Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-03 / 79. szám

JÁSZBERÉNYI ELET Leas mit piacra vinni A jászberényi Kossuth Tsz-nek tavaly 22, az idén 28 hol­das kertészete van; A múlt hónap első felében két hold korai burgonyát Is ültettek, ahonnan május 20 után az új­­termésű burgonya piacra vihető. A konyhakertészet úgy ér valamit, ha öntözni Is lehet. A Kossuth Termelőszövet­kezet a Zagyva vizét használja fel erre. Hogy az öntözés­sel ne legyen fennakadás, idejében rendbehozták a csator­nát. Hájas László, a szövetkezet kőművese az öntözőcsator­nát javítgatja, 650 négyzetméter melegágy Ez ugyan nem sok, de bőségesen ellátja palántával a Kos­suth Termelőszövetkezet 28 holdas kertészetét. Még el­adásra is jut belőle, a nemrégvásárolt Zetor sem fog kthasz- Hálátlanul állni a szövetkezetben. Gyöngyösre, Salgótarjánba, Budapestre és más városok piacaira fog konyhakerti ter­mékeket szállítani Tavaly holdanként 14 000 forintot jöve­delmezett a konyhakertészet, most ennél jóval többre szá­mítanak a tsz tagjai. A bizakodás meg is látszik rajtuk. Képünkön Bábosik László kertészeti brigádvezető és Bíró Sándor tsz-tag a melegágyi palántákban gyönyörködnek. Nem leas panaas a mütrágyaasemeaésőre üzem. Most nagyobb összegű beruházással kibővítették. A Ismeretes, hogy Jászbe­rényben már évek óta mű­ködik a műtrágyaszemcséző időben több kétely merült tel a műtrágyaszemcséző műkö­désével kapcsolatban. Fél­nek, hogy a melegebb idő beálltával a gyártáshoz fel­használt anyagok megfertő­zik a környék levegőjét! A Megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesü­lés talaj erő-gazdálkodási osz­tályától érdeklődtünk — aho­vá a jászberényi telep tarto­zik: indokolt-e a jászberé­nyiek panasza és ha igen, mit tesz a vállalat vezetősége annak megszüntetése érdeké­ben. Válasz: A műtrágyaszem­­cséző telep, illetve a tároló­hely, valamint a város be­épített része közötti távolság elegendő ahhoz, hogy ilyen fer­tőzés ne történjék. Az anyag­tárolótelepre kiszállított szer­vestrágyát már előzőleg tőaegkorpával kezelik és a tárolőheJyen is tőzeggel ta­karják le. Három hónapig érlelni hagyják, s azután tel jesen szagtalan, bioszuper és orgafoezfát gyártásra felhasz­nálható. Egyébként is újfaj­ta műtrágyaszemcsézési eljá­rás van kísérletben, amely teljesen felesegessé teszi a ezervestrágyafelhasználást. A kísérletet jelenleg Karcagon folytatják és az eredmények összegezése után a jászberé­nyi telepen kezdődik meg a bioszuper tőzeges gyártása. Ez teljesen szagtalan eljárás. Remélhetőleg a műtrágya­szemcséző üzem környéké­nek lakói nem is fognak pa­naszkodnál Sok a panaas a Patyolatra s nem is alaptalanul. Na­ponta jónéhámy háziasszony keresi fel a Patyolat jászbe­rényi üzemét és érdeklődik, hogy vállalnak-e gyors mo­sást. A legtöbbször kénytele­nek eredménytelenül haza­térni A Patyolat ugyanis több mint egy éve nem újí­totta fel a gyorsmosóshoz szükséges zsákokat, s ami van, az már nem sokat ér. Körülbelül 100 darab háló­zsákot kellene beszerezni, *— mint legszükségesebb kellé­ket, feltéve, ha az üzem fe­lettes szerve hozzájárul e ki­adáshoz; A jászberényi üzemekből kikerülő munkásruhák tisz­títása szintén komoly elfog­laltságot jelent Belső mű­szaki hi bák miatt azonban meglehetősen booRaú a tisztí­tási határidői, Kengyel, 1957 Nem is olyan légen, még így mondta be a kalauz a Tiszatenyő után következő kis állomás nevét: — PusztakengyeL Jóllehet, a vonat akkoriban nyugodtan tovább is mehetett volna anélkül, hogy megáll, mert nem igen akadt l©** és ftís2iálló A báró Harkányi Annák, Mondtág Ákos, Urbán Gás­pár, Léderer Andor, Bagi Gyula és Szabó Marci nagybirto­­sok cselédtelepei lakóinak még kenyérre sem jutott pén­zük, nemhogy vonatra; részéről az utóbbi TUTTntttmtimmmnmfuwimimumwini Cseléd sors A 13.763 hold határú Pusz­­takangyel 12.600 holdja 6 uraság orgiáinak termett. A 4000 lakosú kis községből ta­lán száznyolcvanán lehettek a kevés földön gazdálkodók. A többiek éves cselédek, summ ások, napszámosok vol-Embertelen, körülmények között dolgoztak és tengőd­tek a nagybirtokok árnyéká­ban; Eperérés idején szinte rostadásig megszállták a gyerekek és felnőttek az át­szeli eperfákat. A nagycsa­­ládú Gál István, Mondtág Ákos Sas nevezetű uradalmi kovácsa sokszor nem tudott kenyeret adni gyermekeinek. A majorokban 4, sőt 8 család lakott egy cselédház­ban. Az 5x4 méteres egész­ségtelen, kis földes szobában 12—14 személy nyomorgott. Egy szobán kívül 4 és 8 csa­ládra jutott egy közös kony­ha, ahol nyomorúságuk okoz­ta ingerültségüket egymáson töltötték ki a cselédek, ha nem tudtak megférni benne. Urasági iparosok — ácsok, kovácsok, gépészek — egy szoba mellé kaptak még egy kamrát 5s; Nagy volt a csecsemőhalan­dóság. Az étetbenmaradtak angolkóirban nőttek fel és TBC ritkította soraikat; Czafcó Lajosné — léde­rer Péter egykori cseléd asz­­szonya — emlékében ma Is kitörölhetetlenül él egy csa­ládi kép. Télidőn áll a hideg szobában kicsiny fia és fo­lyik a könnye a vöröshagy­ma csípős erejétől, amit maj­szol a gyerek. A zsellér éle! A napszámosok élete any­­nyiban különbözött a cselé­dekétől, hogy függetlenek voltak. A függetlenség mun­kanélküliséget jelentett va­lójában. Hajnali 4 órakor már ott álltak az intézői iro­dák ajtajai előtt. Bállá Kál­mán, Hegyi József, Kispál Mihály és még sokan mások, nem keMettek még munkára Sem. Az intézők egymásnak telefonáltak, hogy fel ne ve­gyék „ezeket a kommunistá­kat.“ A 6 családos Kispál Mihálynak ugyan fogalma sem volta kommunizmusról, csak azt tudta, gyűlöli a ki­zsákmányoló rendszert. Leginkább a nőd munkaerő kellett az uraknak. A csino­sabb, fiatal zseilérlányokat letdporták, hálószobáik bejá­róivá tette az Ebsteinak és a többi uraság intézői sisere­­hada. Az alig 4000 lakosú Pusztakengyelen 100-máltöbb vérbajos ember élt; A napszámos fiúk és lá­nyok egymás mellett alud­tak az istálló szalmáján. Ha havonként egyszer tiszta al­mot kaptak, egy vasárnapon dölgozniok kellett érte; Az alázatosságra, a meg­­hunyászkod ásra szoktatták és verték a parasztokat. Léde­rer Péter még az eladólá­nyokat is elfenekelte, ha nem csókoltak' neki kezet. Találkoztam egy munkás­­asszonnyal, Lovas Istvánné­­val, aki 18 éves korában tu­dott először szövet-szoknyát vásárolni magának; Ivóvízért egy messzire lé­vő gémes-kútra jártak a la­kosok. Gyógyszertár, fcultúrház nem létezett. Gál József elmesélt egy esetet. Kocsis volt az Oíi gazdaságban, Egyik nap sür­gős orvosi beavatkozásra lett) volna szükség az egyik zsel­lér betegnél. 11 órakor be-< hajtott Törökszentmiiklóera. Az orvos csak hajnali négy órakor jött ki, akkor is azért, mert Gál József el nem mozdult rendelője mel­lől, Kápolnák és iskolák A Bagi Gyuláknak egyre volt gondjuk: kápolnák épí­tésére. Ügy gondolták, amíg imádkozik a paraszt, addig nincs semmi baj. Az igazi tudást azonban féltették a majorság! iskolák nebulóitól. Szálai Irma majorsági taní­tónő sokszor saját fizotésébőf vásárolt füzeteket, Iskolai kellékeket tanítványainak. 1930-tól 1945-ig 3 tanuló jutott felsőbb iskolába Pusz­takengyelről. Az egyiknek ács, a másdlcnak műszerész és egynek volt napszámos az apja. Az egykori napszámos fia, P. Molnár István ma a kengyeli iskola tanítója. A falu mindössze 5 sor szegényes öreg házakból ál­lott Pislogó lámpa és mécs­­világítás mellett temették gondjaikat és próbálták fe­lejteni éhségüket esténként a zsellér-házak lakói. Íme, ez volt a múlt. Börzék hajós. (Folyt, kűv.) Qxwtb&qár, sárga eterrbogár A tavasz első hírnöke, a hóvirág már régen elvirított. Átadta helyét az ibolyának, az illatos jácintnak és nárcisz­nak. A faágakon már friss zöld leveleket simogat a nap­fény, s a kertekben a barackfák rózsaszín-cirmos fehér virágai csalogatják a méheket, A naptár szerint is tavasz van. de ezt más ezernyi jel is mutatja. A minap elgondolkozva néztem a vonat ablaká­ból az alkony! tájat. S egyszer csak az ablak üvegéhez kop­­pant valami sárga bogár. Cserebogár — mondtam magam­ban. S valóban egyre többet és többet láttam röpködni a töltés mellett és kicsit odébb kipirult arcú lurkók üldözték kézben tartott sapkával a sárga bogarakat. Érdeklődéssel fi­gyeltem az egyik kisfiú ügyeskedését, s vele együtt izgul­tam, amikor lecsapott a sapkájával: vajon sikerült-e a fo­gás? A maszatos kis arc boldog mosolya, az óvatosan ösz­­szeszorított kis kéz elárulta, hogy fogságba esett az üldözött cserebogár, A vonat tovább futott, már nem láttam a kis fiút. de én is mosolyogtam, s tenyeremben éreztem a cserebogár ta­­padós lábait, kemény szárnyát. Eszembe lutott gyermekko­rom sok-sok tavaszi estéje, amikor én is ott futkároztam a gátoídalban, vagy a vasúttöltés mellett a sárga bogarak után. A cserebogár a múltat jutatta szembe, de a kisfiú bol­dog mosolya a mostani tavaszt sugározta felém, — Kata —* mTTmn»HTWt«n»T»T>m MOui malt» est nemo, gute, bont» earn potest?” — azaz: „Akinek senki sem masa, ki lehet jó annak?” — mondja Martial la egyik kritikus csipkedő epigrammájában. Nem ázért kezdem latin Idézettel az elő­adás bírálatát, mintha alkalmazkodni akarnék a darab „antik” témájához, ha­nem azért, mert joggal érhet a megszőlás, hogy bírálataimban jóval több a dicsérő szó, mint az elmarasztaló. Erről azonban a színház és művészei tehetnek elsősor­ban, akik például ebből a vidám, de nem sokatmondó, fordulatos, de olykor erőlte­tett bonyolítású darabból minden néző számára nemcsak kellemes szórakozást, hanem néhány remek színészi alakítás ré­vén színházi élményt is varázsoltak. A DARABRÓL nem annyira tartalma miatt érdemes beszélni, mint Inkább azért, mivel bőven adódó tréfás helyze­tein, jól elhelyezett csattanóin kívül ko­mikus jellemekben Is gazdag. Igaz, ezek a jellemek szétszórva majd minden vígjá­tékban megtalálhatók jóformán Szigligeti Ede, de legalábbis Cslky Gergely óta. Na, de nem is támaszthatjuk az ilyenfokú eredetiség igényét, egy könnyű vígjáték­kal szemben, hiszen — lássuk bár sokszor a szórakozott tanár, a papucsférj, a nagy­szájú anyós, a féltékeny feleség, a ripacs színész, vagy a bárgyú, de gazdag keres­kedő alakját a színpadon — mindannyi­szor nevetünk rajtuk S hogyne nevet­nénk, ha mindezt egy bokorban kapjuk mint Kellér Dezső vígjátékában. Annyit még persze él kell mondanom, hogy a darab címének csak annyi köze van a tartalomhoz, hogy ezt a címet viseli Bányai tanár úr „tragoediája” is, amely minden bonyodalom s nem utolsó sorban a közönség állandó derülésének Is okozója. A Bányai-házban nőuralom van s ezen nem is csodálkozhatunk, amikor a család számos bájos és kevésbé bájos nőalakját megjelenni látjuk a színpadon. Ha mind­ehhez, hozzászámítjuk egy századfordulói kisváros miliőjét, kézenfekvőnek tűnik, milyen vihart kavar fel a tanár úr ..rossz útra tévedése, aki enged a Rettegi Frido­lin színigazgató (0 személvében jelentkező kísértésnek, i* ifjúkori „botlásának” gyű-A Szabin nők elrablása A KAMARASZÍNHÁZ ELŐADÁSÁBAN mólosét: féltve őrzött és maga előtt te rej­tegetett színművét a „színtársulat” ren­delkezésére bocsátja. De nem olvasni, ha­nem látni kelL Sokkal Jobb szórakozás! Éppen ezért inkább azokról beszélek, akiknek eme jó szórakozást köszönhetjük. KIMAGASLÓAN jó alakítást nyújt Ruttkay Ottó Rettegi Fridolin színigazgató szerepében. Kedvéért bontom meg a sze­replők felsorolásának megszokott rend­jét, de úgy érzem, túl szerény jutalom játékáért Inkább elmondom, mennyire azonosulni tud szerepével, mennyire va­lószínűvé képes tenni ezt a kedves, sokat próbált kópéságában is megnyerő ripacs­­direktort. Minden lehetősége megvan a túljátszásra, mégsincs egyetlen felesleges mozdulata, de még oda nem illő arcjátéka sem. Elképesztő műveletlenségének har­sány bizonyítékai: kitekert latin szavai, elszólásai olyan természetesnek hatnak, hogy szinte az lenne furcsa, ha másképp mondaná azokat. Nem megbotránkozunk, hanem nevetünk rajtuk, s így a helyes. Végig egyenletes alakításából is kiemelke­dik másodikfelvonásbeli sértődött reagá­lása Szilvást „Ócska ripacs!” szavára. Já­téka itt azzal válik művészivé, hogy az önérzetében megsértett ripacsot valóban művésznek érzi minden néző. Meggyőző­désem, hogy egy Tartuffa vagy Cyrano­­alakítás lesz majd méltó állomása színészi pályájának, EGY JÁTÉKRÓL játékra fejlődő te­hetséges jellemszínész újabb szép teljesít­ménye Padi László Bányai tanár úrja. A házasság és a népi robot, „nagy termé­szetű” felesége és a dolgozat javítások igá­jában élve, 20 év óta először érkezik el a pillanat, hogy kitörjön a egszokott körből és eltemetert emberi hiú-ásöt annyi kényszerű éhezés itán jóllakassa. Szólhatnék arról, mennyire emberi a ta­nári modorosság, szórakozottság apró je­lelnek megmutatásában. Ez azonban azt jelentené csupán: jó emberismerő — s ez is nagyon lényeges. — A többlet a jellem­­fejlődés fordulatainak ábrázolásában mu­tatkozik meg a Fridolinnal való megis­merkedésétől, a darab átadásától a bukás hírülvételélg. Lehet, hogy csak engem zavar, aki minden alakítását nyomon kí­sérem, de néha úgy érzem, hogy Játékán, hanghordozásán régebbi alakításainak em­léke kísért. Iványi József Raposa Bogdán robosztus alakját eleveníti meg. Az ör­mény kereskedő sajátos beszédmodora, gutaütésre hajlamos vérbősége, nehézkes eligazodása Bányalék körében hiteles, lel­kiismeretes színészi munka eredményét tanúsítja. A BANYAI CSALAD másik férfi tagja Lorányi Román, a vő. Játékából sok­kal Inkább érezzük az anyósa hatalmában és felesége féltékenységének hálójában vergődő tehetetlen bábot, mint a fiatal ügyvédet. Kissé nehezen talál önmagára, de a darab második felében feljavul. Lo­­rányi Román tehetséges színész, de ez a szerep szokatlannak tűnik számára. Szen­­deffyt, a hősszerelmest, Somogyi Géza játssza. A szerep egyéniségéhez szabott, amit lehet, ki is hoz belőle. Jől egyesíti játékában az amorözó pózolását és a való­ban szerelemre gyulladt fiatalember őszinte érzelműit. Érzelmes énekszámát — mint mindig — most is szívesen hall­gattuk. De talán a férfiakról elég is ennyi. A Bányai-családin három, pontosabban négy nőalak keveri a kártyát. (Hogy néha egymás ellen osztják a lapot — ez csak a derültséget fokozza.) Bányai feleségét, Borbála asszonyt Kaszab Anna személye­síti meg. Egyéniségével fizikai és erkölcsi szempontból egyaránt uralja a színpadot. Nem csodáljuk szegény férjét, hogy olyan lett, amilyen. Ez a szerep az övé. Nyo­masztó jelenlétét, még olyankor is érez­zük, mikor nincs is a színpadom KÉT LEÁNYA Pálffy Aliz és Lóránd Hanna. Pálffy Aliz, a férje múltjára fél­tékeny fiatalasszonyt, most Is kedves, de kissé már megszokott eszközeivel játssza, A néző szinte előre sejti, milyen arccal, milyen mozdulattal reagál egy-egy ese­ményre vagy fordulatra. Jellemábrázoló tehetségét, csak segítené a kissé nagyobb elmélyedés. Lóránd Hanna Etelka szerepében bá­jos kis csitrit jelenít meg. Nem könnyű a bakfis szerepe, de Lóránd Hanna több­nyire megbirkózik vele. Különösen Szén­­deffyvel való páros jelenetei tetszetősek. Dicséret illeti Győri Ilonát tenyeres.* talpas Róza alakításáért. A nagyszájú, de gazdájáért rajongó s titokban színésznői álmokat szövögető, buta, de Jőszívű cse­lédlány alakját hitelesen formálta meg. Kisebb szerepében Harsányt Margit nagyobb önmérséklettel többet adhatna. Halász László iskolaszolgája nép­színműi figurára emlékeztet A rendező jól kihasználta a Kamara­színház adottságait Közvetlen kapcsolatot tudott teremteni a közönséggel. A trupp bevonulása, Fridolin reklámötlete és a zá­rókép, jól szolgálták ezt a rendezői elgon­dolást A darabba jól illő Immoros és érzel­mes dalbetéteket Orbán Leó kísérte zon­gorán. Játéka» nem utolsó sorban járult hozzá a kedves, hangulatos színházi este sikeréhez, VÉGEZETÜL még egy gondolatot Azt hiszem, mások véleményét is tolmá­csolom, amikor arra szeretném felhívni a színház figyelmét, hogy érdemes lenne a Kamaraszínházban naeyóbb igényű da­rabbal is próbálkozni, legalább olyankor, midőn a Nagy Színházban kasszasikert biztosító operett vagy zenes vígjáték fut.­Szúrmay Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom