Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-11 / 135. szám

II. évfolyam, 135. szám. ARA; 50 FIM ER. 1957. június 11. kedd. A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESOUETEKl M 1tla: Megkezdődött a mezőtúri ellenforradalmárok kihallgatása Véres családi dráma a vagyon miatt Fölényesen győzött a Dézsa vízilabda-csapata Amiről beszélni kell... Jegyzetek a munkaversenvröl, termelési értekezletekről, jutalmazásról, szégyentábláról Ritkán kap helyt mostaná­ban értekezleteken, de a mun­kásemberek köznapi társalgá­sában is a verseny, meg ami szorosan hozzátartozik ehhez; jutalom, terv, termelési érte­kezlet stb. problémája. Ha szóbakenil, akkor is eléggé szégyellősnen beszélnek ezek­ről. Pedig az utóbbi években szinte hozzánőtt már a dol­gozókhoz a verseny, épp úgy az üzem életéhez tartozott, mint pl. a havi fizetés vagy a kedvéit gyári futballcsapat. Most mégis, mintha kicsit megfeledkeztek volna róla. Bár legnagyobb üzemeink­ben, mint a Járműjavítóban, Tisza Cipőgyárban, Fűtőház­ban, Szolnoki Vasútállomá­sán és másutt újra megindult a jóértelemben vett versen­gés, sok helyen azonban a formális vállalásoknál nem jutottak tovább — vagy még odáig sem; Hogy miért? Nincs meg még mindenhol a darabbér, torzított karikatúráját lát­hatta a munkás. Még jobbik eset, ha nem Dullessel, vagy Csang-Kaá Sekkel társátották a képen. Nem dicséretes sem a késés, sem a selejtgyártás, azonban mégsem lehet ok arra, hogy önérzetükbe bánt­suk meg az embereket. Kü­lönösen a fiatalabb, tapasz­talatlanabb dolgozók jutot­tak ilyen keserű sorsra s nem csoda, ha kiközösítettnek éreztek magukat, elvágya­koztak az üzemből. a teljesítménnyel összefüggő fizetés. Márpedig az időbér — az egyenlősdi melegágya nem jó alap a versenyhez. Ezért az­tán ilyen üzemekben esetleg csak globálisan tehetnek va­lami Ígéretet, megalapozni azonban nem tudják. Ez talán az egyik fő olk, de nem kevés nehézséggel jár a verseny megfelelő formáinak kialakítása sem. Azt ugyan tudják mindenhol és tudjuk mindnyájan, hogy a verseny eddigi szakaszai­nak —, bár voltak kimagasló sikerei — hibákban is bővel­kedett; Ezt feltétltemül el kell kerülni. Ezért aztán akár hol kérdezzük, mindenhol ilyen­formán vélekednek: „Uj mó­don akarunk versenyezni, úgy, hogy a formaságok kö­zött ne sikkadjon el a lé­­nyeg.’* Azt azonban már kevés he­lyen tudják megmondani, hogy milyen lesz az az „új mód” egészében, részleteiben. A valóság az, hogy maguk sem nagyon tudják. Nem, mert nehéz eaesetben elkülö­níteni egymástól a jót és ke­vésbé hasznosat. — Ugyanis a verseny eddigi elvita Hatat­lan eredményei az eddigi módszereket védik. Pedig ha célhoz akarunk jutni, ha meg akarjuk találni az új módot, kutatnunk kell az eddigi szakaszok gyakorlatá­nak libái után is. Feltétlenül — épp az ügy védelmében — kell erről őszintén, kertelés nélkül be­szélni. Vajon helyes volt-e, hogy az ismeretes versenyről szóló rendelkezés (1009-es) mereven leszögezte a „havi vensenyváUalások” formáját, négy-öt feltételhez kötötte a személyi jutalmak és címek odaítélését s ezt bizonyos esetekben a munkást kevésbé ismerő valamelyik felügyeleti hatóságra bízta? Nem, ez a rendelet Korrekcióra szorul. Nem volt jó az sem, hogy az élüzem cím vagy a szak­ma vándorzászlajának oda­ítélését annyi feltételhez kö­tötték, amit egyszerre egy vállalat sem tudott teljesí­teni, úgyhogy az elbírálóknak még a győztes üzemeknél is mindig el kellett valamelyik felett nézni. Az üzem életének e fontos részét irányító határozat, te­hát túlságosan szűk mederbe szorította, formaságokhoz kö­tötte a dolgozók kezdeménye­zését. Közvetve hatással volt az egész szervező munkára, versenyfelelősök, műszaki ve­zetők intézték gyakran az egészet. Előgyárfcott sablon­nyomtatványok vándorolta'1' végig az üzemen s a dolgo­zónak csak alá kellett írni: ezt, meg ezt vállalom, ver­senyre hívom az egész üze­met, stb. Az ilyen vállalásra aztán egy hét múlva a dol­gozó már maga sem emléke­zett, s ha teljesítette mégis inkább becsületből, mint a papírforma kedvéért tetfe. Persze, a kitöltött vállalási nyomtatványok, melyet a ver­senyfelelősön kívül senki meg nem nézett, csupán annak bizonyítására szolgáltak, hogy például az üzem dolgozóinak 96 százaléka vagy 99 száza­léka versenyben áll — Ezt ugyanis felsőbb szervek felé havonta jelenteni kellett. A vállalások száma mellett szinte másodrangú tényezővé vált, hogy az üzem valójában milyen gazdaságosan dolgo­zott, hogyan teljesítette terv­feladatát. _Stanga István, a Tisza Ci­pőgyár főmérnöke így véle­kedett a verseny időszerű problémájáról: „Most nem az a fontos, hogy a dolgozók 95 százaléka versenyben le­gyen, mert ez e jólismert papírokra, semmit oondó vál­lalásokra vezet. Kezdjük egy­előre kisebb körben, de amit vállaltunk, az kiértékelhető legyen, kézzelfogható ered­ménye mutatkozzék a minő­ség javításában, a megtaka­rított energiában.’* Ez valóban így van, a versenynek praktikusnak kell lenni, hasznothatjónak az üzem ré­szére. Csaknem ilyen fontce, hogy előmozdítója legyen a szocialista elosztásnak, az emberek értékelésének, mun­kájuk után; S e téren is követtek el tubát. Ismeretes, hogy a ver­seny „kiemelt1* élenjáróinak 1000—2000 százalékos lehe­tetlen teljesítményét a mű­hely dolgozóinak többsége nem ismerte el reálisnak — s nem esőket az embereket tartották a legjobb munká­soknak, a szakma legjobb mestereinek. Bár az átlagos­nál szorgalmasabbak, ügye­sebbek és lelkesebbek voltak — s így mindig kiemelked­tek a többiek közü] — sok­szor akaratuk ellenére a sztár magasságába jutottak, mert a legjobb munkákat kapták, sokszor két-három ember foglalkozott kiszolgá­lásukkal. Ugyanakkor a több évtizedes gyakorlattal ren­delkező idős szakmunkások, akik ugyan nem teljesítettek két-háromszoros normát, de esetleg másfélszereset sem — nem kaptak sem jutalmat, sem kitüntetést. Pedig ők univerzálisak a szakmájuk­ba, a legjobb minőségi mun­kát végzik — s általában el­ismert szaktekintélyek mun­katársaik körében. így aztán, — különösen az utóbbi években — egyre svengült az üzemi verseny­tábla tekintélye, ellenséges­kedéshez vezetett az indoko­latlan kiemelés. Mélyen meg­sértették jószándékú és alap­iéban becsületes embereket a csaknem minden üzemben felállított szegyentábüávai. — Elég volt egy késés, selejtnek sikerült munkadarab, egy rossz kiszólás s napokig el-Ennyit a verseny hibáiról, kissé talán élesen, de nem alaptalanul. Ezt mindannyian tudjuk s azt is, hogy eleven, élő verseny csak úgy lehet, ha nem ismétlődnek meg a hibáik. Receptet, javaslatot az „új módhoz” adni nem taná­csos, nem is lehet. — Ezt minden üzemben, a tapasz­talatok mérlegelése alapján kell kialakítani; Le kell azonban szögezni még, hogy a véletlenre, a teljes snonianitásra sem leltet bízni a versenyt. Ki legyen a gazdája? Tud­juk, a szabad szakszervezetek szószólói lealacsonyítónak tar­tották a termelés ügyét. Azt mondták, hogy csak az érdek­­védelem, a bérek minimálása lehet feladatuk. Az ilyen ál­láspont nem más, min*- hazug demagógia. A mi hazánkban a szakszervezet az államhata­lom részese, s ebből kifolyó­lag nemcsak a nemzeti jöve­delem elosztásával, hanem megszerzésével — tehát en­nek forrásaival: a munkával, tervezéssel — a tervek telje­sítésével is foglalkozni kell s épp ez az egyik sarkalatos munkája.­Mindebből nem következik azonban, hogy most már csakis a szakszervezet legyen fe'eifts a versenyért. Az üzem-ben működő minden szervezetnek ki kell venni eb­­l~ől a részét, akinek érdeke vagy célja hazánk felvirágoz­tatása. Legnagyobb szerep azonban természetesen a leg­nagyobb tömegszervezetre, a szakszervezetre jut. S ha majd minden dolgozó, munkásember világosan látja, hogy nem cél a versennyel együtt a régi hibákat is visz­­szaállítani, ha biztos abban, hogy a termelési értekezlete­ken részt kap az irányításból, szívesen vallja magáénak új­ra a nemes vetélkedést és nemcsak beszél róla, hanem tesz ig érte, hogy a régi sike­reket újakkal" tetézze az augusztus 20. tiszteletére in­dult szakaszban. Palatínus István Muút gumiból Mint ismeretes, az útbur­koláshoz betont, aszfaltot, követ, vagy homokot hasz­nálnak. Nemrégen hír érke­zett arról, hogy az Egyesült Államokban több mint 50 utat, Angliában pedig több mint 60-at gumival burkoltak be. A guminak ilyen célra történő felhasználása azután kezdődött meg, miután a la­boratóriumokban sikeres kí­sérleteket folytattak és bebi­zonyosodott, hogy a gumi­bitumen keverék kiválóan ellenáll a hőmérséklet-inga­dozásnak, nem repedezik és az autógumit nem koptatja annyira, mint az aszfalt. (A ,,Munca’‘-ból.) A Magyar Népköztársaság kormányának és a Bolgár Népköztársaság kormányának A Magyar Népköztársaság meghívására 1957. június 5 és 11 között bolgár kormány­­küldöttség látogatott a Ma­gyar Népköztársaságba, A lá-A Földművelésügyi Minisz­térium, központi készletből mintegy 270 000 hold terület bevetésére elegendő vetőma­got adott ki másodvetés cél­jára, elsősorban a termelőszö­vetkezeteknek. A miniszté­rium felhívja a termelők fi-A Szolnoki Tejipari Válla­lat a helyi adottságoknak megfelelően — az országban először az állami vállalatok zül — megkezdik a juhsajt készítését. A felszabadulás után épített korszerű tejüzem-A nagykunsági kísérleti in­tézet 50 darabos tehenészeté­nél már négy év óta 4000 li­teren felül van az átlagos évi tejhozam. Az országos törzs­könyvben a tehenészet állo­mányából eddig a 64-es Cuk­rot tartották számon, amely több mint 7000 liter tejet ad évente. A múlt évi eredmé­nyek alapján most újabb hat A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban meg­kezdték a saját konstrukció­jú hűtőszekrények első soro­zatának gyártását. A tervek szerint az idén 50 hűtőszek­rényt állítanak elő és n: keres­­' edelemtől, valamint a vásár­nyilatkozata togatás során a két kormány küldöttségei tárgyalásokat folytattak. A tárgyalásokon résztvett a Magyar Népköztársaság gyeimét, hogy az eddigi évek­től eltérően a másodvetés eb­ben az évben elsősorban a zöldtrágyázást szolgálja. A termelők tehát lehetőleg >iyan növényeket vessenek, amelyek nagytömegű szerves­anyag visszapótlását teszik lehetővé. (MTI) ben a nagykunsági állami gazdaságokból és termelőszö­vetkezetből beérkezett juhte­­jet dolgozzák fel és naponta körülbelül 2—3 mázsa juhsaj­tot készítenek. tehenet javasoltak a Szolnok megyei törzskönyvezők az or­szágos törzskönyvibe, mivel ezek is elérték a 90-es külle­­mi pontszámot. Az eredmény megítélésénél érdemes figye­lembe venni, hogy Szolnok megyében összesen 14 olyan tehén van, amelyet az országos törzskönyvben számon tarta­léktól kapott tapasztalatok alapján jövő nyárra már je­lentősebb mennyiséget gyár­tanak. Az eddigi tapasztala­tok szerint a jászberényi üzemben készült hűtőszekré­nyek lényegesen olcsóbbak lesznek a hasonló külföldi gyártmányoknál kormányküldöttsége: Kádár János, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nöke. dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, Kiss Károly, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, Horváth Imre külügynvTvszter, Antos István pénzű ■ ■ 'er. Né­mety Béla, a i\.„ ' öz­társaság rendkívüli eg­hatalmazott nagykő vc.o a Bolgár Népköztársaságban és a Bolgár Népköztársaság kor-, mányküldöttsége, Anton Ju­­gov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Todor Zsivkov, a Bolgár Nép­köztársaság nemzetgyűlés el­nökségének tagja, Rajkó Damjanov, a Bolgár Népköz­­társaság helyettes miniszter­­elnöke, kereskedelmi mi­niszter, Karlo Lukanov kül­ügyminiszter, Krasztju Sztoj­­csov, a Bolgár Népköztársa­ság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete, a Ma­gyar Népköztársaságban. (Holnapi számunkban foly­tatjuk.) Öltönyök, amelyek viselőikkel együtt nőnek Angliában nemrég olyan öltönyöket hoztak forgalom­ba, amelyek viselőikkel együtt „nőnek." Ezzel meg­oldottnak látszik sok szülő­nek az a problémája, hogy gyermekeik, kinövik ruháju­kat. Az újfajta gyermeköltönyö* két már eleve úgy készítik, hogy meghosszabbításukhoz nem kell tű és cérna, hanem csupán olló és vasaló. Az öltönyök alját, a kabátujjat és a nadrágszárait úgy varr­ják meg, hogy meghosszab­bítására csak >ki kell fejteni a második varrást és kiva­salva a ruha időközben meg­nőtt viselőjének is megfelelő lesz. Az újszerű öltönyökhöz ezenkívül tartalék szövet­darabokat és gombot is mel­lékelnek. Kétszáziietvenezer holdra elegendő vetőmagot adtak ki másodvetésre < » o % > ......... •Juhsajtot készít a szolnoki Tejipari Vállalat Hét tehén kerül országos törzskönyvbe a nagykunsági kísérleti intézet karcagi tehenészetéből nak. >»> —i— — Készül a hűtőszekrények első sorozata a Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban Jó hangulatban, vidáman telt el a traktoros nap Megyeszerteameleg, csalá­dias hangulatban rendezték meg a gépállomási, állami gazdasági traktorosok, mű­helymunkások ünnepét. — Egyes helyeken már szomba­ton megtartották — gondol­ván arra, hogy hétfőn mun­kába is kell állni, s a vasár­napot jó lesz kihasználni a pihenésre. Szolnok A Szolnoki Gépállomás há­rom üzemegységében — Be­­senyszögön. Szászberekén és Csataszögön —, a szombat délutáni és esti órákban ren­dezték meg az ünnepséget. A gépjavításban és a tavaszi munkában kitűntek, pénzju­talmat és díszoklevelet kap­tak. 5400 forint került kiosz­tásra, azonkívül a gépállomás 30 legjobb dolgozóját, az üzem költségén hétfőn a Bu­dapesti Ipari Vásárra vitték, hogy megcsodálják a hazai ipar remeke: Fegyvernek Vasárnap délben kezdték és hétfő reggelig tartott a trak­torosnapi ünnepség a Fegy­vernek! Gépállomáson. A 175 traktoros és műhelymunkás ünneplésére eljöttek a hoz­zátartozók, a környező ter­melőszövetkezetek vezetői. Lehettek vagy háromszázan. Mindannyian jól szórakoz­tak, kellemesen töltötték a napot. Volt kultúrműsor, — filmvetítés, kugliverseny. A torkok sem maradtak szára­zon. A vidámságnak, a gond­talan ünneplésnek volt is alapja, mert a Fegyvemeki Gépállomáson jól sikerült a gépszemle. A legjobbak az ünneplés mellett jutalmat is kaptak, mert a gépállomás vezetői 4000 forintot osztottak ki 55 legjobb munkatársuk­nak. Egynek-egynek nem ju­tott nagy összeg, de a ked­ves megemlékezés mindenki­nek jól esett Palotás Az állami gazdaság 80 trak­torosát, műhelymunkását, műszaki dolgozóját ünnepel­ték vasárnap Palotáson, — mintegy 350-en. Jó hangula­tot csak fokozták a színes, gazdag műsorszámok, a tré­fás rigmusok, táncok, szavala­tok. Néhány liter híján 10 hektó sört fogyasztottak el az ünnepség résztvevői. Töb­ben kitüntetést kaptak. Ko­vács István és Szűcs István szerelők kiváló dolgozó jel­vényt és oklevelet, Rédei Ist­ván, Érnek Antal, Kiss Jenő, Vakhal Béla, Győré Lajos, Szabó József és Vargyas Jó­zsef kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt szerezték meg, azonkívül kisebb-nagyobb összegű pénzjutalmat kap­tak. Mezőtúr A Mezőtúri Gépállomáson már vasárnap délelőtt meg­kezdődött az ünnepség. Papp József, a tanács vb. enöke mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi gyűlésen felszólalt Hodos János, a párt megyei intézőbizottságának tagja, Horváth Imre, a megyei ta­nács vb. tagja, a mezőgazda­­sági osztály vezetője. Csató Ferenc, a mezúturi Rákóczi Tsz elnöke. 4lesisziget Az Alcsiszigeti Allarm Gazdaságban még szombaton délután megrendezték a trak­toros napot. Ünnepi ebéd volt, melyen résztvettek a gazdaság műszaki dolgozói, a vezetői és néhány hozzá­tartozó. A szűk körben meg­rendezett traktoros nap azon­ban itt is ióhangulatban, vi­dáman telt el. Néhányan jó munkájukért pénzjutalmat is kaptak. v — ka. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom