Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-26 / 122. szám
AZ ÉPÍTŐKET ünnepeljük MA HETEDSZER ÜNNEPELJÜK <u Építők Napját. Ezen a május végi vasárnapon az egész ország, az egész megye szeme az Iépítőmufikások, mérnökök, technikusok Jelé tekint. Azokat az embereket illeti a dicséret, elismerés ezen a napon, akik az elmúlt tíz esztendő alatt a vas- és acél országát építették fel, gyárakat, üzemeket, lakóházakat, kultúrintézményeket építettek as egész nép boldogulására. Szaktársaink harcos múltjukhoz híven tevékenyen résztvet- tek az újjáépítésben, lelkesen dolgoztak hároméves, majd ötéves tervünk sikeres végrehajtásában, nem egyszer adták tanujelét annak, hogy az élvonalban akarnak haladni. Most is, mikor az ellenforradalom tüzbe borította az országot, mikor az emberek ezrei váltak hajléktalanná, az építőmunkások voltak azok, akik a fegyverropogásban már szerszámot fogtak, hogy begyógyítsák a sebeket, s mielőbb tető alá juttassák a dolgozó családokat. A szakma többi ágaiban sem tétlenkedtek. A téglagyári munkások legöntudato- sabbjai a megfélemlítés és a terror ellenére is vigyáztak a kemencék tüzére, hogy egyetlen tégla se menjen kárba, ami az újjáépítéshez kell. A fűrésztelepi dolgozók is becsülettel helytálltak minden időben s ma már magukra találtak a bútorgyári dolgozók is, akiket sokáig a demagógok, az ellenséges elemek tartottak erőszakkal befolyásuk alatt. Méltók tehát a dicséretre a megbecsülésre az építőipari dolgozók. A felszabadulás előtt nem volt az építőmunkásoknak ünnepük. Nem is lehetett, mert ahhoz hogy valamit, vagy valakit megünnepelhessünk, megbecsülésre van szükség. A tőkés társadalmi rendszer azonban nem becsülte az építőmunkásokat, hanem igyekezett elnyomni őket. A mi társadalmunk nem kiváltságaik, hanem munkájuk szerint ítéli, dicséri meg az embereket. Pártunk és kormányunk az épi- tőmunkásokkal sem volt mostoha — nem az egyetlen jó, nem az egyetlen bizonyíték a megbecsülésre, a mai ■szimbolikus ünnep. Annak ellenére, hogy az ország igen súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, a fizikai munkások bérét az iparban mintegy 2i százalékkal emelte. Ugyanakkor elismerte az építkezések idényjellegét, ami azt jelenti, hogy az építőmunkásoknak jár a régen kért és óhajtott idénypótlék most már törvényesen is.. Ma már nincs.800 forinton aluli kereset, hanem olyan fizetések, amik lehetővé teszik a tisztességes megélhetést. Az ipar műszaki dolgozói sem maradtak ki. Átlag 500 forinttal emelkedett keresetük. Emellett a fizikai dolgozókhoz hasonlóan ők is megkapják a változó munkahelyi pótlékot. Mindezek az intézkedések, amelyek az építőmunkások életét hivatottak megkönnyíteni, a jövőbe is mutatnak. Kormányunk azt várja, hogy 1957-ben is megoldják a szakmához tartozó munkások a rájuk váró feladatokat, úgy építsenek és olyan mértékben takarékoskodjanak a költségekkel, hogy államunk tartósan biztosíthassa az életszínvonal emelését. A munkásoktól, az építőmunkásoktól is függ az, hogyan erősödik hazánk, hogyan tudja javítani fokozatosan a reálbéreket. S NAGY MUNKA VÁR ebben az évben az ipar minden ágára. A bányamunkások részére 10 000 lakást kell építeni. Ebből a szolnokiakra is 310 lakás jut. Ezenkívül — bár csökkentett mértékben tovább épülnek a megkezdett ipari objektumok, a félbenma- radt mezőgazdasági épületek. A szaktársainkra vár az is, hogy olcsóbbá, jobbá tegyék az építkezést, mert nem mindegy az — különösen az ország jelenlegi helyzetében, hogy mibe kerül egy-egy lakás vagy egy-egy gyári csarnok, A béremeléssel párhuzamosan a legtöbb megyei építkezésen nem emelkedik a termelékenység. A kifizetett összegek mögött nincs meg a kellő termelési érték. Sok hiba van még a takarékosság, a munka minősége, szervezettség körül, javítani kell az építőipari gépek kihasználását. Meg kell szüntetni a béralaptúllépést, melytől úgyszólván egyetlen vállalatunk sem mentes. Az épitőmunkások öntudatán, összefogásán múlik az, hogyan és mikorra tudják leküzdeni a hibákat. A szaktársaktól is függ az, hogy hazánk mielőbb kiheverje az ellenforradalom okozta nehézségeket és eredményesen tudjon haladni a szocializmus építésének megkezdett útján. Induljon azért kemény munka, legyen uj határkő a mai Építők Napja ezen az úton. A most kibontakozó munkaverseny segítsen uj győzelmekhez. KRUZSLICZ JÓZSEF Az Építők területi elnöke. UJ SZÁLLODA TERVEI ÜJ szálloda terve* készülnek az f$M. Szolnok Megyei Építőipart Vállalat tervező részlegénél. Jelenleg a turkevel földmtívesszövet» kezet rendelésére készítenek egy modern szállodát Turkevén a Petőfi térre az igen nagy gyógyhatású fürdő mellé. A terveket Pmscha Ede tervező építész készíti, Hédler Károly főmérnök ellenőrzésével. Az építők Napja műsora Szolnokon gyűlik, össze a megye építőmunkásainak zöme, Itt lesznek a legnagyobbszabású rendezvények. Gondos kezek készítették elő erre az alkalomra a Vidámkert melletti Móricz ligetet. A díszes felvonulás — mely a vasútállomástól a Beloiannisz úton át a Üget felé halad, a kora délelőtti órákban érkezik meg az események színhelyére. Itt fél 11-kor kezdődik a műsor. A MÁV fúvósok adnak térzenét, Tőlük háromnegyed egykor Lukácsi Jóska és népi zenekara veszi át a szórakoztatást, majd fél kettőkor a MÖHOSZ megyei kulturcsoportjának ka- baréműsora következik. J Utána i órákor az ismert ma- > gyár nótaénekes Pápai Mihály áll * az erősítő mikrofonja elé. Négy órakor a szolnoki Fűtőház tánc csoportja lép fel. öt óra előtt tíz perccel a színjátszók foglalják el az emelvényt. A délutáni sportműsor Is Igen gazdag lesz. Box, vívás, súlyemelés, modellező és ejtőernyős bemutató szórakoztatja az érdeklődőket. Amikor a plakátragasztó kritizál \ i / / DOKTOR UR MAYA r— Tiszta szerencse, hogy tora meg.., Kényes kérdés —■ Mondja, kedves Spezán- geír úr, hány évesnek néz engem? — De nehezet kérdez tólem, nagyságos asszonyom. Az arca 17, az alakja 16, a bőre 14: ii — Szóval? — De őszintén! —• Hátíts ez együttvéve 47, Pech Péter beteg. Lakására becsenget egy csinos fiatal hölgy, virágcsokorral a kezében. Idősebb hölgy nyit ajtót. — Péter húga vágyóié — mondja a fiatal látogató, kissé zavartan. Mire az időseb hölgy: — Igazán örülök, hogy én is megismerhetem. Ugyanis Péter mamája vagyok c,,- 05 — a Szabin nőket nem nézKalapüzletben Boll úr már az ötvenedik kalapot próbálja Bosszúsan mondja a segédnek: — Űgylátszik, semmijük sincs, ami az én fejemre illene! — Ebre megszólal BoüJ felesége: — Mutassanak a férjemnek néhány sealmakalapot. Német érán TANÍTÓ: És ki mondja meg nekem, mit jelent magyarul az a szó, hogy „Taktik?” PÉTER: Azt, hogy az óra hátrafelé megy.,, Minden kezdet nehéz — Mit keres az én madárkám olyan lázasan abban a szakácskönyvben? — kérdi az újdonsült férj; A feleség nagyot sóhajt: — Tudod, holnap nagymosást akarok tartani és sehol sem találom meg a receptjét, hogy kell a ruhát kifőzni ., i EZ IS VALAMI «— Azt hiszem, sikerült Isméi szórakozott a tanár ■■ betörőt fognom! Szolnok megyei épitőmunkások a hegyekben — Miérc nem hozta el c feleségét is tanár űr? — Nagyszerű! Egész úton gondolkoztam rajta, nem bírtam kisütni, hogy mit is felejtettem odahaza. Inkább egy bundát.,, Nem szokta meg a kunsági ember a hegymászást, s ha oda kerül, egy kicsit bizony furcsán esik neki. Néhány héttel ezelőtt több mint 300 építőipari dolgozó indult útnak Kunhegyesről, Karcagról, Turkevéről, Tiszafüredről, Fegyvemekről és Tö- rökszentmiklósról. hogy feni a hegyekben a sok szűkös, egészségtelen bányászlakás helyett kényelmes otthont építsen. Az egyik ilyen munkahely — ahol a Szolnok megyei Építőipari mnukások dolgoznak — Farkaslyuk-Bánya- * telep. Medra János főépítésveze- , tőnek másfél hónappal ez- , előtt még úgy mutatták meg , a helyiek, hogy annak az erdő- j nek a helyére építik majd az új lakásokat. Ettől a perctől kezdve serény munka » kezdődött. Az építőik — szak- X mára való tekintet nélkül — > erdőirtáshoz kezdtek. A ha- ;»talmas fák egymásután dől- l tek ki, s a fák helyén meg- t kezdett ásásokból a lakó- < épületek alapjai lettek. Igen ám. ha az csak olyan »könnyen ment volna. Először ■ is utakat kellett vágni az erdőben, amelyen az építőanyagot felhordják a hegy oldalára. Aztán villany- és vízvezetéket építettek, míg munkához tudtak kezdeni. Sajnos, ez is sokkal nehezebb, mint az Alföldön. Most már Balázs Ferenc és Garai András kőműves brigádvezetők, brigádtagjaikkal együtt 2—2 három szobás lakóépületen dolgoznak. Halasi István kőműves pedig 17 másodéves ipari tanulóval kezdett hozzá egy hatszofoás lakóépület falazásához. A tanulók között többen vannak olyanok, mint Végh Károly Turkevéről, aki életében most lát először ..igazi” hegyeket. Karcsi otthon mindig szívesen felmászott a Pásztói halomra, mert tetszett neki, hogy a domb tetejéről még a 8 kilométerre lévő város széléig is ellát Most aztán az igazi hegyek között, a jó levegőben kedvére kigyönyörködbeti magát. Kövér István úgy gondolta, hogy a 4 éves kisfiának, Tominak egy kis örömet szerez, s elhozta magával. Tominak itt mindenki a kedvébe jár, csak az időjárás nem. EWjg gyakran van eső, s olyankor a szobából nem mehet ki egy lépést sem, mert nyakig csatakos lesz. Ha valaki még ezek után is azt hinné, hogy nagyon! egyhangú, unalmas itt lakni, az téved. Nagyon is romantikust Kell-e ennél szebb, mikor a hegyekben, hatalmas fák között, sátrakban laknak, ahol bőven van alkalom nyárson szalonnasütésre. Igaz ugyan, hogy tel-; jes ellátásban részesülnek,; mert 7.90 forintos térítés el-: lenében naponta háromszor bány ászkos ztot kapnak, de azért a hazai mindig jól esik. S ha már egyszer a pénzről is sző esett, csak éppen említsük meg, hogy a havi átlagkereset: 1800—2000 forint körül van, mert azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. S most már egymásután sorakoznak a két, három szobás bán y ászlakások. Valamennyi a Szolnok megyei Építőipari Munkások munkaszeretetét bizonyítja. S amíg mind a 10 ezer bányászlakás el nem készül, addig az építkezésekhez bá-: nyászköszöntéssel kívánjunk: — jósaerancsét. Csikós Ferenc ■ ! A tudás forrása Végre sor kerül a régóta tervezett dunai hajókirándulásra. Egy apa és nyolc-ki- lenc esztendős fia a korlát mellett helyezkedik el. — Mondd apa, md hajtja tulajdonképpen ezt a hajót? — kíváncsiskodik a fiú. — Ehhez nem értek, fiacsr- kám — így az apa. Egy idő múlva ismét megszólal a fiú: — Nézd csak apa azt a nagy emlékművet a parton. Vajon md lehet? — Fogalmam sincs, fiacskám! — vonogatja vállát az apa. A fiú hallgat egy ideig, aztán felkiált: — Nézd azt a gyönyörű várromot a ljegy tetején. Vajon milyen vár lehet az? — Mire az apa: — Sajnos, nem tudom ..: A fiú egy ideig csendben ül, aztán apjához fordul: — Ugye nem haragszol apa, hogy olyan sokat kérdezek? Az apa fejét rázz?: — Dehogy haragszom. Ügy tanulsz a legtöbbet, ha kér- edzősködöl ■, %, A házastársak összevesztek és jó pár napig nem szóltak egymáshoz. Végül a férj nem bírja tovább: — Évikém, borítsunk fátylat a dologra.. * Mire az asszony: — Inkább egy bundát, az jobban takar... Mérföldkövek A tizedik házassági évfór-' dűlőn az asszony megkérdi: — Milyen feleség vagyok? Minden évfordulóra egy óriási kalácsot sütöttem: s t A férj nagyot sóhajt! — Angyal vagy. Ezek a kalácsok a mérföldkövek életemben : ., No, no. s i Tíz évvel később egy estélyen. A férj bemutatja feleségét néhány kollégájának: — Megengedik? Bizonyára szerencséjük volt nem ismerni a feleségemet: > , A legerősebb — Hány adik osztályba jársz Péter? — A harmadikba. — És ki a legerősebb osztályban? — A tanító úr. az Ab Bili Al BABONA *— Ma ismét pechem van. öreg négerasszonnyal találkozom, legjobb, ha visszafordulok és kedélyesen házasé tálok, 1 á i [vidám PERCEK
