Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-18 / 115. szám

A brüsszeli világkiállításra készülnek Mezőtúr népművészei

NÉPMŰVÉSZET. A színek, a formák:, a díszítések csodálatos gazdasága sűrűsödik ebben az egy szóban. Népművészet: az egyszerű emberek művészi alkotóerejének kifejezése.

Nemrégen egy fazekasmester jellemezte így előttem a népművészetet. Kacsó Benjámin elnök. Négy lány dolgozik egy kisebbfajta helyiségben. Április ötödikén vették fel őket a ktsz-hez. Irókás díszítést végeznék, s mondhatni, máris meglepő szakértelemmel. Szeretik a szakmát? Sablonos kérdés. Boldogok, hogy tagjai lehetnek a fazekasok nagyrabecsült családjának. Ezt Guba Jolánba mondja, és a többiek szerény mosollyal adják tudtomra egyetértésüket.

A nagy műhelyben a korongosok, köztük a népművészek: Veress Lajos, Ja- kucs Imre, Borsos Géza, Trlnyik István, Lévai Albert és Varga Gábor, Hírük messze túljutott már városunk határain. Edényeik országszerte keresettek, sőt külföldön is egyre nagyobb irántuk az érdeklődés. Jelenleg — ez év második negyedében — a Dunántúlról 200 ezer. Kelet-Magyaror- szágról 150 ezer, Dél-Ma- gyarországról 60 ezer forint értékben érkezett a ktsz- hez megrendelés. Svájcnak is 60 ezer forintos megrendelése van, de ezt csak a harmadik negyedévben tudják teljesíteni. S ekkor kerül majd sor annak a több mint 350 ezer forint értékű árunak a legyártására is, amit már ezekben a hónapokban szerettek volna megkapni a megrendelők. Egyelőre azonban 450 ezer forint negyedévenként a legfelső határ. Kicsi a műhely, a mostani 50-nál nem lehet benne több embert foglalkoztatni. Nagy kár. hiszen a mezőtúri népművészek alkotásai ezután még jobban meghódítják a művészetért rajongó közönséget. Hogy miért? Erre Veress Lajos népművész válaszol. v

— TAVALY MÉG — a felsőbb szervek túlzott beavatkozása miatt — aránylag szűk területre szorult a ktsz dolgozóinak kezdeményezése. A lentről előírt bizonyos gyártmányok már- már azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy megakad a fazekas művészet fejlődése. Az alkotási terület az rtóbbi időben kitágult. Ez lehetőséget nyújt a tehetségek kibontakozásához, s ezzel együtt számos új szín, új fonna, új díszítés kialakításához. Mióta önállóbva. Az önmagában is művészi értékű cserépkályha mellett Veress Lajosné népművész vázákat díszít. Percek alatt valóságos virágoskert bontakozik ki uj- jai alól. Nem a természet egyszerű utánzása ez. Inkább talán úgy lehetne jellemezni, hogy a természet szépségeinek avatott kezekkel való feltárása. Itt van Boros Zsuzsanna másodéves tanuló is. Nagyon sokat tanulhat még mesterétől. Veress Lajosnétól. De azért már ő is mester, maholnap büszkén vallhatja magát népművésznek.

Mit mondjak még a túri fazekasokról? Talán még csak annyit, amit az elnök árul el búcsúzásná!:

A NÉPMŰVÉSZEK lázasan készülnek a brüsszeli világkiállításra. Nem kétséges, hogy a jellegzetes túri korsók, bütykösök, tulipán- kulacsok, virágvázák nagy sikerrel versenyeznek majd más népek népművészeti alkotásaival.

Busi Vince

II TÁRGYALÓTEREMBŐL

Rossz napok járnak az üzérkedőkre

A Tiszafüredi Járási Ren-J dőrkapitányság az elmúlt hó- 1 napban egy öttagú üzérkedő banda ellen indított bűnvádi eljárást.

Kik voltak ezek az emberek és miért kerültek a rendőrségre?

Legtöbbjük dolgozó paraszt, akik véletlenül kerültek az események sodrába, egyesek rábeszélése alapján. Találunk olyanokat is közöttük, mini Soós László, aki az élet köny- nyebb oldalát keresve, a régi jó módszerrel jutott hatalmas anyagi előnyökhöz.

Soós László a felszabadulás előtt és azután 1949-ig sertéskereskedő volt. Ugyanezt a foglalkozást folytatta apósa, csak nagyobb mértékben. így érthető, hogy a saját érdekében igyekezett kijátszani törvényeinket.

1957 januárjában kezdődött a tiszafüredi vásárban a ku- peckedő társaság szervezkedése. Ott volt a vásárban Mohácsi Lajos és két társa, Zrínyi Béla, Soll ' '7, József. Ök hárman már korábban is vásároltak sertést s busás haszonnal adták el. Ez alkalommal szintén vásárolni akartak, de nem volt elég anyagi fedezetük. Találkoztak Soós Lászlóval, aki hasonló ügyein járt a vásárban. Jól jött rrindannyiójuknak a találkozás, mert szakértelemmel rendelkező vezető kelleit, alki jártas az ilyen ügyben. Röviden elmondták Soósnak, mit akarnak. Soós igy felelt:

— Nem baj, ha nincsen pénzetek, szerzek én amennyi -ell. Egy a fontos, társuljunk, olcsón vásároljunk, magas áron eladjuk.

Kész volt az egyezség, megindult a felvásárlás. Első alkalommal 25 db sertést vettek meg. Soós László lakására szállították a kocákat, ahol egy pár napig karámban tartották. Majd gépkocsin Salgótarjánba vitték és kétszeres áron eladták.

A nagy nyereséget szétosztották maguk között. Elmondásuk szerint fejenként 200— 300 forintot kerestek, esetenként még ennél is többet. Jó keresetnek bizonyult ez a foglalkozás már az első alkalommal is. Még aktívabbak lettek. Karcagon, Turkevén, Tiszafüreden és a környező falvakban nagy tételekkel csapták be a dolgozó parasztokat. Most már nagyban vit- X Hetenként rendszeresen kétszer szállítottak, és egyre nagyobb nyereséghez jutottak.

Jól ment az üzlet. Tiszafüred község becsületes dolgozóinak feltűnt az üzérek nagyvonalúsága. Ilyen körülmények között találkoztak az üzérek Tóth Gyulával, aki

.ársulni akart. Tóthot is felvették ugyan, de már nem sok szerencsével, mert a rendőrség és az ügyészség lecsapott rájuk.

Letartóztatták az üzérkedőket. Be ismert éli bűncselekményüket. Soós László el mondta, hogy februárban 4000 forint nyereségre tett szert. A többi valamivel kevesebbet, de megközelítette Soósnak a keresetét.

Megállapították, hogy öten rövid három hónap alatt január, február és március első felében — kb. 300 db sertéssel üzérkedtek.

A vizsgálat befejeződött, a endőrség átadta az üzérkedő bandát az ügyészségnek, a többi már a bíróságra tartozik.

Uszitoknak nincs kegyelem

A megyei oiróság büntető tanácsa népi demokratikus államrend elleni izgatás és rémhírterjesztés bűntette miatt Borissza Ödönt 3 évi börtönre, 6 évi állampolgári jogoktól való eltiltásra ítélte és elrendelte 4000 forint vagyonrésznek elkobzását.

Borissza Ödön tisztviselő- családból származik. Gimnáziumi érettségi megszerzése után gróf Károlyi Lászlónál, majd gróf Károlyi Józsefnél gazdatiszt lett. Ebben a beosztásban ügyködött egész a felszabadulásig. Államunk bízott benne és megbízta a Jászberényi Kutató-kísérleti Gazdaság vezetésével. Az ellenforradalom alatt 1956 október 27-én a fasiszta pribékek ledöntötték a szovjet hősi emlékművet. Tömeg vette körül az emlékmű ledöntését és jelen volt itt Borissza Ödön is. A tömegben észrevette Kábái Sándort, a Jászberényi Járási Tanács adóügyi osztályvezetőjét. Rögtön odament hozzá, pofon vágta és azt mondta az osztályvezetőnek:

— Te piszok oroszbérenc, kuláknyúzó, nem magyarember, hogy mered kitűzni a kokárdát.

Kábái távozni akart Borissza üldözőbe vette és a tömeget uszította, kiabált:

— Ne engedjék el, el kell fogni!

Ezután az ellenforradalom dühöngésekor, a legnehezebb időkben azt hiresztelte, hogy rz idegen csapatok segítenek. Átlépték a határt, jönnek a nyugatiak, özönlenek már az országba.

A bíróság enyhítő körülményt nem észlelt és így ennek figyelembevételével hozta meg ítéletét. Nem is számíthat ilyen ember irgalomra, aki a népköztársaságra kezet emel, azt a legszigorúbban sújtják törvényeink.

— kovács /

ícetUéqi etStt a Vcásef&p&CK

ban dolgozhatunk, 40 újfajta edény gyártását, kezdtük meg. Köztük ott szerepel a már régebben is igen kedvelt mezőtúri vizesedény, kisszilke. kisbödön, lapostányér. étkészlet, és még egy sor más dolog.

S VALÓBAN: a polcokon sorakozó edények bizonyítják, hogy újszerű díszítések, színezések, az eddigiektől gyakran eltérő, de az itteni fazekasok sajátos stílusát mégis hűen tükrö- "ő formák jellemzik a ktsz gyártmányait. A már felsoroltakon kívül nagyon szépek az úgynevezett batikolt vázák, színárnyalatúik valósággal lenyűgöző. ,

És mindez közönséges agvaghól készül, olyan kemencékben, amilyenekben ívszázadok óta égetik a cserépedényeket. Am a fejlődés itt sem All azért mea véglegesen. Június 1-én hidrociklont (anyagfeldol- %o7/ gépet) kapnak Budapestről. Ez majd a porcelánnal egyenlő minőségűvé dolgozza fel az anyagot, és így a gyártmányok is azonos minőségűek lesznek a porcelánnal.

No, de ezekkel az értékes adatokkal a tarsolyunkban nézzünk be kis időre a metsző-diszítőkhöz, akik a mintákat varázsolják az edényekre. Ismerős arcok, munkadarabok fölé hajolHányszor találkoztunk velük, zöld szalagocskákkal ka- báíhajtókáj u,kon. ök érettségiznek az idén — néhány hét múlva. — A legtöbbjük a tökéletes gondatlanságot már elmúltnak tekinti. Bizony az egyetemi felvételek, az élet elég gondot okoz most az egykori kevés gondú diákoknak.

A Verseghy Ferenc Gimnáziumban is — épp úgy. mint más helyeken — az érettségi előtt állók állandó beszéd-témája: Mi lesz az érettségi után? Felvesznek-e egyetemre, hol fogok dolgozni?

Az iskola igazgatója a kővetkezőket mondja:

— Iskolánkban ez évben 79 tanuló érettségizik. Ezek közül 52 jelentkezett továbbtanulásra, a többi a termelő- munkában kíván elhelyezkedni, főként az iparban. A jelentkezés elég változatos a különböző szakokra és karokra, bár a legtöbben orvosok, mérnökök, pedagógusok akarnak lenni. Általános, hogy az úgynevezett „íróasztal melletti munka" nem vonzó. A továbbtanulást illetően nem bíztatgattunk senkit sem és ezért is van, hogy a továbbtanulni kívánók a munkára is felkészülnek. Az egyetemi felvételeknél nagyon helyes, hogy előnyben részesülnek, akik már néhány évet eltöltőitek a vá- választott egyetemhez közelálló szakmában. Ezért jelentkezett és bízik felvételében 23 korábbi években végzett tanulónk.

— Az egyetemi felvételek Icorlátozása nem vezetett a tanulmányi fegyelem romlásához, sőt verseny folyik az egyetemekre való bejutásért. Nagy hibának tartom azonban, hogy illetékes szervek nem gondoskodnak intézményesen a továbbtanulni nem kívánók elhelyezésével, de legalább is tanácsokkal való ellátásával. Helyes' lenne, ha bizonyos pályákon hagynának helyet az érettségivel rendelkezőknek.

A IV. b. osztály főnöke megerősíti az állítást, hogy bizakodóbbak a továbbtanulásra nem jelentkezők.

— Hiszen az egyetemi feltételek — mondja — nagyon bizonytalanok. A jelentkezettek egy része nem való egyetemre, mert nincs nagy ambíciója tanulni, de a szülök bíztatására jelentkeztek. Sok szülő előtt még mindig csak az orvos, a mérnök jelenti a legkülönb embert és nem nézik gyermekük rátermettségét, képességét. Nagyon örvendetes, hogy a szülők többsége józanul ítél és ösztönzi a gyereket a fizikai munkára.

És mit mondanak a tanulók?

Lédéi Sándor már régebben elhatározta, hogy nem jelentkezik egyetemre, hanem

műszerész tanuló lesz. Járt is már Pesten, de nem kapott ígéretet élhelyezkedésére az Orvosi Műszer-gyárban. Szívesen megy fizikai munkára, hiszen ott is épp úgy megtalálja számítását — ha nem jobban.

Fehér Mihályt már bíztatták a Műszaki Intézettől, örül, hogy elhatározása nyomán szakmunkás lehet.

Mindketten azt mondták, hogy az osztályban nincs olyan fizikai munkára jelentkező, aki irigyelné a továbbtanulókat. Mert azok csak „szeretnének’’, ők pedig „fognak."

így készülnek hát az életre az öregdiákok. Nagyon megnyugtató, hogy egy iskolában ilyen bizakodó a hangulat.

Természetesen ez csak az egyik oldal. A másik már nem ilyen megnyugtató. Az iskolába ugyanis a mai napig nem érkezett semmilyen tájékoztatás az országos és megyei munkalehetőségekről. Túlzottan magukra vannak hagyva ezek a fiatal lányok, fiatal emberek. Nem elég csak felkészíteni őket, hogy ne keseredjenek el, ha nem tanulhatnak tovább, hanem segíteni kell nekik, hogy az első lépésnél el ne botoljanak, hogy érezzék, van, aki gondoskodik róluk.

— menyhárt —

Kettős szereposztás,

»«er j elhibázott szereposztás?

Megjegyzések „A mosoly országa" bemutatóihoz

A szolnoki Szigligeti Színház kettős szereposztásban tűzte műsorára Lehár közismert és nagysikerű — bár az utóbbi években hosszabb ideig nem játszott — nagyoperettjét: „A mosoly országátVárakozáson is felüli volt az az érdeklődés, amely megnyilvánult az előadás iránt. Már napokkal előre elkeltek és kelnek a jegyek, a közönség esétről-estére megtölti a színházat. A darab meséje eléggé ismert, a rádióból is gyakran hallott dalai, énekszámai különösen kedveltek országszerte. Engedje meg tehát az olvasó, hogy eltérjek a szokásos bevezetőtől s a darab meséjének születése körülményeinek sbb. ismertetése helyett mindjárt a lényegre, a színészek játékára tereljem a szót. S ezen belül — már az első bemutató óta is — sokat vitatott kettős szereposztás kérdésére.

Az első szereposztás szerint a darab női főszerepét, Lizát Jánosi Kati vitte színpadra. A férfi főszerepet, Szu Csöng herceget Hidvéghy Lajosnak kellett volna alakítani. Hidvéghy betegsége folytán azonban ezt a szerepet az első szereposztásban is Somogyi Géza vette át.

A darab már az első bemutatón is — az összhatás folytán — jólmegérdemelt sikert aratott. Azonban számos megjegyzés hangzott el a közönség részéről Jánosi Kati szereplését illetően. Jánosi Katit szereti a szolnoki közönség és szívesen tapsolt neki, mint a színház primadonnájának, a különböző operettek, vígjátékok és prózai darabok előadásakor, most az egyszer azonban csalódást keltett, mert hangja nem tudott megbirkózni „A mosoly országa" széles skálájú és majdnem operai igényű énekszámaival. Emiatt túlzottan kellett koncentrálnia figyelmét az énekszámokra, ami — az egyébként jól kidolgozott

— játékának is rovására ment.

A második szereposztásban Lizát Pálffy Alice alakította. Mind énektudása, mind alakítása teljes megelégedést keltett. Habár az első percekben küzdött egy kis elfogódottsággal, ez a feszültség a közönség hálás tapsa révén hamarosan felengedett és mindv é g i g szebbnél-szebb énekszámokkal lepte meg a színházat zsúfolásig megtöltő nézősereget. Egy ponton volt még gyenge, a harmadik felvonás befejező jelenetében, s itt is csak a prózai szövegeknél. Kicsit erőtlen, nem eléggé drámai volt a búcsúzása Szu Csöng hercegtől. E miatt Somogyi fináléja is veszített erejéből, drámaiságából, hiszen ez éppen a két szerep összecsapásából táplálkozik s az igazi nagy ellentét nélkül veszít hatásából. — Pálffy képes a drámai játékra, ezt a második felvonásban is megmutatta. Tehát inkább rendezői hiba volt, hogy ez a drámaiság elsikkadt a darab befejező részeinél. Általában, mintha a rendezők kevesebb gondot fordítottak volna a második bemutatóra.

„A mosoly országa’’ fő erőssége Somogyi Géza, mondhatni: rajta áll, vagy bukik a darab és ő kitűnően megbirkózik feladatával. Igaz

— úgy tudjuk — Egerben is játszotta már ezst a szerepet jónéhányszor s ez meg is látszik mozgásán, könnyed szövegmondásán s azon, ahogy szinte segíti a többi szereplőket is játékával, éneklésével.

