Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-27 / 98. szám
Hogy an foglalkozzon a szakszervezet a termeléssel? A dolgozók és a szakszervezeti aktívák között az ellenforradalmi események óta egyik legvitatottabb kérdés, hogyan foglalkozzon a szakszervezet a termeléssel. Egyesek azt mondják, hogy miután a szakszervezet a dolgozók érdekvédelmi szervezete, egyedül csak a szociális juttatásokkal törődjön. Ez a nézet sántít és nem is lehet elfogadni. A nagy többség véleménye a helyes, amely szerint a szakszervezetnek be kell töltenie a szocializmus építésében hivatott szerepét, része kell lennie nem csak a javak elosztásában, hanem megtermelésében is. Mit tanít Lenin? Azt, hogy a szakszervezetekre fontos feladat hárul, Védjék a dolgozók érdekeit, segítsék elő anyagi jólétük emelését, állandóan javítsák a gazdasági szervek hibáit, helyesbítsék túlzott követeléseit, amennyiben ez az államaparátus bürokratikus elfajulásából származik. A szaktanács elnöksége e tanítás szellemében április 20-i határozatában hangsúlyozta: A szakszervezetek feladata a termelés elősegítése. Az elnökségnek az az álláspontja, hogy a bürokratikus torzításoktól megtisztított szocialista munkaverseny a dolgozók helyes kezdeményezéseinek fokozására, az egészséges versengés tömeges ki’bontakozása fontos, tényező. Az üzemi szervezetek munkáját a szaktanács a tervkészítésben, a tervteljesítésben, a műszaki fejlesztés, az újítási munkában való résztvételben a dolgozók szakképzettségének emelésében, a • munkafegyelem megszilárdításában jelölte meg. Nézzük, hogyan felelnek meg ezeknek a követelményeknek a gépállomási üzemi bizottságok. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy eme fontos feladatok megoldásához a szakszervezetek megfontoltan, a dolgozók véleményének figyelembevételével, a termelési értekezletek felújításával fogtak hozzá. Nagyon sok mezőgazdasági üzem szakszervezeti bizottsága résztvett a termelési tervek összeállításában. Abból az elvből kiindulva, hogy az anyagi jólét további javítását a termeléssel kell megalapozni, a karcagi, a jászkiséri, a kisújszállási gépállomás szakszervezeti bizottsága tevékenyen segítette a termelési terv elkészítését. A nagykunsági, a tiszaszentimrei állami gazdaság szakszervezeti bizottsága szintén. A dolgozók jól tudják mennyire fontos a termelési értekezletek megtartása. Ez a tanácskozás alkalmas arra, hogy időnként az üzem valamennyi dolgozója tájékozódjon, másrészt véleményt mondjon, vagy javaslatot tegyen a további munka megjavítása érdekében. Az ellenforradalom után a’ termelési értekezletek megtartása több gépállomáson hosszabb ideig elmaradt. Hogy változás történjék, az elsősorban a szakszervezeti bizottságok dolga, úgy, mint a kunszentmártoni, vagy a mezőtúri gépállomáson, ahol ők szorgalmazták a termelési értekezletek megtartását. Mezőgazdasági üzemeinkben érdemes és hasznos ismét feleleveníteni a régebben bevált jó módszereket. Mire gondoljunk elsősorban? ötletnapok tartására, különböző jó módszerek széleskörű elterjesztésére. A Bánhalmi Állami Gazdaságban havonta tartanak most is ötletnapokat és egészen természetes, hogy ez is a termeléssel való foglalkozást jelenti. Az elmúlt hetekben mindenütt megtartották a szakszervezeti taggyűléseket és mindenütt foglalkoztak a termeléssel. Ez jó Jel. Azt mutatja, hogy üzemi bizottságaink mindinkább megtalálják helyüket. Sok részük van abban is, hogy a dolgozók ismét felelevenítik a szocialista munkaversenyt. Balogh Imre TewíSépf, kosárért (jol'fÁut.cvpáfyt MILYEN FURCSA a kereskedelem. A sokszor lenézett, semmiségnek tűnő, sokak számára közömbös valamiért értékes anyagokat, iparcikkeket kapunk külföldről. Ilyen dolog a fűzvessző is, melyből meghitt vasárnapi délutánokon sipot barkácsolunk a vízparton a gyerekeknek. Tiszafüreden — megyénkben — egy vállalat foglalkozók a fűztenneléssel. S hogy jelentős a vállalat munkája, mutatja az is, hogy az itt termelt vesszőért, s az abból készülő kosarakért Svédországból még golyós csapágyakat is kapunk; A vállalat története eléggé rövid. 1951-ben létesült, majd 1953 januárjában lett önálló. 1956-ban már Ausztriába, Svájcba, N yu gat -N émetországba is eljutott a tiszafüredi fűzvessző, A vesszőtermelés különben igen gazdaságos, sokszorosan megtérül a termeltetési költség. Mikor idáig jutunk a bet-ügetésben Csapó Jánossal, az üzem vezetőjével, újabb kérdést említek: — Miért exportálunk kimondottan fűzvesszőt, mikor a kosár és egyéb vesszőkészítmények iránt is nagy a kereslet külföldön? — Ez részben igaz! Valóban több pénzt, valutát kapunk, ha mint készterméket szállítjuk külföldre a fűzvesszőt. Megnyugtatásul azonban közölhetem, hogy a fűzvesszőtermésnek mindössze 10 százalékát exportáljuk. Az elmúlt rendszerben ugyanis m -----------Színháztörténeti múzeum Varsóban Nemrég Színházf'rténeti Múzeum létesült Varsóban. Dr. Eugéniusz Szwankowski, az új múzeum vezetője nyilatkozatában kiemelte, hogy a szervezéssel kapcsolatban első feladatuk az ország valamennyi múzeumában fellelhető színházitörténeti anyag felkutatása és számbavétele. Bosszantó apróság nagyrészt csak vesszőt küldtünk külföldre s így kialakult egy hagyományos piacterület. A vesszőkre ma *s számítanak e ez számunkra nem közömbös, mert sokszór csali azért j kapunk fontos nyersanyagokat, cikkeket. A VÁLASZ így már megnyugtatóbb. De nemcsak az ország szempontjából fontos az a munka, melyet itt végeznek. A vállalat évente nyolc hónapon keresztül mintegy négyszáz személynek biztosít kenyérkereseti lehetőséget. A Fűztermelő Vállalat az idén is további fejlődésre számít, mert jó termés ígérkezik. — 0 — Szolnokon, a zagyvarékasi vasúti átjárónál naponta negyedórákat, sokszor félórákat is kell várni a vasúti átjárón keresztül haladó gépkocsiknak, lovaskocsiknak, kerékpárosoknak és gyalogosoknak. Ez érthetó abban az esetben, amikor vonat halad keresztül, vagy éppen tolatást végeznek, de annál bosszantóbb akkor, amikor lényegében át lehetne menni, s mégsem engedik fel a sorompót. Bizony sok bosszúságot okozott ez már az arra járóknak, amit a vasutas dolgozók jóindulatával, emberi megértésével el lehetne kerülni. 88 perc alatt Q A híres angol köd mindent eltakart előlem, csak egy pillanatra villant fel Skóciának néhány magas hegye. No, de az amerikai kontinens kitett magáért. Északon, Kanada fölött nem sokat láttunk ugyan, de láttam New York óriási felhőkarcolóit, láttam a hatalmas Missisipit, és lent. Dél-Amerikában a távcsőnél eltöltött percek alatt is meg tudtam állapítani, hogy Rio de Janeiro valóban a Föld egyik legszebb városa. Egy ilyen laikus, mint én. természetesen főképpen az efféle dolgok iránt érdeklődik. A kutatókat ezek a dolgok viszont nagyon kevéssé foglalkoztatják. De akadt itt elég olyan látnivaló, amely nekik is, nekem is érdekes, íme, egyszer egy kicsi sötét, köralakú foltot vettem észre, amely végigsiklott a Föld világos korongján. Teljes napfogyatkozás volt a Földön. Figyeltük a távcsővel, amint a napfogyatkozás keskeny szalagja végigment a Novaja Zemlján, Nyugat-Szibérián és Kazahsztánon ős még tovább is, délre át a földrészeken és az óceánon. Röppályánk igen szerencsés módon egészén közel vezetett el a napfogyatkozás zona:a mellett., az itt tartózkodó csillagászok nagy örömére. Egyébként már az előbb meg kellett volna mondanom, hogy a hegycsúcsokat, hatalmas építményeket és városokat. amelyeket a Föld felszínén akár szabad szemmel, akár távcsővel megfigyelhettünk. legfeljebb hat percig láthattunk. Ugyanennyi ideig láthatnak benünket is a Földről az egyes csillagvizsgáló állomások. E hat perc után ugyanis a Föld görbülete eltakar bennünket egymástól. Az egyes rádióállomásokkal való kapcsolatunk is hat percre korlátozódik. Mi ugyanis itt az ionoszférának alsó rétegében vagyunk. Ide csak az ultrarövid rádióhullámok hatolnak fel, ezek azonban olyan egyenes vonalúan terjednek, mint a fénysugarak. Hogy egy-egy területet rövid ideig látunk, az a megfigyelést nem zavarja, mert az optikai készülékeket automatikusan beállítják a megfigyelendő tárgyra és a készülékek a figyelt tárgyat az égbolt mozgásának megfelelően tudják követni. Mindenki tudja, hogy az éjszakai sötétben igen gyenge fény is rendkívül messzire ellátszik. A földi fények nagyon jól látszanak a sötét éjszakában. Egy ötszáz gyertyafény erejű földi villanylámpát innen hatodik nagyságrendű csillagnak látunk. Lebegés a% űrben A magasságmérő mutatója egyre mélyebbre süllyed. Egy kissé megriadok, talán csak nem kell kényszerleszállást végrehajtanunk? Nem. minden rendben van. A készülék megint 200 km-es magasságot mutat, a sebességmérő tanúsítja, hogy az „IS 200” állandóan 28 048 km-es óránkénti sebességgel repül. De most ismét nagyobb magasságot jelez a mutató. A magasságmérő hullámvonalat ír le, s e szerint feltételezhetjük, hogy valami láthatatlan hullámon szállunk fel és alá. A valóságban azonban röppályánk egyáltalán nem hullámvonalú. Az „IS 200” csaknem tökéletes körpályát fut be és a készülék kilengései csupán a Földgolyó lapulásait jelzik. Amikor közeledünk az egyenlítőhöz, röppályánk relatív magassága csökken, mert a Föld a sarkoknál lapult. (Folytatjuk.) ninni uxmnjzon táj KÉT NAPIG tartott az út Hangcsoutói, a kínai Velencétől Kantonig. Két napot és két éjszakát vonaton eltölteni délkinai forrósáéiban, nem valami kellemes dolog. Lehető leglengébben öltözködve feküdtünk kis négyszemélyes hálófülkénlkben. ittuk a forró, cukornélküli kínai teát és kézről kézre adtuk állandóan működő ventillátorunkat, hátha enyhülést ad az egyre növekvő hőségben. Odakint, másnap reggelre, szinte varázsütésre, megváltozott a táj. Fantasztikus alakú, hirtelen égnek szaladó hatalmas hegytömbök bukkantak fel'vonatunk mellett. Némelyik olyan, mintha óriási tű bújt volna ki a földből, vagy a mesebeli kínai sárkány hagyta, volna itt egy fogát. A föld szine is megváltozott — a tegnapi fekete helyett ma már sötétvörös — és más a növényzet is. Egyre több az ismeretlen faféleség és egyre kevesebbet tudok megnevezni (Kantonban már egyetlen fát sem ismertem .' Egész nap egy kis hegyi folyó mély szurdok völigye mei’ett haladt a vonatunk. A folyó szfne türkiszkék. a partjait, zátonyait alkotó homok 6zíne pedig valami egész élénksárga A túlsóparti hegyeket, dombokat sötétkék trópusi erdők borítják, a" innenső parton, vonatunk mellett bambusznád ligetek húzódnak. Sohasem látott színpompás táj bontakozni* ki szemeink előtt. A szeszélyesen kanyargó, olykor széleden szétterneszkedő, majd keskeny zugokban összeszűkülő hegyi íolvó átlátszó vizén lazán összetákolt bambusz-tutajok ereszkedtek alá. A tutajon hatalmas -kalapokban emberek, kezükben hosszú csáklyávaL HANGCSOUTÓL Kantonig ktb. 10 fajta ilyen szalma-, illetve kulikalapot tudtam megkülönböztetni. Észak-KÍ- nában, Senyangban (Mukden) még egyetlen kulikalapot sem láttam, a tolmácsok felvilágosítottak, hogy az csak délebbre lesz — északon nem Igen hordják. Tien-csúenben már láttam csúcsos, kerék szalmakalapot. Sinanban már rákkal több ilyen kalap volt, csak itt már hatszöglc'ű formában. Hangcsouban én is vettem kétfajtát. Az egyik kb. kocsikerék nagyságú, alig fért be az autóbuszajtón. Tapasztaltban kollégáim először paizsnak nézték, s megjósolták, hogy úgy sem fog eljutni Szolnokig (eljutott). Ahogyan dél felé haladtunk, feltárult előttünk a szalma-kalap eldorádó. Először olyan formát láttam, mint egy papírcsákó, négyoldalút, hegye» csúcsban végződét, szél nélkül. Ahogyan ha’adt a vonat, kétóra múlva már széle is volt. Nagyszélű, gömbölyű tetejű, nagyszélű, csúcsos tetejűek váltak a későbbi variánsok. Majd az egyenes szél fe'.kunkorívdott, a csúcs gombban végződött. Végül Kanton felé közeledve egyre nőtt a kalap terjedelme. Ahány falu, anynyi szalmakalap Ezeket a kalapokat nem egyenest a fejre teszik, mert nagyságuknál (néva könnyre lefújná a szél. Kis gyékényből fonott koronát erősítenek a ka'ap közepére és így kerül a fejre. így szelesebb is és biztosabban áll. Kantonban egész kis városnegyed van, ahol csupa szalmakalapokat, gyékény, szőnyegeket és egyéb fonott holmikat lehet kapni. Egyik kollégám vásárolt itt egy kalapot, ami neki azért is tetszett nagyon, mert kínai írásjel volt fekete tussal rápingálva. (Ez aztán az eredeti — mondta.) Újdonsült kalapjával a lején az emberektől nyüzsgő Gyöngyfolyó partján besétált egész a szállodáig és ott a tolmácsunktól megtudta, miért nevették kd ól a kínaiak. A kalapra festett kínai írásjelek azt jelentették, Fou kutya a pekingi nyári palota bejárata előtt hogy a kalap viselője a kan•oni köztisztasági vállalat dolgozója. EGYÜTT UTAZOTT velünk Kanton felé egy kambéka nevezetű kínai sáska is, fonott gyékény kalickában. Majdnem minden kínai háznál van ilyen úgynevezett „fordított kutya”. Egész nap ciripel és csak akkor hallgat el, ha idegen lép a házba. Még Sanghajban vettem, azóta együtt él velünk. Eleinte nem szólt egy árva kukkot sem, de most már megszokott bennünket és harsányan énekel. Ha idegen jön a kupéba, elhallgat. Csak négyünket ismer. Éjszakára hosszú vita után kitesszük a folyosóra, hadd élvezzék a többiek is a hangversenyt. Az étkezőkocsiban egyszer értekezletet tartottunk és oda is elvittem. Hosszú és kitartó hozzászólásaival azonban olyan közderüHséget keltett, hogy kénytelen voltam deportálni a szakácsok fülkéjébe. Az értekezlet végére a kínai szakácsok telidugdosták a kalickáját zöldhagymával. A tény az tény, a kambéka Kantonig nem szólt egv árva szót sem. múlván megsértődött, mert köztudomású volt, hogy ő csak friss banánt szokott fogyasztani. A kantoni pályaudvaron nagy fogadás volt tiszteltünkre és egv kínai ezredes tartott üdvözlő bestédet. Egvnani szünet után védencem akkor szóin11 meg úira m hangosan, amikor az ezredes beszelni kezdett. (Hát ezt P"V jó helvre nem lehet elvinni.) SzofT"nv''ónek rossz vére lett. kirúgta a knlicka fenekét és egy punra illegali. tá-Ks vonult, nvnt kés 'ah kiderült. ez alatt két 5 forintnyi ,vukat rágott a Pubi kamaárn zubbonyán. Másnap előkerült, a takarítónő távöllétünk alatt agyontaposta. KANTON, kínaiul Kvancsó, a legidélebbre eső hely, ahol jártunk. Egy magasságban fekszik az egyiptomi Asszuánnal, 60 mérföld-nyire a Dél-Kínai tengertől, a Gyöngy-folyó partján. Nyáron plusz 50 fok a hőmérséklet. Mi ősszel, szeptemberben jártunk itt, „csak 38—40 fok melag volt. Az uszodákban már régen véget ért a szezon. Az év egy bizonyos szakában rengeteg erre az cső. Az emberek fapapucsban járnak, az legalább nem ázik be és ha kisüt a nap, megszárad benne a láb. A trópusi sisakokat is valami átlátszó vízhat' n anyaggal borítják be. Az első reggel a kantoni száll odó. 6. emeletén mindjárt az utcai fapapucs csattogására ébredtem. Kanton a hangok, szagok és meleg városa. Az ember már kora hajnalban képtelen a tudná, egyrészt, mert pok dj meleg van, másrészt, mert folyón közvetlen plattunk himbálódaó dzsunkák lakói szenvedélyes kakas-tenvésztők. Minden hajón van kis japán kakas. Madzaggal ki vannak kötve p hajóhoz és -sak a feiüket dughatják ki a nanfénvre a fedélzetben vá' >tt lyukon. Hajnalban, szerény megvár rokonaikon rosszé töltővé pokoli r.csaft osaniak. A másókfaba éhnogofn* n 7 öV'lrv«; szolgáltatják. A közeli tenerről feltáró tehereőzósök állandóim d"dálnak. de a ’e°zajosabb mégis egv otromba, többemeletes személyszállító hajó volt. Papucs-csattogás, liaióduda. kakaskukorékolás, jePeo-retes kantoni hangok. (Folytatása következik.) Sajti Sándor í „ „ MUNKÁSOK! ELVTÁRSAK! f ? O-ŰZZÜK ÉS ERŐSÍTSÜK A PART ÉS A MUNKÁSOSZTÁLY EGYSÉGÉT! Riport 1968-ban — Az aland cikket a Kossuth Könyvkiadó legutóbb megjelent „Univerzum" sorozatából vettük át, n •
