Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-30 / 152. szám

BUS! VINCE'.

f f

H

osszas vita után az együttmaradás mellett döntött a Szabadság tsz közgyűlése, öt tag lépett ki csupán, s négyen olyanok, akiknek már tavaly is kifelé állt a szekerük rudja. Értük tehát nem kár, legalább kevesebb lett a bajkeverő. Hanem az ötödik, az idős Gonda Károly, annál inkább veszteség a szövetkezetnek. Szorgalmast akkurátus öregember Károly bácsi. Hét határban sincs őnála jobb birkatenyésztő. “ Száz anyától százhuszonhét bá-ányi választott el ötvenöt*

varra vánszorgott bánatosan. A hűvös széltől kijózanodott valamennyire. Bár tapasztalata szerint a dicséretokozta bódulat nehezebben száll ki az ember fejéből; mint a kadargőz, a dáridót követő napon. Egy darabig tűnődve járkált

ben, az idén pedig százharminckettőt. Es a gyapjuhozam, az se éppen kutya, birkánként négy és fél kiló. =a Ilyen juhászt szélnek ereszteni, csak úgy egyszerűen, helyrehozhatatlan bűn lenne, re Mentek is hozzá a marasztalók, egyik a másik után, jó két napig nem hült ki az ajtókilincs Gondáéknál, De nem hiába volt vcjntag dereka Gondának, hajlíthatalan maradti akár az öntött vasoszlop, Hagyják őt békében, —s megcsömörlött ő már a közöstől, hatvannak tűnt az a hat esztendőin Harmadnap már nem akadt az öregnek látogatója. Hadd menjen, ha mindenáron menni akarj a kutya se szagol utána. Kerül még itt juhokhoz értő tag, nem is egy-ket‘ő. Nincs értelme Gonda előtt unnyit hajbókolni s t

Hej, pedig, de jólesett neki a rimánkodás. Egyebet se hallani napokig, csak dicséretet, magasztalást, s ígéretet nyakra-főre *— jó érzés ez kimondhatatlanul. Megnő tőle az atyafi, óriássá izmosodíkj felrepül a fellegekbe, s ajkbiggyesztve néz le onnan a törpék hadára. Sőt le is kiáltj parancsolólag: kitátani a máié f adót, tehetetlen népség! Tulharsogni a vihart, orkánt és mennydörgést, hogy nincs Gondánál különb juhász e kerek világon!

Ilyenformán elmélkedett Károly bácsi, s miután estig se jött újabb látogató, felcihelődött fekhelyéről és az udle s fel a vén éperfa szómszédságában.

Kilépjen? Maradjon?

Ha kilép, mi lesz a gyönyörű juhnyájjal? Tönkreteszik a hozzá nem értők i 5 i Meg aztán, mégse volt itt annyira kibírhatatlan. Szép kis házat, vadonatúj szobabútort, nagy rádiót és asztali

Szóval vitték azért a közösben valamire. Es ha közbe nem jön ez a felfordulás, ez az ellenforradalom, vagy mifene, akkor tán még többre is viszik. Dehát közbejött, úristent a kitalálójába i -.: Akárhogy is okoskodik most az emberj baj lesz abból mindenképen. Mert ha innen elmegy, gürcölhet majd azon a hat holdon, kora hajnaltól vakulásig. Méghozzá csepp énként potyog a haszon is, ha potyog egyáltalán. Hiszen a hatvannégy esztendő, az bizony hatvannégy esztendő. Elernyedt karizmok, könnyen fájduló derék, nehézmozgásu lábak tanúskodnak az évek súlyáról

A csoportban persze más a helyzet. Segítik ott az idősebbet, jóindulatulag -. De ha visszamarad, akkor meg amazok koppintanak az orrára, , , Megmondta Hörömpő, a hajdani kilencven holdas: Lehullott a vöröscsvllag, öreg Gonda. Észnél legyél hé, azt tanácsolom. A csendőrök nem kukoricádnak -. % t Hát igen, egyedül csak ez segíthet mostan, az észnélmaradáSi Vagyis hát: ki a közösből minél hamarább,

Gonda Károly támolyogva indult neki az országút hosszának; Hirtelen melege lett. Hátgerincén ízzadtságcseppek kúsztak lefelé, mint apró, nyulótestü bogarak. Torka kiszáradt, tüdeje zihálva kapkodott levegő után. Mennyire lehet még? Az istenit annak a kocsmának! Agyongyötri az embert a szomjúság. Végre, j > végre ott sárgállik a lámpafény. Egy-két perc mindössze és Iszik, iszik, akár a kefekötő, Fene ezt a búval teremtett világot!

Borillattal keveredett pálinkaszag csapta orron a kocsmában. Hunyorogva tekintett körüli Az asztalnál ketten iszogattak. Közismert alak mindegyikük. A nyurga Szürszabó betörésért ült már vagy öt ízben» s valamikor melldöngetve vallotta magát nyilasnak. Az a köpcös, az a tükörsima koponyáju, az pedig

IRODALOM

Zalaváry László: f

GYÖTRŐDÉS

Halott-sápadten fekszik az ágyon, s hog ynyög! — a rozzant ágy nyekereg belé, izzad, fázik és tüzel a bőre, és megtört az arca, mint a Krisztusé.

Segítenék: kérdem, mi lelte — csak felém fordítja fátyolos szemét; orvosért szaladnék — bágyadtan legyint. •, i — rátette a halál mind a két kezét.

Eddig tart hát, barátom, az élet, és így kell átbukni a megírt végzeten? így gyötrő érzés elmenni innen, mikor a Kaszás int: „Készülj, jössz velem!”?

Gyászos rémülettel nézem az arcát. —

Pedig ő volt egykor a legelső legény!: s i Ágyához állok — már ajka mozog csak: egy nevet súg — értem! — szerelmes szegény!

Nem csoda, hogyha elfeledtem: én is feküdtem így, mint a sárga holt, valaha::5 régen..! — már alig dereng fel: szerelmes voltam. (— Úgy — fél éve volt!)

K. TÓTH LENKE

Bolhából elefánt

Mi az, amit a lapokban Elvezettel olvas ki-ki?

Férfi, nő a-házassági Rovatokat böngészi ki. Házassági hirdetések Nem vezetnek mindig nászra, De a bennük rejlő témát Minden író kihasználja.

Az íróknak kamatozik A hirdető néni, bácsi ,, i A hirdetés: apró, — ámde Irodalma: — óriási!

Birka-öröm

Divatos a gyapjuholmi,

Egy kardigán ára cirka Négyszáz forint, — nem csoda, ha

Rettentő felvág a birka. Hetykén mondja a tehénnek. Míg a réten fűvet gusztál:

— Csak a húsom, bőröm magyar,

De a gyapjam, az — ausztrál!

PUfCÍMG » „Mondjuk meg az elvtársak felé”

R8H«HBaB8C«*l J ~

A köznapi beszédben rendkívüli népszerűségre tett szert a felé sző. Áz irodalmi nyelvben hely- és időhatározói értelemben használjuk. (A helyhatározó a mondatnak az a része, amely „hol? hova? honnan?” kérdésre, időhatár ózó, amely „mikor? meddig? mióta? kérdésre felel, „Az erdő felé ment az imént’4 —*

„Felénk se nézel.” •— „Gyere el este felé.” stb. A közbeszédben ennél lényegesen tágabb értelmet kapott. Főként részeshatározói értelemben használják. ( Kinek, minek?” kérdésre felelő mondatrész. (A -nak, -nek rag helyére lép ilyen mondatokban: „Egy dolgot szeretnék megmondani L. elvtárs felé” — azaz „L elvtársnak.*’ Vagy elvtársakat javasoltak a gyáregységi pártszervezet felé,” Nem: valakinek teszünk javaslatot.

Alkalmanként a legkülönbözőbb ragok és névutök helyett találkozunk a felé-vei. „Nagy fellendülés mutatkozik valami felé” — valószínűleg ahelyett, hogy „a szakszervezet munkájában,' „L. elvtárs közölje az igazgatóság felé” r— mondotta valaki, ahelyett, hogy „az igazgatósággal." „Érdék lődött-e már G. A: félé,'* — ahelyett, hogy „Érdeklődött-e már G. A.-nál.‘’ (u; o.) „A pártonkívüli elvtársak felé is népszerűsíteni kell.-.—• ahelyett, hogy „a pártonkí vüli elvtársak között.”

Ebben az esetben is az történt, hogy a felé névutó kiszorít egy csomó más nyelvi eszközt, a -nak, -nek, -ra, -re ragokat és máso kát, s ezzel gyakran határozatlanná, bizonytalanná teszi a mondanivalót.

tooooooooo©oooocooooooooooG©oooocooooooooccoc>ooo<xoooooooo^^ 0eeeo

tűzhelyet, sok ruhát és lábbelit vettek az utóbbi években. Jóltejelő tehenük van, anyakocájuk kettő is, süldőjük meg tizennégy darab; i >

Hörömpő Bálint. Mögöttük a szerecsenképű Csitri Jóska nyekergeti hegedűjét. Szeméből alázatosság árad. Gallérból kinyúló vékony nyaka, a

tetején vigyorgó ábrázattal, akár a szárára állított lopótök, imbolyog a sűrű dohányfüstben. Még a színe is ahhoz hasonló. Alul sötétbarna, fölül fekete-sárga. A negyedik, a duplatokájú kocsmáros, becses nevén Cibere Matyi, a pultra könyökölve ásítozik.

— Három decit! — szólt oda a kocsmárosnak Gonda,

—• Ne apaszd a zsebed tartalmát, öreg fiú — fordult hátra Hörömpő Bálint. — Matyi, hozzál egy litert Gondának. Az én kontómra.

— Az enyémre meg egy másikat = kiáltott Szürszabó.

HátrahökSlt Gonda Károly, mint akinek nincs ínyére a kínálás. Szerette biz ö a jó italt, amióta nem kell rágni. Esténként, vacsora után •— de még inkább ünnepek alkalmával, meghitt barátok között, igencsak Ízlik a szőlőlé. Kortyolgatják a pohár tartalmát, s amikor már bizseregni kezd a nyelvük, meg indul a nótázás is. Jó magyar szokás az ilyesmi, állítólag már Árpád hadában is kedvelték a ködmönös pásztorok : i !

De Hörömpő-félékkel sose ivott egy asztalnál Gonda Károly. Negyvenöt előtt azért nem, mert akkor még ők nem komáztak a napszámossal, — azóta meg velük nem komázik az egykori napszámos.

— Jöjjön már közelebb, a kutyaistenit! — intett a fejéjével Szürszabó, s hozzáfűzte gúnyosan röhögve: — Teteti itt magát, akár a szűzlány.

Úgyis van, mint a szűz kislány, aki száz bakának volt már a babája vigyorgott

Hörömpő.

Károly bácsi elvörösödött. Kinek nézik ezek az embert? Potyalesönek? Kulákoktól

bort kunyerálónak? * Urak előtt kétrét görnyedő éhenkórásznak?

Semmirevaló bitang fajzati

Élhettek ti akár ezer esztendeig. De az öreg Gonda becsületét, azt egy vagon kincsért se tudjátok megvásárolni.

Megfordult, kitárta az ajtót, aztán becsapta, hogy csak úgy recsegett minden

eresztékében, Egyenesen^ a traktorszántáson keresztül vágott neki a tanyaközpontnak. Csizmájára nedves föld tapadt, s lefékezte sietős lépését. Nem bosszankodott miatta. Hiszen a jónak a jele az is. Ragaszkodik hozzá a föld, hívja, csalogatja visszafelé, a kétezerholdas termelőszövetkezetbe. ö pedig megy, megy most már szaporán, hívás nélkül is. Ha ugyan visszafogadják. 111

Az irodában restelkedve nyújtott kezet az elnöknek: rm itt volnék, Sándor ,,; Visszatértem s; -t Hozzátok, » t

arga Sándor mosolyog“ va szorított kezet az öreg juhásszal. Aztán elindultak a juhhodály felé, az akolbán kérődző birkanyájhoz. A kapu felől Göndör kocogott elébük, a tegnap elzavart fekete puli. Vinnyogva, örvendezve ugrálta körül gazdáját. Gonda lehajolt, kérges tenyere bocsánatkérőleg simult a hűséges pajtás bozontos fejére.

SZURMAY ERNŐ:

Közelebb az élethez

A Szovjet írószövetség vezetőségének májusi üléséről

KÖZEL MÁSFÉL HÓNAPJA már, hogy a Szovjet írószövetség vezetőségének harmadik teljes ülése többnapos vita után befejeződött. Talán szerénytelenségnek tűnik, hogy éppen egy vidéki napilap irodalmi rovatában emlékezünk meg erről az eseményről, de úgy érezzük, rovatunk indulásakor tett ígéretünknek teszünk eleget, amikor tájékoztatjuk olvasóinkat arról is, ami az irodalom döntő kérdéseiben országunk határain tül történik;

A Szovjet írószövetség vezetőségi ülésének eseményeiről azonban nemcsak a tájékoztatás kedvéért számolunk be. A Szovjet irodalom alkotásainak kritika nélküli állandó példaképül állítása miatt az ötvenes évek elején szinte szólammá kapott a szovjet irodalom vezető szerepéről leírt igaz szó is. Ugyanakkor a közelmúltban nyűt támadás indult legolvasottabb folyóirataink hasábjain a szocialista irodalom alkotó módszere: a szocialista realizmus ellen, s előbb burkoltan, majd az ellenforradalom napjaiban nyíltan is megindult a törekvés az irodalom pártosságának s a párt irányító szerepének tagadéira, A szélesebb demokrácia hangoztatása a revíziómzmus újjászületését, a teljes írói szabadság követelése pedig az ellenforradalom eszmei előkészítését eredményezte; A Szovjet írószövetség vezetőségi ülése éppen ezeket a kérdéseket vitatta meg, mivel e jelenségek ott is felmerülték az elmúlt év irodalmi termésében. Nem érdektelen tehát némi képet kapni arról, hogyan vélekednek a szocializmus országának írói ezekről a problémákról;

A XX; Kongresszus óta eltelt bő esztendő irodalmának mérlegét állította fel az írószövetség titkársága által kidolgozott beszámoló „A szovjet irodalom XX. Kongresszus utáni fejlődésének néhány kérdése“ címmel. A beszámoló feletti vitát A. Szurkov bevezetője nyitotta meg. Rámutatott, hogy a XX; Kongresszus határozatainak megvalósítása a soknemzetiségű szovjet állam növekvő erkölcsi-politikai egységének, a párt és a kormány iránti bizalomnak a jegyében indult meg. Ez a légkör szabta meg a szovjet irodaiam előtt álló feladatokat. Vitaindító szavai végén arra a megkülönböztetett figyelemre utalt, amelylyél a párt és ve^stöi a szovjet irodalom

fejlődését (követik. Ez a figyelem arra ösztönzi az irodalom művelőit, hogy erejük megfesztíésével küzdjenek az ideológiai munka színvonalának emeléséért, a kommunista építés nagy terveinek megvalósításáért;

AZ ÜLÉS ELÉ VITÁRA bocsátott titkári" jelentés a szovjet irodaiam jelenlegi helyzetének elemzésével kezdődik, majd megjelöli az irodalom előtt álló föladatokat. A jelentés hangsúlyozza a Kommunista Párt gyümölcsöző befolyását az egész értelmiség s ezen belül az írók alkotó munkásságára. A pártirányítás előnyeit és ösztönző erejét a szovjet írók többsége világosan látja; A szovjet irodalom 40 éves fejlődésének útja ezerféle módon bizonyítja ennek a vezetésnek a szükségességét. Példaként utal a jelentés a háború utáni első évekre, amikor a bomlás és eszmei tévelygés jelei mutatkoztak az ideológiai tevékenység egyes területein, amelyeknek a leküzdésében a párt Központi Bizottságának határozatai segítettek;

A jelentés középpontjában az irodalom fejlődésének néhány, az utóbbi időben felvetődött problémája áll. Mi jellemzi a szovjet irodalom mai állapotát? A XX; Kongresszus óta feszült, nem egyszer éles harc folyik az eszmei-művészi színvonlai emeléséért. A jelen problémái egyre nagyobb helyet foglalnak el az irodalomban, még az eddig szívesen múltba forduló baráti népéknek az irodalmában is. Megelégedéssel állapítja meg a jelentés, hogy nőtt az irodalom kommunista eszmeisége,

a műveket a szocialista építés pátosza hatja át. Ezzel párhuzamosan élesedett a kritika a szocializmus ügyével szembenálló erők és jelenségek iránt. Ugyanakkor felszínre kerültek a kommunizmus felé haladó szovjet társadalom legégetőbb problémái is. Az új művek jórésze az építő és harcos szovjet ember ábrázolása során hűen mutatja be a felmerülő akadályokat is. Egyre érezhetőbb a törekvés a nép életének sokoldalú ábrázolására, a nehézségek, az árnyoldalak igaz feltárására. E művek közöl Solohov: Embersors c. elbeszélésének (amelyet a 'Tiszavidék éppen most közöl folytatásokban), elvi jelentősége van.

A KÖZELMÚLT PRÓZÁJA, költészete és drámaírása egyaránt igyekszik a mai élet bonyolult összefüggéseit, döntő konfliktusait hűen bemutatni. A jelentés bírálja azokat a műveket, amelyek az élet súlyos konfliktusait érintik ugyan, de komoly eszmei hibába esnek a szovjet valóság egyoldalú ábrázolásával. Legélesebben mutatja e hibát Dugyincev: Nemcsak kenyérrel c. regénye. De kijut a bírálatból Granyin: Egyéni vélemény c; elbeszélésének, Kirszánon: A hét napjai c. elbeszélő költeményének, Jasin novelláinak és Aliger verseinek is.

Az irodalmi kritika és az irodalommdomány kérdéseiről szólva a jelentés legfontosabbnak a szocialista realizmus problémáinak felvetését és kidolgozását tartja. Annál is inkább lényeges kérdés ez, travel a reakciós polgári sajtó egyre-másra

/

t

i

t

%