Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-23 / 146. szám

Dankő Pista a Szigligeti Színházban íc4ki emk fiit, mindenki Ott iS|j¥ß!t A Szigligeti Színház a „Daniké Pista” ^ című daljáték bemutatáséval zárja idei évadját; Eltér ez a darab a — hála a MOKÉP csuda tudja mire jó műsorbeosztása foly­tán éppen most, méghozzá két szolnoki filmszínházban is látható — filmbeli Dankó Pistától. Más a felfogása, más az időbeli terjedelme, mondanivalója. Dankó Pista szegedi életének egy kis darabját, művészpályájának kezdetét és felfelé íve­lését, nagy szerelmét, kezdődő küzdelmeit láthatjuk a színpadon. (A fűm Dankó életének nagyobb pályáját fogja át sfb., erről külön lehetne beszélni). Nem akarom azonban elmondani a színházi daljáték meséjét sem. Az ilyesmi rendszerint ügyetlen kísérlet s untatja az olvasót, elveszd a színházi élmény elsődleges „jó­ízét”, zamatátj Inkább csak néhány megjegyzést az előadásról. Ahogy én láttam. A közönségnek — megfigyeltem — tetszett a színház művészeinek játéka — tapsban, újrázásban, hálás mosolyban, ne­vetésben nem volt hiány. Külön és több­ször is köszöntötte vastaps Fraknói Sári vendégművésznő játékát, kulturált, hatá­sosénekszámait, temperamentumos, „Blaha Lujzás“ megjelenését, Pálífy Aliz Ilonkát, Dankó Pista szerelmét alakította a szín­padon kedvesen, derűs-könnyesen, élet­hűen, s az énekszárAai sikert arattak. Dankó Pistát Somogyi Géza vitte szín­padra. A Mosoly országa Szu Csong-ja sokkal nagyobb lehetőséget adott számára az bizonyos, de azért mint Dankó Pista is rokonszenvet keltett, sőt — különösen s karzati fiatalabb hölgyközönség körében — viharos tetszésnyilvánítást is; i ■ Véleményem szerint kiemelkedő ala­kítást nyújtott Varga D. József Cibere szerepében. Hogy sokan jó sokáig nem ismerték fel a színpadra lépése után, az nemcsak tökéletes maszkjának, hanem főként annak volt köszönhető, hogy ere­detit nyújtott, új figurát formált; Sokat kcmédiázott, de ez be is illett szerepébe. •Sajnos, nem mondható el ugyanez több más szereplőről; Kautzky Ervin pl. egészen jól alakította a fiatal, nyegle szol­­gabírőt a darab első felében. Hasonlóan Gellei Kornél is a polgármestert, Elemér (Kautzky Ervin) mint Dankó vetélytársa­­már a darabban kihangsúlyozott ellentét miatt sem — nem lehet akármilyen pu­­hány, vagy idióta ember A harmadik fel­vonás első jelenetében azonban valami revűi maskara-pózban úgy lépnek be mindketten a színpadra, mintha a vicc­lapok „Ahisztid és Taszihó” figuráit akarnák megtestesíteni s amit a színpa­dom véghezvisznek, az nem egyéb olcsó rfpacsftodásnáL S ez nem az 6 hibájuk, mert ahogy a darab elején, most is a helyzetből fakadó humorral, de valóság­­szerűbben tudnának játszani, ha valami nem zavarná játékukat S ez nyilván a rendező, Pauló Lajosnak a darabról alko­tott felfogásából ered. Hisz különben a rendező egész biztosan lenyesegette volna ezreiket a kirívó hibákat. Általában érző­dik a darab előadásán, hogy nincs tisz­tázva a műfaj a színészek mindegyikénél. Operettet, sőt bohózatot játszanak, ked­ves, hangulatos daljáték helyett: [ T gyanez mondható el Paál László ^ cigányprímás figurájáról. Ez az a prímás, aki Dankó távozása után kerül a banda élére, tehát nem kontár muzsi­kus, ha nem is olyan művész, mint Dankó Pista. Sajnos, Paál szintén valami bohózatbeli alakot formál Mucsd Jóska alakjából. Különösen ízléstelen az előadás befejezése utáni „ágálása’’ a függöny előtt, amikor a közönség kitapsolja a; színészeket; Ezt az „ötletet” valahonnan i átvették, de véleményem szerint nagyon illúzió rontó, még akkor is, ha mulat rajta a közönség egyrésze. Hiszen a siker, a taps, aj? elismerés az ilyen — bocsánat, de csak ezt tudom ismét mondani — ri­­pacskodás nélkül sem marad el, sőt; i < (Ez is rendezői hiba!!!) Viszont nagyon tetszett Ruttfcal Ottó Tömörkény István szerepében. Szinte érez­zük a háttérből is, hogy ott vám az ese­mények sodrában s együtt küzd a néppel az egyszerű emberekkel az ő igazságukért. Ruttkal játékmodora egészen jó ezekben a szerepekben, Bemyovszky Béla azt. hiszem „túl­játsszak az apa tétovázását, egy kicsit tutyi-mutyi ember lesz belőle s nem olyan, aki két malomkő között őrlődik, ai lányát is szereti, de a művészi kielégülés; ábrándja is köti. (Persze ez a figura elég kiformálatlan lehet a szerzők eredeti el­gondolásában te. Nehéz belőle „kihozni’* valamit.) Tetszettek a díszletek, különösen a szép tiszapartá részlet. A zenekar — Orbán Leó vezényletével — könnyedén, hajlékonyam követte a színpadi játéknál (hegedűimitáriókná! stb.) nem könnyen követhető daljáték fordulatait s jól adta vissza, festette alá a darab hamgultát; í k sszegezve: tehetséges művészgárda 'van nálunk együtt a Szigligeti Színházban, csak bánni kell tudni a te­hetségükkel s megfelelőképpen felhasz­nálni, kiaknázni azt; Még nagyon sokat várunk tőlük a jövőben — a legközelebbi színházi évad­ban: F. TÓTH PÁL — Bemutatkozik a 120 tagú Kisdobos Együttes — TÖRÖK UÖRINCÍt$ tur­kevei tanárnő leveWt néze­getem. A következőket írja: „Felejthetetlen élmény volt számunkra a Szolnoki Űttö­­rőház Kisdobos Együttesé­neik vendégszereplése a tur­­kevei kulturotthonban.’• A későbbiekben pedig így ír az együttes számairól: „Hogy mi volt a legszebb? Az abaúji csárdásnál azt hit­tük az, — a kisújszállási csárdásnál már ugyanazt ál­lapítottuk meg —, lélegzet­állító volt a „Cigánytánc” és fokozhatatlanul szép az „Ajándék” c. kompozició.” Ha a turkeveiek nem, ta­lán a szolnoki közönség mégis eldönti majd, melyik o Kisdobos Együttes legművé­szibb műsorszáma. Bár nehéz dolguk lesz a szolnoki szín­házlátogatóknak is, hiszen ahol csak felléptek eddig a kisdobosok, mindenhonnan áradt az elismerés. Mielőtt mégis tippelésbe bocsátkoznánk, hadd szóljunk egy pár szót az együttes szü­letéséről. Régi, 1953 óta hú­zódé küzdelem, próbálkozás, sikertelen kísérletek eredmé­nye az együttes létrejötte. 1957-ben a Jászság három közismert művészetrajongója találkozott egymással Szolno­kon, Bakki József zeneisko­lai igazgató, Várszegi Már­tonná énekkarvezető és Hor­váth Gyula tánctanár, Mind­hárman Jászberényből, illet­ve Jászjákóhalmáról ismerik már egymást, ahol mindhár­man együtt működtek. ÍGY JÖTT LÉTRE ez év elején a 130 tagú együttes, az Úttörőhöz 17 tagú tánc­csoportjából a Bartók Béla Zeneiskola 21 főből álló ze­nekarából és a Beloiannisz­­vcti általános iskola énekkará­ból. Hosszas fáradozás után jutott el odáig az együttes, hogy' holnap önálló esttel lép a közönség elé a Szigligeti Színház színpadán. Az együttes fő erőssége a tánckor. A tánccsoport tu­lajdonképpen négy éve mű­ködik, habár az indulók kö­zül csak öten, táncolnak: Hatvani Manci, Szekeres Ma­rika, Fábián Lajos, Fekete István és Tóth István. — A tánccsoport repertoárjában verbunkós ütemű csárdások­tól a balett határát súroló táncdrámáig mindent megta­lálhatunk. CSAK NÉHÁNYAT mutas­sunk be. A névadó táncot, „A Kis­dobos"-t. A Kisdobos tánc­dráma, az 1849-es szabadság­­harcból meríti témáját A kisdobos (Guba Miska tánc* előadásában) és a strázsames­­ter (Fábián Lajos) tábortűz­nél heverésznek. A zenekar a „Krasznahorka büszke vá­rát’1 játssza és kísér az ének­kar szólóéneke. Majd a zene­kar és az énekkar verbun­­kósba csap át, mire a strázsa­mester olyan táncot jár, hogy a kisdobos csak ámul rajta. Megpróbálja megtanulni, de kürtszó harsan, s a strázsa­­mester kivont karddal, a kis­dobos pergő dobbal csatába rohan. ölében hozza újra szín­padra a strázsamester a se­besült kisdobost, aki a zászlót megcsókolva leheli ki életét a hazáért. A kiséret (zene és énekkar) a „Mi piroslik ott a síkon, a távolban''-t játssza a strázsamester pedig lassú tánclejtésehkel, kivont kard­dal visszasiet a csatéba, hogy harcoljon hősi halált halt bajtársa helyett t*. A KISDOBOS-t Molnár Ist­ván verbunkjaiból Horváth Gyula, az együttes művészeti vezetője jászj&kóhalmi tánc­motívumokkal koreografiálta. Ugyancsak jászsági tánc az Ajándék”, melynek „Tük­rös szív” című részét Fara­góné, jászárokszállási peda­gógus gyűjtötte. A számot jászsági népviseletben tán­colja az együttes. (A jászsági ruhákat Szekeres Józsefné vezetésével a Szülői Munka­közösség készítette el). A táncszámok nagyrésze kunsági és jászsági népgyüj­­tésből származik. A kisúj­szállási csárdás például még ötödik fellépését ünnepli mindössze. — „A kanászélet tánctrió‘‘, az „Abaúji csár­dás” — mellyel a siker út­­jára lépett a tánccsoport — s a „Kisdorogi «er butik' (Szép Károly szólótáncában) mind-mind népművészetünk gyöngyszemei a kisdobosok kitűnő tolmácsolásában. A zenekar 15 hegedűből, 2 csillából, 2 klarinétból, 1 fagottból és egy gordonkából tevődik össze. A tánc és ének­számok kíséretén kívül két önálló számmal lép a színre. Előadják — először közönség előtt — a Weiner hangszere­­lésü Bártók gyermekdalokat, és Bach — Friedrich „An­­dantino” müvét. Szpiro Ste­­fán Mozart: Szonáta hegedű­szólója a legkulturáltabb ze­nekedvelő számára is művészi élményt nyújt, csakúgy, mint Nagy Kati Dancla: Premiere szólója. AZ ÉNEKKAR „Kicsinyek kórusa”, a Kisdobos Együttes első száma a műsorban. Bar­tók: Ne menj el, — Legény­csúfoló alkotása s Kodály: Katalinka. — Lengyel László három hangból összetevődé utólérhetetlen remekművét szinte hiánytalanul művészi előadásban hallhatja a közön­ség. Egyelőre csak ennyit szűk­szavúan. Holnap a Szigligeti Színházban úgyis többet mond ennél a két legkisebb dobos, Horváth Iduka és Guba Mis­ka „Zsebkendői-játék” tánca, Papp György Dancla: Air Varié hegedűszólója s az énekkar megragadóan elő­adott kórusszámai. BORZÁK LAJOS irrnttttttTftfTnfTtftttttttltftTTtTTtTtftmftttttTftttnttffttttttttTtTfttTftfttttl IttfttfffttTttfTttttfttTffttttttTnnTttTTtTtntTfTttfftfTfttfTtTtTtTTTmtttTTtfTtTlI , KONTRA, VIDÁM Biztosan kalauz volt... (Csendélet egy szolnoki italba’t úgy fizetés táján.) előtt, |-qt IXJ ITALBOLT EZEN NEVET PARIS Apa és fia ülnek a taxiban, amely útja közben érinti a Gaumartin-utc&t, A fiú cso­dálkozva kérdi: ■— Papa, mit csinálnak esek a nénik az utcán? Az apa buzgón magyarázza, hogy a nénik várják a. fér­jüket, akik a közelben dol­goznak és mindjárt jönnek. A soffőr hirtelen hátrafor­dul és beleszól: — Nem igaz. Ezek k.. .k, A fiú tovább kérdezőskö­dik: — Mondd, papa, mi az, hogy k-----? Az apa buzgón magyarázza, hogy azok olyan nénik, akik­nek sok férjük van. A gyerek fáradhatatlanul tovább érdeklődik: — De hiszen akkor nagyon sok gyerekük van. És mi lesz t gyerekeikből? Az apa dühös pillantást vet i vezetőre: — Taxisofőrök lesznek be­lőlük! — Nős, vagy nőtlen? — Azt hiszem, hogy ezt a kinézésemből már meg lehet állapítani. KÉMÉI V FALAT Két rendőrkutya beszél­get. — Mi történt veled? — kér­di az egyik a másiktól, amelynek be van kötve a po­fája. — Túl navy hévvel kaptam egy tolvaj lábába. j~ És? Pisztoly volt nála? — Dehogy, Fából volt a lá­ba. MARK TWAINEŐL MESÉLIK Mark Twainról, a kiváló amerikai numoristától meg­kérdezték egvszer. melvik a kedvenc hangszere. Mark Twein így válaszolt: — Egyetlen ban-szert se becsü1?