Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-30 / 177. szám

V

NEM FELEJTÜNK

„A gyötrelmeknek -rége, nem alkuszunk *nt többé mir, hallatra éi Fflnfre emléke** ptoleláíl*

Ne

| ein felejtheti el a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság — főleg az agrárproletár — a dolgozó néphez hű értelmiség, hogyan élt az uralt Magyarországában, hogyan harcolt kizsákmányolóival szemben. Emlékezzünk, hogy a fasiszta Horthy-uralom milyen életkörülményeket juttatott a dolgozóknak osztályrészük

Ne feledjük, a gyárkapuk előtt korgó gyomorral, rongyosan, munkára váró ezres és ezres tömegeknek elkeseredését, nyomortanyáikat, a külvárosok hideg földkunyhóit.

Ne feledjük, a földesúri nagybirtokokon cselédsorban eltöltött hosszú, nehéz évek keserveit, a végrehajtót, az árverezést hirdető dobpergést, a bank- és kulákwsorát, amelyek sok-sok parasztcsaládot tettek földönfutóvá.

Emlékezünk — amikor munkát kértetek — a Jegyzék, polgármesterek válaszaira. Volt köztük, aki közmunkát, gát-, csatorna-, útépítést ígért. Volt, aki azt mondta, munka van, de másutt, Pesten, a Dunántúlon, a. Tiszántúlon. Nem hittétek e szavakat, de azért a kubikostalicskákkal, silány eledeletekkel és szerszámaitokkal

felszerelve elindultatok szerencsét próbálni. Mit is tehettetek volna mást? Mentetek Pestre, a Dunántúlra es így vándoroltak a rongyos, nincstelen tízezrek.

Ne feledjük, a városok utcáin pár fillérért télen az értelmiség havat takarított. A szegénykonyhákról kapott zsírtalan ételeket, azt a sok-sok megaláztatást, amelyet a dolgozó embereknek lehajtott fővel, piruló arccal kellett elviselni. A dolgozó tömegek sorsukba nem nyugodtak bele és harcoltak azért, hogy munkájuk után ők is emberek legyenek. Harcukban még a Horthy-fasisztarendszer idején sem voltak egyedül. Küzdelmüket az illegalitásba szorított Magyar Kommunista Párt vezette. Mivel a Horthy-fasizmus mindent megtett, hogy rothadó rendszerét fenntartsa, sok szenvedést, megpróbáltatást és áldozatot követelt a munkásosztály harcának vezetése: így adták fiatal életüket a munkásosztály érdekeiért, becsületének megvédéséért Sallai Imre és Fürst Sándor elvtársak, a munkásosztály két kimagasló vezetője

Ki volt Sallai Imre? Sallai Imre 1897-ben Erdélyben, Filia nevű kisközségben született. Szülei szegény emberek voltak. Sorsuk hasonló volt azoknak a munkásoknak, szegény parasztoknak és más kisembereknek sorsához, akik az „úri Magyarországon”, a „tejjel-mézzel folyó Kánaánban” évente tízezer-számra estek fiatalon áldozatul a tüdővésznek. Sallai elvtárs még nem volt egészen kétéves, amikor már teljes árvaságra jutott. Nem sókkal ezután nevelő nagyszüleit is elveszítette és árvaházba került. Nélkülözések közepette végezte el a négy polgárit. 1913-ban Pestre került,, tovább folytatja tanulmányait. Itt ismerkedik meg a munkásosztály nyomorával és harcával. 17 éves korában tagja lett a Galilei Körnek, ahol megismerkedett a marxizmussal. Az első világháború idején, mint. a hábprúellenes csoport tagja fejt ki tevékenységet. Sokszorosította és terjesztette a háborúellemes röpiratokat. 1918 májusában letartóztatják, de áruló szó nem hagyja el ajkát. A proletárdiktatúra uralomrajutása szabadítja ki börtönéből, s a fiatal forradalmár nevét az MKP alapitó tagjai között találjuk:

A Tanácsköztársaság idején e Belügyi Népbiztosság politikai osztályának helyettes vezetőjeként védelmezte a forradalmat. Sallai elvtárs figyelmét a burzsoázia legkisebb megmozdulása sem kerülte el. Mindig szem előtt tartotta azt a lenini tanítást, hogy „engedékenységgel osztályharcot vívni nem lehet, hogy az osztályharc raivonalai között nem lehetséges semleges zóna”, Ezért volt kérlelhetetlen a munkásosztály mindenfajta ellenségével szemben. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalmi katonai főparancsnokság 20 ezer korona vérdíjat tűzött ki fejére. Az egyre fokozódó ellenforradalmi terror miatt egy dunai teherhajón matrózok segítségével 1919 szeptemberében illegálisan Bécsbe utazott: Itt koncentrációs táborba került, majd onnan kiszabadulva, a bécsi emgirációs szervezet sajtóvállalatát vezette. Titkára volt a Kommunista Ifjú Munkások Magyarországi Szövetségének is. Bécsből Moszkvába ment, ahol a Marx—Engels Intézet munkatársaként dolgozott. 1923-ban azzal a pártmegbízatássaí tért- haza, hogy szervezz« meg a pírt nyomdáját és lapját, amelyet rendszeresen jelentessem meg. Feladatát sikeresen végezte, 1931 tavaszán a párt a Központi Bizottság titkárságának vezetését bízta rá, melyet letartóztatásáig eredménnyel vezetett. 1-tt” munkájában —* mint központi bizottsági tag — vA hűséges segítője volt Fürst Sándor elvtárs. ö a Tanácsköztársaság leverése után lépett be egész fiatalon a Szociáldemokrata Pártba, ahol bekapcsolódott a baloldali ellenzéki mozgalomba. 1926-ban a Magyar Kommunista Párt felvette soraiba és mint SZDP-tagot azzal bÍ2ta meg, hogy a Szociáldemokrata Párton belül végezze munkáját. Fürst elvtárs fiatal korát messze meghaladó politikai érettséggel cs taktikai érzékkel használta fel ezt a megbízatást a kommunista eszme terjesztésére. Nyugodt, de határozott fellépésével, példamutató magatartásával rövid idő alatt megnyerte az SZDP ifjúság jelentékeny részét.

1929-bem letartóztatják. A bíróság tárgyaláson, amikor a bíróság elnöke a Kommunista Pártban végzett tevékenységéről vallatta, azt válaszolta: „burzsoá osztálvbíróság előtt nem vagyok hajlandó vallomást tenni”. Szabadulása után illegalitásba vonult, de munkáját egy percre sem hagyja abba. 1931 tavaszától Sallai Imrével, az MKP Központi Bizottság főtitkárával egészen a letartóztatásukig elválaszthatatlanul együtt dolgozik és. harcol azért, ami a legdrágább volt számukra, a pártért, a dolgozó népért.

Küzdelmük nagyon nehéz volt. Nemcsak a Horthyfasizmus — annak népnyúzó — intézkedései ellen kellett harcba vezetni, felvilágosítani a fasiszták által tudatosan félrevezetett tömegeket, hanem a szociáldemokrata Pejer, Kéthly Anna, és a többi munkásáruló vezetők ténykedéseit is le kellett leplezni. A munkásosztály forradalmi harcának visszaszorításáért, a Horthy-fasizmus az 1930—31-es években fokozta a kommunisták üldözését. Sallai és Fürst elvtársak pártvezetésének Idején nem tudtak Horthy pribékjei a kommunisták soraiból nagyobbai'ányú letartóztatást végrehajtani. Sallai és Fürst elvtársak, akik nemcsak nevelték a párt. a munkásoeztálv számára a kádereket, hanem azokra féltő gonnaai is vigyáztak.

ismeretes. Saiiai Imre és. Fürst Sándor árulás következtében bukott le. 1932. július 15-én a regaeli órákban több detektív szállta meg a cart budapesti

M

központi irodáját, melyet ekkor a Thók Endre utcában,! egy lakásban rendeztek be. A házkutatás alkalmával! nem találtak mást, csak illegális sajtótermékeket, 9 óra! tájban, mitsem sejtve megérkezett Fürst elvtárs, akit a! detektívek bilincstoeverve megmotoztak. Alig végeznek; Fürst elvtárssal, amikor megérkezik Sallai elvtárs, s vele; is hasonlóan jártak el. Késő esti órákig a lakásban tart-] ják őket, várják a pártvezetőség többi tagjait. Késő este] megjelent a pártirodán Hajin Péter detektívfelügyelő is,! akinek személyes felügyelete alatt vitték elvtársainkat a! főkapitányságra. Azonnal megkezdték kihallgatásukat, ! „Mi volt a funkciójuk, mit csináltak? Milyen szervekkel; vannak kapcsalataik, kik a Központi Bizottság tagjai?; Hol van a párt nyomdája?” — ezek a kérdések érdé-] kelték elsősorban a detektíveket. j

Sallai és Fürst elvtársak nem vallottak. Egyetlen 1 olyan szót sem csikartak ki belőlük, amellyel árthatná-! nak a pártnak és elárulnák osztályukat, elvtársaikat.! Hat nap és hat éjszaka borzalmai után Fürst elvtárs; „kihallgatása” befejeződött. Sallaié még nem. Kiújult; maláriáját akarják felhasználni ellenálló erejének megtörésére, de minden lilába. Sallai tói 11 napi kegyetlen kínzás után sem tudott meg többet a rendőrség, mint amennyit a megfigyelések és házkutatások során kinyomozott..

Saiiai és Fürst elv-társak kommunista helytállásán ] megtört a rendőrség minden próbálkozása. A Komrou-! nista Párt szervezeteit nem tudták felgöngyölíteni. A fa-! siszta kormány és sajtója diadalmámorban hirdette hogy! megsemmisítették a kommnisták magyarországi pártját, s követelték, hogy a párt vezetőit állítsák statáriális bí-j rőság elé. A polgárt sajtó bosszúért, hóhérért kiáltott

Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének — pár nappal a letartóztatás után — megjelent a harci riadója, mely tudtul adta a magyar dolgozó népnek és a világ munkásosztályának, hogy milyen aljasságra készül a Horthy-fasizmus. Ez egyben akcióra szólította a magyar és a nemzetközi munkásosztályt Sállal és Fürst elvtársak megmentésére. A párt felhívására szerte a világon, sokezer tiltakozógyűlésen zúgott végig a felháborodás vihara, amelyet a fasiszta terror és az elfogott kommunisták barbár megkfnzása, statáriális bíróság elé állítása váltott ki. Világszerte százszám ra alakultak védelmi bizottságok, az orosz, német, angol francia, cseh és románnyelvú tiltakozó táviratok és levelek soktízezer aláírója között ott voltak a világhírű tudósok, művészek, jogászok és írók is. Sok olyan eset volt, mint; például Párizsiban, Brüsszelben, Pozsonyban, ahol a til-j takozó munkások betörték a magyar nagykövetség épületeibe és ott mindent összezúztak, nagy betűkkel ezt írták az épület falaira: „Gyilkosok.

A magyar munkásosztály sem maradt tétlenül. Nem-! félve a megtorló intézkedésektől, elfogott vezetőik iránt! érzett szolidaritásuk jeléül, gyűlölettől izzó hangulatú! tüntetéseken tiltakozott a statárium ellen. Emellett a; tiltakozó levelek és táviratok százai, ezrei rohamozták; meg Károlyi Gyula kormányát. A tiltakozólevelek bizo-; nyitják, hogy milyen mélyen és őszintén szerettek a! munkások a pártot és mennyire bíztak a győzelemben. ] B. József aláírással a következő levelet kapta az ieaz- ] ságügyminiszter: „Tiltakozom az ellen, hogy Sallai és a többi elfogott munkástestvéremet rögtönítélő bíróság elé állítsák azért, mert ebből a nekünk csak szenvedést és nyomort nyújtó országból, velünk együtt dolgozva, szocialista hazát akartak csinálni. És hiába fogták le Sallaiékat, akadt helyükbe ezer”.

1931 szeptemberében kihirdették a statáriumot Magyarországon, s e rendelet értelmében a terhelt csali akkor állítható a rögtönítélő bíróság' elé, ha valamilyen főbenjáró bún — gyilkosság, szándékos emberölés, rab-! lás, gyújtogatás stb. — elkövetése közben érték tetten.; Sallai és Fürst elvtársak a statáriális rendeletben felsorolt főben.iárú bűnök egyikét sem követték el. Mégis 1932. július 29-én, 13 nappal a letartóztatásuk után, minden törvény és jogalap nélkül megindult ellenük a statáriális eljárás. Ez újabb bizonyítéka volt annak, hogy az uralkodó osztály félt a munkásoktól, rothadó rendszerének fenntartásáért, ha (kellett, 6aját törvényeit is felrúgta. 1 - m««» -«..—t-,... A „ }

gyallaiék a vádiratot tárgyalásuk előtti napon kapták meg. Védőikkel nem beszélhettek, azokhoz a vádirat el sem jutott. Sallaiék egymással sem beszélhettek, mégis egyformán ítélték meg a helyzetet, kegyelemre nem számítottak. Mindketten ismerték a történelmi fejlődés törvényeit, tudták, hogy a proletariátus felszabadításáért folyó harc nem mindig egyenesen, felfelé ívelő úton halad: tudták, hogy ennek a harcnak áldozatai is vannak. Ez adott nekik erőt, hogy nyugodtan szembenézzenek a halállal. Egyéni érdekeiket most is — mint az életben mindig — félretették, egyetlen cél vezette őket, hogy a statáriális tárgyalás lehetőségeit — bármilyen csekélyek is — felhasználják a párt eszméjének, célkitűzéseinek propagálására, a munkásosztály védésére.

A tárgyalásom a bíróság kérdésére, hogy bűnösnek érzik-e magukat, mindkét elvtárs határozottan válaszolta: „Nem, nem érzem magamat bűnösnek! Minden cselekedetemben kommunista meggyőződésemet követtem!” Az ítéletben kimondott halálbüntetést Sallai és Fürst elvtársak nyugodtan fogadták. Tudták, hogy az osztályelleinségtől nem várhatnak kíméletet.

Délután félnégy tájban erős fegyveres kísérettel szállt íot ták őket a tárgyalás színhelyéről a gyüjtőfogházba. Sallai és Fürst elvtársak azzal a tudattal indultak el utolsó útjukra, ami csak az igazi hősöket, csak a szocializmus eszméjének legjobb harcosait töltheti el. Letartóztatásuk óta először a siralomházban érintkezhettek a külvilággal, barátaikkal, rokonaikkal, .elvtársaikkal. Sallai elvtársék innen üzentek a pártnak, a Központi Bizottságnak, a magyar dolgozó népnek. így hangzott utolsó üzenetük: „Úgy halunk meg, kommunistához méltóan, ahogyan éltünk. Egy ember, C6ak egy ember. A forradalom áldozatokat követel. Ha meghalok, százan és ezren lépnek helyembe. Az eszme, amiért ellem és dolgoztam, végülis győzni fog. Dolgozzatok helyettem is, közeleg egy szebb és jobb korszak, és ez a mi harcunk eredménye lesz.”

Pontosan fél ötkor megielent a fogház ajtajában Sallai magas, vékony alakja. Két őr az asztalhoz vezette, az ügyész felolvasta az ítélet rende'kező részét és így fejezte be: „ez ítélet végrehajtandó”. Ekkor Sallai fölényesen és megvetően végigmérve az őt gyászoló burzsoá söpredéket, életében talán először, hangosan, hogy szavát hallották a börtönben lévő elvtársai és az utcán álló, ökölbe szorított kezű. rendőrséggel farkas-szemet neaö. kisemiuiaett, rrumkatársai. utolsó savaként kiéli

Dulles londoni látogatásának céljáról

Washington (AFP). A jelek szerint Dulles amerikai külügyminiszter londoni látogatásának az a fő célja, hogy meghatározza azokat a légi- és szárazföldi megfigyelési övezeteket, amelyeket a fegyverzetek nemzetiközi elehenőrzésének első szakaszában hoznak létre. Dulles álláspontja ugyanis az, hogy mielőtt döntenének a londoni albizottság munkájának folytatásáról, vagy felfüggesztéséről. be kell fejezni az egész nyugati terv előterjesztését. Eddig ugyanás a tervnek a megfigyelés! övezetek létesítésére vonatkozó részét Slassen amerikai delegátus még mindig nem ismertette.

Belgrad (Tanjug). A hétfői belgrádi sajtó vezető helyen foglalkozik a leszerelés problémájával.

A Borba a föbb-j között azt írja, hogy Dulles londoni útja nem jelent megszakítást a leszerelési tárgyalásokban. A lap szerint londoni politikai körökben úgy vélik, hogy az amerikai külügyminiszter megváltoztathatja a leszerelési tárgyalások menetét:

A Politika szerint Londonban hangoztatják, hogy Dulles amerikai külügyminiszter londoni látogatásának célja !a nyugati hatalmak nézetei - 1 nek összehan golása.

! Ottawa (AFP). Dulles ame[ri-kai külügyminiszer, aki ! hétfőn Londonba Utazott, vasárnap megbeszélést folytatott John Diefenbaker kanadai miniszterelnökkel. A tárgyaláson a leszerelésről volt szó.

A tanácskozásokról kiadott hivatalos közleményben az amerikai külügyminiszter a többi között kijelentette 3 „Eisenhower elnök felkért, hogy utazzam Londonba, éa rövid ideig vegyek részt az ENSZ Leszerelési Albizottsága amerikai küldöttségének munkájában.”

Tekintettel arra, hogy Kanada is részt vesz az albizottság tárgyalásain, s minthogy az Egyesült Államok és Kanada érdekei azonosak — hangoztatta Dulles —, a kérdést megvitattam Diefenbaker miniszterelnökkel;

Párizs (AFP). A szélsőjobb^ oldali páriasi Aurore „Pulles londoni villámlátogatásának igazi oka: az omani konfliktus megvitatása“ című cikkében a következőket írja 3 „A közelkeletj és főként az arab félsziget, délkeleti részén lejátszódó események késztették az amerikai külügyminisztert arra. hogv váratlanul az angol fővárosba utazzék és MacMillannel, valamint Selwyn Lloyd-dal tanácskozzék. Az omani ügy ugyanis sokkal súlyosabb, mint az az első időben látható volt. Az imámhoz hú törzsek lázadása, illetve e lázadás eredménye fogja megmutatni, hogy Nagy-Britanniát a közel keleti forgalomból ktiebrudalják-e, v»«v sem.” (MTI.)

■»'» ■■

JO A TERMES

Községünk dolgozó parasztjai igen jó eredményt érnek el ebben az évben, jó .jrmést takarítanak be. Ha azonban a termésátlagokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a Rákóczi Tsz termésátlaga jóval felülmúlja az egyéni parasztokét.

A Rákóczi Termelőszövetkezet összes kalászos gabonáját kombájnnal aratta, így az aratással egyidőben a cséplést is befejezte, őszi ár- Ipábó] kát. holdanként 17 mázsás, búzából 12 mázsa 90 kgos átlagtermést ért el. Eredményükhöz nagyban hozzájárult az agrotechnika helyes [alkalmazása, a vegyszeres [gyomirtás és a műtrágya .használata.

A termelőszövetkezet tagsága úgy vélekedik, nem lesz gond a zárszámadáskor. Jut bőven osztalékra. Bakos Ferenc bácsi, aki alapítótagja a termelőszövetkezetnek, derekasan kivette a részét a kombájnaratásnál. Jogos büszkeséggel mondta, hogy a közös gazdaság felveszi a versenyt nemcsak a munka elvégzésében, hanem a termésátlag emelésénél is az egyéni dolgozó parasztokkal.

Az egyéni gazdák gabonáját is csépelik a gépek. Kenyérgabonából 8—9, takarmánygabonából 12—13 mázsás átlagtermést várnak holdanként;

Pugner István VB-elnök Tiszasas

Mezőgazdaságban dolgozó fiatalok!

Kislisták! Epossisták!

KiszistáJk! Eposzisták!

A mezöazdaság szocialista átszervezése, a termelés növelése megköveteli azt, hogy művelt, korszerű elméleti és gyakorlati tudással rendelkező szakemberek, szakmunkások dolgozzanak ezen a területen. Olyan fiatalokra van szüksége mezőgazdaságunknak, akik szakmai felkészültségükön keresztül a termelőterület legcélszerűbb ‘kihasználásává!!, a legmagasabbb eredményeket érik el.

Államunk nagy gondot fordít a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szakképzésére, ennek érdekében hozta létre ,a Takt áros Gépész Szakiskolát Jánoshalmán;

! a Mezőgazdasági Szakiskolát Jászberényben;

az Állattenyésztési Szakiskolát Szabadkígyóson;

a Kertészeti Szakiskolát Egerben és Kecskeméten.

A fenti szakiskolákra 17—: 27 évig jelentkezhetnek a fiatalok. Részletes tájékoztatást, felvilágosítást az illetékes tanácsok adnaik, Termelőszövetkezetl, állami gazdasági, gépállomás!, falusi KISZ szervezetek! A KISZ Megyei Szervező Bizottsága azt kéri tőletek, hogy a legkiválóbb kiszistákat küldjétek a fenti tanfolyamokra, ezzel is segítsétek első a mezőgazdaság fellendítését, a szakemberek biztosítását.

Kommunista Ifj. Szövetsz Megyei Szerv. Bizottsága.

tóttá: „Éljen a proletár forradalom!” „Éljen a kommunisták magyarországi pártja!”

Fürst Sándor elvtárs cellájába is behallatszott Sallai Imre hangja és ő is vele együtt kiáltotta a kommunista párt jelszavait. Éppen ügy, mint Sallai elvtárs, Fürst Sándor is a proletár-forradalom győzelmének biztos tudatával lépett a bitófa alá, és erejét megfeszítve kiáltotta hóhérainak: „Le a burzsoá gyilkosokkal! A proletariátus bosszút áll érettünk!”

Meghalt Sallai Imre és Fürst Sándor elvtárs, a marxi—lenini elvhűség, következetesség és bátorság két kimagasló megtestesítője. Holttestüket éjjel, titokban, jeltelen sírba temették. És mégis, szerte a világon, millió és millió munkás szívében élnek, mert életük tündöklő példa volt, hősi haláluk a megújuló erővel felújuló proletárharcok gyújtó szikrája lett, a proletariátus megbecsüli mártírjait. Ha régi harcainkra és halottainkra emlékezünk, azért tesszük, hogy tanuljunk tőlük, példát vegyünk azoktól, akik életükkel és halálukkal egyaránt a leigázottak, az eltiportak felszabadításáért küzdöttek. Ne feledjük tehát, hogyan élt és mennyit szenvedett a magyar nép, az urak Magyarországában és nem felejtjük legjobbjainkat nem, akik 3 dolgozó nép érdekéért, ha kellett, a legdrágábbat, életüket adták,

?■ *................SZA1.0 EAI»INT _.