Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-24 / 95. szám

n in n i ú T in n jz o n IÍÖZÜGY A fiatii,ttf.orúak nevelése nemcsak, egyéni, harutm társadalmi probléma is. Nagyon sokszor sajnálkozva halljuk hírét, hogy lopás, vagy más bűncselekmény el­követése miatt 14—16 éves vagy még fiatalabb fiú, lány áll a bíróság előtt. Vajon ki a felelős értük? Legtöbb­ször azt mondjuk, hogy a szülők. Ez így is van. Államunk sokat telt az elmúlt 12 év alatt a fiatal­korúak fokozottabb védőméért. Egy törvény is ki­mondja: büntetni kell azt a szülőt, aki gyermekének nevelését elhanyagolja, nélkülözésnek, erkölcsi züllés­nek teszi ki- Sajnos, napjainkban egyre többször kell alkalmazni törvényt. Hogy mennyire fontos a szülők felelőssége, arra szolgáljon például az alábbi történet is: Nemrég egy hétgyermekes családanya a fiatal­korúak ügyészéhez fordult. Elpanaszolta, hogy férje állandóan iszik, a gyéreitekkel nem törődik, eltartásuk­ról nem gondoskodik. Az anya gyermekei érdekében kérte az ügyészséget, hogy férjét állítsák bíróság elé. De ne büntessék meg, hanem hassanak oda, hogy a részeges férj gondoskodjon a családról. Az anya kérésére az ügyészség eljárást indított. A tárgyaláson derült ki, hogy az apa milyen szomorú bűnt követett el családjával szemben. A tanúk elmond­ták — több esetben részegen ment haza, éjjel a gyere­keket az utcán kergette. Sokszor be se engedte őket a lakásba, kutyaólban aludtak vagy ott, ahol meg tudtak húzódni. A szóban forgó apának rendes munkáin, normális fizetése volt. Gyerekei eltartásáról gondoskodhatott volna. Ehelyett m.ég a gyerekei ruháit is eladta. A tárgyaláson, a bíró megkérdezte, az apát. hogy miért hanyagolja, el családját, viselkedésével miért fertőzi meg gyermekei lelkét? A vádlott azzal védeke­zett, hogtt szenvedélyes alkoholista és mikor iszik, nem. tud magának parancsolni. A bíróság gondolkozott és döntött. Javasolta az édesapának, hogy menjen el alkoholelvonó kúrára, ö beleegyezett. A bíróság szándékát és az édesanya kéré­sét figyelembevéve nevelőjeliegű börtönbüntetést szabott lei. Két-három hónap telt el. A járásbíróságot felke­reste az édesanya és megköszönte a bírónak, amit csa­ládiéért tett. Elmondta, hogy férj már nem iszik. Jcerc­­s' tét hazaadja és családjáról megfelelően gondosko­dik. A bíróságon örömmel hallgatták. Ki tudja, mi lett volna a hét gyermek sorsa, ha nem lennek ideiében közbe és ne mforditják vissza az édesapát a veszélyes lejtőről? Ez a példa is mutatja., hogy a társadalmi szervek, n bíróságok, az ügyészségek hogyan próbállcoznak segí­teni a fiatalkoníak nevelésében, milyen módon igye­keznek megelőzni a kísértést. Az ellenforradalmi események előtt a fiatalkorúak ügyészsége, a rendőrség, a tanács kénviselője, és a Pe­dagógusok •’mr'Htcs ellenőrző select tartottak a szóra­kozóhelyeken. Ez nagyon hasznos volt. Sok fiatalkorait hazaküldtek, szüleiket pedig figyelmeztették. Érdemes amine újra foglalkozni a hasznos ellenőrzés gondola­tával. ■■■..­­----... ---­Javaslói „/íz ifyUÁty Háza" preb émájának megoldásához SANGHAJ, a világ negye­dik legnagyobb városa. 6,2 millió lakosával New-York, London és Tokió után kö­vetkezik. A Kínáról szóló regények, útirajzok mind úgy emlékeznek meg róla, mint titokzatos kikötőváros­ról, ahol egymást érik a matrózkocsmák, játék- és egyéb bűnbarlangok, ahol ópiumcsempészek, gyilko­sok, nemzetközi szélhámo­sok adnak egymásnak talál­kozót. Kíváncsi voltam, hogy ilyen lelki előkészítés után milyen benyomást tesz majd rám Sanghaj. Nem sok felhőkarcolót láttam még életemben, most azonban pótolhattam a mu­lasztottakat. A nemzetközi negyedben laktunk, ahová a felszabadulás előtt kínai ember csak rpint alkalma­zott tehette be a lábát. A ne­gyed túlnyomórészt angol és