Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-18 / 91. szám
TÖRI ÉKEI EK LENINRŐL T cnint már régóta várták Péterváron, de senki Sem tudta biztosan, mikor érkezik. Beköszöntött a húsvét. Húsvét másodnapján Katya Trofimova, az egyik ruhagyár fiatal munkásnője elég későn, már estefelé ment el hazulról. Lassú léptekkel haladt az utcán. A macskaköves úton tavaszi pocsolyák fénylettck. A tócsák között gyerekek futkároztak és bottal kergették a galambokat. Katya lassan elballagott a közeli mellékutcáig. Egyszerre csak valaki megrángatta hátulról a kabátujját: — Katyusa! Katya megfordult s megpillantotta Natalja Jegoroimát, akivel együtt dolgozott a gyárban. — Fussunk gyorsan a bizottságba! — szólt Natalja Jefforovna. — Lenin jön hozzánk. A bolsevikok kerületi bizottsága abban az időben egy kis faházban működött; mindössze két szobát foglalt el Az első szobában egy báránybörsapkás ember ült az asztal mellett. Natalja Jegorovna hadarva kiáltotta: — No, szétküldted az érte Sitést? A báránybőrsapkás mérge sen felelt: — Hát hogy küldjék értesí lést? Magad is tudod, húsvét van. A gyárak meg az üzemek állnak, a posta sem dolgozik. Most törhetem a fej mi, hogyan értesítsem a népet. Natalja Jegorovna leült az asztalhoz és gondolkozolí. Aztán megkérdezte Trofimovát: — Katya, tudsz szépen írni? És választ sem várva, be ment a másik szobába, és csakhamar egy vörös vászoncsíkkal tért vissza. — Ide írjál — szólt Kátyúhoz. — írd!... — egy percig gondolkozott. — „Lenin jön Menjünk a fogadására!" Enyingi az egész. Az ablakdcszkán bádogbögre állott fehér festékkel és egy darab kréta is feküdt mellette. Katya először krétával előrajzolta a betűket s nagyon iparkodott, hogy ne legyenek görbék. Jegorovna közben olajat kevert a festékhez és ecsetet keresett elő. Hirtelen eszébe jutott valami: — De min fogjuk vinni? Rudakat kell szerezni. Kisietett az utcára. z úttesten még mindig futkároztak a gyerekek s nagyokat füttyentve, kergették botjaikkal a galambokat. A galambok lustán röpdöstek, mert esteledett s szerettek volna elpihenni dúcaikban. A pocsolyákat már vékony jég borította, és viegmegroppant a gyerekek talpa alatt. Natalja Jegorovna a gyerekekhez lépett és így kérte őket: — Gyerekek, adjatok nekem egy botot, A gyerekek minden eshetőségre készen, kissé távolabb futottak. Pompás botjaik voltak: egyenesek, hosszúak, s olyan simák, mintha sárga lakkal kenték volna be őket. Érthető: ilyen bottól egyikük sem vált meg szívesen. — Gyerekek — ismételte Jegorovna — nekem fontos ügyben kell a bot... hogy is magyarázzam meg nektek... Lemondóan legyintett: nem lehet ezeket rábeszélni! Hi szén a botjuk a legdrágább számukra a világon. Még pénzért sem adnák! Jegorovna mégis kimondta csöndesen: — Látjátok, arról van szó. hogy Lenin elvtárs eljön hozzánk . ; IS atya Trofimova már befejezte munkáját, a betűk is elkészültek. Világos, ió’ látható felirat sikerült, csak egyik-másik betű lett görbe. Katya körülnézett: hova tűnt Jegorovna? Kinézett az u cára. Natalja Jegorovna a kerítésnél ült és a gyerekekt kel tárgyalt valamiről. — Natasa — kiáltott utána Katya —, mit csinálsz ott? — Leninről mesélek nekik ■ felelt Jegorovna. — Valamilyen rudat kellene keríteni. Bizony kellene! — sóhajtott Jegorovna —. no menjünk — és otthagyta a gyerekeket. Az egyik kisfiú azonban u‘ '.naszaladt és átnyújtotta kik a botját: — Tessék! A gyerekek elkísérték a botot a bizottságig. Majd szótlanul nézték, hogyan méri meg arasszal Jegorovna a botot. Az asszony lemért belőle két egyenlő részt s középen belevágott egy zsebkéssel, aztán gyors mozdulattal kettétörte i térdén. Valamelyik gyerek négyöt sóhajtod, A szemük láttára megy kárba a nagy szerű holmi! De az egyik ol dalba bökte és Így szólt: — Nem látod, hogy fontaj dologra kell? Két rúd lett a botból. Katya és Jegorovna rászögezt« a vörös vászoncsík két végét. A plakát elkészült. Kivitték az utcára. 1/ atya azt hitte, hogy a járókelők mind csodáidra járnak majd a feliratnak, de senki sem csodálko zott. Mindenünnen odaiöttek az emberek, „Lenin jön' ez állt a plakáton. — Mikorra fut be a vonat? És tömegbe verődve sokan követték öltét. Egy öregember szigorúan rákiáltott Jegorovnára: — Miért nem irtatok oda hogy melyik pályaudvarra érkezik? — Találd ki magad — r-á’a szólta. — A Finnországi Pá lyaudvarra. Az öreg a combját verdeste a kesztyűjével. — A fiaim itt vannak a közelben ... Van még idő elszaladni értük? Jegorovna nyugodtan mondta: — Van meg idő. Katya és Jogorovna bejárta a plakáttal az egész kerületet, aztán a belváros felé indultak. Egyre több ember sorakozott fel mögöttük. Mikor elérték a Nyevszkij sugárutat. Katya, körülnézett: hatalmast tömeg haladt a nyomukban, végét sem lehetett látni. Megpillantotta az öreget is, aki az előbb elfutott a fiaiért: két hatalmas fiatalember lépdelt a két oldalán, biztosan ők voltak az öreg fim. Katya mellett egy kisfiú ment — az aki odaadta a botját. Távolabb ismerős ruhagyári munkásnőket látott, mögöttük katonákat, egyetemistákat. Valaki meOkérdezte a tömegből: t — No, elénekeljük a harci dalunkat? ■— mindjárt fújni kezdte: „Fel vörösök, proletárok!...” A többiek is rázendítettek, nótaszőra egyszeribe tatni Lenint, nem lenne képes rá — a nép nem hagyná. Sötétedni kezdett. A munkások meggyújtották az előkészített fáklyákat. fáklyák lángja vörösen lobogott. A pályaudvart fényszórókkal világították meg. A fáklyák vörös és a fényszórók sárga fényében minden rendkívül ünnepélyes színt kapott. Nalalja Jegorovna és Kalya a pályaudvar előtti tér szélén álltak a plakátjukkal s féltik hogy majd nem láthatják Lenint. A pályaudvar körül mind jobban nőtt a tömeg: a város különböző kerületeiből egyre öbb munkás- és katona csapat érkezett fegyelmezett, zárt sorokban. Egyszerre csak erős dübörgés hallatszott. A tömeg megmozdult, szétvált és a páncélosok nehézkesen gördültek be a pályaudvarra. A lövegtomyokon vörös zászlócskák lengtek. A nép a páncélosok után tódult, Natalia Jegorovna és Katya mindent el követtek, hogy láthassanak valamit, nkármilyen keveset is. De egyelőre még nem volt mit látni, legfeljebb fekete hátakat és sapkákat. Csak a távolban, a vályaudvamál emelkedett ki a tö-Találkosás megböl egy zöld páncélos, amelyet élesen megvilágítottak a fényszórók. Nem sok idő telt el így ... Natalja egész idő alatt hallgatódzott, nem jön-e a vonat. De nem leheteti sem mozdonyfüttyöt, sem kerékzakato’ást hallani. fy gyszerre csak halk füttyszót hallottak, aztán olyan csend lett, hogy a fáklyák sercegését is hallani lehetett. A páncélkocsin ott állt Lenin — mindenki jól lát'atta. Néhány percig némán állt, könnyedén előrehajolva. Úgy tetszett, mintha a zászlók és nlakátok feliratait olvasná a fáklyák lobogó fénye mellett. A feliratokat nehéz volt elolvasni. A fényszóró sugara egy távoli vászoncsíkra hullott s jól lehetett látni a ráfestett nagy betűket: „Lenin jön. Menjünk a fog-dósára !” A feliratot két vöröskendős varrónő tartó la rúdon. És Lenin észrevette őke*. Maga előtt látta a népet, im-lli fogadására jött. És lelkesen magasra emelte g sapkáját. Aztán a sapká ját gyorsan a ■’sebébe dugta, és elmondotta ezt a beszédet, amelve* nklw: -ste. senki sem irt, le. d? vem ■s felejtett el soha senki. Érdekes módszerekkel dolgo&ik (i iussupati part bizottság A jászapáti járásban 1300 tagja van a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Az 1300 közül 90-cn vannak azok, akik nem voltak tagjai a "olt MDP-nek. Jól lehet, nagyon szép eredményeket értek el a jászapáti elvtársak az MDP tagok szervezésében is. Van olyan község a járásban, mint Jászivány, ahol 29 tagot számlált az MDP, s 23 tagja van az MSZMP-nek. A tiszasülyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 28 tagú MDP-szerveze* működött, most 28 tagú MSZMP-szervezet van. A megyében a jászapáti járásban a legjobb az ifjú* ság között végzett pártmunka is. Tíz EPOSZ és hat KISZ- szervezet alakult eddig cs több szervező bizottság dolgozik jelenleg. Hogyan, milyen módszerekkel dolgoznak a jászapáti pártbizottság munkatársai? Minden községben pártagitátor csoportokat hoztak létre. Az agitátor csoportok 15—20 főt számlálnak és beépülnek más tömegszervezetekbe, a sportkörökbe, gazdakörökbe. kultúrotthonokba. ifjúsági szervezetekbe. Az agitátoroknak legfőbb feladatuk a pártszervezés; Elbeszélgetnek a még pártonkívüli MDP-tagokkal. a község leghaladóbb dolgozóival és a pártba hívják őket. A. agitátor-csoportnak. így mezőgazdasági, közigazgatási és pártszervezésen kívül különböző bizottságai működnek az kulturális csoportok. Az agitátor-csoportok feldolgozzák községenként az ellenforradalom helyi eseményeit és ezekkel a tényekkel végzik népnevelő munkájukat. Alig három hete szervezték meg a jászapáti járásban az agitátor-csoportokat, s miután nagyon szép eredménynyel dolgoznak, most arra törekszenek a pártszervezetek, hogy necsak községenként, de minden alapszervben működjön pártagi tá tor-csoport. Halraniit ionná* hálnál talállak a Kínai JSépközlársasás,han Nanking (MTI.) A Kínai Kiangszu tartományban a Sárga-tenger egyik öblének fövényén egy hatvanöt tonna súlyú bálnát találtak, amelynek hossza húsz méter-, szélessége két és fél méter, nyitott szájának hosszúsága három méter és mindegyik szemgödrében, elfér egy-egy ember. A bálna csontvázát Nankingba szállítják, ahol kiállítják. ViKaay ébresztőóra „Mta'vékiak“ 2 ' A' 1957, április 18; Az Öragyárban elkészítették a villany ébresztőóra prototípusát. Előnye, hogy nem kell fölhúzni, s nincsen olyan „hétalvó’’, akit fel ne ébresszen, mert órákig képes csörögni. Az ízléses berregés és csengős kivitelben készülő ébresztőórát a kereskedelem előreláthatólag kétszázharminc forintos árban hozza forgalomba. Ezekből az órákból exportra is szállítanak, (MTI.) • 126 százalékra felfestette idei (érvét a Fegyvernek! Gépállomás Telefonon kaptuk ;t hírt arról, hogy a Fegyverneki Gépállomás tavaszi idcnylcrvét 112,6 százalékra teljesítette. Ossz traktor cs motormunka tervük 11915 normálhold volt, ezzel szemben a teljesítésük 13 420 nnrmál-Az „Eugedietek miudeu virágot nyílni és minden madarai énekelni44 kínai kulturális es tudományos politikáról hold. Talajmunkát az előirányzott 5105 normálhold helyett 7011 normálholdon végeztek. Vegyes traktermunka tervüket 95, a motormunka tervet pedig 113 százalékban teljesítették. Peking (MTI.) Csou Jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Propagandaosztályának helyettes vezetője érdekes nyilatkozatot adott a sangháji Venhujupao című kulturális napilap tudósítójának az „Engedjetek minden virágot nyílni és minden madarat énekelni’1 kínai kulturális és tudományos politikáról. Csou Jang mindenekelőtt leszögezte, hogy az „Engedjetek minden virágot nyílni és minden madarat énekelni” politika eddigi eredményeit tekintve e politika jó, helyes és szükséges, és pozitív szerepet játszik Kínában a szocialista kultúra felépítésében. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mik akadályozzák az „Engedjetek nyílni minden virágot’’ politika maradéktalan megvalósítását, Csou Jang elmondta, hogy ideológiai szempontból a baloldali dogmalizmus és a jobboldali opportunista irányzat. A dogmatikusok — mondta — szembeállítják egymással a munkások, parasztok és katonák szolgálatát hirdető irodalmi irányvonalat az „Engedjetek minden virágot nyílnipolitikával. Valójában pedig kétségbe vonják ennek a politikának helyességét, s negatív álláspontot foglalnak el ' vele szembeni Letagadják ennek a politikának az eredményeit és élesen bírálják hibáit, a jobboldali opportunisták ugyanakkor arra bíztatják az embereket, hogy mondjanak le leninista álláspontjukról és hódoljanak be a burzsoá ideológiának. Ezért az új politika alkalmazása közben következetes harcot kell vívni mindkét káros irányzat ellen. Az értelmiségnek fokozottan tanulmányozni kell a marxizmus elméletét, javítania kell kapcsolatait a dolgozókkal, meg kell javítani a tudományos, irodalmi és művészeti munka pártirányítását. A kínai tudósok, írókés művészek nem szeretik a szubjektívizmust, a szektárlánizmust és a bürokratizmust. Könnyebben megy majd a munka, ha ezeket az izmusokat felszámoljuk. —i (MTI.) szaporázni kezdték lépteiket — észre sem vették — máris négyes sorokba fejlődtek, s mentek, immár -nem mint tömeg, hanem mint a Lenin fogadására felvonulók fegyelmezett oszlopa. A Néróhoz érve pedig megpillantották a többi k-rületből masi•ozó katonákat. Ott vonulnak kutatok: a krcmstadti tengerészek csanafa, mögöttük pedig dübörgött a kövezet a Páncélosok alatt. A Néva. Mdjámál vámlók kellett: először a Putyilovgváriakat engedték át, utánuk a katonai alakulatokat, majd a ’engerészeket. Mire a Finnországi Pályaudvarhoz értek, az oszlopok egyetlen hatalmas tömeggé »gyesültek. A környező utcák és a pályaudvar előtti tér zsúfolásig telt emberekkel. Most már nyilvánvaló volt: ha a kormány te is akarná tarlóz-1ÉHES GYÖRGY syémnnificéL Kalandos regény (44) A kanyarodó után előtűnik a véreb. De milyen különös, Már nem ugat. Csorog a nyála, tántorog, aztán lassan Lerodkad, elnyúlik, már csak a lábai reszketnek. Vége... Nyomába jön a második. Ez valamivel erősebb, még átugorja az elsőt, de mintha ezzel kimerült volna minden ereje, felhengeredik, nem mozdul többé. Ml ez? Miféle varázslat? Tudor bácsi vigyázva, megy tovább. Nem szói semmit, csak megy, megy tovább a folyosón, amelynek a mennyezete egyre lejjebb ereszkedik, már le kell hajtanom a fejemet. Köhögési roham fogja el a bácsit, kínlódva emelkedik, süllyed a melle, ón magam is úgy érzem, szétszakad a tüdőm..; zúg a lejem, mintha a húsvéti nagyharangokat húz mik, már látni se látok jól, tűz borítja el a sziklákat ... táncolni kezdenek. Kezem-lábam elerőtlenedik. Lassan csúszni kezdek valami lágy sikamlós Iszapba. Aztán többé semmire sem emlékszem. * Egyhangú kerepéléssel pergett a géppisztolyok tüze. — Följebb! — intett a bekötözött fejű és lövésre tartott fegyverrel kúszni kezdett. Most, most kell nagyon vigyázni! — Hermann! — intette maga mellé a soványt, aki jött is már, kezében szorongatva a könnyfakasztó bombát. Amikor intek ... Hermann nagyot bólintott. ' Hátuk mögött elhallgatott a géppisztoly. Csönd támadt egyszeriben, csali a patak robajlott. A bekötözött fejű Willibald kezdte különösen érezni magát. Hát már sosem lő az az erdész. Mire vár, mit akar? Vagy annyira inába szállt a bátorság? Egyszerre vad düh fogta el. Eh. vigye el az ördög! Lesz, ahogy lesz! Felugrott és szaladni kezdett a szakadék vége f®'®. Egy nagy sziklát kell még megkerülnie. Hirtelen megtorpant és egy picit hátrább húzódott. Meglátta a barlangszádát. Az ostobák! Odabújtak tehát. Majd kifüstöljük őket egy-kettőre. Egészen megnyugodva intett He miaunak. Olyan ez, mint a rókavadászat. Egészen egyszerű. De ettől támadt egy ötlete; A kutyák! Mi lenne, ha a kutyákkal húzatná ki őket. Intett a kutyavezetőnek, aki lekapcsolta a vezetőszíjat, s Brandy elől, Allotria a nyomában eliramodtak. Willibald elégedetten biccentett. Jól számított. A két kutya egyenesen a barlang szájához szaladt. Egy pillanatra megtorpantak, aztán az ösztönük erősebbnek bizonyult minden egyébnél s beugrottak a barlangba. Percek teltek így el. Sem lövés, sem kutyaugatás. Semmi. A bekötözött fejű fölállt és lassan odasétált a barlang bejáratához. Kénszag ütötte meg az orrát. Hm, hát ez mi? Töprengett egy pillanatig, aztán hátraszólt, — Hermann, menj be. A sovány Hermann nagyot nyelt, látszott az arcán, hogy a pokolba kívánja a parancsnokát (egyébként mindig tudta, hogy Willibald ellensége), de aztán — ml mást tehetett? — belépett a sötétségbe. Meggyújtotta a zseblámpáját s messze eltartva magától, nehogy célpontul szolgáljon, körbevilágílott. De máris köhögni kezdett. Gyilkos kénes pára szorongatta a mellét. Karikák táncoltak a szeme előtt. Mi ez? Gáztámadás? Csak annyi ereje volt, hogy kitámolyogjon a barlangból. — Mérges gáz.:. — hápogott néhány perc múlva, mikor alábbhagyott a köhögés. Willibald valósággal toporzékolt haragjában. Agyonlövetéssel és húsz évi fegyházzal fenyegette Hermannt. de az csak vonogatta a vállát. ö nem megy. Menjen Willibald, ha akar. A bekötözött fejű dühtől elvakult tekintettel nézett, körül. Végül is zsebkendőt szedett elő, megnedvesítette a patakban, majd orra és szája elé kötve, megindult befelé. A lámpa fénye reszketve táncolt végig a kénvirágos falakon. Egyszerre megbotlott valamiben. Odavilágított. Allotria és Brandy hevertek ott. Willibald borzadva kapta el róluk a lámpa főnjét. Még lépett néhányat. Sehol senki. Gyorsan megfordult és kitámolygolt a barlangból. — Nos? Hermann leplezetlenül gúnyos arca hajolt fölébe, mikor magához tért. Mi is volt? Hol is járt? Megrázta a fejét. Az agya tisztulni kezdetti.i (Folytatása következik)