Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-30 / 177. szám

V NEM FELEJTÜNK „A gyötrelmeknek -rége, nem alkuszunk *nt többé mir, hallatra éi Fflnfre emléke** ptoleláíl* Ne | ein felejtheti el a magyar munkásosztály, a dol­gozó parasztság — főleg az agrárproletár — a dolgozó néphez hű értelmiség, hogyan élt az uralt Ma­gyarországában, hogyan harcolt kizsákmányolóival szem­ben. Emlékezzünk, hogy a fasiszta Horthy-uralom mi­lyen életkörülményeket juttatott a dolgozóknak osztály­részük Ne feledjük, a gyárkapuk előtt korgó gyomorral, rongyosan, munkára váró ezres és ezres tömegeknek el­keseredését, nyomortanyáikat, a külvárosok hideg föld­kunyhóit. Ne feledjük, a földesúri nagybirtokokon cselédsorban eltöltött hosszú, nehéz évek keserveit, a végrehajtót, az árverezést hirdető dobpergést, a bank- és kulákwsorát, amelyek sok-sok parasztcsaládot tettek földönfutóvá. Emlékezünk — amikor munkát kértetek — a Jegy­zék, polgármesterek válaszaira. Volt köztük, aki köz­munkát, gát-, csatorna-, útépítést ígért. Volt, aki azt mondta, munka van, de másutt, Pesten, a Dunántúlon, a. Tiszántúlon. Nem hittétek e szavakat, de azért a kubi­kostalicskákkal, silány eledeletekkel és szerszámaitokkal felszerelve elindultatok szerencsét próbálni. Mit is te­hettetek volna mást? Mentetek Pestre, a Dunántúlra es így vándoroltak a rongyos, nincstelen tízezrek. Ne feledjük, a városok utcáin pár fillérért télen az értelmiség havat takarított. A szegénykonyhákról kapott zsírtalan ételeket, azt a sok-sok megaláztatást, amelyet a dolgozó embereknek lehajtott fővel, piruló arccal kel­lett elviselni. A dolgozó tömegek sorsukba nem nyugod­tak bele és harcoltak azért, hogy munkájuk után ők is emberek legyenek. Harcukban még a Horthy-fasiszta­­rendszer idején sem voltak egyedül. Küzdelmüket az il­legalitásba szorított Magyar Kommunista Párt vezette. Mivel a Horthy-fasizmus mindent megtett, hogy rothadó rendszerét fenntartsa, sok szenvedést, megpróbáltatást és áldozatot követelt a munkásosztály harcának vezetése: így adták fiatal életüket a munkásosztály érdekeiért, becsületének megvédéséért Sallai Imre és Fürst Sándor elvtársak, a munkásosztály két kimagasló vezetője Ki volt Sallai Imre? Sallai Imre 1897-ben Erdély­ben, Filia nevű kisközségben született. Szülei szegény emberek voltak. Sorsuk hasonló volt azoknak a munkásoknak, szegény parasztoknak és más kisembe­reknek sorsához, akik az „úri Magyarországon”, a „tej­­jel-mézzel folyó Kánaánban” évente tízezer-számra estek fiatalon áldozatul a tüdővésznek. Sallai elvtárs még nem volt egészen kétéves, amikor már teljes árvaságra jutott. Nem sókkal ezután nevelő nagyszüleit is elveszítette és árvaházba került. Nélkülözések közepette végezte el a négy polgárit. 1913-ban Pestre került,, tovább folytatja tanulmányait. Itt ismerkedik meg a munkásosztály nyo­morával és harcával. 17 éves korában tagja lett a Gali­lei Körnek, ahol megismerkedett a marxizmussal. Az első világháború idején, mint. a hábprúellenes csoport tagja fejt ki tevékenységet. Sokszorosította és terjesz­tette a háborúellemes röpiratokat. 