Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-12 / 110. szám
MŰVÉSZ ET t Az egri siker 09 ROSSI KÁROLY: ALRB Szatita. ”Jdegen vagyok a faluban. — Alig *<7P esztendeje kerültem ide tanítónak * a természetemmel elég jól egyezik az, hogy nincsenek ismerőseim. Nekem nem keU vacsora-meghívásokat viszonozni* Ét nem járok névnapokra. Engem nem látogat soha senki. Nem iszom, nem do - hámyzom és a lányokkal való csínta- hanságtól U szépen távoltart ez, hogy Monoton van egy drága kislány, akit november 17-én fogok eljegyezni. Mert Erzsikének hívják* A tantestülettel sem melegedtem fel. Fiatal ember nincs közöttünk. Mindnek családja s a családdal együttjáró gondjai vannak és bizonyosan nem veszik zokon, hogy én sem közeledek feléjük. Takács kolléga egy idő óta nagyokat ási- tazSk a tanítói szobában* Figyel is, nem H arra, amit a többiek mondanak, és aki kedveli a pletykát, az érdekes dolgokat tudna összeszedni Takács kartárs dorbézolásairól. Szombaton este a földműves- szövetkezet kocsmájában boltázott valami nagyon jó kedvvel. A vasárnapot tigy ünnepelte, hogy « Szaka Panna bormérését látogatta úgy éjféltájig. A idősebb kollégák csóválták a fejüket, ha valamit hallottak. Fin nem avatkoztam még ennyire sem a dologba. Ügy voltam vele, hogy benőtt már régen, a fejelágya, ö tadja, mit csinál. Tegnap este tigy fél.nyolc táján alaposan belemélyedtem otthoni munkámba, amikor valaki erélyesen megkopogtatta a ablakomat. Takács kartárs felesége volt s vele egy jóképű tízesztendős fiúcska. Köszöntés nélkül léptek be a kapun s úgy látszik, az asszony ismerte a járást, mert egyenesen bútorozott szobám felé tartott. Az ajtó nyitva volt, a lámpa kivilágított az udvarra* Nem sok gondot okozhatott neki, hogy merre tartson. Mikor behúztam az ajtót, Ta~ kácsné már le is ült az asztal mellé. •—f Kérem, ne csodálkozzon azon, hogy nagyon felindult vagyok. Mert én ilyen dologra még sosem vállalkoztam* r— Tessék? — Először is megmondom a véleményemet magáról, Szégyelje magáit! Idejön, a csuda tudja, hormon és ahelyett, hogy megbecsülné magát, gyalázatos módon felforgatja más emberek nyugalmát. — Bocsánat, egy szót sem értek! — Sejtem! Majd beszélek én részletesebben is. Tehát! Húszéves házasok vagyunk az urammal és nyugodtan állíthatom, hogy ebből tizenkilenc esztendőt úgy éltünk le, mint a galambok. Körülbelül egy éve annak, hogy az uram egészen megváltozott Nem mondom, a munkáját ellátja, de amikor az este elkövetkezik, akkor valósággal meg van szélesedve. ‘— Érdekes! — mondtam — csak éppen» hagy mondják valamit. Etetnie a tegválogatattabb okokkal jött el otthonról. Értekezlet, szeminárium, szabad föld este, dolgozók iskolája és én nem is tudom felsorolni, hogy mi mindent kitalált, hogy az éberségemet kijátssza. — Helytelen! Nagyon helytelen!-- Ügy? Magának is ez a véleménye? Nagyon szép! — De menjünk tovább! Egy ideig hittem. Később kételkedni kezdtem. Végül a körmére néztem és kisült, hogy az egészből egyetlen szó sem igaz! Dehogy is jár ő szemináriumra. Dehogy tart előadást a kvlturotihon- ban. Mind-mind egy szóig hazugság! /! z asszony hangja egyre ingerültebb lett s arcán a gyűlölet jeleit fedeztem fel, «=» Szomorú dolog, de miért tetszik ezt nekem elmondani? — Hogy miért? Azt kérdési, hogy miért? Nem szégyen* magát és még fel is meri tenni ezt a szemtelen kérdést1 — Bocsánat , asszonyom,I Semmi bocsánat! Én azért vagyok itt, hogy tzámonkér - jem magán a családi nyugalmamat! Mondja, mit csittéit mega az urammal? •— Kérem, én vem tudók semmiről* *— Ügy? Semmiről? Maga nem tud semmit?, Szóval két héttel ezelőtt nem maga tartott születésnapot, ahonnan az uram földig elázva dűlön- gött haza? wm Kérem, az én születésnapom szeptember negyedikén van! — Kifogás! tehet, hogy egy szó sem igaz belőle! Szombaton maga halálosan cl volt keseredve, mert a menyasszonya visszaküldte a jegygyűrűt. Ezért bánatában az ivásnak adta magát és az urammal együtt alaposan felöntött. — Kérem, nekem nincsen menyasszonyom! Menyasszonyom csak november hetedikén lesz! — Nem szeretnék a bőrében lenni. Adja át legőszintébb részvétemet. Mert bizonyos, hogy az 6 életet is pokollá fogja tenni a maga átkozott szenvedélye. — Szégyelje magát. Fiatal ember. Előtte a legszebb jövő! És ahelyett, hogy minden erejével ezt a jövőt építené, dorbé- zol, felháborít egy békés falut. És még nem is éri be ennyivel, hanem tönkreteszi más ember családi életét is. Hogy volt bátorsága arra, hogy az uramat is belevi- gye ebbe az örökös dóridéba? De egyet jegyezzen meg! Nekem elfogyott a türelmem. És most azért jöttem el, hogy ezt megmondjam magának. Figyelmeztetem, hogy ha ez uram mégegyszer kimarad, és bűnbánóan megmondja, hogy magával rázta a rongyot, én olyant teszek, hogy mindketten megemle- getik. Jó éjszakát! *— azzál kézenkapta a kisfiúit és anélkül, hogy visszanézett volna, étviharzott* A toronyóra éppen a kilencest kongatta. Az asszony szaval annyira felizgatták, hogy munkámat nem tudtam folytatni. Kalapot tettem s elindultam egy kis esti sétára. Ahogyan a vasút felé ballagtam, észrevettem, hogy Ta- kácsné előttem megy a kisfiúval. Semmi értelme nem volt annak, hogy utánuk menjek, de mégsem változtattam meg útirányomat. A távolság egyre kisebb lett. Mire hazaértek, csak néhány méter volt köztünk* A kapujuk zárán valaki kotorászott, miközben valami nagyon deres hangon dudorászott. éllikor az asszony ” odaért, kitört a vihar. — Te vagy az, Ödön? r— Hát persze, hogy én. vagyok! Vagy valaki mást vártál, te asszony? — szótagolta nehezen a kapatos ember módján a szavakat. ■— Már megint be vagy csípve? Hol a csudában voltál? — kapaszkodott fel az asszony a hanglétra legmagasabb fokára, ■— Hói voltam? Hol lehettem volna? — Jancsinak meghalt a nénje s azért nagyon el van keseredve. Behívót egy frbecsre a szövetkezeti kocsmába. Egyből lett kettő, a kettőből három. — Utóbb annyira elázott, hogy alig tudtam taligán hazatól- ni. Dehát nem tehettem egyebet. Az ember nem hagyhatja a barátját az árok szélén. Utóvégre is barátság se kiskutya. Nem igaz? JAAIUA AAA AAAAA A WT’* * w — ^ — w SZERKESZTŐI ÜZENETEK hí keink GANKAsodo —< emelkedő utakon, pattanó rügyü, virágba borult fák között, szőlőhegyek tövében robogott ma egy hete három autóbusz. Utasai — a Szolnoki Népi* Ciiyültez énekesei, a Szolnoki Fűtőház tánccsoportja és a Vendéglátóipari Vállalat zenekarának tagjai r~* Egerbe igyekeztek. Egerbe, amelynek —> hajh, de sókon megírták, megénekeUék már! —■ tntn- den köve, zegzugos utcái immár a dicső, de annál véresebb magyar múltról beszélnek. A történelemről* Macskaköves utcákon, vasárnapi ünneplőbe öltözött emberek között., éppen harangzúgás közepette értünk be a városba. Nehéz volt eldönteni, melyik érzés volt az erősebb: a törökverő egri hősök Monti meghatott kegyeletteljes emlékezel, vagy az előadás előtti lázas izgalom. — Vajon segít-e most is a sikerben a régi hagyományos kapcsolat, ami Szolnok és Eger között már régóta fennáll városunk népiegyüttesének énekkara révén? — gondolták sokan. —» Hiszen akármilyen nagy népszerűsége is van az együttesnek, a közönséget újra és újra meg keU hódítani. S a jó hírnév kötelez is egyben * -.. Kedves egri vendéglátóink elhelyezték a szereplőket, akik nemsokára