Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-19 / 116. szám
SZURMflV PPMO MEGYÉNK irodalmának helyzete és jövője 1P0DALÖM 1 $<í000» 0009 Dónk6 Lánlót | Na botcsomet valahol | a Dunántúl lankáim ringatták volna, most könnyű szívvel kezdhetném írásomat valahogy így: „Ez a táj ihlette Vörösmartyt romantikus eposzainak írására, itt búcsúzott barátnéjától Berzsenyi, ott, a Badacsony oldalúban all még Szegedi Róza háza, s itt, a Balaton kéklő vize mellett írta Jókai az Aranyembert és e tájakról indult el Illyés Gyula,11 De mivel szülőfö- demnek csak a szolnoki sziket mondhatom, szerényen, ha nem is szégyenkezve arra gondolok, hogy ennek a tájegységnek: a Jászkunságnak is meg van azért a maga irodalmi múltja, alkotást ihlető, s alkotót formáló ereje. Persze más, zordabb, keményebb és szegényesebb is, mint szerencsésebb, gazdagabb táj- szomszédjaié, ölében hordja messzekerült szülöttének, Verseghy Ferencnek hamvát, köze', ötöd- félszázad éves tun iskolája őrzi alapítójának, a kemény- szavú zsoltáros prédikátornak. Szegedi Kiss Istvánnak emlékét, Kisújszállást gyermekei kemény kun. koponyájába Arany János praeceptor úr plántálja a tudományt, s itt forr borrá a múlt, itt lesz gyermekből ifjúvá Móricz Zsigmond. Öcsödi paraszt háza ad kenyeret s hajlékot a menhelyből idekerült kis József Attilának. Ebből a vázlatos képből is kitetszik: adott e föld irodalmunknak azt, s annyit, amennyit adhatott, de látszik az is, értékeket megtartani, igazi, tartós otthont teremteni nekik nem tudott. Pedig történt kísérlet nem egyszer, hogy itt, Szolnokon is tartósan világítson az irodalomnak lelkek sötétjét fényrederítő, útkeresőknek jelzést adó lámpása. Ezzel a céllal indult el a két világháború közt életrekelt Verseghy Kör is. Azonban a felszabadulás után társadalmi alapját elvesztve megszűnt, s egy tél- támasztásra irányuló eredménytelen kísérlet után végleg feloszlott. Erre a sorsra jutott amannak sikerei nélkül az u. n. Tanya csoport is, amelynek tagságában főleg a helyi Művésztelep képzőművészei foglaltak helyet. A fel- szabadulás után hosszú évekig pangott az irodalmi élet, hiányzott az összefogó erő, az irányítás, a nyilvánosság. Az itt-ott üzemi és városi kultúr- házakban megalakult irodalmi körök kezdeti lendület titán távlatok nélkül elsorvadtak. Alkotó irodalmi tevékenység hiányában nagyobb erővel indult meg az irodalmi ismeretterjesztés előbb a népművelés, majd a TT1T keretében, Lassan nőni kezdett az irodalom iránti érdeklődés. Az irodalmi előadások eljutottak falura, termelőszövetkezetekbe, üzemekbe, a TTIT nagy irodalmi estjei többszázas közönséget vonzottak Szolnokon és a megye nagyobb városaiban. Ennek a mozgásnak eredőjeképpen alakult meg néhány évvel ezelőtt a szolnoki írócsoport. Bár meghívást kaptak oda vidéki íróink közül is néhányan. hova-tovább lényegében a szolnoki írók gyüldéjévé vált. s egy-két irodalmi est után szinte nyomtalanul eltűnt a megye életéből. Eltűnéséhez persze hozzájárult az ellen- forradalom is. Az írócsoport néhány tagja, akik már jóval előbb elvesztették kapcsolatukat a néppel, elsősorban az öntudatos munkássággal, az ellenforradalom nacionalista jelszavai által elkábltva hűtlenek lettek ahhoz az ügyhöz, amelyet szolgálni szent kötelességük lett voma. A szolnoki írőcsoport elődeihez hasonlóan magában hordta bomlásának okait. Létét a tömegbázis, az utánpótlás biztosítása helyett a befelé fordulás, a meddő vita, nem 4 1957. május 19, & •g Csak még egyszer néznél vissza. i * Ifardicsai Bélát 'diayn.aJl <x UajiÓjfi Dohog hajónk, mint zsémbes öregember, a fedélzeten csípős még a szél, s mint bőszült sárkány, mit rejt néma tenger, úay fodrozódik egy-egy habtaréj. A part sötét, suhanó sziluettek, bizarr ábráikat mutatnak feléd, a fák, a bokrok árnyalatok lettek, sóhajtoznak egy mélabús zenét. Egy késett csillag csillan még a vízben, hullámok hátán jobbra-balra ring, nézem táncát, olyannak tűnik innen, mint vízbeejtett, csillogó forinti A tlmtaszín part egyre élesebb lesz, a fák mögött most kékes fény dereng fel, a szél ujjongva új hangversenyt rendezi, minden figyel, közelget már a reggel. A kékes köd, mint függöny lebben félne, mögötte büszkén felvillan a. nap, s míg fényözön zuhog a víz színére, dohog hajónk és vígan zsong a hab. A Szakadtáéi Szitoftűd nyári terveiről -------kát, a Pafasztbecsúletet, a Toscát, a Trubadúrt, az utóbbi lesz eigyébként a megnyitó előadásunk, az Operaház vendégszereplésében június hó 8-án. A megnyitó előadás után a Szigligeti Színház agy hónapon keresztül a repríz darabjaiból a legszebb operettjeit revűszerűen mulatja be. - Gyermekeid adásokban szerepel majd „Piroska és a farkas”, „Hófehérke és a hét törpe" és más darab. Térjünk ki arra is, hogy a Szabadtéri Színpad előadásainak látogatása milyen anyagi megterhelést jelent színházlátogató közönségünk számára. A jegyárak az első pillanatra nem látszanak túl olcsónak, bár drágáknak sem mondhatók. Vegyük pb a Trubadúr előadását: az átlag helyár 18 Ft lesz, mely összeg kétszeresre is felmenne abban az esetben, ha az előadást a Szigligeti Színházban tartanánk. Ennek ugyanis befogadóképessége jelentősen kisebb s ez emelné az árakat. Egyébként a helyárak esténként változnak, attól függően, hogy az előadás milyen anyagi megterhelést, jelent. A Szabadtéri Színpad szeretettél várja Szolnak város és a megye dolgozóit.- TARI PÁL, a Móricz Zsigmond kultúrotthon igazgatója. egyszer a torzsalkodás jellemezte. Nem tudott eleven kapcsolatot teremteni a megye más területén írogató irodalmárokkal. Nem adott a fiataloknak lehetőséget a nyilvánosság elé lépésre. Az Alföld és a Tiszatáj elsősorban a debreceni, illetve a szegedi írócsoport írásait jelentette meg, s csak ritkán a szolnokiakét, s akkor is csak a befutottakét. Nem segítette, nem bírálta és irányította a szárnypróbálgatókat. Végül — s talán ez volt a legsúlyosabb hiba, — elszakadt a való élettől i j feiakbói q hibákból j okulva és attól a felismeréstől vezetve, hogy az ellenforradalom által súlyos veszedelembe sodort országnak, amely kilábalóban van az eszmei zür-zavarból, szüksége van az igaz szóra, a lelkek békéjét megteremtő művészi szépre, r— ha az még oly szerény formában nyilatkozik is meg — fogott össze néhány lelkes irodalom szerető ember, hogy a maga napi munkája mellett, pihenő idejét feláldozva megteremtse a megye íróinak, irodalom művelőinek alkotó közösségét. A Megyei Pártbizottság, a Megyei Tanács és a Tiszavidék szerkesztőségének megértésével találkozva sikerült hetenként két oldalt biztosítani p. megyei lapban az Irodalom — Művészet rovat számára. E rovat megindításának sürgős szükségszerűségét a közelmúltban lezajlott irodalmi ankét részvevőinek egyöntetű helyeslése és a munkásságtól kapott együttérző örömet kifejező jelzések bizonyítják. | Megyén« irodalmi wolyietét | elemezve az olvasóknak tartozunk azzal, hogy számbave- gyük, kik állnak körülöttünk, kiknek segítünk szárnyat bontani, s kiket várunk közénk. Gyomai György novelláit, elbeszéléseit évek óta szívesen olvassák a megye határain kívül is. Busi Vince, — aki most egy 19-es témájú regényen dolgozik, — szintén ném ismeretlen a lap olvasói előtt. Bíró László riportjai, elbeszélései már kiadóra várnak. Nyomdakész állapotban van C s á s ztv ai István-nak a fiatal jászberényi tanárnak a Tiszavidék hasábjain megjelent részletekből ismert pedagógiai riport regénye, — amely nemcsak tartalmi, hanem műfaji szempontból is érdekes próbálkozás. Régebbről is ismerjük Kunr ath Sándor meleghangú írásait, a paraszti élethez közelálló rövid novelláit. F. Tóth Pál lélek- elemző elbeszéléseinek sora a közelmúltban indult meg. — Anekdotikus ízű, mikszáth-i humorú írásai tették ismertté a lap olvasói előtt Rossi Károlyt, aki ugyan Cegléden lakik, de alkotásainak jórésze a várkonyi szállók kedves magányában születik. Sokak figyelmét felkeltette Fóti Pál vasárnapi leveleinek mélyen emberi mondandója. Ez a humanizmus tükröződik elkészült rádiódrámájában is. Országos elismerés és — elmondhatjuk — országos szeretet övezi már Kissné Tóth Lenkét, akinek kedves, játékos gyermekverseit éppúgy szívesen olvassuk, mint remek műfordításait. Az él- tesebb nemzedéket képviseli költőink sorában a kőtelki Egyed János jóhumorú, szatirikus élű verseivel, amelyek mai életünk egy-egy visszásságát állítják pellengérre. Alig lépett túl a 20. évén a szent- andrási Donkó László, de versei máris méltán keltették fel a szép vers kedvelőinek figyelmét. Finom, Tóth Árpádra emlékeztető, színekoen, s képekben gazdag májából csak ízelítőt kaptak eddig olvasóink. hiszen kötetre menő verse várja a megjelenést. Túl van már a kezdeti próbálkozáson a tiszaroffi H ar dics ai Béla uj színt jelentő tiszai képeivel, Lukács László élménygazdag írásaival. Ez a futólagos felsorolás persze nem tart igényt a telI jességre — nem is volt célom -- csupán ízelítő akart lenni, hiszen idesorolhatnám Czirá- ky Júlia irodalmi riportjait, i kritikáit Himer Zoltán, Híves László, Borzák Lajos, \ Agár Péter finom tollai meg-1 irt tárcáit és igyéb írásait is.; S jelentkeznek, fórumot köve- \ telnek a fiatalok is. Verseik\ már olykor helyet kapnak ai Bontakozó Szárnyak rovata- i ban. Pogány Barna, Pély Ar- \ pád, Fehér Almos, Lukács Fe-\ renc, László László, Bácsi Sán- j dór s a többiek Tiszafüredenj és Mezőtúron, Jászberény ben l és Szolnokon várják a tamo-l gatást, segítő bírálatot és a\ megjelenést. Mellettük vár- \ juk azokat is, akik ma még | hallgatnak, de akiknek nevét \ eddig megjelent trasaikbólí megjegyeztük. Várjuk az iro-\ dalomtörténész, műfordító = irodalomismerő, s elemző pe- § dagógusokat, hogy izmosodjék l a jelenlegi lelkes, de kicsiny \ tábor és közös összefogással} segíthessük megyénk kultúrá- = lis érdeklődésének kibonta- \ kozását. Fiatal irodalmáraink jelent-1 kezése olyan újabb probléma- \ Icát. vet fel, amelyeket nemi kerülhetünk, meg. A bennlévő \ kéziratokra meglehetős műfa- i ji szegénység jellemző. Kevés { a prózai írás: az elbeszélés, l irodalmi riport, tárca. Nincs i verseny a művészi (színházi, I film, képzőművészeti) kriti-í kákban, s észrevétlen mulnak\ el jelentős irodalmi évfordu- \ lók. Keveset teszünk az uj 1 könyvek, a magyar és világ-: irodalom alkotásainak mégis- \ mertetéséért. A versekben egyeduralkodó \ a szerelmi líra, csak mutató- | ban található más lírai költe- I mény. Hiányzik a gondolati It- | ra, általában a lírán belül mű-í faji változatosság. Epikai — f niég kis epikai mű is — csak § kísérletként akad. Viszonylag | nagyobb a formai változatos- § ság, a jobb rimelésre való tö-§ rekvés. Nem kevésbé elgondolkod- ■ tató a feltörekvő fiataljaink 1 témaszegénysége. Ha az olva- j só ezeket az irodalmi kisérle- § teket forgatja, bizonyos való- ! ságonkivüliséget tapasztal, \ mintha az évezredek óta kon- I vencionális Urai témák csak | konvencionális formaoan je- l lentkezhetnének. Örvendetes, 1 hogy legjobbjaink: vers és 1 próza művelői egyaránt igye- | keznek túllépni ezen a kötött- \ ségen. Bizonyos eszmei bi-1 zonytalanságra, bátortatan- % ságra vall az a tény, mennyire % kerülik toliforgatóink — egy-J két kivételtől eltekintve —3 mai életünk legégetőbb kérdéseit, pedig olvasóközönségünk ezt várja tőlük elsődlegesen. Erre vallanak Munkáshang rovatunk találó megjegyzései, parasztságunk me- gyeszerte növekvő érdeklődése a lap, s benne az irodalom iránt, ezt sürgeti értelmiségünk útkeresése, s ezt várja tőlünk népünk vezető ereje, a Párt is. | Megyén« irodalmi életéne« | elemzéséből falcodnak irodalmi életünk jövőjére vonatkozó feladataink, megvalósításra váró terveink. Tovább akarjuk erősíteni a Tiszavidék Irodalom-Művészet rovata köré csoportosuló irodalmárok táborát. Körünkbe hívunk mindenkit, aki szívügyének tekinti, hogy az irodalom ápolásával, népszerűsítésével, művelésével szolgálja népét, hazáját és a szocializmus ügyét. Szándékosan nem választottam el az irodalom népszerűsítését az irodalom tényleges művelésétől, hiszen mindannyiunk előtt világos, mennyire fontos egész kulturális életünk szempontjából egy irodalomértő, művészet- pártoló széles társadalmi közvélemény kialakítása. Szép és lelkesítő feladat érmék kiművelésén fáradozniI Bizonyos vagyok benne, hogy e nemes célkitűzés megvalósításának útján mellettünk fognak állni párt- és tanácsszerveink s támogatni fog a TTIT és a marxista értelmiség most alakuló közössége, a József Attila Kör is. Akarjuk Városunknak ma már — tagadhatatlanul — egyik igen komoly értéke és dísze az 1956-ban létesült Szabadtéri Színpad, amely a nyár közeledtével nemsokára megnyitja kapuit, várva a szórakozást, művészi élményeket kívánó szolnoki és vidéki érdeklődőket. A Szabadtéri Színpad a tervek szerint igen gazdag és magas színvonalú nyári műsorral óhajt minél maradandóbb, színesebb esztétikai élvezetet nyújtani a színpadi művészetet szerető közönségnek. Mielőtt azonban a műsorral foglalkoznánk, rövid visszapillantást szeretnénk vetni a szívügyünket képező, kedves színpadunk keletkezésére, A kultúrát, ebben az esetben a színpadi kultúrát szerető és igénylő szolnokiak már hosszú évék óta érezték, tudták, hogy a Szigligeti Színház különösen nyár folyamán nem tudja kellően kielégíteni a kívánalmakat, figyelembe véve befogadó- képességét s azt a nem kevésbé fontos szempontot, hogy a Szigligeti Színház felszereltségénél fogva nem alkalmas a közönségsiker és művészi élménynyújtáe szempontjából kiemelkedő operák előadására ét> semmiképpen sem felei meg közönségünk mindinkább jelentkezett azon óhajának, hogy Szolnokon hazánk legkiválóbb művészgárdája, az Operaház, vagy a Nemzeti Színház együttese szerepeljen. A fokozottan megnyilatkozó kultúrigény képezte igazi alapját annak a szándéknak, majd később elhatározásnak, akaratnak, hogy legyen Szolnoknak Szabadtéri Színpada, mégpedig olyan, amely méltó a lüktető, eleven életű Szolnokhoz és méltó a szocialista színházi kultúrához. S lett is, a társadalmi összefogás megteremtette. Ezek után vessünk egy pillantást Szabadtéri Színpadunk tervezett nyári műsoranyagára. Szándékunkban áll a legszebb prózai és énekes színművek színpadrahozása, igen gyakori alkalommal fővárosi művészekkel. Varieté műsort is beállítunk, valamint gyeirmekieiöadásokat. — Műsorunk tehát olyan lesz, amely mindenféle igény kiel'gítésére alkalmas. Előadni szándékozzuk pl. a Bajazzó..................... iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniii és igényeljük ezt az erkölcsi és eszmei segítséget, mert — ezt világosan és félreérthetetlenül le kell szögeznünk — nem akarunk még öntudatlanul, még véletlenül sem szembekerülni pártunkkal, sőt a népet felemelni akaró törekvéseiben a toll eszközével segíteni akarjuk. Megyeszékhelyünket kulturális, irodalmi központtá akarjuk tenni nemcsak szóban, hanem a valóságban is, de olyan központtá, amely rohasem felejti ei, hogy gyökerei megyénk más városaivá, falvaiba nyúlnák le, s ezeket a gyökereket saját léte érdekében is ápolni kell. De nem feledi azt sem, hogy része a nagy egésznek, szerény hajtása a magyar irodalom fájának, s talán túlzásnak tűnik, de mégis aprócska levele a világirodalom hatalmas erdejének is. Ezért igyekszünk kapcsolatot teremteni más tájegységek irodalmi központjaival, s ezért szeretnénk me- revült országos irodalmunk feléledéséhez hozzájárulni azzal. hogy elmondjuk e tájról, az itt lakó emberekről, életükről, problémáikról és magunkról azt, amit — úgy érezzük — el kell mondanunk s nekünk kell elmondanunk. Ezért akarunk tanulni, sokat és minél többet a világirodalom nagy alkotásaiból, s okul- i ni a világméretekben zajló i elvi jelentőségű irodalmi és : művészeti vitákból. Szolnok ■ valódi irodalmi központtá le- ' veséhez igyekszünk megtc- | iiiiiinmiimiiiiniiiiniiimiiiiimiiiininniiminiiimiiiiiniii remteni a technikai előfeltételeket is, és én idesorolnám az írói klubot, a folyóirat távolabbi jövőben való megjelenését, amikor kibontakozott az írni akarók tábora és ezzel párhuzamosan az olvasók tábora is; ide sorolnám erőink megszilárdulása után irodalmi estek, matinék rendezését (később más írócsoportokkal kölcsönösen) kiemelkedő alkotóink kiadáshoz segítését. Persze, mindehhez a társadalom anyagi támogatására is szükségünk vau, mint ahogyan elengedhetetlenül szükséges ez egy megyei irodalmi tehetségkutató versenypályázat meghirdetéséhez és lebonyolításához is. Biztató előjel, hogy a pályázat útjából már elgördültek az akadályok. Ebben a tehetségkutatásban egyébként jelentős segítséget tudnának nyújtani nekünk középiskoláink irodalmi szakkörei, ha támaszkodnának a *égi önképzőkörök időtálló hagyományaira és a tanulók égjobbjait önálló müvek írására és bírálatára ösztönöznék. Vijqére hagytam | le a legfontosabbnak tartom, togy terveink megvalósulásá- lak aranyfedezete irodalmá- •aínk naponta javuló és bő- mid munkájában rejlik. A mondanivalóban, műfajban, émaválasztásban és általános tzínvonalban állandóan járuló írások gazdagsága adja neg nekünk az erkölcsi alakot ahhoz, hogy elgondolásaink va lóra v ált ásóért fáradozhassunk. Mindennek előfeltétele pedig, hogy íróink költőink kerüljenek közele bt az élethez. Adjanak hango; továbbra is saját érzelmeiknek, hangulatuknak, de lássák meg környezetük problémáit is. Vegyék észre a mun- Ia: a földdel, az anyaggal, c gondolattal vívott alkotó küzdelem megrendítő szépségét Segítsenek levezetni a mée tépelődők, a jószándékúak vívódását azzal, hogy igaz képet rajzolnak és mernek pártosan — de nem üres szólamokban, hanem az igazság meggyőző erejével — állást foglalni a közelmúlt hónapok eseményeiben is. Merjék feltárni életünkben még mindin felbukkanó visszásságokat, hogy a fgyelem felkeltésével a kijavítás szükségességére is rámutassanak. De ne feledjék "~>hc október egyik, éppen az írók felelősségére mutató tanulságát: építő módon bírálni csak a szocializmus tényleges alapion állva, s annak szemszögéből. lehet. Ha mondanivalójukhoz ihletett kézzel megtalálják a megfelelő formát, élő és ható alkotás születik majd tollúk nyomán. Ilyen alkotások pedig biztosítják pártunk és népünk bizalmát, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megyei irodalmunk betölthesse hivatását: népünk nemes szórakoztatását, művészi, specialista nevelését — egyszóval — Ízlésének, és kultúrájának eme-* lését.