A „Vágyom egy nő után", „Szu Csöng belépője”, a „Ba- rackfavirág dal” énekszámai sok-sok tapsot arattak és aratnak estéröl-estére.

Potenstein. Hatfaludy Ferenc grófot Varga D. József alakítja a tőle már megszokott, de most mégis egy kissé líraibb humorral és nagy sikerrel. A tréfálkozó, könnyű- vérű magyar huszártiszt alakja mögül klérezzük a barátot, a szerelmét is derűvel leplező embert. Varga D, József színészi arculatának is új — eddig kevéssé ismert árnyalataival ismerkedünk meg ezalkalommai.

Az öreg kínai nagybácsi szerepében Kompóthy Gyula nem él a bevált fogásokkal, amelyek holtbiztos, hogy mosolyt fakasztanak a néző arcán. A színészi rutint is mintha mellőzné. Minden gesztusa pontos és mégsem mesterkélt, a hiteles, tiszta rajzát adja annak, amit a szerző elképzelhetett. Nagyon jó, hogy nem élt a könnyen kínálkozó — de olcsó — hű" tásvadászattal. így emlékezetes és maradandó az alaki* tása.

A kis Mi, Szu. Csöng her- cég húga alakitójáról is hadd szóljak néhány szót. Nagyon kedves, nagyon bájos jelen* ség volt az első „igazi" szerepét, játszó Berta Erzsi ebben a szerepben. Hangja ugyan kicsit gyenge (bár tiszta!), de alakja nagyon is hiteles voll, sokban hozzájárult a „valódi’1 kínai légkör megteremtéséhez a színpadon, Kár, hogy üt is kettős szereposztással kísérleteztek a színház vezetői. Zsámbéki Erika — bár énekszámai jobbak voltak — mégsem tudta a kellő hatást elérni s Mi kissé törékeny, kínai alakját visszaadni.

Bors Béla igazán nagyszerű „Főeunochot" játszott. Ezt a keleti tárgyú színdarabokból és filmekből már eléggé ismert és elcsépelt figurát nagyon hatásosam, és eredeti módon keltette életre.

Van a darabnak egy nem „kötelező”, de a színház által jól kiaknázott betétszáma, egy kínai tánc, vagy pontosabban balettjelenet. Kicsit ugyan revűszerü, de meg kell adni, igen hatásos volt. Bart- ha Judit (egyébként a táncok betanítója is), Berta Erzsi, Hodusz Gizi és Berta András megérdemelték a sikert a táncszámokért. Különösen a legyező tánc tetszett,* igen szép volt Bartha szólótánca is.

A díszleteket Pásztor Béla tervezte. Megkapóak voltak a díszletek, bár szerintem a Buddha-szobor szem és száj- megvilágítása nagyon naiv és erőltetett, dolog.

Az epizódszereplők közöl hadd emeljük lei Kalmár Zsóka nevét, áld pár szavas szerepében is kedves, bájos jelenség volt — talán nem tévedek, ha azt rnondom: még fogunk róla hallani.

E* most — ez el nem hanyagolható — beszéljünk a színpadon „inneni" részről is, a zenekarról, akiknek most nemcsak a szokásos szerep, hanem elsőrendű feladat jutott: az egész darab végigkísérése, hangulati és tartalmi aláfestése, sőt továbblen- ditése. Hiszen ez majdnem opera és nem kis dolog ami a zenekarra hárul. Gyulai Gaál Ferenc a hangszerelés nehéz munkáját, a zenei és énekrészletek betanítását — amint megtudtuk — nagy energiával és fáradhatatlan munkával végezte. Nem 40, hanem csak 22 tagú a zenekar, de minden hangszínt meg tudott szólaltatni a karmester, a hang szer csoportok finomsága is kiérződött a zeneszámokból. A zenekart felváltva Gyulai Gaál és Orbán Leó vezényelte.

Összegezve, érdemes volt műsorra tűzni a Szigligeti Színháznak „A mosoly országát", s a közönség is méltányolja ezt. Virággal, többször is megismétlődő vastapssal, forró színházi légkörrel jutalmazta a színészek játékát.

A színház vezetői azonban tartoznak annyival a közönségnek és saját művészeiknek is, hogy a lehető legjobb szereposztással hozzák színre az egyes előadásokat. A kettős szereposztás csak bizonyos esetekben indokolt s a jelen esetben elhibázott volt — ártott pl. Jánosi Katinak is, akitől még sok jő alakítást vár a szolnoki közönség, F, TÓTH PÁL