Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-01 / 101. szám

RÉGI MAGYAR MÁJUS ELSEJÉK EMLÉKEIBŐL cgcfrcicsa »;acsc*-<s<»c!<scSc!<®C)äkS<8aSc*<»cScF<»cscK8aSGl<^QSc!<akScF<3ascSsj9<3äkX<3CSc^ _.í<^aK»cScKSKékA<íK^c^<^A<-^a^^c^iK«c^fa!K^A^3'3Sa^^c<K^KScK#cScK»c5-'' 1 Spanyolországi harcosok május elsejei üzenete Itt harcolunk Madrid védelmében, a kapitalizmus szörnyszülött eszköze, a nemzetközi fasizmus borzalmai el­len, a spanyol nép szabadságáért és boldog életéért. Életün­ket kockáztatva, mindennapos súlyos harcaink közepette, soha, egy pillanatra sem feledkezünk meg otthonmaradt elvtársaintoról, s a világ egyhatod részén, a Szovjetunióban a szocializmust diadalmasan építő, felszabadult munkás­osztályról. A közeledő május elsejei ünnepek alkalmából, mely az egész vil 'gom a szabadságáért, életéért és boldog jövő­jéért küzdő spanyol proletariátus védelmének jegyében kell, hogy lejátszódjon, meleg forradalmi proletárüdvözle­tünket küldjük a párizsi, prágai, pozsonyi és moszkvai magyar proletár lapokon keresztül az összes magyarnyelvű munkás és paraszt dolgozóknak, valamint a forradalmi In­telligenciának. Reméljük, hogy ez a május elseje mindenütt a fasiz­mus által halálosan fenyegetett munkásságnak„ egysége jegyében, már nem a védekezés, hanem a diadalmas táma­dás Jegyéiben fog lejátszódni, éppen úgy, mint ahogy mi itten a madridi fronton tesszük. Éljen a spanyol dolgozók szabadságharca! Éljen az 1937-es május elsejei harcos tüntetés! Éljen a Szovjetunió és nagy vezére: Sztálin elvtárs! Halál Hitlerre, Francóra, Mussolinira és a többi fa­siszta banditákra! A madridi front magyar szabadságharcosai Szabad Szó. Párizs, 1937 május 1: í) römmel ragadom meg v az alkalmat, hogy má­jus elsején, a munka nagy ün­nepének alkalmából általatok ; forduljak Magyarország mun- ' kásáihoz. Testvéri üdvözlete­met küldöm itt a magyar munkásokhoz és a világünnep alkalmából felhívást intézek hozzátok, dolgozó testvé­reiig ... Amit a magyar munkások­nak mondani akarok, ugyan­az, mint amit minden lehető alkalommal a világ minden munkásának magyarázni igyekszem. A világ összes munkásainak, akik minden földrajzi és nyelvi különbség ellenére mélységesen rokon- ' helyzetben vannak, mert hi­szen egyformán viselik a ki­zsákmányolás és elnyomás ‘ igáját. Ügy a nagy központokban, mint a lakott föld megművelt kis részecskéin, az egész vilá­gon a dolgozó emberiség Óriási tömege él. A társada­lom fönntartó eleven ereje! , ök azok, akik vetnek és arat- » nak. Az ő kezük munkája te- . rém ti, a legszerényebbtől a ^legnagyszerűbbig, — mind- s azokat a javakat, melyek a ■ társadalmi lét számára nél­külözhetetlenek. Ezt a dolgozó emberiséget bújtatják egyen­ruhába is, ezt fegyverzik fel, akarata ellenére. Ez az em­beriséget pusztító háborúnak •— a lényege. Hogyan lehetsé­ges mégis, hogy amikor ez a dolgozó emberiség minden a föld kerekén, mégis tragiku­san ismétlődni látszik száza­dok óta, hogy a valóságban olyan keveset nyom a latban és még most is meg van fosztva attól a jogától, hogy önmagával 6 maga rendelkez­zék? Ennek a visszás helyzetnek az az oka, és azért lehet ezt a szemmelláthatólag minden­ható hatalmat még mindig visszaszorítani, mert még [mindig ninos meg a tömegek osztályharcos egysége. Meg- I mozdulásaik ezért maradnak izoláltan. Felszabadulásuk ezért késik; Az a nap, amikor ez az egy­sét} az osztályharc alapján lét­rejön, a városi és falusi pro- letárság nyája óriási legyőz­hetetlen hadsereggé váXikl Amikor a tömegek vágyó, dása osztályharcos, egységes követeléssé válik, akkor a munkásság elsöpri a marok­nyi kizsákmányolók ellenál­lását és nyomorult önző érde­keit . ; . Ezért a dolgozók oeztály- h.rcoß egysége az a jelszó, melynek a jelen küzdelmei­ben állandóan vezetni kell bennünket. =, Tudom, hogy nem ütött még annak az órája, hogy ez a jel­szó a politikai pártok szerve­zeti talaján megvalósuljon, de ha később is, meg fog va­lósulni ott is, mert hiszen ez az élet és halál kérdése. De igenis ütött az órája annak, hogy az osztályharcos egység megvalósuljon a mindennapi szükségletek, a mindennapi harc, a napi kérdések tala­ján. ; i A« osztályöntudat ténye ^ legyen annál világo­sabb előttetek, minél inkább látjátok, hogy ma mér csak üldözés, elnyomás és véreng­zés segítségével lehet rab­szolgasorban tartani a prole­tárokat. Eiranek az osztályön­tudatnak átérzésében, szüksé­gességében, amelynek fényé­ben ragyog az erők egyesülé­sének nagy ünnepe, május elseje, kiáltsuk a legmélyebb meggyőződéssel: A munkásság osztályöntu­datos egysége mindenekfö- lötti Szocialista Munkás. 1926. május 1; VÖRÖS SZEGFŰ ?sabad Hazánkban a 25 éves eln.yo-! más alatt a munkásosztály számtalanszor megmutatta! erejét, szervezettségét; Nem hiába rettegett tőlük az ural-! kodó osztály. Éppen 35 éve je­lent meg az 1922—1278 számú belügyminiszteri rendelet. —! mely a következőket írja: „vö-i rösszegfű, ötágú csillag, vö-t rösnyekkendő, vörös gomb,t vörösszalag viselése esetén azt eset különbözősége szerint —1 vagy internálási eljárást keilt alkalmazni, vagy a tetteseket i rendőri felügyelet alá kell he-t lyezni. ' * A Szolnok és Vidéke címűi Hódmc3Őüá^át?be(yí május elsejei ének 1. Május! reg bíbor pírja vonja körül az eget, Forradalmi vörös zászló a távolbul integet, Minha mondani volna készen: Talpra sorba emberek, Jogotokért, szabadságért egy világgal küzdjetek! 2. Rút szenvedély a zsarnokság, szörnyű reá az átok. Reszkessetek te tőkések, gyün számadás rátok. Reszkessetek te százfejü sárkányok. 3. A sok trónus cifra lábát munnkáskezek faragták, De * trónus cifra lábát egyszer össze Is zúzzák,n (A Néprajzi Intézet gyűjtése! lap 1926 április 25-i számában pedig: „A Vági párt, a bolseviz- mussal határos, szélsőséges szocialista párt megalakult Szolnokon. Tegnap este fiatal suhancok járták a várost s röpcédulát osztogattak. Meg­döbbenve olvastuk, hogy aj kommunista párt nyilvános * alakuló ülésre invitálja at munkásokat, kisparasztokat, t földmunkásokat és proletá-1 rókát. Elszánt legény lehet af kiküldött, hisz a rendőrség | nem engedélyezte a gyűlés % megtartását,’’ Május elseje előtt az óvin­tézkedések tömegét foganato­sították, hogy minden meg­mozdulásnak eleiét vegyék. Ismét egy rendelet: 1920. április 29. napjától május hó 2-ig bezárólag gyű­lések, felvonulások és össze­jövetelek megtartása ne en­gedélyeztessék. A tudomásul nem vett gyűlések megtartá­sa pedig, szükség esetén kar­hatalommal is megakadályoz- tassék. A vörös színnel és jel­vénnyel, a Marseilles-szel és más hasonló dalokkal tünte­tők ellen a legerélyesebb kar­hatalmi intézkedéseket kell foganatosítani. Gondoskodni kell a karhatalom megerősí­téséről s a gyanús egyének kézrekerítése céljából razziát kell tartani.’* E szigorú eljárások ellené­re a munkásosztály nem hát­rál A Járműjavító öreg kom­munistái egymásra vigyáz­tak. Ha a kapuban razziáztak — mondja Cserta Miklós elv­társ. akkor a kommunisták másik utcán tértek haza. hogy elkerüljék a lefogatást. Az üzemben május 1-re szabad­ságot senkinek sem adtak. — s szigorúan ellenőrizték, hogy dolgozik-e mindenki. Azok a kommunisták, akik éjszaka voltak műszakban, május 1- én reggelre mégis feldíszítet­ték a munkapadokat, hogy ünnepi hangulat fogadja a dolgozókat. Ha sikerült Is az üzemnél kicsúszni a lefogatás elől. — azért az otthoni tartózkodás sem volt biztonságos. Kispái József elvtárs szomszédjához a rendőrök éjszaka folyamán a kerítésen keresztül mentek be. Lakását feltúrták, az elv­társat elhurcolták és csak má­jus 3-án engedték szabadon. A rendőrök annyira elverték, hogy több napig nem is tu­dott menni. Nem kímélték a kiskorú gyerekeket sem. ha kommunista volt az apia; A szolnoki munkások azért mégis ünnepeltek. Rendsze­rint a Tisza parton, a tégla- háznál. vagy túl a Tiszán és a cukorgyári kiserdőben gyűl­tek* össze. Ilyenkor az illegá­lisan működő kommunista párt központi vezetőségétől is érkeztek elvtársak. Ök mond­tak beszédet május elseje je­lentőségéről és ismertették a párt programját, a kommu­nisták feladatát. Ma. amikor látom a nők, férfiak gomblyu­kában a szén vörös szegfűt, a máius -'-oíei ielvénvt, r—om­be jutnak az öreg kommunis­ták elbeszélései. Akik min­den megpróbáltatás, üldözés ellenére életüket szentelték a mozgalomnak. ADY ENDRE: K máfa? t Örüljön ma minden bilincs es többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni, S a Május mégis ír, izgat, beszél. A Május ír, „Itt nyugszik”-ját most írja Sírjukra tán, kik oly bizakodók, Erre a legutálatosabb sírra, Kit őrizni nem akad porkoláb. A Május izgat csupa verőfénnyel S úgy ágyazza, készíti a Jövőt, Száz hazugság, száz hazug törvénnyel, Hogy utána hasztalanul jöhet; Május beszél és nekünk most, amit mond, Rendőrileg, im, meg nem tiltható: Virágozz fa és nőjj hegynyire kis domb, S dolgok, ti Igazságot tegyetek. Szabad Május szabad és szánt tömegje, Virágok alatt csókol ózza tok, Reá tok vár az ország Hiszekegy} e, # Szabadítsatok s bölcsen higyjetek. Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel S tömlöcök mellett úti kőtörők, Úgy törjetek, hogy aki követ tördel, Törhet gonosz fejet és korszakot. örüljön ma minden bilincse» többi, Van még, aki magyaf földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis ír, izgat, beszél. M égj. 1923. Gábor Andor: MÁJUS 1923 Hajítsd ma félre tetves rongyaid, Hagyd el kínos kenyér-keresetedet, És hagyd a gyomrod holnap-gondjait, És süttesd nappal szennyes testedet, Jöjj májusfát cifrázni és örülni, Jöjj, hemperegni, asszony ölrt dűlni, Jöjj nem-nyugodni eddig meglevőbe, Jöjj emberség vizébe megmerülni, Átnézni jöjj a múltadból jövödbel S mikor napon vagy és a levegőt Tüdőd sarkáig mélyrehúzhatod, Mikor á tavasz a te szeretőd, S fejed’ virággal koszorúzhatod; Eszedbe jusson, mit vettek el tőled, Kik munka barmát formálták belőled, Kik a napodat párával befedték, Kik a baziaszt eltakarták előled, S a fűt, a fát, a bimbót zsebrelették! Eszedbe jusson horpadt mellkasod, Mely savanyú műhelyszaggal teU, Hogy piszkodat verejtékkel mosod, Hogy szived kényszer taktusát veri- Eszedbe jusson minden, ami másé. Perc-tolvajé és óra-uzsorásé, Kín-termelőé, jaj-kereskedőé, Profitvadászé és lélekhalászé, Velő-evőé, élet-elvevőé! És tedd a napsugárra öklödet, És edzzed, hogy kemény pöröly legyen, Hogy, majd a kürt ha harcra öblöget, Akkor lecsapjon és csodát tegyen. Szent Május nedve buzduljon eredben, Hogy áhítattal bízz e fegyveredben, Amely a nagy csatát meg fogja nyerni, És minden fénynél, hőnél melegebben Világ telét tavasszá tudja verni! HARCOS ÜNNEPEK DOKUMENTUMAI — A. R. — A KÖNYVTÁRPOLCOK tetején, a levéltárak mélyén szunnyad ózó újságok, poro­sodó könyvük, megsárgult, gondosan pecsételt iratok — megannyi dokumentum — őr­zi ma már a régi magyar má­jus elsejék történetét. Féltve- őrzött kincsei — akárcsak a felcsillanó rubintkövek — már nemcsak a magyar mun­kásmozgalom, hanem az egész magyar múlt, egész tör­ténelmünk dicsőségben, de elnyomásban is oly gazdag példatárának. M-rt hogyne olvasnánk büszkeségtől dobogó szívvel, feLcsilanó szemmel a követ­kezőket: „Tiszarof fi elvtár­saink is szépen megünnepel­ték május elsejéi .. •” Többet, sókkal többet jelent nekünk ez a sor, mint egyszerű do­kumentum megyénk régi má­jus elsejéinek történetéből. Hiszen ez a mondat azt is je­lenti, hogy a régi ferenejó- zsefi Magyarország hivatalo­sai nem tudták már akkor — ebben a kis tiszaháti község­ben — a Milléneum-ra való készülődés körül csapott lár­mával sem elnyomni az új, szebb, boldogabb világba ve­tett hit szimbólumának, má­jus elsejének hangját. 1909-ben, a törökszentmik­lósi május 1-ről már így ír a Népszava — az akikor még a munkásosztály legjobbjait egységbe tömörítő Szociálde­mokrata Párt lapja —: ,<Ht az öntudatos munkások... fél 3 órakor a csoportok helyiségei­ben gyülekeztek, onnan elin­dulva a Kossuth Lajos utcán, az Almán úton végig kivo­nulták a gazdasági kertben épült Vigadóba, ahol népgyű­lést tartottak...” — Hogy mi hangzott el ezen a gyűlésen, arról már hallgat a krónika. De annyi bizonyos: volt mi­ről beszélni a keményketésű törökszentmiklósi agrárprole- tároknak, akik 1909-ben, 4 év­vel az 1905-ös orosz felkelés leverése után, a hazai és kül­földi imperializmus erőreka- pása idején, semmiféle ter­rorral nem törődve — ünne­peltek. Ezután évekig nem beszél a krónika arról, hogy megyénkben valahol is meg- Vmeoelték volna május el­sőiét. Azaz mégis..; Mezőtúron 1913-ban, ha nem is engedé­lyezték a felvonulást, még­sem estek kétségbe a kom­munisták. „Házon belül” ün­nepeltek, s ahogy a Népsza­va tudósítója írja: „A mező­túri nómünkások jólsikerült értekezletet tartottak május elsején délután 2 órakor, amelyen 300 nő és sok férfi elvtárs vett részt,.. Az érte­kezlet egyhangúlag elhatároz­ta, hogy a női csoportokat megalakítják és a Nőmunkás érdekében a legmesszebbmenő agitációt indítja meg”, MÉG UGYANEBBEN az évben Turkevén, a legsöté­tebb reakciós elnyomás elle­nére, a legkilátáslalanabb agrárproletár nyomorból mintegy kétezren igyekeztek kimenekülni a természetet újjászülő, a szivekbe új re­ményt csepegtető májusi napra, az egykori krónikás szerint: „Turkeve munkás­népe impozáns módon ünne­pelte meg május elsejét. Dél­előtt 9 órakor gyülekeztek a Munkás önképzőkörben, ahol még zászlók alatt, ének- és zeneszóval, mintegy kétezren, a városon keresztül kivonul­tak a gyűlés helyére, az orszá­gos vásártérre. Déli 12 órakor a jelen volt kapitány nem en­gedte, hogy a gyűlést folytas­sák és így az erőszaknak en­gedve, cZ elnök lelkes szavak­kal berekesztette a gyűlést”. S eljött 1914. Az első világ­háború kitörésének éve. A legminimálisabb politikai jo­goktól is megfosztották a munkást. És mégis;. mégis felvonulással ünnepelték meg május elsejét Mezőtúron. — Bizonyításul lapozzunk csak tovább a Népszavában: „A mezőtúri szervezett munká­sok az idén ünnepelték meg először május elsejét. Impo­záns, minden várakozást fe­lülmúló körmenetet rendez­tek a városban...” Ugyanígy történt 1914-ben, Szolnokon is. A szolnoki proletárok egy­re jobban erősödtek, olyany- nyira, hogy a város vezetői már nem is nagyon merték megtiltani a május elsejei felvonulást. S most ismét a Népszava tudósítójához for­dulunk, hogy elolvassuk, mi­ként ünnepelték meg Szolnok kisemmizettel legel ősz' r má- ius elsejét 1914-ben: Délelőtt S arakor már forrfiöcmi da- ’októl volt hangos a Munkás­mozgalom helyisége, ahon­nan 10 órakor indult el a tün­tető menet a Gorave és Szar páry utcán át a népgyűlés színhelyére, az Otthon kávé­ház tágas kerthelyiségébei a szónok hatalmas, forradal­mi eszmétől átitatott beszéd keretében ismertette május elseje fontosságát, jelentősé­gét a munkásságra nézve. -.. A gyűlés után tüntető felvo­nulásban tért vissza a mun­kásság az Otthonba. Délután 3 órakor pártünnepély kezdő­dött, amely impozáns keretek­ben folyt le.” Végezetül jegyezzük fel az 1917-es szolnoki május elsejét is. A politikai válság, a feu­dal kapitalista viszonyok, a hatalmas gazdasági ellenté­tek ekkor már mind a javá­ban tomboló világháborúba vezettek. S ez Szolnokon is érezhető volt. De a terror, a gumibot. hiába igyekezett el­fojtani az igaz szót, elcsúfíta­ni az örömöt. A szolnoki proletárok kinn voltak az utcán 1917 május elsején. S mielőtt becsukjuk a Népszavát, olvassuk el, ho­gyan. számol be erről is: „Szolnok város munkássága teljes napi munkaszünettel, impozáns módon ünnepelte meg május elsejét, habár nyil­vános népgyűlést és felvonu­lást a rendőrség nem is enge­délyezett, a főutcákat mégis elözönlőt tők.” * EDDIG A KRÓNIKA. 1919­ben, a Tanácsköztársaság ide­jén a mi megyénkben is bol­dogan ünnepelték az első sza­bad májust. Utána? Jött a Horthy-fasiz- mus, amely alatt, a legkör- mönfantaibb eszközöktől a Iegbrutálisabbig Igyekeztek .,likvidálni” és agyonhallgatni május 1-ét. S ma, a 13. szabad május 1-én gondoljunk az elmúlt májusok viharos, piroszász­lós, tüntető felvonulásaira. Emlékezzünk a régi májusok örökké élő hőseire. Legyünk méltóak hozzájuk. Hogyan? Úgy. hogy miránk is ha­sonlóan emlékezzenek majd utódaink, ahogy mi most órá­juk gondolunk: öreg harco­sokra, öreg kommunistákra, dicső példakóneinkre, halha- 'alalan elődeinkre. Bubor Gyűl* Henri Barbusse IfláitM-tikUc a „Szocialista Munkás“ számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom