Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-11 / 109. szám
Jászsági jegyzetek AZ EMBER végig I dogálnak naphosszat az artézi a jászberényi járás kutak körül. Vékonyan csorog a víz, nehezen telik rneg HA utazza községeit és egy kicsit körülnéz a falvakban (persze nem a falukutató, néprajzgyüjtö, vagy éppen a festőművész szemével, hanem mint olyan közönséges halandó, aki le tudja írni a nevét és egyet- mást szeretne is látni), nagyon sok különbséget nem talál közöttük és a többi alföldi falvak között. A házakat itt is főkénJ váily "'bői építik, újabban "tégla- vagy terméskő alappal, cseréptetőt húznak fölé. Itt-ott még — mint régi korok emlékei «— fellelhetők a zöldmohával benőtt nádtetős, vertfalú, alacsony házikók is. A házak előtt ki6 kertek, amelyeket rendszerint a lányok, vágj' az asszonyok gondoznak és olyan büszkék rá, mint a kínai császár volt a magáéra. Az utcák szélesek, egyenesek és ilyenkor tavasszal tiszták is. Errefelé az a szokás, hogy tavasz- szal a földutakat elboronál- ják, kiegyengetik. Az utcákon mindkét oldalon fasor, többnyire akác, amelyet minden télen aranyira felnyesnek, amennyire csak elérik. Fában szegény vidék ez. Erdő nincs, jó az a gally tüzelőnek. Az utcákon malacok turkálnak, kecskék legelésznek, a vízlevezető árkokban — ha van b-mnük víz — libák.' kacsák locsognak, ha nincs víz, féllábon állva bámészkodnak vagy jóllakottan, csőrüket szárnyuk alá dugva szunyókálnak. HUSVßT ELŐTT a házakat kimeszelik, kisöprik az udvart — szóval ünneplő ruhába öltözik a falu. Különösen nagy gonddal csinálják ezt a lányos házaknál, mert jól tudják, az okos legény nemcsak a választottjában gyönyörködik, hanem jó azt még a házasság előtt megtudni, mennyire tiszta, milyen rendszerető az a lány, tud-e jól főzni — szóval lesz-e belőle jó háziasszony. Van azért egy jellegzetessége is ezeknek a jászsági falvaknak. Népes csoportok álla kanta, vagy a konso, vara- kozni kell. Várakozás közben aztán meghányj ák-vetik a falu, az ország gondját-baját. Aki friss híreket akar szerezni, csak ide menjen, megtudhat itt mindent. Olyan egyformák hát ezek a falvak, mint két tyúktojás? Csak a felületes szemlélő látja így. A valóságban az utóbbi években sokat változtak. Változtak a társadalmi viszonyok, az emberek, de változott a falvak külső képe is. Persze nem egyformán. Nézzünk csak meg két községet, Jánoshidát és Alattyánt. Hasonlítsuk össze a kettőt. Megéri. SOK VOLNA elmondani, mi mindent építettek ebben a két községben állami támogatással és magánerőből is az utolsó évtizedben. Most nem erről akarok írni, .hanem ar- ró1, lujgy ezen községek lakosai mennyire tartják szívügyüknek saját falujuk szépítését, fejlesztését. Mert ezen is sok múlik. És e tekintetben nagy különbség van a két község között. Jánoshidán az 1955—56-os években 1600 méter betonjárdát építettek. Építettek egy új mozit, két iskolát, másfél kilométerrel növelték a villanyhálózatot, és két autóbuszvárótermet létesítettek — csak a legfontosabbakat említjük. Mindezt a községfejlesztési hozzájárulásból, tehát az adófizető polgárok támogatásával. És mit tud felmutatni ezzel szemben Alattyán? Ez idő alatt mindössze egy autóbuszvárót érmét építettek — semmi töt' t. Ha tehát összehasonlítjuk a kettőt, nem is lehet egy napon említeni. No. de mi lehet ennek az oka? Talán a járási tanácsnak mostohagyermeke Alattyán? Szó sincs róla. Más bajok vannak itt. Jánoshidán a lakosság pontosan fizeti a községfejlesztési hozzájárulást, Alaltyánban nem akarnak fi-1 zetni. A múlt évről még 851 ezer forint hátralék van és az ezévi féjlesz'ési hozzájárulással sem tülekednek. HA EZ ÍGY megy tovább, nem is lesz betonjárda Alaty- tyánban, hiába követelik. Nem fogják bővíteni a villanyhálózatot, akármennyit járnak is a tanácsvezetők nyakára. A szép, új tanácsháza előtt díszlik a virágos parii. A községen átutazó megcsodálja, és elismerően bólint: milyen szép kis község ez az Alattyán. De párszáz méterrel odébb az őszi esőzések idején hasig merülhet a sárba. Petróleumlámpánál vakoskodhat továbbra is. Jól van ez így? NEM LEHETNE ezen változtatni? De lehet. Tulajdonképpen a község lakóin múlik, akarnak-e változtatni rajta. Az elmúlt esztendőkben nem sokat törődtek a tanács vezetői sem az ilyesmivel. A községfejlesztés egy fiatal leányzóra volt bízva, aki nem értett hozzá, nem is sokat törődött vele. Az építési állandó bizottság csak papíron létezett, a valóságban nem sok vizet zavart. Ezek- után nem csoda, hogy a lakosság körében olyan nézet van, nem érdemes a község- fejlesztési hozzájárulást fizetni, úgyis elviszi a járás. Pedig nem kellene messzire menni ahhoz, hogy meggyőződjenek az ellenkezőiéről. Menjenek csak át Jánosiadéra, ott megláthatják, ml az igazság. AZ ÚJ TANÄCSVEZETÖK bíznak benne, hogy most majd másként lesz. Ezentúl többet foglalkoznak a községfejlesztéssel. Megtárgyalják tanácsülésen, megmagyarázzák a lakosságnak, miért van szükség a községfej lesztési járulék kivetésére. Ebbe a munkába bevonják a tanácstagokat. Reméljük, ez az erőfeszítés meghozza a maga gyümölcsét és rövid idő múlva Alattyán versenyre kel Jánoshddával abban, hogy melyik Ipse a szebb, a csinosabb és gundozottabb. B. K. M. Az olvasó kérdez, a 7iszavidék válaszol A nyugdíj rendelettel kapcsolatban | Kérem, közöljék, hogy milyen számú rendelet az, amely szerint öregségi nyugdíj megállapítható. A biztosítatlan idő szórványos lehet-e, vagy az sem számít, ha a biztosítás hiánya 3—4 évre folytonosan fennállott? Beke András, Tiszafüred, Rákosi-u. 127. * öregségi nyugdíjra az a 60. életévét betöltött dolgozó férfi jogosult, aki 10 év munkaviszonnyal rendelkezik. A munkaviszonyok között, valamint az utolsó munkaviszony megszűnése és a korhatár elérése között öt évet meghaladó megszakítás esetén a megelőző munkaviszonyt figyelembe venni nem lehet. A fentieket az 1954. évi 28. sz. tvr. 2. §, valamint a 69/1954. M. T. sz. rendelet 24. §-ai szabályozzák. A Megyei Tanács Egészségügyi Osztályától az alábbi felvilágosítást kaptuk: Ez év szeptemberében indul ápolónőképző tanfolyam Budapesten, a Makarenkó-u. 15. sz. alatt. Csak érettségi- zettEik, jelentkezhetnek. Alacsonyabb képesítéssel lehet jelentkezni és szintén szeptemberben indul be: Szombathelyen (Hámán Kató-u.), Szegeden (Tolbuchin sugár-út 1.), Székesfehérváron (Zalka Máté-u.) és Debrecenben (Vöröehadsereg útja). Kér vényét már most küldje el. Az illetékesek válaszolnak A Tiszavidék május 7-i számában az újszászi halászszövetkezet tagjai kérésére a Megyei Tanács Halászati és Vadászati előadója a követ- liezöket közli: „A kérdéses vízterületet a Földművelésügyi Minisztérium a Magyar Országos Horgász Szövetségnek adta bérbe — tehát a Megyei Tanácsnak nem áll jogában a felettes szerv által megkötött haszonbérleti szerződést felbontani." Kérjük az újszászi halászokat, hogy forduljanak kérésükkel a Földművelésügyi Minisztériumhoz. * Köszönettel vettük a Tiszavidék február 24-i számában „A vásárlók érdekében*' megjelent cikket, mely több üzemrészünkben elkövetett szabálytalanságokat fedett fel. A vétőket az AKF büntette meg. de ezen túlmenően a notórius súlycsonkitók ellen a továbbiakban fegyelmileg is eljárunk, A felfedett hiányosságokkal kapcsolatosan általánosságban is intézkedtünk a Vállalat Hivatalos Értesítőjén keresztül. KÓCSA MIHÁLY sk., v ig. MÁV Utasellátó Üzemi V., Budapest, Sokgyermekes családok jutalmazásáról Felvilágosítást kérnék a sokgyermekes családok jutalmazásáról. Kik kaphatnak és hol lehet kérni. Gy. SZABÓ SÁNDORNÉ, Tissakürt, Muszály szöllő. * Hat- vagy többgyermekes anya részére abban az esetben kell az 1957. évi 21. sz. törvényerejű rendelet alapján jutalmat folyósítani, ha az anyának legutóbb 1957 március 8. napján, vagy azt követően született gyermeke. A sokgyermekes anyának a pénzjutalomra való előterjesztését az anya állandó lakóhelye szerint illetékes községi tanács végrehajtó bizottságának titkára, városban a városi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportja köteles megtenni. A hatgyermekes anya részére — a rendeletben meghatározott feltételek fennforgása esetén — 1200 forint pénzjutalom fizethető. A iá-rinítveasetők; nevében A Kolozsvári Iádon villanyszerelési munkálatokat végeztek és a villanyvezeték kábelját a híd mellett lévő Bajcsy-Zsilinszky út alatt vezették el. A kábelfektetés óta az úton egy nagy mélyedés keletkezett és járművel átmenni rajta életveszélyes. A motorosok kényszerítve vannak, hogy a járdára menjenek fel. ami megengedhetetlen, Kérjük az illetékeseket, hogy az utat javíttassák meg, mert most már annyira lesüllyedt. bogy járni rajta életveszélyes. POLGAR ISTVÁN t Szolnok 4 pof őnő «se Szeretném, hogy ha közölnék, hol indul ápolónő- képző iskola, és kik jelent- kezhefcnelái Kérem a Mtéte. Fenti ügyben a Szolnok Városi Tanács VB Ipari és Műszaki csoportját kerestük fel. A műszaki csoport a panasz' kivizsgálta s megállapította annak jogosságát, — azonban a vonatkozó útszakasz a Budapesti Útfenntartó Vállalathoz tartozik. A munkálatok elvégzésére az Útfenntartó Vállalat figyelmét távbeszélőn keresztül felhívták. (Reméljük a Budapesti Ütfcnp- tartö Vállalat a jogos panaszt a legrövidebb időn belül orvosolni fogja. A szerk.) vetnék lenni léket megírni, vagy a címet, ahol pontosan meg lehet tudni. Kiss Mária, KunsTWhtoárum., Vásártér 7. A SZOLNOKI FIATAL MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA ELÉ Bokros László festőművész vizisportolókat ábrázoló diplomamunkája, Freskó. (III. folytatás.) De nemcsak dolgozni fognak itt a fiatal művészek. Abból, hogy itt laknak és itt dolgoznak, önként adódik, hogy társadalmi életük is itt zajlik le. „Zajlik” — ez bizony túlságosan hangos kifejezés. Nagyon is csendesen, nagyon is magányosan, nagyon is egyedül éldegélnek eddig, különösen a nőtlen fiatalemberek. Pedig céljuk az is, hogy megismerkedjenek a város dolgozóival, s szeretnének baráti körre, társaságra, ismeretségre szert tenni, hogy a különféle foglalkozású, vagy más művészeti ágban tevékenykedő embertársaikkal való érintkezés útján látókörük szélesedjék, ők maguk sokoldalúvá, s ezen keresztül műveik is változatosabbá, színesebbé legyenek. BÁRMENNYIRE tudják is, hogy ez azonnal nem lehetséges, mégis szeretnének egy klubhelyiséget, ahol szerény keretek között baráti összejöveteleket rendezhetnének, ahová a megyében szétszórtan élő müvészkollegáikat is meghívhatnák néha-néha. hogy azok is szorosabban zárkózhatnának fel a Szolnoki Művésztelep életéhez, de szeretnék egyszer-egyszer a színház érdeklődőbb művészeit, vagy a Zeneiskola művésztanárait, sót: mérnököket, orvosokat, pedagógusokat stb. vendégül látni. Művész-klub volna ez tehát, azonban nem szigorúan képzőművészek látogatására korlátozva, mert szívesen látott vendég volna ott nemcsak a többi művészeti ág képviselője, de mindenki, aki barátja és pártolója a szép- müvészeteknek. Lám, már nem is fázom. Mészáros Lajos sem dörzsöli már dermedt kezét. Már felesleges a durúzsoló vaskályha, már melegebben csillannak a szemeik. Jóleső melegség árad el bennem, amikor búcsút veszek a fiatal művészgárdától. Nem, nem hosszú időre búcsúzunk. Most már a konkrét tennivalók következnek. Most jön a, soksok apró, megoldásra váró, gyakorlati feladat: kereteket' kell készíttetni a kiállítandó képeknek; járművet kell szerezni a művészek egy része által Turkevén tárolt kép- és szoboranyag Szolnokra történő szállításához.. Most már gyakori vendég leszek köztük és remélem, ők is gyakori vendégek lesznek nálunk. Remélem, úgy jönnek múzeumunkba, úgy jönnek hivatalainkba, mint akik régi ismerősök közé jönnek, mint akik if^za jönnek. Várjuk őket, nem fognak fázni! Cziráky Julia * Ebben a számunkban a szolnoki fiatal képzőművészek közül kettőt mutatunk be. Bokros László festőművész Maga is szinte gyerek még. s mégis egy formás kis újszülöttnek gondos édesapja. Meghatódom, ha reggel, munkahelyem felé tartva szembetalálkozom vele, amint korai bevásárlásából már hazafelé cipekedik: viszi a fejecskét, a gyümölcsöt, a kenyeret... Titkos vágya, hogy — Hódmezővásárhelyhez hasonlóan — itt is kapjanak a művészek a várostól egy-egy hold földet használatra. Szívesen kapálgatna benne, kell is a sportot helyettesítő testmozgás a szellemi foglalkozást űző ember- nett. Egyébként művészcsaládból származik. Első indítását édesanyjától kapta, később ismerte meg nagybátyja munkásságát, aki festőművész. Bokros László igen korán kezdett a festegetés- hez. A festői szépségű Pécs városában laktak. Tanítóképzőt végzett, s ugyanakkor már képezte magát a pécsi szabadiskolán, ahol igen tehetségesnek tartották. Onnan került a főiskolára. 6 évig tanúit, freskóféstésre specializálta magát. Diplomamunkája is — melyet itt lát az olvasó' — freskó; érdekes, újszerű témaválasztással, vízisportolókat ábrázol. Hasonló témák feldolgozásához nálunk is lesz bőven alkalma, hiszen Szolnokon is van vízi élet, városunkból szép számmal kerültek ki élvonalbeli vízisportolók. Bokros László a Szolnokon töltött rövid idő alatt már Igen sokat dolgozott. Befejezte az utolsó ecsetvonáso- ikat is a magával hozott félig kész, vagy éppen megkezdett műveken, s megkezdte az új környezetben, új életkörülmények között az új tájak, új képek tanulmányozását, feldolgozását. Ha a fiatal művészek vasárnap megnyíló kiállításán még nem is. de a későbbi időpontban rendezendő kis gyűjteményes kiállításán és az őszi megyei képzőművészeti kiállításon már zömmel Szolnokon, Szolnokról és a megye különböző tájairól készített képeit ismerheti majd meg a művészetpártoló közönség. /Vagy hívőn szobrászművész Már az elemi iskolában sikere volt rajzaival. Szüleinek tanácsolták, hogy taníttassák gyermeküket, azonban ehhez nem volt módjuk. Fűszeres- inas, borbély, napszámos és gyárimunkás lett, közben — ha ideje engedte — rajzolt és mintázott. 21 éves koráig még művészt nem is látott. Végre nagysokára találkozott így szobrásszal, Szabó Istvánnal, aki ismerte munkáit és tehetségesnek tartotta. Hozzá is foghatott volna a tanuláshoz, azonban közbejött a második világháború. Négy évi katonáskodás, majd újabb néhány évi tétlenség után — 1948-ban részt vett a községükben, Jászkaraje- nőn rendezett kiállításon. Ekkor újból felfigyeltek rá. Jelentkezett a Derkovits Kollégiumban, fel is vették, majd a főiskolára is. Főiskolai tanulmányai végeztével néhány fiatal művésztársával együtt Turkevén próbált letelepedni és dolgozni. Alig volt azonban ideje ahhoz, hogy megszeresse Turkevét és megszeressék őt, ismét katonai behívó szólította el a művészeti munka mellől. Leszerelése után — most már végérvényesen — városunkba került, s itt akarja valóra váltani kitűzött szobrászati terveit. Régebben főleg állatfigurákat mintázott. Ezek formájának és mozgásának tanulmányozását aztán nagy mértékben tudta hasznosítani a főiskolán. (folyt, köv.) 1957. május 11«
