Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-12 / 110. szám
Szolnok megye —mióta megkezdték a mezőgazdaság nagyarányú gépesítését — jó területe a mun káshiánnyal küzdő bányavállalatok tobor- zóinak. Mindem községben akad markos legény, facérán maradt ember, aki jó pénzért hajlandó szerencsét próbálni a bányavidéken. Május 7-ésn csakúgy, mint sokszor már, egy kis csoport :— tizenöt fiatalember — in dúlt újból útnak Szolnokról a tatai szénmedence felé. Nagyrészük vidéki, — tele aggodalommal a „vakond- élet” iránt. Mert hiába mesélte el útközben a velük utazó öreg tatai vájár, Hu szár elvtárs tízszer is, hogy milyen a tárna, az alföldi ember — aki nem szokott magas hegyeket, völgyeket még a kútba se néz bele szívesen. nemhogy naponként lejárjon a föld gyomrába; Csak egy kékruhás vállas fiatalember, a karcagi Nagy Gábor, meg a szandaszollősi Markóczy József hallgatták irígylésraméttó nyugalommal a társalgást. Ök szakképzett vájárok, ismerik jól a bányászéletet, tudják, hogy nincs mitől félni. Igaz., egyszer már ők is elhagyták szakmájukat, de most újra visszatérnek. S ennek bizonyosan megvan az oka. Nagy Gábor erre csak akkor tért ki röviden, mikor már a társaság az út fáradalmainak kipihenése után a bányaorvosi rendelő szűk előszobájában várakozott a vizitre.— Legutóbb ssakmánybér- ben megkerestem a 3000 forintot. Azóta emelték a béreket, úgy hallom, van, aki a 4000-ig is felmegy egy hónapban, 600 műszak után pedig lehet jelentkezni 1 éves vájártanfolyamra mindenkinek. — Csak persze, addig aztán ki kell húzni, mert itt sem adják potyára a pénzt. «S ez nem könnyű, sokam nem a 600 műszakot, hanem a 60-at sem tudják kivárni. Éppen erről folyik a vita a 14-es akna gondnoki irodájában, mikor odaérünk látogatóba. Kis vékony ember viszi « szót indulatosan; Kovács Mihály, volt szolnoki moz- donyfűtő. — Nem maradok itt tovább egy percig sem. Élni is kell valamiből, itt pedig nem lehet keresni. — Ne beszéljen maga — válaszol a gondnok. — Hon- nét tudja, hogy lehet-e keresni, hiszen még egy hónapot sem töltött ed. Eztán lenne még az elszámolás. — Mennyit dolgozott? — Tíz műszakot a múlt hónapban, meg ebben is valamit — mondja csendest*' Kovács. Válóczi János — egy jóerouen lévő liaia;ember, aki Martfűről került ide — arról panaszkodik, hogy nem bírja fizikummal. — Az aknászok meg csak a szívós parasztgye- rekefcet keresik — mondja keservesein. A csuklóm is megroppant, de hiába, nem megy. Megpróbálom inkább otthon mégis. A harmadik Simon Imre, csendes, középkorú paraszt- ember. Azt mondja, visszamegy a tsz-be, mert nem találja meg itt a számítását. Öt van bőven — s ha nem akarnak, nem tartja1 vissza őket senki, bár itt sem szerelik a vándormadarakat. A valóság az, hogy a három földin k az első előlegfizetéskor alaposan a pohár fenekére nézett úgy, hogy egymást támogatták. Megitták a pénzt, műszakot mulasztottak. így aztán itt: valóban nem lehet keresni 2—3000 forintokat. Már azt hisszük, szégyenkeznünk kell a Szolnok megyei bányászokkal a 14-es aknaüzemben. De nem, nem mindenki azért jön ide Szolnokról, hogy a markát tartsa £1 'ótvznp^. Az egyik Úf, szállodasze- rúen tiszta szobában négy megyei fiatalemberre lelünk. Egy hónapja tatabányai lakók. ■ A 17 éves szőke nyurga legény Hegedűs Jóska az ágyon ülve falatozik — leszállásra készül. Merész, egy zömök tisza föld vári ember az ágyban ébredezik — az éjjeli műszakot piheni. Tóth Imrét az ágyúsütögetés sem zavarná fel álmából. Vörös oda van valahol, csak egy asztalon hagyott levél friss tintája árulja eL hogy nemrég még Turkevén jártak gondolatai, pontosan S. Margitkánál. Velük beszélget iinfo ök csodálatosképpen jó embernek tartják az aknászt. — Tegnap megígérte — dicsekszik Merész, hogy állandó csapathoz oszt be. Oj embemdk — az itteni szokások szerint — ez nagv kitüntetés, s csak annak jár ki, aki komolyain vasai munkáját, nemcsak szerencsét próbálni jött. Kezdetben nekik sem ment jól, mert utólag fizetnek itt is és senki sem telt erszénnyel jön el hazulról. Egymást segítették egy-egy húszassal, a gondnok elvtársi is adott kölcsönt; S ma már túl vannak a nehezén, tervezgetnek. Merész arról, hogy legalább Xflioo— 1300 forintot tud hazakűl- deni a családnak. Hegedűs Jóska takarékbetétet akar nyittatni — Be akarok rufoáaJkodni — mondja nagyon komolyan, meg később egy motort Is szeretnék. Ők nem a „Fekete gyémánt “-nak keresnek« (így hívják a város hírhedt mulatóját) s valószínű, új otthon na találnak majd, csakúgy, mint a régi telepesek, akik- ról büszkén valljuk, hogy szolnokiak, s részesei a szén- csatának; A tröszt igazgatósága a sztahanovista Ács József bányászt egyik legjobb dolgozójának tartja. 1953-ban jött el megyénkből. A többiek, akik régen eljöttek, szintén megállják a helyüket Kazinczy János 2 éve bányász, már csapatcsillés, újszászi legény. Áprilisi végelszámolását mutatja — 1 forint híja a 3000-nek Tényleg igaza volt Nagy Gábornak, aki az út elején így eaecolta — meg lehet keresni 3—fOOO-et. Valóban azonban csak annak, aki segíteni akarja a szén csatát, az ország talpraáillását, aki nem hisz a bányaomlások ■ ban, szerencsétlenségekben, s nem ijed meg az első megroppanó gerendától. S aki megszokta az erdőben épült Tatabányát, pókhálószerűen átszőtt eod- tvJiykötél pályáival, magasban úszó széncsüUével, gőzölgő erőművével, parókádé cementgyárával , csak vendégnek jár vissza falujába — magába fogadja a hős bányászváros. Palatínus István VADÁN Marx-parkl idill PERCEK Tárlaton o ~ Nem azért mondom, de asi hiszem, talált! —- ön is futurista? — Nem, kérem, én könyvelő vagyok. rt)ö járásjelentés A szórakozott professzor, ARANY JANOS irodalmi emlékverseny Turkevén Arany János születésének 140 éves évfordulója alkalmából a turkevei fiú- és leányiskola irodalmi versenyt rendezett. A versenyen előre megadott 12 idézetből meg kellett állapítani, hogy azok Arany melyik költeményéből valók. Most derült csak H, hogy sem a nyilvános, sem a magánkönyvtárakban nincsenek meg elegendő példányban Arany János költeményei. Az első fordulóban 240 növendék, a döntő zárt versenyben pedig 62 növendék vett részt.. A 12 és 11 pontot elért nö- vendéltek szép könyvjutalmat kaptak. A leányiskolából ßo- zóki Ágnes, Árvái Eszter, Sz.----------------Ko vács Ilona kerültek ki győztesen. A fiúknál Simon Sándor, Földi Imre, Szabó Gyula, Fegó Lajos kaptak jutalmat. A műsor kihirdetése alkalmával a fiú- és leányiskola növendékei kultúrműsort adtak. Ozsváth Eszter tanárnő Arany Jánosról emlékezett meg, majd a leányiskola énekkara Arany: „A tudós macskája" című dalt énekelte el. Ezután Hámori Margit növendék a „Walesi bárdok”-at, míg Pápai Károly Arany: Családi kör című versét szavalta el Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. Somogyi Lajos Turkeve ■ Ma az ország területén egész nap felhőtlen az égbolt, derült, meleg az idő. szélcsend van. Kedves hallgatóink, most viharszünet miatt megszakítjuk adásunkat. A MAMA ELLENÉRE — Szóval feleségül akarja venni a lányomat. Mondja fiatalember, ismeri már a feleségemet? — Igen. Ennek ellenére szilárd az elhatározásom. RÖVID FELELET Tasziló Bécsből Amerikába utazik, hogy meglátogassa Kázmér barátját. Mire part- rászáll, elfelejti Kázmér címét Táviratot küld haza Arisztidnek: „Tudod Kázmér címét?” Másnap megjön a válasz: „Igen.” VIZSGÁN — Mi az uránium? Csend. — Szóval nem tudja. Mi a hélium? Csend. — Ezt sem tudja. Nos, adok magának még egy utolsó lehetőséget. Mi a különbség az uránium és a hélium között? Gyermekszáj a;. motorkerékpárt szerel. Angol humor Fővárosi művészek opera- és baletlestje Az Országos Filharmónia hétfői rendezvényeinek művészi színvonalából magasan kiemelkedett a legutóbbi — május 6-i hangverseny. Operaházunk három énekművésze, négy táncosa és a Rádió-zenekar kisegyüttes' szolgáltatták a műsort. Elismeréssel tartozunk mindenekelőtt a műsor összeállításáért. Nem vagyunk általában hívei az operákból ki ragadott részleteknek, mégis a hétfői műsor egységes színvonala lényegesen hozzáiá- rult az est sikeréhez. Az énekes művészek közül legelsőnek Ilosfalvy Róbertról, nagv tenorista reménységünkről szeretnék megemlékezni. Ideális énekes, mert egyesíti a lírai és drámai hőstenor követelményeit. Turiddu búcsúját és Caino nagv áriáját a Bajazzókból vérbő drámai akcentusokkal adta elő, a „Traviata” pezsgőáriája az egyetlen helyes énekmódszer az olasz énekiskola alkalmazására mutatott. Operaházunk kitűnő Kossuth-diias énekművésznője. Orosz Júlia női vonalon biztosította az est nagy sikerét. Régi ismerőse a szolnoki közönségnek Énekkulturája. szuggesztív előadása kitűnő szövegkieité- se Nedda madárdalában érvényesültek legszebben. A Traviata kettőse telies. színpad! illúziót nyújtott. Reményi Sándor Operaházunk kitűnő baritonja a népszerű GermoiM áriával hódította meg közönségünket. amelyet a zugó tapsokra meg is ismételt. Az est művészi színvonalának másik fő pillére a bal- lettszámok voltak. Operaházunk négy kitűnő táncosa és táncosnője. Kun Zsuzsa, Maros Éva, Fülöp Viktor és Molnár Ferenc változatos tánckompoziciókban mutatták be kiváló művészetüket Az ének és táncszámok kíséretét a Rádió kisegyüttese szolgáltatta Kiss Ferenc kiváló hegedűművészünk vezetésével. Gyönyörű hegedűhangja, bensőséges játéka Hubay lenő „Gremonai hegedűs” című opera hegedűszólójának előadásában keltette fel figyelmünket. A ..Traviata’ közjátékával az együttes tökéletes műélvezetet nyújtott. Beszámolónk nem volna teljes, ha megfeledkeznénk a műsorsy.ámokat ismertető Balassa Imréről. Véleményünk szerint nem túlzottan fontos a konferansziék beiktatása hangversenyeink műsorába A jó zene és a ló művészi teljesítmény magvarázó szöveg nélkül is közérthető a hallgató számára. Balassa Imre közvetlen csevegését közönségünkkel nagv élvezettel hallgattuk. Minden műsor- szám előtt valami újszerű, érdekes, ritkán hallott és a művel szervesen összefüggő kis történeteket hallottunk és mindezt meleghangú, közvetlen előadásban. Az előadóművészek egyenrangú partnere volt és nagvban hozzájárult az est osztatlan sikeréhez. melyet közönségünk viharos tapsai igazoltak. Orbán Leó raei t '"'IBIM11 Angol lord: — John, a vízbe ejtettem n szappant,., í SALAM«» BÉLA: , BOLDOGSÁG A híres drámai hős, akinek a kollégák tiszteletteljes ’.kezitcsókolommal köszöntek, magába zárkózott, szomorú : ember volt. Nem volt senkije, se felesége, se kutyája, olyan 'magányosan és egyedül élt, mint egy remete. Csak egy embert tűrt meg a társaságában, egy fiatal, szerződésnél- kiili színészt. Vele ment előadás után, esténként a belvárosi kávéházba, fizetett neki egy feketét és ezért a fiúnak jókat kellett mondania róla. Akárcsak egy cigánnyal, úgy házalta vele a fülébe, hogy ő tulajdonképpen nem is olyan szerencsétlen, mint amilyennek gondolja magái, hanem igenis boldog és hálát adhat ezért az Istennek... Minden este, amikor a pincér letette az asztalra, a feketés csészéket, odafordult a fiatal színészhez és megkérdezte tőle: Mondd, öcsém, boldog ember vagyok én? — Nagyon boldog vagy — felelte az és szemében rajongás csillogott. — Híres vagy. Nagy gázsit kapsz. A közönség szeret. Van szép lakásod, nagy könyvtárad, értékes képeid és drága szőnyegeid. Van pénzed a bankban, egészséges vagy és a nők szeretnek... Igen, bátyám, te nagyon boldog ember vagy ... Az öregedő sztár ilyenkor kéjesen nyújtózott el a karosszékben és jól érezte magát. Ez így ment minden áldott este, a mogorva, életunt ember újjászületett a fiatal kolléga hízelgő szavai nyomán. És történt egy napon, hogy a fiút behívták az egyik színházhoz és leszerződtették a, következő szezonra. Talán éppen azért lettek figyelmesek rá, mert folyton a nagy művész társaságában látták. A szerződéssel egyidejűleg száz pengő előleget is folyósítottak számára. Aznap este a. kávéházban furcsa dolog történt. Amikor a művész megkérdezte a fiútól, hogy rí boldog ember-e, az így válaszolt: — Nem vagy boldog, bátyám. — Nem vagyok boldog? — forlyant fel a sztár, a nem várt fordulatra. — Hogy mondhatsz ilyet? Híres vagyok. Nagy gázsit kapok. Szép lakásom van, nagy könyváram, értékes képeim és drága szőnyegeim, Van pénzein a, bankban, egészséges vagyok és szeretnek a nők... Hát miért mondod, öcsém, hogy nem vagyok boldog? — Azért, mert egy-kért év múlva öreg leszel, teesú - szol, tönkremész és karácsonykor a Kövessi-vár fog kávét dani neked! A művész magához sem térhetett a meglepetéstől, amikor a fiú felugrott és intett a főpincémek: — Halló, fizetek! Volt egy feltetém... Amint annyi pénze volt, hogy ki tudta fizetni a feketéjét, azonnal megmondta a véleményét... — Ejjive, kislányom, <i rósz vagy. Nem látod, hogy nagypapa beteg? Inkób mondj neki valami szépet! — Mondd, nagyapa, szere " éd, ha a temetéseden c. gánvzenekar muzsikálna? AUTÓSOK VIGYÁZAT! — Tudja, a feleségemnu egészen különös módon is merkedlem meg Élgázol tar a gépkocsival, aztán felese giil vettem. — Mire nem képesek eze a nők, csakhogy férjhez me hessenek . .. SZÓRAKOZOTT FOGORVOS — A férjem fogorvos, di olyan szórakozott, akár eg} professzor. — Valóban? — Igen. Képzelje el, : múltkor vendégek voltak ná lünk. A férjem egy csésze le át nyújtott át az egyik asz szonynak és így szólt: Kórén öblögessen! Ssolnokiah Tatabanyán •..
