Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-23 / 119. szám

fl párt tömegkapcsolatáról Az eilenforradaim j napok előtt, de napjainkban is Bök szó esik: milyen hibák voltak és vannak a párt és a tömeg kapcsolata terén. Természetesen sokrétű fel­adatok vannak. Nem akarok mindegyikkel foglalkozni, sem ideológiai magyaráza­tokba bocsátkozni, csupán néhány problémának megol­dásáról beszélők, melyet a mindennapi élet vetett fel 1945-ben Jászárokszálláson. Az MKP 1944 december 10-én alakult meg nálunk. «— Annak propagandistája, majd titkára lettem. A köz­ségben igen jeltantős számú (kubikos, agrár proletár élt abban az időben. A hadbavo- nultak száma ezekből cca nyolcszáz volt, hiszen a Horthy rendszer olyan hatal­mat adott a főjegyzőknek, hogy jó pénzért a módosab­bakat, mint gazdaságnak „nélkülözhetetlent1', felmen­tették, a szegényebbeket vit­ték a vágóhídra. Jászárak- szálláson is éppen úgy, mint máshol, semmi becse nem volt a szegényemberriek és a családjának. Amúgy is nehéz körülmé­nyek között élő kubikos, napszámos családokat az apa •bevonulása, a háborús kö­rülmények, a front közsé­günkre való átterjedése ka­tasztrofális helyzetbe hozta. Az 1945. év első hónapjaiban megmentését.. A jószárokszál- láai pártszervezetnek is a rendkívüli nehéz helyzet szintén kötelességévé tette a néppel való törődést mindé» nek felett. Hol volt még az államosí­tás, anTíkor a pártszervezet vezetői a három olajütő tu­lajdonosaival megértették, a mázsámként kapott 4 liter olajból 3 litert díjtalanul ad­janak át a közellátásnak és elégedjenek meg 1 liter olaj­jal, mint munkadíjjal. Sok­sok hektoliter olaj gyűlt be « községházára és így a sze­gény családoknak a család­tagoktól függően jegyre rend­szeresen olajat adtunk. A nemzeti bizottságban vá­zoltuk mi kommunisták, hogy milyen nagy a nyomor és ki-ki tehetsége szerint ada­kozzon a nyomor enyhíté­sére. Igen nagy mennyiségű zsír, bab, stb. gyűlt össze a nagy vendéglőben lévő volt hentesüzletben, ahonnan tali­gákon vitték haza boldogan a:rászorulók. Itt meg kell je­gyezni, nem volt ám protek­ció, sógor vagy koma. Becsü­letesen, igazságosan osztot­ták el, a ténylegesen rászo­rulók kapták és ahány sze­mély volt a családban, annyi adagót. Mielőtt a kiosztás történt, minden család kö­rülményeit levizsgáltuk a helyszínen, tehát nem bürok­ratikusain intéztük, ami jó hatást és a párt szeretetét váltotta ki a dolgozóknál. Egy másik eset: Az ideig­lenes kormánytól hivatalos közlöny érkezett. Ebben az egyik rendelet kimondta, hogy minden község, köteles társadalmi munkával eltaka­rítani a köves utakról a tan­kok által az árokpartra tolt sarat, úgynevezett patkákat. A Nemzeti Bizottságban a szociáldemokrata párt elnöke Gyetvai József felszólalásá­ban hangsúlyozta: ő is haj­landó több napot dolgozni és menjen mindenki. Mi kom­munisták. azt mondtuk: ami­óta a front elérte a községet, nap mint nap 400—600 em­ber járt hadimunkára, fize­tés nélkül, ruhájuk, cipőjük leszakadt, vessünk ki inkább céladót, amit a földterület­hez mérten a földtulajdono-« sok fizessenek. Nemoda fő­jegyző hivatkozott arra, hogy ez törvénytelen, mert külön­leges adót, csak alispán és a pénzügyminisztérium jóvá­hagyásával lehet kivetni. Mi tudtuk, ez igen hosszú időt venne igénybe és úgy sem sikerül, mert a miniszté­riumokban sok reakciós van. Nagy vita után a párt javas­latát a Nemezt! Bizottság el­fogadta. A céladóból befolyó pénzből a község fizette a dolgozókat. Helyileg megvalósítottuk a pórt által később kiadott jel­ezeknél a családoknál nem volt liszt, sem zsír, s,em tü­zelő, sót sokszor még egy szál gyufa sem, egyik házból a másikba vittek át parazsat. Siralmas és reménytelen­nek látszó volt az élet. Az anya szíve majd megszakadt, amikor a fázó és éhező gyer­mekét nézte. A kommunis­tákra a községben nagy fel­adat várt. A pártnak nyolc­száz. tagja, ennek öt ven szá­zaléka nő volt. Itt mindjárt megjegyzem, az 1945-ös vá­lasztásoknál a községiben 1800 szavazott az MKP-ra, vagyis ezer olyan, aki nem volt párttag. A népelnyomás nehéz évei természetesein, öeztönszerű- leg a párt felé vitték az itteni proletárokat is. Ideoló­giai fejlettségük — kevés ki­vétellel — gyenge volt, mégis a nagyrészt klerikális befo­lyás alatt álló nők a párthoz való közeledését, a pártszer­vezet jó munkája, a napi problémáknak megoldása nagyban elősegítette. Emlékszem a kisgazdapárti Kis Újság abban az időbe» írta: i. „Két nemzedék fog kihalni addig, míg a romba- dólt ország rendes kerékvá­gásba kerül.” Vagy.*; „Csak a dollárral tudjuk az életet stabilizálni” Mint tudjuk, Budapesten szót: „fizessenek a gazda­gok .:.“ Ennek igen érdekes politi- aki következménye lett; A pártok megalakulásakor Márkus László, “a kubikos kör elnöke a szociáldemok­rata pártba vitte a kör tag­jainak nagyrészét. Amikor ezek értesültek arról, hogy a ■ kommunisták harcolták ki részükre a céladót, illetve munkájukért a fizetést, pár százan átléptek a kommu­nista pártba. Tagcsábításért a helyi szociáldemokrata párt szervezete feljelentette a kommunista párt szervezetét. A pártközpont Ragó Antal elvtársat bízta meg a vizsgá­lattal. de a vizsgálat csiak azt állapította meg: tagcsábí­tás nem történt, csupán a pártszervezetnek az emberek­kel való törődése folytán léptek át a volt szociál­demokrata tagok. Ugyancsak a hivatalos közlöny közölte: minden köz­ségben fél kell állítani na­gyobb teremben melegedő szobákat, mivel a házaknál nincs tüzelő. Ezekben a me­legedő szobákban nappal ott tartózkodnak a gyermekek, este hazaviszik őket, betaka- ródzanak és lefekszenek. A község fedezet hiányában ezt nem tudta megoldani. A , piacon láttuk, hogy Gyön­gyösiről kocsikon hoznak fát és egy mázsa árpáért 6 má­zsa fát adnak cserébe, becsi Józsefnek, a Hangya vezető­jének azt mondtuk: kölcsö­nözzön 5 mázsa árpát, adunk érte 30 mázsa fát. Adott ár­pát. A szovjet hadsereg sok lovat széjjel eresztett, ame­lyek le voltak gyengülve, ezeket a proletárok összefog- dosták és feljavították. Az „új lófculsjdaneenk“ a pár­tunkban' voltak, összehívtuk őket és megkértük, menjenek fel a hegyekbe, hozzanak fát a párt részére. Megtették, öt mázsa árpáért cca 120 mázsa fát kaptunk. A Hangyának megadtuk a 30 mázsa fát, a pártnak meg maradt 90 má­zsa. így sikerült megvalósí­tani a melegedő szobát. Az „Úri Kaszinót", amelyet a bomba szétvágott, a pártta­gok felépítették és nagyter­mének ajtajára kiírtuk: me­legedő szoba. Naponta 4—500 gyermek jött itt össze, akiket naponta meg is vendégel­tünk; A helyi nyomdában forradalmi verseket nyomtattunk a gyermekeknek ezéto6ztot- uk, ők ezeket .megtanulták, öröm volt hallani, amint este mentek haza és az utcák visszhangzottak * forradalmi daloktól. Többször véli 1945 telén disznótoros vacsora a párt­ban, erre meghívtuk a többi pártok vezetőit és a pártok tagjait is. A vezetők minden esetben eljöttek és a vacso­ránál sok-sok problémának a megoldását készítettük elő. A Nemzeti Bizottságban könnyen tudtuk megoldania párt kezdeményezését, amely a nép érdekében történt; Petőfi-, Ady-estét, műsoros estét rendeztünk. Később ol­vasó, biliárd, sakkozó szobát létesítettünk. — Neves sakk­mestereket hoztunk le Pest­ről. Benkő Pál jelenleg nem­zetközi nagymester, 1946-ban egy hétig volt Jászárokszállá- son. A párt kultúrtermében minden este szimultán ver­senyt tartott, ahol a község minden rétege megjelent.. A pártház a tagoknak má­sodik otthonuk lett. Minden este tele vcát. Lelkesek is voltak az elvtársak. Mindent szívesen vállaltak. Emlék­szem, az 1945-ös választások előtt éjszakánként át felváltva őrizték a párt választási pla­kátjait és bizony pórul járt, aki megpróbálta azokat le­tépni. A pártvezetség tagjai mindjárt észrevették, ha va­lamelyik tag búsult, vagy hiányzott a pártból. Nem rostáltak elmenni a lakására és megnézték, mi a baj, lehe­tőleg segítettünk is rajta Az én lakásom cca 200 mé­terre volt a pártháztól és mégis igen sokszor egy óráig tartott, míg hazaértem. Az úton elfogtak panaszokkal, kérelmekkel. Mi nem mond­tuk akkor, mint később egyes funkcionáriusok: a párt nem jótékonysági intézet, vagy menjek ide, vagy oda, hanem a jogos panaszokat intéztük. Sok-sok hasonló eset volt abban az időben, de én csiak néhány példát hoztam fel, néhány problémát, amelyet a pártszervezet öntevékenyen megoldott. Nagyon jóeső ér­zés^ ha visszagondolok ezek­re. Még jobb visszagondolni arra, mennyire szerették a pártot. Ha azt akarjuk — és ezt akarjuk —, hogy szeres­sék és kövessék a pártot, többet kell az emberekkel fog­lalkozni — és igazságosan — intézni az élet aprónak látszó mínden-ijapd problémáit. Szabó János MÉHES GYÖRGY eyeiniTDcéL halandó« regény (67.) Apa felbontott egy kilós húskon zen-e t, meg is ettü jó étvágyai az utolsó falásig. Sajnos, csak ml hárman, mert Tudor bácsi most 5 mozdult. Vajon mi történhetett vele? — Valami belső sérülés — mondta aggodalmasa Tatár Kálmán. — S abban az esetben ... Aggódva néztem reá. A mérnök megismételte: — ... abban az esetben minden azon múlhatik, m lyen gyorsan vihetjük orvoshoz. Bár az is lehet, hogy mozgás árt a legjobban neki. Egy azonban bizonyos. A vérzés elállt s mintha lélegzete is erősebb volna. Nem, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni! Ti dór bácsi erős, vasból van ő; nem, valósággal gyémánl acélból, meg fog gyógyulni, egészen biztosan. Evés után gyorsan felöltöztünk. Jót nyújtózkodtam, megropogtattam a csontjaima aztán csatlakoztam apáékhoz és segítettem összeszedni a élelmiszereinket. Utána amolyan rövid tanácskozásiéi, tartottunk; A 223-a ^ : Halló! Itt Damjanich rádió! Nem messze a '-ára« szivé­től, az Ady Endre utcából nyíló Kolozsvári úton, balkéz felől, egyemeletes, sárga épü­let emelkedik ki a többi kö­zül. A Damjanich-rádió stú­diója. Azelőtt mint vezetékes rá­dió működött s csak 1956-ban sorolt be hullámhosszra. Nem rendelkezik nagy múlttal, nincsenek tradíciói, azaz. 1. Pergessük vissz? a napokat, hónapokat. Budapesten javá­ban állt a harc, a Kossut h- rádió néma volt. A remegő kezek hiába csavargatták a készülékek keresőgombját, recsegésen és egyéb zajon ki­Az egyik szolnoki óvoda növendékei a zenei stúdióban énekelnek. vül nem hallatszott semmi más. 1956 november 4, 22 óra 30 perc. Ekkor, ebben az időpontban megkezdte ismét adását a Kossuth-adó. Elmaradt az is­merős jelzés, de műsort su­gárzott az éterbe, hangot adott forradalmunk vezetői­nek, megnyugtatta az aggódó­kat, csillapította a felajzott kedélyeket. Ettől kezdve 10 napon keresztül Szolnokról röppent tova a forradalmi munkás-paraszt kormány sza­va, a stúdió dolgozói éjit-nap- pallá téve fáradoztak az üzembiztos adásért. Nem volt valami nagy do­log, de mégis történelmi pil­lanatok voltak ezek. Leg­alábbis úgy éreztem akkor, amikor a stúdióban tartózkod­tam és meghallottam: „a Kos­suth hullámhosszára lép­tünk”; Azóta a Damjanich-rádió visszahúzódott szerény me­gyei keretei közé és a 223-as hullámhosszon igyekezett mi­nél többet és minél jobbat ad­ni megyénk dolgozóinak. Hosszú idő után, a napok­ban ismét a stúdióban jár­tam. Az épület, a szobák, a készülékek és a rádió dolgozói régi ismerősként üdvözöltek. A ragyogó technikai beren­dezések, min, már akkor is, most is bámulatba ejtettek. Minden megtalálható itt. amely biztosítja a tökéletes műsorközvetítést, csak egy hiba van: gyenge az adó tel­jesítménye. Ahhoz, hogy szer­te a megyében tökéletes le­gyen a vétel, legalább duplájá­ra kellene emelni az adó tel je­sítményét. Mint Gál Gyula, a rádió vezetője mondta, erre kaptak már ígéretet és remé­lik, hogy rövidesen teljesül ez a kívánság A rádióhallgatók örömmel fogadták szerte a megyében, amikor meghallották, hogy a Damjanich-rádió műsorát 30 percről 50 perc időtartamra emelték fel. így sokkal több lehetőség nyílott változatos, színes műsor összeállítására. Az 50 percből 30 perc próza (hírek, sport, riportok, lap­szemle) és a többi zenés mű­sor (szív küldi, stb.). Egyideig a szívküldi műsornál igen ne­héz volt a helyzet, mert a sokrétű kívánságot zenei a gépkocsi hiánya. Ez az oka annak, hogy a műsor kevésbé megyei jellegű, mert a mag­netofon gép riportra való szállítása komoly gondot okoz. Most pedig egy kis íze­lítőt adod? arról, hogyan ké­szül egy műsor összeállítása. A külső és belső riportokat. anyag hiányában csak rész­ben tudták kielégíteni, de most már nincsen baj, mert megfelelő mennyiségű lemez­zel rendelkeznek. Állandó műsorezámok: nők 5 perce, if­júsági műsor, törd a fejed, érdemes. A rádió minden pén­teken válaszol a hallgatók le­veleire, hétfőnként pedig a Népfront jelentkezik. A tervek szerint 1 .’esen megkezdik az ajándékműsor sugárzását a megye dolgozói részére, minden héten két al­kalommal. A műsorösszeállí­tásnál komoly akadályt jelent magnetofon szalagra veszik, hasonlóképpen a híreket, lap­szemléket és zeneszámokat. Ezután újból lejátsszák a'í egészet, s az egynapi műsort egy nagy, hosszú szalagra te­szik át- Az igényesen összeál­lított műsor kerül aztán fo­lyamatosan közvetítésre. Ér­dekességként megemlítem, hogy a Damjanich-rádió 50 perces műsora 2 és fél te­kercs, azaz 2500 méter hosszú magnetofon szalagra kerül. Az így felvett műsort hall­gathatják kedves olvasóink, vasárnap kivételével minden­nap, 18 óra 10 perctől 19 óráig, a 223-as középhullám- hosszon. De nemcsak ezen a hullámhosszon, hanem a Pe- tőfi-rádió műsorának kereté­ben minden ötödik héten, te­hát legközelebb június 12-én, ..Vidéki studóink jelenti” cím­mel 15,45-kor 15 perces mű­sort ad a Damjanich-rádió. •— himer -= Szerkesztői üzenetek Tóth Rozália, Jászberény. Verstani Ismereteit — ehhez módja is van — bővítenie kell; Verseinek természetes hangja és ritmusa azt mutatja, érdemes továbbra is írnia. A beküldőnek közül a „Katona ő“ a legjobb. Mészáros Mihály, Karcag. Ver­sében még sok a sematikus megállapítás. Próbálja ne má­sok, hanem a saját szemével meglátni az életet s egyéni meg­látásait, érzéseit veiébe önteni, Levélben bővebben válaszolunk kérdéseire* — Javasolom — mondta Tatár mérnök —, hogy ku­tassuk át a kék barlangot. A felső nyflás, ahonnan a vilá­gítást kapjuk, megközelíthetetlen. Tehát más kijárást 'em­legethetett Tudor. Tegnap nem sikerült, próbáljuk meg isimét, — Helyes — bólintott apa, —, de addig is Laci neki­láthatna az ebédszerzésnek. A betegnek friss húsra van szüksége. Felmutatott a szirti galambok fészkei felé s én máris felugrottam. Ez már igen! Ez nekem való feladat! Jobbat ki sem találhatott volna apa. Nem mintha a fészekrablók fajtájá­hoz tartoznék. Egyszer Gergely Feri kifosztott egy fészket és mint mondta, „tudományos kísérlet céljából” papagály- tarkára festette a fiókákat. Ezen aztán összevesztünk, én kijelentettem, hogy ez állatkínzás és utálom, megvetem azokat, akik, fészkeket rabolnak ki, mire ígért egy pofont, én nem ígértem, hanem rögtön megadtam, s úgv össze­akaszkodtunk, hogy mindkettőnknek elindult az orra vére. Ezalatt a tarkára festett madárfiókák szárnyra kaptak s elrepültek. Az anyjuk azt hiszem majd megbolondult, ami­kor meglátta őket. mert egész nap ott keringett a fészek körül. Gergely Ferit s a többi ilyen fészekrablót kellene tarkára festeni! De ez most más. Ez vadászat és mást én vagyok az egesz expedíciónk vadásza. (Folytat jukj A Szigligeti Színház művészei egy mesejátékot adnak elő a prózai stúdióban. Balról jobbra: Ruttkai Ottó, Lóránd Hanna és Németh Gabi; csak a kommunista párt merte vállalni az élet megindítását,

Next

/
Oldalképek
Tartalom