Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-12 / 110. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGY ESOU ETEK! AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA n. évfolyam, 110. szám. AKA: M fillér, 1957. május lt. vasárnap. Az országgyűlés úf ülésszakának munkájáról Az országgyűlés pénteki ütésén a áéA aattnet trtán Gáspár Sándor országgyűlési képviselő, a Szaktanács főtitkára szólalt HanesuHytwta, hogy az efllenfarradialnü tá­madásokkal szembe« sike­rült megőrizni a munkásosz­tály és a szakszervezet egysé­gét és ma a szakszervezetek mindent megtesznek: a mun- káshatalom erősítéséért; a párt és a kormány politi­kája, a magyar nép érdekeit szolgálta. Beszélt a szocialista munkaversenyről és a telje­sítmény bérrendszerről is. A szocialista munkaversenyt céltudatosabbá, rendszereseb­bé kell tenni. Minden vezető szervnek oda kell hatni, hogy hónaprói-hónapra megbeszél­jék a dolgozókkal az üzem előtt álló legfontosabb fel­adatokat. Hangsúlyozta: a kö­zeljövőben a Szaktanács el­nöksége a kormány elé ter­jeszti a szocialista munka­verseny rendszerével kapcso­latos javaslatait. Megítélé­sünk szerint mondotta — he­lyes lenne visszaállítani a szakma kiváló dolgozója Jel­vényt. Ennek feltétlenül nagy becsülete van. A teljesítmény bérrend­szerrel kapcsolatban elmon­dotta: minden erővel segí­teni kell, hogy a teljesít­mény bérrendszert minden­hol bevezessük, ahol csak mód van, mert a teljesít­mény bérrendszer alkalma­zásával tndjuk érvényesí­teni a szocialista elosztás elvét. Ahol esetleg nincs meg a létjogosultsága a teljesítmény bérrendszernek — mert van­nak ilyen helyek —, ott is meg kell nézni annak mód­ját, hogy az időbér mellett még milyen ösztönzést lehet alkalmazni annak érdekében, hogy a dolgozókat jobb mi­nőség előállítására, több ter­melésre és szakképzettségük növelésére serkentsük. Ezt követően Horváth Endre országgyűlési képviselő szólalt fel, áld az ellenfor­radalom Győr megyei tevé­kenységét ismertette. Az elnök ezután bejelen­tette az országgyűlésnek, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsához küldött üdvözlő- táviratra a Legfelső Tanács a következő táviratban vála­szolt: „A Szovjet Szocialista Kő ztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsától — a Magyar Népköztársaság ország­gyűlésének, Budapest. Drága elvtársak és barátaink! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa szívből .jövő köszönetét fejezi ki a Magyar Népköztársaság or­szággyűlésének baráti üdvözletéért. A Legfelső Tanács küldöttei forró baráti üdvözletüket küldik Önöknek, or­szággyűlési képviselő elvtársak, s az önök személyén ke­resztül az egész magyar népnek. A Magyar Népköztársaság országgyűlésének üléssza­ka felelősségteljes időben iilt össze, amikor a magyar nép — miután meghiúsította a n emzetközi és belső reakció­nak a földesúri kapitalista rendszer visszaállítására irá­nyuló törekvéseit — mind szorosabban tömörül a forradal­mi munkás- paraszt korma ny és a Magyar Szocialista Munkáspárt köré és egész erejét latbaveti az ország nép­gazdaságának helyreállítása ért. további szocialista épí­téséért. Baráti üdvözletünket küldjük a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Magyar Népköztársaság kormányá­nak. A szovjet emberek mindig testvéri szeretette] kisér­ték