-'- nnylra. mint a zongorát. Ugvartis egy zon­gora megmentette az élete­met. Gyermekkoromban óri­ási árvíz volt szülővárosom­ban. Amikor a viz már első­emeleti lakásunkat is elérte, apám egv fiókos szekrényre ült és azon sodródott lefelé a folyón míg ki nem fogták___ —* De mi köze ennek a zon­gorához? — vetették közbe. •— Én zongorán kisértem a2 apámat, *— felelte Mark igaza van — Aztán, ha a házzal kés szén vannak, kedves csővezető úr, legyenek olyan ked­vesek, öntözzék meg a muskátlijaimat is. — Most már egészen a javulás útján van. A karja még ugyan erősen dagadt, de ez engem nem izgat. — Cc. . Engem sem izgatna, ha a dok­tor úr karja volna ilyen dagadt, REkomra, SZUPkoisira ZÚGÓ FEJJEL, rovom az utcákat. Befordulok az egyik sarkon, szemben velem egy hirdetcoszlopon hataU más betűk hirdetik: Dankó Pista. Megkerülöm a, hirdető­oszlopot, a másik oldalán ugyancsak: Dankó Pista. A házak falán: Dankó Pista. Moziplakát: Dankó Pista. Színházpla­kát: Dankó Pista. Mindenütt és mindenkor: Dankó Pista, Brrr .,. Ezt nem lehet kibírni. Szórakozni szeretnék. Vörös Csillag Mozi: Dankó Pista. Tisza Mozi: Dankó Pista. Szigligeti Színház: Dankó Pista.. Jujj!... Gyerünk valamelyik mulatóba: Halász­­csárda. teli cicával. Nem is eggyel, meg kettővel, hanem százzal. Belépek a Nemzeti Étterembe: Éppen most van a nap lemenőben. Ö, te szentséges úristen..-. HOVÁ MENJEK? Hopp! Megvan. Tisza Szálló! Ro­hanok, mint Nurmi annak idején. Vesztemre. Olyan hideg ott a szobor, hogy a Mirelité nudli elbújhatna szégyenében. Nem, ezt n m lehet kibírni! Kiloholok a Tisza partra, me­rengve nézem a sárgáson kavargó vizet. Végre csend, hami­sítatlan csend! De nem. Cigányzene jut el a fülemhez: a halászcsárda cicái nyalogatják a Tisza Szálló hideg szob­rát. Biztosan melegük van. Ismét futok. Most már haza. Igen. ez lesz a legjobb! Bekapcsolom, á rádiót, és vugi-bugit hallgatok! LIHEGVE ROSKADOK az agyamra. Sötét van a szobámban, csak a rádió macskaszeme világit. No, tessék, macskaszem! Behunyom a szemem és úgy keresek egy ál­lomást. Szünetjel, a bemondó beszél és aztán... ...Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány! . Rápillantok a skálalapra: a noviszádi rádió. Idegro­hamot kapok, össze akarom tömi a rádiót, de meggondo­lom. Inkább kikapcsolom, végigdűlök az ágyamon. Elal­szom és álmodom, de milyen szörnyűségeket. TALÁLKOZOM Dankó Pistával, a Dankó Pista or­szágban, a Dankó Pista városban, a Dankó Pista étterem­ben. Dankó Pista a pincér, aki elém tesz egy étlapot, ame­lyen Dankó P sta ételek vannak. Kérem, hogy hozzon va­lamit. Hoz is egy adat szűzérmét Dankó Pista módra, Dankó körít-ssel és valódi kőbányai Dankó sörrel. Fizetek a főiirnak, nki szintén Dankó Pista. Ránézek a prímásra, aki ugvavr-ak Dankó Pista, s éppen egv csomó tarka cicát terelget. Ezt már nem bírom tovább, felakasztom magam egy olyan kötélre, amelyet a Dankó Pista textilüzem gyár­tott. Lelkem elválik a. testemtől. A lelkem beül eűV heli-, kopterbe, hogy az a pokolba vigyen. A vezető Dankó Pista,, Keservesen elsírom magam és a lelkem ismét testet ölt, 1 Erre felébredem. KOVÁLYGO FEJJEL üldögélek az ágyam szélén, Eszembe jut a MOKÉP és felnézek a plafonra.., ■. ■ igen. A Szigligeti Színház bemutatta a Dankó Pistát. Ez jó. Most jön: Vörös Csillag Mozi kontra, Tisza Mozi re* kontra. Hogy hol a szupkontra? 1 Hm. Egyszerű. Még a mai újságban is erről, otvasá nak, méghozzá két helyen is.-,. i, =s kim*« m Tűzoltó vice Gyerünk, emberek, bent még egészen üres!

Next

/
Oldalképek
Tartalom