Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-06 / 55. szám

öottnsftás a VIfK ítetKIleiben Végre elkészült! A légi fehaj, a légi vágy valósult meg, amikor Szolnokon a Csallóköz utcában tegnap megnyílt az üzletiház. Bajtai Károly, a városi tanács elnöke rövid megnyitó szavakkal ad­ta át az üzletet a kereskede­lemnek. Pillanatok alatt el­­özönlötték a pultokat a türel­metlen vásárlóik. Különösen a vegyi és háztartási cikkek részlege örvend nagy siker­nek, mert lehet kapni min­dent. Akkora az érdeklődés, hogy a boltvezetők is bekap­csolódnak a kiszolgálásba. , — Csak azután mindig le­gyen áru úgy, mint most — mondják az asszonyok. A Kiskereskedelmi Válla­lat vezetőinek határozott ígé­rete a válasz: — Lesz. A Natiomal-kassza hihetet­len gyorsasággal dolgozik. A pénztárosnőnek biztosan elfárad estig a karja a sodr csavarástól. De lesz elektro­mos rendszerű pénztárgép is. Egyik férűvásárló egy üveg palackozott bort szorongat. — Cigarettát is vettem — mondja. Felesége is itt van. ő szappant vásárol. Dóra Ger­­gelyné a Gyár utcában lakik. Szerinte is nagyon kellett már egy komoly üzlet ide. — Van bors is? — kérdezi az egyik asszony. — Azt is kérek. — Mi citromot vennénk, de nagyon sokan vannak, majd később próbálkozunk. — Ezt hárman mondják és igazuk is van, mert a gyümölcsosztá­lyon szinte tapossák egymást. Az édessógpultnál a gyerekek gyönyörködnek, s a mamák nem tudnak ellenállni esdek­lő tekintetüknek:--------------­Meggyilkolta édesapját Idős, ismeretlen ember holttestét dobta partra a Tisza Szeged mellett. A ha­lott kezei össze voltak kö­tözve, s a kötél végén egy kődarab csüngött. A nyomozás kiderítette* hogy a holttest azonos Gyula Mihály 76 éves ti­­szaderzsi lakossal, aki február elején tűnt el a községből, Gyula Mihály meggyilkolá­séval Tiszaderzsen lakó fiát, Gyula János 46 éves földmű­vest gyanúsították. A nyomo­zás igazolta a feltételezést. Gyula János még a múlt év nyarán magához vette édes­apját azzal a szándékkal, hogy élete végéiá eltartja s ennek fejében örökli a va­gyont és a családi házat; De február elején végképp meg­unták a magatehetetlen em­bert. Gyula János asszonyával együtt kocsira ültette édesapját és azzal az ürüggyel, hogy gallyat hoznak, el­vitték a Tisza-partra. Amikar a folyó közelébe ér­tek, a fésű hátulról baltával fejbesújtotta édesapját, az asszony pedig addig ütötte, amíg csak meg nem halt. Ez­után összékötötték a halott kezeit, ráerősítették azt a követ, amelyet otthonról hoz­tak magukkal, majd bele­dobták a vízbe. A gyilkosok mindent beis­mertek, letartóztatásban vár­ják megérdemelt büntetésü­ket: Eáí a javából Ne rójon meg érte senM, amiért csak most adok szá­mot arról, hogy hol voltam március 2-án, szombatos este, jobban mondva ej jel, v*gy inkább hajnalban. — Egy­szóval estétől-reggelig. Mit mentegetőzzem, bálba volt ram s most pihentem csak ki a szórakozás fáradalmait: Hogy lehet szórakozás köz­ben kifáradni? Kérdezzék meg azoktól, akik a Szolnoki Gépipari Technikum végzős növendékeinek bálján ott voltak a Járműjavító Kul­­turotthanában. A táncos lá-< bak perdiilését kultúrműsor előzte meg. Nem akarok itt rangsorolni, elég annyi, hogy az egész műsor