figyelemmel a tehetséges, szabadságszerető magyar nép életét, harcát és most teljes szívből örülnek sikerei­nek. A magyar nép győzelme a hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában és eredményei a szoci­alista rendszer megerősítésében, jelentősen hozzájárulnak a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfel­ső Tanácsának szilárd meggyőződése, hogy a magyar nép a reakció minden mesterke dése ellenére, szoros egység­ben, együttműködve a szocialista tábor népeivel rövid időn belül u.j. hatalmas sikereket fog elérni hazája gaz­dasági és kulturális fejlesztésében, a nép jólétének emelé­sében. Mi tudjuk, hogy hatalmas feladatok állnak Önök előtt, a nép képviselői előtt, akik a dolgozók mélységes bizalmát élvezik. Hisszük, hogy méltó módon betöltik megtisztelő küldetésüket. Drága elvtársak! Sok sikert kívánunk nemes munká­jukhoz! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa.” (Nagy taps.) Tgpfcrtofcat éppen ágy, mint« nyugatnémet atomtudósok nyilatkozatát a nukleáris fegyverek elleni harcban, XU, Plus pápa megrázó fi­gyelmeztetését és Albet Schweitzer professzor sza­vait, amelyek egyaránt arról tesznek félelmetes bizonysá­got, hogy az atomkísérletek folytatásával, a föld légköré­nek megmórgezésével nem­csak a jelen, hanem az em­beriség jövője is pusztulásra lehet ítélve. Nem engedhetjük az embe­riséget egy újabb világhábo­rúval újra szakadék szélére, vagy mélyére rohanni. A magyar kormány leg­főbb törekvései közé tarto­zik hazánk és a világ béké­jének előmozdítása. A magyarországi római ka­tolikus püspöki kar — amellyel való tárgyalások­ról a kormány beszámolója Is megemlékezett — ez év áprilisában adott nyilatko­zatában támogatásáról biz­tosítja a kormányt e béke- törekvéseiben. Meggyőző­désem, hogy c támogatás nemcsak a püspöki kar tag­jainak, hanem a mögéjük sorakozó és irányításukat követő római katolikus papságnak és hívő seregnek is szilárd elhatározása. A második pozitívum: a Magyar Népköztársaság tár­sadalmi rendjét, a kialakuló­ban levő szocializmust törté­nelmi fejlődésünk egyik ál­lomásának tekintem. Ezért helyeslőm a magyarországi római katolikus püspöki kar már előbb idézett nyi­latkozatának egy másik, igen hangsúlyos kijelenté­sét, amely „elítél minden olyan törekvést, amely a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rend­je ellen irányul.” Ezután azt fejtegette, hogy a szociáTizmus nem ízlés dol­ga, nem divatkérdés. Egye­sek, vagy külső-belső erők megkísérelhetik, hogy a fejlő- i dés ütemét lassítsák, vagy megakadályozzák. A történe­lem kerekét azonban nem le­het visszafelé forgatni. Ezért hatott rám megdöbbentően — folytatta —, amikor az ok­tóberi ellenforradalmi esemé­nyek alatt külföldön tartóz­kodva, közvetlen hírforrásból olvashattam Horthy bejelen­tését, amellyel a magyar nép vezetését magának igényli, vagy Habsburg Ottónak nyi­latkozatát a királyi trónra való igényéről. Viszont meg­erősített a magyar nép jó­zanságába vetett hitemben derekán hazatérve, itt ugyana* a gon­dolat fogadott, ameilyei Pös- tyémfoen egy csehszlováld aí panaszt búcsúzott: tőlem, azt mondta: „Nem akarunk újra nagyurak cselédje lerad!1* A nyolc pórt, amely a múlt év októberéiben nevébe a ka­tolikus jelzőt is felvette és így indult a szocializmus el­len harcba, nem a katolikus milliók egyesülése volt — állapította meg. Majd arról szólt, hogy a magyar paraszt, a magyar munkás és a ma­gyar értelmiség gondolkodó rétege nem akar és nem fog a fejlődés útján megállni, még kevésbé azon visszakap nyarodni. A szocializmus fejlő-1 dósé ben nálunk is — tagad-} hatatlan — voltak hibák.} Honfitársainkat úgy is, mint; honpolgárokat, úgy is, mint; hívőket sérelmek is érték.; Ki ne óhajtaná szívből és ki; ne dolgoznék teljes erőből| azon, hogy ezek többé net forduljanak elő? A magyar-} országi papság és hívő seregi e téren is bíztatást nyert a| püspöki kartói, amely leszö-| gezte: | „A püspöki kar bizalommal | nézi a kormány törekvéseit,; amelyek a múlt hibáinak! felszámolására és a serei-♦ mek orvoslására irányulnak.”» Ezeknek a törekvéseknek af megvalósulása a magyar nép | jólétének fejlődését és aszo-i cializmus megerősödését je-; lenti. | — A magyar forradalmi! munkás-paraszt kormány no-» vember óta egész sereg in-j tézkedést tett, amelyek műn-} kássiágunlk, parasztságunk és; értelmiségi dolgozóink élet-» színvonalának emelését, sor­sának jobbulását hívatottak előmozdítani. — Tisztelt országgyűlés! Hallottuk kormányunk be­számolóját és programjának felvázolását. — Kormányunk beszámo­lójában a magyar nép dolgos igyekezete, sorsát építő tö­rekvése és jövőjét védő el­szántsága nyert hangot. A mi szavunkban pedig ugyan­ez az igyekezet törekvés és elszántság visszhangzik. Le- het-e mással összefoglalni mindazt a készséget, segíteni akarást és elismerést, ame­lyet népünk és kormányunk törekvéseivel szemben ér­zünk, mint a magyar püspö­ki kar nyilatkozatának ünne­pélyes záróseavaival: , Kér­jük a mindenható áldását e békés törekvések sikeréhez!” Klujber László a kormány- beszámolónak a bányászok­kal foglalkozó részéhez szólt hozzá. Bejelentette az elnök, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlésé­től is üdvözlő távirat érke­zett az országgyűléshez, amelyre válasz laviratot küld­tek. Ezután Z. Nagy Ferenc képviselő emelkedett szó­lásra. majd Csikesz Józsefné kéviselő mondott beszédet. Beree^lóc/y Miklós íH'száwgyűií'siképyiselő, prolonotárius kanonok szólalt fel ezután. A mi feladatunk. — mon­dotta többek között, hogy azt keressük és azt szolgáljuk, ami összeköt, nem pedig ami elválaszt egymástól. Ilyen közös pozitív tétel: a békét minden erővel, egész oda­adással megvédeni. Nem fontos számomra, hogy kinek javaslata ered­ményezi a béke megszilárdu­lását. Kitörő örömmel foga­dom a szovjet leszerelési ia­az, hogy november Parragi György országgyűlési képviselő elöljáróban megállapította, Hazafias Népfront hogy az országgyűlés új idő­szakának szellemét többi kö­zött az jellemzi, hogy sokkal színesebb, emberibb hangu­lata van, mint a régi ország- gyűléseinknek volt. Elsősorban Kádár János, a Minisztertanács elnöke kor­mánynyilatkozatának azzal a részével kívánok foglalkozni, amelyben a Hazafias Nép­frontról szólt, — folytatta. — Az ország szélés tömegeiből váltott ki várakozó visszhan­got a kormánynyilatkozat ama bejelentése, hogy politikai életünk tényleges aktív té­nyezőiévé akarja emelni a mozgal­mát. Szándékosan hangsúlyo­zom ezt a jelzőt, hogy vára­kozó. Mert mondjuk meg őszintén, hogy a Hazafias Népfront mozgalom terén sú­lyos hibák voltak. Ezek a hi­bák elsősorban Nagy Imré­nek. Jánosi Ferencnek most már egészen világos kétkul­csos, de azt is állíthatom, hogy cinikus politikájának tudhatok be. Fs utána termé­szetesen következtek be a té­továzások, az országos inga­dozások és a helyi csetlé'ek- botlások. Az emberi közvet­lenség, amellyel az E'nöki Tanács, a Minisztertanács elnöke, tagjai, az országgyű­lés tagjai nemcsak beszélnek, de cselekszenek is, ezt a vá­rakozást ma már remény-' seggel töltik meg. úgyhogy '•égre a Hazafias Népfrontból is az lesz. amit a kormány- nyilatkozat ígér, vagyis po­litikai életünk aktív ténye­zője. A nemzeti öszefogásnak a Hazafias Népfront nem­csak külső szimbóluma, ha­nem egyik megvalósítója is. A nemzeti összefogást a Magyar Szocialista Mun­káspárt szervezi, foglalja alkotó, a mai beplolitikai és világpolitikai tényezők vastörvénye által diktált formába. A párt kifejezet­ten hangsúlyozza. hogy tagjainak száma, a múlt tanulságait levonva, korlá­tozott. A széles népi töme­gek viszont. méginkább. mint a múltban követni akarják a párt iránymuta­tását — elsősorban azért, mert szemükkel lát­ják, eszükkel felfogják, hogy a párt mentette meg népünk belső békéjét, elhá­rította a polgárháború mindennél kegyetlenebb háborúnak a formáját és katasztrófáját és — frázis nélkül mondjuk Id — meg­mentette országunk és Kö- zép-Európa, de talán az egész világ békéjét. A pártonkívüli tömegek azon­ban nem egyszerűen fejbólin- tó jánosok. nem szavazási lel­tári tömegek, hanem gondol­kodó és főleg dolgozó embe­rek, akiknek éppen úgy tulaj­donuk. örömük és szenvedé­sük. esi és új honfoglaló munkájuk a Magyar Népköz- 'ársaság földje a magyar tör­ténelem, mint az irányításra hivatott és ezért még na­gyobb felelősséget viselő párt­tagoké. Biztosra veszem, tisztelt or­szággyűlés, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány, amely nemcsak nevében fog­lalja össze a legszélesebb nemzeti összefogást, hanem megalakulásának roppant történelmi felelősségvállalásá­ban iss a legteljesebb mér­tékben osztja a pártonkivüli millióknak ezt a jogos vára­kozását és azt a reménységét is, hogy a Hazafias Népfront- mozgalom a párt vezetésével valóban aktiv tényezője lesz politikai életünknek. A másik téma, amelyről szólni akarok, a kormány- nyilatkozatnak az a többíz­ben is hangoztatott állás­pontja, hogy mint a múltban, a jövőben is, megértést tanú­sít azokkal szemben, akiket félrevezettek, akik úgyneve­zett eszmei zűrzavarba ke­rültek. Támogatni kívánjuk kor­mányunkat abban a politiká­jában, amely, mint tudjuk, már eddig is sok megtévesz­tette; vezetett át a jobb be­látásra, a helyes, építő útra. Kérem kormányzatunkat és a pártot, folytassa ezt a poli­tikát. Gondoljunk arra. hogy az ellenforradalom véres al­világi vihara nemcsak sok- miUiárd forint anyagi kárt okozott népünknek, hanem teljesen felbecsülhetetlen ez a rombolás amelyet a lelkek­ben okozott. De ki a felelős mindeze­kért? A gyermekek legyilko- 'ásáért. elszökéséért. Felelő­(Folytatása a 2-ik oldalon) < Hétfőtől újra termelnek a TisiaCipőgyár tűzkárt szenvedett gumiüzennének műhelyei A LEÉGETT GUMIKEVERÖ épületének kormos fa­lai közül még nagy darabon látszik a szabad ég. A tetőszer- kezet fagerendáit megemésztette a tűz, lángok martaléka lett a mennyezetet borító forgácsból préselt heraklit is, úgyhogy a téglafalakon, vas- és fémrészeiken kívül semmi sem maradt meg épen a nagy csarnokban. Üszkös gerendáik, romol., azonban már csak imitt- amott látszanak. A gyár vezetői és dolgozói ugyanda nem- hajtották búnak a fejüket a nagy katasztrófa után, hanem úgyszólván haladéknélkül hozzáfogtak a helyreállításhoz. A törmelék jelentős részét eltakarították s ma már kőmű- vesbrigádok húzzák a falakat, kábeleket fektetnek, gépe­ket szerelnek a vasasok. Az első, nem megalapozott becslésekkel ötmillió fo­rintra saccolták a kárt - a lehetőségeket felmérve, úgy számítottak, hogy két hónap kell, míg termelhetnek az érintett műhelyek. Ebből kifolyólag 400—600 dolgozót kel­lett volna elküldeni huzamos két héttől egy hónapig ter­jedő kényszerszabadságra. Ekkor, azonban nem vették figyelembe a gyári kol­lektíva áldozatkészségét, eltökélt szándékát arra, hogy mielőbb orvosolják a súlyos sebet. Csütörtökön reggel röp- gyűlésen a műhelyek dolgozói, vezetők, értelmiségiek, al­kalmazottak a jószándéktól vezérelve egynapi munkáju­kat — illetve ennek bérét — ajánlották fel a károk helyre­hozására. A gyár vezetősége, azon,ban úgy határozott, hogy : nem fogadja el ilyenformában az anyagi hozzájárulást; Elleniben szívesen veszi az önkéntes segítséget, a szabad- : időben végzett helyreállítási munkát. MÁSHONNAN IS ÉRKEZETT segítség. Az \prító» : gépgyár Jászberényből egy 15 tagú brigádot küldött — sze­relőket, vasas szakembereket. Állandóan érkezik a segítség ;a budapesti rofconüzemefctől, az MTH szakiskolától, a hely­beli 5-ös építővállalattól és máshonnan. Úgyhogy valósá­gos versengés van a belső és külső szakemberek, munká­sok között egy-egy munkára. A Ruggyantagyár és másik három budapesti rokonüzem kölcsönképpen napi 8—10 tonna 'anyagot küld Martfűre, hogy pótolják az el­pusztult keverő termelését — s dolgozhassanak a gyártó- körök. A munka oroszlánrésze, azonban a gyári karbantar­tókra vár. Az értékes gumikeverő kalandereket ugyanis helyre lehet állítani, kivéve a meghajtó villanymotorokat; Deák. Klincsík és Simon vasas szakemberek vezetése alatt ez a munka már meg is indult s vállalták egy-egy gép helyrehozását a rokonvállalatok is. A LELKES ÜSSZEFOGAS, segíteniakarós ered-* menye nem marad el. A véglegessen megállapított 1,8 mil­liós kárt hamarosan eltüntetik. Stanga István főmérnök, a helyzet felmérése alap­ján így vélekedik: — Hétfőn az egész üzemben megindul a termelés. Eredetileg két hónapnak gondoltuk a kieső időt. Hétfőtől gyakorlatilag megszűnik a kénjnszersza- badságolás — mondja Grósz István igazgató később. Min­den konfekciókonön megindul a termelés. Ezt csak úgy tud­juk elérni egyelőre, hogy a budapesti üzemek naponta 8— 10 tonna anyagot küldenek. 10 nap múlva, azonban a le­égett üzem is elkészül s nem lesz szükség erre. Egyelőre csak ideiglenes tetőt kap, azonban a tervezők készítik a végleges vas tetőszerkezet rajzait is. A kár nagy, azonban a gyár dolgozói úrrá lettek a nehézségeken. Kormányunk importtal szándékozott pó­tolni a tűz miatti elmaradt termelést. Erre azonban nem kerül sor, mert hamarosan pótolják a kiesést s ezzel — jelenlegi gazdasági helyzetünkben — szinte felmérhetetlen szolgálatot tesznek a népgazdaságnak. DICSÉRET. ELISMERÉS illeti ezért a gyár minden dolgozóját, vezetőiét. (P —S)

Next

/
Oldalképek
Tartalom