1918 májusában letar­tóztatják, de áruló szó nem hagyja el ajkát. A proletár­­diktatúra uralomrajutása szabadítja ki börtönéből, s a fiatal forradalmár nevét az MKP alapitó tagjai között találjuk: A Tanácsköztársaság idején e Belügyi Népbiztosság politikai osztályának helyettes vezetőjeként védelmezte a forradalmat. Sallai elvtárs figyelmét a burzsoázia leg­kisebb megmozdulása sem kerülte el. Mindig szem előtt tartotta azt a lenini tanítást, hogy „engedékenységgel osztályharcot vívni nem lehet, hogy az osztályharc rai­­vonalai között nem lehetséges semleges zóna”, Ezért volt kérlelhetetlen a munkásosztály mindenfajta ellenségé­vel szemben. A Tanácsköztársaság leverése után az el­lenforradalmi katonai főparancsnokság 20 ezer korona vérdíjat tűzött ki fejére. Az egyre fokozódó ellenforra­dalmi terror miatt egy dunai teherhajón matrózok segít­ségével 1919 szeptemberében illegálisan Bécsbe utazott: Itt koncentrációs táborba került, majd onnan kiszaba­dulva, a bécsi emgirációs szervezet sajtóvállalatát ve­zette. Titkára volt a Kommunista Ifjú Munkások Ma­gyarországi Szövetségének is. Bécsből Moszkvába ment, ahol a Marx—Engels Intézet munkatársaként dolgozott. 1923-ban azzal a pártmegbízatássaí tért- haza, hogy szer­vezz« meg a pírt nyomdáját és lapját, amelyet rendsze­resen jelentessem meg. Feladatát sikeresen végezte, 1931 tavaszán a párt a Központi Bizottság titkárságának vezetését bízta rá, melyet letartóztatásáig eredménnyel vezetett. 1-tt” munkájában —* mint központi bizottsági tag — vA hűséges segítője volt Fürst Sándor elvtárs. ö a Tanácsköztársaság leverése után lépett be egész fiata­lon a Szociáldemokrata Pártba, ahol bekapcsolódott a baloldali ellenzéki mozgalomba. 1926-ban a Magyar Kommunista Párt felvette soraiba és mint SZDP-tagot azzal bÍ2ta meg, hogy a Szociáldemokrata Párton belül végezze munkáját. Fürst elvtárs fiatal korát messze meghaladó politikai érettséggel cs taktikai érzékkel használta fel ezt a megbízatást a kommunista eszme ter­jesztésére. Nyugodt, de határozott fellépésével, példamu­tató magatartásával rövid idő alatt megnyerte az SZDP ifjúság jelentékeny részét. 1929-bem letartóztatják. A bíróság tárgyaláson, ami­kor a bíróság elnöke a Kommunista Pártban végzett te­vékenységéről vallatta, azt válaszolta: „burzsoá osztálv­­bíróság előtt nem vagyok hajlandó vallomást tenni”. Sza­badulása után illegalitásba vonult, de munkáját egy percre sem hagyja abba. 1931 tavaszától Sallai Imrével, az MKP Központi Bizottság főtitkárával egészen a le­tartóztatásukig elválaszthatatlanul együtt dolgozik és. harcol azért, ami a legdrágább volt számukra, a pártért, a dolgozó népért. Küzdelmük nagyon nehéz volt. Nemcsak a Horthy­­fasizmus — annak népnyúzó — intézkedései ellen kel­lett harcba vezetni, felvilágosítani a fasiszták által tuda­tosan félrevezetett tömegeket, hanem a szociáldemokrata Pejer, Kéthly Anna, és a többi munkásáruló vezetők ténykedéseit is le kellett leplezni. A munkásosztály for­radalmi harcának visszaszorításáért, a Horthy-fasizmus az 1930—31-es években fokozta a kommunisták üldözé­sét. Sallai és Fürst elvtársak pártvezetésének Idején nem tudtak Horthy pribékjei a kommunisták soraiból nagyobbai'ányú letartóztatást végrehajtani. Sallai és Fürst elvtársak, akik nemcsak nevelték a párt. a mun­­kásoeztálv számára a kádereket, hanem azokra féltő gonnaai is vigyáztak. ismeretes. Saiiai Imre és. Fürst Sándor árulás következtében bukott le. 1932. július 15-én a reg­­aeli órákban több detektív szállta meg a cart budapesti M központi irodáját, melyet ekkor a Thók Endre utcában,! egy lakásban rendeztek be. A házkutatás alkalmával! nem találtak mást, csak illegális sajtótermékeket, 9 óra! tájban, mitsem sejtve megérkezett Fürst elvtárs, akit a! detektívek bilincstoeverve megmotoztak. Alig végeznek; Fürst elvtárssal, amikor megérkezik Sallai elvtárs, s vele; is hasonlóan jártak el. Késő esti órákig a lakásban tart-] ják őket, várják a pártvezetőség többi tagjait. Késő este] megjelent a pártirodán Hajin Péter detektívfelügyelő is,! akinek személyes felügyelete alatt vitték elvtársainkat a! főkapitányságra. Azonnal megkezdték kihallgatásukat, ! „Mi volt a funkciójuk, mit csináltak? Milyen szervekkel; vannak kapcsalataik, kik a Központi Bizottság tagjai?; Hol van a párt nyomdája?” — ezek a kérdések érdé-] kelték elsősorban a detektíveket. j Sallai és Fürst elvtársak nem vallottak. Egyetlen 1 olyan szót sem csikartak ki belőlük, amellyel árthatná-! nak a pártnak és elárulnák osztályukat, elvtársaikat.! Hat nap és hat éjszaka borzalmai után Fürst elvtárs; „kihallgatása” befejeződött. Sallaié még nem. Kiújult; maláriáját akarják felhasználni ellenálló erejének meg­törésére, de minden lilába. Sallai tói 11 napi kegyetlen kínzás után sem tudott meg többet a rendőrség, mint amennyit a megfigyelések és házkutatások során ki­nyomozott.. Saiiai és Fürst elv-társak kommunista helytállásán ] megtört a rendőrség minden próbálkozása. A Komrou-! nista Párt szervezeteit nem tudták felgöngyölíteni. A fa-! siszta kormány és sajtója diadalmámorban hirdette hogy! megsemmisítették a kommnisták magyarországi pártját, s követelték, hogy a párt vezetőit állítsák statáriális bí-j rőság elé. A polgárt sajtó bosszúért, hóhérért kiáltott Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségé­nek — pár nappal a letartóztatás után — meg­jelent a harci riadója, mely tudtul adta a magyar dol­gozó népnek és a világ munkásosztályának, hogy milyen aljasságra készül a Horthy-fasizmus. Ez egyben akcióra szólította a magyar és a nemzetközi munkásosztályt Sál­lal és Fürst elvtársak megmentésére. A párt felhívására szerte a világon, sokezer tiltakozógyűlésen zúgott végig a felháborodás vihara, amelyet a fasiszta terror és az el­fogott kommunisták barbár megkfnzása, statáriális bíró­ság elé állítása váltott ki. Világszerte százszám ra ala­kultak védelmi bizottságok, az orosz, német, angol fran­cia, cseh és románnyelvú tiltakozó táviratok és levelek soktízezer aláírója között ott voltak a világhírű tudósok, művészek, jogászok és írók is. Sok olyan eset volt, mint; például Párizsiban, Brüsszelben, Pozsonyban, ahol a til-j takozó munkások betörték a magyar nagykövetség épü­leteibe és ott mindent összezúztak, nagy betűkkel ezt írták az épület falaira: „Gyilkosok. A magyar munkásosztály sem maradt tétlenül. Nem-! félve a megtorló intézkedésektől, elfogott vezetőik iránt! érzett szolidaritásuk jeléül, gyűlölettől izzó hangulatú! tüntetéseken tiltakozott a statárium ellen. Emellett a; tiltakozó levelek és táviratok százai, ezrei rohamozták; meg Károlyi Gyula kormányát. A tiltakozólevelek bizo-; nyitják, hogy milyen mélyen és őszintén szerettek a! munkások a pártot és mennyire bíztak a győzelemben. ] B. József aláírással a következő levelet kapta az ieaz- ] ságügyminiszter: „Tiltakozom az ellen, hogy Sallai és a többi elfogott munkástestvéremet rögtönítélő bíróság elé állítsák azért, mert ebből a nekünk csak szenvedést és nyomort nyújtó országból, velünk együtt dolgozva, szo­cialista hazát akartak csinálni. És hiába fogták le Sal­­laiékat, akadt helyükbe ezer”. 1931 szeptemberében kihirdették a statáriumot Ma­gyarországon, s e rendelet értelmében a terhelt csali akkor állítható a rögtönítélő bíróság' elé, ha valamilyen főbenjáró bún — gyilkosság, szándékos emberölés, rab-! lás, gyújtogatás stb. — elkövetése közben érték tetten.; Sallai és Fürst elvtársak a statáriális rendeletben fel­sorolt főben.iárú bűnök egyikét sem követték el. Mégis 1932. július 29-én, 13 nappal a letartóztatásuk után, min­den törvény és jogalap nélkül megindult ellenük a sta­táriális eljárás. Ez újabb bizonyítéka volt annak, hogy az uralkodó osztály félt a munkásoktól, rothadó rend­szerének fenntartásáért, ha (kellett, 6aját törvényeit is felrúgta. 1 - m««» -«..—t-,... A „ } gyallaiék a vádiratot tárgyalásuk előtti napon kap­­ták meg. Védőikkel nem beszélhettek, azokhoz a vádirat el sem jutott. Sallaiék egymással sem beszél­hettek, mégis egyformán ítélték meg a helyzetet, ke­gyelemre nem számítottak. Mindketten ismerték a tör­ténelmi fejlődés törvényeit, tudták, hogy a proletariátus felszabadításáért folyó harc nem mindig egyenesen, fel­felé ívelő úton halad: tudták, hogy ennek a harcnak ál­dozatai is vannak. Ez adott nekik erőt, hogy nyugodtan szembenézzenek a halállal. Egyéni érdekeiket most is — mint az életben mindig — félretették, egyetlen cél vezette őket, hogy a statáriális tárgyalás lehetőségeit — bármi­lyen csekélyek is — felhasználják a párt eszméjének, cél­kitűzéseinek propagálására, a munkásosztály védésére. A tárgyalásom a bíróság kérdésére, hogy bűnösnek érzik-e magukat, mindkét elvtárs határozottan vála­szolta: „Nem, nem érzem magamat bűnösnek! Minden cselekedetemben kommunista meggyőződésemet követ­tem!” Az ítéletben kimondott halálbüntetést Sallai és Fürst elvtársak nyugodtan fogadták. Tudták, hogy az osztályelleinségtől nem várhatnak kíméletet. Délután félnégy tájban erős fegyveres kísérettel szál­lt íot ták őket a tárgyalás színhelyéről a gyüjtőfogházba. Sallai és Fürst elvtársak azzal a tudattal indultak el utolsó útjukra, ami csak az igazi hősöket, csak a szocia­lizmus eszméjének legjobb harcosait töltheti el. Letar­tóztatásuk óta először a siralomházban érintkezhettek a külvilággal, barátaikkal, rokonaikkal, .elvtársaikkal. Sal­lai elvtársék innen üzentek a pártnak, a Központi Bi­zottságnak, a magyar dolgozó népnek. így hangzott utolsó üzenetük: „Úgy halunk meg, kommunistához mél­tóan, ahogyan éltünk. Egy ember, C6ak egy ember. A forradalom áldozatokat követel. Ha meghalok, százan és ezren lépnek helyembe. Az eszme, amiért ellem és dol­goztam, végülis győzni fog. Dolgozzatok helyettem is, közeleg egy szebb és jobb korszak, és ez a mi harcunk eredménye lesz.” Pontosan fél ötkor megielent a fogház ajtajában Sal­lai magas, vékony alakja. Két őr az asztalhoz vezette, az ügyész felolvasta az ítélet rende'kező részét és így fe­jezte be: „ez ítélet végrehajtandó”. Ekkor Sallai fölé­nyesen és megvetően végigmérve az őt gyászoló burzsoá söpredéket, életében talán először, hangosan, hogy sza­vát hallották a börtönben lévő elvtársai és az utcán álló, ökölbe szorított kezű. rendőrséggel farkas-szemet neaö. kisemiuiaett, rrumkatársai. utolsó savaként kiéli Dulles londoni látogatásának céljáról Washington (AFP). A je­lek szerint Dulles amerikai külügyminiszter londoni lá­togatásának az a fő célja, hogy meghatározza azokat a légi- és szárazföldi megfigye­lési övezeteket, amelyeket a fegyverzetek nemzetiközi el­­ehenőrzésének első szakaszá­ban hoznak létre. Dulles ál­láspontja ugyanis az, hogy mielőtt döntenének a londoni albizottság munkájának foly­tatásáról, vagy felfüggeszté­séről. be kell fejezni az egész nyugati terv előterjesztését. Eddig ugyanás a tervnek a megfigyelés! övezetek léte­sítésére vonatkozó részét Slassen amerikai delegátus még mindig nem ismertette. Belgrad (Tanjug). A hétfői belgrádi sajtó vezető helyen foglalkozik a leszerelés prob­lémájával. A Borba a föbb-j között azt írja, hogy Dulles londoni útja nem jelent megszakítást a leszerelési tárgyalásokban. A lap szerint londoni politi­kai körökben úgy vélik, hogy az amerikai külügyminiszter megváltoztathatja a leszere­lési tárgyalások menetét: A Politika szerint London­ban hangoztatják, hogy Dul­les amerikai külügyminiszter londoni látogatásának célja !a nyugati hatalmak nézetei - 1 nek összehan golása. ! Ottawa (AFP). Dulles ame­­[ri-kai külügyminiszer, aki ! hétfőn Londonba Utazott, va­sárnap megbeszélést folyta­tott John Diefenbaker kana­dai miniszterelnökkel. A tár­gyaláson a leszerelésről volt szó. A tanácskozásokról kiadott hivatalos közleményben az amerikai külügyminiszter a többi között kijelentette 3 „Eisenhower elnök felkért, hogy utazzam Londonba, éa rövid ideig vegyek részt az ENSZ Leszerelési Albizott­sága amerikai küldöttségé­nek munkájában.” Tekintettel arra, hogy Ka­nada is részt vesz az albi­zottság tárgyalásain, s mint­hogy az Egyesült Államok és Kanada érdekei azonosak — hangoztatta Dulles —, a kérdést megvitattam Diefen­baker miniszterelnökkel; Párizs (AFP). A szélsőjobb^ oldali páriasi Aurore „Pulles londoni villámlátogatásának igazi oka: az omani konflik­tus megvitatása“ című cik­kében a következőket írja 3 „A közelkeletj és főként az arab félsziget, délkeleti részén lejátszódó események kész­tették az amerikai külügy­minisztert arra. hogv várat­lanul az angol fővárosba utazzék és MacMillannel, va­lamint Selwyn Lloyd-dal ta­nácskozzék. Az omani ügy ugyanis sokkal súlyosabb, mint az az első időben lát­ható volt. Az imámhoz hú törzsek lázadása, illetve e lá­zadás eredménye fogja meg­mutatni, hogy Nagy-Britan­­niát a közel keleti forgalom­ból ktiebrudalják-e, v»«v sem.” (MTI.) ■»'» ■■ JO A TERMES Községünk dolgozó pa­rasztjai igen jó eredményt ér­nek el ebben az évben, jó .jrmést takarítanak be. Ha azonban a termésátlagokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a Rákóczi Tsz termés­átlaga jóval felülmúlja az egyéni parasztokét. A Rákóczi Termelőszövet­kezet összes kalászos gabo­náját kombájnnal aratta, így az aratással egyidőben a cséplést is befejezte, őszi ár- Ipábó] kát. holdanként 17 má­zsás, búzából 12 mázsa 90 kg­­os átlagtermést ért el. Ered­ményükhöz nagyban hozzá­járult az agrotechnika helyes [alkalmazása, a vegyszeres [gyomirtás és a műtrágya .használata. A termelőszövetkezet tag­sága úgy vélekedik, nem lesz gond a zárszámadáskor. Jut bőven osztalékra. Bakos Fe­renc bácsi, aki alapítótagja a termelőszövetkezetnek, dere­kasan kivette a részét a kom­bájnaratásnál. Jogos büszke­séggel mondta, hogy a közös gazdaság felveszi a versenyt nemcsak a munka elvégzésé­ben, hanem a termésátlag emelésénél is az egyéni dol­gozó parasztokkal. Az egyéni gazdák gaboná­ját is csépelik a gépek. Ke­nyérgabonából 8—9, takar­mánygabonából 12—13 má­zsás átlagtermést várnak hol­danként; Pugner István VB-elnök Tiszasas Mezőgazdaságban dolgozó fiatalok! Kislisták! Epossisták! KiszistáJk! Eposzisták! A mezöazdaság szocialista átszervezése, a termelés nö­velése megköveteli azt, hogy művelt, korszerű elméleti és gyakorlati tudással rendel­kező szakemberek, szakmun­kások dolgozzanak ezen a te­rületen. Olyan fiatalokra van szüksége mezőgazdaságunk­nak, akik szakmai felké­szültségükön keresztül a ter­melőterület legcélszerűbb ‘ki­használásává!!, a legmaga­­sabbb eredményeket érik el. Államunk nagy gondot for­dít a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok szakképzésére, ennek érdekében hozta létre ,a Takt áros Gépész Szakisko­lát Jánoshalmán; ! a Mezőgazdasági Szakisko­lát Jászberényben; az Állattenyésztési Szakis­kolát Szabadkígyóson; a Kertészeti Szakiskolát Egerben és Kecskeméten. A fenti szakiskolákra 17—: 27 évig jelentkezhetnek a fia­talok. Részletes tájékoztatást, felvilágosítást az illetékes ta­nácsok adnaik, Termelőszövetkezetl, állami gazdasági, gépállomás!, falusi KISZ szervezetek! A KISZ Megyei Szervező Bizottsága azt kéri tőletek, hogy a leg­kiválóbb kiszistákat küldjé­tek a fenti tanfolyamokra, ezzel is segítsétek első a me­zőgazdaság fellendítését, a szakemberek biztosítását. Kommunista Ifj. Szövetsz Megyei Szerv. Bizottsága. tóttá: „Éljen a proletár forradalom!” „Éljen a kommu­nisták magyarországi pártja!” Fürst Sándor elvtárs cellájába is behallatszott Sal­lai Imre hangja és ő is vele együtt kiáltotta a kommu­nista párt jelszavait. Éppen ügy, mint Sallai elvtárs, Fürst Sándor is a proletár-forradalom győzelmének biztos tudatával lépett a bitófa alá, és erejét megfeszítve kiál­totta hóhérainak: „Le a burzsoá gyilkosokkal! A prole­tariátus bosszút áll érettünk!” Meghalt Sallai Imre és Fürst Sándor elvtárs, a marxi—lenini elvhűség, következetesség és bá­torság két kimagasló megtestesítője. Holttestüket éjjel, titokban, jeltelen sírba temették. És mégis, szerte a vilá­gon, millió és millió munkás szívében élnek, mert életük tündöklő példa volt, hősi haláluk a megújuló erővel fel­újuló proletárharcok gyújtó szikrája lett, a proletariá­tus megbecsüli mártírjait. Ha régi harcainkra és halot­­tainkra emlékezünk, azért tesszük, hogy tanuljunk tő­lük, példát vegyünk azoktól, akik életükkel és haláluk­kal egyaránt a leigázottak, az eltiportak felszabadításáért küzdöttek. Ne feledjük tehát, hogyan élt és mennyit szenvedett a magyar nép, az urak Magyarországában és nem felejtjük legjobbjainkat nem, akik 3 dolgozó nép érdekéért, ha kellett, a legdrágábbat, életüket adták, ?■ *................SZA1.0 EAI»INT _.

Next

/
Oldalképek
Tartalom