próbára indulták. S az egri Bazilika órájának nagymutatója túljárt a ll-es számon, amikor megkezdődött az előadás. Kissé foghíjasak voltak a széksorok, de a kirobbanó taps jótékonyam, hatott az idegekre, s amely Kóbor Antalnak, az énekkar művészeti vezetőjének is szólt, áldnek művészi tevékenységét így jellemezte aznapi számában a Heves megyei újság, az Uj Utón: „ . városunkban sokak számára jóismerős, mert egészen ifjú, kezdő éveiben tanújelét adta rátermettségének, későbbi kibontakozó zenei tehetségének és ambíciójának. Az első meglepetést akkor szerezte, mikor 1948-ban a Magyar Munkásdalos Szövetség által Budapesten rendezett nemzetközi dalosversenyen megjelent több külföldi énekkarral szemben, az akkor még nem ismert szolnoki énekkarral, elnyerte az első díjait. Egy évtized alatt állandóan fokozódó szakmai képzéssel énekeseinek a magas zenei szépségek felé való lelkes nevelésével — énekkara a magyar vidék egyik legművészibb készségű együttesévé fejlődött. Ennyit a hivatalos és spontán elismerésről. Balázs György, Szolnok-. Az érzelem sablonossága, a kifejezés egyhangúsága miatt verse még nem közölhető. Búzavirág. Verse még nem titl meg az elfogadhatóság mértékét. Sokat kell tanulnia és Írnia először salát magának. Bácsi Sándor. Barta. „Szülőföldem“ c. verse némi változtatással jönni fog Jobb ritmikája miatt. A többi még gyenge. További Jelentkezését várjuk. Tiszavirág. Két verse inkább slágerszövegnek való. Az Üzenetben érződik a táncritmus. Rejcczky Lajos, Szolnok. Beküldött bárom versében sok a magyartalanság, rímel kezdetlegesek, kifejezései erőltetettek. Érzésp! őszinteségeiben nem kételkedünk. de még sokat kell fejlődnie. „A vén Ballagó János" c. elbeszélő költeménye Inkább rímes próza. Eredményesebb lenne, ha gondolatait, itt-ett felbukkanó valóban találó képeit prózában mondaná e! elbeszélés formájában. Mernek Pál, Besenyszög. Verseiből még hiányzik a költőiség. Vis-onylag népdal utánzata élvezhető. Olvasson sok jó verset. Barócsi Jenő, Mezőtúr; „Ams, ergó, sum" című versének gondolatritmusa Jól indul, de aztán zavarossá válik. Átírva, csatta- nősabb befejezéssel talán használható lenne. Erdélyi Sándor, Turkeve. Versírás helyett egyelőre olvasson sokat. Tanulmányozza figyelmesen Vörösmarty. Arany, Juhász verseit. Muhr Era, Szolnok. Tava» dala még kiforratlan, de képeinek élénksége szorgalmas tanulás után biztatóbb folytatást Ígér. Kovács Sándor, Karcag. Bár versében vannak elfogadható részek, egészében nem közölhető. Lukács Ferenc, Budapest. A „Májusi eső Jön. Várjuk további verseit. Goda Rozália, Arokszállás. — Előbb helyeírásán javítson, aztán gondoljon versírásra. Beküldött verse még nagyon kiforratlan. Ifj. Barta Gábor, Ujszász. Tanulás, sok olvasás kell a vershez. Bérczy Jenő, Szolnok. Május 1-1 verse már nem időszerű. Többeknek levélben válaszolunk. (Szurmay.) — Május 11-én a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya és a Tisza vidék szerkesztősége irodalmi ankétem tárgyalta meg a megye irodalmi helyzetét ts több, ezzel kapcsolatos aktuális problémát. (Bővebb ismertetésére következő s<zármunkban visz- szatérümk.) * — A jászberényi Zirzen Janka Tanítóképző május 10 és 11-én nagysikerű hangversennyel szórakoztatta a város kultűrkedvelő lakosságát. * — A Megyei Tanács Műv elődésügyi Osztálya nagy gonddal készül a Szigligeti Színház 1957—58. évad körültekintő műsortervének összeállítására. * — A Magyar-Szovjet Társaság rendezésében jól sikerült előadást hallottunk a magyar—szovjet külkereskedelmi kapcsolatokról. ÉS SZÉTNYÍLOTT a függöny az egri járási kultúrotthon nagy előadótermének színpadán. Régi Szolnok megyei népdalokkal kezdődött a műsor. Felcsendültek a tiszántúli parasztok édes-bús szomorúságát, ritka, de annál ki- robbanóbb jókedvét, szívfacsaró rezignációját kifejező dallamok. s az énekkar nyolcvan tagja pillanatok alatt megteremtette a kontaktust hálás közönségével. A következő percben már Victoria: Popule meus-ába-n gyönyörködtek a hallgatók. Ezt a középkori klasszikus kórusművet tökéletes összhangban, a mű minden rejtett szépségét feltárva, csodálatos hangtechnikával szólaltatta meg az énekkar. Brahms romantikus, csodálatos lírájú kis remekművében, a ..Síró éii csendben” a tiszta romantikát, majd Dowland, Beimet és Gastoldi madrigáljainak nemes szerkezetét, mély érzését és kifejező erejét a legnagyobb tökéletességgel tolmácsolta a kórus. A Mátrai képek" előadása ismét élményszámba ment. Ezt a grandiózus Kodály-kó- rusmüvet kevés nem hivatásos eavültes tudja így eléne1. Minden h«MM volt ebben óz éneklésben; a tökélete» koncentráció, hangszín és erő, a virtuóz technika, az ének- kamunk a művön, a karvezetőnek a kóruson való teljes uralma. A legmagasabb fokú zenei eszközökkel és felkészültséggel szólalt meg a „Mátrai képekben” a magyar nép hol édes-bús, hol kirobbanóm, jókedvű érzésvilága. Az „Esti dar árnyalati színekben tobzódó, de emellett leheüetfinom Urával való megszólaltatása ismét együttesen dicséri az énekkart és művészeti vezetőt, Kóbor Antalt. Alkotó fantáziával adta elő a szintén népi tőről metszett, de annak szellemétől, vérpezsdítő ritmusát teljes intenzitással visszaadó Bárdos-dal- feldolgozásokat és Szögi Endre csodálatos melegségé, szinte olvasztó Urájű „Altató daT’-át is az együttes. Külön kiemelendő a baráti szocialista országok dalaiból átnyújtott csokor is. Maros: ..Mazurká”-járnak mindent elsöprő, sziporkázó lendülete, a „Táncközben” című Alabjev szerzemény meleg hangulatú és lírájú előadása a közönség részéről megérdemelt taipsot váltott ki Kopaszon méltán híressé vált „Szállj, fecske madár” című dalának eléneklése Ismételten bebizonyította az énekkarnak a Urai témák iránti különösen kifejlett zenei érzékét, megjelenítő erejét, míg Davidovszklj: „Bam- durá"-ja, a vérpezsdítő ritmus, a virtuóz technika révén vívta ki a közönség — kitudja hányadik? — vastapsát. E lóét dal finom énekkar kísérete mellett ki kell emelni a két szólistát, Osgyán Karola és Tóvízi Mária teljesítményét, akik méltó szólistái voltait a kórusnak. Reméljük, fejlődésük további üteme is arányban áll majd zenei képességeikkel. — Külön lei keU még emelni Buday Péter énekkari, vezetőt, aki szuggesztív, de emellett a legszínesebb skálán és a legnagyobb dinamikai erővel vezényelte a „Baráti népek dalaF’-t. Méltán kiérdemelt sikerrel. S hogy a vendéglátó közönség elragadtatásáról ne csak mi beszéljünk, feljegyeztük Huszti Zoltán egri karnagy nyilatkozatát is, a Szolnoki Népi É gyű ties énekkarának előadásáról: — A zeneirodalom hatalmas virágtengeréből nyújtott át egy csokrot a szolnoki énekkar, olyan kiállításban, hanganyagban, összeállításban, melynél többet amatőr együttestől nem lehat elvárni. Mégis azt kell mondanom, hogy ez a gárda — amely évek óta tartja lenyűgöző formáját, sőt még fokozásra is képes — éppen emiatt még magasabb színvonal elérésére kell törekedniük. A műsorról többek között ezeket mondotta Huszti Zoltán: — Ajándék volt a Szolnoki Népi Együttes mai műsora az egriek számára, marosak azért is, mert nálunk, — sajnos — nem tudjuk énekkari kultúrában ezt a magas színvonalat elérni. lH MŰVÉSZI TELJESÍTMÉNYBEN alig, vastapsban pedig egyáltalán nem maradtak el a Szolnoki Fűtőház táncosai sem az énekkartól Egerben. S ha e tánccsoportról írunk, a vezetővel, Várhelyi Lajossal kell kezdeni a sort. Személyében olyan nagyszerű tárckomponáló és pompás előadóművésze van az együttesnek, akinek ko- re gráf iái megérdemelnének minden olyan színpadot, ahol a népi tánckultiíra hagyományain őrködnek és továbbfejlesztésén fáradoznak. Az együttes össze» tárcái, 3 tem vezte és tanította be. Szóló- táncosnak és támepedagógu»- vak is rendkívül tehetséges Várhelyi Lajos. Már legelső műsorszámuk, a „Z sok” (moldvai tánc) is lenyűgözte a közönséget robbanékonysá- g&val a legmagasabb falóig f<-l transzponált lendületével és megejtő bájával. — Tombolas, vastaps. ismétlés kell még egyéb? >;• sj És a sikert honorálták is: egészen „megmámorosodtdku a következő attrakciónál, am*re igen nagy szükség is volt. mert válóban a „táltosok” korában éreztük magunkat* amikor a híres ősmagyar, po* gánykori szokást, a tűzugra- tást, illetve megtisztulást megjelenítő „Szemfáváméji tűz- ugratás‘‘-t előadták, — igazi pogámykori temperamentum■ mai. — A vérpezsdítő ritmusú „Cigánytánc” három elő adója: Várhelyi Lajos, VaíM Márta és Dóiké Gizella dicséretükre legyen mondva — feledtetni tudta az Atomi Népi Együttes hasonló című és témájú, — a magyar tánc- kultúrának ma már maradandó értékévé, vált áthatását is. -- A’ „Leszerelökf című csoportos táncprodük- ciánok is sikere voll, s a „Tyúkod* páros“ igazi la- bancverő kuruoságávai vívott ki vastapsot, A ZENEKAR BEMETAS» HOZÁSA már kevésbé sikerült az énekesek és tánca* sokéhoz viszonyítva. Bár több esetben stílusos aláfestést, kíséretet adtak az énekkarnak és a táncosoknak, — de ezzel sem tudták ellensúlyozni, illetve pótolni minden jó vezérékor egyik legfontosabb alapvető követelményét: az összeszokottságot. Pontosabb összjáték, nagyobb elmélyülés, hozzáértőbb vezetés -s csak ennek árán születhetnek szép sikerek e zenekar további előadásai alkalmával. LEHETNE MÉG ÍRNI más „műsorszámokról“ is, pl. s szépasszonyvölgyi kirándulás, a két defekt, vagy az egri bikavér bizonyos hatásairól. De lehetne írni az egri borpincékröl, s a helyi énekkari tagokkal, zenészekkel folytatott eszmecseréről, a sok szívből jövő gratulációról. Ezt, és a baráti vendéglátást ezúton is megköszönjük tánc-, ének- és zenekarunk nevében* H] BEFEJEZÉSÜL INKÁBB egy tanulságot vonunk le, ami — a fentiek után olvasva — bizonyára szomorúan hat majd. örvendetes tény, hogy nem azzal kell befejezni riportunkat, hogy „**. anyagi és erkölcsi tekintetben egyaránt nagyobb támogatást érdemelne az együttes, stb.*." A Szolnok Városi Tanács dicséretére. legyen mondva, — erről csak jót lehet írni, s e jóból reméljük, — a tánc- és a zenekar sem lesz kizárva a jövőben. Az azonban már egyáltalán nem örvendetes, hogy városunk közönsége megközelítően sem értékeli a Szolnoki Népi Együttes énekkarát, művészi értékéhez méltóan. Elszomorító, hogy mindig más városban kell tudatára ébredni saját városunk e kulturális értékének; mindig más szájából kell hallani az első dicsérő szót. A forró egri siker is egyik bizonyíték erre. Vajon meddig keseríti még saját városa lakosságának közönye, saját énekkarának sikereit, mert ezt csak más városolctól kapja meg? Ez az a kérdés, amelyre a szolnoki közönségnek most- már felelni kellene. Méghozzá, javítva valamit az eddigi rossz bizonyítványon! Bubor Gyula. r A következő szúrnunk larta mából: Megvénk irodalmi jövője. (Szurmay Ernő). A Szabadtéri Színpad terveiről. Mezőtúri fazekasok. .,A Szigligeti Színház műsorpolitikaiéról*' — (Mára bejelentett értékelés — í nyagtorlódás miatt — a következő számban jelenik meg.)
