Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-21 / 94. szám

S :uätK§oßc<<&<^^ak*c^c*^cSc^:Sci<^<*<9CScK9e»cWgC8ci<9c*ci<*cSct<i»^ TÉr A népek lánglelkű tanítójára emlékezünk ★ i *os^*>»s^t>i>íc«>i>sDfi>r)SDt>j^r^t3SDg>i3jc>s>t>gDs>psoe!><)íDe>»DSD«^DS^t>t5*D«ac»cscK9c» ■ c«^e>»S5*>píDC>iDS2«>»SDe>i>sc>*^>sog!>íD*»®>iDSDe^i5*D*!><>íö«>p*D«>iD»5e>PR>eí< Látogatás LENINNEL... Az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség I. kongresszusának küldöttei Leninnél ... A KÜLDÖTTSÉG másfél órá­val a meghatározott idő előtt érke­zett a Kremlbe.Pontosan 10 órakor ki­nyílt az ajtó és Lenin kijött elénk. Mindannyiunkkal kezet fogott, majd vidáman „betessékelt” minket a szo­bába. -— Üljetek le, húzzátok közelebb az asztalt. De mi, kislány, termé­szetesen a karosszékbe ülünk. Hozzá­tok csak ide a karosszéket. Legyetek jó gavallérok... Ez a kis epizód felejthetetlen be­nyomást tett rám. Vlagyimir Iljics szavai — bár tréfás formában — ki­fejezték egyik legjellemzőbb vonását: a nők megbecsülését. Lenin velünk szemben ült le író­asztala mellé s megkért minket: mondjunk el mindent, amit szüksé­gesnek tartunk. Ekkor felállt küldöttségünk szó­noka ... Beszédét a történelem előtti időktől kezdte, majd magasröptű ha­sonlatokat mondott, később üres frá­zisokat hangoztatott. Zavarában egyik lábáról a másikra állt s mondókája úgy hangzott, mintha nem is ismerné a vesszőket és a pontokat. Vlagyimir Iljics látva ezt. kérdéseket adott fel s így baráti hangú beszélgetés kezdődött. A beszélgetés során meg­győződtünk arról, hogy Lenin nem szereti a semmitmondó fecsegést, a frázisokat és a bürokratákra jellem­ző válaszokat. Számos kérdés úgy tűnt, mintha nem a leglényegesebb dolgokat érintené. De azért mindany­­nyian igyekeztünk pontosan válaszol­ni. Később megértettük, hogy Lenin a fiatalok életéről, munkájáról, gon­dolkodásáról « annak megannyi apró részletéről akart tájékozódni. — Hány munkás, paraszt és ér­telmiségi fiatal vesz részt a kongresz­­szuson? — Milyen a fiatalok viszo­nya szüleikhez, az idősebbekhez? — Hogyan segítik az analfabétizmus fel­számolását? i— Hogyan segítik a vö­rösgárdisták családját? — Járnak-e a fiatalok könyvtárba? — Hallgat­nak-e előadásokat? —- Van-e saját zenekaruk és elegendő hangszerük? i— Hogyan vesz részt a munkásifjú­ság a termelékenység emelésében? — Szeretnek-e sportolni a fiatalok? .— s ez távolról sem teljes felsorolása a felénk záporozó kérdéseknek. VÁLASZAINKHOZ Lenin gyak­ran megjegyzéseket fűzött s politikai­irta . A. Bezimenszkij szovjet író lag elemezte egyes problémáinkat. Gyakran egész aprónak tűnő helyi eseményeket a marxista elmélet fé­nyében világított meg számunkra, nagy elképzeléseinket pedig a gya­korlati munka lényeivel magyaráz­ta meg. Lenin szavait nemcsak mint egy politikai vezető útmutatásait, hanem mint egy igaz barát, idősebb elvtárs tanácsait hallgattuk. Lenin felhívta figyelmünket, hogy ifjúsá­gunknak nemcsak politikailag kép­zettnek és műveltnek kell lennie, ha­nem életvidámnak, kezdeményező­nek és elevennek is. Küzdelem, mun­ka, tanulás, sport, vidámság, dal. ál­modozás — mindez hozzátartozik az ifjúság életéhez. Gyakran észrevettük, hogy bár­milyen hibáról és ártalmas nézetről is szóltunk, Lenin mindig egy szem­pontból vizsgálta a mondottakat: mit tettünk a hiba kijavítása érdekében? Valaki nem tartja be a szovjet tör­vényeket? Leplezzétek le s magya­rázzátok meg neki a törvények jelen­tőségét. Egyes szülők nem értik az ifjúsági szövetség jelentőségét? Men­jetek el s vonjátok be a szülőt is a társadalmi munkába. Nincs elég csó­nak? Üjítsátok fel a régieket. Szük­ség van a szovjetek segítségére? Men­jetek el a szovjetekhez. Szükség van a párt támogatására? Menjetek el a pártbizottsághoz. Tehát cselekedje­tek,, segítsetek. Javítsátok ki a hibá­kat. Támogassátok a jó kezdeménye­zéseket. Harcoljatok a végső győze­lemig. Vlagyimir Iljics hosszasan kér­dezett a helyi pártszervezet és az if­júsági szövetség kapcsolatáról. Meg­ígérte, hogy a pártszervezetek nagy segítséget fognak adni nekünk. Beszélgetés közben Lenin meg­kérdezte: Van köztetek vallásos em­ber? Egyöntetű „nem” volt a válasz. Ezután arról beszélt, hogy a vallási elméletek károsak az ifjúság számá­ra. Az ifjúsági szövetség soha ne fe­ledkezzen meg a vallásellenes propa­gandáról. Semmiféle adminisztratíy intézkedéssel nem érhetünk el sike­reket. Agitálnunk, felvilágosítanunk kell. Megmagyarázni a vallás osztály­tartalmát. Mi a véleményetek, meg fogjuk ezt tenni? — kérdezte hirtelen Lenin. — Megtesszük — válaszoltuk kó­rusban. — Ebben nem is kételkedem •-« mondotta Lenin. Komikus jelenet is lejátszódott, amelynek én voltam a szenvedő hőse. — Hány lány vett részt a kong­resszuson? — kérdezte Lenin s kül­döttségünk egyetlen nőtagjához for­dult. Ebben a pilanatban én szólaltam meg: — Kilenc darab! — Mindannyian nevetni kezdtek, Vlagyimir Iljics is elmosolyodott, csak én nem tudtam, hova bújjak za­varomban. BESZÉLGETÉSÜNK végén szó­nokunk felemelkedett, hogy végül mégis „kivágja a rezet”. — Vlagyimir Iljics! Jelentjük, hogy a kongresszus döntő szavazat­­többséggel elhatározta: az ifjúsági szövetséget kommunista szövetség­nek fogjuk nevezni. Lenin ránk nézett, majd nyugod­tan ennyit mondott: —- A név nem minden... — De mi méltók leszünk a név­hez — mondotta valaki. Lenin elmosolyodott. — Akkor rendben lesz... Éppen távozni készültünk, ami­kor így szólt hozzánk: — S hogy álltok az anyagiakkal? AZT VÁLASZOLTUK, hogy ke­zünkkel a világ minden gazdagságát előteremtjük, de jelenleg egy kope­künk sincs. Vlagyimir Iljics leült és egy le­velet írt Szverdlovnak. A levélben javasolta, hogy 10 000 rubelt utalja­nak ki az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakuló köz­ponti bizottsága részére, mert „a pártnak segítenie kell az ifjúságot”. Valamennyien jól emlékszünk, hogy a „segítenie kell” szavakat egyszer, a „pártnak” szót pedig háromszor húzta alá.. .— Hát akkor jó munkát — mon­dotta Lenin búcsúzáskor. — Nagyon vigyázzatok arra, hogy a bizottságba ne kerüljenek be lélektelen bürokra­ták. Nagyon sokat árthatnak még a kommunista bürokraták is. Dolgozza­tok, s akkor minden megy a maga útján. Biztos vagyok abban, hogy szervezeteteknek sokmillió ifjú tag­ja lesz. Igen, igen, sokmillió! A lenini előrelátást az idő iga­zolta ... Egynserű. mint as igazság MAKSZIM GORKIJ, a nagy orosz író írta: 1918 ászén megkérdeztem egy munkást, hogy sze­rinte mi jellemzi legjobban Le.nint? — Az egyszerűség. Egyszerű, mint az igazság. Ezek a szavak úgy hatottak, mintha hosszas, elére elkészített előadást hallattam volna. Leninben elsősorban az ragadott meg, hogy ébti akart és „tevékenyen” gyűlölte az élet hibáit. Gyönyör­ködtem fiatalos szenvedélyében, amely minden mun­káját áthatotta. Meglepett emberfeletti munkaképes­sége. Mozdulatai könnyedék, ügyesek, de takarékosak voltak. S ez összhangban állt beszédével, amely sza­vakban takarékos, de gondolatokban bőségesen gaz­dag volt. S az arcán egy bátor harcos szeme tüzelt, amely hol dühtől izzott, hol pedig vidáman mosolygott. Gyakran úgy tűnt, hogy lelkének csodálatos ener­giája szikrákat szór szeméből s szavai mintha csillog­nának a levegőben. Amikor beszélt, szinte éreztem sza­vainak igazságát. Lenin - Európa lermogyobb államférfin BRENHARD SHAW, az Ismert angol író mondotta az 1920-as evekben: ... Boldog vagyok, hogy hat évvel ezelőtt, amikor as angol sajtó jobban rágalmazta Lenint, mint 1780-ban George Washingtont, és amikor a brit kormány 100 mil­lió fontstcrlinget fordított Lenin ellenségeinek pénzügyi támogatására, akkor üdvözöhettem Lenint. Boldog va­gyok, hogy egyik könyvem ajánlásában, amelyet meg­­küldtem Leninnek, üdvözölhettem Európa legnagyobb államférfiát... Meggyőződésem, hogy eljön az az idő, amikor Londonban szobrot emelnek Leninnek, George Washington szobra mellett. SmJéke izent THEODORE DREISER, a híres amerikai író írta: hevén már sok évvel ez­előtt, hogy megvalósulták álmai az új társadalmi rendről, mélyrehatóan ta­nulmányozta a jövő felada­tainak nehézségeit, sokol­dalúságát. S amikor a fenn­álló társadalmi rendszer megbukott, Lenin bátran kezébe vette a nagy orosz forradalom irányítását s or­szágát szovjet rendszer alapján alakította át. Ritkán adódik alkalom, hogy az ember megélje esz­ményeinek megvalósulását, s az se gyakran, hogy meg­valósulásuk idején képes le­gyen ideáljaiért harcolni. Lenin egész életét feláldoz­ta eszményeiért. O megélte azt az időt, amikor az új rendszer megszilárdult s ezzel koronázta lángoló harcának győzelmét. Emlé­ke nemcsak szent, hanem példamutató a világ szá­mára. ITT ÉLT ÉS DOLGOZOTT SZERGEJ JESZENYIN: LENIN V főnk a Gorki-LentnseH-jén vezetett keresztül Egy­más után hagytuk magunk mögött a zajos városi utcá­kat, a sokemeletes épülete­ket és a gyártömböket. Az út mentén alacsony házacskák sorakoztak egymás mellett, a dombok fölött magasvezeté­kek futották a távolba- Nem messze tőlünk egy építkezés szokott képe fogadott emele­tes daruival, állványaival. Akaratlanul is arra gondol­tunk, hogy három és fél évti­zede bizony alaposan megvál­tozott a tájkép itt, ahol Lenin élt és dolgozott. Hamarosan megérkeztünk u*vnk végcéljához, a fehér­­oszropos házhoz, amelyben utolsó éveit töltötte Lenin. A házban, amely egyben mú­zeum is, mindent úgy őriztek meg, ahogy Lenin életében maradt. Dokumentumok, fényképek, személyes tár­gyak — mind, mind feleleve­nítik bennünk a szovjet kom­munista pán megalapítójá­nak, az emberiség nagy gon­dolkodójának életét és jelle­mét. Először a ház északi szár­­í.yába látogattunk el, ahol Lenin az 1919—1921-es esz­tendők téli hónapjait töltötte. Ezt a házrészt sokkal köny­­nyebb volt fűteni, mint a töb­bit s ezért Lenin és családja a polgárháború nehéz napjai­ban itt húzódott meg. Lép­jünk be az első szobába. A -zoba Vlagyimir Iljics dolgo­zószobája, de egyben hálója Irta; M. TATAR1NOV is »olt. Az íróasztalon papír, könyv, ceruza. Mellette egy apró asztalka AU. Minden e szoba gazdájának munkasze­retetéről, egyszerűségéről be­szél. A kővetkező needtdban a könyvtár ragadta meg a fi­gyelmünket. Mintegy 3 000 történelmi, irodalmi, filozó­fiai, gazdaságtani, természet­­tudományos stb. tárgykörű könyvei tartalmaz. Megtud­tuk, hogy ez csupán egy ré­szét alkotja Lenin könyvtárá­nak, hiszen még a Kremlben is rengeteg könyvet őriznek. A látogatók a nagy szobi­­ban megismerkedhettek Lenin személyi tárgyaival és azokkal az ajándékokkal, amelyeket az egyszerű dolgo­zók küldtek Vlagyimir Iljics­­nek. A szekrényben viselt öl­tönyt, csizmát láthatunk. Egy­szerű munkásöltözéket! Ez {s Lenin egyszerűségét és sze­rénységét jellemzi. A dolgozók sok ajándékot küldtek szeretett vezérüknek, de mint ismeretes, Lenin azokat nem tartotta meg, ha­nem kórházaknak, iskoláknak adományozta. Gyakran meg is jegyezte, hogy szükségtelen ilyen ajándékokat küldeni. Az íróasztalát, elolvashattuk Lenin válaszlevelét eQV gyár munkásaihoz, kik ajándék­kal lepték meg. Kedves elv­társak! írta. — Szív­ből köszönöm a jókívánsá­gokat és az ajándékokat. Ti­tokban azonban megmondom, hogy nem szükséges nekem ajándékokat küldeni Még csak azt kérem, hogy erről a Jötkof (Részletek) mennyi munkásnak beszélje- < nek. Legjobb kívánságaimat < küldőm. Vljanov (Lenin) A szobában egy kis film­vetítő készüléket is láthatunk. Lenin néhány dökumentfil­­met vetített ezen a készülé­ken. A bemutatókra a szom­szédos falu parasztjait is meg­hívta. A parasztok mindig szívesen látott vendégek vol­tak Leninnél. ... Akaratlanul is lelassítot­tuk lépteinket, nehogy meg­törjük a ház történelmi csend­jét. Belépünk Iljics hálószo­bájába. Az éjjeliszekrényen orvosság fekszik, a sarokban mély karosszék áll, amelyben a beteg Lenin pihent és hall­gatta Nagyezsdc Konsztantyi­­notrta felolvasásait. 1924. ja­nuár 21-én itt dobbant utoljá­ra Vlagyimir Iljics szive. A házból az öreg parkba ** léptünk. A kis utakon Le. tttn sok kellemes sétát tett s a fák alatt gyakran hosszasan beszélgetett, vitázott vendégei­vel. A park mellett az egyik moszkvai gyár dolgozói né­hány évvel ezelőtt meQüVfa­­esemetéket ültettek s ott ma már gyönyörű meggyeskert díszeleg. A ház-múzeumot naponta sokszázan látogatják. Különö­sen sokan keresik fel most V. I. Lenin születésének 87. évfordulója előtt. A szobák­ban, amelyeknek minden da­rabja Leninre emlékeztet, amelyekben annyiszor hang­zottak fel a jólismert lenini szavak, most mélységes meg­­hatódottsággal járnák Lenin eszméinek követői, a szovjet Oroszhon! Szörnyű csodaszó! Nyírfák és hófehérke fája, honnan és hogy került e tájra e földrengető lázadó? Komor, zord lángész. Lelkemet nem daljás volta vette meg. Alatta soha harci mén nem prüszkölt fergeteg tüzén: fejet kardélre sose hányt S, hadat sem űzött, kergetett. S ha ölt, nem ölt meg sose mást ő. csak olykor fürge fürjeket. Mifelénk — hősi arculat, fekete maszkkal aki jár-kel, ő meg havas kis domb alatt szánkázott szurtos gyerekekkel Nem hordott göndör s dús hajat, melyért epednek balga lánykák: kopasz, szép homloktőmb alatt a legszebb szem tekint rád. Szemérmes, kedves, egyszerű, ki szfinksz gyanánt ott áll előtted - milyen s mely rengeteg erő segít neki megrengetni a földet? De megrengette... És te dúlj, kavard e népet, fergeteg, sikáld le róla Irgalmatlanul a fegyház-szennyet, csuhás szemetel. Elmúlt Idők, zord századok! Gaz mancsok tűrték csontjainkat, vakságodon virágozott utbofos cári vérszopó had, Monarchia? Szemétvilág! Se vége-hossza áldomásnak, aztán eladta — trónusát a mágnás-, tőkés-, bankos-zsáknak. Hörgőtt a nép s nap-éjjelen várt — várt valakit szüntelen s megjött, akit várt... S frólt a néphez s elvitte aj világ vizéhez: Számolj le <— úgymond —■ végzeteddel ragadd meg sorsod két kezeddel, mert nincs kiút és nem lehet, csak tenhatajmad — szovjeted!... S meghalt... Ml sírunk csöndesen, de vigasz-e a múzsa millióknak? Agyn-titánok felzokognak ntolsó dísz-tűz zúg el messze fenn... Lenin, a megmentünk halott. De nekik, kiket Itt hagyott, hogy vasbetonná edzzék sárba fulladt. zajló, vergődő országunkat, hiába mondod hogy Lenin halott. Komor, mélységes gyászon át szívükbe fojtva könnyet, bánatot: Lenin ügyét ők építik tovább. V Madarász Emil fordítása,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom