Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-04 / 129. szám

«»Villás66 aktíva Törökszentmiklóson Még a múlt hét elején bekopogtatott a postás Boros István tiszatenyöi fiatal lakására. Egy kis levélkét hozott, melyen ez állt: „Szeretettel meghívjuk az elvtársat június 1-én este 7 órakor a városi kultúrházban rendezett vacsorával egybe­kötött ifjúsági találkozóra. Kommunista Ifjúsági Szövetség Törökszentmiklósi Bizottsága/ Rajta kívül még három­száz ifjúhoz kézbesítettek ki ilyen meghívókat. Csak háromszáz meghívót küldtek szét, de a találkozón lehettek legalább négyszázan, mert hát senki sem akart távol­maradni erről az esem ínyről. Nem kis feladat volt, a leg­jobb ifjúsági vezetőket kivá­logatni, a szövetségben leg­jobban dolgozó KISZ tagokat kiválasztani; Akik otthon maradtak, persze ne érezzék úgy, mintha ők nem dolgoz­nának jól, csakliát határos a törökszentmiklósi kultúrott­hon befogadóképessége. A fehéren terített, zöld ágakkal díszített asztalokat kengyeli tsz tagok, tiszate­nyöi traktorosok, törökszent­miklósi ifjúmunkások ülték körül; Déry Dezső elviére, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség járási titkára adta át a jutalmakat a legjobb alap­­szervi KISZ vezetőknek; A •fegyvernek! Balázs Árpád, az örményesi Varga Eta, a tisza­tenyöi Halász József egymás­után járultak a pódiumhoz, hogy átvegyék a jutalom­­könyveket. S mielőtt az ízes birka- és borjú paprikást feltálalták volna Lad ár István zárta be az ünnepély első részét. — Ügy dolgozzunk — mon­dotta Ladár elvtárs — hogy a kiszista név munkánkon keresztül megbecsültté vál­jon, és az egész nép szeretete övezze az ifjú kommunistá­kat; Egész biztos ki is jut ez a megbecsülés, ha min­denhol olyan rendesen, sze­rényen viselkednek a fiata­lok, mint ezen az ifjúsági ta­lálkozón. Vacsora után ugyanis megindult az ismer­kedés a lassú tangó közben és a sörös poharak mellett. A törökszentmiklósi Bar­­nevál húsz fiataljának — mindannyian KISz egyenru­hában •— volt miről beszél­ni paraszt barátaiknak. Ná luk bizony vidám KISz élet van. Rendezvényék, munka versenyek válogatják egy­mást, s hamarosan közös ki­rándulásra mennek az Ipari Vásárra, Arra, hogy mennyire meg lehet szerettetni a Kommu­nista Ifjúsági Szövetséget a fiatalokkal, jó példa az ő ese­tük. Hogy csak két dolgot említsek: 1 forintba állapítot­ta meg a taggyűlés a KISz tagsági díjat, de eddig még nem akadt olyan fiatal, aki 2 forintnál kevesebbet fize­tett volna. S a másik ekla­táns bizonyíték: Bállá Mar­­gitot racionalizálással el­küldték a vállalattól május 1-én. Fájó szívvel intett bú­csút kedves munkahelyének Bállá Margit. De csak a mun­kahelyének. Barátainak, — elvtársinak, az ifjú kommu­nista közösségnek nem. Nem igen tudnak olyan napról, amikor be ne ment volna Margitka a Barnevál KISz szervezetébe. Na, természetesen a ken­gyeli Sallai Tsz fiataljainak sem kellett szégyenkezniük. Nálunk is szívügye minden fiú nak, lánynak a KISz. Ti­zennyolcán jöttek el a ta­lálkozóra. de egyet sem ta­lálunk közöttük olyat, aki­nek százon alul lenne a mun­kaegysége. Sőt Bodnár Pé­ternek, Tóvizi Istvánnak, Székely Józsefnek jóval több ennél. Meg ott volt Hoszpo­­dár Mihály is. aki hármas ta­lálatot ért el a Lottón, s a nyereményt egy fillérig a KISz szervezet pénztárának adta. A fegyvernekiek cso­portjában Angyal Mihály ör­vend nagy népszerűségnek Ez a tisztelet ugyan nemcsak személyének szólt, — ha­nem főleg annak, hogy An­gyal elvtárs hamarosan útra kél, Moszkvába utazik a Vi­lág Ifjúsági Találkozóra. Pár szót azért írni kell az Öregekről is, az idős kom­munistákról. Hiszen a „Szív­küldiben” dalt is küldtek ne­kik a kiszisták, azt hogy: ..Fel vörösek, proletárok”.. Papp elvtársnak, az illegá­lis harcosnak, Déry Dezső­nek, Asztalos Józsefnek és Báner Lőrincnek meg a töb­bieknek szólt ez a dal, akik nagyon jól érezték magukat a fiatalok között. Persze nemcsak ők kaptak dalos üzenetet. A törökszent­miklósi malom KISz szer­vezete a „Kék Dunát” küld­te a kengyeli Sallai Tsz fia­taljainak, mint az üzenet szólt: ,,a munkás-paraszt szö­vetség jegyében.” Mert az volt az a ta­lálkozás. Egyszerű paraszt és munkás fiatalok baráti estje, melyet ugyan meggyászolt jónéhány birkacsalád, de a fiatalok jókedve, vigalma fe­ledtette ezt a bánatot. Borzák Lajos - >» m -Megoldódik a helyzet Nem régen levelet írtam a szerkesztőségbe, amely meg is jelent. Arról panaszkod­tam, hogy a tiszatenyöi fia­taloknak nincsemnek szóra­kozási lehetőségei, Örömmel közlöm, azóta megváltoztt a helyzet; Megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség Tiszate­­nyőn. Vladár István, a török­szentmiklósi KISZ bizottság titkára járt nálunk és be­szélgetett el a fiatalokkal, nem is eredménytelenül. Ed­dig 25 tagja van a KISZ szervezetnek, de ez a lét­szám még növekedni fog; Hozzá is fogtunk a munká­hoz. Június 1-én meghívtak bennünket a törökszentmik­lósi ifjúsági találkozóra, me­lyen nagyon jól éreztük ma­gunkat ddehaza is folytatjuk a megkezdett munkát, meg akarjuk mutatni, hogy a KISZ szervezet eltünteti a falu unalmas vasárnapjait; Boros István Tiszatenyő Találkozó 1932. évben a szolnoki fiú felsőkereskedelmi iskolában érettségizett diákok június 9- én d. e. 9 órakor a közgazda­­sági technikumban találkozót tartanak; Müven lesi a VII saiiéközponüa ? Minden nappal közelebb jutunk júliusi 28-hoz, a VI. VIT megnyitásához. A szovjet fővárosba nemsokára ezrével érkeznek majd a világ több mint 100 országából az ifjak és leányok. Ha belepillantunk a fesztivál programjába, lát­juk, hogy minden napra vagy 400 találkozó, hangverseny, szeminárium, sportesemény, stb. jut. Természetesen a fővárosba százával érkeznek majd a szovjet és külföldi lapok, fo­lyóiratok tudósítói, a rádió, a filmstúdiók és televíziós-köz­pontok munkatársai, a fotóri­porterek. A VIT Nemzetközi Előkészítő Bizottsága elhatá­rozta: sajtó-központot szer­vez annak érdekében, hogy a tudósítók és riporterek minél gyorsabban és minél jobban tájékoztathassák olvasóikat és hallgatóikat mindarról, ami az ifjúság e nagyszabású ün­nepségén történik. A sajtóközpontot a város központjában, a Moszkva szállóban helyezik el. Ugyan­itt laknak majd a külföldi tu­dósítók is. A Nemzetközi Elő­készítő Bizottság máris mint­egy 450 meghívót küldött a külföldi államok különféle irányzatú lapjai, folyóiratai és rádiói munkatársainak. A meghívott szovjet és kül­földi újságírók egységes iga­zolványt és „sajtó”, „rádió”, „film” feliratú jelvényeket kapnak, amelyek feljogosítják őket a hangversenyek, talál­kozók, sportesemények láto­gatására. A sajtóközpontban az új­ságírók számára megteremtik a gyors és jó munka minden feltételét. Nemzetközi és in­­terurbán telefon és távíró­­összeköttetést, távképíró be­rendezéseket, leíróirodákat, fotó-irodákat bocsátanak ren­delkezésükre. A sajtóközpontban minden újságírónak lesz egy fiókja, ahol megtalálja a tájékoztató anyagokat, a jegyeket és egyéb dokumentumokat. A tudósítók természetesen nem tudnak rész tvenni a VIT valamennyi eseményén; Vi­szont mindegyikük szeretne lapjának minél részletesebb, alaposabb beszámolót külde­ni. Ezért a sai tóközpont na­ponta ötnyelvű — orosz, an­gol, francia, német és spa­nyol ;— tájékoztatót ad ki; | MÉHES GYÖRGY sy GmnnTfi cöl Kalandos regény Ezekkel a fáklyákkal aztán megint megpróbáltunk behatolni az omláshoz. Jóformán magam sem tudom, hogy miért. De aki fuldoklifc, a fűszálban is megkapaszkodik. Csakhogy itt — hogy úgy mondjam — üresbe markoltunk. Időköziben ugyanis újabb csuszamlás történt, most már meg sem lehetett közelíteni a robbanás helyét. A fáklyák ingadozó fényénél láttuk, hogy a barlang mennyezet ismét megnyílt s óriási szikla tömb függ a fe­jünk fölött. Suttogni is alig merészeltünk, mintha attól féltünk volna, hogy egy hangos szóra is reánk omlik a kőrengeteg. Oly törpék, tehetetlenek voltunk abban a pil­lanatban. Arról, hogy bár egy szikladarabot elmozdítsunk, szó sem lehetett. Ott álltunk az omlás előtt s néztük reménytelenül; — A legjobban aggaszt, hogy most már a patak vize is elapadt — mondta Tatár mérnök, miután visszatértünk a táborba. — Ez a járat s az egész barlangrendszer való­jában nem más, mint a földalatti patakok medre. A víz el­őadása tehát azt jelenti, hogy a patak más utat talált. Valószínű, hogy itt, ezen a helyen, nagyobb beroskadás történt. — De hogyan válthatta ki mindezt néhány kézigrá­nát? Sehogysem értem — csóválta a fejét apa. — Több oka is lehet —- adta meg a magyarázatot Tatár mérnök. — Gyakran egyetlen kavics súlya tartja már csak az egyensúlyt, elég azt kiszedni, hogy minden Összeomolják. Ez az egyik lehetőség. A másik, a valószí­nűbb, hogy az üldözők valamelyikénél nagyobb mennyi­ségű robbanóanyag volt, azt érte a kézigránát. Minden­esetre alaposan megmozgatta a hegy belsejét, tehát még abban sem reménykedhetünk, hogy a víz néhány nap alatt utat tör magának. Nem, itt igazán nincs értelme folytatni a munkát Apa ránézett az ő komoly, tiszta szemével és minden indulat nélkül így szólt: — Helyes. Akkor másutt fogunk kereskedni. Csend súlyosodott reánk. Hol az egyikre, hol a má­sikra néztem. (76.) Mégis jó azt tudni, hogy valaki őrködik fölöttünk és készíti számunkra a szabadság felé vezető utat. Másnap reggel megint későn ébredtem. — Te Laci! — szólalt meg apa. — Hallottad te hírét az..: Belenézett a Hegyek Ura levelébe. . — :.; az ultramagnetoszkópnak? — Ultra-.;, mi? — csodálkoztam. — Hát azt eszik vagy isszák? — Tudniillik szeretném én is megismerni. S igen kedves volnál, ha bemutatnál bennünket a Hegyek Urá­nak. Megteszed? A váltamat vonogattam, de éreztem, hogy elvörö­södöm; — Én nem tudok semmit; Tatár mérnök jókora barackot nyomott a fejem búbjára. — Jól van, na, ha kedved van, játszadozzál csak, te, te Hegyek Ura..; nyertkor legjobb felelet a megvető hallgatás. Ezt tet­tem én is. Azért se vallom be — nem én, halálig! —, hogy én írtam a leveleket. „Játszadozni. Hát azt képzelik, hogy csak úgy játékból irkáltam én azokat a leveleket? Azt képzelik, hogy nekem örökké csak a játékon áll a fejem, semmi egyébre nem gondolok? Hát azért, csak azért is megmutatom nekik! Én fo­gom megszabadítani őket innen; Csúfolódnák, hát éppen, csak éppen azért én leszek a Hegyek Ura. Leültem egy kőre és többet feléjük se néztem, csak a terveimen törtem a fejemet; Közben apáék a barlang egyik száraznak ígérkező leraszocskáján kőkupacot emeltek. A tetejére, igen szilár­dan, kőlapot fektették, a kőlapra került a sok bonyodal­mat okozó, kincsnél többet érő iratcsomó, s ezt legvégül ismét egy jókora sziklával fedték be. Az egész építmény­nek olvan különleges alakja volt. hogyha valaki belép bar­langunkba, lehetetlenség lett volna, hogy nyomban észre ne vegye. Apa és Tatár azonban nem elégedtek meg ennyivel. Az iratokat rejtő kőhalom mellé a sziklafalra közel két méteres nyilat véstek a gyémántacél-pálca segítségévek A nyíl egvenesen az iratcsomóra mutatott; Időnk volt több az elegendőnél. így hát apa taná­csára a tóparti hulladékfából fáklyaféléket szerkesztettünk. Ezek ugyan erősen füstöltek és nem sok fényt adtak, de a valami mégis több a semminél. — Bár az életem árán megmenthetném magukat! — tört Irt idegesen Tatár mérnök. — Az az átkozott gyémánt­acél az oka mindennek. Én miattam kell elpusztulniok va­lamennyiüknek. Én miattam veszett el Tudor, s most majd maguk is. Ha előre tudom ezt, elmentem volna Németor­szágba. El én! Apa így felelt s éreztem, hogrf nagyon indulatos: — Idehallgasson, mérnök úr! inkább pusztuljunk el mi hárman, nem kicsi dolog, ha ezt mondom, hiszen a fiam is köztünk van. De mégis azt mondom: inkább mi vesszünk el, minthogy a hitleristák gyémántacélból gyár­tott lövedékei megöljenek tízezreket, százezreket. Szegény Tatár Kálmán! Nem szólt semmit, csak te­nyerébe támasztotta a homlokát. Azt hiszem, más sem lett volna jobb lelkiállapotban az ő helyén. Mit tegyünk hát? Hagyjunk abba minden munkát? Heverjünk, készül­jünk fel a halálra? (Folytatjuk.) yfaakdUtoékeU étel iiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiminiiiiiiiiiiiiMiniiiiíiiiii Ne szabjanak árhatért a kiírható gyógyszereknek ! Az októberi események óta először tartott szakszervezeti taggyűlést a Tisza Cipőgyár üzemi szervezete. A tagság érdeklődése, aktivitása sosem volt még ilyen nagy, mint most. Nemcsak azok vettek részt a taggyűlésen, akik ép­pen munkában voltak, hanem eljöttek azok is, akik csak a következő turnusban álltak volna munkába. A szakszervezet munkájá­val és problémáival való törő­dést mutatta a beszámolót kö­vető sok őszinte, kerlelés nél­küli hozzászólás-. A karbantartó, lakatos üzem dolgozói pl. nem egy régi sérelmet vetetlek fel. Ki­fogásolták a megyei kórház munkáját. Helytelennek tar­tották azt is, hogy az SZTK megszabja kezelőorvosainak, hogy milyen értékhatárig ír­hatnak fel gyógyszert a beteg­nek. Ezért aztán sokszor cse­kély összesen múlik a dolgo­zó gyors feléoülése, mie'őbbi munkábaállása. Azt kérték a Tisza Cipőgyári vasasok, hogy vizsgálják felül ezt a régi bű-' rokratikus rendelkezést s te­gyék lehetővé, hogy az SZTK- orvcs saját belátása és meg­ítélése s-zerint adhasson hatá­sos gyógyszert, gyógyásza li eszközöket betegeinek. A taggyűlés leváltotta azo­kat a beteglátogatókat. akik hanyagul, nem elég lelkiisme­­rcttel végezték cl munkáju­kat. Persze — a munkásvV'’''m mellett elhangzott más fon­tos kérdés is. Többen s' ; a munkavédelem hiún' gairól. a munkaver ony dóséról, őszintén ftipcncr'1, ' - véleményüké' azokról. r'-"r az ellenforradalom id ' > szétzüllesztették és «értet‘t . önérzetét a becsületes mun­kásakna'*. A taggvűlés világosan meg­mutatta, hogy a dolgozók ér­deklődnek és szívükön vise’i'c a szervezet ügyeit, beleszól­nak a vezetésbe. Most az a fontos, hogy mezszív’e’ ;ck, felhasználják javaslalaikah Egy finnyás gép, mely nem bírja a savanyú tejet Tisztaság, s amennyire lehet­séges egy ilyen for .almas helyen, rend honol a kar­cagi tejüzemben. Pedig nem keve­sebb, mint 19 ezer liter tej fordul itt meg naponta — annyi amennyit egy jó tejivó em­ber egész életében sem lenne képes elfogyasíztani; Autókon, alumí­nium kannákban érkezük a tej, a nyersáru a nagy t ermelőszövet keze­­ti város tehenésze­teiből, termelőcso­portjaiból. Aztán nem sokkal később újból útrakél a vá­ros felé, egy része pasztőrizálva, más része keményáru, sajt, gomolya for­májában. A pasztőrözés, a tej íeihevítése. majd lehűtése az egyik legfontosabb munkafolyamat. A legtöbb helyen ez eléggé lassú — a követelményekhez képest és nehézkes eljárás. Itt Karcagon, azonban egy mo­dem csehszlovák gyártmányú új géppel végzik el, amit B. Köss Lő­rinc, a tejüzem műszaki vezetője nem kis büszke­séggel mutat be. Az érdekes gép­nek szinte csalha­tatlan érzékelési tulajdonságai van­nak. Ha savanyú tej kerül bele meg­szakad a munka­folyamat — s nem lehet működésbe hozni addig, míg a kezelő a rossz te­jet el nem távo­lítja. Amellett, hogy elősegíti az üzem munkáját a hasz­nos gép, biztosítja, h^gy a kereskedel­mi árusításra ke­rülő tej mindig ki­fogástalan minő­ségű legyen s ne menjen össze rö­vid állás után a háziasszony faze­kában; „Hová lett Pálfy Aliz?66 Sokan kérdezték ezt egy­mástól a Mosoly országa leg­utóbbi előadásain. A Szigli­geti Színház vezetősége nem közölte a nézőkkel a szerep­­változásokat s így sokan csa­lódtak a szombat-vasárnapi előadáson. Úgy tudom — a Tiszavidék is foglalkozott ezzel — egy­szer már eldőlt, hogy Jánosa Kati nem vált be az eredeti szereposztás szerint s a ked­ves, jóhangú Pálfy Aliz vál­la’ ta állandóan a szerepet. Mégis — csalódnunk kellett, amikor Jánosi Katit láttuk a színen, volt olyan néző is, aki az előadás végét sem várva meg, hazament. Nem vonom kétségbe a színház művészeti vezetőinek hozzáértését, azt sem, hogy \ vannak, akik az egyébként te- J hetséges Jánosi Katit is szí- • vesen látják a Mosoly orezá- ] gáiban — azonban mégis a kö­zönségre kellene bírni a dön­tést és időben közölni azt. hogy melyik napon kik jáísz­­szák a kérdéses főszerepeket. Gáli Mihályné Szolnok, Magyar U; * (Megjegyzés: Tudomásunk szerint a Színház vezetősége szombaton a szervező iroda ajtaján elhelyezett kis táblán közölte a szereplőváltozást. — A szerk.) EgY este Öcsödön Hosszú ideje már, imgy az öcsödi Szabadság Tsz KISZ fiataljai és idősebb dolgozói minden este összejöttek vala­miért a székháziban. Feltűnt nekem, s meg is kérdeztem az egyik fiatalt: mire készülőd­nek ilyen nagy lelkesedéssel. Azt felelte ő is-, amit Péntek Lajos tsz-elnök: — Nagy bankettet rende­zünk annak örömére, hogy kormányunk elengedte tarto­zásunkat. Elérkezett a várva-várt nap, egész délelőtt nagy sür­gés-forgás volt a tsz-ben. Főz­ték, pörkölték ? levágott 16 birka húsát, amelynek ’kelle­mes Illata messzire áradt a szövetkezeti tanya körül. Miután engem is meghívtak — nagyon örültem neki — kezdettő fogva résztvettem a vacsorán. Mielőtt a párolgó tálakba mertük volna kana­lunkat, a tsz-elnök néhány szóval arról beszélt, hogy a tsz tagságnak méltónak kell lenni ennek az engedmény­hez, s úgy kell dolgoznia, hogy bebizonyítsák Öcsödön is a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyét. Vacsora utón a fiatalok mű­sora következett. Magyar nó­tákat, orosz népdalokat éne­keltek a fiatalok, majd jele­netet adtak elő a hazájukat elhagyókról, akik seholsem tudnak elhelyezkedni külföl­dön. Olyan meghitt, olyan baráti volt a hangulat, hogy még a 60 éves Sandi Sándor és Ba­logh Laci bácsi is felment a színpadra. Egyikük citerát hozott, a másikuk meg régi magyar nótákat énekelt a résztvevők nagy örömére. Alkalmam volt meggyőződ­ni arról, hogy nemcsak a munkában kiválóak az öcsödi Szabadság Tsz parasztjai, de kultúrában sem állnak az utolsó helyen. Én nagyon örülök ennek és továbbra is sikeres munkát kívánok a terv melőszövetkezet minden dol­gozójának. Madaras» Borbála tanát1 Öcsöd i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom