Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-31 / 178. szám

tf A betakarítás híreiből, A C ibakhá&i Gépállomás cséplőcsapatai csatlakoztak as ifjúsági versenyhez Huszonhét cséplőmunka­csapat dolgozik a Cibakházi Gépállomás körzetéhez tar­tozó községekben, termelő­­szövetkezetekben. Közülük legjobban a cibakháziak igye­keznek. Itt 5 cséplőmunka­csapat két hét alatt egyen­ként 25 vagon gabonát csé­pelt el. Pedig nem könnyű a munka, mert ázott a kalász, szívós a gaz és a legnagyobb gondosság mellett is itt-ott kalász marad a szalmában. Az etetők azonban ügyelnek, hogy egyenletesen terítsék a dobba a kévéket, s akkor leg­kisebb a veszteség. A cibak­házi cséplőmunkacsapatok úgy számítják, ha az időjárás nem akadályozza, augusztus 10-re elcsépelnek. A gépállo­más másik 22 brigádja is csatlakozott ehhez a kezde­ményezéshez, bár náluk kö­rülményesebb a helyzet. A termelőszövetkezetek jelen­tős része ugyanis nem asztag­­ból, hanem tarlóról akar csé­pelni. Ez hiba. Egy cseppet nem halad gyorsabban a mun­ka. mint ahogyan hiszik. A legkisebb eső, vagy erősebb harmat órákra, félnapokra megakasztja a cséplést, na­gyobb eső alkalmával több­napos a kiesés. Ezzel szemben, ha asztag­­ból csépelnénk, csupán a fel­ső kévéket kell külön rakni és máris indulhat a munka. Költségben sem jelent több­letet az asztagolás, mivel az asztagnál nem kell ácsorogni a szekereknek, hiszen egy­szerre 4—5 is tud rakodni. A Cibakházi Gépállomás cséplömunkacsapatai csatla­koztak az ifjúsági munkacsa­patok versenyéhez, s eszerint dolgoznak. Igaz. hogy egyik­másik munkacsapatnál az át­lagos életkor meghaladja a 28 évet, az idősebb munká­sok azonban kérték, hogy ők is versenyezhessenek a fiata­lokkal. A gépállomás vezetői nem támasztottak semmi el­lenvetést. A legjobbak így is, úgy is megkapják a jutalmat szeptember 7-én. A cibakhá­ziak ugyanis ekkor akarnak rendezni egy nagyszabású ünnepséget a gépállomáson, s ekkor osztják ki az arató­gépkezelők, kombájnvezetők, cséplőmunkacsapatok között a megérdemelt jutalmakat. TÓTH FERENC a legjobb állami gazdasági kombájnos X Héki Állami Gazdaság­ban dolgozik a Rizstermelő Állami Gazdaságok Igazgató­ságához tartozó üzemek leg­jobb kombájnosa, Tóth Fe­renc; A betakarítás kezdeté­től több mint 46 vagon gabo­nát csépelt el gépével. — A gazdaságban négy kom­ba j nos aratott az idén s egyike, másika erősen meg­közelíti Tóth Ferenc teljesít­ményét; A gazdaságban kalászosok­ból, a tervezettel szemben 100—120 vagonnal több ter­més mutatkozik, őszi árpá­ból 170 hold átlagban 21 mázsa, tavaszi árpából 255 hold átlagában 19 mázsa ter­mett. A kombájn gabona még nincs teljes egészében kitisz­títva; Ezért búzából nincs meg a pontos eredmény, de így isi 15—16 mázsás átlag­termés mutatkozik. A jó eredmények titka, hogy a gazdaságban 1953 óta rendszeres vetésforgó van. .4 szántóterületnek legalább °.5 százalékát évente istálló­trágyázzák. 160—180 mázsa szerves anyagot szórnak ki kot, holdanként. A műtrá­gyáiéi használ ás mértéke a szükséglethez képest alakul, de legalább egy mázsa hol­danként. Ezenkívül zöldtrá­gyázást is alkalmaznak. Erre a célra csillagfürtöt és nap­raforgót vetettek az idén, kereken 200 hold földbe, vagyis a nyáron betakarítás­ra került kalászosok helyé­nek mintegy 10 százalékára. A másik 10 százalékba má­sodnövény került, takarmány­nak. A jó terméseredmények, s a ga bon a be t ak a rí f ás gépesí­tése is hozzájárul ahhoz, hogy a Héki Állami Gazdaságban az idén többmillió forint nyereségre számítanak. Több mint 11 mázsás búzatermés Tiszakiirtön a Hunyadi Tsz-ben Néhány nappal ezelőtt fe­jezték be a gabonabetakarí­tást a tiszakürti Hunyadi Termelőszövetkezetben. A Cibakházi Gépállomás trak­toristái dolgoztak itt is, s nagy örömükre szolgál, hogy az általuk megművelt terüle­ten, — meglehetősen szikes földön, — 11,30 mázsás búza­termés lett holdanként. Az egyéni gazdáknak ugyanezen a környéken csupán 9,5—10 mázsa búzájuk termett. Végit értek Moszkvában a Jugoszlávia és a Szovjet­unió, valamint Jugoszlávia es az NDK mesDizottai kozott (oiyía'.olt tárgyalásost Moszkva (Tanjung). Moszkvában az elmúlt hetek­­ben'a jugoszláv gazdasági bi­zottság megbeszéléseket foly­tatott a szovjet küldöttséggel. A jugoszláv gazdasági bi­zottság megbeszéléseket foly­tatott a Szovjetunió kormá­nyának és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak küldöttségével is. Az utóbbi küldöttség élén E. Ker­ber, az NDK külkereskedelmi miniszterhelyettese állott. A megbeszélések alapján hétfőn a küldöttségek jegy­zőkönyvet ítrak alá az 1956 január 12-én kelt szovjet— jugoszláv és az 1956 augusz­tus 1-én kelt szovjet—német egyezmény értelmében elő­irányzott létesítmények fel­építésének határidejéről. A megbeszélések a kölcsö­nös megértés szellemében és a három ország közötti gaz­dasági együttműködés erősí­tésének jegyében zajlot­tak le. A fehér asztalnál Rz Egyesült Államok külügyminisztériuma mérlegeli a diplomáciai kapcsolatok úirafelvéle­­lét Bulgáriával Washington (Reuter) Az Egyesült Államok külügy­minisztériuma hétfőn közölte, hogy állandó mérlegelés tár­gyát képezi a diplomáciai kapcsolatok ujrafelvétele Bulgáriával. A külügyminisztérium szó­vivője elmondotta: a minisz­térium a hét végén kapta meg Jugov bolgár miniszter­­elnök javaslatát, hogy állít­sák helyre a hét évvel eze­lőtt megszakadt diplomáciai kapcsolatokat. (MTI). A turkevei Városi Tanács udvarén nagy volt a sürgés­­forgás. Közelebb érve, kelle­mes illat csapta meg orrun­kat, mely az udvar belseje felé vonzott ellenállhatatla­nul. A kocsiszín ereszgeren­dájára négy hatalmas, Kun­ságban használatos bogrács­ban felkötve Totyogott az íny­csiklandozó étel, alatta erő­sen parázslóit a szabad-tűz. Birkapörköltet főztek. Gyor­san megismerkedtünk a sza­káccsal, aki nem más, mint Vad András, a Turkevei Vá­rosi Pártbizottság első tit­kára.' Egyelőre csak érdeklő­dünk a nagy vacsora után, amit a párttitkár készít elő. Megtudjuk, hogy a város munkásőreinek lesz ma is­merkedő estje. Hírből sokan ismerik már az elvtársak jó munkáját. S hogy feladatukat még jobban tudják végezni, elhatározták, hogy benőségesebbé teszik kapcsolataikat a különféle szervek és szektorok veze­tőivel. Meg is hívták a párt, ta­nács, rendőrség, tsz-ek, tö-. megszervezetek vezetőit csa­ládostól. Korántsem kell azt hinni, hogy csak a vezetők jöttek itt össze, mert a kö­zel ISO fős vacsorán döntő többségben azért tsz-tagök és munkások vettek részt. Az ízletes, turkevei módrd elkészített birkapörkölt után jólesett a frissen csapolt sör és ez minden hivatalos han­­gulatot feloldott. A Megyei Munkásőrség Parancsnokság kiküldöttjének üdvözlő sza­vai után felhívta a munkás­­őrök és vezetők közötti kap­csolat további elmélyítésére a figyelmet. Kohári elvtárs, a munkás­őrség nevében fogadta, hogy a kiképzés elsajátítása mellett harcolnak a párt határozatá­nak megvalósításáért, lut kell, az ellenséggel szemben fegyverrel is készek felvenni a küzdelmet. A tanácselnök elvtárs vé­leménye szerint szükséges volt ez a családias, elvtársias fehér asztalnál megtartott találkozó. A vidám hangulat­ban közelebb kerültek a ve­zetők és munkásőrök, egy­szerű parasztok és munkások a hivatalos szervekhez. A ba­ráti kacsolat elősegíti, hogy a vezetők jobban támogat­hassák a munkásőrök mun­káját, s ugyanakkor ők is támaszkodhatnak a munkás­őrök segítségére. A vacsora után a földmú­­vesszövetkezet népi zeneka­rának hangjai mellett élénk barátkozás folyt az elvtársak között. TÖRÖKSZENTMIKLÓSI HÍRADÓ K* (Tudósítónktól) Néhány sor az ifjúsági hét első napjáról Korábban már hírt adtunk arról, hogy a törökszentmik­lósi kiszisták július 28-tól kezdődően ifjúsági hetet tar­tanak. Ennek megnyitásakor nem volt kedvező az időjárás. Hűvös, borús vasárnapra vir­radtunk, s az elriasztotta a fiatalság nagyobb részét at­tól, hogy részt vegyenek a szenttamási erdőbe tervezett kiránduláson. így is volt azonban mintegy 400—500 fő­nyi fiatal, akik rá sem hede­rítettek az időjárásra és ki­mentek az erdőbe, mert szó­rakozni akartak. A délelőtt vidáman telt el. Ott a helyszínen lehetett be­nevezni a különböző komoly és vidám sportversenyekre. — A férfi röplabdaversenyt a gimnázium csapata nyerte. Igen nagy sikere volt a le­pényevésnek is, a közel fél méteres átmérőjű lepény kö­zepébe aranygyűrűt rejtettek. Igaz a zsűrinek többször közbe kellett avatkoznia, — mert a versenyzők mindig a lepény közepén akarták az evést kezdeni. Végül is F. Kovács Imre volt a szeren­csés versenyző, aki a gyűrű­be beleharapott. Boldogan mosta le magáról a lekvárt amely szinte valamennyi résztvevő felső testét elborí­totta. A vidáman eltelt nap esté jén tehergépkocsik szállítot­ták vissza a fiatalokat a vá­rosba. Az első napi verseny, s a további versenyek még nem ismeretes győztesei iz­galommal várják a szombat estét, a versenydijak kiosztá­sát. » Az üzemek dolgozói felemelik tiltakozó szavukat A törökszentmiklósi Nöta­­nács az üzemekben gyűlése­ket szervezett, ahol a dolgo­zók tiltakoztak az atom- és hidrogénbomba használata ellen és követelték c fegyve­rek betiltását. A baromfi fel­dolgozó vállalatnál mintegy 150 dolgozó vett részt s egy­hangúlag adtak kifejezést til­takozásuknak. Ugyanakkor azt is bebizonyitották, hogy áldozatra is képesek. A Gyer­mekvárosért akció keretében 7 ezer forint értékű téglajegy eladására tettek ígéretet. A gyűlésen jelenlévő Takács elvtárs a vállalat vezetője és Nagy elvtárs a pártszervezet titkára biztosították a részt­vevőket, hogy vállalásuk tel­jesítéséhez minden segítséget megadnak. Példájuk követés­re méltó. fldololi a város költségvetéséből Juliús 28-án tanácsülésen tárgyalták és fogadták el a város 1957. évi költségveté­sét. A költségvetés számada­taiból is kiolvasható, hogy a szocializmust építő országok­ban legfőbb érték az ember. Egészségügyi és szociális cé­lokra közel 1 millió forintot irányzott elő a tanács. Ebből a szülőotthon fenntartására 366.400, a bölcsődé fenntartá­sára pedig 253.000 forintot hagyott jóvá. Meghatározták az általános iskolák, iskolai napközi otthonok, óvodák és óvodai napközi otthonok fenntartására szükséges ösz­­szegeket is. A tanácsülés a Száva, Madách, Dózsa, Petőfi, Báthori, Hock János stb. ut­cákon járdajavítást a Bihari Szabó Rektor, Bartók Béla és Mária utón téglajárda felújí­tást, a Malinovszki és Beth­len úton pedig betonjárda fel­újítást tervezett be. A fel­használandó összegből több mint 6 millió forint állami támogatásból és adórészese­désből származik. Sokat beszéltünk már ar­ról, hogy népgazdaságunkban milyen súlyos károkat oko­zott az ellenforadalom, s hogy fontos feladat a takaré­kosság, a beruházások csök­­ketése, stb. Ha a költségve­tés adatait vizsgáljuk, ez azt tükrözi, hogy a kormány — ugyan ügy, mint az ellenfor­radalmi események előtt tá­mogatja a nép egészségügyi, szociális és kulturális töreki véseit, s mindent megtesz an­nak érdekében, hogy ezeket kielégítse. Fontos bevételi forrás az adórészesedés is. Ezért igen lényeges az, hogy mindenki pontosan fizesse be adóját. Gondoljon arra, hogy késedelmével, vagy a nemfi­zetésével saját gyermekének is kárt okoz, aki gondtalanul kacag az óvodában, vagy szorgalmasan hajlik könyve fölé az iskolában. Két rendeletet alkotott tanácsülés. Egyiket a közte­rületek tisztántartásáról és háztartásban felgyülemlett szemét elhelyezéséről. — A másikat pedig a fásított, parkosított zöldterü­letek védelméről. Akik isme­rik városunkat, tudják, hogy a tisztaság szempontjából az utcái, közterületei el vannak hanyagolva. Súlyosbítja ezt a helyzetet az, hogy a főbb út­vonalakon többszöri figyel­meztetés ellenére is állatokat legeltetnek és felelőtlen egyé­nek kitördelik a fákat, ron­gálják a parkok berendezé­seit. A tanácstagok közül sokan hozzászóltak ehhez a napi­rendi ponthoz, s nagy felelős ségérzettel tárgyalták, miként tudnánk városunkat széppé tisztává lenni. A rendelet, — amely itt született azt a célt szolgálja, hogy mozgósítsuk városunk lakosságát a „Tiszta Törökszentmiklós” megte­remtéséért. A kunhegyesi tanács ver­senykihívásának és a végre­hajtó bizottság munka tervé­nek elfogadása után a tanács­ülés utcanevek kérdésében döntött. Az ellenforradalmi események során hősi halált halt emberekről Mártírok ut­jának nevezték el a volt De­ák Ferenc utcát. A volt Poz­­derka út Mező Imre elvtárs nevét kapta, az Erzsébet út pedig Ságvári Endre nevét veszi fel. A tanácsülés ezzel is emléket kíván állítani né­pünk hőseinek. Zsákba kerül a gabona A város határában 33 csép­lőgép zúg kora hajnaltól ké­ső estig, hogy minél előbb zsákba kerüljön a gabona, A Petőfi Tsz mellé felsorako­zott az Alkotmány Tsz is, be- í fejezte a cséplést. A közös 5 gazdaságban igen jó termés f átlagot értek el. Az Alkot- 6 mány tagjai búzából 12.1, — őszi árpából 13.5, zabból 11.5 és tavaszi árpából 17.5 má­zsás termést takarítottak be holdanként. Más területekről incg csak részleges eredmények érkez­tek be, de bizakodva momf­­hatjuk, hogy jó termésre szá­mítunk ebben az évben. A csépiésnek azonban vannak árnyoldalai is. Egyes cséplö­­gépvezelök hanyagok. Eltű­rik, hogy a gép szórjon, ho- z lőtt ez a esépeltelőknck ko-!• moly veszteséget jelent. Az is s előfordult például a Rákóczi s Tsznél, hogy szombaton —5 — mivel vásár volt Török- g szentmiklóson —, nem esc- 3 peltek. Pedig vásár ősszel is § lesz. de ha a gabonát elemi § csapás érné, azt nem tudjuk 8 pótolni. Ezért most minden- x nél fontosabb a eséplcs, a ga- g bonabetakarítás végzése. Szabó Imre g Még 1957-ben felépül az első lengyel atomreaktor, mely az atomenergia békés célokra való felhasználását segíti elő Lengyelországban. wrVYVWVYWVWrrVTTVTTVVTTTTVTVVTTTTVVTVVTTVVVVTTVTYTTYTTVTTVTTTTTTTTVTVTTTTVVVVT'l Qíem úízatt a hűi sörben, de elúszott hat forint a Néphiifében Egyik este vacsorázni akar­tam. Betértem a Népbüfébe. Oldamentem a pénztároshoz, megkérdeztem, mit lehet va­csorázni. Tudomásomra hoz­ta. hogy csak rántott hallal szolgálhatnak. Mivel nem volt miben válogatnom, kér­tem egy adagot belőle. A pénz­tárnál 5.70 forintot fizettem. A pénztáros előzékenyen • fel­hívta figyelmemet, hogy a ’ al nagyon finom lesz, bizto­san meg eszek vele elégedve. Ha már így van, gondoltam, megúsztatom sörben, mivel vízben már úgyis eleget úszott. Megváltottam egy korsó sörre is a blokkért. Jó­kedvvel, kezemben a három blokkal — azért írok hármat, mert úiabban már a kenyérre is blokkot kell váltani — oda­mentem a kiszolgáló pulthoz átnyújtottam a vacsoraje­gyemet. Az ételkiszolgáló megnézte a jegyet, s hirtelen nagy ordításba kezdett, kia­bált a pénztárosnak, hogy több rántott hal már nincs. — Az előbb még azt mond­tad, hogy öt adag van. Eddig négy blokkot adtam ki, ez az ötödik — felelte a pénztáros. Egyideig vártam a pult előtt, de az étvágyam már kezdett elmenni az előre agyondicsért, finom rántott hahói, mert komoly vita ala­kult ki a két hölgy között. Végül az ételkiszolgáló hal helyett kezembe nyomta a blokkot s azt mondta, kérjem vissza a pénzt. Visszamentem a pénztárhoz, de az előbb még mosolygós pénztárosnő most igen komolyan fogadott, s tu­domásomra hozta, hogy ö ugyan nem hajlandó vissza­adni semmiféle pénzt, menjek a kiszolgálóhoz és kérjem a rántott halat, mert van a konyhán. A kiszolgáló újra elfogadta a blokkot és gyors léptekkel kiment ~ konyhára. Ezidő alatt kivált Mam a sört és a kenyerei, kijelöltem magamnak egy üres asztalt, s vártam a rántott halat. A kiszolgáló hamarosan visszajött, s közölte a sza­kács nyilatkozatát: „hogyne, nem gondolják talán, hogy majd csukát rántok ki, abból ugyan nem esznek”. A vita ezután legmagasabb pontjára hágott a két hölgy között. Ekkor már éreztem, hogy ha­lat nem cszek. így hát kény-t télén voltam hal nélkül elfoz gyasztani a sört. A hat forintot a pénztártól még a mai napig sem kaptam i'issza, s azóta türelmesen vá­rom. vajon, mikor küldik a halat, mert azt kenyérrel együtt kifizettem.. VADASZ ÁRON gépkocsivezető, Szolnok Hatalmas alkotás

Next

/
Oldalképek
Tartalom