Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-06 / 55. szám

Mit vár a termelőszövetkezet

a gépállomástól

Talán a tiszaigari Petőfi Ternielőszövetkeaet a tiszaJ füredi járás egyetlen olyan közös gazdasága, ahol októl bér 23-a után is normális mederben folyt az ólet. A tagok szinte kivétel nélkül végezték az akkor éppen soronlévő munkákat, a termést takarították be és vetettek. Később itt is sor került a vezetőség újraválasztására. Somlai Lajost, a tsz igen népszerű tagját — aki évekig párttitkár volt — választották elnöknek.

Somlai elvtárssal, a szövetkezet új elnökével a minap beszélgettünk. Sok mindenről, de elsősorban a tavaszi munkákra való felkészülésről volt szó. Helyesebben már nem is annyira a felkészülésről, mert hiszen március elején járunk és ilyenkor a jó gazda már túl van az előkészületeken. így van ez a tiszaigari Petőfi Tsz-ben is. Csak arra várnak, hogy az idő jobbraforduljon és máris dologhoz látnák.

A tagok a szövetkezet megalakulása óta mindig igénybe vették a gépállomás segítségét. De vajon, hogy lesz most? Egyik-másik szövetkezetben ugyanis elég nagy a gépállomás-ellenes hangulat. Akad olyan tsz, ahol egyszerűen kijelentik, nincs szükségük a gépállomásra. Semmilyen munkát nem akarnak végeztetni a traktorosokkal. Rendszerint

azzal érve'nek, hogy

a gépállomás túlságosan drága.

Nem lenne helyes arra kényszeríteni a szövetkezeteket, hogy akaratuk ellenére cselekedjenek, azt azonban ki kell mondani, hogy a nagyüzemi gazdálkodás el sem képzelhető korszerű gépek nélkül. Márpedig ilyen munkaeszközökkel csak a gépállomások rendelkeznek.

De hogyan, vélekedik erről Somlai Lajos, a Petőfi Tsz elnöke.

— Amit elmondok, az a tagok nézete is. Véleményem szerint egyes helyeken nagyon elfogultan vélekednek. Kissé elhamarkodott és meggondolatlan dolognak tartom, hogy egyes tsz-ek a gépállomás kizárásával akarnak dolgozni. A gépállomások munkája évről-évre javult. Mi megbecsültük traktorosainkat. Számtalanszor

előfordult, hogy a gép kezelése mellett például csépié* idején, zsákoltak, vagy trágyahordáskor segédkeztek. Ezt a munkát mindig külön fizettük meg.

Majd Somlai elv-társ arról beszélt, hogy ők az idén is ugyanúgy

igénybe veszik a gépállomás segítségét

mint más években. A szerződéseket már megkötötték. Bíznak abban, hogy továbbra is segítséget kapnak és a náluk dolgozó traktoristák is azon lesznek, hogy a szövetkezet idei terve maradéktalanul megvalósuljon.

Egyébként ezt várják elsősorban a Tiszaörsd Gépállomástól, amely náluk dolgozik. Az elmúlt évben harminc holdon termeltek borsót, az idén 50 holdra szerződtek. Kiszámolták a tagok hogy közepes termés esetén holdanként 7000 forint bevétel lesz ebből a magféleségből. Igen ám, csakhogy éppen a gépállomás tehet legtöbbet annak érdekében, hogy ne 9 mázsa legyen a holdankénti átlag, hanem akár 14, vagy 15. Ebben az esetben a bevétel megtöbbszöröződik.

S mit tehet a gépállomás? Ne csak idejében, hanem jó minőségben készítse el a magágyat. Ez, mint minden növénynél, a borsónál is nagyon fontos. Másrészt gondoskodjon arról, hogy a tagok a magot a legmegfelelőbb időpontban elvethessék. Meglehet ezt tenni ? Minden különösebb nehézség nélkül.' Nemcsak a borsónál, hanem minden más növényié leségnél is, ki lehet számolni és a Petőfi Tsz tagjai ki is számolták, hogy a gépállomás gondos, pontos munkával milyen mértékben növelheti bevételüket. Azt is mondják, hogy ha mindazt megkapják, amit várnak, akkor jóformán

a többlettermés fedezi a munkadijaka».

A tagoknak igazuk van. A gépállomások vezetőinek és dolgozóinak érdemes lenne nagyon is megszívlelni a szövetkezeti gazdák kívánságát, Ilyen módon hamar megszüntethetnék a ma még hellyel-közzel felbukkanó s néha bizony indokolt gépállomás ellenességét.

Elmondta Somlai elvtárs, hogy náluk az elmúlt években rengeteg baj volt az apróma gcsépléssel. Egyik oldalról mindenki arról beszélt, hogy ezeket a magféleségeket jó pénzen tudják értékesíteni. Nemcsak a földművelőknek, hanem a népgazdaságnak is hasznos, ha nagy területen termelünk, másik oldalon viszont számtalanszor megtörtént, hogy a hanyagul kijavított cséplőgépek miatt a drága magtermés fele, vagy még nagyobb része veszendőbe ment. A tiszaigari Petőfi Tsz gazdáinak az a kérése, hogy erre már most gondoljanak a gépállomásokon. Annál Is inkább, mert az idén még több aprőmagra lehet számítani.

Nem igényesek túlságosan a Petőfi Tsz tagjai. Kívánságukat teljesíteni lehet. Érdekes, hogy ebben a közösgazdaságban

a Ze'or vásórásf nem

fart jók kifizeted önek.

Igaz, ők is vesznek, de ahogy az elnök elvtáns mondta, már legszívesebben visszamondanák a megrendelést. Ugyanis számolgatni kezdtek és rájöttek. hogy sokkal jobban jönnek ki, ha ezt a gépet — amikor szükséges — a gépállomástól veszik bérbe.

Itt a tavasz, hamarosan teljes erővel megkezdődik a földeken a munka. A Petőfi Tsz gazdái várják, igénylik a gépállomás segítségét. Jól tudják, hogy a gép barátjuk.

Szekulity Péter

KÖZMONDÁSOK.

Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Amilyen a gólya, olyan a fia. Addig jár a korsó a kútra. — míg el nem törik.

Les mint az ökör az ui kapura

A TOTÓ eredmények

9. hét

1. Atalanta—Spal 1

Z. Bologna—Napoli 1

3. Fiorentina—Sampd. l

4. Genoa—Palermo x

5. Juventus—Internaz. l

6. I-ancrossi—Torino 2

7. Milan—Padova l

8. Roma—Lazio x

9. Triestina—üdinese 1

10. Pro Paria—Alessand. 2

11. Sombenedettese—Brescia

1

12. Simnienthal—Verona 1

1:0

2:1

3:0

2:2

5:l

1:2

2:0

2:2

1:0

0:1

2:1

2:0

A beérkezett szelvények 1 065 000 db körül jár.

száma

"Ttüek Htaiadtmk’ í

a fiUo-d wjakketidä&äb "

1956. október 23-a után az ellenforradalmi 1 cselekmények következtében nekünk, úttö-j rőknek le kellett tenni a piros nyakkendőt,? melyre fogadalmat tettünk avatásunk al-t kaiméval. Most, 1957 február 27-én elha-| tároztuk, hogy feltesszük a piros nyakken-; dőnket, mert az úttörőmozgalomhoz, foga-» dalműnkhöz, hűek maradtunk. Továbbra is] részt veszünk az úttörőmozgalomban. Foko-J zottabb mértékben fogunk tanulni. Semmi | kivetnivalót nem találunk a szovjet pioné-? rak munkájában és példaképünknek tekint-? jük őke\ Mi, a Sípos téri iskola alant fel-] sorolt tanulói felkérjük Szolnok város úttö-] rői.t, hogy csatlakozzanak az úttörőmozga-? lomhoz. Pala Erzsébet, Cipelte Ilona, ♦ Pala Zsuzsanna, Szilágyi ír- | ma, Szilágy1. Sándor |

Ady Endre

@AÍllag,ő-k csillaga

Sohse hull le a vörös csillag:

Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő dölyföl a keleti égen.

Sohse vörös a hulló csillag:

Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt. Szeszélye az égi világnak.

Hulló csillag hullj, hullj, rogy ás ig, Ezer eséssel, ezer jajjal:

Egy csillagból is jöhet hajnal.

Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre,

Vörös csillag volt a reménye.

*

A kisgazdák igazi pártja

A gazda éppen egyik ismerősétől búcsúzik a kapuban, amikor hozzájuk érek.

— Kerüljön beljebb az elvtárs — invitál szívélyesen.

Nem vonakodom, mivelhogy akármennyire tavasz is van, jobban esik a meleg szobában beszélgetni.

Nagy Dánieléknél meg különösen ió meleg van. — felesége főzi az ebédet. Süröeforog az asszony, emelgeti a fedőt, sót hint a levesbe, csutkát dob a tűzre, de azért van annyi ideje, hogy szót váltson a kemence patkáján üldögélő keresztlányával.

Nem Nagy nénin, hanem a keresztgyereken múlik a társalgás vontatottsága. Mária figyelmét ugyanis egy könyv képei és sorai kötik le. A Fehér Könyvet olvassa, miután a Nagy családban már mindenki átnézte.

— Mi a véleménye ezekről a terrorcselekményekről? — kérdem Nagy bácsit?

— Ember ilyet nem csinál, csak az. akiből hiányzik minden érzés. De tudták ezek, miért gyilkolnak;

Érzik Nagy Dániel forrósodó hangján, neki is fűződik valami emléke az ellenforradalomhoz.

— Talán itt Tiszaörsön is volt valami?

— Vér ugyan nem folyt, de elűzték az iskola igazgatóiát. a tanácselnököt, bántalmazták a kommunistákat.

— Na meg nagyon megjött a kulákek. a nagygazdák — hangja — kapcsolódik bele Nagy néni;

— Azám, mega1akult a Kisgazda Párt is. Szabó Gvula kinevezte magát pártvezérnek

és a hangszóróba mondta, a 8 holdon felüli gazdák jelentkezhetnek a Kisgazda Pártba;

Mondják most már mind a hárman. A gazda, a felesége, meg a vendég. Akasztófa állott Lengyel Gusztáv udvarán. 63 kommunista neve sorakozott a listán. A nagygazdák meg sem látták a szegényebb földművelőket, illetve ha meglátták, gúnyosan néztek rájuk, epés megjegyzéseket ejtettek.

Nagy Dánielék aggodalommal kérdezgették egymás között.

— Mi lesz most? Részes aratás ismét?

— No, akkor Dani bátyám sem próbálkozott azzal, hogy belépjen a Kisgazda Pártba. — jegyzem meg nevetve.

Rám néz. Aztán felkel a kanapéról. s 55 éves kászálódó lépésekkel a sublóthoz indul. Kihúzza a középső fiókot. — széttur a fehérneműk között, s egy bordó fedelű kis könyvecskét húz elő. A látásáról megismerem: MDP tagkönyv. Ahogy szétnyitia, kibukik belőle egy lapocska, az MSZMP ideiglenes tagkönyve.

Nagy Dániel 1945-ben lépett be a Kommunista Pártba, — ahogy mondja:

— A kisgazdák igazi pártiába;

Kicsi háza mellett 6 hold föld birtokosa. Földjéből két holdat 1952-ben betagosított a termelőszövetkezet. Éppen azt a területet, amelyben egy hold lucerna volt. Sajnálta nagyon, mert a jószágai szájából vették ki a falatot. A gazda pedig

nem sokra tud menni iószóctartás nélkül. Különösen, ha beadás is sújtia a termelőt.

— Azért kibírtuk és most jön a paraszti jobb jövendő.

— Úgy gondolja Dani bátyám. jobb élet virrad a parasztra?

— Úgy gondolom és úgy is lesz. Csak arra vigyázzon az állam, a szabadtermény-forgalomban ne tűrje meg a spekulációt. mert az bennünket, kisgazdákat vág nagyon.Nagy Dánielnek az a véleménye, hogy helyes ha az állam és a párt segíti az egyénileg gazdálkodókat. A segítséget azonban főleg a kevés földdel gazdálkodók felé kell megmutatni, ők a leghűbb támogatói a proletár államnak.

— Bízunk a pártban, együit haladunk vele. hiszen a mi pártunk.

így búcsúzik beszélgetésünk után Nagy Dániel tiszaörsi egyéni gazda.

— borzák —

Felhívás

diákdalok gyűjtésére

A Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége felhívja a tanulóifjúságot: segítse elő a készülő Diák-daloskőnyv kiadását, gyűjtse össze a legszebb régi és új diák-dalokat. A! dalok lehetnek, tréfás diákdalok és búcsúztatók, vagy' diáktörténetek a régmúltból. A dalok szövegét és kottáját a Diákszövetség címére (BuJ dapest, V., Belodannisz-u. 16..

I. em.) kell küldeni. (MTI.)

B Kiss MÁTYÁS:

Á JÓ FOGAS

KIUGROTT az ágyból. Bütykös lábaira papucsot húzott — kicsit nyújtózkodott — megropogtatta a derekát. Nadrágot vett magára. Kilépett az udvarra. Alig virrad, de máris tikkasztó a meleg. Hiába — július vám. Máma kiveti a kutya is a nyelvét. A kamrába sietett, leakasztotta a szegről a pendelhálót, válláradobta, — pórázt gyűrt a zsebébe és elindult. Sietve végighaladt a kihalt utcákon — kicsit megszuszogósodott, mire keresztül ért a gáton.

Belevette magát a füzesekbe. Az odvas, görcsös, földigérő lombos fák közt hűvösebb volt. A friss harmat megülte a levelet. A vén fák odvába tanyázó vadméhek most indultak gyűjtésre. Ez most nem érdekelte,

— ismerte a tájat, minden bokrot, fát — itt nőtt fel. Még a gyümölcsét kínálgató hamvas szeder sem izgatta, mint máskor. — Nagyon sietett. — Korán reggel lehet szép harcsát, süllőt fogni — no meg a csendörök sem ’ íborgatják. Hétfő van — másnaposak

— ilyenkor nem gyünnek.

A vízpartra élt. A folyó itt nagy kányáid írt le, a sodra az ívben alányaldosta a medret — akkora darabokat szaggatott le belőle, hogy egyik-másikból száz vályogot is ki lehetne vetni.

Erről jutott eszébe a vályogvetés. Tönkre is teite a lábát — ezért olyan visszeres. TMárciusban már nekigyűrkőztek, — sokszor be volt pillédzve a víz, amikor hajnalban a s ircsináló kapával vágták a zárát. De jó volt még akkor. — fiatal volt — nem fogott ki raj a semmi. Most már nem bírja. Nyomoi" ' élet az ilyen, az ember már dolgozni se tud. De valamiből csak élni kell. Jó, hogy itt a víz. meg az erdő. ez még ád valamit — a vasizjhői kosarat lehet fonni, gyékényből sza'-ajlót, jó lapátnyélnek valót ád a fűz. s a nyár suhángja, — halat a víz. Már ez se sokat ér. Az embert űzi a gátőr — még azt a pár koszos lapátnyélnekvclót is irigyli — u csendőrök, ha rajta kapják, ho”v engedély nélkül halászik, leülteti a szolgabíró, — a szerszámot is elkobozzák. Dehát mit eslnáljov a szegény ember? — Éhen nem halhat.

EZT A VIDÉKET azért nagyon szerette.

Itt mindig jó fogást csinál, mély a víz, ilyen helyen szeretnek tanyázni a nagy halak, bokrok sincsenek a part oldalában, csak néhány csenevész jégmetszette suha — tíz évvel előbb is ekkorák voltak. — A szederindába nem akad a háló.

Előkészítette a szerszámot, megigazította a köteleket, nehogy összegubancolódjanak. A part szélére lépett, fogai közé szorította az ólmot — meglóbálta a hálót, egy erőteljesen kaszáló mozdulat — és a pendelháló, mint vásárban a hintán libbenő palócmenyecske szoknyája — szétnyílott és halk sittyanással elmerült a piszkos-szürke vízben. Apró bodros hullámok maradiak utána. Kicsit egyhelyben reszkettek, majd összekapaszkodva, lomha gyűrűzéssel elindultak a part felé — egy kövér kecskebéka a part szélén pislogva tűrte, hogy , fehér tokáját nyaldossák. A A szemközti lagunás sekély vízben halászó szürke gém irigyen odapillanvott. — Aztán lépett egyet — mm félt. Hisz régi ismerősök vohak.

Az első dobás jól sikerült. Gyöngyörű, másfélkilósnyi tükörpontyot fogott. — Jól kezdődik a nap. — Jókedvűen dolgozott. — I.lajdminden dobás hozott valamit, — kisebbet, nagyobbat. Ritkán húzta fel üresen a hálót. A l. dat csak úgy a fűre dobálta. — Ott tátogtak, időnként nagyokat csaptak farkukkal. — Nem lesz ez így jó — megsajnálta őket — hadd élvezzék még egy kicsit az életet — pórázra, fűzte mind és bedobta a vízbe. A póráz végét egy kiálló száraz törzshöz kötötte. — Gyerünk tovább, addig, amíg lehet. — A jó fogás izgalma hatalmába kerítette. Az óvatosságról megfeledkezett. Lendült a karja, az ólmok röpítették a hálót. Egyszeresük megdermedt. Hátamögött roppant a haraszt, a víz tükrén megcsillant valami. Vissza Se mert nézni — sejtette, mi az; csendőrszuronyon csillant a napsugár. Az verődött vissza a vízen. — Oda a szerencsije. M még csak hagy járt, hogy majd kap érte egy pár napot — Uffti a télen, enni is adnak — de oda a jó fogás, meg a háló is. — A két csendőr oda köszön:

— Adjon Isten.

Lesz, ami lesz — kiemelte a hálót a vízből. Lassan megfordult. Egy szakaszvezető, meg egy próbacsendör-tizedes állt mögötte.

— Adjon Isten.

— No, van-e valami?

— Hát — nem sok — mostanában nincs szerencsém. Kifogják előlem mások.

— Ki. A pecázók. A sok rw-plopó cigány. Meg a dologkerülő szegényember. Ilyenkor, a legnagyobb dologidőben egész nap itt üldögélnek! Lopják a napot. Engedélyt azt az Istennek se váltanának. Oszt nekü. k gyűlik még velük a bajunk.

— No, de nem tartóztatjuk fel kendet. Nem komázni jöttünk. Mutassa az engedélyét.

— Hát — nincs nálam. Reggel a nagy sietségben otthon felejtettem.

— Nincs magának otthon se! Fogja kend a motyót. A vallatásnál minden kiderül.

— Nézzék az urak — engedélyem az ... nincs. ,.. annyi pénzem sose volt együtt, hogy kiválthassam, öreg ember vagyok már én. nem tudok se aratni, se gépelni. Be se vennének már a bandába. Hát mit csináljak, miből éljek?

— Ne jártássá a száját — hanem gyerünk!

— Akkor azt engedjék meg az urak, hogy dobhassak még egyet...

— No, hadd lássuk hát. — Foghat még — gondolta a szakaszvezető, — legalább estére csinálunk egy jó halvacsorát. Rég nem ettem, már.

AZ ÖREG RÁJUK nézett, Fölmérte a távolságot, foga közé vette az ólmot. Meglóbálta a hálót. Kivetette, de nem a vízbe. Csörrent valami. A puska zárdugattyúján csattant a súlyos ólomnehezék. Egy rántás — és a két csendőr moccanni se bírt a háló ke_ gyetlen ölelésétől.

— Büdös anyátokat!... Azt hiszitek, kifogtok rajtam? Nőjjetek még ahhoz!

— A hálót egye fene, de a halakat nem hagyom. — Gyors mozdulattal kirántotta a pórázt : vízből, derekára kötötte, úgy ahogy i'olt, nadrágostól, halastól neki a víznek. Erőteljes csapásokkal igyekezett a túlsó part felé.

— Oda biztos nem jöttök utánam!

A két csendőr azt se tűi-a hirteleníbsn. mit csináljon. Bambán á‘rr‘- k e~y darabig a szakaszvezotő. az időssbb, tapasztaltabb, nagy-nehezen felocsúdott.

— Hű. az anyja büdös istenit, megszökik!

Puskája után kapkodott, de meg se tudta

mozdítani. Nagynehezen sikerült a háló szorításából szabadulnia — segített társának is. — De a kakastoll! Oda a szép kakastoll! A kalapja úgy nézett ki, mintha a kutyaólból húzná Id. A sáros, iszapos hálótól meg szemük, szájuk tele lett. — Rászedték, méghozzá csúnyául.

Tehetetlenségébe irtózatos düh fogta pl: — nem szöksz meg előlem, piszkos kapcabetyár!

VÁLLÁHOZ emelte a puskát, lőtt. Hirtelenében nem is célzott, de úgy látszik, vakiából is talált. A szökevény hirtelen alámerült. Csak egyik kezének ujja látszott a vízből. — Nem... mégse lőttem meg... fclbukkant, tovább úszik ?...

— M-' az... mi van vele? Ismét alámerült? Mért bukdácsol? Ha eltaláltam volna, akkor véres lenne a víz! Valami baja van. Az anyja Istenségét, még belefullad- Nekünk lesz kellemetlen — kihallgatás, jegyzőkönyv, áthelyezés... ilyen vacak ügy miatt! Valósággal azért izgult, hogy amaz elérhess- a partot.

— No, ezt jól megcsináltam. Most nem tudom, hogy menekülök meg. — Ez foglalkoztatta a szökevényt is. A halak húzták a pórázon, kegyetlenül húzták lefelé. Milyen hülyeséget csinált. Derekára kötötte. — Tudhatta volna, hogy a halak nem arra mennek, merre ő szeretné. Itt a vízben ők az erősebbek. Más megoldás nincs. m:g kell oldani a zsi-eget. Menjenek, csak ő .negmcneküliön. Elengedte magát. Érezte, a feje is víz alatt van. Csak kilátszó balkezének ujjait melengette még az éltető napsugá . Lőttek... — csak nem...? Jobbkezével megpróbálta megoldani a zsineget. Nerr D került. Kutyám l ráhurkolódott. — Elszakítana — végső kétségbeesésben megragadta mindkét herével, összeszedte maradék erejét: pattanás és — szabadok voltak. Ö is, a halak is. Ivott egu kis vizet, de ilyen izgalmak után csak jót tett. Megkönnyebbülve vidáman úszód a part fele. Kimászott a vízből sebes lé lekkel eltűnt a part menti suhángosban. Megmenekült, de se hal, se háló. Egye fene, maid csinálunk másikat.

A KÉT CSENDŐR egy darabig, búmész kodott. aztán vállukm vették a puskát és katonás léptekkel távoztak. A hálót is otthagyták.

A tört;lilékről meg hallgatlak, mint a csuka.............