Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-05 / 104. szám

MŰVÉSZ ET

Szolnoki képcőm&üészek stk etc

a budapesti Tavaszt Tárlaton

ft rettenet útin I MUNKASHANG

Anyámnak, ha élne.

5 3 4 4 ‘ Feleségemnek, kt él.

Meglátogattalak. Sovány voltál és borús. Mint az idő. Hajad fekete volt s napok alatt fehér lett, mint a hó: ,

Csontjaid ugráltak hústalan, bőr-fogta arcodon,

Szikkadt, 'Száraz testeden a ruhád — csontváztakaró.

Mi történt? Mi szárította ki szemedet.

Hogy nem hull egy könny sem, bár fájdalomról beszélsz, Hangod — eddig oly meleg — most szélnél hűvösebb.

És te — eddig bátortalan, ma már semmitől se félsz Mi történt? Mondd el végre már, beszélj:

Mi az. mi órák során így megváltoztatott?

Beszélhetsz — figyellek — hallgatlak, tessék: mondhatod! •:. S beszélni kezdték szód éles volt. mint a kés És bölcs is, mert elére láttad tán a holnapod:

— Csendőrök jöttek és összetereltek,

Mint juhász tereli a barmokat;

Mégsem úgy: azok féltik állatuk — 9 emezek?

Űzték, csapkodták fakó arcomat.

Batyu a kezemben, barme fésű — szappan — törölköző, Rajtunk, ami épp rajtunk maradhatott,

Mellettem két gyermekem, te — harmadik — távol,

S ott lépdelt apád is, de inkább — mint halott. Hátranéztem: egy emberöltő munkája mögöttem,

Húzott vissza a ház, az ismert ajtók — ablakok —

A szőnyegek, a függöny, a csipke, amit varrtam —

A könyvek — a tiéid .;. s a Bogár-kutya, mely csak

[hallgatott.

Hiába nyújtották felém a kezük —

A csendőrök, az élet letépett róluk: nem lehet!

És én mentem, csak mentem — lábam alatt kövek, Jobbra-balra házak — fák és lehúzott gondú emberek.

És az út, amelyen mentem — beszélni kezdett,

A kövek — a fák — az ajtók — ablakok:

Bűnös vagy, bűnös! — ezt ordították;

Szemem — fülem lehunytam: hátha így semmit nem

[hallhatok!

De mégis hallom, mégis. ;i De ím, most mást: ártatlan 1 L .‘agy asszony!

— Mintha megsajnáltak volna a kövek —

Aztán amígy, majd amúgy, majd újra így és újra úgy, Éreztem: szárad a lelkem s percek alatt megöregedek.

És néztek rám a fák — az ajtók — az ablakok —

A házak — az emberek — némán, szótlanul,

Mintha messziről egy hegedű mély hangja kísérne S — érzem — e gyászos menetben hajam őszbeborul.

Csend van: a hegedűn is elpattant a húr...

Azóta szám-szemem kiszáradt, csontom kiugrott,

Hajam fehér lett s hangom, mint ócska hanglemez:

Az utat a háztól idáig sohase felejtem...

Tudod, mi ez? Jajj, a rettenet útja ez!

.:: Eddig mondta s hallgatott, mint ki mindent eltemet És ott, hajában — fehérlett, vádolt a rettenet.

E

L V

m

V ü

~ É<

1 9 5 6:

Most telt el ettől éppen egy tucat év t. i Azóta nőm van s nékem te három gyermekem:

Asszonyom hajában is kikelt már az ősz,

Mintha vádlón csíkozna az is ellenem.

Mi történt? Mért vagy Uy levert, hangtalan —• Szobánkba derűt mért is nem hozol:

Hová tűnt mosolyod s szőke — bronz hajad,

Beszélj hát kedvesem, mert elcsodálkozom!? is* És elkezdted te is, mint anyám egykoron:

— Az ablakon a rollót dörömöbölve verték:

„Uj táblát a házra — már nem Malinovszki út!” „Ablakodba zászlót!” „A múltnak fordíts há*-vt!”

„Csináld, mert baj lesz; tedd, mert nektek i* kijut!”

A rádió, az utca terelt, mint a barmot;

Körülnéztem: — ez volt az otthonom.;:

Simogattam őket mégegyszer, utoljára tán És határoztam: inkább mindenem ott hagyom!

Batyu a kezemben, benne gyermekholmik .. >

Ö, hogy szerettem volna menni én elébed,

De mellettem két gyerek, a harmadik — távol És te vajon élsz-e még vagy azóta már —* véged?

:.; így indultam... Mögöttem a mi emberöltőnk; Húzott vissza a ház — az ablakok — az ajtók —

A szőnyegek — a függöny — a csipke, amit vettem — A könyvek — a tiéid..; de az élet űzve egyre csak hajtott És a kis utcák, melyekbe betértünk .;.

Vádoltak, ráztak — mintha alig-aüg tűrnek...

Zúgtak n kövek s az ablakok, mint tátott szájak Harsogtak utánunk .:. s mentünk, kik letűnnek ;;:

A gallyak ostoroztak, a villanyoszlopok —

Mint fenvegető ujjak .:. s mindez csak miattad ; •.

Itt egv kéz — ott egy száj — amott szemek ütnek,

Tán csak a lehulló levelek siratnak.

Fejem ide kaptam, fejem oda kaptam,

Mindenünnen korbács.;; a világ forog velem:

Mért tudtok beszélni ti holtnak vélt anyagok —

És két nyomorult gyerek — mért vagytok mellettem?!

És hol van a harmadik, a férjemmel Is mi van?

Végük! — zúgta minden. Nektek is végetek!

Tzzott a lángbetű mindenegyes falon — átkoztam, átkoztam a megmaradt életet! mire abba a kicsi házikóba értem —

Úgy éreztem: az is tetőstől rámomol;

Ültem ... csak ültem, ki véghez érkezett..:

És hogy ilyenné lettem — még csodálkozol?

Nyugalmam eltűnt, neszre felriadok —

Hajam fehéredfk s könnyem Is már alighogy permetez.;. Az utat e háztól odáig sohase felejtem.;:

Tudod, mi volt ez? Jaj], a rettenet útja ez!

;;. Eddig Mondta . .. Eddig... A múlt kísérne örökké? .. . Anyám és nőm ... jajj, egyazon úton?! Ránéztem — ő énfrám —

És esküvel fogadtuk: a rettenet útját soha-soha többé!

1 9 fi 7;

FÓTI PÁL- i

Következő számunk tartalmából:

A kerek asztalnál RAJT AI KAROLY országgyűlési képviselő, a szolnoki Városi Tanács elnöke,

A Szigligeti Színház kultúrpolitikájáról.

A szobioki Népi Együttes egri szerepléséről.

— Megindult a vérkeringés megyénk irodalmi életében. Jelentkeznek megyénk írói. Azonban főleg verseket kapunk. Kérjük a prózaírókat is, hogy írásaikkal jelentkezzenek.

*

— Ma szerepel a Városi Népi Együttes zene-, tánc- és énekkara Egerben. (Értékelésére következő számunkban visszatérünk.)

HÍREINK

— a múltkori szamumsuan- már jeleztük, hogy rövidesen

c sor kerül egy irodalmi pát lyázat meghirdetésére. Ezzel- kapcsolatban újabb javaslat,- merült fel, a beérkező pólya- ., művek legjotobjaiból egy Me-; gyei Antológia kiadása.

t *

i' -—Május 11-én tartjuk meg" első irodalmi ankétimkat. —- ^Részvétel csak meghívóvalA Jelentkezéseket még elfoga- dutík.)

mely ezután minden vasár-] nap megjelenik és foglalko-l zflk megyénk irodalmi ésj művé6izeti életiével. — Most] még nem az ott megjelen t| írásokhoz kívánok hozzászól-] ni, hanem némi tanácsot és,; véleményt szeretnék man-| dani az általam hasznosnak! vélt két oldal munkájához.| Azt szeretném elmondani,= hogy milyen is legyen ez a] két fontos oldal, amely kul-| túr-szü!koég1 etünket kell, hogy ] részben kielégítse.

Irodalom! Nehéz és sú-5 lyos mondat és hogy is fe-| jezzem lei magam úgy, hogy"! az egyszerű ember, a munkás| hangját úgy fogadják, — f amilyen szándékkal from.| Igen: irodaiam! Sok szép] irodalmat, tudományos és] más szellemi terméket ol-= vastan) régen és fé3szabadu-| lásunk 13. esztendejében isj hiszen népi demokratikus! rendünkben is lettek szo-j ciaűdsta rendünknek új saei>! zői, írói is.

Etarondanám néhány szó-] val, hogy valamikor 1930-] ban, ifi munkás karomban| olvastam folyóiratot, mely-j neík szerződ dr. Madzsar Jó-| zsef, Gergely Sándor, Ham-; vas Ferenc, Jeszenszky Erik,! Btb. voltak, Ok harcos szel-s lemi fegyvert tartattak ke-J zükben és adtak nekünk is,] illegális kommunistáknak-! Nívósak voltak ezek az írá-] sdk és a tudás vágyát ön-j tötte belénk — az új erőkbe,| sokunkba. Harcosak és ve-g lünk együtt harcolók voltak.| Nem is csalatkoztunk ben-| nük, mert az elhintett mag] termékeny talajba esett,í kikelt és megerősödött. Nem] felejtem Gergely Sándor írá-t sát, a „Szu’‘-t, amely mind-] annyiunkba új erőt vitt és] harcra buzdított bennünket] az elnyomók, a kizsákmá-| nyoló osztályok ellen.

De mi történt? Október] előtt az akkori írók több-] sége nekiesett a szocialistaj rendszernek, a párt gyenge-] Ságét kihasználva, a legfino-| mabb írói precizitással ízek-| re tépték azt, aminek viszont; éppen örök hálával és köszö-l nettéi tartozhattak volna, hi-i szán szocialista rendszerünk-] nek köszönhették azt a nagy] megbecsülést, amelyben ré-| s-zesül tok. De ezek az írók] elfordultak attól az asztal-f tói amelyről a kenyca-eti ették. . ]

Mért mondtam el mind-] ezeket? Mert a fentiekből] látható, hogy mi az, amit| várok és az, amit nem — a] vasárnapi irodalmi két ol-i daltói Szóljon ez a két ol-| dal az olvasóhoz és hívja se-| giiségül munkájához az egy-] szerű embereket. Mi öröm-| mel fogunk menni. Hiszem

,3 hogy az itt író, kezdő, vagv-| már tehetségesebb írók meg] fognak felelni várakozásunk-! nak: mi pedig segítjük a| szerkesztő bizottság nemes] törekevését.

Fel hát e nemes és szép] munkára, munkások-parasz-s tok, hogy minél hamarábbl elérhessük kitűzött célunkat. = A szerkesztő bizottságnr^ ; pedig fáradhatatlan, kitartó . kommunista munkát, sok j szerencsét és sikert kívánok.] DIKÓ BALÁZS. § •

Szerkesztőség megjegyzése: —

örömmel adunk helyt e két írás- ; nak. Várjuk a további észtévé- ] teleket, a későbbiekben pedig 1 írásaink bírálatát Is! ~

]]

1 m

I Meglepetés...?

I 1856 október óta várta a

I munkásosztály, várták Saol- Inok megye dolgozói hogy a I „Néplap“, a „Nép Lapja", |majd a „Tiszavidék” hasáfo- tjain olyan új szellem, olyan Juj írásímű, vagy írások Je- »lennek meg, amelyek új {színt jelentenek és tartalmaival tanítanak — nevelnek — í stórakozta tnak. Mindezekre

1 megyénk dolgozóinak rlagy {szüksége van — várjuk, várJják.

2 Nem meglepetés tehát, a I május 1-i Tiszavidék ben roeg- tjelen* irodalmi rése; nem {meglepetés, mert régi hiányt I pótol ezzel az a lelkes kis iírócsopcirt, amely elindította lés reméljük, folytatni fogja {rendszeresen a lap hasábjain J keresztül a megye dolgozói- ínak szórakoztatását, nevelé- |sét, tanítását.

* Mégis meglepetés. hogy {azok után. amit a múlt év {október és november hozott J számunkra, amikor azok, j akikre nagyon sokan hali- iga ttak; aki lenek megnyilat- {kozásait olyan sokan várták J— ezek az embereik ahelyett, Jhogy segítették volna a bajban, ahelyett, hogy utat mutatták volna — rútul becsaptak bennünket, dolgozókat, mert elárulták a népet — a hazát — eladtak mindent, ami szent a munkásosztály számára néhány dollárért, így tettek Aczél Tamás (Sztá- lin-díjas!), Ember György, Pálóczi Horváth, Méray Tibor, Ignótus, stb.

Meglepetés, hogy a hű hazafiaknak gondolt, de árulóvá vált sok író helyébe újak lépnek; meglepetés, hogy a mi megyénkben is vannak, akik szégyenteljes áruló módra eldobott zászlót kézbeveszik és megpróbálják magasra emelni.

Mi azt várjuk az irodalmi rovattól, hogy lelkesedésük, kezdeményezésük ne legyen szaümaláng, amely csak fellobban és utána nyomban elhamvad. De legyenek írásaikkal tanítói — nevelői megyénk dolgozóinak; legyen munkájuk hétnől-hélre igényesebb, tartalmasabb és ne feledjék, hogy a munkásosztály-vezet te állam dolgozói elvárják tőlük, hogy írásaik a munkásosztály fejlődő igényelt kell, hogy kielégítsék.

Ezt várjuk, ezt kérjük. És ha megakadnak, forduljanak bizalommal megyénk dolgozóihoz, munkásokhoz, parasztokhoz és a néphez hű- . maradni akaró értelmiség- J hez, mert munkájúikban mi t is segíteni akarunk.

’ Ügy. ahogy most megyénkén belül összefog néhány írni, alkotni akaró ember —

; úgy gondoljuk, helyes, ha az ország írói — azok, akik még nem nyilatkoztak október óta, újra munkába állnak és itt nemcsak a Kossuth-dfja- I sokra gondolok, de minden — a munkásosztály érdekeiért, a szocializmusért harcolni akaró író munkájára számí- : tunk, várjuk írásaikat a : könyv és a sajtó hasábjain.

És ez nem is lenne meg- ’ lepetés!

PINTÉR DEZSŐ.

m

A Tiszavidék május 1-1 számában megjelent az „Irodalom-Művészet“ két oldala,

! ÍZLÉSES FALRAGASZOK

! hívják fel a budapesti mú! vészetpártoló közönség figyel- i mét az ország képzömüvészei- y nek tavaszi seregszemléjére, I a Tavaszi Tárlat-ra.

] A Városligetben, a Mű- ! csarnok homlokzatán égkék ! alapon óriási sárga betűk hir- ] de tik: Tavaszi Tárlat. Buda- ! pestről és vidékről egyaránt i érkeznek látogatók csoporto- ! san, párosával, vagy niagá- ! nyosan. Az előcsarnokban, a g jegyváltáskor csalódás ér: fnem kapok katalógust. Min- ]denki csodálkozva veszi tudo- I másul ezt a tényt. Sajnálkoz- |va közli a pénztáros, hogy ! mindössze 2000 darab pros- I pektust nyomatlak, s ez a cse- = kély mennyiség már a kiállt lítas megnyitását követő nap ! elfogyott.

E Egyedül vagyok, s vezető I sincs « kezembe. Félve gon- I dolok arra, hogyan fogom I megtalálni a Műcsarnok he- ! lyiségeiben kiállított renge- ! teg kép, szobor, grafika kö- ! zött a „mi” művészeink alko- ! tásait?

I Szisztematikusan indulok fel. Először a bejárattal szem- gben nyíló, középső teremsort I járom végig A negyedik telj remben. igen jó elhelyezés- Ü ben felfedezem az első isme- |rős képet: Chiovini Ferenc = festőművész alkotása ez, a ! „Vásár”. Ezt a képet már itt- ] honról ismerem, hiszen ott ! voltam, amikor a művész I szolnoki műtermében válo- g gáttá művei közül azt a hár- ]mat, amelyet legalkalmasabb- ]nak tart a Tavaszi Tárlat zsü- |rije előtt való bemutatásra. I Talán százszor is kivette az I egyik képet a keretből, hogy g odaillessze a másikat, a har- |madikat, s ismét visszategye ]az elsőt: latolgatta .fontolgat- gta, végül is az érett művész ] tudatosságával biztos kézzel gválogatta meg műveit; ez a gkép, amely a kiállítás egyik I legjobb helyén szerepel, már s Szolnokon biztos sikernek slátszott. Sokáig álldogálok a gkép előtt, s később még le is I ülök a teremben, hogy lás- |sam, milyen érdeklődést vált gki Chiovini Ferenc alkotása.

I Egy egészen fiatal lányokiból és fiukból álló, nagyhan- Igú társaság tagjaiba ütköz- ]zöm lépten-nyomon. Fölénye- gsen, sokszor becsmérlő szagvakkal intéznek el egy-egy I alkotást, sokszor pedig — lát- ! hatóan minden ok nélkül „isii teni” és „óriási” jelzőkkel I díszítenek képeket, szobrokat. ! Feltűnik nekem, hogy sem I ezek, sem a kis iskolásgyer- ] mekek nem állnak meg Chio- ! vini képe előtt. De hosszasan, | figyelmesen álldogálnak előtété komoly, idős férfiak; né- I melyikéről úgy gondolom, a ! művész pályatársa, művésze- I tének közelebbről ismerője, |aki nem ezen a tárlaton találkozik először Chiovini névéivel, s aki tárlatról tárlatra fel ! tudja mérni azt a fejlődést, ivagy változást, amelyet a I mindig kereső, de önmagához I mégis mindig hű művész időközben tett.

I A bejárattól jobbkéz felé geső első teremben, ugyancsak ! jó helyen találkoztam P. Bak ! János festőművész „Trió” cí- |mű alkotásával. Ezt a képet I is ismertem már Szolnokról lés nagyon örülök, hogy P. |Bak meghozta azt az áldoza- Itot, hogy a nagyméretű, di- ] namikus „Dunántúli táj” cí- : mű képe helyett ezt a kisebb ; méretű, de nagyon értékes. I elmélyült, finom, szép kom- : pozíciót küldte a Tavaszi i Tárlatra. Szobabelsöt ábrázol. I három muzsikáló alakkal. A [ képen érezni, hogy a művész r maga is ért a zenéhez és sze- ■*reti azt. Az egész alkotás szí- : neiben, konstrukciójában har- : mónikus egésszé olvad, szinte .muzsikál, de piano muzsikál I — Ahogyan megint el- \ gyönyörködöm benne. sai- jnálom. hogy nincsen pénzem.

; mert most mindjárt megven- í ném és megajándékoznám

i vele a szolnoki Bartók Béla- Zeneiskolát. Oda kívánkozik- ez a kép. Biztosan örülnének

■ néki az iskola növendékei és , tanárai. „.

UGYANEBBEN a teremben

’ találkoztam Botos Sándor íes- I tómüvész képével is, a címe: ' Melinda. Nagyméretű alkotás l és rendkívül megragadóan ábrázolja Melinda tragikus ’ alakját. Az egész képen vol- ! taképen a megtört, s mégis , fiatalságban ragyogó, sápadt [ női arc uralkodik, melyre ha- lottfeliér reflexet szór a vakító fehér kézelő és gallér. Kö- t rülötte a való élet tárgyai, sőt a háttérben magába roskadva álló Bánk bán alakja is sötétségbe vész, mint ahogyan j sötétség borul Melinda elméjére is. Botos egyéni stílusa ; itt szerencsésen találkozik a mondanivalójával, s egyik a , másikát erősíti. Beszélgetésbe elegyedem a teremór nénivel. Elmondja, hogy sokan elhaladnak a kép mellett azzal, hogy sötét, nem látni belőle semmit Minél tovább , nézem azonban, annál többet ‘ látok és annál jobban tetszik. t Különös témaválasztás ez Botostól, hiszen őt mindnyájan mint a szolnoki és Szolnok . megyei tájak kiváló tájkép- , festőjét ismerjük és szeretjük.

Ezen a területen nagyon köz- . ismert, egyéni, ízes és ma- t gyár. — „Ez a Melinda nem , rossz” — hallom éppen egy ‘ látogató megjegyzését és bol- . dogan illanok odébb. Jól esik hallani a dicséretet, hiszen a . mi művészeinkről van szó ...

A baloldali teremsor leg- , utolsó szobájában ismét P. 'r Bak János művével találkozom: a „Leány arckép”, a , művész feleségének portréja, ' finomművű, szép alkotás ez , is. Méltán nyerte meg a zsűri j tetszését. Mellesleg megje- , gyezve a zsűrinek nem lehe- . tett könnyű dolga. Magam 1 például láttam P. Baknak . mindhárom beküldött képét ‘ — három volt a maximum, , amit be lehetett nyújtani és a zsűri ebből válogatott — és t bizony nehezen tudtam volna eldönteni, hogy „melyiket a három közül”.

ALIG LÉPEK pár lépést és . ismét szolnoki művész neve . ötlik szemembe: Simon Fe- . renc fiatal szobrászművé- , szünk „Ülő akt”-ja és a következő teremben Nagy István . szobrászművész „Kis borjú” [ című szobra gyönyörködteti a látogatót. Itt ismét találko- j zom Chiovini Ferenc nevével . is, a „Téli utca” témaválasz- . tásgban hasonlít a fentebb említett „Vásár”-hoz. Míg ! azonban az első egy vásárt . jelenetet ábrázol a mozgal- t más szolnoki piacon, s közép- . pontjában egy igen szépen mintázott és színben remekül l kiemelt ló. illetve lovaskocsi . áll. addig ennek a képnek zö- I mét a tömeg adja, amely emberalakokból tevődik össze, s [ képezi a vásárló forgatagot.- Gácsi Mihály Dózsa György

■ sorozatának I. lapja tűnik most fel a meglehetősen zsú: folt következő teremben, 3 : még egy ismerős névvel találkozom. szintén a most Szol■ nokra költözött fiatalok közülj Meggyes László „Napsütés” c.

. pasztelljével .

Mindent összevetve: a Szolnoki Művésztslep igen szép

■ helyen szerepel az ország többi művészeti gócpontjai, mű1 vésztelepei sorában. Szolnok- . ról hét művész képe állta ki a bírálóbizottság előtt a próbát. s e hét közül kettő —< Chiovini Ferenc és P. Bak János — két-két képpel is szerepel a kiállításon .

Várakozva nézünk tehát mind a fiatal művészek más ius 11-én nyíló szolnoki bemutatkozó kiállítása, mind az őszi megvei nagy képzőművészeti kiállítás elé. ahol mindegyik művészünk gazdag anyaggal lepheti meg a szolnoki közönséget.

Czirák.v Júlia