Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-06 / 81. szám

A JÁSZAPÁTI MUNKÁSŐRSÉG

GONDOLTAM, hogy valami nagyobb jelentőségű eseménynek leszek a szemtanúja, amikor benyitottam a jászapáti pártbizottságra. Esteledett, 6 órára járt az idő, s hazafelé igyekeztek az emberek a munkából.

Ádám János, Bárdos Balázs, Kalmár Kálmán tsztagok mégsem hazatartottak, turném a határtól egyenesen a pártbizottságra jöttek. Megérkezett a jászapáti gimna rajták mindig morgós Gyula bácsija, Sike Gyula hivatalsegéd. Nagypál Béla Szolnokról jött s mint mondja, egész úton azon izgult, csak le ne késsen. Az „öreg Gojsza” is üedobja fáradt testét egt Kékbe, elég keményen, csak ágy nyikorog a megviselt bútordarab alatta.

Vagyunk már vagy harmincán lassan meg is telik a kis szoba. Cigarettát sodornak az emberek és rápipá1 r~k kék füstöt eregetve. Látszik rajtuk, jólesik, hogy munka után leülhetnek, válthatnak pár szót, tréfálkozhatnak egymással

— Kel-e már az árpátok? — fordulnak a Velemi Tsz tagjai, az Alkotmánybeliekhez.

— Kel-e, ha egy jó esőt kap, már meg is dűl — vágnak vissza méltatlankodva azok.

Ez annyit jelent paraszti képlettel, hogy illetlenség olyasmit kérdezni, elvetették-e már a tavasziakat. Mind a két szövetkezet nagyon tartja magát az időbeli jó munkára. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, ki vetett először.

De aztán másra fordul 6e idtéma.

— Hány éves is vagy te, János? — kérdezi Sike Gyula Gojsza bácsitól

— Bizony már 63.

Csend lesz egy pillanatra, aztán megint Gyula bácsi ólytatja.

— Emlékszel-e még 19-ben?

RÉGI EMLÉKEK eleve.jedr.ek meg. A második határvédő vörös zászlóalj, a jászsági vörös alakulat. Ezek az emberek voltak a parancsnokai, a beosztott katonái Gojsza János, Kalmár Kálmán egymás mellett hasaltak a lövészárok bal., amikor Kiskunhalason szétverték az elenforradalmat. Kiskunhalas Kecel, Császártöltés ne\fűtődnek a jászsági vörös zászóaljhoz.

Nem voltak szívbajosak. Egyszer bekerítették őke*, ötvenegyen voltak a túlerővel izemben. A fehérek megadásra szólították őket.

— Nem azzal a céllal jötünk, testvér — válaszolt nekik Gojsza Jánosi

Hősiesen kitartottak, míg a ■'epéh vasasok felmentő egy•ége meg nem érkezett.

Gecse László, Nagypá1 Béa, Sike Gyula szerényen hallgatnak. Olyan mintha szegyeinek magukat, hogy ők sak Ceglédig jutottak el. Kapni azonban egyformán kaptak a Tanácsköztársaság levertne .án.

Nem árt most ezeket felemlíteni itt Jászapátin üldögélve. Nagyon hasonlítanak az akkori idők a maihoz.

Jászapátin is nagy hanggá iárt októberben Fehé Tibor horthysta őrnagy, a Forradalmi Járási Tanács rögtönzőt* elnöke. Mondta Sándor. Jakab Tstván és társai behatoltak a pártbizottságra, összetúrtak issze kutattak mindent, fegyvert kerestek.

— Iszen csak lett volna — ■óhajtanak az embereik.

Erre a gondolatra ad fele'etet Kökény István elvtárs. a párt járási elnöke.

— Számítunk rátok, elvtársak. Azért hívtunk össze

benneteket, hogy megalakítsuk a munkásmiliciát. Mindenkinek olvasom a nevét s pár mondatban mondjátok el véleményeteket, tudjátok-* vállalni a feladatot. Nem enedhetjük meg mégegyszer, hogy október 23. legyen.

— Azt nem — hangzik a sarki részről.

HANEM a jászembereknek nem tulajdonságuk a bőbezédűség. Egy szóval szoktak 5k elintézni mindent. Ezért a pármondatos hozzászólást is 'gy szóra szorítják le.

— Lankasz István — olássá Kökény elvtárs.

— Vállalom!

— Kerek Kálmán.

— Vállalom!

így megy ez végig mind a larminchárcm embernél. Bányai Andor traktoros, Rekeye József tsz-fiatal, Lengvár Sándor parasztember, mindűnd csak egy szóval feleL Azazhogy..s

Gecse Laci bácsi még fűz nozzá valamit.

— Hogyne vállalnánk

tgaz-e, János, együtt verttík ! 9-ben a fehéreket, az anyjuk áldóját.

És itt be is fejezhetném a riportot Hiszen én is a Jászság fia vagyok, nekem se il'ik feleslegesen fecsegni. De ngy dolgot hadd mondjak még eL

Ismerem ezeket az embereket Adám Jani bátyámat, az öreg kommunistát, Molnár Miklóst, a volt párttitkárt Sike Gyulát a szájából elmaradhatatlan csibukkal. Isme~em mindegyiküket.

NEMRÉGEN még együtt dolgoztam velük. Jól emlékszem, ha a pártról, a munkáshatalomról volt szó, ezek az emberek nem ismertek tréfát, fáradtságot, nem ismerjek semmilyen akadályt.

Jászapátin jó kezekbe került a fegyver.

Borzák Lajos

igy ünnepeltek megyénk dolgozói április 4-én

(Folytatás az első oldaltól)

szélt az ünneplő dolgozókhoz. A beszédek után az MSZMP a szovjet helyőrség, a KISZ, a Karhatalom, a Néphadsereg, a Munkásőrség, a Rend'rség, a Városi Tanács, a Hazafias Népfront és a Nőtanács, az üzemek és vállalatok, szövetkezetek helyezték el koszorúikat a szovjet hő"ök emlékművénél.

Mezőtúr

A főtéren a koszorűzási ünnepség a honvédség és a munkásőrség diszszázadának felvonulásával kezdődött. — Fiatal katonák és a munkásőrség tagjai — akik között ott voltak a fehérhajú 1919- es kommunisták is — egyforma keményen szorították fegyverüket, fegyelmezett soraik erőt, biztonságot sugároztak. A magyar és szovjet himnusz eljátszása után — Csuka Lajos elvtárs, az MSZMP városi bizottságának elnöke mondott beszédet, — majd a szovjet hősök, a szovjet nép iránti szeretet és tisztelet jeleként elsőnek helyezte el az emlékművön a pártbizottság koszorúját.

A tanácsháza nagytermében folytatódott az ünnepség. Itt megjelentek a szov*'et harcosok is, akiket az ün neplő közönség — szeretetük kifejezése képpen — ütemes

Mi, termelőszövetkezeti tagok is sokat köszönhetünk

április 4.-nek

mány Tsz-t Is megrázta, de amikor tudomásunkra jutott, hogy olyan ember is, mint Pethes Miklós horthysta ezredes visszaköveteli 160 hold földjét, elhatároztuk, me* védjük a földet még az életünk árán is. Ezt az elhatározást 269 tagunk magáévá

tette. Elhatároztuk még azt is, hogy többé nem tesszük a burasoá járomba a nyakunkat és nem engedjük meg többé, hogy Magyarországon az urak kutyakorbácsa művelteié a földet.

Gojsza János, Jászapáti..

tapssal köszöntött. Papp József elvtárs, a városi tanács VB elnöke ünnepi beszéde után szépszál, fiatal szovjet tiszt emelkedett szólásra. — Szavai keményen pattogtak, de mosolygós szeme szinte simogatta a jelenlévőket. — Mindenki érezte: szívből jöttek szavai, amikor arról beszélt, hogy kétszeri véráldozat után is készek minden segítséget megadni ahhoz, hogy a magyar nép megőrizhesse szabadságát és továbbra is eredménvesen építhesse a szocializmust.

Kanszentmárton

Április 4-én gyönyörű napsütéses reggelre ébredtek Kunszentmárton dolgozói. 9 órakor a kulturházban gyülekeztek az üzemek, a hivatalok, a géoaEomás az árama gazdaság és a tsz-ek dolgozói, hogy a megemlékezés koszorúit elhelyezzék a magyar nép szabadságáért hősi halált halt szovjet hősok sírjára. A szovjet hősök sírjánál Kardos Balázs, az MSzMP községi elnöke méltatta az ünnep jelentőségét majd felhangzottak a szovjet himnusz akkordjai. A kivonult rendőrségi és karhatalmi díszalaikulatok fegyverről tisztelegtek, a jelenlévők pedig ethelvezték a hála a megemlékezés koszorúit. Az úttörő zenekar a magyar Himnuszt játszotta, míköz-HI KDÉT MENY

A belügyminiszter 2/1957. (ül. 24.) B. M. számú rendeletével elrendelte a személyi igazolványok érvényesítését.

A B. M. rendelkezés alapján az állandó vagy ideiglenes személyi igazolvánnyal ellátott valamennyi magyar állampolgár személyi igazolványát — tekintet nélkül kiállításának időpontjára — érvényesíteni kell

Tájékoztatásul közlöm, hogy a személyi igazolványt az igazolvány tulajdonosának állandó lakóhelye szerint illetékes járási, (városi) rendőrkapitányság érvényesíti.

A 18—60. életév közötti tartalékos hadkötelezetteknek a személyi igazolvány érvényesítésekor a katonai igazolványt (tartalékos tiszti-, legénységi-, alkalmatlansági-, összeírási-, vagy sorozási igazolványt) is be kell mutatni.

Az érvényesítési munka gyors lebonyolítása érdekében a rendőrkapitányság külön hirdetményben tájékozta ja a lakosságot az érvényesítésre kitűzött határnapról,

amikor az igazolvány tulajdonosok a megjelölt helyen és időben személyesen megjelenni kötelesek.

Külön felhívom a figyelmet arra, hogy az 1957. évi szeptember 30. napjáig nem érvényesített személyi igazolványok érvényüket vesztik.

A belügyminiszteri rendelet értelmében 500 forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható az, aki az előírt időben személyi igazolványát érvényesítésre nem mutatja be. Szolnok, 1957 március 27.

TÓTH IMRE r. őrgy.

Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője

Fiatal legény áll fél a fal mellől, odalép elém, nevet. Csupa aranyfog a szája. Honnan vehetett ennyi aranyfogat?

Szép, szőke, rózsásarcú, kékszemű, s még egészen fiatal. ,

Hirtelen felkapja a kezét és pofonvág. Térdrebukom s megindul az orrom vére. Hátulról megrántják a kötelékemet, ismét talpon vagyok. Kendőt gyömöszölnek a számba s máris vezetnek kifelé. Keményen fognak kétféléi s mégis botladozom, annyira bódult vagyok.

Hátravisznek a kunyhó mögé.

Agyonlőnék? villan fel bennem egy pillanatra.

Nem, kinyitják annak a veremfélének az ajtaját, amit Tudor bácsi ásott a hegyoldalba. Oda löknek be.

Aztán belép az egyik SS, leül egy tönkre, térdére fekteti géppiszolyát és a félhomályon át is látom, hogy rajtam nyugszik hidegkék tekintete.

Ott heverek a hideg, nedves földön összegúzsolva, s egyre kínoz, mardos a gondolat: mi történt apáékkal?

Elfogták, megölték őket?

S nincs aki megmondja, nincs akitől megkérdezzem. Ettől a jéghideg szeműtől? Hisz ha csak megmoccanok máris rámfogja a géppisztolyt.

Telnek az órák. Lassan még az a kevéske fény is elenyészik, ami mostanáig beszivárgott a deszkaajtó résein át.

Már földsötét van, semmi nesz sem hallatszik, csak az SS nyugodt, egészséges lélegzetvétele.

Azt hiszem, már éjfél körül járhatunk, amikor valaki megszólal odakünn halkan.

— Willibald!

— Ja. .. — felel torokhangon az őröm.

Aztán beszélni kezdenék. Egy fél percet se tárgyaltak, amikor Willibald tölrángat és cinéi befelé a kunyhóba. Odabenn csak egyetlen petróleumlámpa ég, de most ez is kápráztatja a szememet.

— Na, beszélj! — rivall rám valaki.

önkéntelenül is arrafelé kapom a fejemet.

Kassai detektív áll mögöttem.

Mát ő is itt van?

—- Beszélj, vagy összetörlek! Hol az apád, hol van Tatár!?

Mintha eddig valaki markában szorongatta volna s most egyszerre eleresztené a szívemet... Tehát aoáéka* nem fogták el! Azért kapom a pofonokat, a rúgásokat.

Szeretnék felujjongani örömöben, de persze nem vagyok olyan bolond, hogy eláruljom magam. Csak állok mozdulatlanul. Kassai felé fordulva és hallgatok.

— Na, ugass már!

Dacosan megrázom a fejem.

A detektív súlyos léptekkel, felemelt ököllel megindul felém.

Behunyom a szemem. Úgy érzem, nyitott szemme nem tudnám elviselni ezt az ütést.

(FoUdntiuk.)

ben a magyar hősök emlék-» művére is koszorúk kerültek. A koszorúzás után a kivonult fegyveres alakulaton diszmenetben vonultak el a szovjet és magyar hősök emlékműve előtt, az ünneplők lelkes ünneplése közepette.

Tűrkeve

Túrkevén, mintegy 5— 6000 fő vonult a szovjet hősi emlékmű elé. A pártbizottság részéről Nagy Károly elvtárs mondott beszédet, amelyben a szovjet csapatok érdemeiről és 12 évi eredményeinkről emlékezett meg» Az ünnepi beszéd után került sor a szovjet emlékmű koszorúzására.

Jászberény

A Jászság fővárosában 10 órakor kezdődött a szovjet emlékmű leleplezése. Az ünnepségen szovjet elvtársak is megjelentek —* Kecskemétről. Az emlékmű leleplezése után — ahol 57 koszorút helyeztek el —, a párt. állami, tömegszervezeti, üzemi és vállalati dolgozók a temetőben lévő szovjet katonák sírjaira is virágokat és koszorúkat helyeztek el. A szobor leleplezésekor a honvédség dísz-össztüzet adott;

Kisújszállás

10 órakor kezdődött az ünnepség. A tanácselnök tartotta meg az ünnepi beszédet, majd ezt követően sza* valatok hangzottak el. A szobor leleplezésekor a szovjet katonák, a rendőrség és a honv. Weg. tagjai 3 díszlövést adtak le. Délben a szovjet elvtáraak részvételével ünnepi ebéd volt.

(borzák — hinter)

■gatióUi hírek

Berlin (MTI). A frankfurti

főállamügyész közölte, hogy hétfőn letartóztatták Krumey volt SS Obersturmbaníührert, aki az SS kivégaési osztagainak egyik vezérkari tisztje volt. A ma 52 éves Krumey, — aki a nyugatnémetországi WaJdeck körzetében Észak-Hessenben egy drogéria tulajdonosa és egy év óta körzetének választott képviselője, felelős mintegy 400 ezer magyarországi zsidó elhurcolásáért és Mvégzéséért, Krumeyt rövidesen bíróság elé állítják.

*

Kairó (MTI). Abdel Kader Hatom egyiptomi tájékoztaási igazgató a Reuter-iroda elentése szerint szerdán este je jelentette, hogy Egyiptom ti altarja szélesíteni a Szuezicsatomát. hogy egymás melett két hajó is haladhasson benne. Ez a terv — tette hozzá Hatom — csak egy része innak a hatalmas fejlesztési programnak, amelyet az gyiptomi csatomahatÓ6ág kidolgozott.

*

Párizs (MTI). A Francia

Nemzetgyűlés Külügyi Bizottsága szerdai ülésén fog' átkozott azzal a javaslattal, amely felhívja a francia kormányt a Kínai Népköztársaság elismerésére. A Külügyi Bizottság a j-vaslatnak a francia nemzetgyűlésben történő előterjesztésére Dronne köztársasági szociaüsta képviselőt jelölte ki.

*

London (MTI). Az angol haíózási vállalatok tanácsának agvik szóvivője szerdán kijeentette, a hajózási vállalatok elhatározták, hogy követik az angol kormány tanácsát és ‘ovábbra sem veszik igénvbe a Szuezi-csatomát. amíg nem tisztázódott a helyzet a csatomahaíózás biztonságának kérdésében.

*

Szófia (MTI). A TASZSK je’enti: Szófiában közzétették a Nfsär és a román kormányküldöttségek tárgyalásairól kiadott, nyilatkozatot Nyilvánosságra hozták a Bolgár Kommunista Párt és a Román Munkáspárt között lezajlott tárgyalásokon elfog»*

dóit mrtlntVrrm+oi •*«.

■Méltó módon ünnepeltük j április 4-ét. Azt a napot, ami- ; kor a Szovjetunió dicsőséges harcok közepette megszabadította hazánkat a némt fasiszták és a velük cimboráié Horthy-rezsim átkos elnyomó fasiszta rendszerének igája alól- De mennyi vér. könny és szenvedés árán született meg e nap. ~

Tizenkét év nem nagy idő;: fa világtörténelemben. Mégis;; mennyi esemény emlékeztet;; arra, hogy mit jelentett szá-;; munkra 1945 április 4-e és;; mit jelent azóta is. Mindez;; nem ment kortyén, keményen;; kellett érte harcolni ;;

Ml termelőszövetkezeti;; dolgozók, szóban, vagy írás-;; ban nem is tudjuk elmen-;; dand mindazt, amit nekünk.:: íöldnélküli proletároknak I; Április 4-e adott. Azt, hogy:; az országút vándor koldusai-:; ból szabad emberek lehet-;: tünk, azt,hogy az emberpia-:: con nem kínáljuk fel 80 fil-ü lérért a kizsákmányolóknak I: munkaerőnket, azt, hogy!: végre mi is rabszolgákba ’ szabad emberek lehettünk és í: örökös várományosa és meg ! j valósítója annak az örökség-; < nek, amit a Petőfi és kortár-; > sál reánk hagytak. • >

És ha már ezt az örökse- < • get átvettük, megfogadjuk ; > hogy minden áldozat árán; • megvédjük, illetve megtart-;(juk. Számunkra Április 4. •; nemcsak a szabadságot je-; lenti, hanem azt, hogy; nincstelen zsellérekből jó-; módú szövetkezeti parasz-; tokká lehettünk. A mi gyér-; mekeink már nem ismerik a; cselédsorsot, nem ismerik a2; iskolázatlanság kárhozatos-; ságáf, nem ismerik a cseléd; sors Szent-Mihály napját.; amikor a földesúr a neki; nem tetsző cseléd család c ; kát kénye-kedve szei-int az; utcára dobta. Ma már Iá-; yiyaink nem ismerik azt az; átkot, amikor a burzsoá tár-; sadalom léhűtő kölykei. ki-; használva a nehéz cselédsor-; sót, megbecstelenítő, meg-; alázva kergette sok szegény: család lányát a korai ha-; Iáiba. :

Az imperialisták 1956. ok-; tóber 23-án arra irányuló: törekvése, hogy hatalmukat: visszanyerjék, az első na-I nokbrn a jászánál! Alkot-MÉHES GYÖRGY

osémnnTncéL

Kalandos regény

(34.)

Lehet, hogy errefelé rövidebb volt, de mikor felértem, reszketett az inam, s a tüdőm úgy fújtatott, hogy majd szétszakadt. De győztem, feljutottam. Elnyúltam ä száraz faleveleken, pihentem egy keveset, amíg rendbejöttéin, majd elindultam a gerinc mentén. Végül ráakadjam egy csorgóra, megmosdottem. ittam is jócskán. Olyan : hideg volt, hogy majd elvásott bele a fogam, de felfrissültem. Mivel az alkonyat közeledtére most már a hőség is engedett, ismét fürgén törtettem célom felé.

Már elmúlt az a bizonytalanságom is, hogy talán eltévesztettem az utat. Az egyik útkanyart s mellette a vülámnyomarítoita vadalmaiét semmivel sem lehetett : összetéveszteni. Jó negyedórányira lehet még a Tudor bácsi háza.

Meggyorsítottam a lépteimet, majdnem futottam, a :két tenyeremből tölcsért formálva kiáltoztam: haó! hahó!

; Válasz azonban nem jött. Úgy látszik, még nem térjek vissza a halászatból. Vagy úgy haragszanak reám, ;hogy nem is felelnek? Egy kicsit elszorult a gyomrom.

; Vajon mit szól apa? Kikapok, az biztos. Pedig igazán ;csak Ilus mamáért szöktem meg, s lám jó hírt hozok, j Szaladni kezdtem. Ni, amott látszik már a ház! Itt vagyok, !még egyet hahózok, de válasz most sem érkezik. Két • ugrással fenn termek a tornácon, lenyomom a faragott ;kilincset, az ajtó kipattan. Belépek a vaksötét szobába.

; Abban a pillanatban hátulról a fejemre ütnek. Meg;tántorodom és beleszédülök valakinek a karjába.

A többi még gyorsabban zajlik le. Megpróbálom :kitépni magam, de belevágnak az arcomba, a tarkómat ; verik, leszorítanak a földre, a szájam megtelik porral.

; piszokkal. Hiába ütök, rúgok, nyögök, nincs szabadulás.

: Valaki reám térdel olyan súllyal, hogy képtelen vagyok lélegzetet venni, s úgy érzem, mindjárt beszakad a mell: kasom. Kötél hurkolödik a csuklómra, kegyetlenül meghúzzák, ha nem lennék ennyire kábult, talán fel is ordítanék a fájdalomtól. így azonban bódultán tűröm, hogy ;felráncigáljanak.

Leszedik az ablakról a pokrócot, az ajtót szélesre járják. Beomlik a világosság. Fény csillan meg a sapka; ellenzőkön. Kékesszürke német egyenruhák.. Két párj huzamosan cikázó villám fehérük a gallérjukon: SS.

1 SS-jel vény.

; Az SS-ek kezébe kerültem!

; ötön vannak vagy haton. Úgy néznek reám, mintha 'néni ember volnék, hanem kártékony rovar.