Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-20 / 93. szám

EMLÉKEZZÜNK 1950. november 2. HURCOLJ ÄK, KÓTYAVETYÉLIK A SZÖVETKEZETI VAGYONT. AKASZTÄSRÄ KÉSZÜL A FALU ALJA 1957. április 17. MÉG ERŐSEBB A KUNCSORBAI VÖ­RÖS OKTÓBER TSZ, BÄR MILLIÓS KAROKAT OKOZOTT AZ ELLENFORRADALOM Esteledik. A dűlőút'«n ha­zafelé poroszkálnak a pely­­kók. A nagy földtábla végé­ben. négyen beszélgetünk: Balogh György, a kuncsorbai Vörös Október Tsz elnöke, Földes Lajos brigádvezető, Labéczi János, aki évekig volt Irinád vezető, s jómagam. Ke­fe íze van a szónak. Be­­fe közben ott motoszkál m i n 1 an nyiunk fej ében, nem engedjük többé, hogy ál -ha­zafias jelszavakkal félreve­zessenek, mégegyszer megté­vesszenek bennünket. Tanul­tunk. Egy életre szóló tanul­ság volt október 23. Ezután nagyon meggondoljuk, kiró’ higgyük el, hogy a nép igazi barátja. Milyen jól lenne, ha Földes Lajost, ezt az egysze­rű, nagyon jellmes kuncsor­bai parasztembert —akit az ellenforradalm. demagógia nem tévesztett meg — most azok is hallanák, akik még mindig forradalomról, vagy nemzeti felkelésről fecsegnek. Vádolják Nagy Imrét, akfa legtragikusabb napokban el­hallgatta a valóságot, aki ahe­­'yett, hogy harcba hí'rta vol­na, megtévesztette, félreve­zette a kommunistákat, a dol­gozókat. Veszélyben volt a munkáshatalom és 6 nem ér­től, hanem a semlegességről szónokolt a rádióban. Nem csoda, hogy vérszemet kaptak a minden rendű és rangú fa­siszták, börtőntöltelékek, do­­logtalanok, részegesek. Kuncsorbán akasztásra készültek A Vörös Október Termelő­­szövetkezet székháza az ör­ményes felé vezető kövesét baloldalán áll. Valamikor, jó­­néhány évvel ezelőtt a tagok szép táblát csináltattak és ki­tették a ház falára: „Vörös Október Termelőszövetkezet” — hirdette mindenkinek, áld arra járt. A közös gazdaság földjein pedig a szorgalmas szövetke­zeti tagok évről évre nagyobb kedvvel dolgoztak. Gépek járták a földeket, géppel arattak, géppel kapáltak és őszidőben megteltek a kam­rák, a magtárak. Mindjobban gyarapodott a közös jószág­állomány. 1956-ban már sor került a hibáknak orvoslásá­ra is, amelyek gátolták, ne­hezítették a termelőszövetke­zet fejlődését. S akkor jött október 23. November 2-áig viszonylag csend volt; Bár néhány hangoskodó már 26- án, 27-én a szövetkezet szét­bomlasztására uszított S november 2-án Kitncsor­­bán is nyíltan a porondra lé­pett a falu söpredéke. Akasz­tófát készültek felállítani, hogy felkössék a község be­csületes, haladó gondolkozású embereit November 4-én akarták aljas tervüket meg­valósítani. S hogy nem sike­rült, az egyedül csak a szov­jet csapatok segítségének kö­szönhető, Hurcolják a közös vagyont November 2-án megkezd­ték a sokesztendős közös munka gyümölcsének elher­dálását. Megalakult a terme­lőszövetkezet forradalmi bi­zottsága. Sz. Nagy József, a tsz egyik volt levitézlett el­nöke került a bizottmány élé­re öt a tagok 1956. március 16-án kergették el, mert már nem bírták nézni azt, amit művelt. Reggeltől napestig a kocsmában ült. Ivott, költe­kezett a szövetkezeti tagok terhére. November 2-án isimét elér­kezettnek látta az időt, hogy könnyűszerrel pénzhez jus­son. Még augusztus végén el­költözött Kuncsorbáról Fegy­­vemekre, de november 2-án újból megjelent és a követ­kező szavakkal mutatkozott be; — Én már hat hete egyéni gazda vagyok, vége a szövet­kezeti világnak, mindent fel­osztunk — mondta. S néhány nap alatt a ren­geteg jószágot egy lábig el­kótyavetyélték. 220 sertés volt beállítva hizlalásra. Ezekből éppen most lenne kész hízó. A „forradalmi munkástanács” mind elosztotta. 400 birkájuk volt, 105 tenyészkoca, 240 szarvasmarhar 640 sertés, s ma csak néhány darab van. S;. Nagy József megmutatta, hogyan kell olcsó népszerűsé­get szerezni a mások verejté­kével megszerzett vagyon szétosztásával. Persze ő sem maradt ki a nagy osztozko­dásból, mert amikor nemrég végleg elköltözött Kuncsor­báról, szekérszámra hordta a javakat. S csak az a legfel­­háborítóbb, hogy ez az ember még mindig szabadlábon van. Tsz-szervezés illegálison De hiába volt az ellenfor­radalmárok minden erőlkö­dése, hiába hurcoltatták széj­jel a közös vagyont, hiába verték le a székház faláról a Vörös Október névtábláját- a szövetkezés gondolatát nem sikerült kiirtaniok az embe­rek szívéből. — Lesz még termelőszövet­kezet Kuncsorbán — mondta Labéczi János elvtárs no­vember 2-án és erre néhány részeg majdhogynem agyon­verte. Az idő Labéczi elvtár­sat igazolta. Lett termelőszö­vetkezet azért, mert maguk a kuncsorbai dolgozó parasztok akarták, öten kezdték: Ba­logh György, Földes Lajos. Labéczi János. Murányi Zsig­­mond és Murányi József, íróknak kellene megírni, köl­tőknek megénekelni azokat a napokat. Azokat a napokat, amikor az egyszerű emberele életük kockáztatásával kezd­tek hozzá a szétzilált közös gazdaság helyreállításához. Ma már nagyon sokan van­nak. 1700 hold földön százti­­zenhárman gazdálkodnak Most érzik igazán, hogy övék a tcrmeloszöveikezet. S hogy tényleg gazdáit lettek, azt nyomban észreveszi az em­ber, csak nézzen végig a föld­­táblákon. Hogy mit akarnak: olcsón és sokat termelni, még többet, mint eddig és még jobban élni, mint eddig. Erő­sek. SzekuMty Péter ►♦♦*♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦«»♦»♦♦♦♦♦♦♦♦ Történetek Leninről A szép róka T cnin szeretett -Í-j vadászni, de ritkán ért rá, mert kevés volt az ideje. Talán ez okozta, hogy néha bizony rosszul lőtt. Ez azon­ban nem rontotta meg a mulatságát. Ami­kor Lenin a felgyó­gyulása után üdül­ni ment, az elvtársak elhatározták, hogy meghívják rókavadá­szatra. Télen volt, szép fagyos napon. Zászlócskákkal tör­tént a hajtás, az er­dő körül, ahol a ró­kalyuk volt, piros zászlócskákat tűztek le, aztán a vadászok elfoglalták állásaikat. Vlagyimir Iljies is el­helyezkedett az egyik hatalmas fenyő mö­gött. Valahol a távolban kutyaugatás hangzott fel, aztán távoli pus­karopogást visszhang­zott az erdő. Lenin csak állt, fegyverrel a kezében. Köröskörül csend lett. A rókát nyilván az erdő túl­só végébe hajtották. Egy madár repült el Vlagyimir Iljies feje felett, s megérintette a fenyőfa egyik ágát, úgyhogy lehullott róla a hó. L ssan, körözve hulldogáltak lefelé a könnyű hópihék. Szép volt ez a csen­des erdő. Egy fiaital fenyőfa mögül egyszerre csak előbukkant a róka. Körülnézett, aztán a nyakát nyújtogatva szimatolt a levegőbe. Vastag, hosszú prém borította, különösen szép volt a hatalmas farka. Ha a róka csa­pott egyel a farkával, rőten szikrázott a napsugárban. A róka nem vette észre Vlagyimir Ilji­­cset, aki a fenyőfa mögött állt. Az állat most ug­rott egyet előre, majd megtorpant. Hallga­­tózott, csapkodott a farkával és riadtan nézett a távolba sö­tét, kerek szemével: megérezte az embere szagot. Lenin közelében most megbillent az egyik zászlócska. A róka megijedt és visszaugrott a sűrűbe. Már futott is Lenin felé az egyik öreg va­dász, s mérgesen kiál­tott valamit. Vlagyimir Iljies le­eresztett puskacsővel állt a helyén. — Miért nem lőtt, Vlagyimir Jljlcs? Hi­szen a róka itt volt az orra előtti Lenin elmosolyo­­doit és így felelt: — Olyan szép volt, hogy ' megsajnáltam.j Nehru szerint meg kellene v'zsgálm, összee^yeztethetök-e a nukleáris kísértelek a nemzetközi joggal U j Delhi (MTD. A Reu­ter jelenti: Nchru miniszter­­elnök az Ázsiai Jogi Tanács­kozó Bizottság első ülésszaká­nak megnyitásán kijelentette: kívánatossá válhat, hogy ki­váló jogászokból álló testület megvizsgálja, összeegyeztet­­hető-e a nemzetközi joggal az emberi létnek a nukleáris kí­sérletekkel való tartós veszé­lyeztetése. Vajon a nemzetközi jog vagy az erkölcsi törvény bár­milyen értelmezése indokolt­tá tehet-e bármi olyan fejle­ményt, ami az emberi faj lé­tét fenyegeti, amely fokoza­tosan megmérgezi a légkört és ezáltal nemcsak tömeges pusztítással, hanem — amire még rettenetesebb gondolni — borzalmas genetikai hatá­sokkal fenyeget mindenfajta lényt? — mondotta HíütiUdi hírek KAIRO (MTI). A Tanjug a kairói rádió jelentése alapján közli, hogy a Szuezi-csatoma újból történt megnyitása óta most elsőízben jelentkezett két angol hajó átkelésre. A két hajó svájci frankban le­fizette Egyiptomnak az átke­lési díjat. Mindkét hajó most Szuezban horgonyoz és a pén­teki nap folyamán halad át a csatornán. BRIONI (MTI). Mint a Tanjug jelenti, a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövet­sége Szövetségi Bizottságá­nak V. plenáris ülése csütör­tökön délután folytatta mun­káját. r, A Ran kavics beszámolója feletti vita lezárásaként Jo­­szin Broz Tito, a Jugoszláv ■'WWWW WWWWWWWWWWWWWWWW I Dolgozók Szocialista Szövet­ségének elnöke szólalt fel. Beszéde után a plenum elfo­gadta Alekszandar Rankovics beszámolóját s ezzel kimerí­tette a napirend első pontját. Irodalmi vi1a Peking ben PEKING (MTI). Pekingi irodalmi és művészeti körök érdekes vitát indítottak a szocialista realizmusról. A gyűlések és találkozók kere­tében lezajlott vita során sok ellentétes vélemény hangzik el.' Olyan vélemények is van­nak, amelyek szerint helye­sebb, ha elhagyják a szocialis­ta realista elnevezést és ezt „szocialista időnk realizmu­sával” helyettesítik. Többé kevésbé egyöntptű álláspont, hogy maga a vita komoly se­gítséget nyújt a dogmatikus jelenségek felszámolására. A vita folyik, s a vitatkozók ál­talában nem vonnak le vég­­í következtetéseket. KÉT VALLOMÁS MÉHES OTÖRGY esamfinm csl Kalandos regény (46.) E3 lelhet képzelni, m%en MkiáMapotban hallgattam kőzetedé lépteit. A fák mögül előtűnt apa. Gyors léptekkel közele­dett, szíjjal összekötött rőzsecsomót hozott a vállán. Le­dobta a tüzelőt s odajött hozzám, — Jobban vagy? — Jobban — nyögtem s védekezésül igyekeztem minél betegebb képet váignl Leült mellém és minden .szigorúság nélkül így szólt: — Fölösleges ugye, hogy elmondjam, milyen nagyot ruháztál; Csak: suttogni tudtam: — Fölösleges. — Azt is tudod, ugye, hogy bajszai hflán otthagy­tad a fogad; Erre már nem fe szóltam, csak nyeltem egyet: — Nem büntetlek, nem szidlak meg. Gondolám, azért tetted, mert szereted IIus mamát. Ez szép és nemes. Es ha elpusztultunk volna valamennyien a te szereteted miatt? Csak itt, ennél az utolsó mondatnál emelte tel a hangját. Aztán haHgattumk mind a ketten.­Mit is lehetett volna erre válaszolni? Amikor felnéztem, apa megláthatott va la írét a te­lem tetemben, azt az elhatározásit, hogy ezentúl megfonto­lom minden lépésemet. Végigsxmított a hajamon; —- Többet nem beszélünk erről; Férfisaredt vállal­tál, amikor velünk jöttél, férfi módjára kell viselkedned. Nehogy azt hidd, hogy kisebb a felelősséged, amiért csak tizennégy esztendős vagy. Ebben egyetértünk? Belenéztem nyugodt, okos szemébe — Egyetértünk; Ezt halkan mondtam, de nagyon elszántan. Tatár mérnök ott ült mellettünk s furcsa mosollyal nézett bennünket. Aztán kurtát sóhajtott: — Apa és fia.:. Irigylem magukat. Egy fűszálat vett a kezébe és apró darabokra té­­pegette,, — Nekem sose volt gyerekem. Maguk.:, barátok. Apa felelet helyett a vállamra tette a keiét, némán bólintott s ez nekem többet ért, mintha reám aggatták volna a világ összes kitüntetését. Később Tudor bácsi is előkerült. — Szervusz, cimbora. Látom, már jól vagy. Hej, öcsém, ha mindenhez úgy értenél, mint a bajszerzéshez.. Barackot nyomóit a fejemre, de olyan szelídet, hogy inkább símogatásnak illett be. Most már megnyugodtam Hisz Tudor bácsi sem haragszik, csak tréfálkozik. — Tudod, te, hogy milyen szerencséd volt? Eszembe jutott az ördögtarok. Ennek a pokolra való SS-bandának éppen az. ördög torta való. S még hozzá meg is izzasztót­­tam őket egy kicsit. vSokat mászkáltam és azon a vidéken. Sofcmindent ismerek én, amit más nem ismer. Például azt a lejárét. Lehet úgy három év. hogy vadmacskát kerget tem, élve akartam elfogni s ide keveredtünk a sziklák J közé. Lefcúszott az Ördögtoroldba. Tehát utána másztam.J így jutottunk el szakadék végébe, a barlanghoz. Ott aztán ! elcsodálkoztam, hogy a macska, amelyik eddig menekült.! hirtelen megfordul, meresztgeti a karmát, tüsszög felém.! de inkább hagyja megfogatni magát, mintsem, hogy be-! bújjon a barlangba. — Ejnye, miféle barlang lehet ez? Valami nagyobb állaté, de miféléé, hogy így fél a vadmacska? — töpreng tem, miután zsákba fogtam a macskát. Aztán csőre töltöttem a fegyveremet és megindultam befelé a barlangba. Rögtön megéreztom a kénszagot s megértettem, hogy a vadmacska inkább vállalta a biztos halál helyett harcot. Ennek itt tehát kéribarlangnak kell lennie. Türelmetlenül közbevágtam. Mindent értek, Tudor bácsi, csak azt nem, hogyan szabadultunk meg a barlangból, ha tényleg olyan halálos a gőze. — Pedig elég egyszerű. — S ha mi kibírtuk azt a kénes gázt, miért nem bír-! fák M az SS-ek? 1 — Kibírták volna ök is, ha egy kicsit hcsszabbacs-­­kára nőnek. Most aztán igazán ellátottam a számat. — Hosszabbra? Tatár mérnök megcsóválta a fejét. Ej, hát nem érted? A repedéseken át szivárgó gáz megülepedik a barlang aljában, megtölti jő embermagas­­ságig, igenám, de Tudor bátyád egy fejjel magasabb. Ne haragudjon. Tudor barátom, amiért így közbeszóltam anél­kül, hogy láttam voll» a barlangját. De így kell lennie Majd háború után tódulnak üde csudát látni az idegenek Fiatalokról szól a film, akik a megfelelő szülői gondosko­dás hiányában tévútra keverednek. Játssza a mezőtúri „Szabadság” filmszínház. húsvéti vásár íMllH É9M — Igazán örülök, drágám, hogy csak egy-két apró­ságot vásároltál!?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom