mámoros kőd fedte szemünk S mindent eltakart, Hang nem hangzott — mégis értjük Álmodott szavunk: Minden szónál többet mond ki Az, hogy hallgatunk.: Felém hajiasz, szemed ködös — Fátyolosán lágy... Rózsaszínű ködben úsztunk, Hajtott, vitt a vágy. Mind a ketten kerestük az ígérő magányt — Megtalálva, azt eejtettük: Társára talált, í ; Gyors virágzás, futó öröm —^ Nagyon kétes kincs: Nagynak látszó lidércfény csak, Ve melegje nincs. Jön a hajnal, fut a mámor ~ Csó.’cos éjjelünk. Vele fut el langyosra hült Nemrég tűz-szlvünk. Agár Péter: AZ UTOLSO GYÖNGYSZEM Szememből kibuggyant egy könnycsepp. Lassan gördült végig arcomon. Élet vájta fáradt, mély nyomon S megállt az ajkamon; Bánatos szememből szökött ki. Fájó érzésből fakadt e könny. Hull a kőre, koppant, mint a gyöngy A fájó forró könny; Mint a kagyló izzadja gyöngyét A kibuggyant könny úgy fájt nekem.Tudtam, örökre elvesztettem Uto-lgó gyöngyszemem. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Szilágyi Miklós, Tiszafüred. — Versei közül a „Nehéz út előtt“ és a „Gyűlésen“ közlésre kerül. Prózai Írásai a választott műfaj követelményeinek megfelel, jó megfigyelő készségre vall. Ma az egyik helyet Is kapott. — Várjuk további Írásait, Sz., P. Zagyvarékas. A feltörekvő fiatal nemzedéknek szívesen adunk helyet rovatunkban, ha e nemzedék képviselője elfogadható és eredeti művel jelentkezik. Adott esetben azonban Inkább erős Ady utánérzésről van szó. Sokszor a sorok is kísértetiesen egyeznek. Igyekezzék meglelni saját hangját, saját mondanivalóját. Rímel elcsépeltek (virág, világ, harang, galang) vagy azonos szófajok azonos ragokkal (szeretnélek — neveznélek; kezedet, szivedet stb.) Csípő Kálmán, Kisújszállás. — Örömmel üdvözöljük munkatársaink táborában. Verseit biztató bemutatkozásnak tartom. Levélben bővebben foglalkozom velük. Javaslatát megfontoljuk. — Figyelmébe ajánlom irodalmi pályázatunkat. Feltételeit lapunk júniusi számaiban találja. Hatvani Dániel, Szeged. Verseiből válogattunk, de anyagtorlódás miatt csak később kerülhet rájuk sor. Addig is további írásait várjuk. írjon magáról is. Arnold József, Törökszentmiklós. Komor hangulatú verseiben van őszinte érzés. Verstéchnikáján még csiszolni kell. A „Találkoztunk“ legjobb. Később ■helyét fog kapni, (Szurmay) '•■BBeBsasSBS*3aBSBBsaESHseaaBBSsssBia*aB*g*»Basí*9SB»9S*B!EissBia£SseBSSsessaasaeBBB | Bontakozó Szárnyak | Pista bácsi, m a Pista bácsi elnyűtt öreg ember. Abból a fajtából, amilyen legtöbb van a világon: hetvenen túl már nem igen bírja a kaszát-kapat, betegeskedik, s mert tétlenül mégsem ülhet, otthon teszvesz a ház körül, vigyáz a gyerekekre, segít a menyének: fát vág, vizet hord. Dolgozgat úgy öregesen, de ez is nagy segítség, meg aztán jól esik az öregnek is, ha nem nézik ingyenélőnek. A kiscsirkék már úgy ismerik, hogy mindenütt a nyomában vannak, de nem is csoda: vagy darát, vagy kenyérmorzsát mindig találni a zsebében, s akárhol jár. ódaóda vet nekik egy marókkal. A tyúkok pedig, csak szól nekik, és leülnek előtte. — Ilyenkor lehajol és megsímogatja a szelíd állatókat. A malacok már a köhögéséről megismerik, s ha meghallják, hogy arra jár. addig sírnak, sivalkodnak, míg meg nem szánja őket: odalök egyegy cső kukoricát, vagy zöldét szed, mert az is kell a malacnak, legalább annyira, mint a kukorica, így nyári időben. Nagyon szereti az állatokat, talán még jobban, mint azok őt..; Mindig babusgatná, dédelgetné őket, dehát a menye ki-kiadja az utasítást: — Nagyapa, vágjon már egy kis fát! Vagy: — Nagyapa, vigye már valahová ezt a kölyköt, ne lábatlankodjon itt! A nagyapa — igaz, csak a gyereknek a nagyapja, de mindenki így hívja a háznál: hadd tanulja a gyerek — szóval a nagyapa ilyenkor nagyon serénykedik, nehogy szó érje a ház elejét: Fűrészel (csak úgy komótosan, bár jobban bírná), aprítja a fát, s már viszi is befelé: — Itt van, lyányom, már vágtam is. Vagy, ha a gyerekre vigyáz, gondja van rá, nehogy hangját hallja az anya: elviszi jó messzire, a kert hátuljába, s ott piszmognak együtt: fúr-farag a kicsinek, és mesél közben. Szívesen dolgozik, nemigen lehet rá panasz. Hanem van valami, amit mindennél szívesebben csinál, s ez a kútramenés. Jó 300 méterre van a kút, hétliteres kannával hordják az ivóvizet, el kell menni bizony, napjában kétszer-háromszor. De mégy is az öreg hűségesen. Alig várja, hogy ürüljön a kanna. Gyakran látom én is, amint kezében a kannával a kút felé igyekszik, majd jó félóra múlva gyanúsan még-megcsillanó szemmel bandukol hazafelé. Egyszer aztán rajtakaptam az öreget: amikor találkoztunk, már elhagyta a kutat. Szemében ravaszkás, huncut mosoly csillogott, de inkább befelé, csak úgy magában mosolygott, Rákőszőntem: — Hová, hová Pista bátyám? — Látod öcsém: megyek a jókútra — és huncutul int a fejével a földművesszövetkezet italmérése irányába;; j # És nincs igaza az öregnek? Ügy ménnek oda is, mint a jókútra, Szilágyi Miklós. Találkozás Gyönyörű júliusi nap volt. A nap mm tüzelt, hanem tisztán, kedvesen ragyogott. Az égen apró bárányfelhők úsztak. A learatott gabona tiszta illatával volt telítve a levegő. Ezen a szép reggelen a kacskaringós dűlőúton vézna, 17— 18 éves úrfi baktatott. Vállán vadászfegyver, derekán tölténytáska. A kis nyuszik ugyan jól mulattak rajta, mert hiszen ők is első pillanatban meglátták, hogy ez a fiúcska képtelen volna elsütni a félelmes fegyvert. Ha mégis rászánná magát, biztosan hanyatt esne ijedtében, a golyó pedig célt tévesztve hullana a földre. Bolyongás közben a vékonypénzű legényke betévedt a szomszéd földbirtokos kukoricásába. Egyszer csak vad csaholás riasztotta meg a rettenthetetlen vadászt. Macskást uram tót csőszének borzas kutyája volt a merész támadó. A bátor ifjú futásnak eredt, de a kis borzas kutya megállásra kényszerítette. ügy beleragadt a vadász nadrágjába, hogy az moccanni sem mert. Úgy állt ott remegve, mintha gyökeret eresztett volna a két pipaszárlába. Hamarosan megérkezett a kutya gazdája is. Hatalmas tagbaszakadt ember volt: a csősz. Nagyszélű karimás kalapja aiól jámboran pislogott ki két apró szeme. Egyetlen szóval leparancsolta kutyáját a rpmeaő ifjú lábáról. Utána csendesen megkérdezte, hogy milyen címen jár á tilosban az ifjú. A fiú, hetykén válaszolt, hogy: „Mi köze hozzá’’, bár hangjából még most ig kiérzett a félelem. Az óriás egy lépést tett előre, az ifjú hirtelen lekapta válláról a puskát és felháborodva kiáltott a tótra: „Ha még egy lépést merészelsz tenni, te szemtelen paraszt, menten keresztül lőlek!’’ A csősz szelíden félretaszította a hadonászó legény kezében a puskát, majd kissé mellbelökte. A fiú úgy vágódott hanyatt, mint egy eldöntött liszteszsák. Puskája kiesett kezéből, kalapja messzire elrepült fejéről, tölténytáskája leszakadt derekáról. Néháng percig eszméletlenül feküdt a földön, majd hirtelen felugrott és minderet, otthagyva futásnak eredi. A kutya utánavetette volna magát, de a csősz visszaparancsolta. Mikor az ifjú. már messzire eljutott, fuldokló hangon kiabált vissza: „Megállj, te pimasz varaszt, ezért egyszer még megfizetek”. A csősz elgondolkodotl az Ifjú szavain. Érezte, hogy nem bűnös, hiszen csak a kötelességét teljesítette, de tudja azt is, hogy a szegény nép ki van szolgáltatva az uraknak. Az évszázados szolgaság szokásainak megfelelően bocsánatkérőn emelte meg nagy zsíróé kalapját a kiabáló ifjú felé és csendesen megindult ő is. Valient Ilona, a Szolnoki Leánya. 1. oszt. tanulója A szerelmes költő Erőltetve Belemártja szívébe a tollat, frissen szedett rózsasziromra ecsetelget arany-szavakat; lehozza a Napot és a Holdat, bókoló rímekben feloldja: kellenek a forró sugarak; harminc jelzőt ír haja selyméről, s hogy mily elbűvölő a szeme, karcsú termete, csáb-mósolya; panaszolja: elment ép eszétől mióta találkozott Vele, és: nem hagyja el soha, soha..j Szömyén-szép vers, igazi műremek! Köszönő-csókot kapott érte, és csókokért máskor is ír ilyet. Mára. ■— erősen eltökéltem. Egy versét fogok írni én; Szükség van szóra, gondolatra. Hogy szülessen égy költemény Á gondolat poros könyvtárát Rozsdás kulcsával kinyitom, A zár lám engedett a kulcsnak Igaz, hogy nyikorgóit nagyon. Feltúrok a sok ócskaság közt Néhány nagyobb gondolatot. föábu< előtt... Házunk előtt rózsabokor Felvidítja a búskomor \ falakat. Napsugárka arany fátyla A tövises, szúrós szárba beakad. Aranyszárnyú kis méhecske Egyik bimbót eljegyezte hajnalban. A hclovány kis szirmokra (S én gúnyolódom? Óh, dehogy merek! Keresek rája mázt szavakból. Csak kérlek földre és az égre — Kis hév hozzá. Kész is vagyok: prozá'.an vallj máskor, ha lehet...) Szilágyi Miklós Bácsi Sándor Csókokat hint sorra-sorra bólaogan. Tóth Ilona Arany János kisújszállási tanítóságának EMLÉKEI Maisai Bálint a kortárs és jóbsrát Arany János 1843. március 19-én érkezik kisegítő tanítónak Kisújszállásra. Arany János terjedelmes életrajzát a Magyar Tudományos Akadémia 1929. évben adta ki, a mű szerzője Voínovich Géza. A könyv az I. kötet 33—38 lapokon közli a költő kisújszállási tanítói pályája leírását. Annyira nem részletezi a leírást, hogy Arany János magánélete és tanító társainek emlékezetét is adná. Igaz. hogy Szeremley Barna kisújszállási igazgató tanár az Uránia 1904 évfolyamában Arany János jelleme Epilógusa tükrében cím alatt, maid a Protestáns képesnaptár 1909 évi füzetben Nagy Imrével együtt emlékezik Arany Jánosról. Ugyancsak ő a kisuiszállási Nagykun magyarok 1905 évi Kalendáriumában „Arany János Kisújszálláson” című dolgozatában pótolja az életrajz hézagait. Dénes Szilárd, aki Kisuiszálláson született és itt végezte gimnáziumi tanulmányait. a Budapesti Szemle 1921 évi folyamában Arany János kisuiszállási tanítósága című tanulmányában sok adatot hoz felszínre a költő kisuiszállási életéből. A hiányzó adatok még mindig pótolhatók! Alulírott a kisuiszállási gimnáziumban 1894 év szeptembertől 27 éven át tanítottam. Bár agg korban, 86 életévemben vagyok, a helybeli református egvház irattárában 1804-től meglévő presbitériumi jegyzőkönyveket olvasva, meg nem írt részleteket találtam a költő egyéves itteni tanítóságából. A tanítóknak, köztük Arany Jánosnak jelentése (specimenek) a tanévben végzett tananyagról és a tanítványok névsora útmutató a költő és tanítótársa működéséről. Kedvező a helyzet Makav Bálint tanító. Arany János jóbarátja életének feltárásában. mert fiának, a már 3 évtizede elhunyt volt élesdi (Bihar megye) református lelkésznek utóda Vadai Béla nyugdíjas lelkész és tiszteletbeli esperes Makay Károly két életbenlévő leányának: Gizellának és Erzsébetnek segítségével összeállította Makay Bálint életrajzát és kérésemre velem közölni szíves volt. Ö megértő figyelemmel folyó év február 9-én közölte velem a kért életrajzot. Kiegészítettem ezeket Makay Bálint unokájának -1- Szabó Gergelyné született: Nyitrai Erzsébet előadásából és egyetlen fiának, a 77 éves Szabó Gergely, dédunoka elbeszéléséből vett részletekkel. Az 1827. évben, mint 18 éves ifjú, okleveles tanító volt megválasztva Kisújszállásra tanítónak Makay Bálint, tehát hét évvel a költőnek Kisújszállásra érkezése előtt, ö Szatmárnémetiben született 1809. évben, ott végzett pár latin osztályt, azután a debreceni kollégium gimnáziumában folytatta tanulmányait, itt szerzett tanítói oklevelet. Kisújszálláson, mint tanító 45 évet töltött. Mint jelesen képesített tanító, nemcsak az elemi iskolában, hanem a latin osztályokban is tanít. Specimenje szerint 1834—35. tanévben, amikor Arany János Kisújszállásra került, tanította az I. félévben a II. latin osztályt, 57 tanulóval. Az 1872. évben fiához, Elesdre költözik, 1898 augusztus 19-én itt hal meg 89 éves korában. Már előbb elvesztette nejét., Bátory Borbálát, egy fiút és egy leányt nevelt fel. Arany Jánossal baráti összeköttetését állandóan fenntartotta, névnapjaik alkalmával üdvözölték egymást, családi eseményeket feltárnak egymás előtt, leveleznek egymással, mint meghitt barátok. Arany és Makay Bálint magánéletének e.?y kedves emléke fennmaradt. Eszerint 1835. év májusában Makay Bálint és neje, Szűcs "Ferenc akkor még nőtlen tanító, Arany Jánossal együtt egy vasárnapi napon felkerekednek, hogy a Dévaványára vezető út két oldalán lévő rétre kiránduljanak. Odavezető kocsi könnyen került, a nagy úton mindig található volt Ecseg, s Dévaványa felé kocsi. Erre felkéreszkedve, Márialaka dűlők táján a kocsiról leszállnak és a verőfényes tavaszi napsütésben gyalog tették meg az utat a Halas nevű határrészig. Mély fekvésű, állandóan vízzel borított tó volt itt a kisújszállási réten. A parton állott az öreg pák isznak Bulolónak nádból és kákából hevenyészett sátora. — Nála frissen fogott hal, lőtt víziszárnyas mindig volt található. Ha a kirándulók zsiradékot és kenyeret hoztak, Buloió ízletes paprikással látta el vendégeit. Bort is várt ilyenkor a vén pákász, hisz anélkül az összejövetel hangulata el sem volt képzelhető. Telt tarisznyákkal jókor érkeznek meg a kirándulók a pákászhoz. ö megnézi kihúzott hálóit, friss halat hoz, azt egy s kettőre paprikásnak készíti el. A jó ebéd, a nagykerti bor jókedvre hangolja a társalgót, megindul az adomázás. Sziics Ferenc így beszél: Iskoláinkban egy öreg tanító bácsi, midőn egy növendéke odasúgja a szomszédjának. mehetnénk már haza, elütötte az ötöt, meghallotta az öreg tanító, kihívja a fickót és rákiált: még nem ütötte el az ötöt, hanem most mindjárt elüti még a hatot is. Azzal felfogatta és jól hatig vágta: No látod, most már elütötte.(Folvtatiuk); Bárig, Szabó Jqnő í A i