francia lakóit drótkerítés védte esetleges kínai láza­dás ellen. Itt nem is igen van más. mint felhőkarco­ló: az egész negyed ragyogó üzlethelyiségek, tízemele­tes áruházak, húszemeletes szállodák, bankok, üzlet­házak sorozata. Mi egy 12 emeletes szállodában lak­tunk a negyed főutcájának, a Nanking Road-nak a vé­gén. a IIoang-po folyó köz­vetlen közelében. Innen in­dultunk felfedező útia­­inkra. PÁLMAFÁKKAL szegé­lyezett folyóparti sétányon indultunk a város belsejé­be, a nemzetközi negyedből kifelé. A Hoang-pon kis fo­lyami csónakok, nagy vitor­lás dzsunkák, hatalmas kí­nai és külföldi tengerjárók álltak, vagy éppen haladtak a közeli Sárga-tenger felé. A húszemeletes Sangháj­­hotelnél csónakoktól majd­nem teljesen elborított kis folyó ágazik ki a Hoang­­poból. 200 méterenkint mo­dern betonhídak ívelik át. partjain hatalmas raktár­házak, mellettük ládák, bá­lák, gyékénykosarak hegyei állnak. A víz mindkét part­ján, szorosan egymás mel­lett. a partra merőlegesen kisebb-nagyobb dzsunkák, srampánok horgonyoznak. Az elmúlt hetekben az „IS 200”. földünk mesterséges kí­sérője, minden vasárnap el­repült Magnyitogorszk felett. Innen Magnyitogorszkból az ürhajó-repülőtérről vasárna ponként indultak a rakéták az „IS 200”-ra. amelyek láto­gatókat, üzemanyagot, élelmet és még sok minden egyebet vittek a mesterséges hold la­kóinak. íme. elértük azt. ami 1958-ban egv évtizeddel eze­lőtt még a fantázia birodal­mába tartozott: úgy utazunk a menetrendszerűen induló rakétával kirándulásra a vi­lágűrbe. mint ahogv valami­kor a gyorsvonattal, vagy a gőzhajóval mentünk a Föld egy-egy távoli, de regényesen szép kirándulóhelyére. Mégis, sok különbség van az űrrakéta-közlekedés és — mondjuk — a vonatközleke­dés között. Itt van mindiárt a menetrend. A haiók. a vo­natok és a közönséges földi repülőgépek menetrendié', amint tudjuk, a mi földi idő­beosztásunk szerint készítik Ezek a hajók nemcsak a vízi közlekedés vagy szállítás céljaira épültek, hanem egyúttal lakásul is szolgál­nak. Lapos fenekű, szép sárga fából készült kis ha­jók ezek a dzsunkák. A ha­jó gyomrában van a lakás, fölébe gyékénnyel fedett te­tő emelkedik. A hajókról füst száll lefelé, mert — per­sze — itt is főznek, hozzá vizet a folyóból merítenek és a ruhát is ott mossák. Itt születik a kisgyermek, s még alig látszik ki a fedél­zetből, itt tanulja meg a ví­ziélet ezernyi fortélyát, pró­bálgatja az evező használa­tát. A fedélzeten mászkáló gyermeket biztonság kedvé­ért ki is kötik a hajó vala­melyik részéhez... Itt nő * i el. A rakéta azonban a világ­űr ideje szerint közlekedik, a csillagidő szerint. Ez a csillagidő volt az első új fogalom, amelyet meg kel­lett tanulnom, útban a mes­terséges hold felé. Akkor ta­lálkoztam vele először, ami­kor az ürhaió-repülőtérre ér­tünk. Először indultam erre a hosszú és szokatlan útra. s noha jól tudtam, hogy a közlekedés biztonságos — mégis ideges voltam. A ké­szülődéskor kapkodtam, s ahogy ilyenkor lenni szokott, minden összeesküdött elle­nem — s taxihalálban (ló­halált nem mondhatok), az utolsó pillanatban érkeztem i repülőtérre. Rémülten pil­lantottam az órámra. Hat óra ötvenkilenc percet mutatott. Az előző vasárnap a rakéta pontosan este hét órakor in­dult és eszerint most már alig egy percünk van az in­duláshoz. Ijedten szaladtam a nyugodtan pihenő rakéta fel a gyermek, itt nősül és itt is hal meg. A KÉT PARTOT szegé­lyező hajósorfal közölt, köz­vetlenül gemvüs nyomában sebesen haladnak a kis- és nagy dzsunkák — szénnel, hatalmas bálákkal szinte merülésig rakva. Apálykor befelé, dagálykor kifelé. A dzsunkát evezősök hajtják, s mikor hídhoz közelednek, az egész család készenlét­ben áll, hogy hosszú, vasvégű bambuszcsáklyákkal lökdös­­sék el a csónakot a rohamo­san közeledő hídlábtól. Bi­zony megesik, hogy siker­telen a küzdelem és neki­mennek a hídnak. Ilyenkor a mögöttük jövő többi hajó feltorlódik, nekiszorul a par­ton álló társainak. Recse­gés, ropogás, pillanat alatt. felé. A rakéta pilótája azon­ban rémült arcomat látva, megnyugtatott. Nem kell si­etni — mondta. — Még egy félóránk van. Amikor csodál­kozva ránéztem, megrhagva­­lázta: Csillagidő — Rakétánk ma körülbelül 28 perccel később indul, mint az elmúlt héten. Mi ugyanis csillagidő szerint közleke­dünk. Már most tudni kell azt. hogy egy csillagét*. tehát az az idő. amikor egy-egy csillag a látóhatárnak ponto­san azonos pontján kél fel. 24 órával hosszabb, mint a napév. A Föld ugyanis egy év alatt, miközben naponta meg­fordul a tengelye körül, kö­rüljárja a Napot. A csillago­kat azonban nem járja körül Ez a Nap körüli keringés úgyszólván megtakarít egv tengelyforgási Ezért aztán a napév 24 órával rövidebb a csillagévnél és egy csillagnap körülbelül 4 perccel hosz­­szabb. mint a közönséges nar Még jóformán meg sem ér­talpon van az egész kör­nyék, mindenfelé) csáklyák meredeznek elő, köteleket oldanak, kiabálástól hangos a környék. Mindenki segít mindenkinek és percek múl­va nyugodtan megy tovább a forgalom. A huszadik ha­jó már nem is sejti, hogy történt valami. A raktárakból emberek tömege szállítja az árut a hajókra. Mezítláb, fejükön szalmakalap vagy kendő, rövid nadrágban, szakadt ingben szinte szaladnak a súlyos teherrel. Rendszerint két ember cipeli a terhet a vállra fektetett erős bam­­buszrudakon. A teher meg­emelésekor azonnal apró dallamos szövegeket kezde­nek énekelni. Talán lépés­tartás miatt. Az első ember kezdi, s a hátsó felel neki. — de már egy kicsit más­képpen. így válaszolgatnak egymásnak, amíg le nem te­szik a terhet. Aki véletlenül elébük kerül, s meghallja a dalt, utat enged nekik. Láttam, amikor négy ember vitt két bambuszrúdon. kö­telekkel felerősítve egy ha­talmas ládát. A négy külön­böző hangú és különböző időben megszólaló ember egész kis lüktető ritmusú dalt énekel össze. Egy-egy nagy raktár környékén szin­te zsong a part az izzadó ra­kodómunkások énekétől. EBÉD UTÁN szokott jön­ni a dagály. A megdagadt folyó felkúszik a csatorná­kon, elárasztja a rakparto­kat és mellékutcákat. Sok helyen térdig is ér a víz. Az ilyen utcákon csak kerékpá­ros riksával lehet átmenni. Ezek nem félnek a víztől, csak ilyenkor a normális viteldíj többszörösét kérik. Az áruházakat, szállodákat magas, homokkal kitöltött dupla faküszöb védi a da­gály látogatásaitól. Az utcá­kon téglarakásokra fekte­tett pallókon közlekednek az emberek. Egy-két óra múlva eltűnik a víz. csak nedves nyoma marad az ut­cákon. (Folytatása következik ) Sajti Sándor tettem egészen, amit a pilóta a csillagidőről magyarázott, máris megérkeztünk a raké­tához és felmásztam egy nagy­dobozhoz hasonló különleges fülkébe. Tizedmásodpercnvj pontossággal indultunk út­nak, tehát sokkal pontosab­ban, mint bármelyik gyors­vonat. De szükségünk is van erre, hiszen a mesterséges hold. amelyre el akarunk jutni, egy másodperc tized­­része alatt mintegy 780 méter utat tesz meg. tehát ha elké­sünk. mögötte repülünk el. Bajunk ugyan nem történik akkor sem. Nem repülünk ki a világűrbe, ahonnét nincs visszatérés, hiszen rakétán­kat tudjuk irányítani cs se­bessége is elegendő ahhoz, hogy utolérjük a mesterséges holdat. Hála azonban az auto­matikus indítóberend'”<‘;"iMí a rakéták nem szoktak késni ■§s pontosan kikötnek az „IS 700” kikötőhelyén., (Folytatjuk.) Olvastam a Tiszavidék áp­rilis 17-i számában a Tiszti Klub parancsnokságának vá­­'aszát, amivel egyáltalán nem értettem ugyan egyet, e a szerkesztőség felhívására te­szek egy javaslatot a problé­ma megoldására. Városunkban a Miniszter­­tanács rendelkezése folytán megszűnik az egyetemi okta­tás és így felszabadul a Mű­vészkerttel szemben lévő Diákszálló is. A Diákszállót és környéket kellene a szol­noki ifjúság házává átalakí­tani. A munkát maga a fia­talság végezhetné el. A szük­séges tervrajzokat az Építő­ipari Vállalat fiatal rr.érnö­­uei biztosan készséggel elké­szítenék éis a -zolnoki vállala­tok sem zárkóznának el attól, hogy az átalakításhoz anvagi támogatást nyújtsanak. Hogy javaslatom ne pusztába kiáltó szó legyen, A Tiszamenti Ve­gyiművek részéről ebhez H* 1 ezer darab téglával. 2 köbmé ler zsaluzó deszkával kezde­­m nevezőként hozzál árulnánk Elképzelésem szerint a je­lenlegi épületben el lehetne helyezni a Damjanich Mú­zeumot, létre lehetne oívn a Verseghy Irodalmi Kört, lé­tesíteni lehetne egy színjátszó termet, amely filmvetítésre is alkalmas, tánchelyiséget, kü­­'önböző szakkörök részére foglalkozási helyiséget, olva­só szobákat, játéktermeket. A közelben lévő űrt« telken te­niszpályát lehet létesíteni ame’y télen korcsolya-pálya­ként tenne szolgálatot. Az if­júság kezdésébe kellene ár­adni a Zagwa torkolatánál lévő csónakházat, az oF lev* nyári vendéglőt, s átalakf'á*­­sal a csénakházzHl össze kel­lene építeni. így a körnvék rende"'lével szén ker'hebi­­séget létesíthetnénk. Amenv­­nyiben a Révkapitánysáa je­­lentecrj énületét átengedné. ?,■’ TfíÚc9g Há7a és a pcónsVháa valamint a venóég'ő között’ részt teljesen egybe lehetne Iszakítani. A Zagyva partján álló villaszerű ház, ami tud­tommal állami tulajdon, a könyvtár épületének lenne kiválóan alkalmas. A város­nak ezt a sarkát, a város egyik legszebb pontjává le­hetne kialakítani, egyidejű­leg figyelembe véve az* hogy feltétlenül több gondot kelle­ne fordítani a Mflvésztelep ápolására is. Javaslom, hogy a Tisza túl­só pariján az ifjúság részére és az Ifjúság Háza kezelésé­ben egy szabad strandfürdőt létesítsünk. A Holt-Tisza partján állítsunk egy botani­kus kertet, amely alkalmas lenne arra. hogy fiatalsá­gunk elsősorban Szolnok és környékén termelt növények kikísérletezését a legjobb ter­mő és leggyorsabban növekvő növényi fajták kiválasztását ezen a területen elvégezhesse. Ez a terület történelmi jel­legénél fogva is rendkívül al­kalmas arra. hogy az ifjúság -Ital megbecsül* kedvelt szó­rakozó és tanulmányi hely legyen, hiszen itt diadalmas­kodtak Damjanich vörössip­­kásai, ezen a területen kat­­'ogtak 1919-ben a Vörös Had­sereg géppuskái. Úgy gondolom, egy ilyen kulturális létesítmény létre­hozásában úgy a munkás-, mint az értelmiségi fiatalság szívesen venne részt és szí­vesen kapcsolódna be a munkába Honvédségünk is. Szabó László Tiszamenti Vegyiművek <TÍ*MAAÍl’£l?^ 3 1947. április 24. Nevető Buddha szobor. Az »»»mi sikket a sw» su»h Könyvkiadó leg­utóbb megjelent „Uni­­verznm“ sorozatából vettük át. 88 perc alaR a körül Riport 1968-bnn Nemrégiben új égitest tűnt fel az égboltozaton, A Föld minden tájáról kíváncsian szegezik rá az emberek a látcsöveket és a nagy csillagvizsgáló intézetek a teleszkó­pokat, Mindenki szeretné tudni, mi is történik ezen az tíi égitesten, a mesterséges holdon. Mit látnak, hogyan élnek, mit csinálnak raáta azok a. szerencsés emberek, akiknek módjaik és valljuk be, bátorságaik tmit arra, hogy oda fel­menjenek. Szerkesztőségünk elhatározta, hogy alaposan tájékoz­tatja olvasóinkat mindarról, ami a mesterséges holdon tör­ténik. Ezért egy riportert küldtünk a mesterséges égitestre. Egy hetet töltött olt. sokat látott és sokat tanult, noha — amint maga is bevallja. — azért egészen pontosan nem sikerült még mindent kitapasztalnia Az alábbiakban kö­zöljük útleírását a mesterséges holdon szerzett élmé­nyeiről. l/'(isö# a mestersége* holdra Az űrrakéta elindul'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom