Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-21 / 68. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt ■ *RA. 50 PILLÉR. II. évf. 68. szám, 1957. március 21. csütörtök. AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAi»iAAAAAi 1 i 1 1919 dicső emléke örökké él! ▼▼▼TTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTYTTTVTTTT?T*TTTTTTTTTTVTYT’r»tT í YY 38 évre! ezelőtt, 1919 március 21-én megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. A magyar dolgozó nép lerázta magáról a nagybirtokosok és nagytőkések igáját, a hatalom a proletariátus kezébe került. A magyar munkásság és szegényparasztság követte aa orosz proletariátus példáját és történelme folyamán először kezébe vette sorsának intézését. Ma, 38 óv távlatából a magyar dolgozó népnek ez a viliágra szóló fegyver-* ténye fényesebben ragyog, mint valaha. A magyar nép az elmúlt nehéz századokban is mindig ott volt, ahol az emberi haladásért, a népeik szabadságáért, függetlenségéért küzdöttek. 1919-ben, nagy forradalmi múltjához híven, elsőként csatlakozott ahhoz a világtörténelmet formáló küzdelemhez, amelyet az orosz proletariátus sikerrel vívott a nemzetközi burzsoáziával szemben. A Magyar Tanácsköztársaság ugyan elbukott, de emlékét sohasem sikerült kitö-* rolni dolgozó népünk tudatából. A Horthy-remdszer alatt a magyar uralkodó osztályok mindent elkövettek, hogy emlékét bemocsíkolják, meggyalázzák. Ebben a hadjáratban csatlakoztak hozzájuk a jobboldali szociáldemokraták is, akik Horthyók előtt azzal szereztek maguknak érdemeket, hogy nyíltan kérkedtek a Tanácsköztársaság elárulásával. A dolgozó tömegek azonban soha sem felejtették ei, hogy ha rövid időre is. mindössze 133 napra, de egyszer az ö kezükben volt a hatalom és lerakták egy olyan társadalmi rend alapjait, amely megszünteti az embertelen kizsákmányolást, megszabadította őket a nagybirtokosok és nagytőkések igájától, a népnyúzó szölgabíráktól. A magyar kommunistáknak, a dolgozó tömegeknek a Szovjetunió léte mellett két és fél évtizedes élethalál harcukban e dicsőséges napok emléke adta a legnagyobb erői és lelkesedést. Rendíthetetlenül bíztak abban, hogy még egyszer felvinrad az á nap, amikor a magyar proletariátus ismét kezébe veheti a hatalmat. A felszabadulás 12 esztendeje alatt sokat tettünk azért, hogy a Magyar Tanácsköztársaság valódi jelen tőséget népünk megismerje. De vajon mi megértettük-e? Tanultunk-e belőle eleget? Jól gazdálkodtunk-e azzal a gazdag hagyatékkal, amelyet az utókorra hagyott? Most, október 23. után, ha számot vetünk önmagunkkal, bizony azt állapíthatjuk meg, hogy nem mindig gazdálkodtunk jól vele. Sem a hibáiból, sem az eredményeiből nem tanultunk eleget. Az elmúlt éveikben főként csak a Tanácsköztársaság hibáiról beszéltünk. Igaz, voltak hibái. Tanultunk-e ebből? A magyar kommunistáik hibát követtek el akkor, amikor beolvadtak a szociáldemokrata pártba, mert a párt megszűnt élcsapat lenni, felülkerekedtek az ingadozó elemek, az árulók, akik a belső és külső imperialista erőkkel szövetkezve megbuktatták a proletárdiktatúrát. A párton belüli árulás aláásta a népi hatalom vezető erejét. De úgy látszik, mégsem tanultunk ebből eleget, mert nem-e ugyanez következett be október 23-án” .Most is az árulók, a „belső bitangok" juttatták végveszélybe a proletár hatalmat. A Tanácsköztársaság hibát követett el a földkérdésben. Nem osztotta ki a nagybirtokot a szegényparasztság között. Ezért nem is jöhetett létre Sizilárd munkás—paraszt szövetség. Igaz, a felszabadulás után eoből tanultunk, egyik első nagy csatánk a földosztás volt. De 1919 nemcsak arra tanít, hogy a földet ki kéül osztani a szeszegényparasztok ‘ között, hanem arra is, hogy szilárd munkás—paraszt szövetség nélkül nem létezhet erős proletárhatalom. Az elmúlt években mi erről megfeledkeztünk, a munkás—paraszt szövetség meglazult és az ellenségnek sikerült rést ütnie a proletár-hatalom épületén. 1919-ben a burzsoá elemek, a rendőrség, csendőrség, a katonatisztek látszólag behódoltak a proletárdiktatúrának. Hűséget esküdtek a kormánynak. Ugyanakkor titokban szervezkedtek, szövetségre léptek az Antant ha-! talmakfcal a proletárhatalom megdöntésére. A Tanácsköztársaság nagy hibát követett el akkor, amikor hitt nekik, meghagyta őket pozícióikban. De nem-e ugyanez következett be 1956 október 23. előtt? Most is az Egyesült Államok, az angol és francia imperialisták pénzelték, támogatták a magyar ellenforradalmárokat. Mi most is hiszékenyek voltunk. Hittünk nekik. Bíztunk abban, hogy sokan közülük a 12 év alatt megváltoztak, őszinte hívei lettek a népi demokráciának. Sajnos, egy társadalmi megrázkódtatásnak kellett jönni ahhoz, hogy az osztályharcnak azt az ábc-jét megtanuljuk, hogy az ellenséget nem meggyőzni, hanem legyőzni és megsemmisíteni kell. Számunkra tanulságos az is, ahogyan a proletárdiktatúrát, az úgynevezett szakszervezeti kormánynak 6 napos uralkodása alatt sikerült felszámolnia. Nem mondták akikor sem, hogy nincs szükség munkáshatalomra. A jobboldali szociáldemokratákból álló szakszervezeti kormány a munkásság igazi képviselőjének vallotta magát. A tömegeket azzal csapták be, hogy ha nem lesz proletárdiktatúra Magyarországon, az Antant hajlandó lesz velünk tárgyalni és előnyös békeszerződést sikerül kötni. Megmarad a munkáshatalom. Valóságban mit tett ez a kormány? Szabadon bocsátotta az ellenforradalmárokat, rendeletet adott ki a menekülő kommunisták letartóztatására, visszaállította la régi burzsoá közigazgatást, megszüntette a Vörös Őrséget, helyébe ismét életrehívta a régi rend'rséget, visszaadta a tőkéseknek az államosított üzemeket, támadást indított a dolgozók életszínvonala ellen. Elvette a szakszervezetektől helyiségeit és a régi tulajdonosoknak visszaadta. Ugyanolyan szerepe volt tehát, mint a Nagy Imre-kormánynak. Hat napos kormányzás után. miután megtették a magukét, félreállították és jött a fehérterror Nem ugyanez a sors várt a Nagy Imire-kormányra is? Szinte kísérteties hasonlóság. Tanulnunk kell a Magyar Tanácsköztársaság hibáiból hogy soha többé ne kövessük el ezeket. De a hibák nem homályosíthatják el azokat az óriási eredményeket. melyeket rövid fennállása alatt elért. Olyan vívmányokat hozott létre, amelyért évszázadokon keresztül a nemzet legjobbjai hiába küzdöttek. A tőkés vállalatok, a bankok államosításával, a termelő eszközökéi a dolgozó nép tula - donába vette és véget vetett a kizsákmányolásnak. Kisajátította a földesurak ezer holdjait. Igaz, hogy nem osztotta ki a parasztságnak, de megíoszotta a magyar nagybirtokos arisztokráciát gazdasági hatalmától. Felemelte a béreket, bevezette a fizetett szabadságot, az üdülőket, amelyeket azelőtt csak a kiváltságosak használhatták, a dolgozók rendelkezésére bocsátotta Enyhíteni igyekezett a dolgozók lakásgondjait. A tőkések fényző palotáiba a dolgozókat költöztette. Nagyszabású lakásépítő programot dodigozot ki. Megszüntette a kiváltságosak műveltségi monopóliumát, tervbe vette a 8 osztályos iskolát, az analfabétizmus felszámolását, munkásegyetemek létrehozását. Könyvtárakat létesített az üzemekben, hogy a világirodalom nagy szellemi kincseihez az egyszerű dolgozó emberek is hozzájussanak. A legszélesebb proletárdemokráciát teremtette meg a dolgozók számára. Biztosította a szólás és gyülekezési szabadságot. A sajtót a dolgozó nép tulajdonába vette. A tanácsrendszer létrehozásával lehetőséget biztosított arra, hogy a legszélesebb dolgozó tömegek résztvegyenek a kormányzásban. A magyar történelem folyamán először a dolgozó nők is egyenjogúak lettek a férfiakkal. Az ifjúság védelmére egész sereg intézkedést hozott. Bevezette az igazi, általános, egyenlő és titkos választójogot. Külön választotta az egyházat a7- államtól. Mindezt 133 nap a!aV, egy véres pusztító imperialista háború után, külső ellenségtől körülzárva, a bel-“ só ellenség elleni szakadat-1 lan harcban valósította meg. Ilyen vívmányokkal akkor egész Európában és a világon is csak két nép dicsekedhetett: a szovjet és a magyar. Miért ne lenne rá büszke a magyar munkás és paraszt, hiszen akkor példát mutatott a világnak. Az elmúlt esztendőkben nagyon keveset tettünk a a Magyar Tanácsköztársaságnak, mint a dolgozó tömegek forradalmi hagyomá-* nyának ismertetése érdekében. Ifjúságunk, de a felnőtt) nemzedék hazafias nevelésében is kevés szerepet játszott. Csak ezzel magyarázható, hogy az ifjúság nagy részében ködös, zavaros elképzelések élnek a Tanácsköztársaságról. Sokan azt mondják, az elmúlt esztendőkben elhanyagoltuk a haladó hagyományok ápolását. Ez csak részben igaz és csak annyiban, hogy a proletariátus forradalmi hagyományaival bizony keveset törődtünk. A magyar ifjúság jól ismeri Széchenyi Istvánt, vagy Deák Ferencet, de vajmi keveset tud Frankel Leóról, a párizsi kommün egyik vezetőjéről. Marx személyes barátjáról, vaav Szamuetly Tiborról, a Tanácsköztársaság hős népbiztosáról. Büszkeséggel emlegetik az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjáratot, de úgyszólván semmit sem tudnak a vörös hadsereg északi hadműveleteiről. amelvet pedig minder (Folytatása 2-ik oldalonJ Impozáns műsorával nagy sikert aratott az A lekszu n dro v-eg yii t tes A FÜGGÖNY lassan kúszott felfelé, a zsúfolásig megtelt nézőtér mintegy varázsütésre elcsendesült. Egv szó nem hallatszott, hogy aztán elemi erővel törjön ki a taps, a színpadon álló Aleltszandrov zene- és énekegyüttes üdvözléseképpen. A tapsorkán elcsitulása után a két nemzet himnuszának elénekláse következett. Kellemes meglepetés volt, hogy a kórus, a zenekar kíséretével, magyarul énekelte himnuszunkat, nagyon szépen. A szovjet himnusz elhangzása után kezdetét vette a műsor, amely maradandó élményt nyújtott rainden jelenlévő számába. Nem foglalkozom minden egyes műsorszámmal, hiszen arra nagyon sok helyre lenne szükség, csak egy párral, amely még a nagyszerű műsorból is kiemelkedett. Bevezetőül meg kell állapítani, a hallottak és látottak alapján, hogy az Alekszandrov-együltes várakozáson felülit nyújtott. Az együttes összhangja, a kórus egysége, a táncosok alakítása, a zenekar munkája rendkívüli volt. S még egy, ami figyelmet érdemel: az énekkar nyelvileg is sokoldalúan képzett, erre bizonyság: nemcsak magyar dalokat hallottunk anyanyelvűnkön, hanem más országok népdalai! is, az országok nyelvén. AZ ÉNEKKARI produkciók közül elsőnek említem meg „Az Amur hullámain” című régi orosz keringöt. Az öreg folyóról szólt az ének, amint lassan, csendesen hömpölyög. hullámaival verdesve a partot. A kórus a dallamok árnyalati irányításával az egész folyót a színpadra varázsolta, a nézők szeme előtt valósággal megjelent a hatalmas víztömeg. Halk, finommívű hangulat lebeg az éterben, amikor jön a szellő, az énekkar átvált és a dallamok érces csengésű tolmácsolásává’ adja vissza a nagy folyam hangulatát, képének változását. A következő, hatalmas sikert aratott énekszám, az „Útra fel” című katonadal volt. Az ének- és zenekar karmester nélkül, nagyszerűen adta elő. A dal lényege az, hogy hadba indulnak a fiatal szovjet katonák menetelnek. Látványos és szép volt az egész énekkar ütemes ringása. remek a kórus és zenekar összhangja. A MAGYARUL énekelt daok közül nagyszerű volt Kodály Zoltán „Háry János,” című operájából a kórus. Az ember úgy érezte magát, mintha az operaházban üldögélt volna, az énekkar annyira tisztán ejtette a magyar szavakat. Szép volt és impozáns Gounod „Faust” című operájából az induló, humoros és kacagtató az „Ének a falusi bíróról” és még sovol-i — - ■■ hatnám a dicsérő jelzőket, számonként. A szólisták olyan képzettségű énekesek, akik joggal érdemelték ki az érdemes művés» címet. Csak hogy egj’et említsek meg: Manrico áriáját Verdi Trubadúr című operájából talán még olasz énekes sem adta volna elő különbül, mint Vszevolod Pucskov, érdemes művész. Táncok közül a legnagyobb sikert a „Vetélkedő” aratta. De nemsokkal maradt el mögötte a többi sem. A tánckar nagyfokú technikája, könynvedsége, akrobatikus mozgása, hihetetlen ritmusérzéke magával ragadta a nézőket. A tánccsoport megjelenése olyan életet varázsolt a színpadra. — A katonatáncok hűen tükrözték a katonaélet soit-sok vidámságát. apró mozdulatokkal a táncosok sok mindent elmondtak. Állandó mozgás, színes megoldások váltakoztak, s a lányok megejtöen, '-áiosan táncoltak. FELEDHETETLEN perceket nyújtott az Alekszandrovegyüttes szolnoki vendégszereplése. amelyet a közönség hálás szemekkel és dörgő vastapssal köszönt meg. Himer Zoltán Tanácskoztak a termelőszövetkezeti elnökök és a gépállomási igazgatók Tegnap a Megyei Tanács nagytermében a termelőszövetkezetek elnökei és a gépállomások igazgatói értekezletre jöttek össze. Ezen a tanácskozáson számos problémát beszéltek meg. Foglalkoztak a belterjes gazdálkodás lehetőségeivel, a gépállomások és a tsz-elí kapcsolatával, az alapszabályokkal és még sok egyéb kérdéssel. A tanácskozást a Tiszavidék holnapi számában részletesen ismertetjük. Amiért a kofák bosszankodnak — Hogyan töri Alig pár hónappal ezelőtt gyakori jelenet volt ez a piacon. Ült a kofa zöldségkupacai, almáskosarai, hagymahalmaza mellett és fennhéjázóan beszélt vevőihez. — Hogy van lelke 12 forintot kérni egy kiló vöröshagymáért? — panaszolták a munkásasszonyok. — Sokalják? — Tavasszal majd adnak érte tizenötöt — volt a válasz. Nos, hát itt a tavasz és a boltok, üzletek tömve 7 forintos vöröshagymával, 1.80- as sárgarépával, 2.20-as burgonyával és még más olcsó zöldség és gyümölcs áruval. Hogyan történt ez? Erről beszélgettünk Nemes Mihállyal, a MÉK Vállalat előadójával. — Tervszerű akcióról van szó — kezdte Nemes elv társ, A mi vállalatunk feladata ugyanis az, hogy szabályozza a belföldi piaci árakat, exportáljon és importáljon amiből szükség van. Ez esetben például az történt, láttuk, hogy rohamosan feiszaladnak az árak a szolnoki piacon. Nekünk bőven volt a raktáron minden áruból, amit a szerzödéskötéses tételekből és más vidéken olcsóbban felvásárolt zöldségf éleségek - ből tároltunk. — Amikor azt láttuk, nagyon kezd elharapózni a spekuláció cs már tűrhetetlenül magasak az árak. akkor piacra dobtuk áruinkat. A lehető legalacsonyabb fogyasztói áron és így napok alatt letörtük a spekulációt. — Milyen eszközök vannak még a piaci árak szabályozására? enik a piaci árak — Az import és az export. A télen például, amikor a vöröshagyma olyan drága volt, Hollandiából importáltunk és 6 forintért tudtuk piacra dobni. Hasonlóképpen dughagymát hoztunk be Hollandiából és 5-től 8 forintig adtuk, amikor a piacon 21— 24 Ft volt az ára. Szolnok városában sikerült is keresztülhúznunk a spekulánsok számításait. Nagyon sokan például tárolták az almát, hogy tavasszal drágán adják majd el. Közölhetem, nagyon sok almánk van és hamarosan az eddigi árnál is olcsóbban hozzuk forgalomba. — Ezenkívül milyen árucikkeknél várható még árcsökkenés? — Feltétlen csökkeni fog a burgonya ára. Jelen pillanatban ugyanis 28 vagon burgonya van raktárunkban. Jelenlegi ára 1.80—2.— forint, de nem lehetetlen, hogy 1.30 forintért is árusítjuk. Olcsóbb lesz a szárazbab is. Jelenlegi ára 6 forint, azonban mintegy 250 métermázsa szárazbabunk van és csökkententeni fogjuk a fogyasztói árát. — És csak Szolnokon tudnak árszabályozást végrehajtani? — Főleg Szolnokon. Azonban működik már kirendeltségünk Törökszentmiklóson. Tiszafüreden. Hálás a vásárlóközönség részére ez az intézkedés. Tervünk, hogy a Jászságban is létesítsünk kirendeltséget. is abálrozása — — És nem fizet rá a vállalat az ilyen árletörő akciókra. Nemes elvtárs? — De ráfizetünk. Persze amennyi veszteségünk van a belföldi árszabályozásnál, azt behozzuk az exporton. Csak néhány példát mondjak: A burgonyánál például kilónként 2 forint, a sárgarépánál is kb. 2 forint a kilónkénti ráfizetésünk. — Milyen áruféleségeket exportál a vállalat?-- Kezdjük a szandaszöllősi zöldhagymával. Ezt április 10 körül már szállítani tudjuk külföldre. Utána a vezser.yi zöldborsó, a cibakház! zöldbab, a nagykörűi cseresznye következik. — Miért foglalkozik exporttal is a vállalat? — Ez is piaci árszabályozás tulajdonképpen. A termésfölösleget külföldre viszszük, hogy a belföldi piacon maradó mennyiség olyan árban keljen el, ami kifizetődő a termelőnek. De közvetlenül az exportált terméssel is a termelők járnak jól. Megkapják a belföldi piaci árat, és ehhez még 10 százalék exportrészesedést. — Hogyan biztosítják az exporthoz szükséges zöldség cs gyümölcsféleségeket? — Termelési és szállítási szerződés kötéssel. — 1957-re 2800 hold zöldségtermesztésre kötöttünk szerződést a termelőkkel. Úgyhogy ez évben is lesz bőven gyümölcs és zöldségáruféleség, amellyel mindenkor le tudjuk tömi a epekulációt, — fejezte be nyi!-+>r-zatát Nemes Mihály elvtárs. 1919 MÁRCIUS 21
