Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-13 / 61. szám

Mit jelent az önállóság ? Elképzeléseit, tervek, gondok a l‘ egy ver neki Gépállomáson KÉT ÍTÉLET ^^óiáca Nagymultú gépállomás a fegyvernek). 1948-ban negye­dikként kezdte meg műkö­dését az országban. Az utóbbi években úgy ismerték a megyében is, mint a leg­jobban dolgozó gépállomások egyikét. 1955-ben 800.000 fo­rint nyereséggel zárták, 1956- i.an viszont egymillió forint deficitjük volt. Nagymérték­ben hozzájárult ehhez, hogy október 23-tól 1957 új évéig. a gépállomáson termelő mun­ka nem volt. Ezidőre kifi­zettek 30.000 munkaórát. amelyból mindössze 9 ezer a ledolgozott munkaóra ér­ték. Mindez eddig kevésbé ér­dekelte az állomás dolgozóit Ha nyertek, az állam kasz­­szájába folyt a nyereség ha veszteséggel zártak, az állam fizette a deficitet. S most április 1-től önelszámolók lesznek. Az állam a gépállo­mások kezébe adja a pénz­tárcát, — mondván — sáfár­kodjatok, ahogy tehetitek, s’ a magatok zsebének adjatok számot. — Bizonyos félszszel — vá­laszolja Tóth János igazgató és Náluiy László főmező gazdász. Egy bizonyos félelemmel, helyesebben a nagyobb fele­lősséggel járó felelősségérzet megnövekedésével néznek az 1957-es év elé. A legnagyobb gond. hogyan gazdálkodjanak, hogy ne le­gyen veszteségük? Az első évben még nem a nyereség­re. hanem a rentabilitásra törekednek. A jövedelmező gépállomás! gazdálkodásnak két lehetősé­ge van. Az egyik a munka­­díj-tarifa emelése, a másik az önköltségcsökkentés és melléküzemágak létesítése. A bértarifát nem emelhe­tik. Részint, mert az alap­vető mezőgazdasági munká­latok (szántás, csépiés) árát központilag szabályozták. Az egyéb munkálatok díját sem emelhetik sokkal az önkölt­ség fölé. mert a szövetkeze­tekben így is elég nagv a gépellenessóg. Azt tartják: nem adják a gépállomásnak jövedelmük nagy részét. Jel­lemző, a jelenleg munkában lévő fegyvernek i gépek 60 százaléka egyéni parasztoknál dolgozik. Csak néhány példát a múlt évivel szemben. A fegyver­néid Vörös Csillagnak 30(; normálholdat műveltek 1056- ban. A szövetkezet értesítette a gépállomást 1957. évi gépi munkaigényéről. Egész évre 50 normálhold megmunká­lását kéri. A gépállomásnak 65 erőgépe van, öt községre teljes egészében és kettőre részben. Egyelőre úgy néz ki nem lesz elég munkájuk Több szövetkezet gépet vásá­rolt, mások munkagépet ven­nének bérbe. A gépállomás természet esen csak erőgéppel együtt ad munkagépet mint azt a tiszabői Petőfi fc kapott. Most még csak hagyján mert gépeik egy része Buda­pest újjáépítésén dolgozik Az idehaza lévőknek nem nagyon lehet a jövőben az egyéniekre számítaniuk. Az egyénileg termelők ugyanis legfeljebb szántatni szoktak S mi lenne, ha nyereségre töreked és címén még emelné is a munkadíjakat a gépállo­más? A munkástanácsnak más lehetőségek ulán kellett néz­nie. A melléküzemágak ki­fejlesztése a megoldás. Úgy határoztak, Szapárfaluban motorszerelő. Fegyvemeken kovácsmöhelyt nyitnak. Ti­­szabő községben fűrésztelepet létesítenék, a gépállomáson pedig drótkerítés, sodrony, és kerítés-elemek kisipari gyár­tását kezdik meg. Készül a gépállomás ezévi költségvetési terve. A terv alapvető tónusa az önköltség lehető legalacsonyabb fokra való szorítása. Az üzemanya got eddig a 20 km-re lévő Törökszentmi'klósról hozták halott Fegyvemeken az állo­máson van olajvezeték. Ez évben a gépállomás kivezeti udvarára az olajvezetéket s így felszámolja a szállítási költségeket. Gépkocsit és eszter­gapadot szeretnének vásárolni hogy minden javítási mun­kát maguk végezhessenek el. Nagyobb önrendelkezési jog­kört vártak a bérezéssel kap­csolatban. Nem tartják he­lyénvalónak pl., hogy köz­pontilag alacsonyabb fizetésű kategóriába sorolták a von­tatósokat, mint a gépállomási gépkocsivezetőket. S ezen nem változtathat a gépállomá* igazgatója, bár jól tudja, mennyire összehasonlíthatat­lanul nehezebb munkát vé­geznek a vontatóvezetők. A gépállomás dolgozóinak háztáji föld és természetbeni juttatások megszüntetését is kárpótolni kellett volna va­­amivel. A traktorosok reál­bére növekedett ugyan, de effektiv jövedelmük csökkent a juttatások megvonásával. Ezt nem tartják a legjobb megold ásn ak Fegyvern eken Bár bíznál' abban, kísérleti évről van szó, s hogy kija­­vítódik. ami most még nem tökéletes. Mit jelent hát a gépállo­más önállósága? A Fegyver­nek! Gépállomáson ezt így fogalmazták meg: bizalmat az állam bizalmát, hogy nem kisgyerek a gépállomás, a sa­ját lábán Is meg tud állni. — borzák — 1957. FEBRUÁR HÓ 28-ÁN ítéletet ho­zott a Szolnoki Járási Bíróság négy kő­téllel dolgozó paraszt ügyében. A vádlot­tak Víg Ferenc 9 hónapi, Réz Sándor, Kun József, Márkus Alajos 6—6 hónapi felfüggesztett börtönbüntetést toptak. A közvélemény túlságosan enyhének találja a büntetést, mivel államellenes bűntény­ről van szó. Érdemes bővebben ezzel az üggyel megismerkedni. Miért kerültek bíróság elé Víg Fe­rencé Jc? A gyülekezési tilalom megszegése, en­gedély nélküli gyűlés szervezése miatt. Az 1956. októberi események során rádión és sajtón közölték, hogy a betagosított föld­területeket rendezik. 1956. december 27. napján Kun József és társai az érdekelt dolgozó parasztok megbízásálból a Szol­nak Megyei Tanácsnál érdeklődtek a be­­tagoeított földek rendezése kérdésében. Innen visszatérve a községbe, gyűlést hívtak össze és közölték, hogy a megyei tanácson milyen felvilágosítást adtak. A gyűlésen mintegy 150 főnyi dolgozó pa­raszt jelent meg és érdeklődött, hogy Víg Ferencék mit végeztek a megyei tanács­nál. A gyűlés még tartott, amikor meg­jelent egy rendőr és közölte, hogy gyü’e­­kezési tilalom van. Erre a jelenlétük szét­oszlottak s hazamentek. Mivel a gyüle­­zési Mlalmat megszegtél?, eljárás indult Víg Ferenc és három társa ellen. KIK VOLTAK EZEK AZ EMBEREK? Milyen céllal hívták össze a gyűlést? A vádlottak mind a négyen szegény család­ból származó dolgozó parasztok voltak. Vajon céljuk lehetett-e államrendellenes cselekmény véghezvitele? A beidézett ta­núk egybehangzó vallomása szerint nem! Nyilvánvaló megtévedt emberekről van Itt szó. Ez természetesen nem mentesíti őket a büntetés alól. Az azonban meggondolandó, megtorló, vagy nevelő jellegű ítéletet keil-e alkalmazni a kőtelkiekkel szemben. A bíróság úgy döntött, hogy nem megrögzött ellenforradalmárok, hanem megtévedt ál­lampolgárok és ezt ítéletében is megmu­tatta. Mindenkinek látnia kell, hogy a proletárdiktatúra bíróságai kettős felada­tot végeznek. Egyrészt könyörtelenül le­csapnak az osztályellenség ellenforradain'i maradványaira, megrögzött ellenforradal­márokra és elveszi a kedvüket attól, hogy a dolgozó népre kezet emeljenek. EZT BIZONYÍTJA a Szolnok Megyei Bíróság Bézi Péter és társai bűnügyében hozott ítélete. Bézi Péter és társai Cserke­­szöllőn terrorcselekményeket haitottak végre. Ezért Bézi Péteréket a bíróság 6 évi börtönbüntetéssel sújtotta. Velük szemben nem volt helye a könyörületnek. Vki kezet emel a nép államára, az ne szá­mítson irgalomra. Világosan látható, hogy osztálvbírósá­­gunk Víg Ferenc és társainak bűnügyét nem úgy értékelte, mint Bézi és társai bűncselekményét. Bíróságunk feladata, hogy az osztályellenség oldaláról azok a’ a dolgozókat, akik azt megérdemlik, levá­lassza és velük szemben nevelő jellegű ítéletet alkalmazzon. Víg Ferenc és társai nem Népköztársaságunk megdöntésére törekedtek, hanem betagosított földterü­letük ügyét szándékoztak elintézni. Tet­tükkel azonban megszegték Népköztársa­ságunk érvényben lévő törvényét. Helyte­len lett volna szemethunyni cselekedetük felett, de igazságtalanság lenne ellenfor­radalmárokká minősíteni őket. Az ítélet­tel a közvélemény is egyetért, mert látja osztálybíróságunk Igazságos jellegét — cs — TECHNIKAI ÚJDONSÁG Nylon Írógépszalag Még 1956 elején kísérletek indullak meg a Lőrinci Sza­lag- és Csipkeárugyárban az eddig pamutfonalból készült írógépszalag helyett nylon írógépszalag gyártására. A gyárnak, amely eddig nylcnfonallal nem dolgozott, komoly problémákat okozott az új anyag alkalmazása. Az egyik ilyen probléma a szö­vésnél a láncfelvetés kér­dése volt. A pamutból készüli írógépszalagokat úgynevezett „párnál" felvetéssel ké?zítet­ték, de a nylonból készült írógépszalag gyártására ez nem volt megfelelő, s ezért széles rendszerű felvetéssel kellett helyettesíteni. Igen fontos volt az írógépszalag állandó szélességének tartása. A szalag hosszúságának el­vágás nélkül 200—250 métert kellett kitennie. Nagy nehézséget jelentett a szalagok hórögzítésének kérdése. Erre alkalmas gép az omzágban nem készül. A vállalatnak sikerült egy olyan hőrögzítő gépet terveznie és elkészítenie, amellyel a nylon írógépszalag tartóssága^ jóval felülmúlja a külföldről be­hozott pamutból készült író­­gépszalagét. Ebben az évben a múlt év­ben gyártott mennyiségnek kb. négy-ötszörösét gyártják és adják át a kereskedelem­nek. Tervezik a gyártás további kiszélesítését is, mert a ha­zai! a g előállított nylon író­gépszalagok iránt külföldön is nagy az érdeklődés. A Hamrák-kisasszonyok V't- már kora délelőtt meg­érkeztek Újfaluból a nagy családi tyúkültetőn, amelyet a nagy hó miatt ökrök von­tattak be Szatmárra. A kis­asszonyok a tavalyi bál óta csupán annyit változtak, hogy Gerardin viselte az idén az á la France frizurát, amelyet tudvalevőleg egy héttel a báli est előtt szokás megcsinálni. A hét alatt a kisasszony ka­­rosszékbev tölti az éjszakát és még akkor is mindig fenyeget az a veszedelem, hogy a tü­zes lovak az újfalusi árokba fordítják a szánkót, mint ép­pen tavaly történt a szegény Kamrák Fanny báli hajdíszé­vel.. Talán éppen ebből az ok­ból vontatták be magukat az óvatos ökrös-fogattal. A nagykendőkből és bun­dákból nevetve bontakoztak ki a Kúria-fogadó udvarán, ahol is az éppen jelenlévő Hertelendy úr, a báli főrende­ző ezzel az ügyes bókkal hó­dolt a kisasszonyok öltözeté­nek. — Krónawlter, a híres bé­csi szabó is elbújhat szegyen­­le>óben az újfalusi tiindéruj­­ja'■ czen remekművei előtt. Gerardin rózsaszínű tüll­­angléval díszített ruhája, va­lamint Fanny halványkék, fe­hér szalagfod'okkal ékesített t' alelt je valóban hivatva lát­szó'. a bál legszebb ruhái kö­ztit' is feltűnni. A kis Ham­­rákné fekete. ae divatos ruhá­­gondosan simogatta vé­gi a lányok ruháiát és azt kérdezte Fertelendy úrtól, ríjon a kotllkmtáncot mikor fonják a MIon elkezdeni. — Pmlban éjfélkor — fe­leU c. híre, bálkirály és ezen megjegyzéssel, valamint az újfaluéi Kamrák-hisas.szö­vünk ruházatának e'mondásá­­rfl a. Kúria kapuja körül les­­ke.lŐdő sza' mari szoba-leá­nyok és cselédek nyomban ha­zafutottak úrnőikhez. Ahon­nan csakhamir visszaküldet­tek azon megbízással, hogy a többi faluról érkezett klsasz­­szony ruházatáról is tudósí­tást hozzanak. Mert alig. hogy dél felé járt az idő, a Kúria-fogadó kapu­ján egymásután fordultak be a közel és messzi vidékekről érkező fogatok a báli publi­kummal. Aki csak számottevő kisasszony volt a vármegyé­ben, az mind n eg jelent a bá­lon és a helybeli hölgyeknek ugyancsak volt módjukban sápadozni. csodálkozni vagy csúfolódni, amikor a szobaiá­­nyok időnként hazafutottak az újabban érkezettek ruhá­zatáról szóló tudósítással. Dél felé megérkezett Költő­ről az öreg Szendrey leánya, Júlia kisasszony, aki divat és ízlés dolgában nemcsak Szat­­máron, de tán még Pesten is megállná helyét, mert tudva­levőleg ízlését nemcsak a Hölgyfutár régi és új divat­­képein fejleszti, hanem a bé­csi Salon hasábjain is. A hír­hozók róla azt jelentették, hogy Júlia, kisas zony magya­ros. gyöngyös, Zrínyi-korabeli ruházatban jelenik meg a bá­lon. amin a szatmári hölgyek valóban nagyon elgondolkoz­tak. Hisz itt rejtett akna repül a levegőbe. Szendrey Júlia, akinek ahhoz Is volt bátorsá­ga. hogy a divat szempontjá­ból férfi módjára levágassa szép barna haját, bizonyára nem véletlenül választotta a mag-/áros ruházatot a szat­mári bálra. Bizonyos, hogy Pesten az összes mágnásnak ilyen ruhában táncolnak a Redoute-ban. No hiszen meg is járják a szatmári hölgyek az új bécsies báli ruhákkal, amelyeket idáig a legújabb divatnak véllek. Ebéd után — azaz dehogy is volt ebéd ezen az izgalmas napon, hisz az úrnők már előt­te való napon, vagy talán már előbb is elkészíttették hajdí­szüket a Pestről idő érkezett trancia borbéllyal, mr. Priva­­dierval, azaz első segédjével, mert a jeles férfiú nem érhet rá az utolsó percben — ebéd­utáni időben a városban futó­tűzként terjedt el a híre an­nak, hogy a gyorskocsi meg­hozta a legújabb kotíllon-jel­­vévyeket. Aki a kotillonokat EGY REGI Irta; KRÚDY GYULA látta, csodákat mesél azok­nak szépségéről, csivosságá­­ról. A szatmári hölgyek arca valósággal belepirult ezen iz­galmas hírekbe, pedig akkor még nem volt általános divat a bécsi festékek használata. A szobalányok, szakácsnők és mindeneslányok, akik reggel óta szaladgáltak már külön­féle üzenetekkel és megbíza­tásokkal, csaknem lelkendez­ve jelentették úrnőiknek, hogy a gyorskocsin néhány idegen úr, bizonyos pesti arsz­­lánolc U érkeztek a városba, akik majd gunyoros mosoly­­lyal tartanak szemlét a bálon a vidéki hölgyek felett. így tudomására jutott egy magas szőke úrnak a meg rkezése, aki ha nem gróf, akkor leg­alábbis báró, a mellénye után ítélve. Azonkívül egy alacso­nyabb, vöröses barkós úr is érkezett a gyorskocsin, aki­nek a felöltőjén olyan gom­bok vannak, mint egy gyer­­mektenyér. Egy kopottas csíz­­májú, magyarruhás, kishaju­­szú ifjút is hozott a posta, de az nemigen sokat számíthat a bálon, mert még jóravaló ka­bátja sincs. Valami kóbor diáknak látszik, aki szép hol­­lótoüakkal kereskedik a táb­labíró uraknál. Csak Pap te­kintetes úr mondott olyasfé­lét, hogy a kopott diák vala­mi köliőféle legyen. De hiszen minden kicsapott diák költő manapság. '~Jgy folytak az izgalmas előkészületek a szatmári bálra, amely hivatva volt a>'­­’■a, hogy megdobogtassa azo­kat a szíveket, amelyek egy­másnak vannak szánva: a ze­­xe és a tánc xarázsa alatt élet­be keltse a kis érzelemcsírá­kat; fölhevítse az ifjú hajado­­xókat, hogy a következő hosz­­izú esztendőben legyen miről íbrándozniuk, álmodozniuk a behavazott falusi udvarházak­ban. Hál i&s Jövel ó gyönyörűséges bál- éjszaka, midőn fölcsendülne1 a a Margit-valcer lágy üteme- és a polonaise csodaszép figu r rái az ég felé ringatják a fa t lusi kisasszonyok lelkét, ame 1 lyek hajh, máskor kénytele s nak a kácsa. és tyúkülteté. I prózai gondolatával foglala- toskodni és csak sebtiben ol- vashalják el azokat a verse- két is, amelyeket Hiador ír < , hölgyek lapjába. Jöjj gyönyö I rűséges havas éjjel, amidőn <- régi fogadó léghuzamos szá , Iájában tündökölve ragyog- nak a rózsaszínű tüllel meg i koszorúizott tükrök és a cu I korkák papirosára nyomot i német jelmondatokat áhítato: , szívvel olvassák el még ázol- is, akik nem bírják ezt as i idegen nyelvet; csak sejtik . csak érzik, hogy a cukkerli ét i a szerelem között okvetlenül ■ ran valami összefüggés. És ti ■ forró, titkos szavak, hossza­■ 'laim as Icézszorítások és me­­. leg ölelkező tekintetek, nem- azért szereoeltek-e mindnyá­­! jan a költészet szótárában, ; hogy ezen a báli éjszakán ■ testet öltve, megjelenik a 2. ■ quadrille alkalmával, midőn minden becsületes, igazszívű halandó párjával táncol és a mamák a sarok ripsz-kava­­péiról örvendezve gondolnak a köze", farsangra, a közeli farsang lakodalmaira? Füzér­­tánc és mazurka! Csak a negyvenes években tudták igaz jelentőségét e táncoknak. Most tehát fusson a szoba­lány. mindeneslány a ház minden irányában és keresse meg a kisasszony pillangós ci­pellőjét. * A lámpák igazán úgy ra. gyogtak mint előre m álmodták a szívek. A Hamrák kisasszonyok és a többiek valamennyien meg­találták párjaikat, mert olyan fiatalember mén nemigen volt abban az időben, ah éleluntságot színlelve, elke rülte volna a táncot. Az iska Iában még Ovidiust tanítót ták, táncolni kellett a fiatal embereknek. De mégis volt ott egy fia tálember, aki a táncosok so hadaimat elkerülve, magá nyosan ődöngött a fényes szá la homályos sarkaiban. Sá padt arexi. nyúlánk termetű dacos tekintetű ifjú volt ez aki két kezét hátrafonva hallgatagon nézegette a tán cosokat. Sohasem mosolyqott de szomorú sem volt. Húsz it volt, láthatta azt, akinek ked véért idejött, Szcndrry JúlU éppen Hertelevdy úrral iárit a füzér-táncot. A sápadt arct ifjúi arca talán még savad labt volt. mint rendesen. És talár akkor sajnálta életében elő­ször azt, hogy nem tudott tán colul. A gyönyörű barna leány ke­csesen és szarva<■ mócljárc táncolt és minden mozdula­tán meglátszott, hogy valaki­nek nagyon akar tetszeni Táncosának vagy másnak? K. tudná azt. ki láthatna bele egy leány leikébe? A nyugalom, amit a sá­padt ifjú magára erőszakolt. percenként múlófélben volt. Miért táncol az ő > szerelme mással? Aliért kell neki egy­általában táncolni? Júlia U olyan butácska, naiv teremtés volna, mint a többi leányok, akik a test, a láb és a kar sa­játságos mozgatásában gyö­nyörűségüket találják? Nem, nem az vem lehet, hogy Júlia ne tudná, ne érezné azt, hogy neki fájdalmat okoz azzal, hogy másnak a karján mutat­kozik. Hisz idáig megállotta azt. hogy nem táncolt és hall­gatagon üldögélt a költő mel­lett, aki tíz szónál többet nem mondott ezen az estén, de azt, amit gondolt, érezni kel­lett Júliának. És most. íme. mégis táncra kelt azzal a ki­csípett fiatal tírral. Ennek bi­zonyosan valami mélyebb oka van ... A költő elfordult a tánco­:i lóktól és a sarokban, ahol azt vélte, hogy senki sem látja, mélységes szomorúsággal bá­­_ múlt ki a havas éjszakába a csapadékos ablakon. Az járt az eszében, hogy meg fog tanulni táncolni. Húsz erős akarattal mindent el tu­­~ dott érni eddig. Táncolni fog Júliával, áld nyilván szeret táncolni. De hogyan tanulhasson men táncolni, hogy komikussá. J ügyetlenné ne tűnjön föl l eleinte? Hogy őt valaki kine­vesse, esetleg a háta mögött j kigúnyolja? Nem, sohasem. Táncolni azonban mégls­­~ csak meg fog ,avulni. Ha más­­képpen nem, egyedül, amikor j senki sem látja... Egy kéz nehezedett a vál­­' Iára. — Petőfi — mondta Pap te­kintetes úr —. Júlia keres. — Júlia csak táncolion to­vább felelt a költő színlelt ‘ nyugalommal —, hisz az neki 1 mulatságot szerez. — Júlia már nem táncol • többet, mert látja, hogy ezzel ■ neked fájdalmat okoz. Téged [ vár. — Ö. a drága leány — fa­kadt föl a boldog sóhajtás a költő kebléből és a táncolókat , vadul, sőt illetlenül széjjelta­­. szigáva, sietett ama sarok fe. > lé, ahol Júlia ült. Pap tskin­■ teles úr a nyomában. : — Ki ez a neretlen idegen? i — kédezték itt is, amott is a . táncolők között. Pap tekintetes úr meg­mondta az idegen nevét. És a bálban, a táncban, mintha egy pill.útra önkén­telen szünet támadt volna. — Petőfi itt van! — suttog­nák önkéntelenül az aikak és a szemek odatapadtak arrn a hőre. aki mellett a költő he­lyét elfoglalta. — Petőfi van itt! — hallat­szott végig a nagy szálán nz emberek suttogása és a legiri­­gyeltebb és a legboldogabb nő ebben a percben Szendrey J'lia volt.-,. Ekkor határozta eú hogy fe­­lerégüi megy a költőhöz. (1915) Hogyan Int síi a & egyi-erneki Gépállomás nz önálló gnzdiilhodásho* ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom