Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-09 / 134. szám
Kö&göntjük | megyénk traktorosait!| rÍCSc$c§CScX<^cScKSfCScKSC®^<SOSct<^<!ScKS<^^ Irta: HODOS JÁNOS, az MSZMP Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának munkatársa. EZEN A NAPON az egész rszágban és itt a megyében s ünnepeljük, az utóbbi években immár hagyományossá vált traktoros-napot. Ünnepeljük és szeretettel köszöntjük állami gazdaságaink, gépállomásaink s termelőszövetkezeteink egybesereglett traktoristáit. E traktoros-nap azonban nemcsak az ünneplés, hanem a számvetés nap ja is. Traktoristáink önmaguk előtt vessenek számot, gondolják át, vajon az elmúlt év alatt munkájukkal, magatartásukkal, hogyan segítették elő a magasabb termésért folytatott harcot. Vajon felhasználták és kihasználták e azokat a lehetőségeket, melyek elvégzett munkájuk minőségét javították, a munka önköltségét csökkentették. A rájuk bízott gépek és más munkaeszközöket úgy gondozták és ápolták-e. mint saját s a dolgozó nép, s a dolgozó nép államának tulajdonát. Vajon mit tettek, s a jövő évben még inkább mit fognak tenni, hogy az az állami gazdaság, termelőszövetkezet, vagy csoport, melyben dolgozni fognak, mindinkább példamutatóan gazdálkodjon, s az a gépállomás, melyen dolgoznak, ténylegesen a mezőgazdaság szocialista építésének előretolt bástyájává váljon. VÉLEMÉNYEM SZERINT • számvetés nélkül ez ünnepnap formálissá válna, és nem segítené elő, hogy traktoristáink azt a szeretetet és megbecsülést, amely pártunk és államunk részéről feléjük sugárzik, a jövőben még inkább kiérdemeljék. De e nap az ünneplés mellett legyen számvetés az állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek vezetői részére is. Vajon ők az emberről való gondoskodással* intézkedéseikkel, a felmerülő akadályok elhárításával, hogyan segítették elő, hogy traktoristáink munkáidnak alapfeltétele, zavartalan menete mindenkor biztosítva legyen, s hogy a jövőben hogyan fognak az eddigieknél még hathatósabb segítséget nyújtani számukra. E nap nemcsak ünneplés, hanem emlékezés és számvetés is legyen, október 23-ika s az azt követő napok és hetek eseményeivel kapcsolatban. Amikor az ellenforradalom szennyes áradata a falvakat is elárasztotta a megsemmisítés veszélye fenyegette a falun a mezőgazdaságban 12 év nehéz harcain keresztül megvalósított eredményeket és szocialista vívmányokat. Amikor olyan kísérteties közelségbe került hogy ez az ország újra a grófok, a bárók, a gyárosok, a bankárok, a szolgabírók és kulákok hazájává, a szadista kegyetlenséggel legyilkolt igaz hazafiak tíz és százezreinek tömegsírjává, a S millió koldusok börtönévé változzon át. E SZÁMVETÉS igen pozitiven értékelhető. Traktoristáink dönh5 többsége e válságos napokban és hetekben is jól vizsgázott. Az ellenforradalom szennyes áradatának nem sikerült az őszi mezőgazdasági munkát megakadályozni, az életet a falun megbénítani. A határban mindenütt dúsan ringó búzatáblákon, egyéb kalászosokon és kapásnövényeken gyönyörködhetnek a szemek. Ez becsületes traktorisi in Imák is jelentős érdeme, akik az ellenforradalom válságos napjaiban s az azt követő hosszú heteken keresztül. — amikor az országot a termelés teljes megbénulásának veszélye fenyegette, — helytálltak. Gépeik dübörgése az élet ritmusát képezte a bábeli zűrzavarban. Azok a barázdák, melyeket traktoraikkal felszántottak, nemcsak az elvetett magvak fejlődésének alapfeltételeit teremtették meg, hanem felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak gazdasági életünk konszolidálásához is. Ahhoz, hogy ez évben, és a jövőben kenyerünk és más mezőgazdasági terményünk lehessen. KÖSZÖNET és elismerés ezért hős traktoristáinknak s mindazoknak, kik e munkájukat elősegítették. Ez ünnepnap traktoristáink seregszemléje, egyben uj harcok, uj feladatok kiindulása is legyen. A rendkívül csapadékos időjárás igen kedvezőtlenül befolyásolta a növényápolást. Több helyen — egyes növényféleségeknek, — még az első kapálása sem történt meg. Ez akadályozza a növények fejlődését, s bármilyen kedvező időjárás esetén is, a terméseredményekre súlyosan hat vissza. Induljon meg tehát, ahol csak erre szükség van, a gépi növényápolás. Mire az aratás megkezdődik, minden kapásnövény megfelelően legyen megkapálva. Mindössze néhány hét választ el bennünket az aratás és cséplés munkájától. Kalászosaink eddigi fejlődése azt mutatja, hogy a szorgalmas munkának meglesz a jutalma; bő termés ígérkezik. De a legszebb reményeket is tönkre teheti, megsemmitheti az elemi csapás. S ez a veszély csak növekszik, ha a betakarítási munka elhúzódik, Ezzel nagymértékben fokozódik a szemveszteség, a szempergés is. E veszély fennáll a cséplés elhúzódásánál is. A felületesen javított és nem szakszerűen beállított gép nemcsak akadályozza a munka gyors és biztos ütemét, hanem igen nagy szemveszteséget idéz elő mind az aratásnál, mind a cséplésnél. Termelőszövetkezeteinknek, egyénileg dolgozó parasztságunknak, s az egész országnak, minden szem gabonára szüksége van. Traktoristáink, a gépjavító brigádok úgy készüljenek fel e nagy munkára, hogy amit — az ellenforradalom ellen folytatott súlyos harcok idején —, a mezőgazdaságban hősies munkával végeztek, azt most eredményesen be is takaríthassuk. AZ MSZMP Megyei Intézőbizottsága. s a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága további sikereket, jó mulatást és jó munkát kíván szeretett traktoristáinknak. Falvétel az álfán?! lüzoltosághcz! Értesítjük a megye lakosságát, hogy tűzoltói állás betöltésére — Szolnok megye területére — pályázatot hirdetünk. Feltételek a következők: jelentkezhetnek azok a fiatalok, akik katonai szolgálatot már teljesítettek, legalább hat elemi iskolát végeztek, 165 cm-nél nem alacsonyabbak és 30-ik életévüket még töltötték be. A jelentkezők orvosi vizsgálaton esnek át. felvétel esetén mint újonc tűzoltónak 1180,— Ft havi illetményt biztosítunk, ezenkívül családi- és korpótlékot is a vonatkozó rendelet szerint, tovább úgy felső, mint alsóruhával látjuk el az elvtársakat. Jelentkezni lehet a járási székhelyeken lévő tűzoltó alosztályparancsnokságokon, illetve tűzrendészeti kirendeltségek vezetőinél; i TI. fokú tűzrendészeti hatóság , Szolnok Őszinte ~ | egy év után 11 Talán éppen ma van egy esztendeje annak, hogy hoszszú-hosszú levelet írtam a Szolnok megyei Néplap Szerkesztőségének. Nein cikket, nem tudósítást — csak levelet, őszintét. Jól esett akkor sok mindenről írni, elmondani soksok felgyűlt gondolatot, érzést, mintha beszélgetnénk. S külön megkértem akkor a szerkesztőséget, levelemet ne közöljék, ne írjanak róla. Nem, mintha titkok lettek volna benne. Csak talán egy adag keserűség, egy kis peszszimizmus. Abbam. az időben divattá vált „kritikát gyakorolni.” Én is azt tettem. De nekem fájtak a hibák, ezért akartam ösztönösen kerülni a nyilvánosságot. S most egy súlyos év távlatából visszatekintve, úgy érzem, igazam volt. Igazam volt a hibák megítélésében, de abban is, hogy kerültem a nyilvánosságot. Gondoljunk csak októberre! Hány hibát kiáltottak ki bűnnek, azok, akik a hibáknak örültek. Hányán vadásztak örömteli izgalommal abban az időben a sajtóban, rádióban napvilágot látó bírálatokra, hogy alkalomadtán összegyűjtve, megtévesztett emberek szeme közé dobva, bűnösnek kiáltsák ki egész társadalmi rendszerünket. Persze — mondhatjuk — könnyű most így beszélni. Válóban így van. Akkor, azon az emlékezetes tavalyi nyáron minden össze volt zavarodva, s a legfelsőbb vezetés ellentétei, határozatlansága miatt nekünk népünkért, pártunkért aggódó egyszerű millióknak időnként már csak ösztöneink súghatták, hogy mi a helyes. Most már lassan kitisztul minden Nemrégen még azon vitáztunk, hogy mi a fontosabb: a múlt tanulságait értékelni, vagy mérlegelni a jövőt. Ma a különben is egy elvi síkon álló két vitázó tábor már találkozott. Múltat s jövőt igazságos mérlegre téve, becsületes szándékkal kell az egyensúlyt megkeresni. S most egy év után újra őszinte levelet akarok írni. De most nem kérem, hogy hallgassanak róla. i Kezdem talán a gyerekekkel. Ök furcsák voltak, mikor november végén — október 20-a óta először — találkoztam velük. Október 28-án Csehszlovákiában egy távoli városban azt kérdezték tőlem a munkások: — Milyen nevelésben részesültek az iskolások az elmúlt 10 esztendő alatt Magyarországon? — Szocialista nevelésben — vágtam rá azonnal, s magam is megdöbbentem, mikor kimondtam. ■— Akikor miért véreznek az ellenforradalom oldalán? Miért van kezeikben fegyver, miért fekszenek a. kórházakban és temetőkben? Barátságosan, szívből jött a kérdés, de éles volt, fájó és könyörtelen. Szemeim a múltra tévedtek, évek futottak el előttem, gyermekarcók, nevetések, vörös nyakkendők hullámzó sora.. s —■ Hiszek a magyar ifjúságban — csőik ennyit tudtam mondani. ... S a gyerekek furcsák voltak november 20-án... Kicsit kiábrándultak, kicsit vágyások, egy kicsit öregek és nagyon-nagyon figyelők, ók akkor mérlegeltek, hiszen ez az időszak a nagyok, a felnőttek vizsgája volt. Zavarosan gondolkoztak az eseményekről még sokáig. (És miért követelnénk nagyobb tisztánlátást tőlük, mint az átlag felnőtt emberektől — vagy épen önmagunktól?) De lelkesen, örömmel fogadták az első határozott lépéseket, intézkedéseket. A két VII, osztályban a dolgozatok 75 százaléka tanúskodik arról, hogy milyen örömöt okozott február elején Kapocsi igazgató bácsi, mikor a régi csapatgárdistákat összehívta és az úttörőcsapat újjáélesztéséről beszélt nekik. — S március 15-én már vörös nyakkendős úttörők sorfala előtt szökkent magasba a csapatzászló. Sorban jöttek az ünnepségek és hétköznapok. Úttörőcsapatunk él. Beszéljek arról, hogyan készüli a két szakkör vasárnapi nagy előadására? Saját dramatizálásban, saját rendezésben, saját díszlet- és jelmeztervek alapján kerül előadásra „Az egri csíllagöku, ..Szép Ilonka1’, „Pétiké’' — és Bencsik Ilonka VITT. osztályos tanuló „A tizenkét elvarázsolt tündérlány'’ című mesejátéka. — Egyszerű szavaikkal ennyi boldogságról írni nem lehet. Beszéljek az irodalmi szakkör „Úttörő Híradó"-járói, amit a községi tanács segítségével 150 példányban jelentetett meg a csapat? — Lehet-e örömöt szavakkal mérni? Beszéljek arról n kirándulásról, amit a múlt héten a IV. osztályos Oroszlán és Tulirán Örs rendezett a Szigetbe? Mosolyogva állt meg mindenki az utcán, mikor a hatalmas pmlacsintasv4őkkel felszerelt kisfiúkat, kislányokat meglátta. Mert palacsintát sütöttek ám, önállóan, vagyis a két VII. osztályos őrsvezető segítségével. (Én ugyan nem ettem belőle, de Juhász tanáméni, csapatvezető, akit megkínáltak, azt mondja, nagyon finom volt). Beszéljek a nyári tervekről? Már hosszúra is nyúlik levelem, úgy érzem, beszélni kell róla. Ott kell kezdenem, hogy amikor októberben Csehszlovákiában jártam, a Vili. osztályom ajándékokat küldött általam a lownyi 2. sz. iskola VIII. osztályos pionírjainak. Az ajándékra szép csomag jött válaszul. Ajándékból levelezés, levelezésből barátság, barátságból meghívás született. A nevelők, szülők és gyerekek nagyot és merészet gondoltak: a nyáron Csehszlovákiába me ivünk nyarain,! —■ A terv most járja a hivatalos utakat, s ha sikerül, — Bratislava, Prága, Karlovy-Vari, hounw felé negyven úttörő fog a nyáron elindulni, hogy egy életre szóló élménnyel térjen 2 hét múlva vissza. (S ha most nem sikerül, akkor jövőre!) És itt most már arról kell beszélnem, hogy jut egymáshoz egyre közelebb, hogyan kapcsolódik egyre szorosabban a nagy vihar után a társadalom és az iskola, a szülők és a nevelők. Ez a kapcsolat nem frázis többé nálunk, mint volt igen gyakran a múltban, hanem tettekben mutatkozó valóság. Nyaralni akarnak a gyerekek? Ehhez sokminden kell! Pénz is, meg sátor. A földművesszövetkezet gyorsan határozott. 10.000 forintot ajánlott fel a nyári táborozáshoz sátrak vásárlására. — Ebből a mi iskolánknak jutott két nagy és két kisebb sátor. De kapott a községben minden úttörő csapat. A szülői munkaközösség sem pihent ám! Mennyi áldozatos munkával járult hozzá a klubnap, a majális rendezéséhez, hogy 6500 forint tiszta jövedelmet számolhassunk el az úttörők javára. Van egy nagyon szép példánk a társadalmi fele’ősségtudatra, segítőkészségre is. Szöszke kis tanítványom, Zagyi Juliska nagyon szeretett volna tovább tanulni. Pedig nem volt mindig jótanuló. Hatan vannak testvérek, ő a legnagyobb. — S ahogy érkeztek a kicsik. — úgy nehezedett egyre több gond az ő gyenge vál’aira. Bizony VII. osztályban év elején sokat hiányzott és az első negyedévkor bukásra állt. De nem hagytuk magára. A közösség QL&i izemmel ns Ipari Vásárról Amióta megnyitotta kapuit Budapesten az Ipari Vásár, nap mint nap valóságos emberáradat hömpölyög á pavilonok között. Ez érthető is, hiszen férfinak, nőnek, gyermeknek egyaránt élményt, szórakozást jelent a vásár megtekintése. Annyi ott a látnivaló, hogy az egész újság kevés lenne annak felsorolására. Nem is próbálkozom ezzel, hanem inkább arról írok, ami főleg az aszszonyokat, lányokat érdekli. A legtöbb nőben benne él a vágy, hogy otthonát minél szebbé, barátságosabbá tegye. Ami ehhez szükséges, azt a '’ásáron mind meg ieheíett kapni. Természetesen csak akkor, ha az illető megfelelő mennyiségű pénzmaggal rendelkezett. S hogy nem mindenki volt pénzszűkében, arra bizonyíték az, hogy már az első napon a szebbnél szebb hálószoba bútorokon ott volt a felirat: ,,Minden darab eladva". Ha már a bútornál tartunk, meg kell mondani, hogy a bútorgyárak és az asztalos kisiparosok kitettek magukért. A különböző igényekre gondolva az ízléses, szép barokk bútortól kezdve a modern fémbútorig, mindent felhalmoztak a pavilonokban. Lehetett válogatni kinek milyen tetszett, vagy menynyire futotta a pénze. A lakás díszítéséhez szükséges szőnyegek, függönyök, csipketerítők és dísztárgyak i9 bő választékban álltak a vásárlók rendelkezésére. S ha valakinek nem is volt vásárlási szándéka, sokáig elgyönyörködött az ipar és a népművészet remekeiben. A gyönyörű perzsa, torontáli és más szőnyegekben, vertcsioke térítőkben, matyóhímzéses díszpárnákban stb. A világhírű mezőtúri Badár-féle vázák, dísztárgyak is vonzották a látogatókat. Sétáljunk tovább s nézzük meg, milyen konyhai felszerelések, háztartási cikkek között válogathattak az asszonyok. Konyhabútorok különböző színben és típusban gyönyörködtették a látogatókat. Az egyik pavilon körül különösen nagy volt a tolongás. S főleg asszonyok nézgelődtek, beszélgettek arról: „de jó is lenne, ha már a konyhámban látnám ezt a gépet”. A mosógépről, legtöbb családanya álmáról volt Itt szó. Kettő-nyolc és több kilogram ruha mosására alkalmas gépek sorakoztak a pavilonban. Hu b acsavaró készülékkel. vagy anélkül. Máshol piros, vagy virágos zománcos fazekak. lábasok, tálak és bögrék fájdították a női nem szívét. Hogy miért mondom ezt, azért, mert e fontos háztartási cikkeket ott nem árusították, viszont sokszor az üzletekben is hiába keresi a vásárló. Régi panasz az, hogy nincs lavór. Őszintén szólva az Ipari Vásáron is csak egy pavilonban láttam belőle párat. De reméljük, az illetékes szervek megszívlelik az asszonyok panaszát és gondoskodnak árról, hogy több lavór jusson az üzletekbe. Még néhány szót a műanyagról készült cikkeikről. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy mennyi csodálója volt az ízlésesen kiállított neylon fehérneműeknek. a neylonfoól, perionból és más műanyagból készült tárgyaknak. Láttunk bakelitből csészéket, poharakat, műanyagból gyermekfürdőkádat stb. Nagy keletje volt a szintén műanyagból készült piros és kék fehérpettyes labdáknak, más gyermekjátékoknak is. Az itt felsoroltak csak piciny töredékét képezik a vásáron látottaknak. Nem írtam a divatbemutatóról. a cipőipar remekeiről. textilanvagokról, a konfekcló.par által készített ruhákról, öltönyökről. De az írás nem is pótolhatja azt az. élményt, amit a vásár megtekintése nyújtott. Nagy Kati ’segített neki, koehj eí*i**= nyerje önbizalmát, $ Juliskm az úttörőknek, megfogadta, hogy p.oyes tanulmányi eredményét félévre közepesre jaivítja. Hihetetlen akaraterővel győzte la az akadályokat, nehézségeket, s úttörő szavát megtartotta mind a mai napig. (Sőt most a Vili. osztályban év végére még a négyestől sem sok választja el.) Aztán felébredt benne a vágy: tovább, tovább, tanulni! Fel is vették a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikumba. S az öröm bánattá változott. 200 forintot kell fizetni havonta! Édesapja a Lenin Tsz tagja, de hogy vegyen el enV' nyi pénzt havonta erre az egy gyermekére, mikor odahaza még öt kicsi van, meg beteges asszony. — Juliska úgy érezte, összetört az egész élete. S ezután úgy történt minden. mint a mesében. Pár lépésre van a telefon, a Lenin Tsz irodájában, felveszik a kagylót. Az elnök beszél. Néhány szót szól az iskolaigazgató, s jön a nemremélt válasz, ami ebben a pillanatban egy élet sorsát dönti el: „Vállaljuk! Csak ígérje meg, hogy jól fog tanulni!’’ Hogy szaladt Juliska a postára, hogy express feladja a könnyekkel áztatott lapot: megy az ősszel Törökszentmiklósra Hát nem gyönyörű ez? S hogy jól fog-e tanulnt? Én hiszek Juliskában! Ez a levelem most talán még a tavalyinál is hosszabb. De az örömök és a közelmúlt szép emlékei nem hagyják vihenni toliamat. Írni kell még a pedagógus napról is. Eveken át keserítette meg szájunk ízét az a tudat, hogy valahogy egy kicsit mi ünnepeltük magunkat ezen a napon. Most nélkülünk, nagy titokban folyt az előlcészülét, s szívet melengető, mondhatni ■"aládias légkörben ünnepeltek együtt a társadalmi szervek és a pedagógusok. Nem annyira a finom vacsora (pedig Erdei bácsi talán még soha nem remekelt úgy pörkölttel, mint most), — a sok-sok kedves köszöntő és virág — mint a barátságos szíves szó és meleg tekintet adta meg ennek as esetnek az ízét. S most, hogy így csokorba szedtem mindennapi életünk kedves örömvirágait, valami széppel szeretném befejezni levelem. Nem tudom, mi van most Kónya Lajossal (s ez hiba, hogy irodalmunk jelenlegi helyzetéről még mi, irodalomszakos tanárok sem vagyunk kellőkérmen tájékoztatva), de szívemből az ő sorai tolakodnak levelem végére összefoglalásként: „Ó fejlődés, ó szépülő világi Ó forradalmi demokrácia...’* KISLAK1 GYULANE tanárnő, Tiszaföldvár; Megkezdik a tömlő nélküli gumiabroncsok gyártását A gumiipari központ kutató laboratóriumában már hosszabb ideje foglalkoznak a tömlő nélküli gumiabroncsok gyártásával. Az uj gumiabroncs forradalmasítja az egész autógumi gyártást. Előnye, hogy durdefekt mentes, használata tehát nagymértékben csökkenti a baleseteket. Javítása — megfelelő felszereléssel *— az eddiginél sokkal egyszerűbb. A kutató intézet az első ilyen abroncsokat már elkészítette és a próbákat is elvégezte. Az eső próbaút alkalmával Székesfehérvárott több szöget vertek a gumiabroncsba és a gépkocsi így is deiektmentesen jött vissza Budapestre. A szögek kihúzásakor kaucsuk oldattal lehet eltömíteni a sérült helyet. Az eddigi kísérletek teljes mértékben beváltak, s már mintegy száz taxit is elláttak ilyen abronccsal. A taxik mind ezideig defektmentesen közlekednek. A próbagyártás kielégítő eredményei alapján az év második felében megkezdik az uj magyar gumiabroncsok nagyüzemi gyártását. (MTD.. I
