Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-09 / 134. szám
A smolnoki Bartók Béla Állami Zeneiskola, növendék hangversenye BOSS! KÁROLY« Finánc A KÚTBAN M fanKH bácsi pálinkája fogalom voilt annak idején a ceglédi szesztaedvelő em béri ség körében. S ahogyan Kérész Gyula szülőapja volt annak a nagy igazságnak, hogy kántorok — jó torok! — hasonlóképpen lett közhely minden illő és illetlen társaságban az a pálinka, amiről nagy áhítattal jegyezték meg, hogy úgy idd meg, kedves öcsém, ezt a drótkefét, hogy ez a Jankli bácsi pálinkája. Mindegy volt, akár a szilvafáról került a cefréje vagy eperről, esetleg barackról. Aki azt egyszer megkóstolta, nagyot, esett intett a nyelvével: ~ Hej, ha ilyent ihatnék vagy öt ven esztendeig, ugyan szép öreg ember válnék belőlem! Hogy aztán ez a felséges ital melyik sarkából került ki a városnak, annak csak a nagy isten volt a tudója. Ugyan nem is nagyon kereste senki. Legalábbis így volt ez egy ideig, mert a fináncok is szívesen köszöntötték egymást Jankli bácsi pálinkájával. Egészen addig, amíg ide nem helyeztek egy ugrifüles legénykét, akibe több gyulai szél szorult, mint amennyivel az ember egy oldalon végigmehetne. Rá is akadt az hamar valahol a Zöldhalom táján az üstre, pedig ahogyan Jankli bácsi megjegyezte: — Nem érezhetett a gerendára való egy szikra törköly vagy cefreszagot; Olyan tisztaságot tartottam! — Hát, édes öcsém, még a bábád is huncut volt, elösmerem! Rajtam ütöttél. Megadom magamat! Ugyan egy kis huncutságért én sem megyek átal a szomszédba írjad no, öcsém, a jegyzőkönyvet! — Hány esztendeje főz, bácsikám? — Régen! Mert a pálinkafőzést 1s ki ke® tapasztalni. Hosszú iskolát jár az ember, mire az üstjét megismeri. De akkor aztán főz olyan italt, akivel az angyalok is szívesen koccintanak! Kóstoltad már a pálinkámat? — Semmiféle szeszt nem iszom! — jegyezte meg a szikkadt legény. ' ár pedig, édes öcsém, azt szó nélkül megállóm, hogy megkaptál, megesett az már mással isi. Talán nem is szégyen. De ha innen valaki úgy menne el, hogy azt hihetné, hogy én nem vagyok vendéglátó. hallod-e, öreg ember vagyok, de azt mondom, hogy ekkora szégyen még nem esett meg velem. Barackot, szilvát, vagy epret? — Csalc egy félpoháiral! — Hát én pedig egész .embernek nézlek! Rá se állana a kezem a félpohárra! Egészségedre váljék! r— Koccintottak. Jankli bácsi hirtelen lelökte. •— Megvan az ereje! — próbálgatta kortyomként a finánc; — Hát csak hajimtsad le, kedvas! Mert nézd, most ebből az eperből töltök. Fene se hinné, hogy ilyen semmi gyümölcsből ilyen felséges ital válik. — Nem iszom töbet! — Ezt az én egészségemre igyuk! — Szó sem lehet róla! Nem bírom az Italt! — Szóval dögöljek meg? Nem iszol az egészségemre? — Hát egy ujjnyit! — A nehézséget! Én hatvanéves fejjel nem tartok az italtól? No, isten maradjon! — újfewt koccintottak. A finánc már bátrabban nyúlt a pohár után s hihetetlen, de hirtelen és legényesen lehajtotta. — Ugyan sok pálinkát megfőztem már életemben. Jó a szilva, nem kutyába való az epei’. Hanem a barack, kedves öcsém, olyan portéka, akivel minden kedves vendégemet meg szoktam köszönteni. Tartsd ide a poharat1 — A lábamba állt'. Nem iszok egy cseppet se* — Azt mondom, hogy a te egészségedre isszuk1 Az is gazember, aki neked rosszat kivárt1 No. fogd meg a poharat! — Könyörgök. bátyám ne kívánja! Nekem szolgálatban nem szabad inni! — A nehézség, aki rájön arra a szolgálatra. Hát a nehezin már túlvagy. Megfogtad azt a vén gazember Jankli bácsit. A jegyzőkönyvet már akár humott szemmel is mesimrl. vmuadik deci is leballagott. — A finánc megrázta magát és félkézzel megKdpaszkocjott az ajtófélen. — Hát én nem tudom, hogy mit tartasz rólam De én azt mondom és úgy igaz, hogy ezt az egész mesterséget én barkácsoltam össze. Csak ezt az első üstöt, meg ezt a vodkásat vettem a gyárából, a többit mind én csináltam. Még a kutat is én raktam. Szédülsz-e. ha belenézel? — Nem! De jó hűvös vize lehet! És maga ment le a fenekére, bátyám? — Ilyen semmi munkára csak nem hívok segítséget. Lemegyek én most is! Idenézz! Csak te ügyelj a láncra! — s azzal keresztül is lépett a kút káváján, beleállt a dézsányi vödörbe. — Eressz no, lefelé, öcsém! Nem nagy mulatság ez! Fene se hinné, hogy milyen jó hűvös van idelenn. A finánc nagy üggyel-bajjal leengedte az öreget a kútba. Két kézzel fogta a kereket, hogy meg ne szaladjon. — Fürdeni nem akar, Jankli bácsi? — fogta tréfára a dolgot. — Mert most lehetne benne része. Húzzam fel? — Azzal megmarkolta a küllőket s meg 1s izzadt, mire az öreg meglépte a kút káváját. — Látod, egy öcsém? Csak más bordában szőtték a régi embereket Hatvanéves fejjel nem félek semmitől. Te le nem men-* nél a kútba, úgy-e? — Semmi dolgom ott lenn! — Nem hát! De a virtus se kiskutya! Fogadjunk, hogy nem mersz! — Nem is akarok! — írjad a jegyzőkönyvet. A gyáva embert nem állom! Ilyen semmi kúttől is megijed tsz! — Le mernék ereszkedni, csak nem akarok! — Csak olyan legyen, aki elhigyje! 7T fináncot elöntötte a pulykaméreg. Egy ugrással átlépte a kútkávát s már benne állt a vödörben. — De bocsánatot kór? — Nem is egyszer koma, csak azt lássam. hogy lefelé haladsz! — szépen lassan csúsztatta két tenyere között a kerék talpát. — Hűvös van odalenn? — Elég kellemes! — Aztón kibirod-e vagy egy félóráig? ( — Meg van bolondulva? — ordította a finánc. — Azonnal húzzon föl! — No-no! azért odébb lesz az egy cseppet! Te mér odalenn várod msg öcsém, amíg ezeket a portékákat elviszem innét! — Segítség! Segítség! — Idehallgass, maradj veszteg, mert megmártalak! — csendesítette az öreg csak úgy fophegyről, mialatt a kereket kikötötte. — Ne félj, nem tart soká. Én raktam össze ezeket a miegymásokat, mestere vagyok, ha széj j elszedem! — Feljelentem ezért a gyalázatért! — Űgy-úgy, csillagom, de majd csak akkor, ha felhúztalak! Ha nagyon magadban vagy, leeresztek egy üveg pálinkát. Epret, • vagy barackot? — Forduljon fel a pálinkájával együtt! — Elég csúnyán felelsz a szívességemre! — s azzal befordult a pálinkaházba s ügyes kézzel szétszedte az edényeket. Nem telt bele egy negyedóra, már ott állt a kútnál és kedvesen nyugtatta a fináncot. an-e még tűrömolajod? Hát egy ót percig még csak álijad. Átszólok a Mester szomszédnak, hogy fogjon be, aztán egy fuvarral rántsa 'odébb ezeket az alkalmatlan portékákat, — Sokba kerül ez magának! — nyögte keservesen a finánc. Ügy lehet, hogy már megmacskásodott a lába a vödörben. — Sokba-e? — dünnyögte az öreg ravaszul s csendesen átbaUagott a szomszédba. A rakodás nem soké tartott s a kocsi kifordult a dűlőn. — No, édes öcsém, kapaszkodj, mert húzlak! — a kerék recsegett, a lánc csikorgott s a finánc kidugta a fejét. — Ezért kap maga vagy hat hónapot! — Egy percet se, komám, egy percet se! — Felmentik? — Fel se jelentesz! Lenne az neked majd akkora szégyen amekkora baj nekem. Igyunk még egy pohár pálinkát. Ebből a szilvából! — Nem kell! Egy cseppet se öntsön! — Nem is vagy te akkor magyar ember! Micsoda természet van benned, ha még a virtust se becsülöd! No. csanj fel. koma' nyújtotta felé a jobbkezét. — Most én nyertem. Majd közelebb te leszel fejjül! A finánc szótlanul kocintott. lehajtotta a pálinkát s utána megindult a dűlőn. Jankli bácsi mögötte ballagott a hártya szélin. Elkísérte egv darabon. Mikor a finánc vagy ötven lépésre járt. visszafordult. — Remélem, lesiz annyi becsülete, hogy nem mondja el senkinek. — Sose, édes egy gyermekem! — fil'en tette ravaszul az öreg s minit ez az írás bizonyítja, nem állott a szavának. Persze, amikor nekem elmondta, a finánc már túlhaladt hét határon. jegyzem. Jankli bácsi a Zöldhalomban sose főzött pálinkát. Az a pálinkaház csak úgy szemre készült, arra az esetre, ha a fináncok nagyon kíváncsiskodnának. Volt olyan, aki arra esküdött, hogy a Dobos Gyurka patikájában szűrték Jankli bécsi pálinkáját, én azonban úgy tudom, hogy a Ilcsszúcsemőben. Hogy kinek a szőlőjében ? Hát azt csak fiitessek a fináncok!,,, Mindazokat, akik aggodalommal figyelik a jövő nemzedék zenei fejlődését, s a komoly zene minden kedvelőjét, ízléses meghívóra nyomtatott bőséges, változatos, színvonalasan összeállított műsor hívogatta a június 3-i növendékhangversenyre. Maga az előadás még többet is nyújtott, mint amenynyit a műsor ígért. Az előképzés növendékek, a zeneiskolai , valamint a továbbképző tagozat zongora-, fúvós-, hegedű-, cselló- és énektanszaíkámak legjobbjai számoltak be egész évi munkájukról, az iskola ez évben alakított zenekara mutatta be a fennállása óta eltelt rövid idő alatt elért eredményét. A művek válogatása olyan ízléses, a műsor összeállítása olyan színes volt, hogy a három órát meghaladó előadás egy pillanatra sem vált vonta tóttá. Nincsen az iskola növendékei között zened csodagyerek, vagy zenei zseninek nyilvánítható egy sem; a hangverseny erénye az az ál-DCinhiduiíh hi De ouíjjjük Kirándulás híve vagyok, Amikor a tavasz ragyog, — Híve vagyok késő őszig, Ha a család levegőzik. Remek hely a hegy teteje; Fuj, csadar a Mátra szele. Elviszi a kendőt, sálat, A turista mit csinálhat? Szeme, szája tele hajjal... Hegytetőn de szép a hajnali Remek hely az erdő mélye. Betelni se lehet véle. Miegymás az avar alatt, — A turista beleragad; Fészek van a feje felett, Egy kis permet onnan ered. ö csak szívja ama hitben: De fűszeres lég van itten! Remek hely a folyó partja. Sok turista annak tartja, Szőke vizen napfény repes, Horgon a hal, de érdekes: S a szúnyogok óh be drágák. Fia a tőrt a testbe mártják, A turista csupa hólyag, Hála érte a folyónak ... Kirándulás híve vagyok' Jó a tájat járni gyalog. Fojt a lakás, jobb odakinn, Túrában van a vitamint Sütök, főzök a családnak. Hadd ránduljon ki vasárnap Ki-ki estig levegőzzön, — A házat... majd magam őrzöm. S így a túrát. — szívem dobban — Én élvezem a legjobban! K. TÓTH LENKE Hardicsai Béla: JESÓCSEJPJP A csöpp kis esőcsepp — nincs, aki bölcsebb —* hagyja a felhőt, hullni megye«. Tetszik a játék, várja a tájék. zárja magába kellemesen. A rög fele elles, mint a szerelmes, s összefonódva átnemesül. tőlük a magvak rügyre fakadnak, s szökken a szár finoman, kecsesül. Már a kalászka zárja magába a csöpp kicsi cseppet, az életeladót, s mint csodabalzsam élteti halkan benn a kalászban a drága magot. Szép az idő már izzik a hő nyár. férfikezektől dől a kalász, gyűlnek a kévék, nézi a kék ég. a munka, az élet. hogy szaporáz. Hajnali harmat tart lakodalmat Szertetanyázó kévehegyen, mozdul a kis csepp, s ha^'n/a a kincset a nap sugarától égbemegyen. Fújja a szellő, várja a felhő, bújva pihen meg. víg dalt int. majd kipihenve vágyva — sietve körkörös útját kezdi megint talánosan magas színvonal!, mely feltétlenül meghaladja az átlagot, a szolnoki zeneiskola eddigi hangversenyeinek színvonalát pedig magasan felülmúlja. De ha nincs is a 34 szereplő között különösképpen kiemelkedő tehetség, mégis feltétlenül említést érdemel a zeneiskolai tagozat zongora-tanszakáról Sándor Mária (V. o.) Csajkovszkij „A baba temetése” megdöbbentően jó, átélt előadásával, a továbbképző tagozat zongora-tanszakáról Kecskés András (IV. o.) Beethoven szonátájának (C- moll) biztos, szép tolmácsolásával, a továbképző tagozat heged ű-tanszakáról Spiró Stefán (I. o.), akit Balázs István (III. o.) kísért zongorán és Mozart E-moíl szonátája első tételét mély átéléssel, komoly tudással adta elő; a fúvós tanszak továbbképző tagozatának II. éves hallgatója, Fazekas Károly (klarinét) és Bergendi István I. éves (fagott) Beethoven „Rondo11-jának színvonalas, frappánsan ható előadásáért. i Külön színt jelentett a hangversenyen az előképzés növendékek gyermekdal- és gyermekjáték bemutatója. Az iskola zenekara Bakki József vezényletével sikeresen mutatkozott be, a megérdemelt zúgó tapssal egyben örömmel üdvözöltük a zenekarban az annyira hiányolt szolnoki szimfonikus zenekar m agyát is. Nagyon jól szerepelt ez-, úttal az ének-tanszak. A szólóénekesek közül különösen Makay Jözsefnét (III. o.) kell kiemelni lágy, csupasz!v púméiért, mélyen átélt énekléséért, aki a drámai eszközökkel élő Varga Viktóriával énekelt kettőst Verdi „Aida" című operájából. Ez a nívós növendékhangverseny biztosíték, s egyben kötelezettségválallás is arra. hogy az eljövendő hasonló hangversenyek még gondosabbak, művészibbek lesznek. Cziráky Julin. MOST HALLÓJUK- o Kairó legszebb és legnagyobb filmszínházában, a Miamiban június 3~án ünnepélyes keretek között bemutatták a Körhintát. A film kísérő műsora a magyar ellenforradalmi eseményekről szóló „így történt1' című riportfilm. Iván Le, a neves ukrán regényíró, aki 1944 — 45-ben mint a szovjet hadsereg tisztje részt vett Magyarország M Franciaország idei irodalmi nagy dijával tüntették ki Louis Martin- Chauffier „Az ember és az állat1' című regényét. Az író híres francia ellenálló volt, akit a háború alatt a nácik deportáltak. A most kitüntetett mű a koncentrációs táborok életét mutatja be. * A „Nyomorultak’1 Hugo Victor híres regénye új filmváltozatának forgatását megkezdték. A DEFA — Pathé kooprodukcióban készülő filmet Jean Paul le Chanois rendezi, a főszereplők pedig Jean Gabin, Bemard Blir és Daniele Delorme. * Kétezemyolcszáz font sterlingért adták el Londonban G. B, Shaw „John Bulls Other Island” című színdarabjának eredeti, kézzel írott példányát. * Modern zeneszerzők Fóruma néven nemzetközi értekezletet rendez a közeljövőben az UNESCO. Az értekezleten a Magvar Rádió is képviselteti magát. * Több ezer példányi ferdéitek meg a népi demokratikus országok túlnyomó részében Románia és Csehszlovákia — könyvterjesztő vállalatai Illés Béla „Ég a Tisza1' című regényének nemrég megjelent új kiadáséból. * Gábor Andor műveinek sorozatában legközelebb kiadják műfordításait. A gyűjteményben a Mireoésa Roland ének hires fordításán kívül számos kisebb műfordítás lát .ran világot * Darvas József „Máról holnapra1’ című regényének 'íj kiadása a közeli tietekben megjelenik a Szépirodalmi Ifj. Kubik Imre, az Iparitanuló Intézet Kiadónál. nak rajza, felszabadításában. Hmelnickijről ír regényt. Forrás tanulmányai során érdekes adatra bukkant: Hmelnickij kapcsolatban állott Bethlen Gáborral és egy időben támogatták egymást. Iván Le az ukrán és erdélyi nemzett függetlenségi mozgalmak kapcsolatait is feldolgozza regényében. Hogy tanulmányait kiegészíthesse, rövid időre Magyarországra jön. Ili. éves tanulója* I ♦ á
