Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-20 / 143. szám

/ Amíg a nyán megjött Öcsödre... Nem járnak messze a valóságtól azok, akik azt bi­zonygatják, hogy az úttörő-mozgalom hőskorát éli napjaink­ban. Ország- és megyeszerte szívdobogtató eredményekről számolnak be az újságok, egyszerű szülők fognak tollat, mert úgy érzik, meg kell írni az úttörő-mozgalom eredmé­nyeit.A pajtások levelei meg egyenesen elárasztják szer­kesztőségünket, annyi minden tollúkra kívánkozik éle­tükből. Október megtanított bennünket valamire. Arra. hogy az ijúságot nekünk kell nevelni, nekünk kell gazdaggá, eseményessé tenni életüket. Kommunista pedagógusaink az ellenforradalom vad viharában találtak a helyes útra s indultak meg a. társadalom széleskörű segítésével. Mindenki össze fos Így történt ez Öcsödön is. Az öcsödi úttörő szervezet azelőtt sem tartozott az utol­sók közé. Szabó Julianna sze­mélyében függetlenített út­törővezető működött a köz­ségben. Nem volt. rossz a munka, s amikor jöttek a hí­rek, hogy a vörös zászlókat, vörös nyakkendőket égetik, s ja) annak, aki hordja, az Öcsödi pajtások nem kértek senkitől tanácsot. Tiszta szívük ösztönösen megsúgta, mit tegyenek. Far­kas Mária, B. •Nagy Enikő, D. Kiss Sándor, Dióst György. Sántha Ilonka összehajtogat­ták szépen a vörös zászló darabkáját, az úttörő nyak­kendőt és elrejtették. Talán megérezte gyermeki szívük, hogy nem vesztheti el né­pünk a szabadságot s nem lehet az, hogy a vörös nyak­kendőt gyalázni engedje a haladó világ. Vagy arra gon­doltak, ha soha többé nem is lehet már úttörőmozgalom, ők megőrzik emlékét, szivük­höz nőtt vörös nyakkendő­jüket. Az előbbi sejtésük vált igazzá. Nem is sok idő múl­tán elővehettek az eltitkolt nyakkendőket Farkas Mari­­káék. S most már büszkén viselhetik azt. Közben azért csak történt valami. Február elején hallották Öcsödön, hogy országszerte úttörő szervezőbizottságok alakulnak a falvakban. Mun­kához láttak ők is. D. Kiss Sándor tanácselnök, Simon Ferenc, az MSzMP községi elnöke, Wass Lajos iskola­igazgató. Madarász Borbála és Józsa István pedagógusok, Csikasz Jánosné, a Szülői Munkaközösség elnöke, mint szervezőbizottsági tagok hoz­záláttak az itttörő szervezet létrehozásához. Először pályázatot írtak ki véleménykutatás céljából. .4 pályázattal azt akarták meg­tudni, mi mindennel szeret­nének. foglalkozni az úttörő mozgalomban a gyerekek. — Jöttek is a kívánságok sor­ban. Az egyik a kirándulást kedveli, a másik a táboro­zásért rajong, ismét mások pedig zenét tanulnának. örömmel látták a falu ve­zetői, hogy a gyerekek meny­nyire megszerették az úttörő mozgalmat. Nem tétlenked­nek hát, az élre álltak és ve­zették a kibontakozási küz­delmet. A márciusi tanácsüléssel kezdődött. Felvetették a ta­nácstagok, hogy ők sem sze­retnének kimaradni az úttörő mozgalom ujjáteremtéséből. A tanácsülésen napirendi pontként is szerepelt az út­törő mozgalom segítése. — Már csak úgy dönt­sünk, hogy saját fiainkról van szó — mondogatták a tanácstagok. Ügy is döntöttek. Kilencezer forintot adott a tanát* az úttörő szervezet részére a költségvetésből. Megvolt a pénz, megindul­hatott a munlca. Kettőszáznál több gyerek kérte felvételét az úttörő szövetségbe. Május 1-én ötvenkét kisdobos nya­kára kötötték fel a kék nyak­kendőt a kunszentmártoni Icarhatalom küldöttjei. A két ú ttörövezető, Józsa István és Madarász Borbála pedig azon dolgozott, hogy minél változatosabb progra­mot készítsenek. Megkezdték az Úttörő-otthon körüli Út­törő park fásítását, melyet sz! tén a tanácstól kaptak, ötven kőrisfát s többezer suhángot ültettek el saját csemetekertjükbe. A legjobb úttörőket Szolnokra hozták 3 napos kirándulásra. A töb­biekkel is megkezdték a va­sárnapi táborozásokat. Kidol­gozták a nyári programot. Harminc öcsödi úttörő Ti­hanyban veri fel sátrát jú­lius 23-án. S ez a sátor is a sajátjuk. Három darab 12 személyes és két darab kétszemélyes sá­tor. amit a 9000 forintból vásároltak. A tanács ajándé­ka fut'otta jóval többre is, mint a sátrak ára. Az úttörő zenekar részére 2600 forint értékű felszerelést vettek: furulyát, kürtöt, xilofont és gin tányért. úttörő tűzoltó csapatok szerveztek. Húsz kis tűzoltó gyakorlatozik reggelenként 7 órától fél 6-ig, míg a töb­biek alszanak, vagy még ak­kor jönnek iskolába. Nemré­gen kapták meg a pajtások tű~->ltó egyenruhájukat. Nagy volt az öröm. Azóta is emle­getik a faluban. milyen ügye­sen szereltek Kasuba Ferenc, D. Kiss Sándor, Nagy Dávid az egyik riasztás alkalmával, amikor nádat és rózsát gyúj­tottak meg, hogy próbára te­gyék őket. Wéhászkedés, kertészke­dés és kirándulás Szegedi György méhész­pedagógus magához vette az úttörő szerető pajtásait. Az öcsödi Szabadság Tsz-töl méh­családot kaptak s olyan szor­galmasan tanulmányozzák a szakszerű méhészkedést, hogy felnőtt korukban aligha vál­nak meg ettől a foglalkozás­tól. A másik szakkörben a ker­tész csoport. 400 négyszögöl földterületen kísérletezik és ismerkedik a mezőgazdaság tudományával. Hogy az úttörők másirányú igényeit is kielégítsék, meg­szervezték a báb játszó szak­kört. S hogy helyesen tették, mutatja az, hogy szorgalma­san próbálnak hetenként két­szer is a kis bábosok, s amint mondják, nagyon ügyesek. A legmozgalmasabb mégis a turista-raj élete. Még a felnőttek is irigykedve néz­nek rájuk az utcán, amikor sípolva jönnek a foglalkozá­sokról, mert hát az igazi tu­ristának ismernie kell ám a sípjeleket, meg az átjelzése­ket is. Aztán az is igaz él­mény. ha Szarvasra, vagy más környékbeli községekbe tesznek kerékpártúrákat. Most meg már jön a nyári táborozások ideje, a hosszú vakáció. Öcsödön dehogy is lesz hosszú a szünidő. Akik. Tihanyba nem jutnak el, azo­kat a Körös-parti tábor és az Úttörő Otthon várja egész nyáron. Lehet, hogy az öcsödi út­törő szervezetnél találunk sokkal jobbat is a megyében. De hogy falun még ilyen gazdag nyár nem köszöntött falusi úttörőkre, s példanél­küli, hogy ilyen hatéko­nyan segítse az úttörő szer­vezetet a lcözség, mint Öcsö­dön, az is biztos. Azzal kezdtem ezt a kis írást, hogy nagyszerűen fejlő­dik a magyar úttörő moz­galom. Azt hiszem, az öcsödi példa bizonyság erre. BORZAK LAJOS Az NDK kormánya fogadási adott a Berlinben tartózkodó lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteletére MIHAIL S O L O H O V (4) A tíz év alatt összekapartunk valamicske pénzt, s a háború előtt csináltattam belőle ery kis kétszobás, kam­rás házat, kis folyosóval. Irina vett két kecskét. Mi kell még? A gyerekek tejjel eszik a kását, a fejünk fölött tető van, akad ruhánk, lábbelink, hát rendben is van minden. Hanem a házépítést mégis elhibáztam. Azt a 600 négyszög­­öles telket ott kaptam nem messzire a repülőgyártól. Pedig ha valami más helyre építem a házikómat, talán másképp fordult volna az életem is... -Akkor kiütött a háború. A második napon megjött a parancsnokságtól a behívó, és harmadnap indult a kato­navonat. Kikísértek mind a négyen: Irina, Antaloji és a lányok: Nasztyenka és Oljuska. A gyerekek elég jól tar­tották magukat mind. Persze a lányok azért elpityeredtek. Anatolijnak csak a válla remegett, mintha dideregne, akkor már a tizenhetedik évében volt, de hegy az én Irinkám • . . Ilyennek még soha nem láttam egész 17 évi együttlétünk alatt. Éjjel nem győzte elszáradni az ingem, ami könnyet a vállamon, mellemen kisírt, reggel meg kezdi elölről... Kiérünk az állomásra, s én sajnálat nélkül rá se tudok nézni: a szájaszéle feldagadt a sírástól, a haja előlóg a kendő alól. a szeme meg zavaros és olyan értetlen torma, mint a háborodotté. A parancsnokok már beszállást vezé­nyeltek. ő pedig odaborul a mellemre, átkulcsolja a nya­kamat és reszket egész testében, mint döntéskor a fa . . Csitítják a gyerekek, csitítom én — hiába minden! Más asszonyok beszélgetnek a férjükkel, fiaikkal, az enyém csak csimpaszkodik rám. mint a levél az ágra és csak reszket, reszket, egy árva szót sem tud kinyögni. Mondom neki: .Szedd magadat össze, édes Irinkám! Legalább egy­ezőt mondjál búcsúzóba”. Meg is szólal végre, s minden szónál közbehüppog: .Jídes szívem ... Andrjusa . .. nem lát­tuk ... egymást... soha többé ebben az... életben”... Nekem magamnak is majd megszakad a szívem, úgy sajnáltam most meg még így beszél. Tudhatná pedig, hogy nem könnvú nekem se az elválás, nem a napam­­asszonyhoz indulok vacsorára. Úgyis talán a gonosz búit belém akkor hirtelen! Erővel lefejtettem magamról a kezét és a vállánál fogva kicsit meglöktem. Mintha kicsit löktem volna csak meg. de bolond nagy erő volt bennem, Irinka meptántorodntt. visszahőkölt vagy' három lépést, aztán mezint lön felém aDró tipegéssel, két kezét felém tárja, én pedig rákiáltok: ..Hát így kell elbúcsúzni, mi? Miért akadsz elevenen eltemetni mér előre’!” Azért persze csak rnegö'í'’tem mégegyszer. láttam, nincs rendes eszénél... a >!óbe szakított szóval hirtelen elhallgatott az em-V bér. s a nagv csendben hallottam, ahogy fölgur­­gulázik. csuklik valami a torkán. A megindidtsága átragadt énrám is. Oldalt pillantva ránéztem, de egyetlen könnycsepp sem volt a szinte halottnak látszó fénvtelen szemében. Le­­horgadt fejiel ült ott. csupán a két nagy. élettelenül lógó keze reszketett apró remegéssel, s remegett az álla, reme­gett kemény metszésű ajka .. . — Nem szabad, barátom, az ilyent! Ne idézd vissza! — szóltam hozzá halkan. de ő. úgylátszik, nem is hallotta a szavaimat. A felindultságnak valami óriási erejű sodrá­tól lökve, hirtelen elváltozott, furcsa, rekedt hangon mondta: — Halálomig, egész az utolsó órámig nem bocsátom meg magamnak, hogy akkor ellöktem magamtól! Megint hallgatott, most már hosszasan. Megpróbált cigarettát sodorni, de az újságpapír szétszakadt az ujiai közt, a dohány a térdére hullott. Végül mégis összepödört egyet úgy-ahogy, néhányszor mohón szívott belőle, ; köhé­­cselve folytatta: — Elbúcsúztam hát Irinkától, kezembe fogtam az arcát, csókolom, de akár a jég, olyan a szája. A gyerekek­től is elköszöntem, s rohanok a vagonhoz, már menet köz­ben ugróm a lépcsőre. Lassan, igen lassan indult meg a vonat; ott visz el az enyéim előtt. Látom, az elárvult gye­rekek ott állnak csomóban, integetnek és mosolyogni is pró­bálnak. de sehogy sem sikerül. Irina mellére szorítja a két kezét, szája széle fehér, mint a fák valamit suttog, néz rám rebbenéstelen szemmel, s előre dől. mintha erős szél elle­nében akarna lépni... így is maradt meg emlékezetemben egész életemre: mellére szorított kézzel, elfehéredett száj­jal és tágra nyílott kónnves szemmel... Legtöbbnvire ál­momban is így látom. Miért is löktem el akkor? Mintha késsel hasítanának a szívembe attól fogva, ha eszembe jut... Ukrajnában. Belaja Cerkovnál osztottak be bennün­ket menetszázadba. Egy , ZISZ—5”-ös teherkocsit adtak a kezemre. Ezen mentem ki a frontra. A frontról nipcs mit mondanom neked, láttad magad is, tudod, hogyan álltunk eleinte. Hazulról sűrűn kaptam levelet, de én csak hébe­­hóba küldtem egy-egy lapot. Volt eset, írtam, hogy hát minden rendben van, harcolgatunk egy kicsit, és ha most vissza is vonulunk, hamarosan erőre kapunk, s akkor majd lesz hadd el hadd a fritznek. Mi mást írhatott volna még az ember? Förtelmes idők jártak ránk akkoriban, nem igen volt kedvünk írogatni. Meg az igazat megvallva, nem vol­tam híve a panaszos húrpengetésnek, ránézni sem tudtam az olyan nyálasokra, akik nap mint nap írták a levelet az anyjuknak, kedvesüknek, összevissza maszatolták, kenték az egész papirost. ..Nehéz sora van. írja, meg hogy meg ic ölhetik.” Panaszkodik a nyavalyás, nadrágba búitatott szuka, sajnáltatja magát, taknya-nyála összefolyik, de az istennek se akarja megérteni, hogy azoknak a szerencsét­len asszonyoknak, gyerekeknek ugyanolyan nehéz a hát­országban. Az egész ország terhe az ő vállukra szállt. Mi­lyen válluknak is kellett lenni ezeknek a mi asszonyaink­nak, gyerekpinknek, hogy össze ne roskadjanak ekkora teher alatt? S lám. nem roskodtak össze, megálltak becsü­lettel. Az efféie nyimnyám nebántsvirág meg még pana­szos levelet firkál, pedig olyan ez a dolcgba merült as­szonynak. mintha a lábát ütnék ki alóla a pilinckebotta? Szegény csak elejti a kezét az ilyen levél után, s nem megy a munka sehogy. Gyalázat! Azért férfi valaki, azért katona, hogy viseljen el, bírjon ki mindent, ha egyszer a szükség úgy kívánja. Ha pedig több asszonyi vér szorult belé. mint férfitermészet, akkor vegyen magára valami sokráncú szoknyát, hogy a keszeg fara kigömtoölyödjék. legalábbis hátulról legyen nőformája, aztán menjen répát kapálni, vagy tehenet fejni, ilyenekre a fronton nincs szükség, anél­kül is elég nagy ott a büdösség. (Folyt, kövJ Berlin (MTI). A Német, Demokratikus Köztársaság kormánya kedden este foga­dást adott a Berlinben tar­tózkodó lengyel párt- cs kor­­mányküdöttség tiszteletére. A fogadáson Otto Grotewohl az NDK miniszterelnöke, — Wiadislaw Gomulka, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Walter Ubricht. a Német Szocialista Egyscg­­párt Központi Bizottságának első titkára éa Jozef Cyran­­kiewicz, a Lengyel Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke mondott pohárkö* szöntőt. Otto Grotewohl kiemelte, hogy az Odera-Neisse — bé­kehatár nagy jelentőségű a két nép kapcsolatai szem­pontjából. majd hangsúlyoz­ta: „Államaink kapcsolataiban nincs semmiféle olyan prob­léma. amelyet megértéssel és mindkét fél javára meg ne oldanánk. Bennünket ma kü­lönösen egységbe fűz a közös cél; a szocializmus építése. Hiábavalók az imperialista és a militarista reakció szá­nalmas kísérletei, amelyek­kel ellentéteket akarnak szí­tani közöttünk. Ezek a kísér­letek kudarcba fulladtak ed­dig is ég a jövőben is ku­darcba fulladnak, mert a szocialista országok barátsá­ga megbonthatatlan. Ami a Német Demokratikus Köz­társaságot illeti, a lengyel nép bizonyosra veheti, hogy mi mindenkor megbízható barátként állunk mellette.” Gomulka pohárköszöntöjé­­ben méltatta a Német De­mokratikus Köztársaság tör­­ténelmi szerepét és jelentősé­gét, valamint a Német Szo­cialista Egységpártnak a bé­kéén és egész Németország jövőjéért vívott harcát, majd kiemelte: „Egységünk az Önök köz­társaságával és valamennyi szocialista országgal igen fon­tos tényező a békének és szocialista építésünknek meg­védésében a nyugafcnémetor­­szági militarista és revans­­vágyó erőkkel szemben”. Walter Ulbricht pohárkö­szöntőjében rámutatott arra, hogy a két küldöttség tár­gyalására akkor kerül sor, amikor a német militarizmus és imperializmus ismét foko­zottabban agresszívvá vált. Ezért e tárgyalások igen nagyjelentőségűek. Ezek a tanácskozások — mint mon­dotta — jelentősen hozzájá­rulnak a kommunista és munkáspártok egységének és a szocialista világrendszer­nek a megszilárdításához. Cyrankiewicz pohárkö­­szöntőjében rendkívül nagy­­jelentőségűnek nevezte a két szomszéd nép »kapcsolatainak alakulását a szovjet hadse­reg által történt felszabadí­tásának pillanatától kezdve. Hangsúlyozta, hogy a két szocialista szomszéd ország baráti kapcsolatainak elmé­lyítése teljes mértékben hoz­zájárul a béke megszilárdí­tásához. * Szerdán a lengyel párt- és kormányküldöttség látogatást tett az NDK egyes városaiban és üzemeiben, csütörtökön délután pedig aláírták a meg­állapodásokat. (MTI). KÜLFÖLDI HÍREK Washington (Reuter) Eisenhower elnök kedden a Fehér Házban fogadta a fia­tal farmerek egyik csoport­ját, akik előtt kijelentette, hogy 1961-ben megbízatásá­nak lejártakor visszavonul és reméli, hogy Gettysburgban farmerként a gazdálkodásnak szentelheti majd idejét. Amman (Reuter). A .Jor­dániái kormány kedden este három hónapra felfüggesztet­te a parlament munkáját. Az intézkedést nem indokolták. A kormány két óra hosszat tartó rendkívüli ülésen Husz­­szein király elnökölt. A Mi­nisztertanács később ismét összeült és még az éjjeli órák­ban is folyt a tanácskozás. A kormány szóvivője szerint az ülés „jelentőségteljes.” Kopenhága a (Reuter) Jól tájékozott körökből szár­mazó értesülések szerint a dán kormány elfogadja az A tárq\alóferprnbftl: • mmiHMimimwimiii iNimmiimiiimiii Egyesült Államoknak azt az ajánlatát, hogy rakétafegvve­­reket ad át Dániának. Mint mondották, Hansen dán had­ügyminiszter szerdán részle­tes nyilatkozatban tájékoztat­ja majd a parlamentet a kormány elhatározásáról. — Fenti körök szerint Hansen nyilatkozatában kiemeli majd, hogy Dánia a rakéta­fegyvereket nem használja atomtöltésű rakétalövedékek­kel és ilyen lövedékek hasz­nálatára nem képezik ki a rakétafegyvereket kezelő ka­tonaságot. (MTI). Washington (Reuter). Az amerikai szenátus kedden délután tartott ülésén jóvá­hagyta az Egyesült Államok csatlakozását a létesítendő nemzetközi atomerő ügynök­ség’ ez. A szavazatok megosz­lásának aránya 67—19 volt. A tiszacterzsi csendőre Issük Mint minden vádlott, Zöl­dest Mihály tiszaderzsi lakos is igyekezett az ellene szóló vádsorozat nagyrészét leta­gadni a bíróság előtt. Már vallomása elején kijelentette; nem érzi bűnösnek magát, ami szerinte annyit jelent­het, hogy nem lázított. s egy- i általán nem tevékenykedett *az ellenforradalmi időszak J alatt. Pedig éppen azért állt *a vádlottak padján. Szerencsére akadtak olyan emberek, akik szemtanúi vol­tak Zöldest Mihály, volt horthysta csendőr népellenes cselekedeteinek. A tanúvallomásokból kide­rült, hogy igenis aktívan be­kapcsolódott az október—no­vemberi eseményekbe, s mim a tiszaderzsi ellenforradalmi tanács elnölce, nyíltan nyilvá­nosságra hozta népi demok­rácia-ellenes szándékait. A községben lévő Szabad­ság Termelőszövetkezet tag­gyűléseinek nagyrészén meg­jelent. a vezetőségnek meg­parancsolta. hogy nélküle ne hívjanak össze egy gyűlést sem. Igyekezett a szövetke­zet tagjait a felosztásra, a közös vagyon széthureolására bírni, ami sikerült is neki. Olyan kijelentést tett, hogy Magyarország nem kolhoznak való ország, meg kell szün­tetni a szövetkezeteket. A földbirtokosoknak vissza akarta juttatni birtokaikat, az ő vezetésével állították össze a névsort; kik kerül­hetnek az ellenforradalmi ta­nácsba. A Rákosi-utcát Mind­­szenty-utcára akarták átke­resztelni, amit Zöidesd is tá­mogatott, mondván: „Mind­­szenty megérdemel ennyi megbecsülést, mert sokat szenvedett.“’ Szervezője volt a község­ben felállított szovjet emlék­mű ledöntésének. Elnökségé­nek ideje alatt önhatalmúan akarta irányítani a község éüetét, s a:kj ijem helyeselte egyik-másik rendelkezését, azt ki akarta rúgni a tanács­ból. A tiszad’Drzsi lakosság kö­zött utólag az a vélemény alakult ki, hoey nem lett volna náluk olyan felfordu­lás az ellenforradalmi idő­­«rzatk alatt, s a Szabadság Termelőszövetkezet sem osz­tott volna fel ha Zöldest nem tevékenykedik. Ez dióhéjban Zöldesi Mi­hály bűne. ami éppen elég ahhoz, hogy megkapja méltó büntetését. i A tárgyalás folytatását, az ítélethirdetést következő lap­számunkban közöljük. — R. M. ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom