Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-28 / 99.. szám
A Tji&zwidék GAZDA- ROVATA 4 belterjesség néhtkny kérdéséről Országunk népsűrűsége, mezőgazdaságunk termelési színvonalának emelése parancsolóan megköveteli a belterjes irányú gazdálkodást. Éppen ezért olyan növényféleségek termelésével és állatok tenyésztésével kell foglalkoznunk. amely az ország belső szükségletén kívül a legkeresettebb exportcikk, — amelyért a legmagasabb valuta árat fizetik; Mindez a termelői haszon szempontjából sem közömbös. A belterjesség kérdése nem öncél, hanem a szocialista gazdasági rendünk követelménye. az adott gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításának módja és ennek végrehajtása a ma feladata. Meg kell ezt érteni azoknak is. akik maradiságból a régi. elavult módszerekhez ragaszkodnak, mert alacsony termési eredményeikkel lemaradnak a fejlett, belterjes gazdaságokkal szemben. A kishozamú termelés pedig eleve nem tartható belterjesnek. A belterjesség felé haladás, a korszerű agrotechnika alkalmazása, nagyobb termelői haszonnal jár abban az esetben is. ha nagyobb az anyagi befektetés, mert a terméshozamok emelkedése az anyagi és munkaráfordítást a betakarításkor többszörösen visszafizeti. Az egyik ilyen befektetés a műtrágya használata A műtrágyák felhasználása érdekében ma már nálunk nem kell propagandát kifejteni — mondják sokan —. hiszen mindenki ismeri annak jelentőségét; Mégis, messze elmaradtunk és jóval alatta vagyunk az átlagos európai műtrágya használatnak. Pedig a műtrágyázási kísérletek és a nagyüzemileg már bevált módszerek igazolják. — hogy a műtrágyák nagymérvű adagolásával — ami ugyan anyagi befektetést jelent 5—6 q-s terméstöbbletet is betakaríthatunk gabonából, a műtrágyázatlan vetésekkel szemben. Ez világosan mu tatja, hogy 3—1 q holdankénti műtrágya ellenértéke csupán negyedrésze az 5—5 q gabonatöbblet értékének. Ez az arány nemcsak a gabonánál, hanem kisebb—nagyobb mértékben minden kultúrnövénynél megmutatkozik. A belterjes gazdálkodás egyik módszere u vegyszeres gyomirtás is, mint a gabonafélékben, mint a kapásnövényeknél. A gyomnövények milliói a kultúrnövényeink elől veszik el a táplálékot, vizet párologtatnak el felesle^-^n a talajból, egyszóval ádáz ellenségei és szívós vetélvtársai nö. vényeinknek. Egv hold vegyszeres gyomirtás költsége 100 forintba kerül, amely befektetés u^van mórt. a munka elvégzésekor jelentkezik, de a termés betakarításakor az 1—3 q-s terméstöbblet holdanként 3—6-szoros érték. Az istálótrágya kezelése is lehet külterjes, vagy belterjes. Ha az istállóból kihordva a trágyadombra széijelhordva a baromfiak tanyájává tesszük a trágyát, csökkent értékű lesz. Rengeteg nitrogén kárbavész. a trágya éretlen, penészes, szalmás marad. Tápanyag értéke alacsony. Ha ugyanezt a trágyát szarvasba hordva, letaposva trágyalével öntözve kezeljük, majd a szarvas elkészülte után földdel lefedjük, előnyös feltételeket biztosítunk a trágva beéredéséhez. Tápértéke megmarad, amely a trágyázás után a növénvT termelésben érezteti termés fokozó hatását. Ezen keresztü többszörösen megtéríti a ráfordított munkát; Az állattenyésztésünk sikere, a takarmány alap biztosítása gondos kezelésének és felhasználásának kérdése. Nyugodtan mondhatjuk, aki jóállattenyésztő akar lenni, annak elsősorban jó növénytermelőnek kell lennie. Helytelen megoldás specializálni magunkat csak egy takarmány féleség termelésére, még pedig a nálunk már nagyon megszokott csalamádé vagy siló kukoricára. A szu dánt fü, a barna édes cirok és egyéb szálastakarmányok — vagy a gyök és gumós növények megosztják a termelésben előforduló kockázatot és megosztják a termelésben előforduló szárazság következtében történő kiesést. — Ezek legalább olyan minőségű és mennyiségű takarmányt biztosítanak, mint a csalamádé; Állatenyésztésünk fejlesztésének döntő kérdése a lucerna termelés, amit nem kell külön hangsúlyozni. A lucernáról csupán még anynyit, hogy bármilyen mennyi ségben el tudnánk adni magját valutáért. Egy kh. lu cérna magtermésének érték 150 dollár, a szénáját pedi állattenyésztésünk használ hatja fel. Szarvasmarha tenyésztésünk belterjessége szempontjába legdöntőbb a tehenenként tejtermelés emelése és leg alább az évi 3000 kg-03 tejhozam elérése. Ez a tejmennyi ség a nálunk kedvelt magyar tarka fajtában benne van Csak törekes répacsík és ku koricaszár takarmányon bi zony a tehén sem haj land ilyenirányú követeléseinknél eleget tenni. Az abmklakar mány, a siló és a lucemaszé na xukarmányozása mellett nyári zöld takarmányozás ol csóbbá teszi a tej előállítás költségét. Ehhez jó legelő szükséges, ami annak javítá sával, korszerű kezelésével, szakaszos legeltetés bevezető sével megteremthető. Ez egyébként a belterjes állatte nyésztés követelménye • is Nálunk a tej mennyiségének növelése jelenleg csupán ta karmányozási kérdés. így következik egymásbő és egymásért minden, mint növénytermelés, mint az állattenyésztésiben, melynek közös célja van: a magyar mezőgazdaság belterjességének növelése. Ny. I». A kommunista pártok együttműködése 3) De a nyugati kommunista {jártok is, a Szovjetuniónak az imperialista nagyhatalmakkal a külpolitika síkján vívott harca nélkül — nehezebben fejthetnék ki belső mozgalmi tevékenységüket. A Szovjetunió lébe, — a Szovjetunió Kommunista Pártja ereje és nagy tapasztalata vitathatatlanul a harc központi erejévé emeli a Szovjetuniót és Kommunis Pártját Ezt a gondolatot huzza alá a Francia Kommunista Párt legutóbbi Központi Bizottsági ülésén Raymond Guyot elvtárs is „;;. minden ország kommunistái és proletárjai számára döntő feladat az elnyomás és kizsákmányolás, az imperializmus elleni küzdelemben ugyanabban az alapvető irányban cselekedni és harcban egyesíteni erőinket a szocializmusért, az egyedüli centrum a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja körül.” Az osztrák kommunista párt XVII. kongresszusának határozata is foglalkozik a Szovjetunió vezető szerepének és az egyes szocializmust építő országok nemzeti sajátosságai figyelembevételének összefüggésével. Ezzel kapcsolatban a következőket mondja: „A szocializmus építése szempontjából minden országban nagy jelentőségűek a világ első szocialista államának tapasztalatai. A szocializmus építésének minden országban összhangban kell lennie az ottani különleges feltételekkel, számolni kell a nemzeti sajátosságokkal és adottságokkal. A szovjetunióbeli fejlődés során különleges viszonyok között létrejött formák mechanikus átvétele súlyos károkat okozott egyes népi demokratikus államokban. A marxizmus-leninizmus minden országra vonatkozó alapelveinek megtagadása azonban, valamint az osztályálláspont háttérbe szorítása a nemzeti sajátosságokra való hivatlcozással, súlyos veszély, — amely ellen a kommunista pártokban harcolni kell. A ezociaMzmm építésének alapvető elvei és alapvető formái minden országban azonosak. Azért az első szocialista állam tapasztalatai és az első proletárhatalom legfőbb elvei általános jelentőségűek és érvényük minden szocialista ország számára. Valamennyi szocialista álam egyenjogúságának elve nem ellenkezik annak a ténynek elismerésével, hogy a Szovjetunió a szocialista tábor vezető ereje. A kommunista és munkáspártok egyenjogúságának elve teljes összhangban van annak a ténynek elismerésével, hogy a Szovjetunió, ereje és tapasztalatai alapján a kommunista világ-mozgalom központja. Az elvtársi eszmecserék lehetővé teszik a fennálló véleménykülönbségek áthidalását és ezzel előmozdítják a kommunista világmozgalom egységét Ennek az egységnek az alapja a marxizmus-leninizmus elveihez való ragaszkodás és a kommunista vü ágmozgalom meg bontására irányuló támadások együttes visszaverése. E támadások főcélja, hogy a különböző kommunista pártokat elválasszák a Szovjetunió Kommunista Pártjától. A Szovjetunióhoz való viszony éppen ezért a proletár-nemzetköziség próbaköve valamennyi kommunista párt számára.” Az eddigiekben főleg a kommunista pártok közötti együttműködés elméleti, ideológiai oldaláról volt szó, olyan kérdésekről, melyekből teljes világossággal következik, hogy a kommunista pártok együttműködésének ma is mint mindenkor legfőbb elve a marxista leninista út követése, mert minden más út, csak a reformizmushoz és kapitulációhoz vezethet A szovjet-magyar pártközi tárgyalás leszögezi, hogy „Mindkét párt határozottan sikraszáll mindennemű kísérlet ellen, — amely revízió alá veszi a marxizmus-leninizmus olyan alapvető tényeit, mint a proletárdiktatúráról, a párt vezető szerepéről szóló tanítást: harcolni fog a marxista-leninista ideológia bármilyen ejfetdüései és vmb» hamisítása ellen, a bárhonnan jövő különböző kísérletek ellen, amelyek arra irányulnak, hogy az ideológia területén széttépjék és elkülönítsék a szodaliria országokat, azok kommunista pártjait.“ Ez vonatkozik azokra a próbálkozásokra is, amelyek a kommunista mozgalmon belül arra irányulnak, hogy „sztálini” és „nemsztálini’’, „régi" és ,,uj" irányzatokra osszák a kommunista mozgalmat és résztvevőit. A valóságban a próbálkozások is tagadják a proletár-nemzetköziség elveit és a mozgalom egységét akarva, nem akarva bomlasztják. De az elveken nyugvó együttműködés próbái a a történelem. A magyarországi események bármilyen tragikus jellegűek is voltak, hozzájárultak a kommunista pártok nézeteinek egybehangolásához és az egység szorosak brazárásához. Nem véletlen, hogy a kommunista pártok határozataikban, nyilatkozataikban egymásközti tárgyalásainak közleményeiben állást kellett, hogy foglaljanak a magyarországi események-* ben, mert ezzel állást foglalnak a már említett elvi kérdésekben is. A kommunista pártok nézetei a magyarországi kérdésben egyben azt is tükrözik, hogy milyen mértékben értették meg azon keresztül a nemzetközi munkásmozgalom legégetőbb kérdését az egységet, annak megvédését, az imperialista agresszió minden megnyilvánulásával szemben. A francia-csehszlovák, a francialeragyel, a kínai-szovjet, — a szovjet-olasz és más tárgyalásokon fontos helyet foglalt el a magyarországi ellenforradalom megbélyegzése és ebből következőleg a nemzetközi proletárintemacionalizmus alapján nyugvó együttműködés megerősítése, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány gyors megsegítése és mindenfajta revizionizmus elvetése. A kommunista pártoknak ez a mindinkább egységes és közös nézete áthatotta a baráti szocialista országok kormányküldöttségeinek, — mint állami érintkezésnek tárgyalásait isi így például a kínad-dengyel közös kormányközlemény ezzel kapcsolatban a következőket mondja: hét eszmecserét folytatott a magyarországi eseményekről és kijelenti, hogy a Kínai Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság támogatja Kádár János vezette magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt, támogatja kormány programját, erélyesen szembeszáll az imperialista erőknek minden olyan kísérletével, hogy beavatkozzanak Magyarország belügyeibe, továbbra is segíteni kívánja a magyar népet nagy nehézségeinek legyőzésében. A két küldöttségnek szilárd meggyőződése, hogy a magyar népnek lesz annyi ereje, hogy legyőzze a múlt hibáinak következményeit és a jelenlegi nehézségeket, s megszilárdítsa a szocialista rendet.“ A nemrégen lezajlott francia-jugoszláv tárgyalásokon — bár a magyarországi események jellegének megítélésében fennmaradtak ikiülönbsógek, de a forradalmi műnk ás-paraszt kormány támagotásánalk szükségességében megegyeztek, A kammundsita pártok tárgyalásai során kiadott közlemények, nyilatkozatok tehát nem formálisak, hanem elvi jellegűek, hiszen a magyarországi kommunista mozgalom sorsa az egész kommunista mozgalmat és annak egységét érintette. A kommunista pártok együttműködését sürgetőleg írja elő az is, hogy a nemzetközi imperializmus nap, mint nap újabb és újabb agresszív ideológiai, politikai vagy kifejezetten diverzáns támadásba lendül a szocialista tábor és nyugaton a kommunista mozgalommal szemben. A magyarországi ellenforradalom beköszöntője volt egy széleskörű, —szervezett kommunistaellenes kampánynak; A nemzetközi munkásosztály ezt a harcot nem vívhatja meg győzelmesen ha elvi-politikai kérdésekben nem egységes. A nemzetközi reakció a legkisebb eltérést és hézagot felhasználja és bomlasztó tevékenységével hatol be soraink közé. Vezető imperialista politikusok, ideológusok egy lehetőséget sem mulasztottak és mulasztanak el, hogy bírálják, támadják, mocskolják a kommunista pártokat. Ezek mostanában nem egy alkalommal fejezték ki VASÁRNAPI JEGYZETEK A novemberi naplójegyzeteim között lapozgatok, ' betűkből különböző jellemek formálódnak elő, Jellemek — emberek. Az egyik — a minden-idők napraforgója, a másik —i egyszerűen hétköznapi ember. AZ EGYIK: a fasizmus alatt is funkciót viselt, de ez mit sem zavarta a felszabadulás utáni magatartásában: ezután is „funkcionált“. Nem is egyszerűen, hanem komplikáltan. Volt idő, amikor mind a három pártnak (Kisgazdái Szociáldemokrata, Kommunista) egyszerre tagja volt és járási rendőrkapitány — ahogy, amikor jobb volt. S mikor a kapitányságból leváltották — évekig (egész októberig) egy állami intézmény vezető beosztottja maradhatott és mivel felesége is dolgozott — összehasonlíthatatlanul jobban élt a sokmillióhoz képest. Hálás is volt: szóban sok pártvezetőnél hangosabban nyilatkozott. Es októberben? Újra nem zavartatta magát: első dolgo volt a kapitányság elfoglalása, önmaga kinevezése élet-halál urának; aztán házkutatások, üldözések — persze csak azßrt, hogy „biztonságba helyezze az elvtársakat'’. És novemberben? „Ö jót akart..Olyan jellem az ilyen (a jellemtelenség is „jellem“!), aki mindig kifogja a szelet a vitorlából: kifogta (igaz, csak 6 napig — de nem egészen tőle függött, hogy nem tovább) 56 októberében is. Lehet, hogy ki szeretné fogni most is. De azt hiszem, most már nem fogja, Nem, mert ebben az évtizedekkel felérő párnapos „szemináriumban” — ha úgy tetszik: „káderezésben” — megméretett. Megméretett — ez a minden áramlat kameleonprotokoll-fönöke és nagyon könnyűnek találtatott. Egy Radnóti-vers jut az eszembe, ebből is három sor: „Csússz, mássz lábam alatt, nézd! el se taposlak, — utállak! Féreg vagy s férget irtani undorodom.“ (Megnyugtatásul c. vers.) A MÁSIK: egy rendelettel megszüntetett hivatal volt vezetője. Több évtizedes munkásmulttal, becsületes és tiszta családi és hivatali élettel a háta mögött. Ez az egyébként munkában megrokkant ember — régi munkahelyére akart visszamenni, nem az íróasztal — hanem a kalapács mellé. Ez idáig rendben is van, de már nincs rendjén a visszavételével kapcsolatos huza-vona és beszélgetési forma. XJgy kezdtek beszélgetni vele, mint egy bűnössel. És ez az ember akkor is megmaradt annak, aki volt: következetesnek és nyíltnak. A torz beszélgetés alatt kijelentette: nem kér ebből a megszégyenítő vallatást módból. Megmondta, hogy — nem bűnöző, akivel úgy lehessen beszélni és nincs vezekelnivalója sem. Becsületességében, önérzetében senki meg nem sértheti — még az akkor feltűnt új királyok sem. Ha egyszer is eszik naponta — akkor sem törik meg: nem kell neki az alamizsna! Így mondta és még hogy gondolkozzanak mindezen — ne sokat, 5 percet. És hozzátette: tudna mást is tenni, de akkor szembe kerülne önmagával. De az maradt, — ami volt és csak azt kérU ott hagyta őket. Eljött inkább, mintsem megalázkodjon. Attól kezdve... — és itt egy, minden emberi önérzetet megcsúfoló példát mesélt el tréfálkozva, de láthatóan küzködve a fájdalommal — a huszárlóról, amelyik hozzászokott a trombitaszóhoz, de — kimustrálták. És ha távolról bármikor szólt a trombita, a ló mindig felkapta a fejét... Ö is: attól kezdve, amikor reggelenként szólt a gyár dudája, felkapta a fejét, Mint az a kincstári kimustrált huszárló. így mondta: ilyen keserű iróniával s ilyen kegyetlen”hasonlattal. Azóta dolga rendeződött. De nem is ez a fontos, hanem — ő, az ily en ember. Üjra eszembe jut egy vers. Petőfié. Hogy is írta 1848-ban? (Mintha ma írta volna): „Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz.’* (Respublika című vers.) Be is fejezhetném, de most, hogy elmaradt műveltségem pótolgatom, egy Ibsen-idézet még kikívánkozik> belőlem: „Én csak kérdezem, felelni nem az én tisztem. ’ Két ember jellemét bontották ki azok a november^ fakuló jegyzetsorok. Két merőben ellentétes jellemet. Hogy a két ember közül melyik a becsületes és igaz — „én csak kérdezem, felelni nem az én tisztem.“ tábor oldaláról elhangzott olyan nyilatkozatok iránt, amelyek bármilyen halványan is, de a kommunista pártok egységét gyengítették. Ez a hirelen fellobogó szimpátia nem vélethen. — Ezek a politikusok nagyon jól tudják, hogy semmi nem segítené jobban imperialista céljaik valóra' váltását, mint a kommumnnista pártok egységének megbomlása. Már Lenin is világosan megmutatta, hogy az imperializmus egyik legravaszabb taktikai fogása az. hogy a kommunista pártokhoz legközelebb álló ellenzéket támogatja a kommunista pártokkal szemben Ez a ben is igen hatékony. Innen adódik, hogy örömmel üdvözölnek minden, a kommunizmust ugyan még nem tagadó, de az egységet bomlasztó irányzatot. Ért kell megérteniük a jószándékú, de túlzottan rövidlátó szektásoknak és revizionizmussal kacérkodóknak egyaránt. A magyarországi események olyan történelmi leckét kell, hogy jelentsenek a nemzetközi munkásmozgalomnak, az egyes kommunista pártoknak, hogy ne csak belső következtetéseket vonjanak le, hanem egymással is szorosabbra zárják soraikat, ká tudják védeni a nemzetközi imperializmus ismétlődő tá-Új olailelöhelyek a Szovjelunióban Az elmúlt 10 év alatt a Szovjetunió feltárt olajtartalékai megötszöröződtek. Csupán az ötödik ötéves terv során 265 új olajlelőhelyet fedeztek fel. 1946—1956 közötti időszakiban az olajkitermelés csaknem megnégyszereződött. A legnagyobb olajtermelőhely az ural—volgai terület, különösen Tatária, Baskiriá, a kUTbisevi. sztálingrádi és szaratovi terület. Növekedett az olajfeltárás a bakul és grozniji medencékben is, amelyek mind jobb minőségű anyagot adnák a népgazdaságnak. Állandóan növekszik az olajtermelés Ukrajna, Turkmenia, Üzbekisztán, Kazahsztán és Kirgizia területén, a krasznodari határvidéken, a molotovi és cskalovi területen.