kedves, vi­dám, szép volt, és a főleg — a Tivzai/idék elintézte Köszönetemet fejezeni ki fáradozásukért, a szolnoki SZTK-tól a 671 forintot meg­kaptam. Szabó Lajosné Jászapáti • Örömmel értesítem a szer­kesztőséget. hogy szíves köz­benjárásukra a részemre járó szülési segélyt megkaptam a debreceni Postaigazgatóság­tól. Kovács Jánosné Tiszatenyő * Terményforgalmi V. prémi­um kifizetéséről szóló leve­lem elintézést nyert. Köszöne­temet fejezem ki. Homoki Istvánná Alattyán a táncolni vágyók örömére — nem volt túlságosan hosz­­szú. A nagyterem hamar át­­vedlett táncteremmé Körül a mamák figyelték, milyen ka­­pósak a lányok új ruhájuk­ban, középen pedig a minden bálra olyan jellemző „ma­jomsziget’“ érdemes tágjai keresték a kiválasztott női szempár ragyogását. A jazz együttes jobbnál jobb számokat játszott és te­gyük hozzá, nagy kedvvel. Sokszor kaptak elismerő tap­sot. Az ajtóban karján kosár­ral mosolyogva kukucskált be a virágos néni. Bemennie lehetetlen lett volna, mert aranyi volt a táncos pár, hogj azok is alig fértek. A végzős növendékek szá­mára külön terem volt fenn­tartva. Ott ők mulattak, he­gedű zengett, nagybőgő hur­­rogott és olyan szépen lehe­tett rá énekelni, hogy csak úgy rengtek belé a falak. A büfében szendvics-hegyek emelkedtek, s ahogy múlt aa idő, úgy zsugorodtak egyre kisebbre. Mintha soha nem akarnák abbahagyni a táncot a pá­rok, pedig már 4 óra felé közeledett az idő, amikor“ megnyillott a kapu. Itt-ott hozzáfogtak az alvók felkel­téséhez, mert mitagadás, ilye­nek is voltak. Az áttáncolt éjszaka fárad­ságával indultak haza a bá­­lozók, de a szemekben fénylő; volt a bizonyíték: „ilyen' jól még soha nem érezték; magukat." i — csülag — ; .......................................................................................................... ! * \ Az Uaialffii étel f áfáéit] SOK SZŐ ESIK mostanában a hallgató írókról, az] írók felelősségéről. Az írók, költők egyrésze már megszó­lalt, hangot adott véleményének, de az írók társadalmának] nagyobbik fele még nem tudni, mit akar, mély hallgatásba] burkolódzik. Érthető és jogos a türelmetlenség, amelynek5 .ópten-nyomon tanúi vagyunk: a nép írói ne hallgassa- 5 nak, hanem lépjenek a nyilvánosság elé. Elsősorban új iro-i dalmi alkotásokat vár tőlük a közönség, de várja a politikai} színvallást is, mint ahogy azt már megtették Mesterházii Lajos, Nagy Sándor és még néhányon az ismertebbeki közül. i Nos, mik a kilátások a fentiekre nézve? — érdek-3 lödnek az emberek. Mi a párt álláspontja pl. az lrószö-] vétség további működéséről és az irodaimi lapok megindí­tásáról? Várható-e a közeljövőben az irodalmi újságok] megjelenése stb. Az írószövetség a régi formában semmiesetre sémi folytatja munkáját. Köztudomású, hogy ez a szövetség az] írói egységfront létrehozásának szerve akart lenni, de különösen az utóbbi időben — inkább holmi politikai „egy-i ségfront” kialakításának helye lett, ahol a valóban kom-] munista írókat igyekeztek elszigetelni, sőt, mint a leg­utóbbi, október előtti, közgyűlésükön történt, teljesen ki-} szorítani a vezetésből. Erősen pártellenes, kommunista­­ellenes, sőt ellenforradalmi íze volt tehát ennek az „agy-] ségfrontnak”. Az olyan „kommunista” írók, mint Aczél} Tamás s az olyan „néphez hű íróid’, mint Evezi Endre (az-] óta már mindkettő az Amerika Hangja rádióban nyilat-] kozott kommunistaellenességéről) voltak a hangadók s def-i fanzivába szorították a párt, a nép ügye mellett őszintén< kitartó, de egyéni érvényesüléseket kevésbé fontosnak< tartó, írókat, költőket. A jövőben — amint értesültünk — különböző (nem nagy számú írócsoport működik majd, amelyeket a külön-' böző irodalmi lapok tömörítenék maguk köré. ♦ Mi a biztosíték, hogy ezek nem folytatnak majd ha-X sonló tevékenységet, mint amit az írószövetség folytatottt az elmúlt időben? t Elsősorban a párthű, a néphez hű írók tevékenysége $ és nagyobb szerepe az irodalmi életben. A nemsokára meg­induló irodalmi lapok egyikét pl. (a lap címe valószínűleg Élet és Irodalom lesz) Bölöni György — a magyar iroda­lom kiváló képviselője — szerkeszti majd. Földeák János költő egy havonta megjelenő irodalmi lap megindítását tervezi. Ismét megjelenik a Nagyvilág c. irodalmi lap is — ebben a munkában úgy tudjuk, Gereblyés László vállal majd nagyobb szerepet. — Kormányunk, pártunk tehát te­ret ad az íróknak, hogy ismét megjelentethessék mun­káikat és kialakuljon az egészséges irodalmi élet, fejlőd­hessen a magyar irodalom. Az azonban érthető, hogy a „napraforgó-lovagok”, a karrier haj hászó 7c, a párt és az ál­lamrend ellen uszítok nem kaphatnak helyet és fórumot mégegyszer az újságok hasábjain. AZ IRODALMI LAPOK megindulása után tehát várható majd több író megszólalása is. Azoké, akik nem tudnak hallgatni, mert csak egy életük van és az a magyar népé, a magyar irodalomé. Addig is azonban azt hiszem, egy kis türelemmel kell lennünk. Bevallom, nem tudok egyetérteni Harazin Mihály elvtárs cikkének némely sorá­val, amit az írókról legutóbb papírra vetett, hogy t. i. az írók többségénél a tiszta lelkiismeret hiányzik s azért nem írnak. S azzal sem, hogy „akik ma nem írnak, azok az ese­mények előtt sem hivatásszerűen írtak, hanem hivatal­­szerűen”. „Szerintem — mondja Harazin elvtárs — az ilyen íróknak nem is kell írnia, mert ugyeoár azt min­denki tudja, hogy két világ, két tábor van”. Ezt az utóbbit valóban mindenki tudja, de sajnos, a dolgok a valóságban nem ilyen egyszerűek, hanem sokkal bonyolultabbak. Az írók között is — akár csak az értelmiség más* rétegeiben — az árnyalatok egész skáláját lehet megtalálni és hiba volna részünkről, ha ezt nem vennénk figyelembe. Termé­szetesen a bírálatról és az írókat illető őszinte szavakról nem mondhatunk le a jövőben sem. Mindenesetre figyelemmel és nagy érdeklődéssel várjuk, kik lesznek azok az írók, akik mielőbb ráébrednek• igazi hivatásukra s önmagukban is el tudják rendezni az\ élet képét s azt művészi élménnyé, alkotássá formálni az olvasók örömére, gyönyörűségére> ; S BÍZUNK ABBAN is. hogy az adódó „hézagokat’, kitöltik majd a felnövekvő újak, akik máris bontogatják’ szárnyaikat s akiket nem egyszer éppen az ,,írói-hierarchia”! (megmerevedett rangsora) szorított háttérbe. Egyszóval bíznunk kell a magyar irodalomban,', amely még minden mélypontja után talpra tudott állni', ismét és meg fog újhódni most is, ha teljes szívvel segítjük! a munka nehezét magukra vállaló kommunista írók erő-', feszítéseit. ! Úgy gondolom, itt a megyében is nagyon sok tenni-; való vár ránk ebben a munkában. } ; F. TÓTH PÁL ; Tovább fejlesztjük a jót, LESZÁMOLUNK A ROSSZAL! Tanácskoztak Szolnok megye úttörő vezetői, nevelői Nemrégiben pedagógusok, írók. tudósok, művészek gyűl­tek össze Budapesten, hogy megtárgyalják legféltettebb kincsünk, a gyermekek isko­lán kívüli nevelésének kér­déseit, pontosában: az úttörő mozgalom jövőjét. A résztve­vők véleménye egybeesett az úttörők véleményével: nincs szükség őrszem csapatokra, vagy más úttörő-szervezetet helyettesítő mozgalomraj Szükség van továbbra is az úttörő mozgalomra, de olyan formában, hogy a régi hibá­kat felszámolják és újabb le­hetőségeket tárjanak fel és reálisabb, jobb alapokra kell helyezni az úttörő mozgal­mat. Mik voltak az elmúlt évek­ben azok a hibák, amelyek itt Szolnok megyében is jel­lemezték az úttörő csapatok munkáját? Erre a kérdésre adta meg a feleletet a múlt péntekjén összegyűlt száznál több nevelő, volt úttarőveze­­tő, a Megyei Tanács nagyter­mében. Magyar Gyula me­gyei úttörővezető a követke­zőkben foglalta össze a hibá­kat: az elmosódott határ az úttörő és az iskolai munka között, a működési módsze­rek kidolgozatlansága, az ön­kéntesség megsértése, — az erőltetett létszám emelés, a gyerekek vezetőképességének túlbecsülése, az úttörőtábo­rok üdülőjellege, a nevelési kérdések tisztázatlansága és az úttörő vezetők kevés lét­száma. Tévedés volna aat hinni hogy mindezeket a hibákat csak most, október 23-a után látták meg az ifjúsági veze­tők és pedagógusok. Az az igazság, hogy már 1953 után megkezdődött a munka, mely­nek célja az úttörő mozga­lom új alapokra való helye­zése, a hibák felszámolása volt. Hogy a hibák ellenéire mi­lyen sok pozitív vonása volt a’ mozgalomnak, bizonyítja a gyermekek ragaszkodása az úttörő mozgalomhoz és a pi­ros nyakkendő megbecsülése szerebete. Mégis, a jelenlegi körülmények között igen nagy körültekintést, hozzáér­tést és felelősséget követel meg az úttörő csapatok mű­ködés! mód»7ereinek a szerve­zeti (wabályzat kidől gőzt só­sának bonyolult munkája. Bár több részletkérdésben nem alakult ki egységes ól­említeni hogyan foglalta ösz­­sze Andrási Béla, a Járműja­vító dolgozója idevonatkozó véleményét: *— Aki hivatásának tekinti a nevelői pályát, annak kö­telessége úgy nevelni a gyer­mekeket, ahogy a társadalmi rendszer megkívánja. Sajnos még mindig vannak olyan pedagógusok, akiktől már ré­gen vissza kellett volna von­ni az oklevelet Csak olyan ifjúsági vezetők kellenek, — akik együtt tudnak élni, érez­ni a pajtásokkal. Döntő vál­tozást és fejlődést hoz majd az úttörő csapatok munkájá­ba a próbafokozatok beveze­tése. Csak az a gyerek lehet úttörő, aki a próbákon bébi-3000 szakszervezeti tagot érdekei A közeljövőben újjászerve­ződik a Helyiipari és Város­­gozdálkodiásd Dolgozók Sza­bad Szakszervezete, Az eddi­gi működési forma nem vált be teljes mértékben, hiszen a helyiipairi vállalatok szá­mos szakmában fejtenek ki tevékenységet Ezzel szem­ben a szakszervezet eddigi felépítésében csekély önálló­sággal, hatáskörrel rendelke­zett. Az új működési forrna szerint a szakszervezet terü­leti, illetve az átszervezés után, megye bizottságánál szakcsoportok alakulnak. Ezt szakmánként alakítják meg. Egy-egy szakmában 4-5, eset­leg több tagú társadalmi munkásokból álló szakszer­vezeti csoportja lesz. A szak­csoportok részleteiben is is­merik az egyes szakmák munkavédelmi, —1 termelési, kulturális, stb. problémáit. Ezekben kellő szakértelem­mel tudnak javaslatot, vagy határozatot hozni. A szakcsoportok megala­kulása egyúttal azt is jelenti, hogy az üzemi bizottsági ta­gok hathatósabb segítséget tudnak nyújtani munkahe­lyükön a termelés zavartalan­ságának előmozdításában. A vasipari szakcsoporthoz tar­tozók például — miután a szakcsoportokban minden üzem képviselve van — egy­ségesen tudnak állást foglal­ni a munkabérrel kapcsola­tos kérdésekben. JKz építőipari szakcsoport­hoz tartozók egyik legfőbb feladatuknak a bérarányos­ság megteremtését tűzték ki célul A helyiipari és a mi­nisztériumi ipari vállalatok­hoz tartozó üzemek munká­sainak ugyanis még ma sem azonos a munkabérük. A Me­gyei Tanács Téglagyári Egye­süléséhez tartozó gyárakban a munkások még nem kapják meg a 15 százalékos idény­­pótlékot. Ugyanakkor a mi­nisztériumhoz tartozó tégla­gyárakban a 15 százalékos idénypótlékot kifizetik. A Helyiipari és Városgaz­dálkodási Dolgozók Szabad Szakszervezete még csak 5 esztendős múltra tekinthet vissza. 1953-ban, <— amikor megalakult IS vállalat, 12 alapszervezetének 1500 tagja tartozott ide. t— Ma már 40 alapszervezete van a megye különböző helyiipari üzemei­ben és 3000 tagja a HVDSZ- nek: öt évvel ezelőtt a munkás­védelmi körülmények siral­masak voltak a helyiipari üzemekben. Mosdó, öltöző, művelődési lehetőség csak a legritkább esetben volt. Ma az alapvető munkavédelmi berendezések már megvan­nak. Igaz, hogy még helyen­ként kívánni valót hagynak maguk után. A művelődési lehetőségek azonban sokat nö­vekedtek. Ebben jelentős ré­zé van a szakszervezetnek Minden remény megvan ar­ra, hogy az átszervezés foly­tán még eredményesebb lesz a HVDSZ munkája. —ka— TSbb évtizedes munka után megérdemlik a pihenést A közelmúlt napokban több üzemnél és vállalatnál búcsúz­tatták ünnepélyesen a nyu­galomba menő dolgozókat. — Valamennyien megérdemlik a pihenést, hiszen több. mint négy évtizedet töltöttek el a munkában; Somogyi Arnold, a Kelet­magyarországi Textil Nagyke­reskedelmi Vállalat szolnoki lerakatának az igazgatója volt hosszú éveken át. Nyolc éve van Szolnokon, s korát meg­hazudtoló szorgalommal tár­gyalt, dolgozott; dicsért — vagy veszekedett azért, hogy a megye lakosai számára biz­tosítsa a legnehezebb időben is a szükséges árukat. Nagy része van abban, hogy a tex­tilféleségek nem fogytak ki sohasem az üzletekből. A vál­lalat dolgozói is szerették. — mindenkinek elintézte a logos panaszát. A Tisza Szállóban a fehér asztal mellett búcsúz­tak el vezetőjüktől, ahol Dara­bos Imre. vállalati igazgató elismerő oklevelet, a dolgozók pedig kedves kis ajándékokat adtak át Somogyi Amoldnak: Az Autóközlekedési Válla­latnál mindenki ismerte Far­kas Sándort. Több mint 30 éve vezet gépkocsit, s 1936 óta dol­gozik a TEFU-nál. illetve an­nak elődjénél. A hosszú szol­gálat után most nyugalomba vonult Sanyi bácsi. Megér­demli a pihenést, mindenkor megállta a helyét bárhová ál­lították; Negyvenöt évig volt a pult mögött Verő Ferenc, a szolno­ki 33-as Áruház eladója. — A Brüll cégtől a Szakszervezeti Áruházba, maid a Szabók Szö­vetkezeti Boltjába s innen a 33-as Áruházba került. Min­den helyen megszerették a vevők, kedvességéért, pontos kiszolgálásáért. A Kiskereske­delmi Vállalat dolgozói ün­nepélyesen búcsúztatták. * 1957. március 6. [ lásfoglalás a résztvevők kö­zött, a döntő kérdésekben azonban igen. — Az úttörő mozgalomnak kötelessége, hogy a gyermekek roman­tikus és egyéb hajlamainak kibontakozásához megadják a lehetőségeket és összehan­golják az iskolai munkát az úttörő élettel. A másik lénye­ges szempont: csak olyan út­törő csapatvezetők dolgozza­nak, akik alapjában egyetér­tenek a kormány, a párt cél­kitűzéseivel, akik ennek megfelelő neveléssel bizto­sítják az úttörők hazafias, szocalista, intemachomaiista neveléséi Ezekkel a követel­ményekkel minden résztvevő egyet ért hetett. Mégis meg kell ■ zonyította, hogy méltó erre.: ■ Azoknak, akik azt mondják,: i hogy ez azt eredményezi,: hogy az úttörő-mozgalom elit: i mozgalom lesz, csak azt fe-: lelhetjük: inkább azt érjük el • ■ ezáltal, hogy az úttörő-moz-! i galomban valóban felkészült,; ; ügyes, hazaszerető, az aka-; i dályokat leküzdeni tudó paj-; ■ tások kerülnek ; Tóth Imre elvtárs, az: • MSZMP Megyei Elnökségé-! ■ nek képviselője részéről igen! ■ megszívlelendő szavak hang-! ■ zottak el, amikor azt mon-! dotta: minden pedagógusnak,; úttörővezetőnek csak úgy ko-J ronázza siker a munkáját, ha!- a politikai tisztánlátás páro-! sül a szakmai tudással Még! mindig úgy magyarázzák sok! helyen október 23-át, mintha! annak céljainak megvalósu-! lása csupán a kommunisták; fizikai megsemmisítését, vagy! illegalitásba kényszerítését ! jelentette volna. Többről volt! itt szó. A magyar nép szocia.! lista vívmányainak megsem-< misítéséről, a ijiunkáshata-< km likvidálásáról, amelynek < következményeit, a munkás-1 ság és parasztság mellett aj népi származású értelmiségi j is érezhette volna. S amikor az úttörők között a nolitikai helyzetről esik szó, az ellen­forradalom módszerének le­leplezése mellett, erről is szó kell, hogy essék — említette többek között Tóth elvtárs. S hozzáfűzte: — Az MSZMP is levonta az úttörőmozgalom hibáiból a tanulságokat. Ezek felszámolásában, a helyes út­törőmozgalom kialakításában, a legkülönbözőbb területeken számíthatnak az úttörő veze­tők az MSZMP segítségére is. A tanácskozásokon nagyon sok életrevaló, megvalósítha­tó javaslat Is elhangzott. E cikk keretében azonban nem foglalkozhatunk ezekkel. S in­kább a megvalósulásról sze­retnénk majd írni Ennek el­lenére le kell szűrni a tanul­ságot: ahhoz, hogy olyan út­törőmozgalom alakulhasson ki, amely vissza tudja hozni a példaképek köré szőtt ro­mantikát, s amely a gyerekek lelkében, életében feledhetet­len nyomokat tud hagyni, szükséges meghallgatni, s ha lehet, meg is valósítani eze­ket a javaslatokat, ugyan­úgy, mint a le górd ekeit ebbe­két, az úttörőket is, (Bubor) ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom