Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-12 / 86. szám

öldrich Sveatkat MIT LÁTTUNK JUGOSZLÁVIÁBAN? (Folytatás) Az üzemek tevékenységét közvetlenül semmiféle orszá­gos terv, állami irányvonal, vagy utasítás nem irányítja. Az államnak és szerveinek legerősebb befolyása beruhá­zási és üzemeltetési hitelek nyújtása, valamint az úgyne­vezett gazdasági eszközök ér­vényesítése révén mutatkozik meg, amelyet az üzemnek az állammal szemben fennálló pénzügyi kötelezettségei al­kotnak. A beruházásokhoz szüksé­ges eszközöket hitel utján szerzi be az üzem. Az állam egyes üzemek fejlődését azzal befolyásolja, hogy beruházási hitelt nyújt a termelés kiszé­lesítéséhez, ott, ahol ehhez leginkább érdeke fűződik. Nagyjából ezek a legfonto­sabb adatok az üzemek irá­nyításáról, a munkástaná­csokról, amelyekhez a későb­biek során még visszatérünk. Az ország ^aidüsigi problémái Az ipar fejlesztése terén Jugoszláviában 'nem kis eredményeket értek el. Az ország gazdaságában azon­ban igen komoily hiányossá­gok és nehézségeik is mutat­koznak, amelyekről szintén kell írni, ha helyes és tár­gyilagos képet alkarunk al­kotni az ipari üzemek irá­nyítási rendszerének eddigi eredményeiről. A jugoszláv ipar fejlődését a következő számok jellem­zik: 1930 — 100-as index (1946 — 80-nál kevesebb), 1947 — 121, 1952 — 164, 1953 —183, 1954 — 208, 1955 — 247. Még nagyobb az emelke­dés az egyes alapvető terme­lési ágak fejlődésében, ami­ről már szóltunk. Ugyanakkor azonban né­mely rendkívül fontos gaz­dasági mutatószám arról ta­núskodik, hogy a jugoszláv ipar nem mindig fejlődött egészséges alapokon. „A munkatermelékenység az iparban már három éve egy helyben topog és nagyon alacsony. E termelékenység alapján az életszínvonalat vem lehet emelni" — mon­dotta Vukmanovics novem­ber végén a jugoszláv szö­vetségi parlamentben. A munkatermelékenység nem érte el a háború előtti szín­vonalat. A termelés tehát csupán a kapacitás bővítése, uj üzemek létesítése révén növekedett. További ka­pacitás megteremtéséhez az eszközöket ilyen hely­zetben külföldi hitelek segítségével kellett bizto­sítani; ez igen szembe­szökően megmutatkozik a jugoszláv behozatal és kivitel arányában. így például 1954-ben a be­hozatal 29.706 millió dinárral múlta felül a kivitelt. 1955- ben pedig 55.312 millió di­nárral (beleszámítva az úgy­nevezett gazdasági segítsé­get, amely több mint 35 mil­liárd dinárt jelent). Emellett az országban nem mindenütt használják ki kellő mértékben a kapaci­tásit. így például a gépipari üzemek 1956 októberében, egy műszakra átszámítva, csak 50 százalékban használ­ták ki kapacitásukat, és az 1957-es év kilátásai még rosszabbak. Számos üzemben jelenleg igen jelentős áru­­mennyiség hever raktáron. Ez azonban — mondják — kisebb rossz, mint a korábbi központosított tervezés. A gazdaság irányításának hiányosságai megmutatkoz­nak olyan érzékeny terüle­ten is, mint a bérfizetés. 1956 október 24-én a Borba a következőket írta: „450 horvátországi vállalat közül- 152 júliusban csupán S0 százalékos bért fizetett ki a munkásoknak, 94 üzemben pedig csak 60 százalékos volt a kifizetett bér. Augusztus­ban az ilyen üzemek száma kissé csökkent, de még min­dig meghaladja az előbb em­lített üzemelt számának 50 százalékát. — Ezenkívül 28 üzem még 60 százalékos bért sem fizetett ki a munkások­nak.’’ Ez érthető elégedetlenséget szül a munkások és a tiszt­viselők között, és néhány helyen „nem kívánatos poli­tikai problémákat“ okoz. S mát ír a Borba a berak késői kifizetésének okairól? Azt írja, hogy ezek csu­pán a gazdasági szerveit belső gyengeségei, mivel a bankóit nem fizethetnek ki pénzt a nem teljes kimuta­tások alapján. Némely üzem. mégha eladja is gyártmá­nyait, nem fizetheti ki a bé­reiket, mert nincs a folyó­számláján pénz. Olyan üze­mek is vannak, amelyek nem tudják gyártmányaikat eladni. A bérek késői kifi­zetése eléggé elterjedt jelen­ség, s ezért jnost rendelet jelent meg, mely szerint a vállalatok nem fizethetnek ki a munkásoknak keveseb­bet mint bérük 75 százalékát. Tudjuk, hogy a jugoszláv elvtársiak nem kis nehézsé­gekkel építik gazdaságukat, iparukat. Ugyanakkor azon­ban feltétlenül szükséges a realista szemlélet. Alaposan meg toeOl vizsgálni vala­mennyi tényt, amikor né­melyik jugoszláv elvtárs ál­landóan és amellett egyolda­lúan úgy tünteti fel a gazda­sági irányítás jugoszláv mód­szerét, mindenekelőtt az ipar irányításának Jugoszláviá­ban alkalmazott módját, mint az egyetlen lehetséges és he­lyes példát a többi szo­cialista ország számára. S éppen akkor, amikor ilyen példáról van szó, az igazsá­got minden szépítés nélkül kell ismerni. Senki sem engedné meg nálunk, hogy a kellőképpen ki nem kísérletezett tapasz­talatok könnyelmű átvételé­vel bizonytalan helyzetbe sodorjuk gazdaságunkat, és például olyan hiányosságo­kat idézzünk elő a bérek ki­fizetése terén, mint amilye­nek Jugoszláviában előfor­dulnál';. Megértjük azt is, hogy 1948 után a. szakítás követ­keztében a jugoszláv gazda­ság nem kis nehézségekkel került szembe; ez az érve­lés azonban nem lehet örök­érvényű, és már hosszabb idő óta elveszítette érvényes­ségét. A mi szemünkkel A jugoszláv elvtársak ki­jelentik, hogy az ipari üze­mek irányításának a mun­kástanácsokon alapuló Rend­szere bevált. Azt mondják, hogy a munkástanácsok le­hetővé tették a szocialista demokrácia teljesmérvű ér­vényesítését. biztosították a munkások részvételét és ér­dekeltségét a dolgozók kez­deményező erejének széles­körű kifejlődését. Nagv különbség van azon­ban Csehszlovákia és Jugo­szlávia között. S ez a tény nem mellőzhető, hanem nyílt és becsületes megvita­tást igényel. Nézzük meg mindenekelőtt azt, hogy milyen politikai és gazdasági körülmények kö­zött születtek a munkástaná­csok Jugoszláviában. Abban az időben jöttek létre, amikor a szocialisták­nak védekezniük kellett a kapitalizmus erős befolyásá­val szemben és amikor meg­szakadtak a politikai és gaz­dasági kapcsolatok a szo­cialista tábor országaival. Az ipar és a mezőgazda­ság viszonylag alacsony színvonalon állott, az egy főre jutó termelés ná­lunk többszöröse volt az ottaninak. Az ország gazdaságának már semminemű kapcsolata nem volt a többi szocialista ország tervgazdaságával, s a körülmények arra kénysze­rítették, hogy sokban a nyu­gati tőikés országokkal való kapcsolatok felé orientálód­jék. Ezeket a tényeket figye­lembe kell venni, mivel a munkástanácsok — . úgy, ahogy azokat Jugoszláviából ismerjük — bizonyos, egé­szen konkrét körülmények között, a mi fejlődésünktől egészen eltérő fejlődés köze­pette keletkeztek. (Folytatjuk.) tn j f A nap kél; 5.03 h-kor, nyugszik: 18.28 h-kor. — Vetik a kukoricát a tö­rökszentmiklósi és a ken­gyeli határban. E két helyen kívül a megye más részein is megkezdték ezt a munkát. — Több mint 98.000 su­­liángot és facsemetét ültettek el a fásítási hét keretében a jászielsőszentgyörgyi határ­ban. — Pótvásár megtartását engedélyezte április hó 28-ra Kunhegyesen a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya. — Tablóbált rendeznek a kisújszállási gimnáziumban az iskola diákjai április 14- én. — Fegyverneken nagy si­kerei szerepeli a Szigligeti Színház művészbrigádja. — Tájelőadás keretében a Gyer­tyafénykeringő c. zenés víg­játékot mutatták be. — A Szolnoki Vasipari Vál­lalat motorkerékpár és ke­rékpárjavító részlege március havi tervét 113 százalékra teljesítette. Ezzel elérték az októberi események előtti színvonalat. Még jobb mun­kát tudnának végezni, ha a Vas- és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat többet segí­tene az alkatrészek beszer­zésében. — Az első negyedévben ti­zenegy dolgozó üdült a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Szakszervezet tagjai közül a Mátrában, a Bükkben. Párádon és a Ba­laton mellett. — Húszezer seprűt, több mint ötvenezer kefét és me­­szelőt biztosít a megye la­kosságának terven felül a helyi ipar termékeiből a Föld­művesszövetkezeti Áruellátó Vállalat. — A földpiűvesszövetkezet segítségével megalakult Kő­telken a megye első Taka­rékszövetkezetének előkészí­tő bizottsága. A kunszent­mártoni járásban is nagy az érdeklődés a takarékszövet­kezetek iránt. ä Damjanich rád ó műsora — Péntek. Hírek. Rendelet ismertetés. Nők a termelő­­szövetkezetekben. Többmil­­lió forint naponta. Látogatás a Nemzeti Bankban. A Szol­nok Megyei Tanács VB. a határozatok végrehajtásáért. Férfiaknak szól. Egy tisza­­parü csónakházban. A hoz­zánk érkezteti leveleikre vá­laszolunk. Szív küldi szív­nek, szívesen. HB A VILÁGON MINDENKI ILYEN VOLNA Művészi francia film. Az emberi szolidaritás, a humánum, az élet nagy filmje. Játssza a szolnoki „Tisza” filmszín­ház április 18—22-ig. Dr. S*pnn*i Gésa legfőbb iigyéas bejelentette s Felállítjuk a népbirósági lan ácsot Szolnok megyei ügyészek harcos állás foglalása — Szerdán — Szolnokon egésznapos értekezletet tar­tottak a megyei ügyészség ügyészei. A tanácskozáson megjelent dr. Szénási Géza elvtárs. a legfőbb ügyész. Kiss Endre megyei ügyész tartotta a beszámolót. Beve­zetőben elemezte az elmúlt időszak ellenforradalmi ese­ményeit. Beszélt a törvényes­ségről, a munkásosztály és a dolgozó parasrtck érdekelne!; védelméről és az ügyészek ez­zel kapcsolatos munkáiéról. Elmondta,, hogy a jövőben még fokozottabban kell ügyelni népi demokratikus ál­lamunk törvényeinek a betar­tására. A tanácskozáson felszólaló ügyész elvtársak tényekkel, adatokkal támasztották alá. hogy az elleiftorradalom nap­jaiban kik voltak a nép ha­zug szószólói. Kik voltak azok, akik hangzatos jelsza­vakkal megtévesztették, fél­revezettek nagyon sok becsü­letes embert. Nagv István László el­mondta, hogy Tiszafüreden csendőrök, népnyúzó szolga­bírók szervezték az ellenfor­radalmat. Évekig hallgattak vagy képmutató módon dol­gozóknak álcáztál; magukat. Október 23-a után ledobták álarcukat és megmutatták igazi énjüket. A szovjet em­lékműveket ledöntöttek, a hősi halottak sírját meggya­lázták. Dr. Baranyai úr. volt főszolgabíró, Lillák első lény­témából sem keveredik ki egy ép­kézláb cikkecske. Csak nem a szerencsétlen 13-as? ■— ötlik jel a gondolat. Segítségül hí­vom a tudományt. A fizikában vala­mikor azt tanultam, hogy a külön­­neműek vonzzák, az egyneműek ta­szítják egymást. Ha a 13-as szám sze­rencsétlen, a házasságról kell a cikket írnom. Mert sokan azt állít­ják, hogy a házasság is rossz, korlá­tozza a szabadságot. Ha a két rossz taszítja egymást, következésképp a cikknek sikerülnie kell. Az említett fizikai törvény kü­lönben a mindennapi életben is fel­fedezhető. A ruhatárnál, az autó­buszon úgy taszigálja az egyik nő a másikat, az egyik férfi a másik fér­fit, hogy öröm nézni a fizikai tör­vény érvényesülését. Hangsúlyozom, csak nézni, mert a törvény hatása alá kerülni már nem valami élvezet „A kivételek erősítik a szabályi” — tartja a szólás-mondás. Ez a ki­vétel a citrom, a narancs és a füge osztás. — Ilyenkor mindenki taszí mindenkit nemre, korra, rangri való tekintet nélkül. Kanyarodjunk csak vissza égi pillanatra a parkhoz. Itt a külön neműek úgy i'onzzák egymást — különösen alkonyaikor — hogy.. csoda. A déligyümölcsosztáskor pe­dig úgy taszítják egymást, hogy .. rémes. Fizikus legyen az a talpán aki ezt érti. Én sem voltam jó fizikus, rosszu alkalmaztam a törvényt, a házasság ról szóló cikk nagyon rossz lett. Végül döntöttem. Nem írom me( a 13. cikket. Így kapta ez a kézirat a H-cs sorszámot, AGÁR kedéseként vissza akarta adni kebelbarátainak, cimboráinak az 1945-ben kiosztott földe­ket. Már tárgyalt is ebben az ügyben és csak a szovjet csa­patok beavatkozásának kö­szönhető, hogy nem sikerült kisemmizni a tiszafüredi dol­gozó parasztokat, nem sike­rült kihúzni lábuk alól a föl­det. Nyilvánvaló, hogy dr. Bara­nyai úr társaival együtt oda­került, ahová való. Az ügyészek kötelességü­ket teljesítik, amikor az ilyen személyekkel szem­ben következetesen fel­lépnek. Kötelességüket teljesítik és a törvényes keretek között azoknál; a jogait védik, akik­hez tartoznak, a dolgozókhoz! Jankó Gyula a termelőszö­vetkezetek védelméről be­szélt. Elmondta, hogy a fez­eket milyen elemek igyekez­tek bomlasztani. A jelenlé­vők helyesléssel fogadták vé­leményét, amely szerint az ügyészeknek jelenleg nagyon fontos feladata megvédeni a tsz-eket g hámlasztókkal szemben Á szövetkezeti gaz­dáknak érezniük kell, hogy a törvények védik jogaikat. Tóth Kálmán a dolgozói; panaszos ügyeinek intézésé­vel kapcsolatban fejtette ki nézetét. A dolgozók örömmel veszik az ügyészek segítségét, a helyszínen, a munkahelyen tartott panasznapokat. Ez az egyik módszere annak, hogy a dolgozók és az ügyészek még közelebb kerülj enol; egy­máshoz. Nagy érdeklődéssel fogadták a legfőbb ügyész felszólalásál. Dr. Szénási Géza részletesen foglalkozott a törvényesség fogalmával és az ezzel kap­csolatos Vitás kérdésekkel. El­mondta, hogy az ellenforra­dalom idején az ügyészség­nek is voltak mártírjai. Ez a tény is mutatja, hogy az el­lenforradalmárok nagyon is számit 5 módon elsősorban azokat az intézményeket és szerveket akarták széjjelzúz­ni, amelyek szilárd őrzői és védői a nép államának. Dr. Szénási Géza méltatta a rendőrség és a karhatalom munkáját. A karhatalomnak és a rendőrségnek nagy sze­repe volt az ellenforradalom verésében. Beszélt arról, hogy az el­múlt időszakban fejlődött a törvényesség. Hangsúlvozta azonban, hogy a nép ellensé­geivel a jövőben nem lehe­tünk és nem leszünk kíméle­tesek. Elmondta, hogy meg­alakul a népbirósági tanács. Ennek a ” E Ilit ás a szüksé­gessé vált, annál is Inkább, mert az ellenforradalmi ele­mek egyrésze még mindig f öl v*atja aknamunkáját. A szerdai tanácskozást a Szolnok megyei ügyészek harcos állásfoglalása jelle­mezte. — K.M. — A TAVASZ és a szerencsétlen 13-as Rendszerető ember vagyok. Báré kijelentés kissé nagyképűnek lát­szik, de a körültekintő vizsgálat min­den kétséget kizáróan igazolja a me­rész állítást. Rendszeretetcmnek kö­szönhetik barátaim, hogy egyetlen levelüket sem hagyom válasz nél­kül. Iktatókönyvbe vezetem a be­érkező leveleidet, amelybe bejegyzem az én levelem elküldésének idő­pontját is. Ha üres a rubrika, még nem ment el a válasz. Egyszerű ez, mint a pofon. Igaz, néha előfordul, hogy a levél csak évek múlva íródik meg és egy­­egy levél „Elköltözött" jelzéssel visz­­szajön. De ez mitsem változtat az eredeti megállapítás érvényén. Az vessen magára, aki nem tud nyug­ton maradni, amíg levelére választ kap. Leveleimhez hasonlóan cikkeimet is megszámozom és nyilvántartom. Nem mindet, csak az új „szériát”, amelyben kezdő humoristaként — meglehetősen fanyar humorral — mutatkoztam be. Ez a rendszeretet most kellemetlenséget okoz. Íráshoz készülődöm. Elő a tollat — epébe mártva —, papírt, a jegyzeteket. Felnyitom a kéziratokat rejtő irat­tartót s a megdöbbenéstől szóhoz sem tudok jutni. A legfelső lapról a 12-es szám sandít felém. Következik tehát a 13. Előre kell bocsátanom, nem va­gyok babonás, Nem csavarom le senkinek a gombját, ha kéménysep­rőt látok. Legfeljebb a magamé ma­rad néha a kezembe, de csak akkor, ha történetesen egy-két ásatag cér­naszálon lóg a gomb. Fekete macska fut át előttem az úton. Nem fordu­lok vissza — ha nagyon sietős az utam —, hanem nekivágok. Üsse kő, lesz, ami lesz! Ha szürke lovat látok, nem sercintek a hátam mögé. Óva­tosságból nem. Az ember soha nem tudhatja, nálánál nem erősebb em­bert köp-e le. A társadalmi együtt­élés szabályainak ilyen megsértése könnyen bírósági tárgyalás elindí­tója lehet. Mert a köpésnél nincs megállás. Néhány közvetlen jel­­zőcske után a felmenőági rokonok rendszerint egysorba kerülnek a szentekkel, az ököljog korába süly­­lyed vissza a XX. század, amelyet a rendőrőrszoba kora követ. A 13-as szám egészen más, tiszte­­telete nem számítható babonának. Az egyébként nem sokat érő nyurga egyes és a köpcös hármas külön-kü­lön leírva igen szerény jelenség. De így, egymás mellett, mint 13, köz­­tudomás szerint szerencséden szá­mot jelentenek. Tessék ellenőrizni, még egyetlen alkalomnial sem húz­ták ki a LOTTÓN. Ilyen gondolatokkal kezdem a 13. cikk írását. A tavaszt, a parkot, a padokat „éneklem“ meg. Tavasz és szerelem. Egyenlőség jellel összeköthető e két szó, A sze­lEaBBHissB rBBB!*. SBa'nBSBBBBBBBSBB&BBBBB! vélem mindig tavasz. Húszfokos hi­degben és szemerkélő esőben egy­aránt csupa ragyogás. A tavasz pe­dig mindig szerelem, sokszor valóság s néha-néha régi, felködlő emlék csupán. A parkban az öreg, agyon­faragott padok mindegyike cgy-egy kicsiny sziget távol az élet forgata­gától. Külön világ, egy leány és egy fiú épülő-szépiilő álomvilága néhány röpke percre, vagy órára. Ha a tavaszról távirati stílusban írnék, talán így fogalmaznám meg: csupa dal, csupa fény minden, csupa virág a park, egy pad, egy fiú, egy lány. Másik pad, egy fiú, egy lány. XJjabb pad, egy idős néni és egy öreg bácsi. Mert ez is a tavaszhoz tartozik. Itt percen egyet a toll és minden tele lesz tirvtapacnival. Elapad a gondolat, kimerül a fantázia. Nem halad tovább az írás. Talán: mert nagyon régen ültem tavasszal ket­tesben a parkban egy pádon? Mindegy — legyintek. Ha nem megy, nézek másik témát. Megírom a „Tarzan ugrik'< című krokit. Be­mutatkozom, mint amatőr kutyaido­mító és bemutatom fiatal farkas­kutyámat, amely sem kérlelő szóra, sem verésre nem ugrik. Vidáman szántja a toll a papírt, szaporodnak a sorok, amelyekből az olvasó meg­ismeri az idomítás csodáját. Maga elé képzelheti az agyonra izzadt, be­rekedt műkedvelő „mestert”, akit a kutya már annyira beidomitott, hogy marékkai szórja a kockacukrot, amelyet a derék eb nyájas farkcsó­válással kegyesen elfogad. Ismét elakad a toll, Ebből a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom