Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-18 / 91. szám

TÖRI ÉKEI EK LENINRŐL T cnint már régóta várták Péterváron, de senki Sem tudta biztosan, mikor ér­kezik. Beköszöntött a húsvét. Hús­vét másodnapján Katya Tro­fimova, az egyik ruhagyár fiatal munkásnője elég későn, már estefelé ment el hazulról. Lassú léptekkel haladt az ut­cán. A macskaköves úton ta­vaszi pocsolyák fénylettck. A tócsák között gyerekek fut­­károztak és bottal kergették a galambokat. Katya lassan elballagott a közeli mellékutcáig. Egyszerre csak valaki megrángatta há­tulról a kabátujját: — Katyusa! Katya megfordult s megpil­lantotta Natalja Jegoroimát, akivel együtt dolgozott a gyárban. — Fussunk gyorsan a bi­zottságba! — szólt Natalja Je­­fforovna. — Lenin jön hoz­zánk. A bolsevikok kerületi bi­zottsága abban az időben egy kis faházban működött; mindössze két szobát foglalt el Az első szobában egy bá­­ránybörsapkás ember ült az asztal mellett. Natalja Jegorovna hadarva kiáltotta: — No, szétküldted az érte Sitést? A báránybőrsapkás mérge sen felelt: — Hát hogy küldjék értesí lést? Magad is tudod, húsvét van. A gyárak meg az üze­mek állnak, a posta sem dol­gozik. Most törhetem a fe­­j mi, hogyan értesítsem a né­pet. Natalja Jegorovna leült az asztalhoz és gondolkozolí. Aztán megkérdezte Trofi­­movát: — Katya, tudsz szépen írni? És választ sem várva, be ment a másik szobába, és csakhamar egy vörös vászon­­csíkkal tért vissza. — Ide írjál — szólt Kátyú­hoz. — írd!... — egy percig gondolkozott. — „Lenin jön Menjünk a fogadására!" Eny­ingi az egész. Az ablakdcszkán bádogbög­re állott fehér festékkel és egy darab kréta is feküdt mellette. Katya először krétával elő­rajzolta a betűket s nagyon iparkodott, hogy ne legyenek görbék. Jegorovna közben olajat kevert a festékhez és ecsetet keresett elő. Hirtelen eszébe jutott va­lami: — De min fogjuk vinni? Rudakat kell szerezni. Kisietett az utcára. z úttesten még mindig futkároztak a gyerekek s nagyokat füttyentve, ker­gették botjaikkal a galambo­kat. A galambok lustán röp­­döstek, mert esteledett s sze­rettek volna elpihenni dú­caikban. A pocsolyákat már vékony jég borította, és vieg­­megroppant a gyerekek talpa alatt. Natalja Jegorovna a gyere­kekhez lépett és így kérte őket: — Gyerekek, adjatok ne­­kem egy botot, A gyerekek minden eshető­ségre készen, kissé távolabb futottak. Pompás botjaik vol­tak: egyenesek, hosszúak, s olyan simák, mintha sárga lakkal kenték volna be őket. Érthető: ilyen bottól egyikük sem vált meg szívesen. — Gyerekek — ismételte Jegorovna — nekem fontos ügyben kell a bot... hogy is magyarázzam meg nektek... Lemondóan legyintett: nem lehet ezeket rábeszélni! Hi szén a botjuk a legdrágább számukra a világon. Még pénzért sem adnák! Jegorovna mégis kimondta csöndesen: — Látjátok, arról van szó. hogy Lenin elvtárs eljön hoz­zánk . ; IS atya Trofimova már be­­fejezte munkáját, a be­tűk is elkészültek. Világos, ió’ látható felirat sikerült, csak egyik-másik betű lett görbe. Katya körülnézett: hova tűnt Jegorovna? Kinézett az u cára. Natalja Jegorovna a kerítésnél ült és a gyerekekt kel tárgyalt valamiről. — Natasa — kiáltott utána Katya —, mit csinálsz ott? — Leninről mesélek nekik ■ felelt Jegorovna. — Valamilyen rudat kelle­ne keríteni. Bizony kellene! — sóhaj­tott Jegorovna —. no men­jünk — és otthagyta a gyere­keket. Az egyik kisfiú azonban u‘ '.naszaladt és átnyújtotta kik a botját: — Tessék! A gyerekek elkísérték a bo­tot a bizottságig. Majd szótla­nul nézték, hogyan méri meg arasszal Jegorovna a botot. Az asszony lemért belőle két egyenlő részt s középen bele­vágott egy zsebkéssel, aztán gyors mozdulattal kettétörte i térdén. Valamelyik gyerek négyöt sóhajtod, A szemük láttára megy kárba a nagy szerű holmi! De az egyik ol dalba bökte és Így szólt: — Nem látod, hogy fontaj dologra kell? Két rúd lett a botból. Katya és Jegorovna rászögezt« a vö­rös vászoncsík két végét. A plakát elkészült. Kivitték az utcára. 1/ atya azt hitte, hogy a járókelők mind csodá­idra járnak majd a felirat­nak, de senki sem csodálko zott. Mindenünnen odaiöttek az emberek, „Lenin jön' ez állt a plakáton. — Mikorra fut be a vonat? És tömegbe verődve sokan követték öltét. Egy öregember szigorúan rákiáltott Jegorovnára: — Miért nem irtatok oda hogy melyik pályaudvarra ér­kezik? — Találd ki magad — r-á’a szólta. — A Finnországi Pá lyaudvarra. Az öreg a combját verdeste a kesztyűjével. — A fiaim itt vannak a kö­zelben ... Van még idő el­szaladni értük? Jegorovna nyugodtan mondta: — Van meg idő. Katya és Jogorovna bejárta a plakáttal az egész kerületet, aztán a belváros felé indul­tak. Egyre több ember sora­kozott fel mögöttük. Mikor elérték a Nyevszkij sugárutat. Katya, körülnézett: hatalmast tömeg haladt a nyomukban, végét sem lehetett látni. Megpillantotta az öreget is, aki az előbb elfutott a fiaiért: két hatalmas fiatalember lép­delt a két oldalán, biztosan ők voltak az öreg fim. Katya mellett egy kisfiú ment — az aki odaadta a botját. Távo­labb ismerős ruhagyári mun­kásnőket látott, mögöttük ka­tonákat, egyetemistákat. Valaki meOkérdezte a tö­megből: t — No, elénekeljük a harci dalunkat? ■— mindjárt fújni kezdte: „Fel vörösök, proletárok!...” A többiek is rázendítettek, nótaszőra egyszeribe tatni Lenint, nem lenne képes rá — a nép nem hagyná. Sötétedni kezdett. A munkások meggyújtot­ták az előkészített fáklyákat. fáklyák lángja vörösen lo­bogott. A pályaudvart fény­szórókkal világították meg. A fáklyák vörös és a fényszórók sárga fényében minden rend­kívül ünnepélyes színt kapott. Nalalja Jegorovna és Kalya a pályaudvar előtti tér szélén álltak a plakátjukkal s féltik hogy majd nem láthatják Le­nint. A pályaudvar körül mind jobban nőtt a tömeg: a város különböző kerületeiből egyre öbb munkás- és katona csa­pat érkezett fegyelmezett, zárt sorokban. Egyszerre csak erős dübör­gés hallatszott. A tömeg meg­mozdult, szétvált és a páncé­losok nehézkesen gördültek be a pályaudvarra. A löveg­­tomyokon vörös zászlócskák lengtek. A nép a páncélosok után tódult, Natalia Jegorovna és Katya mindent el követtek, hogy láthassanak valamit, nkármilyen keveset is. De egyelőre még nem volt mit látni, legfeljebb fekete háta­kat és sapkákat. Csak a távolban, a válya­­udvamál emelkedett ki a tö-Találkosás megböl egy zöld páncélos, amelyet élesen megvilágítot­tak a fényszórók. Nem sok idő telt el így ... Natalja egész idő alatt hall­­gatódzott, nem jön-e a vonat. De nem leheteti sem moz­donyfüttyöt, sem kerékzaka­­to’ást hallani. fy gyszerre csak halk fütty­­szót hallottak, aztán olyan csend lett, hogy a fák­lyák sercegését is hallani le­hetett. A páncélkocsin ott állt Lenin — mindenki jól lát­­'atta. Néhány percig némán állt, könnyedén előrehajolva. Úgy tetszett, mintha a zászlók és nlakátok feliratait olvasná a fáklyák lobogó fénye mellett. A feliratokat nehéz volt elol­vasni. A fényszóró sugara egy távoli vászoncsíkra hullott s jól lehetett látni a ráfestett nagy betűket: „Lenin jön. Menjünk a fo­g-dósára !” A feliratot két vöröskendős varrónő tartó la rúdon. És Lenin észrevette őke*. Maga előtt látta a népet, im-lli fogadására jött. És lelkesen magasra emelte g sapkáját. Aztán a sapká ját gyorsan a ■’sebébe dugta, és elmondotta ezt a beszédet, amelve* nklw: -ste. senki sem irt, le. d? vem ■s felejtett el soha senki. Érdekes módszerekkel dolgo&ik (i iussupati part bizottság A jászapáti járásban 1300 tagja van a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak. Az 1300 közül 90-cn vannak azok, akik nem voltak tagjai a "olt MDP-nek. Jól lehet, nagyon szép eredményeket értek el a jászapáti elvtársak az MDP tagok szervezésében is. Van olyan község a járásban, mint Jászivány, ahol 29 tagot számlált az MDP, s 23 tagja van az MSZMP-nek. A tiszasülyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 28 tagú MDP-szerveze* működött, most 28 tagú MSZMP-szer­­vezet van. A megyében a jászapáti járásban a legjobb az ifjú* ság között végzett pártmunka is. Tíz EPOSZ és hat KISZ- szervezet alakult eddig cs több szervező bizottság dolgozik jelenleg. Hogyan, milyen módszerekkel dolgoznak a jászapáti pártbizottság munkatársai? Minden községben pártagitátor csoportokat hoztak létre. Az agitátor csoportok 15—20 főt számlálnak és be­épülnek más tömegszervezetekbe, a sportkörökbe, gazda­körökbe. kultúrotthonokba. ifjúsági szervezetekbe. Az agitátoroknak legfőbb feladatuk a pártszervezés; Elbeszélgetnek a még pártonkívüli MDP-tagokkal. a köz­ség leghaladóbb dolgozóival és a pártba hívják őket. A. agitátor-csoportnak. így mezőgazdasági, közigazgatási és pártszervezésen kívül különböző bizottságai működnek az kulturális csoportok. Az agitátor-csoportok feldolgozzák községenként az ellenforradalom helyi eseményeit és ezek­kel a tényekkel végzik népnevelő munkájukat. Alig három hete szervezték meg a jászapáti járásban az agitátor-csoportokat, s miután nagyon szép eredmény­nyel dolgoznak, most arra törekszenek a pártszervezetek, hogy necsak községenként, de minden alapszervben mű­ködjön pártagi tá tor-csoport. Halraniit ionná* hálnál talállak a Kínai JSépközlársasás,han Nanking (MTI.) A Kínai Kiangszu tartományban a Sárga-tenger egyik öblének fövényén egy hatvanöt tonna súlyú bálnát találtak, amely­nek hossza húsz méter-, szé­lessége két és fél méter, nyi­tott szájának hosszúsága há­rom méter és mindegyik szemgödrében, elfér egy-egy ember. A bálna csontvázát Nan­­kingba szállítják, ahol kiál­lítják. ViKaay ébresztőóra „Mta'vékiak“ 2 ' A' 1957, április 18; Az Öragyárban elkészítet­ték a villany ébresztőóra prototípusát. Előnye, hogy nem kell fölhúzni, s nincsen olyan „hétalvó’’, akit fel ne ébresszen, mert órákig ké­pes csörögni. Az ízléses berregés és csengős kivitelben készülő ébresztőórát a kereskedelem előreláthatólag kétszázhar­minc forintos árban hozza forgalomba. Ezekből az órák­ból exportra is szállítanak, (MTI.) • 126 százalékra felfestette idei (érvét a Fegyvernek! Gépállomás Telefonon kaptuk ;t hírt arról, hogy a Fegyverneki Gépállomás tavaszi idcnylcr­­vét 112,6 százalékra teljesí­tette. Ossz traktor cs motor­munka tervük 11915 normál­hold volt, ezzel szemben a teljesítésük 13 420 nnrmál-Az „Eugedietek miudeu virágot nyílni és minden madarai énekelni44 kínai kulturális es tudományos politikáról hold. Talajmunkát az elő­irányzott 5105 normálhold helyett 7011 normálholdon végeztek. Vegyes traktermun­­ka tervüket 95, a motormun­ka tervet pedig 113 százalék­ban teljesítették. Peking (MTI.) Csou Jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Propagandaosztályának he­lyettes vezetője érdekes nyi­latkozatot adott a sangháji Venhujupao című kulturális napilap tudósítójának az „Engedjetek minden virágot nyílni és minden madarat énekelni’1 kínai kulturális és tudományos politikáról. Csou Jang mindenekelőtt leszögezte, hogy az „Enged­jetek minden virágot nyílni és minden madarat éne­kelni” politika eddigi ered­ményeit tekintve e politika jó, helyes és szükséges, és pozitív szerepet játszik Kí­nában a szocialista kultúra felépítésében. Arra a kérdésre válaszol­va, hogy mik akadályozzák az „Engedjetek nyílni min­den virágot’’ politika mara­déktalan megvalósítását, Csou Jang elmondta, hogy ideoló­giai szempontból a baloldali dogmalizmus és a jobboldali opportunista irányzat. A dog­matikusok — mondta — szembeállítják egymással a munkások, parasztok és ka­tonák szolgálatát hirdető iro­dalmi irányvonalat az „En­­gedjetek minden virágot nyílnipolitikával. Valójá­ban pedig kétségbe vonják ennek a politikának helyes­ségét, s negatív álláspontot foglalnak el ' vele szembeni Letagadják ennek a politiká­nak az eredményeit és élesen bírálják hibáit, a jobboldali opportunisták ugyanakkor arra bíztatják az embereket, hogy mondjanak le leninista álláspontjukról és hódolja­nak be a burzsoá ideológiá­nak. Ezért az új politika al­kalmazása közben követke­zetes harcot kell vívni mind­két káros irányzat ellen. Az értelmiségnek fokozot­tan tanulmányozni kell a marxizmus elméletét, javíta­nia kell kapcsolatait a dolgo­zókkal, meg kell javítani a tudományos, irodalmi és mű­­vészeti munka pártirányítá­sát. A kínai tudósok, írókés művészek nem szeretik a szubjektívizmust, a szektá­­rlánizmust és a bürokratiz­must. Könnyebben megy majd a munka, ha ezeket az izmusokat felszámoljuk. —i (MTI.) szaporázni kezdték lép­teiket — észre sem vették — máris négyes sorokba fejlőd­tek, s mentek, immár -nem mint tömeg, hanem mint a Lenin fogadására felvonulók fegyelmezett oszlopa. A Néró­hoz érve pedig megpillantot­ták a többi k-rületből masi­­•ozó katonákat. Ott vonulnak kutatok: a krcmstadti tenge­részek csanafa, mögöttük pe­dig dübörgött a kövezet a Páncélosok alatt. A Néva. Mdjámál vámlók kellett: először a Putyilovgvá­­riakat engedték át, utánuk a katonai alakulatokat, majd a ’engerészeket. Mire a Finnországi Pálya­udvarhoz értek, az oszlopok egyetlen hatalmas tömeggé »gyesültek. A környező utcák és a pályaudvar előtti tér zsú­folásig telt emberekkel. Most már nyilvánvaló volt: ha a kormány te is akarná tarlóz-1ÉHES GYÖRGY syémnnificéL Kalandos regény (44) A kanyarodó után előtűnik a véreb. De milyen külö­nös, Már nem ugat. Csorog a nyála, tántorog, aztán lassan Lerodkad, elnyúlik, már csak a lábai reszketnek. Vége... Nyomába jön a második. Ez valamivel erősebb, még átugorja az elsőt, de mintha ezzel kimerült volna minden ereje, felhengeredik, nem mozdul többé. Ml ez? Miféle varázslat? Tudor bácsi vigyázva, megy tovább. Nem szói sem­mit, csak megy, megy tovább a folyosón, amelynek a mennyezete egyre lejjebb ereszkedik, már le kell hajtanom a fejemet. Köhögési roham fogja el a bácsit, kínlódva emelke­dik, süllyed a melle, ón magam is úgy érzem, szétszakad a tüdőm..; zúg a lejem, mintha a húsvéti nagyharango­kat húz mik, már látni se látok jól, tűz borítja el a sziklá­kat ... táncolni kezdenek. Kezem-lábam elerőtlenedik. Lassan csúszni kezdek valami lágy sikamlós Iszapba. Aztán többé semmire sem emlékszem. * Egyhangú kerepéléssel pergett a géppisztolyok tüze. — Följebb! — intett a bekötözött fejű és lövésre tartott fegyverrel kúszni kezdett. Most, most kell nagyon vigyázni! — Hermann! — intette maga mellé a soványt, aki jött is már, kezében szorongatva a könnyfakasztó bombát. Amikor intek ... Hermann nagyot bólintott. ' Hátuk mögött elhallgatott a géppisztoly. Csönd tá­madt egyszeriben, csali a patak robajlott. A bekötözött fejű Willibald kezdte különösen érezni magát. Hát már sosem lő az az erdész. Mire vár, mit akar? Vagy annyira inába szállt a bátorság? Egyszerre vad düh fogta el. Eh. vigye el az ördög! Lesz, ahogy lesz! Felugrott és szaladni kezdett a szakadék vége f®'®. Egy nagy sziklát kell még megkerülnie. Hirtelen megtorpant és egy picit hátrább húzódott. Meglátta a barlangszádát. Az ostobák! Odabújtak tehát. Majd kifüstöljük őket egy-kettőre. Egészen megnyugodva intett He miaunak. Olyan ez, mint a rókavadászat. Egészen egyszerű. De ettől támadt egy ötlete; A kutyák! Mi lenne, ha a kutyákkal húzatná ki őket. Intett a kutyavezetőnek, aki lekapcsolta a vezető­­szíjat, s Brandy elől, Allotria a nyomában eliramodtak. Willibald elégedetten biccentett. Jól számított. A két kutya egyenesen a barlang szájához szaladt. Egy pilla­natra megtorpantak, aztán az ösztönük erősebbnek bizo­nyult minden egyébnél s beugrottak a barlangba. Percek teltek így el. Sem lövés, sem kutyaugatás. Semmi. A bekötözött fejű fölállt és lassan odasétált a bar­lang bejáratához. Kénszag ütötte meg az orrát. Hm, hát ez mi? Töprengett egy pillanatig, aztán hátraszólt, — Hermann, menj be. A sovány Hermann nagyot nyelt, látszott az arcán, hogy a pokolba kívánja a parancsnokát (egyébként mindig tudta, hogy Willibald ellensége), de aztán — ml mást tehe­tett? — belépett a sötétségbe. Meggyújtotta a zseblámpá­ját s messze eltartva magától, nehogy célpontul szolgál­jon, körbevilágílott. De máris köhögni kezdett. Gyilkos kénes pára szo­rongatta a mellét. Karikák táncoltak a szeme előtt. Mi ez? Gáztámadás? Csak annyi ereje volt, hogy kitámolyogjon a bar­langból. — Mérges gáz.:. — hápogott néhány perc múlva, mikor alábbhagyott a köhögés. Willibald valósággal toporzékolt haragjában. Agyon­­lövetéssel és húsz évi fegyházzal fenyegette Hermannt. de az csak vonogatta a vállát. ö nem megy. Menjen Willibald, ha akar. A bekötözött fejű dühtől elvakult tekintettel nézett, körül. Végül is zsebkendőt szedett elő, megnedvesítette a patakban, majd orra és szája elé kötve, megindult befelé. A lámpa fénye reszketve táncolt végig a kénvirágos falakon. Egyszerre megbotlott valamiben. Odavilágított. Al­lotria és Brandy hevertek ott. Willibald borzadva kapta el róluk a lámpa főnjét. Még lépett néhányat. Sehol senki. Gyorsan megfordult és kitámolygolt a barlangból. — Nos? Hermann leplezetlenül gúnyos arca hajolt fölébe, mikor magához tért. Mi is volt? Hol is járt? Megrázta a fejét. Az agya tisztulni kezdetti.i (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom