Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-30 / 125. szám

4 tárgyalóterembőlt

~A iÁit Héfti £fyifüMc$l T TT T P Á DfS KTrS

nagy sikere Karcaqon § LiIIjI Jj/AJXkALy

Karcago

1/ edden este 7 órakor zsúfolásig megtelt a karcagi j Rákóczi kultúrotthon színházterme. A Pjatnyic- < kij Szovjet Állami Népi Együttes szerepelt, hatalmas sikert aratva. Mielőtt azonban beszámolnék a műsorról, tekintsünk vissza a múltba, arra az időszakra, amikor a Pjatnyic- kij-együttes szárnyait bontogatta ,

Hasonlóan a többi öntevékeny művészeti együttesek létrejöveteléhez, ez aZ együttes is Moszkva valamelyik perifériáján jött össze először. Mitrofán Pjaitnyickij, a kórus- művészet nagyszerű ismerője, minden szabad idejét feláldozva irányította a kórust és gyűjtötte hazája népművészetének gyöngyszemeit. A kórus első ízben a Kremlben lépett fel, mely fellépés nagy elismerést váltott ki- ’Lenin és a moszkvai közönség körében. A kórus atyja, Pjatnyic- kij, 1927-ben halt meg, $ ekkor munkáját Pjotr Kazmir zenetudós és Vladimir Zaharov zeneszerző vette át és fejlesztette. egészen a világhírnévig. Ezt a világhírű együttest láttuk, illetve hallottuk kedden este Karcagon.

rv függöny felgördülése után szemetgyönyörködtető ^ látvány fogadta a nézőt. Az együttes ének. és zeneitara helyezkedett el a színpadon, jellegzetes, tarka népviseletbe öltözve. Az első szám a „Zöld mező" című ifjúsági dal volt. A karmester nélkül éneklő kórus nagyszerű teljesítményt nyújtott. Eletet, erőt, ifjú lendületet és frisseséget sugárzott a. dallam, amely elhagyta ajkul tat. A következő, Kodály Zoltán „Köszöntő” című műve volt. Az énekkar magyar szöveggel énelcelte olyan kedvesen és bájosan, hogy a közönség hatalmas tapsviharral ismételtette meg. Hasonló tetszés fogadta a „Göndörhajú kedvesem” című orosz népdalt. Könnyed volt és derűs, az orosz szöveg dacára a nézők megértették a kedves kis történetet.

Nagyon tetszett még az énekkar számaiból a „Repül- ^ nek a vadkacsák” című népdal, amely a szerelemről szólt és a lágy, érzelgős dallamok megdobogtatták a sziveket. Viharos erejű tapssal köszönte meg a közönség az énekkar szólistáinak magyar énekszámait. Majdnem mindenkinek az volt az érzése, hogy talán még magyar énekesek sem énekelték volna el különben.

A zenekar önálló számaival szintén nagy sikert aratott. Első számuk a „Mi történt az este” című orosz népdalfeldolgozás volt. Ezután polkát játszottak el. melynek színes hangszerelése, pergő ritmusa lázba hozta a közönséget.

7T táncszámókat — mint már annyiszor a Mojsze- jev-, illetve Alexandrov-együttesek előadásain — most is csodálattal szemléltük., A mozdulatok tökéletes kidolgozása, a rendkívüli taktusérzék, az akrobatikának megfelelő mozdulatok, művészi élményt jelentettek. Annyira szép és magával ragadó volt minden egyes előadott népitánc, hogy a közönség nem tudott betelni velük, amelyet a többszöri ismétlés is bizonyított. A sok szép tánc közül is kiemelkedett a „Csengettyű tánc”, valamint a „Vetélkedő” és az „Aranyláncocska”. Az „Aranyláncocska” különösképpen. magával ragadó volt. Lassan lépkedve, szorosan egymáshoz simulva jöttek be a színpadra a lánykák, s míg az elsőnek a ruhája vakító aranysárga színű volt, táncosról táncosra cgy-egy árnyalattal sötétült, végül a legutolsó már erős, mélytónusú naranesszínben pompázott. Hasonlóképpen változott a szín a később színpadra lépő férfiaknál is. A színak harmónikus keveredése, a ritmikus, lágy mozdulatok felejthetetlen élményt nyújtottak.

z együttes a műsor utolsó számaként elénekelte a *"'■ „Ne hagyd cserbe barátaidat?’ című, V1T tiszteletére írt dalocskát, amelyet a közönség szintén nagy tapssal köszöntött. A műsor végén a szervezetek, intézmények és vállalatok dolgozóinak küldöttei ajándékokkal kedveskedtek szovjet vendégeiknek és megköszönték a tartalmas, szép estét. Himer Zoltán

a Szolnoki Járműjavító kultúrotthon színjátszóinak előadásában

Alaposan megkésve íródik a alábbi kritika, hiszen már egy héttel ezelőtt gyönyörködtünk a Járműjavító kultúrotthon színjátszóinak előadásában. De még most sem késő, mert értesülésünk szerint, nem ez volt az utolsó előadás. .->

A darab tartalmát a legtöbben ismerik, nem beszélve Huszka Jenő fülbemászó muzsikájától, így a szo- 'é kásás ismertető bevezető részt el is hagyom. Az operettet nézve, jó volt az összbenyomás, a szereplők és a zenekar derekasan kitettek magukért, megérdemelten arattak nagy fákért. Most pedig tollhegyre tűzöm az egyes szerepeik alaki tóit.

Lili bárónő szerepében Varga Viktóriát láttuk a színpadon. A darab folyamán jól összpontosított, a lehetőségekhez képest hitelesen adta vissza Lili bárónő szerepét. Ügy színészileg, mint énekhang szempontjából kiemelkedett a darab többi szereplői közül. Otthonosan mozgott a színpadon, játékán rutin volt érezhető.

Gróf Illééházit Tasst József személyesítette meg. Hangja tetszett, azonban színészi teljesítménye elég gyenge volt. A néző azt várta, hogy gróf Illé&házi egy gátlásnélikűli, bohém figura, ezzel szemben Tassi József megjelenése a színpadon egy fáradt, összetört szerelmes ember benyomását keltette. Ez különösképen akkor volt észrevehető, amikor Becskei tiszttartóval beszélgetett.

Szép sikert aratott Kézér Teca, Klarisz művésznő figurájának megformálásával. Minden egyes színpadralé- pése üde, friss levegőt jelentett, énekszámaival és mozdulataival időnként egészen jól varázsolta színpadra Klarisz művésznő egyéniségét. Kézér Teca méltó párja volt Sebestyén Ferenc „Frédije.” Mozdulatai, jól időzített bemondásai sok-sok kacajt fakasztottak a nézők ajkáról. Különösen jó volt a lovaglás utáni jelenete, amikor a néző valóban úgy érezte, minha az 6ok kellemetlenséget szerzett volna neki. Ignácz István, mint báró Malomszegi, kissé mereven mozgott, mely" merevség csak időnként engedett fel. Becskei tiszttartó Németh Mihály. A darab szereplői közül, az ő szövegmondása volt a legtermészetesebb és a legfolyamatosabb. Dicséretére legyen mondva, az egyik legkristályosabb alakítást nyújtotta. Kár, hogy nincsen hangja, mert megjelenésénél és egyéniségénél fogva gróf Illésházi szerepében is el lehetne képzelni. Balázs Lászlómé (Illésházi Agáta), Faltai Éva (Illésházi Krisztina) és az epizódisták kielégítettek. Külön ki kell emelni a zenekart és annak vezetőjét, László Ferencet, akik a darab zenekari számait jól oldották meg, valamint a rendezőt, Török Ferencet, aki egy-két hibától eltekintve, jó munkát végzett.

Ha bárkinek úgy tűnne, hogy a fenti bírálat túlságosan pozitív, vegye figyelembe azt, — amit különben én is figyelembe vettem, — hogy a darab szereplői kivétel nélkül műkedvelők, egyszerű dolgozó emberek, akik a napi munka után — szabadidejüket feláldozva — hozták színre a kultúrotthon segítségével a Lili bárónőt, — Dicséretet érdemel a színdarab minden egyes szereplője és munkatársa és reméljük, hogy a városi szabadtéri színpadon sorra kerülő bemutató előadáson még sókkal gördülékenyebben adják elő Huszka nagysikerű operettjét r— hímet —

MÉHES GYÖRGY

>

GS8HDRTRC8L

Kalandos regény

(73,)

Tatár

Apa mélyet lélegzett, Ismét fölemelte fejét és mérnökre nézett. Keserű fájdalom ült az arcán.

— Laci:: i ez a gyermek : . Tudjam, hogy itt ül ebbeh az egérfogóban, s talán nincs is innen szabadulás. De nem .:. nem akarok erre gondolni... S mégis mindegyre előmbe tolakszik..: És éppen én voltam, aki magammal hoztam.

Tatár mérnök felemelte a kezét;

— Nem tehetett okosabbat::: De ha nincs az a szerencsétlen eset, ha én nem kerülök magukhoz, most is nyugodtan élnének. : Ez az igazság i..

Apa legyintett.

— Nem arról van itt most szó, hogy egymással vetélkedve vállaljuk a felelősséget KI a hibás? Egyikünk 6em. Be* csüle tes ember nem tehetett másként.

Tatár Kálmán, kissé mintha saját magával is vitázna,

közbevágott.

— Becsület?! S most a becsület miatt nyakig ülnek a bajban. Meg kellett volna gondolniuk, mielőtt szembeszáll- nak Ilyen hatalmas ellenfelekkel.

Apa lassan megrázta a fejét;

— Nem az ellenfél erejétől függ, hogy vállalnunk kell a harcot, vagy sem. Eltűrhettük volna, hogy magát elrabolják? Különben is, maga mérnök úr, úgy tesz, mintha kívül állna az egész ügyön. Maga talán nem választhatta volna a könnyebbet? Aláírja a szerződést, kiköltözik Németországba, bankba rakja a svájci frankokat. A mérnök: úr azonban1 inkább az életét kockáztatta. Ugyancsak a becsületért. Nir.cs mit egymás szemére hánynunk.Tatár idegesen fésülgette öt ujjával a haját.

— Szép, szép. A fontos mégis csak az. hogy megtaláljuk a szabadulás útját! Ha ugyan van ilyen út.

— Kell lennie! — szólt közbe apa. — Ha tíz körmünkkel vájjuk ki a sziklát, akkor is! — emelte fel a hangját. Itt vesszünk? Itt vesszen a gyémántacél? Tegnap lelket vertem valahogy Laciba. De amit akkor mondtam, azt komolyan gondoltam.

— Rettenetes csapdába kerültünk — szólt közbe megint fáradtan Tatár.

Apa nem felelt s Tatár mérnök sem szólt többet;

Drága apám, hogy kínozza magát miattam. Pedig az ő élete is kockán forog, de ez az eszébe se jut.

Nesztelenül felkeltem a fekvőhelyemről, odamentem apámhoz és átfogtam a vállát.

ö előbb nem mozdult, éppen csak reárn pillantott, ma id lassan át fonta karjával a derekamat így maradtunk sokáig. Éreztem szívének csöndes nyugodt lüktetését.

A parázs már hamvadzott, alig pislogott. Éppen csak Vl kivehettem Tatár mérnök körvonalait a félso létben,

Mélyen, halkan szólalt meg apa, nagyon sokára.

— Hallottad a: >, hm,.. beszélgetésünket?

— Hallottam,

Kissé eltolt magától és szembefordított. Nem tudom, mit láthatott meg a homályban az arcomon, de könnyedén végigsimította a hajamat.

—t Jól van, Laci. Aki nem veszíti el a bátorságát, az mindent megnyer. Kiszabadulunk.

Feljebb emeltem a fejemet.

— Egy percig sem hittem, hogy nem. Én nem vagyok gyáva.

Tatár mérnök különösen mosolygott — szomorúan talán? — A szavai azonban egészen mást mondtak.

— Derék fiú vagy Laci, Ezért majd háború után kapsz tőlem valami nagyon szépet. Mit akarsz7

Nem kellett sokáig gondolkoznom a válaszon,

— Tessék majd odavenni engem maga mellé, oda, *áhol a gyómántacélt gyártják:

Tatár mérnök nyújtotta a kezét«

— Helyes! Megígérem.

Kezetráztunk!

— De apát is — főztem hozzá:

— Ha jön, boldogan.

Apa mosolygott

— Meglátjuk:

Ebben a pITtanatfoan ügyet sem vetettem arra, hogy rabok vagyunk, hogy fogva tart a szikla s azt hiszem, apáék sem gondoltak most erre. Mind a hárman azt a gyönyörű nagy gyárat láttuk képzeletben, ahol szép sötétkék köpenyben járkálunk majd a kemencék körül. A kéményekből fekete füst gomolyog, a kohóban pedig fortyogva izzik a gyémántacél,

így lesz, egészen biztosan!

Másnap folytattuk a kutatást. Bejártuk, már magam sem tudom hányszor a barlangot. Kopogtattuk, a sziklát.

Mindhiába,

Akiknek nem érdemes megbocsátani...

A megyei bíróság az elmúlt napokban tárgyalta Fekete Károly és társai bűnügyét.

Fekete Károlyt, Szonda Mihályt, Kiss Andrást, Keleti Lajost, Varga Lajost a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés bűntettével vádolta az ügyész,

A tárgyaláson kiderült, hogy minid az öten megbocsáthatatlan bűnt követtek el népi demokratikus. rendszerünk ellen.

Tettüket az ellenforradalom fasiszta eszméi vezérelték.

Mezőtúrra október 26—27. napjaiban eljutott az ellenforradalom terrorcselekményeinek híre. Azok az ele mek, akik évtizedekig nyomorban tartották a felszabadulás előtt a dolgozókat, előjöttek barlangjaikból, ledobták álarcaikat, szervezkedni kezdtek a szocialista társadalom ellen.

A vádlottak ilyen emberek hatása alá kerültek és csat lakoztak az ellenforradalmi szervezethez. Fekete Károly a mezőtúri Játékárugyár és Finommechanikai üzemben az ellenforradalmi tanács tagja lett. Innen küldöttként lett megválasztva a mezőtúri városi forradalmi tanácsba, itt is beválasztották. Kezdettől fogva nyíltan állást foglalt a népi demokrácia ellen. Első volt, aiki kijelentette: „vissza a földet a tulajdonosainak.’“ Követelte a szovjet emlékművek ledöntését. Erre egyenesen felhívást tett. Hősnek tüntette ki magát. Kijelentette, ha Pesten lenne, harcolna a kommunisták ellen. Október 27-én a délelőtti órákban volt megtartva a mezőtúri városd forradalmi tanács ülése. Ezen részt vett Fekete Károly is. Észrevette, hogy a tanácsülésen tartózkodnak kommunisták és fegyveres tesület tagjai is. Ekkor követelni kezdte, hogy a kommunisták és a fegyveres testület tagjai hagyják el a helyiséget, mert azok a spiclik és jelenlétükkel terrorizálják a tanácsülést,

A többiek is hasonlóképpen viselkedtek Feketéhez. Szonda Mihály szintén az ellenforradalmi szervezetnek volt tagja. Beválasztották a Finommechanikai Vállalat munkástanácsába. Iparkodott, hogy a vele egy követ fújó személyeket magaköré csoportosítsa. A munka felvételét akadályozta. Fekete Károllyal egyetemlegesen együtt dolgozták ki az ellenforradalmi követeléseket. Október 28-án Keleti Lajost és Varga Lajost behívta a lakásába és utasítást adott nekik.

Ebben az volt, hogy a karcagi ellenforradalmd tanácsosai vegyék fel a kapcsolatot és jelentsék: nincs lehetőség Mezőtúron a kibontakozásra, mert Dropán őrnagy, aki a mezőtúri honvédségnél teljesít szolgálatot, párt és ta- nácsfunkcionáriusokat, kommunistákat kivitte a laktanyába és onnan irányítják a város politikai és gazdasági életét. A megbízatást Varga teljesítette. Elment Karcagra és jelentést tett. Az eredménye az lett, hogy a kunmadaras! repülőtérről gyűlöletre uszító röpcédulával megszórták Mezőtúr városát és laktanyáját,

Kiás Andrásnak sohasem volt ínyére a népi demokrácia. 1933-ig rendőr volt, törzs- őrmesteri rendfokozatot viselt. A felszabadulás után feltette az álarcot. Ügy tüntette fiel magát, mintha a dolgozók közé tartozna. Pártunk és dolgozó népünk bízott benne. 1956 augusztusában igazgatód beosztásba lett. helyezve. A bizalmat úgy igyekezett viszonozni, hogy október 27-én miután az ellenforradalmi tanácsnak tagja lett, megválasztása alkalmával kijelentette, hogy párttagsági könyvét elégette és nem kíván ilyen pártnak tagja lenni. A pontok kidolgozásában részt vett és a társaihoz hasonlóan ténykedett, terrorizált Mezőtúron.

A vádlottak és a tanúk vallomása után Bakos János ügyész elvtárs íev kezdte vádbeszédét:

Tisztelt büntetőtanács! Nem vagyok elfogult, de az emberben gyűlölet van mindazok ellen, akik népi demokratikus rendszerünk ellen indítottak hazug szólamok alatt, támadást. Emlékezzünk — mondofta, — Az idő kerekét forgassuk itt vissza 12 évvel és látni fogjuk, kik és milyen rendszer éllen támadtak, Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország a koldusok orezága volt a felszabadulás előtt. Most azok fordultak ellenünk, akiknek fájt, hogy a koldusoknak kenyeret adtunk. Mi megbocsátottunk sok embernek a fel- szabadulás után. Bizonyítja ezt Kiss András esete. De a jövőben nem lehetünk az ilyen emberekkel szemben kíméletesek. Ezt vegye figyelembe a bíróság is — fejezte be vádbeszédét Bakos elv- társ.

A bíróság rövid tanácskozás Titán meghozta ítéletét.

Fekete Károlyt 4 évi, Szonda Mihályt 3 évi, Kiss Andrást 2 évi, Keleti Lajost. Varga Lajost egy-egy évi börtönbüntetéssel büntette.

Kovács Mihály.

Megszűnt New York utolsó villamosjárata

Megszűnt a forgalom New York utolsó villamosvonalán, amely a manthattani II. Ave- * nauct kötötte össze az egyik - külvárossal. Ezen a vonalon

is autóbuszjáratot rendszeresítettek. Sajtójelcntések megemlítik, hogy a legelső new- yorki villamosjárat 1888 január 1-én indult meg.

±- -FELMENTŐ IT E

a hlontesfspeeben

Róma (MTI). A velencei

törvényszék a keddre virradó éjjel ítéletet hozott a Möntési-perben. Az ítélet Piero Piccionit, Attilio Piccioni volt kereszténydemokrata miniszter fiát felmenti, mert nem követte el a terhére rótt bűnS őrjítő makacssággal elkezdtük újból. Hiszen ittke\\\^lm^nvt lennie! Tudor bácsi megmondta: van kijárat, meg leheti Saveno Polito volt romai találni, . . ♦rendőrkapitányt és TJgo MonMindhármunkat megfeküdt a titok. Meg kell fejte-„márkit’ pedig azzal

nunk, fáradt^tértÜTlk haza ? táborhelyre.!™™« W a bűnpártolás vádja

Szótlanul ültünk le a tűz mellé! Végül apa szólalt

meg.

— Semmi. Nincs kijárat

Még nem láttam őt ilyen reménytelennek.

Azután hallgattunk;

Hát.:. erről nem is volt mit beszélni;

Ha valahol a déli tengereken, távol minden szárazföldtől hajótörést szenvedtünk volna, egy puszta szigeten sem lehetnénk távolabb a világtól.

Legfeljebb ott. azon a puszta szigeten lehetne reményünk. hogy reánktalál egy, az útjáról elbolyongó hajó.

De itt?

Ki gondolhatna arra. hogy a hegyek mélyén, valahol a sziklák alatt emberek élnek?

Apához léptem, akinek két keze erőtlenül a térdén he- Maga elé nézett, valahová a tó mélyére. / CFolvtatjukJ

alól, hogy nem forog fenn bűncselekmény.

Felmentették a többi vád- \lottai is, így annak a Capo- cotte nevű birtoknak az őreit, amelynek közelében a tengerparton megtalálták Vilma Montes, holttestét több mint négy esztendővel ezelőtt, 1953 április 11-én. A törvényszék csak Adriana Bisacchia-t ítélte el ’eltctclesen 10 hónap elzárásra bűncselekmény színlelése miatti ,

Az olasz sajtó kommentárjai a közvélemény elégedetlenségét tükrözik. Az Ítélet elismeri, hogy Vilma halálát nem öngyi'kosság, nem szerencsétlenség okozta, hanem a lányt megölték.

Vajon ki ölte meg? Ha Ptc- cioni bűnössége nem is igazolódott be, a per előtt és alatt olyan politikai intrikákra ver födött fény, amelyek kezdet■> tői fogva akadályozták a nyomozást a szerencsétlen római lány halálának ügyében. A ,.Montesi-ügy” tehát nyílva marad, részben azért, mert nem találták mcg a tettest, részben pedig azért, mert nem sújtottak le arra r- politikailag és erkölcsileg züllött világra, amely tulajdonképpen az ügy elsőrendű vádlottja.

1957, május 30}