Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-31 / 77. szám

■

IRODALOMiMÜVI

ET] A moszkvai

magyar irodalmi kiállításról

Műteremláto%atás Mezőtúron

Csabai Wagner József festőművésznél

~ MENJENEK CSAK egyenesen tovább, s azon a sarkon, ahol egy kutat látnak, forduljanak jobbra — magyarázza útbaigazítónk. — Ott aztán már akárki meg tudja mondani, melyik házban lakik Csabai Wagner József festőművész.

Valóban hamar rátalálunk a házra. A műterem bejárati ajtaján sajátos kézi húzócsengő jelzi jöttünket. Míg belülről is szemügyre vesszük a csengőberendezést, az előszobában végigsikló tekintetünk máris felgyűjti és kiválasztja az érdekességeket: néhány sétapálcát, melyek a korát meghazudtolóan fiatalos külsejű művész hűséges útitársai: a nagy hagyománynyal rendelkező mezőtúri korsós- és fazekasnépművészet remekeit: a festőműtermek elengedhetetlen kellékeit: üres kereteket, kifeszített vásznakat. De nem időzhetünk sokáig az előszobában, máris hívogat a vakító napfényes műterem. A házigazda — Csabai Wagner József — figyelmesen elfüggönyzi az egyik ablakot, míg a másikon továbbra is széles kévében zuhan be a melegítő márciusi napsugár. Ez a világítás is elegendő ahoz, hogy most már végre rátérjünk küldetésünk tárgyára és az: a képek. Képek a falon, a földön, a falhoz támasztva, az asztalon, a festőállványon. Művészi rendetlenségben és mégis harmónikus egészet alkotva férnek meg itt, egymás mellett a művész olaszországi tanulmányútjain készített, jelegzetes déíi tájak és színek a túri vásár forgatagával, havas budai tájakkal, portrékkal. Grafikon, pasztell és olaj váltja fel egymást a falon, a paravánon.

ISMERKEDÜNK a képekkel és ugyanakkor ismerkedünk, beszélgetünk a művésszel is. A művész szerény és szűkszavú, keveset mond önmagáról. A néma képek beszédesebbek. azok már többet árulnak el...

Fenntartással írom csak le. hogy Csabai Wagner József 69 éves. Fenntartással, mert nem láttam születési anyakönyvi kivonatát, a képei, színei, dinamikája sokkal kevesebb életkorról árulkodnak. De el kell hinnem mégis, annyira komolyan bizonygatja. Ha tehát így van. örüljünk hogy változatos, hosszú életét ilyen tettrekészen, ilyen jó egészségben, jó erőben éli.

Pedig a munkából ma is bőven kijut a művésznek. Mint óraadó rajztanár, szívesen foglalkozik a mezőtúri tanulóifjúsággal. Pusztán a rajzok kijavítása rengeteg szabad idejét veszi igénybe. Ezenkívül mintegy hét éve már. hogy a kultúrotthon képzőművészeti szakkörét vezeti, részt vesz kiállításainak megrendezésében, de aligha van Mezőtúron kultúrális megmozdulás, mely őt is ne foglalkoztatná. Nemcsak az általa vezetett szakkör kiállításaival törődik: tevékenyen közreműködik a Budapestről érkező különféle (Munkácsy, Nagy magyar festők stb.) — reprodukciós kénanyag rendezésében, kiállításának előkészítésében, a kiállítások látogatottságának biztosításában is.

KI HINNÉ, hogy ez a derűs tekintetű, mozgékony festőművész, a motivomok rajongója, valaha építészként kezdte pályafutását? Csak az első világháború után váltott át a művészi pályára, s emellett most már élete végéig kitart.

A híres Rauscher professzor volt grafikában mestere. Megyénkbeli pályatársaival — Chiovinni Ferenc szolnoki és Gecse Árpád alattyáni festőművészekkel együtt — a ballóista iskola képviselője. Budapesti műtermét egészen a második világháborúig fenntartotta: amikor a háborús események megszakították a békés alkotó munka folyamatát. Mezőtúrra költözött és ott folytatta művészi tevékenységét, s reméljük, — folytatja is még nagyon sokáig, jó egészségben.

Nem tudunk összefüggően, folyamatosan beszélgetni. Újra és újra hívnak a képek. Meg-megállunk megint egy újabb, s ismét egy másik előtt Most egy pasztell hívogat; tipikusan olasz sikátor. Ónként adódik a kérdés: hol. merre járt — 1928-ban. 1930- ban Berlinben, Olaszországban utazgattam.

MEGKOCKÁZTATUNK — egy újabb kérdést: a külföldi tanulmányutak, a budapesti műterem után jól érzi-e magát Mezőtúron? Felcsillanó szemmel, meggvőzően vallja: — Én Túrt nem akkor ismertem meg. amikor idejöttem hanem sokkal régebben. — S hogy mennyire megayökeresedett Mezőtúron, annak — nemcsak művei — a túri tájképek, a művész fantáziáját annyira foglalkoztató túri vásári képek a bizonyítékai. — Benne él egész Mezőtúr múltjában és jelenében. Büszkén hozza elő egyenként, mint féltve őrzött kincseket, az öreg Badár egyes értékes vázáit, gyűjteménye büszkeségeit. De élő és élénk kapcsolata van ma is Badár Erzsébettel és minden mezőtúri fazekasművésszel és háziiparossal, akik a mezőtúri motívumok kifo-'-’hntatlan tárházai.

— Én csak ott érzem jól magam — folytatja önvallomását Csabai Wagner József —, ahol víz és motivum van. Mezőtúron van viz: a Berettyó is, a Kőrös is és van motivum bővíben. Hát hogy is ne szeretném ezt a várost!

így derül ki, hogy a festőművésznek két szenvedélye

BORZAK LAJOS:

NAGYAPAM

Az én nagyapámról regék keltek szárnyra, derűs legendákat őriz falum róla.

Hiszen egykor ő volt jász-föld daliája, és 6 volt a környék híres vígadója.

Földje pár lioldacska, két-jegyű családja verejtékje, gondja betöltötték házát, de az ösi_ jászföld konok csalogánya borba, dalba szőtte rút nyomorúságát.

gatott versgyűjteményét látom. A szomszédos asztalon a .Magyar költők antológiája”-*

találjuk, amely a legszebb magyar versek legjobb orosz fordításait tartalmazza. A teremben. akármerre is nézek, csak könyvet és könvvet látok. Jobbra Vörösmarthy Mihály, Mikszáth Kálmán, balra Móricz Zsigmond, Kölcsey Ferenc. József Attila, megint másfelé Gergely Sándor, Illés Béla könyveit. Sok helyen az orosz fordítások mellett az eredeti magyar müveket is „elolvashatják” a látogatók. A Lenin-könyvtár a legtöbb eredeti magyar könyvvel rendelkezik.

— Miért áll ott az a sok gyerek? — kérdem az egyik látogatótól.

— Gárdonyi Géza „Egri csillagok” című művét nézegetik.

Ez a könyv rövid idő alatt nagyon népszerűvé vált a szovjet fiatalok körében. A török rablók ellen küzdő egri hősökről szóló történetet már többször adta ki az ifjúsági könyvkiadó vállalat, —• mert a példányok hamar el-* fogytak. A könyv emlékezteti az olvasóit -> magyar és orosz nép évszázados barátságára is. Ezért Gárdonyi gondolatait napjainkban Is közel érezzük magunkhoz.

Újabb és újabb termek következnek. Itt a magyar forradalmi mozgalom történetéről, ott a szovjet emberek magyarországi élményeiről találunk könyveket,

A kiállításon külön helyet szenteltek a magyar tudományos irodalomnak, amelynek népszerűségét számos orosz fordítás bizonyítja,

A kiállítás végére értűnk. A látogatók megismerkedhettek a magyar irodalom és művészet legkiválóbb képviselőinek alkotásaival, amelylyel gazdagították az emb»^ kultúra kincsestárát.

Irta: V. Vojnov

Bár dolgozni szegény mások földjére kelt, büszkébb ember mégsem született még nála. Süveget egyedül a csaposnak emelt, gazdagot nem kímélt gúnyűző tréfája.

Nótája hogy zengett nyári éjszakákon!

A hajnal, az este jókedvben találta.

Dal termett örökké cs móka a szájon, búsulni talán még nagyanyám se látta.

t

Njugszik mar az öreg, én nem Is ismertem, de őrzi emlékét falun, a nagy család, üreg parasztoktól száll felém Intelem: «Fiam, olyan legyél, mint volt a nagyapád”.

A Győri Wilhelm Pieck Vagon és Gépgyár

azonnali belépéssel felvesz asztalos, esztergályos és festő szakmunkásokat. Érdeklődőknek írásban választ a vállalat munkaügyi osztálya ad.

(Részlet egy hosszabb pedagógiai rlport-rcgeny!>ől. A regény huszonöt tanítónő jelölt és tizenkét nevelő több évi munkájának, erőfeszítéseinek kívánja emlékét és tanulságait megőrizni.)

ég amikor elsőéves volt az osztály, az iskola egyik 1,1 énektanára, a nagy Kodály-tisztelő, Kecskés Jóska két jászsági zenei tehetségre hívta fel figyelmemet. Ültünk a kisváros nagyvendéglőjében s hörpöltük a frissen csapolt sört a korsókból. Vasámaponta itt találkoztunk össze, s jóllehet minden nap annyiszor együtt voltunk az iskolában, itt beszéltük meg mindazt, ami a szívünket nyomta. Kecskés jászberényi volt, nemcsak születését, de öntudatát illetően is. Birínyi.

— Volt egyszer itt egy zenész. Kórusvezető meg komponista. Te helytörténész vagy, nézz körül. Palotásynak hívták.

— Palotásy?

*— Igen — mondta Jóslta, szokásához híven csaknem minden szavát külön, robbanásszerű izgalommal, artikulációval ejtve ki. — Keresgélj csak. A régi újságokban. Mindenki ellene volt akkor. Éppen egy városi írnok legyen a kórusvezető!? Tudod már, ahogy az ilyenkor lenni szokott. De azért húsz évig működött a kórus. Mindenütt ott voltaik, Debrecenben is, ahol a dalosok összejöttek.

— Aztán mi lett vele?

— Semmi — legyintett Kecskés. *— Éhen halt. Méghozzá nem is jelképesen, ahogy írni szokták emberekről. Bemem igazában. Szobájában leltek rá s az egyik rokona eltemettette. -Ettől kezdve érdekelt engem is Palotásy elete sora. Keresni kezdtem a reá vonatkozó emlékeket, hagyományokat. Az idősebb nevelők büszkén, önérzetesen emlegették. Később még néhány dalát is sikerült meghallgatnom. Kecskés zongorázta a Rieszner-féle kiadásból. De én bizony ezeket elhallgatva ugyancsak elkedvetlenedtem. Ugyan mi fűzheti Jóskát, a nagy Kodály-tisztelőt ehhez a muzsikushoz, komponistához? Hiszen, ezek a dalok olyan szerény, bár kétségtelenül érző szívű, de konvencionális Lledertafel-dalocskák. Szerénységek. És mindaddig nem is értettem, mig csak a jászberényi muzsikusnak egy hajdani levélszövege kezembe nem került valahcmnét. „Én énekmestert nem ösmertem soha — írja Palotásy Pecsenyánszki, a hajdani negyvennyolcas honvédkapitány —, engem egy hangszeren mester soha nem tanított. És én olyan helyzetben soha nem lehettem, hogy életem legkedvesebb mindenét, a zeneszerzés titkait szabályosan képzett egyéntől vagy csak kevésbé szakavatottól is tanulhattam volna. Pedig életiem mindenét adtam

Császtvay István:

Hidegkúti Háti énekel

volna egy ilyen tapasztalt egyénért, lei engem útba vezethetett volna. De a fővárostól elkülönített helyzetem e kiváltságban nem részesített. Én a hangjegyzést s a hangszerekben bánásmódot részben kóborló zenész s országló cseh deákoktól lestem el f-. sajátítottam magamnak.”

Te, jóságos Isteni Élni itt Jászberényben, délelőttönként sercegő übatollal irkálni az adóíveket meg a marhapasszusokat, s anélkül, hogy tudta volna talán, élt-e Wagner Richard s anélkül, hogy valaha is eljutott volna a pesti Nemzeti Színházba, ahol akkoriban az operákat játszották, itt küzdött a lehetetlennel. Zenébe akarta szedni, így, maga magától, amit érzett. Ami benne zsongott. S néki rójjuk fel, ha mindez úgy sikerült, ahogy éppen sikerülhetett?

fj át Palotásy volt az egyik zenei tehetség, akivel Kecskés megismertetett. A másik meg: Hidegkúti Kati. Osztályom egyik növendéke. Kecskés úgy állt Kati mellé is, ahogyan Palotásy emlékét őrizte. Katit már általános iskolában sokat énekeltették, szerepeltették, de a klasszikusokkal s a romantikusokkal itt találkozott először, a képzőben.

<— Vigyázz erre a lányra nagyon! *— mondta Kecskés. — Sokaknak fog még örömet szerezni hangjával. Nagyon vigyázz rá! — Amikor meg elhelyezték tőlünk Kecskést Szolnokra, a zeneiskola igazgatójának, búcsúzóul újra csak lelkemre kötötte: — Aztán nehogy valami magyarnóta-énekes legyen ebből a gyerekből! Otthon mindig azt az 4 kanyargós Tisza partján-t énekelte. Vigyázzatok rá! Ha megértenél... tudod... hogy is mondjam: ugy-e megértesz engem. Tudod, jászsági tehetség.

S amikor másodikban Kati minden áron operettet akart rendezni s 6 is a színjátszósdlzók között viaskodott, egyszerre szembe kerültünk egymással, ö és én, az osztályfőnök. Még egy év múltán is duzzogott. Fájt neki, hogy nem engedem. De sejtelme sem volt arról, hogyan mentenénk, ha kell tíz körömmel is, mentenénk Palotásy János útvesztőitől. Kecskés távozása után Curtius Gyula bácsi, a képző másik zenetanára foglalkozott most már rendszeresen Katival Rendszeresen és kimondhatatlan türelemmel, gondoskodással, pontossággal. És Kati, most

már Idtünően szolmizál is. Amikor meg valami hangverseny-féle van a képzőben, ott áll a dobogón, mosolyog egészséges, közvetlen mosolyával, mi meg hallgatjuk őt Mendelssohn meg Schumann dalokat énekel leginkább.

A dalnak lenge szárnyán Szerelmem elviszlek én.

Virágos Ganges partján A legszebb kert int felém.

éílyan tisztán cseng Kati hangja. Minden osztálytársa ül moccanatlanul, nézik Katit simogató szemmel. A mi Katónkat. Mert hányszor álltunk mellette? Bizony hányszor volt már kötekedő az osztályfőnök, amint szolgálat készséget, a nevelőkkel szemben tiszteletadást követelt tőle, de még ezen túlmenően is osztálytársaival szemben mindenkor a pajtást összetartozásra szorította. Kati kitűnőrendű volt. Tanulással saho baj nem esetit. De meg kell őriznie, feltétlenül meg keU tartania természetességét, közvetlenségét, melyet már-már kikezdett a sok hajdani szereplés, színjátszás. Amit Yves Montand utólag lelt meg ismét, a közvetlenséget, azt Kati most még őrzi. Hát vigyáznunk kell erre is, akár csak a hangjára.

Ahogy énekel, látszik, néki is tetszik a dal.

Kinyílnak a nefelejcsek És nézik az ég kék ivét összeborulnak a rózsák És suitognaJc sok szép mesét.

A teremre rásimul a csend, amíg a befejezés előtti pianóhoz setten a dallam.

Jer, pihenj meg vélem, édes A karcsú pálmák alatt.

És álmodjuk csendben tovább Az édes, a szép álmokat...

A képző dísztermének márvány fős oszlopain végigsiklanak a hangok. A csillárok fényében mégegyszer rnegfényesülnek, s repülnének talán tovább. De felrúg a taps. Mindnyájunk öröme, ö meg, Kati. nem is titkolja, boldog. All ott a zongora mellett, nevet. Jót nevet valamin.

II e yiielótt a Schumann dalba kezdene, szeme mégegyszer a terem sarkába vetődik. Oda, ahol osztálytársai ülnek, s körülülik, valósággal körülveszik Katii özvegy édesanyját.

(A regény néhány részletét még a továbbiakban közölni fogjuk).

1

*

á

van: a motívum és a víz.

VÉGEZETÜL, megkérjük még, beszéljen legközelebbi de távolabbi terveiről. — vágyairól is. Egy-kettőre kósz a válasz: a művész rámutat három képére, melyeket április első napjaiban visz a budapesti zsűri elé, s ott kiválasztják ezekből az Országos Képzőművészeti Kiállításon részi vevő művet. Ez a legközelebbi esemény a művész életében. És a távolabbi célok? — Jó volna egy kicsit kitörni a2 egy város keretei közé szorított elzárkózottságból; jó volna utazgatni szép hazánkban vagy azon túl is; jó volna világot látni, s színekkel, tájakkal, élményanyaggal gazdagodva visszabujni otthonos — kis műtermembe, s papírra vászonra önteni mindazt, ami ceruzám és ecsetem alól kikivánkozik, hogy élményeiméi átadhassam másoknak, s az1 magukkal is vihessék otthonaikba.

(Nem volna helyes, ha művészeink ismét élveznék a — Magyarország egész területére szóló féláru utazási kedvezményt?)

AZ IDŐ SÜRGET, sa noí

búcsúznunk kell Csabai Wag. neréktől és a műteremtől. — ■ Még menetközben is rámkiált egy-evy kép: Itt vagyok engem nézz meg! Még kívülről. az utca felől is bekukkantok az ablakon. Nem ií csoda, hogy ott felejtettem £ 1 kesztyűmet. De ezt már csat útban, a vasútállomás felé veszem észre s örülök neki ürüw arra, hogy hamarosar • ismét látogatást tehessél Csabai Wagner József festőművésznél.

Uziráky Júlia

► A Szovjetunió legnagyobb [ könyvmúzeumában, a ..Lenin- 5 könyvtári’-ban nyitották meg [ nemrégen a magyar irodalmi l kiállítást.

í A kiállítás kapuja felett a ! Szovjetunió és Magyarország

* nemzeti zászlóit lengeti a ; szél s melletük egy felírat I hirdeti az eltéphetetlen szov• jet—magyar barátságot.

I A kiállítás fő témája ter| mészetesen a magyar iroda- I lom. de megtalálhatjuk a ma| gyár képzőművészet legkivát lóbb alakjainak alkotásait I is.

| Nézzük végig, mi is a ki- I állítást.

t Az első terem kiállítási I tárgyai azt hirdetik, hogy a i magyar művészet számos I nagyszerű zeneszerzőt, láng- I lelkű költőt és ügyeskezű | képzőművészt adott a világ- I nak. Liszt Ferenc életművét

Inagy érdeklődéssel tanulmányozzák a kiállítás látogatói, mert tudják, hogy Liszt a magyar nép érzés- és gondolatvilágának leghűbb kifejezője volt. A zeneszerző életét bemutató képek és metszetek mellett, ott találjuk A. Borogyin orosz zeneszerző „emlékezés Liszt Ferencre” című _ könyvét is. A másik terembe 1 lépve, Bartók Béla arcképe | tárul szemünk elé. Mellette I felírás hirdeti, hogy a kivá- I ló magvar zeneszerzőt halá- I In után Béke-díjjal tüntette t ki a Béke Világtanács. i A kiállítás anyaga rendkí| vtil gazdag. A következő te- I rémben orosz és ma^vm-nvei- I vű irodalmi alkotásokat lát* hatunk, amelyek Kodály Zol| tán, GeVlmark Kérolv. Mun- J kácsy Mihály, Székely Beirta- I lan életével és alkotásaival I foglalkoznak. A kiváló ma- I gyár művészek életművét I reprodukció mutatja be. A te- I rém másik sarkában Ék Sánfdor raizgyűjteményében gyö♦ nvörködhetnek a látogatók. J Elvegyültem én is a tömegben | és figyeltem a hatást. A né- I zőknek leginkább az „Olvaszt tár”. „Munkásnő”, „Buda- I nest”, „A Hősök-terén” című l képek tetszettek, amelyek I igazi realizmusról tesznek ta- I nubizonvságot. A látogatókat | a kének kifejezőképessége | ragadta meg.

l Meggyes! Farenc, Kisfalndi

; Stróbl Zsigmond és sok más |ma ""ar művész alkotásaiban | is '’vönyörködhetnek a láto; gatók.

: Hol vagyok? Egy magyar ; könyvkereskedésben? — ez a ; gondolatom támadt, amikor ; beléptem egy újabb kiállítási J terembe. Középen Petőfi Sán:dor összes verseinek négyköj tetes gyűjteménye fekszik, 5 mellette pedig a Iánglelkű I magyar forradalomköltö váló-