Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-22 / 118. szám

A VASÚT „D“

Szép, napsütéses időben, félmeztelenre vetkőzve markolják csákányt és ütemesen kat.togtátják a kavicson.

Délben nem töltik az időt főzéssel, hanem a vasúti töltés szélvédett oldalán tüzet

raknak, előkerül a táskából a szép fehér szalonna, nyársait metszenek egy közeli bokorból és már csorog is a zsírja a jó nagy karéj házikenyérre. — Megérdemlik. Egészségükre!

Napjainkban a forgalom nagyrésze vasúton történik. Nem csoda, ha időnként a vasút is orvoslásra szóiul. A vasút „doktorai" a fürge, serénykezű pályamunkások, akik télen-nyáron a lábbal hajtott kis pályakocsin hol itt, hol ott jelennek meg.

A mellékelt két képünk a kisújszállási pályafenntartási főnökség Mészáros brigádjáról készült, amint éppen a Kisújszállás—Turgony közötti szakaszon javítják a sínpárt.

MOZAIKOK a Tiszaőrsi fürdőről

hulladékgyűjtő ládákat készített, legutóbb pedig egy új kaput íabrikált.

Fáradozásáért, munkájáért köszönet jár, ezt tolmácsoljuk Medgyesi bácsinak a fürdőben pihenő, gyógyuló emberek nevében.

*

A büfé .körül vidám beszélgetés, tréfa hangzik. Erre Erzsiké. az eladó szolgáltatja ai okot a frissen csapolt sörrel. De nemcsak enni és innivalót lehet Itt vásárolni, hanem apróbb tárgyakat és játékokat is. A büfé, s a most készülő földművesszövetkezeti vendéglő, étterem is a fürdő vendégeinek kénye1 mét, igényeik kielégítését szolgálja.

Amiről a tiszaderzsiek panaszkodnak

A meleg idő beköszöntével a száraztorkú, szomjas embereit szívesen térnek be az italboltokba. Mikor azonban átlépik a küszöböt, csakhamar fanyar képet vágnak. Ha sör nincs és fröccsöt kérnek, vagy a nők málnaszörpöt, a kiszolgáló legtöbbször azt válaszolja:

— Nincs szódám!

Pedig gyártanak eleget, csak hogy az a Il-es számú boltnál készül s úgy látszik, érvényesül az a közmondás' „aki közel ül a tűzhöz, az melegszik”.

Az italboltok a falu különböző részein vannak, s az emberek közül sokan inkább letesznek az ivásról, mintsem a melegben utcáról utcára bandukoljanak egy fröccsért.

A világ legnagyobb mesterséges tava

Az észak-rodéziai rézbányavidék (Coppcrbelt) nagykiterjedésű villamos energia- hálózatának bővítéséhez a Zambezi folyó Karibaszoro- sában duzzasztógátat építenek, amely hatalmas méretű víztárolót állít elő. A medence hossza 260 km, legnagyobb szélessége 30 km és ezzel a világ legnagyobb mesterséges tava lesz. A gátba hűtővíz-csőrendszert építenek be, amellyel elvezetik a beton kötésénél előálló nagy hőmennyiséget. Ezzel meggátolják a beton hőokozta térfogat-változásait cs az ebből keletkező repedéseket.

tP

— Magyar szakemberek

fúrnak ártézi kutakat a Góbi- sivatagban. A tervek szerint nyolc hónap alatt körülbelül 50 kutat fúrnak, mindegyik 60—80 liter vizet ad percenként a vízben igen szegény G obi-sívat agban.

*

— Hibaigazítás. A vasárnap megjelent Irodalom-Művészet rovatunk „Megyénk irodalmának helyzete és jövője“ című cikkébe értelemzavaró sajtóhiba csúszott. Az utolsó mondat helyesen így hangzik: ...népünk nemes szórakoztatását, művészi, szocialista nevelését...

A J4SZAPAH ÖREGDIÁKOKNAK

I meghívót kaptami a jászapáti Gimnázium IV/b. osztályától. Értesítenek, hogy ma, május 22-én örök búcsút vesznek iskolájuktól, elballagnak. Megmondom, nagyon készültem arra, hogy meg] a togatom őket, elbúcsúzom tőlük. . ,

Nagyon is sajnálom, amiért mégsem vehetek részt bú- csúzástokon „öreg-diák” barátaim. Engedjétek hát meg, hogy nekem is legyen pár szavam hozzátok.

Jól tudom, ezen a napon; amikor ott álltok sötétkék ruhában, kivörösödóü szemmel, nem én leszek az egyedüli, aki tanácsokkal aKar ellátni benneteket. Nekem persze nem is ez a szándékom, hiszen én sem olyan régen, éppen úgy ballagtam ott. azon az udvaron, mint ti ina.

S akkor nekem is azt mondták, amit nektek mondanak ma:

— Ettől a pillanattól kezdve kiléptek az életbe.

A salamoni bölcselkedök még azt is hozzá szokták tenni, a nagy betűvel írt „Elet”- be.

És ez nem igaz. Nem léptek ti sem a nagybetűs, sem a kis betűvel írt életbe. Hiszen eddig is az életben voltatok már, mert az élet tartalma a születés pillanatától a halál beálltáig számítódik. Csak annyi változás lesz, hogy ezentúl nem mindannyiótok- nak a tanulás lesz a munkája, hanem szétszóródtok majd az ország különböző részeibe, hogy megvalósítsátok mindazt,*amire négy év alatt készültetek.

Ilyenkor azzal is szokták riasztgatni az iskolát elhagyó fiatalokat, hogy visszasírja még a diák-életet. Mert mondják: soha többé olyan közösségbe nem tud beilleszkedni, mint az osztályközösség és soha nem vigyázza már úgy senki az életet, mint az iskola.

I de hiszen | éppen ez a nagyszerű, az önálló munka. Most nyilik majd lehetőségetek arra, hof.y képességeitek, felkészülésiek birtokában tudjatok adni a társadalomnaK is valamit.

Ezután nem lesznek felelte- tések, nem kérik számon a leckét többé. S ez lesz a nagyon jó. Az. hogy mindenkinek a becsületétől függ, hogy mit végez, mennyit dolgozik. Nincs szebb annál, amikor az ember önmaga méri le saját munkáján keresztül saját emberi értékét. Ez a legemberibb dolog a munkában, amikor mindenki sajátmaga állít követelményeket önön személyével szemben.

Hát így induljatok ifjú barátaim, nem az életbe, hanem a munkába, az uj munkára.

S még valamit. Tudom, tele vagytok reményekkel, tervekkel s elhatározások születnek ■ ------------b*

nnetek: ettől a naptól kezdve életemnek ettől a határkövétől, ilyen meg olyan ember leszek.

Nincs erre semmi szükség fiúk és lányok. Legyetek csak olyanok,; mint eddig voltatok. Rajongjatok úgy a szépért, a jóért, ahogy Imre Lajos magyar óráin tettétek azt eddig. Ne próbáljatok soha mások lenni, mint diákkorotokban.

Legyetek a szépért, újért, haladóért lángolóak mindig. Sose felejtsétek el, hagyományai vannak a ml öreg iskolánknak. Olyan hagyományokra gondolok itt, mint arra, hogy ez az iskola 1945 óta minden évben hű harcosokat adott az uj társadalmi rendnek.

| TUDJATOK-E, I hogy a mi

Mészáros Lőrinc gimnáziumunk egyik régi növendéke, akit ti nem is ismertek már, az ellenforradalom idején égy mázsa robbanóanyagot csikart ki és rejtett el a szovjeteket megtámadni akaró banditák kezéből.

Tudjátok-e, hogy csak itt Szolnokon három régi isko- latáxsunk teljesít szolgálatot a karha tatom ban. Tudjátok-e, hogy fiatal tsz-elnök- kel találkoztam, aki valaha ennek az iskolának a padjaiban üldögélt.

S miért mondom ezt el? Azért kedves öreg diákjaim, mert a négy év alatt arra tanított az irodalom, a történelem és minden tudományok fejlődésének históriája, csak azok nevét őrizték meg az évszázadok, akik a haladódra tették feí életüket.

S jelenünkben haladó embernek lenni annyit jelent, mint marxistának lenni, a munkásosztályt szolgálni. — Tudom, rajongóan szeretitek azt a földdarabkát, amit úgy hívunk, hogy szülő-hazánk.' De csak az szeretheti igazán hazáját, aki azt akarja, hogy a haladó nemzetek táborában legyen népe, hogy országában a felvilágosodás eszméje győzedelmeskedjen.

Mit mondjak még? zt, hogy a Jászságnak, amelynek szülöttei vagvio'd s amelynek munkálkodói sz- tek, nagy szüksége van a kiművelt emberfőkre. Az olyan vezetőkre, akik fel akarják emelni ezt a szelíd tájegységet, az ott lakó szorgalmas jász-parasztok javát óhajtják. S mert ez a táj hazánk egy darabkája, ha érte küzdőtök, hazánkért tevékenykedtek mindig.

I ennyi LETT | voi(na az, amit

elmondhattam volna nektek kedves IV/b-sek és a többiek, ha el tudok menni a ballagásra.

Igaz ügyünk győzelmét és' nektek sok-6Qk szerencsét kívánva,

Borzák Lajos.

egykori iskolatórsatok:

Szerkesztői üzenetek

Pogány Barna, Jászberény. — Verseinek méresz hangja eredeti hangütésű. Levelében foglaltakkal egyetértünk, — írjon olyan verseket, amelyeket érzése diktál. A kifejezések megválasztásában azonban nem árt valamivel nagyobb fegyelmezettség. „Éva randevúra siet“ c. versét a közlendők közé soroltuk.

Pintér Katalin, Jászberény. — Beküldött versében még sok az általánosság. Rímelése kiforratlan. írjon többet gyakorlásként s a sikerültebbeket küldje be.

Fehér Almos, Szolnok. Jó verselő készségét, eléggé csiszolt kifejezésmódját állandó önképzéssel fejlessze tovább. Küldjön több verset. Eddig megismert két verse ígéret a jövőre.

Egyed János, Kőtelek, Hosszú szünet után örömmel olvastuk beküldött terjedelmes versét, — amelyben felemelő, szép gondolatok váltakoznak sematikus kifejezésekkel. Egészében nem elég egyenletes, tömörebbre fogva hatásosabb lenne. Nagyon várjuk további, életszerűbb verseit.

Lukács! László, Szolnok. ..Ha válni kell“ c. versét alkalom- adtán hozzuk. Kétségkívül több lenne az utánérzés, de verstechnikája, kerek gondolatsora méltóvá teszi a közlésre.

SK3sa<^csoK^5OK3os<3s^QKfrc§csa<§asaK8Q*aK§<ai0Ki9cs<

A piacok felosztása

A másik panasz többnyire szintén a férfiak ajkáról hangzik el. Nincs füstölnivaló, nincs dohány.

Tudjuk, hogy az ellenforradalom a dohány és cigaretta ellátásban is éreztette hatását. De az talán mégsem indokolt, hogy Tiszaderzsen még májusban sem leltet vásárolni -egy pakli pipadohányt sem. Bizonyára ott a hiba, hogy a meglévő készlet elosztása nem rftegfelelő, s talán a kereskedelmi emberek, vagy azok, akikhez tartozik a dohányáruk szétosztása, tehetnek arról, hogy a tiszader- zsieknek is jusson füstölni- vJó.

(G.)

Ha nem is hivatalosan, de már május 1. óta „hadat irent” a gyógyhatású fürdő a

reumatikus betegségeknek. Az átmeneti rossz idő ellenére is több mint 1500 ember jött ide pihenést, gyógj’ulást i-eresni a jód és brómtartal- mú vízben. Mindennapos látvány, hogy idős nénik, paraszt bácsik hátukon, vagy kezükben jókora motyóval jelennek meg. A fehér lepedőkben ágyneműt hoznak magukkal, s aztán szobát bérelnek. S ki egy hétre, ki tovább üti itt fel ; a tanyáját.

*

Akinek elég volt a fürdés- . bői, sétálhat, olvasgathat a , fák hús árnyékában. Az utak mentén pázsit, virág, s a ke- | r'tésen túl a termő róna. A , park szépítéséért, csinosításáért Nagy Mihályt, a fürdő vezetőjét, Tóth Joachim bácsit, s a telep szorgalmasai- ( kaknazottait illeti dicséret. 1 Meg kell még emlékezni a ( huncutkásan mosolygó Med- ■ gyesi István bácsiról is. Ö 1 nyugdíjas, s itt lakik a szomszédban. Világéletében min- I dig szeretett barkácsolni és 1 most a fürdőnél szorgoskodik. I Kora tavasszal a fákat ápol- t gáttá, locsolta, majd papír- és I (

a A .aaaaaaaaaaaaaaAAAAAAAAAAAAÁ

MÉHES GYÖRGY

Gyémnnifl cél

Kalandos regény

166.)

— No? — kérdi kurtán Tatár.

— Egyelőre még semmi. Majd holnap.

Csak énbennem őröl a kétség. Hátha utat tévesztettünk, hátha másfelé kellett volna mennünk?

És hátha nincsen egyáltalán kijárat, hátha mégis tévedett Tudor bácsi?

Hiszen igaz, a lövöldözés, az állandó izgalom és életveszély után jólesően hat a csönd.

Igaz, kétségtelenül javult a helyzetünk. A száraz, hatalmas barlang barátságos otthonnak ígérkezik.

Igen, de vajon nem börtönünk-e?

Tudor bácsira nézek, aki mereven fekszik a fűztől pár lépésnyire.

Mi megmenekültünk, de vajon nem kell-e őneki odaadnia értünk az életét?

Wippe délután öt óra tájban kapta meg a jelentést. Egész nap derült volt és nyugodt. Most idegesen megrándult az arca. De aztán erőt vett magán. .

— Hozzák elém azt a kettőt.

De a kagylót elfelejtette visszatenni a helyére. Még sokáig ott szorongatta a markában.

Mi lesz most? Ez a gondolat rohanta meg.

Valószínűleg áthelyezik, a frontra kerül? Néha-néha már úgy volt, hogy szinte vágyott a frontra. Legyen már vége az egésznek. Ha így volt megírva, essék el, ha nem, akasszák a nyakába a tölgyfalombos vaskeresztet. Akár a kockajátékban: vagy vakot, vagy hatot.

Jóformán mindegy, hogy melyik jut neki.

Hét óra is jóval elmúlt, majdnem fél nyolc volt, mikor a két tépett ruhájú, mocskos SS-legény megállt az asztala előtt, tisztelgett s dadogva beszélni kezdett.

A földalatti harc részletei bontakoztak ki az elmondottakból Wippe képzeletében .;. Az üldözés ... Drasslau rohama. Stramm legény volt. de pechje van, a jövő hónapban kapta volna meg az előléptetését. Bár van-e ennél nagyobb kitüntetés. Heldentot für Vaterland.

Ezek mind csak mesék: a halál, az halál.,; akármilyen.

— És jelentem, hogy akkor valami robbanás következett be és omlani kezdett a szikla. Mi Gieseülel leghátul álltunk, de a többi ott maradt, betemette őket a kő, meg a szikla.

— Nem próbáltatok segíteni rajtuk? Hát ez a baj- társlasság? — csattant fel a Wippe haragja.

— Jelentem alássan, nem volt kin segíteni. S a hegy egyre omlik. Nem mehet oda be senki.

Wippe csak intett a kezével, hogy mehetnek, aztán az íróasztalára terített papír fölé hajolt. Most aligha nem azzal töltheti az egész éjszakáját, hogy valamiféle magyarázatot találjon ki a kudarcra.-Most. hogy Tatár mérnök is ott pusztult a hegyomláskor, ez nyilvánvaló.

Elvégre mégsem tehetik őt felelőssé a hegyomlásért.

Ámbár ... ahogy újabban odafönn az Obenkomman- dónál folynak a dolgok, még ez sem egészen lehetetlen.

*

Egyelőre tehát itt maradunk — szólalt meg végül apa. Tudor nyilván ismeri ezt a helyét, azért irányított ide. S végeredményben élelmiszerért • bármikor elmehetünk innen is.

Mégegyszer körülnézett.

— Esziményl rejtekhely. — Majd hozzátette: — Feltéve, ha megtaláljuk a másik kijáratot.

Hallgattunk mélyen, mindannyian.

Hol a kijárat, merre keressük, erre egyedül Tudor bácsi adhatna választ. Ö, aki itt feleszik a betegséggel, talán a halállal küszködve.

A sokórai feszültség után csak most tört ki rajtunk a fáradtság, éhség, de most annál inkább. Legszívesebben ott, azon a hélyen lerogytunk volna pihenni, aludni.

De apa egy pillanatnyi pihenőt sem hagyott. Magasabbra szította a tüzet, aztán levetette az összeázott hol- mokat. A közben félig-meddig megszáradt pokrócokba burko’óztunk s melengettük fagyos tagjainkat az életet adó tűz mellett.

Csak akinek volt már része sokórás ázás-fázás után [ tűzhöz telepedni, csak az tudja, micsoda gyönyörűség az. t

Persze percek alatt elringatott az álom s csak a reg-! geli fény ébresztett fel. £

Teljesen felfrissülve tértem magamhoz. A kínzó éh-£ ség bizonyította, hogy minden baj nélkül álltam ki a föld-£ alatti megpróbáltatásokat. * {

Apa és Tatár mérnök már fenn voltak. A mérnök! Tudor bácsival foglalatoskodott, apa pedig szétteregette a! sziklán teljes élelmiszerkószletünket. Az ennivalónk siral-» másán festett. A máléliszt csirizzé ázott, a só is egyetlen * tömbbé olvadt össze, csak a konzerveknek nem történt j

► "

► „Az európai acél- és szénpiac kérdésében a szerződést kötő í Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország kő>zót-t volt az egyetértés,” A hivatalos kopriri)únikébőlt