Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-04 / 80. szám

AZ UJ ELE Évről-évre Az élet minden rezdülését nehéz számon tartani. Az ember sokszor még azt is elfelejti, ami tegnap tör­tént, Néha azon is gondolkozni kell, mi volt az előző­napi ebéd. S csak olyankor tudjuk, mennyire megfakult az emlékezés, amikor az idő kerekét gondolatban évek­kel akarjuk visszaforgatni Erőlködünk, de az úgyneve­zett szürke hétköznapok eseményeiből alig-alig jut eszünkbe valami. Mennyi mindent elfelejtettünk, vagy ha nem is felejtettük el, csak nagyritkán hozzuk szóba. Hogy is volt? Mi minden történt azóta, mióta annyiszor mondjuk, hogy nálunk minden hatalom a dolgozó népé. Tartson velem, kedves Olvasó, lapozzuk át együtt a megsárgult, régi újságokat, a Szolnok megyei lapokat 1945-től 1957-ig. Emlékezzünk. „Marcivá 15-én, a ma­gyar szabadság napján je­lent meg a kormány kor­szakalkotó jelentőségű ren­deleté a nagybirtokrend­szer megszüntetéséről és a földműves nép födhözjul­­tatásáról. A rendelet ki­adását gyorsan követték a tettek... A földosztás vár­megyénkben befejeződött... A magyar paraszt végre érzi és tudja, hogy saját magának is haszna lesz munkájából”, — jeleníti a Tisza vidék 1945 május 1-i száma. A régi újsághír olvasása közben szinte elérzékemyül az ember. Maga elé képzeli a harcos 1945-ös tavaszt, a nincstelen proletárokat, akik végre leverhették a mezs­gyekarót. Néhány hónappal később, augusztus 28-án a lap 3. ol­dalán arról olvashatunk, hogy gyonsütemben bontják a Ti­­sza-híd roncsait. Minteg/ jel­zés. Megkezdődött lerombolt hazánk újjáépítése. De még nehezen, döcögősen halad az élet, szegények vagyunk. Milyen jó lenne, ha az új gazdákat is segítené valaki. 1945. november 4. „Csütörtökön délelőtt ad­ta át Truszov alezredes, a vöröshadsereg újabb ado­mányait a szolnoki újgaz­dák részére. A múlt héten kiosztott 200 tonna vető­mag és 60 pár ló után most további 136 tonna vetőma­got és 40 pár fogatot osz­tottak lei”, •— olvashatjuk a lap második oldalán. És még ez év késő őszén „Magyar munkás” alá­írással egy cikk a szolnoki vasútállomás újjáépítését sür­geti. Hogy is nézett ki akkor a szolnoki vasútállomás? Idézzünk a régi újságcikk­ből: „A városunkat ért 13 légitámadás túlnyomó része a vasútállomás ellen irá­nyult. Az állomás összes épületes, vágányhálózata, rak­tárai, továbbá a környező városrészek romhalmazzá váltak.“’ Lapozzunk tovább. 1946. A második szabad esztendő. Vigyázni kell a földre, ügyel­ni a szabadságra. Építeni és harcolni. „A munkásosztály, a dolgozók izzadságán, gyom­rán senki sem emelhet pa­lotákat és nem élhet gond­talan életet.... Meg kell, hogy Bzünjék az országúton csatam g ló élelmlszerau’ós bandi­ták tevékenysége, feketézése.” {Tiszavidék, 1946. január 27). És most minden meg­jegyzés nélkül soroljunk fel néhány nagyon jelentős ese­ményt a hely és az időpont megjelölésével. „Ünnepélyes külsőségek között avatták fel a karcagi kórházat.” (1946. február 7.) „Jászfe Isőszentgyörgy kAs­­pamsztsága 100 tagú kül­döttséget menesztett a Kommunista Párt Köz­pontjához, hogy tiltakoz­zon az Országos Tanács so­rozatos föld visszautalásai ellen...-. Az uj földhöz­­juttatották nem vonulnak ki a földről és kérik, hogy a Kommunista Párt védje meg őket. (1946. április 7) 1946. január 3-án a Tisza vidék ára példányszámonként 500 Pengő. Március 21-én 20.000 Pengő, április 18-án 200.000 Pengő, május 16-án 5 I ' [UicuvideJim 1957; április 4. millió Pengő, június 16-án 5 milliárd pengő, augusztus 1- én 10 fillér. A forint szüle­­hését ünnepeljük. Az urak és szekértolóik még mindig reménykednek. De az egykori kubikusok, a volt cselédek nem ismerik a tréfát „A nagytekintélyű ta­nácstagok huzamosabb időt töltöttek Mezőtúron és hozzáláttak az új földhöz­­juttatottak kisemmizésé­­hez. Baráti vacsorákon a parasztszövetség helyiségé­ben folyt az alku az ujgaz­­dák bőrére.,. Albrecht fő­herceg cselédpof oz$ volt hit­vesének visszaítélték a kas­tély 100 hold földdel... Mezőtúr derék parasztsága nem ismer tréfát... A ré­gi urak barátjai maradja­nak Pesten.’’ (1947. január 10.) De so­kat kellett harcolni az ősi jussért. S a pártnak erre is volt ideje. örömhír. „Ez évben elké­szül a vasúti Tisza-hid... Tavaszi szántási hik.lt folyó­sítanak ... A bitéi igénybevé­telére elsősorban az újonnan földhözjuttatottak és azok jogosultak, akik gazdasági 'elszerelésükben igen sú­­’yos, 50 százalékon felüli há­borús kárt szenvedtek.” — Mindkét cikk április 6-án, va­sárnap a Tiszavidék első ol­dalán jelent meg. Ujab'­­örömhír. „Megtörtént a te­­lekkönyvezée Kisújszálláson’’. —’ jelenti a lap július 24-ér.. csütörtökön. „Kihasználatlanul áü a messzekömyéken hires tö­rökszentmiklósi L~bassy-fé­­le gépgyár, pedig a mun­kások ingyenes rohammun­kával állították helyre an­nak idején. Ez a mezőgaz­dasági gépeket gyártó üzem teljes kapacitás ese­tén 600 munkásnak adna állandó kenyeret és a 3 éves terv egyik fontos ter­melő eszköze lehetne... — Munkásigazgatót a háöassy­­gépgyár élére." (1947, augusztus 31.) 1947. november 2. „A feke­tézők eldorádója a Cibakhá­­zl Kabai-fiéle malom. Saját édesanyját jelentette fel az Urlovas szerepben tetszelgő malom-kisasszony,” „Jásadózsa község régi óhaja vált valóra. A falu ap­róságai részére napközi óvo­dát teremtettek.” 1948. április 1l-ét írunk. Tavasz van. Né­hány nappal később arról ol­vashatunk, hogy 2 millió fo­rintos költséggel megkezdték a tiszazugi községek villamo­sítását. „Az úttörő-mozgalom ke­retében számos gyermek megy el megyéinkből az or­szág más vidékeire a hegyek közé, a Balaton mellé tábo­rozásra“’. (1948. július 31.) Hír adja tudtára a megye népének, hogy Mezőtúron a gazdák a társas művelést előny ősnek, jónak tartják. Milyen régen vqlt. Hol van­nak már az első próbálkozá­sok? így ír 1949. március 13- ám a Mezőtúri Tiszavidék: „Mezőtúron ma 26 termelő­szövetkezeti csoport műkő • dlk. Ebből 13 a Földművelés­­ügyi Minisztérium engedé­lyével. 14 pedig soerzőöé'es alapon működik.” Vajcn em­lékeznek-e még erre a rövid kis közleményre Mezőtúr út­törői. „Cellulózegy&r épül Szol­nokon. A külföldi mérnökök íllarntottfik. hogy tr magyar rizs-szalma minő­sége jobb, mint az olasz”. így írt a lap 1949. július 30-án. És ma, 1957. áprilisá­ban a 8 évvel ezelőtti közle­mény kézzel fogható való­ság. Akik most járják az iskola első osztályát, azok soha nem látták. De talán már mi sem nagyon emlékezünk rá. Mi­ről lehet szó? Olvassuk csalt: ,Nyolc éven át a háziasz­­szony pénztárcájának rej­tett kincse volt a kenyér­­jegy. Megszoktuk, félve őriztük.,. Szept.mber el­ső napiával az egész ország területén megszűnt a ke­nyér jegy-rendszer .. Bol­dogan búcsúzunk a kenyér­­jegytől, s várjuk szeptem­ber l-ét”. Vajon él-e még Varjú Ágoston? „Ha meg akarod tudni, hogy hol van a térké­pen Akolhát-puszta, — meg sefti fogod találni, pedig me­gyénkben van Tiszaroff és Tiszabura között.. j 19-én (itt Akolháton, szerk. megj.) volt az egyik analfabéta tan­folyam vizsgája, melyen 29 idős dolgozó paraszt és pa­rasztasszony tett vizsgát. — Varjú Ágoston az ő 60 esz­tendejével és 9 élő gyerme­ke közül hárommal együtt jelent meg a vizsgán. Tanul Akolhái-puszta dolgozó né­pe’“. (1950. január 28. Szolnok megyei Néplap). S most, hogy idáig értünk az újságok lapozgatásában, belátjuk, milyen megoldha­tatlan feladatra vállalkoz­tunk. Annyi, de aranyi min­den történt, hogy még a szá­zadrészét sem tudjuk vissza­adni. Tekintsünk hát el a részletezéstől. — Maradjurk tényleg az egyszerű felsoro­lásnál. „Gyár épül Jászberényben. Májusban a vasút és a beve­zető út építését kezdik meg, július 1-ével pedig megindul a gyárépületek építkezése is. Az ötéves terv keretén belül létesülő üzem az első év fo­lyamán 10 millió forintos be­ruházást igényel... A tőkés rendszerben ilyen nagyará­nyú beruházás soha mm jut­hatott volna Jászberénynek. 1950. április 22.) „Patyolat gőzmosőgyár lé­tesült Szolnokon... Értesü­lésünk szerint az üzemet je­lentősen megnagyobbítják és már 1952 tavaszának az ele­jén a volt leventeotthonban helyezik el a modem gépek­kel felszerelt telepet. (1950 december 30.) ,Május 1-re megindul vasúti forgalom Lakitelek— Kunszentmárton között’’, írja a Szolnok Megyei Név­lap 1952. április 26-i számá­ban Ferenc József tiszasasl levelező. A június 14-i lapszám 3. oldalán fénykép. Épül a török­szentmiklósi gimnázium. „9 tanteremmel, fizikai és ké­miai eőadótermekkel, szertá­rakkal, 320 fő befogadóké­pességűre készül"» Múlnak az évek, s míg 1949 július 30-án arról olvas­hattunk, hogy Cellulóze-gyár épül Szolnokon,addig »Szol­nok megyei Néplap 1953. de­cember 3-án a következőket adja hírül: ,Az új cellulóze-gyár szalmaszecskázó üzemré­szében vagyunk ... Elérke­zett a próbaüzemeltetés ide­je, az építők és szerelők munkáiénak vizsgája. 8 óra 4 perckor felzúgnak a vil­lanymotorok ... A szalma­szecskázó üzemrész nagy­szerűen kiá’lta a próbát’’. Ugyanitt az első oldalon ezt olvashatjuk, hogy a ti­­szaigari Petőfi Tsz tagjai 40 holdas halastavat építenek és a falu leggazdagabb em­bere Vidróczki János, a tsz juhásza. Kihasználatlanul áll a J meszi körmieken híres fö-J rökszentmiklósi Lábassy-féle J gépgyár. — Mikor is olvas-\ tunk erről? Ja igen, 1947 augusztus 31-én, 1954. április 2. „Márciusban volt olyan dekád, amikor 110 százalék felett téliesítetté ter­vét az üzem". 1954. máius 29. A Szolnok Mérvéi Néplap 3. oldalán ké­peket találunk ezzel a felirat­tal: Legdrágább kincsünk a gyermek“’. A képek alatt szö­veg: „A Szolnoki Járműiavi­­tóban sok szülő dolgozik. Gyermekeikre ez idő alatt szeretette] és gondosan vi­gyáznak az óvónők... A túr­­kevei bölcsőde kisnövendéke a vasárnapi gyermeknapra készülnek .. ÉPÜLŐ MEGYÉNK Rövidesen átadják a forgalomnak Zagyvarékason a most épülő közúti Zagyva-hfdat. 1944 előtt egy kis rozoga fahíd volt ennek a helyén, amely a II. világháborúban tönkre­ment. Most a Zagyva folyó két partját egy 48 méter hosz­­szú, 7 méter széles a képen látható vasszerkezetű híd köti össze. Üj lakóházak épülnek Jászberényben. Kettő kétemeletes, 27 lakásos lakóházak építését végzi a Szolnok megyei Épí­tőipari Vállalat 3. sz, Főépitésvczetősége. 1955. március 4. „Február 5-én mutatta be a Szigligeti Színház Párizsi vendég című operettet“’. ..Április 3-án ün­nepélyesen adták át a megye kórház úi. meenagvobbítot' osztályait." (1955. március 30.). „Villanypásztor a kisúj­szállási határban" (1956. jú­nius 24.). Ennek a lapszám­nak a 3. oldalán olvashat­juk, hogy kénki állít ás nyílt a Damjanics Múzeum kiál­lító helyiségében, Szolno­kon.” És végül két rövid hír az 1957-es esztendő első hónapi­jaiból. ..Ma este a Szigligeti Színházban élmény számba menő eseménynek leszünk szemtanúi. Műsort ad Borisz Alexandrov világhírű ének-, zene- és táncegyüttese". (1957. március 19.) „Megkezdődik a Szovjetunió és a Magyar Nép­­köztársaság knrmánvküldött­­resrének tanácskozásai". (1957. március 22.) Mennyi, de mennyi minden történt. S talán nem volt ha­szontalan bele1aDozni az új­ságba. Egy kicsit emlékez­tünk: Szekulity Péter (Folytatás). A jogszolgáltatás 1945. Megalakul a Föld­osztó Bizottság. A kengyeli cselédek birtokukba veszik a gazdátlanul maradt nagy­birtokokat. 1158 család 12.600 holdat kap a nép államától. Elemi erővel tör fed a szá­zadokig visszafojtott öröklési vágy. Mindent osztanak, az épületeket, a jószágokat, le­bontják a kastélyt. A földbirtokosok minden maradványától megtisztult a falu. Ma már csaz onnan tudnak létezésükről, hogy az ellenforradalom idején je­lentkeztek Bagi András Ti­­szaföldvároin élő leszárma­zottai. Visszakövetelték a majorság iskolává alakított intézői épületét Uj falu épül 1946-ban önálló közigazga­tást kap a falu Kengyel köz­ség néven. Kronológiáikig nem is jegyezhető sorrend­ben kapnak új létesítménye­ket. Két iskola épül, gyógy­szertár létesül, kultúrházat avatnak, könyvtárat kapnak. Bevezetik a villanyt, két ár­­tézikút ontja a friss vizet. Terebélyesedik, épül a köz­ség. Űj utcák kerülnek a régiek mellé. Az új házak szebbek, nagyobbak, mint a régiek, bennük villanyáram adja a fényt. Kétszáznál több van belőlük. S ez évben ia 35 családi ház felépítésére kértek már engedélyt. Na­gyobb részt a szövetkezeti ta­gok építenek. Mert Kengyel szövetkezeti község. 1951-ben lett azzá. í Az első termelőszövetkezet i 1949-ben alakult Saljai né­­•*vanaa egykori Bags-major Kengyel, 1957 területén. Máté János. Kis­­pál Mihály és még 28 volt cseléd fogott össze, hogy kö­zösen könnyebben gazdál­kodjanak a 86 hold földön. Aztán alakultak sorra a többiek: Vöröshajnal, Zöld- Mező. 1956 októberére 5 szö­vetkezet és 3 termelői társu­lás működik Kengyelen. Nem csapják be még egyszer a ken­gyeli zselléreket A hangadók természetesen a letűnt rendszer képviselői voltak a kengyeli ellenforra­dalmi eseményekben is. D. Nagy István nyilas vezető és Egyed János kulákcsemete géppisztollyal jártak a falu­ban. — A proletárnegyedbe azonban egyszer sem mertek etmmni még fegyverrel sem. Megüzenték nekik, hogy nem sok jót hozna, ha találkozná­nak a szabad emberré lett summásokkal. Akadt olyan ember is, áld elfelejtette a múlhat. Mező Imre urasági napszámos volt egykor, ma szép családi ház­ban lakik, mégis örült a szovjet emlékmű ledöntésé­nek. Futás Lajos, a tanács elnöke sem fogadta a kom­munisták köszönését Megindult a szövetkezetek felbomlás ztása. Mányi János tanító vezetésével sorra jár­tak a tsz-ekbe. Mindent újra osztani, gazdálkodjon min­denki a magáén — ez volt a jelszavuk. A Sallai kitar­tott 117 taggal. A többiek csak akkor vet­ték észre, hogy becsapták őket, amikor Bagi András örökösei megjelentek a fa­luban. Velük együtt 12 év előtti rém rajzolódott ki vi­lágosan a kengyeliek előtt. így történt, hogy ma nem 8 a kengyeli termelőszövet­kezetek száma, mint október eflőtt volt, hanem 13. S a szövetkezetekben azt mond­ják az emberek: Őket nehéz lenne mégegysaer félreve­zetni. 250 női szoknya Ennyire való női szövet­­árut vásároltak Kengyelen havonként a föüdművesszö­­vetkezetben. Ez a forgalom még növekszik is a zár­számadások idején. Hej, Lovas néni, emlék­szik-e még, amikor maga 18 éves korában vett először magára szövet szoknyát? — Hová lett már az a világ? És hod van a 15 év alatti 3 középiskolás korszaka? A felszabadulás óta 35-en ta­nulnak felsőbb iskolákon Kengyelről. Sípos Irén, Bú­zás! Éva, Sz. Kiss Etelka ea évben kapják meg a diplo­máikat s jönnek haza taní­tani, gyógyítani. Kéthetenként zsúfolásig telt ház előtt játszik a Szigligeti Színház az új kultúrotthon­­ban. Szombat, vasárnap táncmulatság napja. Most fejeződött be a tánctanfo­lyam, amelyen 87 fiatal vett részt. A könyv, a könyv! Kevés a 904 kötetes községi könyv­tár Kengyelnek. Ez évben ugyan még 2000 forint értékű könyvekkel bővítik a polco­kat, de ez sem lesz elég. — Mindent elolvasnak a nap­számosok ivadékai. Keresik a mezőgazdasági, a termé­szettudományos ismeretter­jesztő könyveket, kézről-kéz­­re adják „A vallás keletke­zése” című materialista mű­vet. Csökken a templomba­­járók száma. Nemcsak a falu növekszik, de tágul az em­beri tisztánlátás horizontja is. Él még a községben 35 Tbc és 40 vérbajos beteg. Élet­koruk 50 éven felüli, ök még a múlt bűnének pecsét­jét hordják magukon. Dr. Kalmár András köz­ségi főorvos szívós munkát végez az egészségügyi felvi­lágosítás terén. A múlt leg­­áfkosabb öröksége Kengye­len az idősebb generáció, magával mit sem törődése. 12 év alatt megváltoztat­tuk a kengyeli napszámosok, cselédek, summások életkö­rülményeit. Gondolkozásukat még nem tudtuk minden té­ren befolyásolni. Nehéz, nagy munka vár még a falu kom­munistáira. És mégis megújult szívvel jövök el Kengyelről. Puszta­kengyel nincs már többé. És nincs Bagä-major, Léderer Péter liliomtioró keze. s nin­csenek epren és vöröshagy­mán felnövő gyerekek. Az iskolából pirosnyakken­­dős úttörők éneke árad a nyitott ablakon át. A határ­ban traktorok pöfögnek a szövetkezet! földeken. A Sal­­laiban hamarosan kezdik a borsó kapálását. Hát így néz ki az egykori Kangyei puszta 1957-ben. BOR2JÄK 8,’ATOS « 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom