Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-10 / 160. szám

j'ftezőbéki ütpoüf „JHitieh tieozzzeJek..” Valahányszor a Nagykun­ság peremén, a mezőhéki föl­deket járom, mindig eszembe ötlik Petőfi e csodálatosan szép szerelmes versének cím­sora. Ennek oka az, hogy el­mulasztottam megnézni a „törzskönyvijén'’ minek is ti­tuláljuk Mezőhéket hivatalo­san. Ahogy a szétszórt tanyá­kat. az „elátkozott” kastélyt — melyről később ismételten szó esik —, és a tanácsházát elnéztem, néni tudom eldön­teni: tanyaközpontot, közsé­get, települést, vagy egyszerű tanyavilágot látok masam előtt. Mindegyikből van Me­­zőhéken valami és mégsem mondható rá — szerintem — egyik megjelölés sem vitat­hatatlanul; Jelen és múlt Nehezen hajlítható embe­rek laknak errefelé, de azért adnak a jó szóra. Ezt tények bizonyítják. Az ellenforrada­lom leverése után bebizonyo­sodott. hogy a mezőhékiek többségében nem ingott meg a közös gazdálkodás igazába, lövőjébe vetett hit. A több mint tízezer kát, holdat ki­tevő határnak fele — nem számftva ide a méltán orszá­goshírű Héki Állami Gazda­ságot — három tsz és egy tszcs kezén van. Az is bizo­nyos', hogy a szövetkezeti föl­deknek jobb átlagtermésük lesz az egyéniekénél; Nagyon sok dicséretes, fel­emelő«! szép dolgot lehetne a szövetkezetek fejlődéséről is írni. De most másról szó­lunk. Arról, hogy Mezőhék község kialakulatlanságában nyomós ok, hogy nincs vil­lanya, amit különben az álla­mi gazdaságból ide lehetne vezetni, hiszen alig 2—3 kilo­méternyire van a tanácshá­zától. Nincs rendes bekötő­­űtja, ami a nyár kivételével nagyon megnehezíti a közle­kedést és a gyermekek isko­­lábajárását. A két iskolára is nagyon ráférne már a ko­moly renoválás, ami talán őszre be is következik. Autó­­buszjárat is csak kétszer van hetenként. Tiszaföldvárra és Mezőtúrra, s bizony az évi 80 ezer forintos községfej­lesztési alapból sem sokra futja. Bár a földművesszövet­kezet italmérést és fűszerüz­letet épít, ez csak kis részét elégíti ki az igényeknek. Kultúra, szórakozás Hm. Ez is nehéz kérdés Mezőhéken. Télen az időjá­rás. nyáron a sok munka miatt nem sokan gyalogolnak be az állami gazdaságba, hogy megnézzék a filmvetí­tést. Igaz, eddig hetenként volt vetítés, de a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat úgy „javított’* az amúgy is áldatlanul rossz helyzeten, hogy még rosszabb lett. Ezen­túl csak minden második hé­ten szórakoztatja filmvetítés a mezőhékieket; Pedig már nagyon meg­szokták a heti mozit az itte­niek. s ha hiába gyalogolnak be az egyik héten, a másikon már elmaradnak, félve attól, hogy ismét becsapják őket. így fogják fel a dolgot a me­zőhékiek. lényegében indo­koltan; A tsz és állami gazdaságon kívüli fiatalok sem tudnak szórakozni.- ■— Legfeljebb a kocsmában. Nincs a község­ben KISZ szervezet, de van kocsma, és kártya — jobb híján. Pedig kulturháza van; beépített színpaddal, búto­rokkal. Dehát felszerelés is kellene, viszont ez már a fia­talokon is múlik: s s „Kis*’ ügyek ezek? Látszó­lag; Mindenesetre nagyítás nélkül írtam le őket; De most még egy olyan dolgot, amit talán legelőre kellett volna tenni. „Elátkozott" kastély melyből tanácsháza is lehetett volna Amikor felépítették ezt a szép mezőhéki kastélyt, bizo­nyára még a régi gazdái sem gondolták, hogy a mostan? sorsára jut. De mivel az em­ber is éhenhal, ha nem eszik, ez a kastély is évtizedek óta a pusztulás útjára lépett. Ha egymásra raknánk azt az ak­tacsomót, ami a kastélyügy bonyolódását, útját jelzi, nem sokkal maradna el annak felső ereszétől. — ha ugyan ez is megvan még. Mert nem­csak az idő vasfoga, hanem az emberek felelőtlensége is rombolja az épületet. Csere­pét, gerendáit, padlózatát ablakait már régen elvitte „az őszi szél‘’j A felszabadulás óta. külö­nösen 1952-ben, és más idő­közökben kb. 210 000 forintot fordítottak a kastély har­mincnál több - szobájának, külsejének stb. renoválására. Ma már legalább kétszer-há­­romszor ennyibe kerülne a teljes rendbehozása. Ha a ta­nácsháza építésének összegét is erre a célra fordították volna, akkor most a kastély­ban a baglyokon, denevére­ken, a tejátvevő helyen kí­vül: tanácsháza. orvosi ren­delő, gyermekotthon, esetleg egészségház, vagy néhány la­kás is lehetett volna. Csak egy bekötőutat kellene épí­teni hozzá. Mindezt nem én, hanem a mezőhékiek mondják, akik mégis csak legjobban ismerik saját portájukat, a kívülál­lóknál. De hát ez már eső után köpönyeg. Viszont, arra azért kellene most már vigyázni, hogy legalább ezután ne „áz­zunk” meg. — Bubor — SziMíal; fiüsztosége Egy idős bácsi moszkvai képeslappal, s örömtől su­gárzó arccal jött be szerkesz­tőségünkbe. A levelet Cse­reklyei Pál. a budapesti Pos­ta-központ műszaki tanácso­sa küldte szolnoki édesapjá­nak. Csereklyei Pál Moszkvá­ban a VIT stadion eredmény­­hirdető táblájának szerelé­sén dolgozik, saját találmá­nyának megvalósítását irá­nyítja. Mi, szolnokiak büszkék le­hetünk, hogy a Világifjúsági Találkozón küldötteinken kí­vül egyik szolnoki születésű, a szolnoki Verseghy Gimná­ziumban érettségiző, kiváló magyar műszaki szakembe­rünk is hozzájárul 5 világrész fesztiváljának sikeréhez. Kié less a 10 ezer forint? A Földművelésügyi Minisz­térium, a MEDOSZ, a KIS és az EPOSZ csépiési mun­kaversenyt hirdetett a mun­kacsapatok között. — Célja, hogy az idei gabonatermést a legkisebb veszteséggel és jó minőségben takarítsák be. Résztvehet a versenyben műi­den olyan munkacsapat, melynek tagjai legalább 60 százalékban 28 éven aluliak. Minden megye legjobb ifjú­sági cséplőmunkacsapata 10 ezer forint jutalmat kap. A jutalmazás feltétele, hogy szeptember 10-ig a legtöbb gabonát kell elcsépelni, a szemveszteség és a mag tisz­tasága és a munka minősége ellen ne merüljön fel kifo­gás. Rajta hát, Szolnok me­Sárik bán a Verseghy gimnázium előadásában A Nyugati-pályaudvarral szemben — a Sabaria Étterem előtt — sakktábla sze.űen elhelyezve, apró táb­lácskák figyelmeztetik a já­rókelőket: „Vigyázz a tetőn dolgoznak’’. Azt is elárulják, — apró betűvel, felírva — hogy a Kátrányozó Vállalat emberei — mi pedig tételez­zük fel, hogy kátránnyal. -.-.; A járókelőket azonban egy­általán nem korlátozza senki és semmi abban, hogy úgy mozogjanak ezen a részen, mint: a táblák kirakása előtt bármelyik napon. A kis táblácskákat kerül­getve elképzeltem, milyen zo kon vennék a járókelők, ha éppen akkor pottyana né­hány kátránypetty nyakukba, — amikor ezt a táblát olvassák. Annyiból viszont jó ez a megoldás, hogy ha haza­érve foltocskákat talál a ha­jában, vagy vadontuj hófe­hér kiskosztümjén, nem őrli idegeit a bizonytalanság, —­­mindjárt tudja, kihez fohász ködjoh. * Javítják az Üllői utat. A szolnokiak számára el­it épzelhetetlén gyorsasággal rakják az útépítők az apró keramit kockákat. — A pesti­ek számára rendes munka­tempóban. A Nyugati-pályaudvar előtt egy 30 év körüli nő — szemmel láthatóan tökélete­sen ré-zeg — egy 15 év körü­li lánykával vív közelharcot egy pénztárcáért. Mindkettő­jük öltözete eléggé tépázott. Az idősebbik könnyű nyári ruhájának válla lecsúszva, jó­formán derékig fedetlen és egyik cipőjéből kibújt a lába. A kicsi józanabb a taktiká­­sabb. Egy nagy rántás, egy harapás az ellenfél kezébe, kétlépés hátra, egy húzás a zippzáron és az aszfaltra hull a pénztárca tartalma. A leg­nagyobb pénzdarab egy fo­rintos, a többi 10 és 20 fillé­resek. A győztes csalódottan vágja az üres erszényt — any­­rának is beillő — társa arcá­ba, megfelelő szavak kísére­tében. Erre az véres szeme­ivel bambán körünléz, fel sem veszi az előbb még szép kis summát sejtető „műanyag vacakot”) — mert most már csak az. Természetesen nem Pesten lennénk, ha a jelenetét nem kisérné figyelemmel leg­alább 100 főnyi tömeg. A ren­dőr sem hlvásra% jött, hanem látva a csoportosulást, a *ö­­meget akarta szétoszlatni. A rendőrrel egyidőben két fia­talember sodródik a bámész­kodók közé és az egyik már mondja is, az idősebb nőnek: „Te .. i Miért loptad el az ak­tatáskámat?“ — É-é-é-n Életemben sem láttalak még, — dadog a meg­szólított felháborodva. — Neenn? Hát kikkel mu­lattatok délelőtt? Nem ve­lünk? A rendőr igyekszik rendet teremteni és karjánál fogva maga után vonszolja az áldo­zatot. — A kicsi közben ki­csúszott a gyűrűből és sehol se látni. — A nő tagad átko­­zódlk, kiszakítja magét a ren­dőr kezéből és be a büffébe. A rendőr utána, a tömeg rendőr után. Fel az emeletre, ugyanígy. K’ u peronra, ugyan így — egész kis bucsújárás Én nem fárasztom magam, gondolom úgy is visszajön­nek. Már jönnek is. A nő sir és beismeri, hogy „megőriz­ni hozta el a táskát a pénz­tárcával.” Egy másik rendőr kerül mellém és csodálkozó arcom láttán megjegyzi: „Apróság az egészj sokkal komolyabb ese­teink is vannak ff ét nő áll egy kirakat előtt, egyforma ruha, egyforma frizura. Természe­tesen lófarok. Csupán abban különböznek egymástól, hogy az egyik négyéves lehet, a másik harminc év körüli — valószínű az apróság mamá­ja. • 1/ gyancsak a Nyugati előtt nagy tömeg. Min­denki a földet nézi. Oda me­gyek és látom, a tömeg kö­zepén a világ egyik leno-róbb emberét. Pista bácsinak hív­ják, magyaros bajusza alatt pipát tart fogai között. Ma­gához int egy vasutas nőt — elég csinosát. — Súg neki va­lamit, mire a nő elpirul és gyorsan elmenekül a törpe közeléből. Mit mondott Pis ta bácsi? Biztosan valami ap róságot. Egyébként az apró ember 61 ét es és 4 centivel alacsonyabb, mint kora. Élet vidám, tréfás természetű em berke. fi Ihangzik a második fütty, ^ indul a 49-es. Az utolsó pillanatban kócoshajú, kékin­­ges, hosszúnadrágos kamasz ugrik fel a lépcsőre, de még onnan is visszainteget vala­kinek. A kalauznő nyakon lé­gyül és korholja: „Kis ko­mám ne ugrálj.“ Nem is fi­gyelünk tovább a jelenetre, csak amikor halljuk: „Bocsá nat. Azt hittem fiú.’’ * A Petőfi hid pesti hídfőjé­­nél a játszótéren kb. 50 j apróság nézi amint két fél­meztelen munkás túrja a ho­mokot egy teherkocsiról, homokozóba. — Óvodások és nagyobbacskák kipirulva kí­váncsiskodnak és türelmet­lenkednek. A kocsi elmegy. A kis sereg egetverő csata­­kiáltássá veti magát a finom nedves homokba. Tovább me­gyek. A térre nyíló egyik ka­pualjban a kőművesek most távolítják el az ellenforrada­­dalom okozta rongálást. Egy idős bácsi szólít meg — a szépülő házra mutat, a gyerekek felé int —: „Látja, nem feledkeznek meg azért a gyerekekről sem.’’ « Begyre kevesebb az áll­ványárkád a pesti ut­cákon. Egy-egy házon van még „seb“ elég, de ahol egy hónappal ezelőtt alig lehetett előrehaladni ai állványok miatt keletkezett torlódástól, ma már a földszinttől a hom­lokzatig — különböző szín­ben — zölden, sárgán, bar­nán, — de egyformán szépen fürdenek a napfényben az épületek. Amikor novemberben és decemberben Pesten jártam, alig tudtam szóhoz jutni a romok láttán. A törmeléket kerülgetve, a leszaggatott vil­lamosvezetékek mentén, több­ször is mondogattam bará­tomnak: „Legalább 2—3 év amíg rendben lesz Pest.” Pe­dig akkor is nagyon bíztam, hogy gyorsan fog menni a helyreállítás, ha elcsendese­dik a zűrzavar. Ma pedig azt mondtam egy másik barátomnak: „Télre szebbek lesznek a pesti utcák mint voltak valamikor.’* MENYHÁRT LÁSZLÓ Műtét közvetítése színes televíziós adáson A napokban 300 francia és angol orvos gyűlt össze a londoni sebészkollégium elő­adótermében lévő televíziós készülék előtt, hogy végig­nézze, amint egy sebész az egy mérföldnyire lévő kór­házban operálókésével meg­menti betege életét. Ez volt az első színes tele­víziós adás, amelyet közvet­lenül a műtőből közvetítet­tek. A nézők megfigyelhették, a 45 perces gégeműtét min­den részletét. A sebész a mű­tét alatt egy rákos daganatot távolított el a beteg gégéjé ről. A közelmúltban, Verseghy Ferenc születésének 200. év­fordulója alkalmából a ha­sonló nevű középiskola nö­vendékei bemutatták Katona József Bánk bán című tra­gédiáját. Gertrudis (Mihályi Erzsébet) és Mikhál bán (Ért párbeszéde. (Fényképezte: Schllhan) Figyelmesebb lehetne a Vendéglátóipari Vállat Hétfőn este több mint 2000 ember tekintette meg a Mó­ricz Zsigmond Kultúrotthon szabadtéri színpadán felépő Martiny együttesi. A jelen­legi kánikulától és a sikertől átforrósodott légkörben ter­mészetes, hogy a Martiny est szünetében mindenki a sön­­tés felé tódult hűsíteni ma­gát. Több mint 2000 ember szorongott, tépte, lökdöste egymást az egyetlen söntés körül, hogy hozzájut egy pohár sörhöz, sikerült, nagy árat érte a tolongásban, szomjan maradt, az jo szidta a Vendéglátóipar lalatot, amiért egyetlen téssel képviseltette mag Szeretnénk, ha a jöv a hasonló jellegű nemcsak a Kulturotth a Vendéglátóipari Vál felkészülne.----------tír— Több mint kétmillió gyermtw^ gyermekparalizis elleni ' Ä Csehszlevákiábc Csehszlovákiában rendkí­vül gyors ütemben és igen nagy számban végzik a gyer­mekeik oltását gyermekpara­lizis ellen. A legújabb ada­tok szerint az ország terüle­tén összesen 2 millió 289 ezer 539 gyermeket részesítettek védőoltásban; ez Csehszlová­kia össze! ak oss á gán a k csak­nem 13 M Jünius/ißj£ mint szesültv­­is. Rö^H harmadik I is. Csehszl ''f még nem nagyszabású akcióra.­A szovjet gépkocsiipar rei nngMgmM A ZISZ 110 — hétüléses személygépkocsi . a legjobb kényelmet biztos ítja. Kezelése e, nagyobb biztonsággal működik. 8 hengeres magasabb menetsebesség elérését teszi lehel van megszerkesztve, hogy az autó rossz úton PESTI APRÓSÁGOK jjiillilllliHlIlHIlM A béltétlcnek (Nagy László, Bergendi Péter és Dián Ró­bert.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom