Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-29 / 124. szám

1

/

lOY TÖRTÉNT

A hunssenímáríoni elten forr adatom hiteles története

A Körös mánián abban, a községben, ahol a komi mumlsta párt régi harcosai közül még jópárau élnek, az e U enforra d a .om szervezői

csak október utolsó napjaiban tudtak felülkerekedni. Ha ugyan íelülkerekedésnek lehet uralmukat nevezni. Azt h iszom, érdemes az ellenforradalom kunszentmártoni történetét az események sorrendjében vizsgálni,j mivel csak így tudjuk megérteni a sokszor elhangzott, szabad- ságmozga1 ómnak vélt és hu- detett ellenforradalom igazi lényegét.

Október 23-án a községben

a termelőszövetkezetekben és

‘egyéb más munkahelyeken szorgalmasan dolgozlak az

emberek. Ezen a napon e©- szercsak a rádió közli, hoBy Budapesten minden gyülekezést és felvonulást megtiltott a Belügyminisztérium.

Alig egy pár óra múlva ezt a rendelkezett hatálytalanították Utón útfélen talalgatoz- tak az emberek, ugyan mi lehet Pesten — nem tudott senki semmit. Mindenki várta a Gerő-beszédet. Föntről sémim utasítás, semmi javaslat. Tanácstalanok voltunk valamennyien. Másnap mai a munka sem ment úgy, ahogy szokott. Érzett a levegőben valami, ami nyugtalanított minden becsületes embert.

Este megszerveztük Párttagjaink közül a munkásőrséget (akkor is így hívtuk). Jöttek is az elvtársak. Jöttek az olyan elvtársiak, mint a Kovács Sándor, Dóba András és István, Sári Mihály, de sorolhatnám tucatjával azokat a kommunistákat, akik készek lettek volna akkor is fegyverrel a kézben megvé- deni a népi hatalmat. Sajnos, ezt nem tehette senki sem közülünk. Egy-két vadászpuskával. rendelkező elvtárs azonban nem félve semmitől, elhozta a fegyverét és ezzel is nyugtatta az eléggé felizgatott idegeket.

Október' 25-én már a rádió útján, valamint különböző hírforrásokból nem valami kecsegtető dolgokat tudtunk meg. Kormány újjászervezés, Nagy Imre szózata, a statárium állandó ide-oda tologatása, az állandó rimánko- dás, amely Nagy Imre részéről teljesen megzavarta a falú éltét is.. Kezdtek olyan hírek érkezni községünkbe, hogy a fiatal gyerekek „szabadságharcos hőstetteket’ visznek véghez, hogy a helyi gimnáziumban is tüntetésre készülnek este a fiatalok. Azt mondották nekünk a pártbizottságon, ho-gy ne engedjük meg ezt a tüntetést. Nem engedtük meg. A későbbi események berm-ünJket igazoltak, így volt helyes. Egyre inkább érezni lehetett., hogy a budapesti fejlemények, ha tovább húzódnak, kihatnak a falura is. Hogy ez'az érzés és sejtésféle nem csalt, az alábbi tények igazolják.

1957 október 26-án éjjel a kunszentmártoni járásban hatalmas tűz pusztította él az egyik tsz szalmakazlait. Megmenteni nem lehetett. Mire megvirradt, a rémhírek, a kósza mende-mondák teljesen megbénították a község életét. Martfűről a Tisza Cipőgyár- , bat) dolgozók, a Szolnokra bejárók visszajöttek azzal, hogy nem kell dolgozni, teljes munkaszünet van, sztrájkolni kell. Jött az újabb hír, hogy Szolnokon tüntettek, verik, törik, zúzzák a vörüscsillagakat, égetik a vöröszászlókat, letépi! a köztársasági címereket.

Éreztük, tenni kellene valamit. Ugyan, mit szólnak erre a párttagjaink, ugyan mit gond Inak azok az emberek, akik bíztak s bíznak bennünk, a pártban, az államhatalmi szervekben, a tanácsban, a rendőrségben. Mit ■ tegyünk hát? Teljes volt a tanácstalanság. Fentről semmi, semmi. Meg kell mozdulni a pártnak, mert kü’önben hiba lesz — mondották többen.

Esen a reggelen már

elég parázs hangulat volt a községbe^ — mi leszedtük a vöröscsillagokat, a zászlókat, nehogy leverjék azokat;

A déli órákban érkeztek

megkezdődtek a tüntetések. Cibakházán, a Martfűi Tisza Cipőgyár hírhedt lázító és felforgató - ellenforradalmi csoportjai szervezték a tüntetést. Ezek kezdték szidni a pártot, a vezetést, gyalázták a vezetőket és Igyekeztek teljesen megbénítani a közigazgatást.

Amíg ez Cibakházain lezajlott, a'-dig a kunszentmártoni tanácsházára is megérkeztek az ellenforradalmának, mert hogy azok voltak, az biztos, riiszém most már a méltó helyükön vannak ezek az urak, Hogy ebben az időben mennyire biztosak voltak a dolgukban, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Herceg Mihály és egy pár ku- áktársa felment a község, tanács elnökéhez és hivatalosan bejelentette, Kunszentmárton- ban is kitört a forradalom és akár tetszik, akár nem, ők tüntetést szerveznek.

Ha ellenállást tanú' sítunk, akkor nem riadnak vissza attól sem, hogy vér folyjon — mondották. így tehát a hivatalosan is bejelentett ellenicrradalmárok megkezdték munkájukat, aljas rendbontó tevékenységüket.

Déli egy órakor teherautó á’lt meg a tanácsháza előtti téren, amennyien csak fértek, annyian voltak rajta. Nemzeti színű zászlót bont ki az egyik kunszentmártoni ember, bízó' nyos Bese nevezetű. Ez az ember ugyan magát kommunistának vallotta állandóan (bár hozzátette, ő „magyar’ kommunista), mégis ő szervezte a tüntetést, követelte a kommunista vezetők leváltását, gyalázta a rendszert. Hű barátjává lett Herceg úrnak. Egyébként a Járműjavítóban dolgozott abban az időben.

Én igaz magyar hazafi vagyok — vallotta magáról és azt mondta, a szolnoki munkások küldötte, s azért jött haza, hogy élére álljon a forradalomnak. Csakhogy az első esetben nagyot kellett csa lódnia a mi Bese barátunk' nák, mert hiába hívta tűn tetői a község dolgozóit, bi zony egyedül maradt.

Délután új¥ól kezdte a szervezést. Vitte a lobogót egyedül és kiment a téglagyáriba toborozni, de nem álltak vele szóba sem a vezetők, sem a munkások. A téglagyárból senki sem ment a felvonulásra. Valahogy mégis összeszedett 30—40 főnyi csoportot az állami gazdaság dolgozói közül és ezekkel kezdték el a tüntetést;

Míg Bese szervezkedett, addig a pártbizottság sem tétlenkedett. Kakük Károly és Kómár András elvtárs úgy irányította a dolgok menetet, hogy az esti órákra betervezett nagygyűlést a kora dél- utáni időben tartották meg. 3 Ezen a gyűlésen beszédet 3 mondott Kómá»- András és 3 Kakuk elvtárs. Már-már úgy 3 látszott, hogy sikerül leve- 3 zetni az eseményeket és az el-; Icnforradalom vitézei nem ül-' nek nyeregben.

A tünte’és nem is hozott újat, hisz sok párttag volt ott és igen sok rendes ember.

A község söpredéke, a züllött, a lefizetett egyének, a népi demokráciát gyűlölő elemek csoportjai mégis ügyesen terelték az eseményeket. Olyan jelszavakat dobtak be mint például:

.,Le a népnyúzó vezetőkkel, leváltani a régi vezetőket. Kötelet a kommunistáknak.”

láttam salát szememmel, hogy a párttól elég messze álló dolgozók is fejcsóválva hallgatták a vad. aljas uszítást, a szennyes rágalmakat. A község becsületes dolgozói nem váltották le a község vezetőit, sem a járás vezetőit, hiába volt minden erőlködésük. Erre az_.ellenforradalmá- rok azt tettek, hogy a hős szovjet katonák emlékművét 'erombolták, azt a Körös folyóba dobták. Ezzel a cselekedetükkel megmutatták a foguk fehérjét. M^ggva1 írták azoknak a hősi halottaknak az emlékét, akik é’etüket áldozták azért, hogy felszabadították hazánkat a fasiszta elnyomás alóL

Megjegyezni kívánom, hogy a szovjet emlékművet ezek at elemek ki is vették a Körösbői, bár ezt nem saját jószántukból tették, de ugye, megfordult a kocka és a bátorságuk elfogyott, erejük többre nem telt, mit tehettek mást, engedelmeskedtek hát.

Igen, ezekben az órákban még nem sikerült az ellenfor- radalmárok terve.' Ök is tudták ezt, és ahogy minden órában újabbnál újabb hírek érkeztek Budapestiül és más városokból, még dühödtebben kezdtek munkához.

Október 27-én nagygyűlést szerveztek és meg akarták választani a forradalmi tanácsot. Nem sikerült. A tömegben lévő lumpenprole tá rok, részeges elemek, akik az el- enforradalom emberei voltak, mindent elkövettek, hogy teljesen felborítsák a rendet, zűrzavart keltsenek, teljes egyen a fejetlenség.

Nem választoltak

meg senkit. Teljes volt a káosz. Csődöt mondott minden igyekezetük. Ezen a nagygyűlésen Dávid vasutas, a Bese nevű szervező és még jónéhá- nyan közülük olyan rágalmakat zúdítottak a népi demokratikus rendszerünkre, amelyek még nyomdafestéket sem tűrnek. No, de ezek az urak 'gencsak megkapták azóta maguk fejadagját, s most már valóban érzik népi hatalmunk lejét.

Ahogy sodródtak az események a városokban, a községben is egyre inkább érezhetővé vált az állandó jobbratoló- dás. Egy szűkebb értekezleten megválasztották a Forradalmi Tanácsot, a községi és járásit Kiadták a jelszót: Ki a kom munistákkal minden fontos beosztásból. *

Sorra kergették ed az elvtársakat minden munkahelyről. Földi Endre elvtársak, aki az Állami Gazdaságban dolgozott, régi tizenkilences kommunista volt, egyik.nap ról a másikra adták ki munkakönyvét, nem törődve azzal, hogy mi lesz vele és családjával. Az államapparátusból a legmegbízhatóbb elvtársakat elküldték, egy-kettőt közülük azért hagytak meg ’deiglenesen, mert szükség volt a munkájukra, kellett, aki dolgozzon, mert ők azt nem szerették.

Megindult a haisz9

az úgynevezett „kompromittált” személyek ellen. Her- czeg úr, Balázs ügyvéd, sőt még a nagyságos asszony is

(a felesége), aki részt vett a forradalmi gyűléseken, telje

Párizs a jégen

rni’rrvTTrv’UTwvrrvmv'wm'Tv+rrrriiviTvívmv’Vwvrv'Trrv

sen a háttérből irányították az ellenforradalmat. Követelték, hogy: „leváltam a kommunista járásbírót”, kommunista párttól mentes rendőrségit, illetve nemzetőrségét kell szervezni. Herczeg úr és bandája, Mürkecz Károly (aki 3— 4000 forintot keresett egy hónap alatt a neki rossz kommunista rendszerben), Adám órás, Szabó tánctanító úr és társaik követelték a pártbizottságok azonnaU felszámolását, az iratok elégetéséi, a párt megsemmisítését azzal kijelentéssel, hogy addig nem lesznek nyugodtak, amíg a kommunista párt él és működik. Egészen jól tudták, mitől kell félidők!

Nem virtusság, nem Lüsz- kélkedés akar ez lenni, de meg kell mondani, hogy ez nem sikerült az uraknak. Bár átmenetileg egy-két intézkedést megvalósítottak az el- lenforrad-almá-rok, de a pártot nem tudták megsemmisíteni.

Nem tudták, mert ott voltak népet féltő, a pártot sze>- rető elvtársak, akik a legnehezebb időben, október 30-án, november 1-én létrehozták a Magyar Kommunista Párt községi szervezetét Kunszert- márton-ban. Nem sokan voltunk a pártalakuló gyűlésen, hiszen nem volt arra mód és ’ehetőség, hogy nagyobb szervezést lehetett volna indítani. Mégis hetven elvtárs jött ösz- sze a Zalka Máté Tsz-ben Olyan elvtársak, mint Molnár Mihály, Zs. Varga Márton, Kardc-s Balázs, Pintér és Vin- cze Mihály elvtársak és a többiek, akik megmutatták, hogy a legnehezebb időben is meg állják a helyüket.

Itt azt is meg kell írnom, hogy az egész idő alatt, amíg az ellenforradalom szőtte- fonta terveit s a községben a tsz-ek feloszlatását szorgalmazták, addig a Zalka Máté Tsz tagsága a gépállomás do1- gozói, mint egy kemény ököl, úgy összeforrtak és egységesen kiálltak eleiétől végig ebben a nehéz időben.

Igaz, nem kimondottan szolnoki esemény, de annyiban igen, hogy szolnokiak voltunk mind a ncg'ivenketten, akik vasárnap 1 elruccantunk a „Párizsi jégrevű” megtekintésére.

Meg arról értesültem, hogy vasárnap az IBUSZ is visz egy kiránduló csoportot Szolnokról ugyancsak a jég- revűre.

Ezért írnék egy pár sort róla. Egy pár sort arról, milyen is volt, müyen művészi élményt jelent a háromórás jégparádé.

Képzeljék el Párizst a jégen. Mer*, azt hozták cl ezek az álomszép párizsi lányok és fiúk. Elhozták a boulcvardok hoM-gulatát, a Place Pigalle francia asszonyát, a kikötőváros bohóliás matrózát, s elhozták a franciák szépségét, minden báját és pazarságát.

Elsősorban erről akarok szólni, a párizsi lányok és fiúk kápráztató szépségéről, fokozhatatlan megnyerő kedvességéről.

Az őzek karcsúságát meg- csúfoló, pirosajkú, szőke lányok, lángoló tekintetű, ala- bástromtestű repülő barna tündérek siklónak a vágyakozó férfiszemek össztüzében.

Siklanak? — Száguldanak, mint az orkán, majd oly észrevétlenül lejtenek, mint a rózsabokorról lehulló virágszirom szélcsendes időben. Libbennek, mint a fátyol gyönge áramlatra, s temperamentumos csárdást járnak, hogy a karcagi tanyák legénye sem különbül.

A néző számára három óra ámulat ez a műsor. Hozzáteszem, a szerencsés néző számára, mert boldog ember, aki jegyet szerezhet a Nagycirkusz műsorához.

Nehéz lenne értékelni a hideg forró művészeit, hiszen valamennyien klíma-varázslók, izzó hangulatot teremte

nek egy szoba nagyságú jég- kockán. S aki leginkább a hangulat varázslója, az Madi- nc Damien elsősorban.

Madine Damien többszörös francia korcsolya-bajnoknő. Amit a jégen művel, az nem is művészi, hanem ördögi. Nem a jég királynője ez a csupa kedély párizsi lány. hanem a jég boszorkánya. Ügyessége, lélegzet állító akrobatikája, amelyet az „Andalusiai táncban" bemutat, legalább is erről tanúskodnak.

Babérjait még a másik nagy művész, Mikkó Virtanen finn bajnok sem távozhatja, meg. Pedig Mikkó Virtanen ,Rivalda fény” korcsolyabalettje is a művészet legigazibb gyöngyszemei közül való, de Madine Damien éjkirálynő szólótánca a „Li dércekböV’ jelzőnélküli révülete a művészetnek.

Aztán a teljes balett-kar csárdása, s a teljes társulat „Fehér fináléja” az emberi mozdulatok lcáprázatos virtuozitását csillogtatják meg. Zandervan, Bruynina, Rivol- lier több vidám mókás jelenete, humoros akrobatikám az igazi derű világába varázsolják a nézőt.

És a világítás? Soha szebbet még ennél. A festészetben elképzelhető szintobzódás a jégen. A jégkoeka alkonyt bíbor színében tündöklik a nézőtér előtt, a táncosok pedig két oldalról kapják a színes megvilágitást. így lehetséges az a lehetetlen mese, hogy a bíbor jégen két — kék és vörös — árnyék kisér minden táncos lábat.

Ennyit csupán. Aki rajongója az igazi művészetnek, az úgy sem nyugszik addig, míg saját szemével meg nem nézheti a. jégre varázsolt Parist.

— borzák —

így zajlott le Kunszentmárton községben az ellenforradalom, de hogyan folytatódik, ha Kádár elvtárs nem áll a népi hatalom é’ére, ha a szovjet elvtársak nem segítenek bennünket, azt minden igaz ember tudja. Ezt az októbert soha nem felejtjük el, ez az október megtanított bennünket sofcm*ndenre.

OLÁH JÓZSEF terű

IBUSZ társas-utazás Esztergomba és Dobogókőre

Indulás vasárnap reggel 5 órakor a Kossuth-térről. Visz- szaérkezés kb. 23 órára. Részvételi díj 82.20 forint. Jelentkezés május 30-án déli 12 óráig az Ibusz szolnoki irodájában, ahol bővebb felvilágosítást is nyújtanak.

Bcrzi Nagy Sándor irodavezető.

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAA

Az IBUSZ Szolnoki Irodája 1957. június 2-án, vasárnap egésznapos autóbusz társas- utazást rendez Esztergomba és Dobogókőre. Esztergomba kb. 5 órás időkeretben a város nevezetességeinek megtekintése, valamint Dobogókőn 4 órás időkeretben túralehetőségek. Oda és vissza egy- egy félórás pihenő Budapes(Folytatjuk.)

3 —-----------1 1ÉHES GYÖRGY 1

* ^ * 1

ISIBRflBTIlCBL

Kalandos regény

3 (72.)-4 I

3 Ha felnövök és leérettségizem, természettudósnak me- 3 gyek és barlangokat fogok kutatni. Azt hiszem, nincsenek is 3 érdekesebb dolgok-a világon, mint a barlangok. Végig fogom járni a világ összes nevezetes barlangjait és még én is fogok újabbakat felfedezni. Az első, általam felfedezett bar'angot Tudor bácsiról fogom elnevezni, a másodikat pedig apától.

Igáz, Tatár Kálmánt sem hagyhatom ki a sorból. Ö is külön barlangot érdemel. Szerény leszek, magamról egyetlen barlangot sem nevezek el. De erre nincs is szükségem, úgyis elég hírnevem lesz.

Itt aztán kény télén-kelletlen abbahagytam az ábrándozást. Elértük az omlást. Tatár Ká'mán módszeresen kezdett vizsgálódni. Először a barlang mennyezetét vizsgálta meg, aztán — miután megállapította, hogy újabb csuszam- lástól— legalább egyelőre — nem kell tartanunk, odalépett az omláshoz. Én mindenütt mellette jártam. Lassan, lépésről, lépésre világítottuk meg azt a rést, ahol valamikor a barlang- járat húzódott, de most, csak kő, kavics, homok halmozódott a helyén.

Végül Tatár mérnök így szólt:

• — Hát Laci fiam, itt nincs mit keresnünk. Ez a járat úgy elzáródott, mintha sose is lett volna. Ha meg akarunk szabadulni, másfelé kell kereskednünk ...;

Nem mondhatom, hogy valami nagy jókedvvel tértünk vissza a tóparii tanyánkra.

I A NAGY TERV MEGFOGAMZ1K

2 Alkonyodott már, mikor hazatértünk. Felszítottuk a

2 tüzet, azután mozdulatlanul bámultuk mind a hárman a tán3 coló lángokat.

Tegnap még Tudor bácsi is itt volt velünk.

3 Apa látszólag minden megrendülés nélkül fogadta a 3hírt, mint ahogy mi is igyekeztünk közömbös hangon elő- 3 adni a tapasztaltakat. De valójában azt hiszem, mind a házimunkát szorongtoU valami re.iegés.

3 Igyekeztünk elfoglalni magunkat ki evvel, ki avval, 3 hogy ne kelljen elárulnunk felindulásunkat.

: 3 Mit is akarhatott tudomásunkra hozni Tudor bácsi? Mi

Szinte most is láttam magam előtt némán mozgó aj- át, lázasan égő szemét. Ha beszélni tudott volna. •.

Mind összébb húzódtam, aztán elszenderedtem. Rlnga- isra nem nagyon volt szükségem a mai fárasztó nap után.

Apa és Tatár mérnök csöndesen beszélgettek. Tálán le em feküdtek az éjszaka.

— Sokszor irigylem magá* ezért a nyugalmáért. Látja,

n, ideges, túlideges vagyok. Tudom, jól. nem való ez, próbáik is uralkodni magamon. De a Tudor halála rettenetesen íiegviselt. , . , .

Ezt Tatár mérnök mondotta. Nem beszél folytonosan, lanem kis szünetekkel, cigarettázás közben.

Apa egy darabig nem felel, aztán vállat vont.

— Nem nagy dolog az egész.

— Egy arcvonása sem rezdül meg, még a cigarettáját em szívja gyorsabban — pedig... magának is volna éppen :lég oka arra, hogy összeroppanjon.

Egyre jobban kezdem figyelni.

Apa változatlan komolysággal bólintott.

' —Volna. De kétségbeesés nem segít rajtunk.

— Hát mi segít?

Apa tovább tűnődött és egy fácskával piszkálta a hu- lyorgó tüzet.

— Nem tudom, de meg kell próbálkoznunk valamivel. Cék barlang... hm... ez költőien hangzik, csakhogy..;

— ; . csakhogy most börtön, és sírunk is lehet. Ezt ’ ikarta ugye mondani?

— Ezt — felelte tompán apa. — Az e’ébb a nyugal- namat emlegette. Különös ez, mérnök úr. ha már szó került •eá, én, akár hiszi, akár nem, rendkívül ideges természetű nagyok, de magamba elnyelem. Ha sejtené, sokszor mi van íz én belsőmben! Tudor közel állt hozzám, talán közelebb, nintha testvérem lelt volna. Mit Is mondjak, miféle ember folt? Emlékszem, együt katonáskodtunk. Egyszer egy vas- íárdista felhecceit vagy hat újoncot, hogy verjenek meg, nert bangyin vagyok. Ittak, nekem jöttek, a szesz hajtotta lkot. Ekkor odalépett Tudor. Székek törtek, asztalok recsegek s öt perc alatt odakint ült valamennyi a havon. „Te Di- noftache — így hívták a. vasgárdistát — mondta aztán csen- lesen, meg ne lássalak még egyszer, mert akkor aztán igáján összetörlek. Dimoftache még aznap más századhoz kérez- <edett, pedig lett volna a tisztek közt egv-két pártfogója, ilyen ember volt Tudor. Az igazságért mindig harcra kész. Most ő halott Sose tudtam visszafizetni neki.

Apa nehezet sóhajtott.

— Higgye el, ez a rosszabbak természet, aki magába- :ojt mindent, rágódik emésztődik. Egy arcizmom se rándult meg — így mondta? De ha ránézek Lacira..!

Elhallgatott és lehorgasztotta a fejét.

Valami beledobbant a szívembe. Miattam gyötrődik apai Úgy szerettem volna felugrani és odarohanni hozzá- de valami, magam sem tudom mi, visszatartott.

(Fokrtatiuk.)