Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-03 / 53. szám
Kézfogás helyett Úgy gondoltam előbb, hogy harmadik személyben írom meg e néhányperces történetet. Úgy, hogy „A gépkocsi eleje az árokba csúszott, s a beneülők...“ stb. De nem tehettem. mert akkor nem írhattam volna meg. hogy a turkevei Vörös Csillag Tsz központi majorságán történt, s akinek köszönetét kell mondanom, az a tsz tagja, az egyik kocsis. Pedig az egészet azért írom le, hogy még egyszer mondhassam neki. köszönöm. Az iroda előtti keskeny úton akart megfordulni a gépkocsi vezére. A jobb első kerék egyből belecsúszott a 30 cm-nél alig mélyebb árokba. Nem a mélység, hanem a sárosság miatt nem tudott onnan kikecmeregni. A motor már 16- ideje erőltetettem morgott, a bal hátsó kerék rendületlenül csapta a sarat, egyhelyben forgott. Nem voltunk megijedve, hisz balesetre nem kellett gondolni. Csak Tibi. a vezér érezte magát kellemetlenül, gondolom, röstellte az esetet. Az út másik vége felől lovas fogat jött gyors iramban. A kocsis szigorú arcára pillantva. arra gondoltam: no ennek is meg lehet a véleménye a városi autós emberekről. A fogat előttünk hirtelen lelassított. A kocsis leugrott s minden szó nélkül megemelte a Skoda eleiét.. Megemelte erősen, aztán összeverte két dolgos markát s vissza’épett a kocsira. Mire a vezér és én kiabáltunk, hogy köszöniük. köszöniük. már kezében volt a gyeplő. Gyorsan hajtott tovább. Egyre gondoljam: emberség; felebaráti segítség. Aztán jutott csak eszembe, hogy hisz ő egy nagy család tagja, egv olyan nagy közösségé, amely az utóbbi hónapokban jól vizsgázott az emberség a felebaráti önzetlen segítség, az fiszszetartás nehéz tudományából. Szereltem volna a kezét megszorítani, de ö elhaltot* Ezért ezúton küldöm a kézfogást neki. nekik. — borsi ■ MI Ejnye, ejnye Néhány nappal ezelőtt levél érkezett a Tiszavidék szerkesztőségébe. írója, vagy írói azt követeli, vagy követelik, hogy az embereket jó lenne emberségre nevelni. Felháborítónak tartják, hogy régebben (idézzük a levélből) — „műveletlen kocsisok „Böskének’’ nevezték lovukat. Most meg már a tsz gazdaságok is ember nevekkel törzskönyvezik az állatokat.“ Uram, bocsáss, még a Tiszavidékben is megjelent egy írás, amely szerint a kunhegyes! Vörös Október Tsz Rózsi nevű tehene többezer kilógramm tejtermeléssel zárta az elmúlt esztendőt. Hát szabad egy tehenet ilyen szépen hangzó női névvel felruházni? Háborognak a levél írói. S hogy joggal e. vagy nem, azt döntse el az olvasó. Mindenesetre ió lenne, ha csak ennyi bajunk volna. Bár ami azt illeti lehet, •— hogy a derék riskák önérzetét sérti legjobban, hogy emberi neveket kénytelenek viselni. Ha beszélni tudnának, jóllehet, ki is kérnék maguknak ezt a faita bizalmaskodást. És még valamit A „Több magyar ember., aláírást visel* levél összeállítói emberségre hivatkoznak, sértőnek tartják, hogy az állatokat ember nevekkel ruházzák fel. — Az azonban úgylátszik eszükbe sem jut. hogy azért enyhénszólva közönséges dolog az állatok „védelme" mellett becsmérlően nyilatkozni azokról. akik 12 évvel ezelőtt zsírosparasztoknál. vagy uraságoknál kocsisok voltak. MűheV^tfiok Valamilyen foglalkozás, mások által nem naivon ismer' titkait, műhelytitkoknak szokás nevezni. Most ilvenrő’ lesz sző. Jó ízű. vidám szombatesti rádióműsor meghallgatása. vagy valami nevettető. a nőgyógyász véleménye Egészségű gyünk együk igen kényes kérdése, hogy szülj enek-e a nők gyereket, helyesek-e a jelenleg érvényben lévő idevonatkozó rendelkezések, kifejezik-e azok a szocialista államban élő emberek érdekeit. Nem mintha egy cikkel mindezt meg lehetne oldani, vagy magyarázni, mégis néhány kérdésit tanácsosnak tartunk közreadni A kérdésekkel megyénk egyik legilletékesebb emberét, dr. Berte Zoltán kórházi főorvost kerestük fel és hosszas tapasztalatai alapján tőle kértünk választ. Első kérdésünk: A terhesség megszakítását engedélyező rendelet megjelenése óta az előző évekhez viszonyítva hogyan alakult a születések aránya? A terhességek megszakításával kapcsolatban ma is érvényben lévő 1047/1 956/Vl. 3. számú minisztertanácsi határozat, amelyből az Egészségügyi Miniszter illetékes számú határozata született, a terhesség megszakítását túl szabaddá tette. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden nőnek, aki terhességének 12. hetét még nem töltötte be — ha kéri — engedélyt kell adni terhességének megszakítására. Ez a rendelet már eddig is súlyos veszteséget okozott és fog okozni országosan is mind erkölcsi, mind nevelési, mind nő és családvédelmi vonalon egyaránt A veszteségek felmérése országosan is és megyénkben is folyik, de pontosabb adatok csak néhány hónap múlva állnak rendelkezésünkre. Néhány megyei, tájékoztató iellegű adattal azonban most is rendelkezünk. — Például: asszonyainknál a vetélések száma az 1955. évihez viszonyítva 1956-ban megkétszereződött, az engedélyezel terhességi megszakítások mennyisége pedig ötszörösére eme1kede'tt. Igen elszomorító jelenség, hogy a terhességi tanácsadókon jelentkezők száma katasztrófán san csökken. Ennek érdekében a szülések száma is. megyei kórházunk szülészeti osztályán átlag havona ötvennel csökkent Szociális helyzetűket s az élő gyermekek szamát tekintve, kik kérik terhességük megszakítását? Az abortusz bizottságoktól a terhesség megszakítás! engedélyt kérők legnagyobb része gyermektelen, illetve egy-két elő gyermeket nevelő asszonyok. A kérelmezőknek körülbelül egyharmada a kettőnél több élő gyermekesekből adódik Sajnos a szociális helyzet elbírálásának a rendelkező örvény értelmében semmi jelentősége nincs, mert aki ragaszkodik a terhesség megszakításához — bármilyen helyzetben van is. — annak az engedélyt meg kell adni. A szülésznőképző intézet orvosi karának, vagy a főorvos elvtársnak a véleménye szerint a jelenleg érvényben lévő rendelet megfelel-e a realitásnak, nem szorul-e az önök véleménye szerint módosításra? Ha igen, esetleg milyen módosítási javaslatuk van? ■— A jelenleg érvényben lévő abortusz törvény ellen a szakemberek országosan tiltakoznak és tiltakoztak. Annak további fenntartását igen károsnak tartiák. Feltétlenül sürgős módosításra van szükség. A módosításnak olvan irányban kell történnie, hogy bizonyos betegségek miatt az illető klinikai-kórházi szakmai osztályok javasolják a terhesség megszakítását *— szükség esetén. Természetesen iv»E N aaa« tréfás újságcikk elolvasása után egyik barátom rendszerint fülön csip. Jó nagyokat nevet és meséli: — Meghallgattam ezt. meg ezt az előadást. Képzeld, hascsikarást kaptam a nevetéstől De mondd csak — kérdi tőlem és megfogja kabátom gombját, — hogy az itennyilában fabrikálják össze az ilyen humoros történeteket? Rendszerint azt válaszolom neki, hovv a semmiből, ö ezt persze rendszerint nem hiszi el. Pedig tényleg így van. Elmondok egy történetet és ezzel rögtön bebizonyítom állításom igazát. Igaz, hogy vétek az illem ellen, mert műhelytitokról nem szokás fecsegni, de mindegy. Néhány héttel ezelőtt egyik újságíró kollegámmal gondterhelt arccal róttuk a szolnoki utcákat. Nem tudom már pontosan, hogy min gondolkodtunk, de ez most nem is fontos. A műhelytitok a lényeges. vagyis az a történet, amely itt kezdődött. Kollégám egvszeresak minden átmenet nélkül megszólalt: — Buknak utánam a lányok. — Mit beszélsz? — kérdeztem tőle hüledezve. — Honan a csudából veszed, hogv buknak utánad a lánvok? Talán 'ordítva gondolod? — tettem hozzá tagadhatatlan rosszmáúisággal. Mire uiságíró kollegám lesűitó pillantássá1 végig mért és tömören csak ennyit mondott: — Ostoba. — Később bőbeszédűen elmagyarázta, mire "ondolt. Arra. hogv a sáros víztócsákkal borított szolnoki utcák ragyogó írástémát iutfat‘ak eszébe, csak egv élszakai erős fagyra lenne szükség. reggelre síkos lenne a :4rda. és máris megszülethetne a kiváló humoros írás az•al a címmel . Buknak utánam a lányok.’’ Igazat adtam kollégámnak de rögtön nekem is eszembe jutott valami. És ettől kezdve izgalmas napok következtek. Esténként mindketten olyan érdeklődéssel hallgattuk a meteorológiai jelentéseket. — hogy már kezdtek felfigyelni ránk. Kollégám a fagyot várta, én meg. nos hát én meg éppen az ellenkezőjét, a jó időt. Emlékezetes beszélgetésünkkor ugyanis az jutott az eszembe, hogy az ötlete tényleg kiváló. De még érdekesebb lenne, ha én írhatnám meg, hogy neki nem sikerült megírni a „Buknak' utánam . című krokit A szerencse istenasszonya nekem kedvezett. Megírhattam hát azt. hogy kollégám miről akart írni. Eddig a történet, bizonyságául annak, — hogy ime így lehet a semmiből is csinálni valamit. Szekulity Péter szükség van a szociális javaslat alapján is terhesség ,megszakítási engedély adására, de a b;zottságnak legyen joga elbírálni— a kérelmező összes körülményeit figyelembe véve — az engedély megadását. A terhesség többszöri művi megszakítása nem jár-e különösebb veszéllyel az anyákra nézve? A terhesség művi megszakítása intézetben, szakember által végezve is igen komoly veszélyekkel járhat Természetesen a többszöri megszatások esetén a veszélyek — (szövődmények) fokozódnak. Műtét közben megsérülhet a méh, s a sérülés olyan fokú lehet hogy esetleg a méhet csonkítani, vagy egészben eltávolítani kell. De lehat ez életveszélyes is. Súlyos méh és függelék gyulladás is felléphet, mely hosszú időre beteggé és munkaképtelenné teheti a nőt A felsorolt szövődmények meddőséghez vezethetnek. mely gyógyíthatatlan és a családi életet is tönkreteheti. Mindezek olyan kérdések, amelyekről köteteket lehetne írni. Sajnos ez a most érvényben lévő rendelkezés helytelen, egyoldalú szemléletből született, mondván: „döntsön a nő.“ A szociális nehézségek megoldásában nem szabad a terhesség megszakításoknak döntő szerepet iuttatni. O vasményos a előadásod 7 A Népművészeti Intézet két esztendőn át sokiszáz példányban jelentetett meg sokszoros! tott „zen e-szak k őri anyagokait’I Ezeket az illusztrációkat is közlő írásokat jól hasznosították az iskolák, zenei együttesek és. kulturotthonok, amikor egyegy zeneszerző életéről, munkásságáról előadást rendeztek. De olvasmányként a magánosok is nagy örömmel fogadták. Most, a fokozott érdeklődésre való tekintettel az Intézet „Zenei előadások" címen hat füzetből álló sorozatban kiadja őket. Az első két kötet, amely március elején jelenik meg, Bach, Händel Haydn, Mozart, Beethoven, illetve Schubert. Mendelssohn, Schumann, Chopin, Berlioz és Brahms működé^ sét tárgyalja. Előkészületben van az opera és operett mes-J tereiről, az Ötökről, vala-i mint a Liszttől és Erkeltől} Bartókig és a mai magyar zenéig terjedő időszak művészetéről szóló három újabb kötet is, amelyek előreláthatólag őszig megjelennek A mai külföldi zenéről a jövő év elején jelenik meg kötet. Az érdelei ód ők nek a Nép-j művészeti Intézet (Bp., 1.1 Corvin-tér 8.) készséggel! küld megrendelőlapot. A tel-3 ies sorozat hozzávetőleges j ára 24 forint, az első két} kötet ára mintegy 8 Ft lesz i AZ IGAZI BARÁTSÁGRÓL ÉS AZ „ÍRÓK ÜGYÉRŐL“ „A barátság, lényégé szerint odaadás, önmagunk feláldozása, áruikor a magunk életét a mások boldogságára való törekvéssel akarjuk megszépíteni. A barátság lerombolja a bennünk lappangó durva önzést, hogy magunkon kívül másokért is tudjunk aggódni, szenvedni, dolgozná ...” mondja az író. Magyarosan pedig az igazi barátság megfogalmazása így hangzik: Az igazi barát a bajban mutatkozik meg, nem pedig a borospohárnál — mert jóban mindenki jóbarát Ezt szokták mondogatni az emberek, de ez így is van. No, de kedves olvasó, engedje meg, hogy mint pedagógus hozzászóljak a szinte már unalmassá vált „írók ügyéhez”, igaz, hogy a pedagógusok is levizsgáztál: a 12 év továbbképzési anyagából, épp úgy mint az írók, a volit MDP-tagok és mindenki, aki október 23-ig szépen beszélt, írt, de másként gondolkozott és 23-a után úgy cselekedett, ahogyan addig is gondolkozott Szóval az események ideje alatt mindenki levizsgázott és a vizsga eredményei tanulságként szolgálnak minden szocialista ország népének és vezetőinek is. Ez a vizsga felfedte „jóakaróink” igazi módszereit és bemutatta az „emberi méltóság védelmezőinek” gazdáit azért, hogy ez emberek milliói éberebben gondolkozzanak, világosabban lássanak és ha kell, határozottan cselekedjenek. Igen csalódtunk: ki a barátjában, ki az elvtársában, a feleségében, vagy fordítva — de sókat csalódtunk az írók többségében is. íme csalódottságának ad kifejezést egy szegedi gyár segédművezetője, L. elvtárs a Népszabadság 1957 február 17—i számában ”Az egyszerű emberek és az írók ügye” c. cikkében a következőket tolmácsolja. „ ... Azt - hiszem, nem tudnak tájékozódni. Nagy baj ez, mert nem jó, ha az írót azok noszogatják, akik előtt neki kellene lámpással világítania. Sajnos, nem ismerik az életet, az emberek szándékait. Ha ismernék, másként látnák a világot, sok kétségük elosziana.” ó, szegények — nem tudnak tájékozódni nem ismerik az életet és nem is látnak. Bizony, kínai fallal vannak körülvéve — mit gondolnak..: nem gyerekjáték ám ez. De azért milyen érdekes, hogy például Urbán Ernő és még néhány író lát és tud tájékozódni így is. Úgy látszik, hogy Urbán Ernő és kollégái edzettebbek voltak; átmásztak a kínai falon, vagyis látnak, hallanak, tájékozódnak, sőt még írnak is. Kedves L. elvtársi — önnek majdnem igaza van. Hogy miért majdnem? Engedje meg, hogy idézzem Taylort, a nagy angol írói akit mikor ellenségei kifosztottak mindenéből, ezeket írta naplójába: „Minden vagyonom ez a tintatartó...: mindenemet elszedtek ... az az mégsem. Nem vették el az asszonyomat, sem barátaim szívét, megmaradt a jókedvem, az étvágyam, a tiszta lelkiismenetem; ez pedig a legpuhább selyempallást, amit az ember magára ölthet”. Nem gondolja-e, kedves L. elvtárs, hogy az íróink többségénél nem az „életismeret” hiányzik, hanem a tiszta lelki ismeret? Mert, ha tiszta lenne a lelkiismeretűk azoknak, akiket ez érint, akkor írtak volna, mert „A tiszta lelkiismeret mennyei érzés, nélküle a királyi szék pusztaság, vele még a kínpad és a vesztőhely sem ijesztő” — mondotta Széchenyi István. Igen, akik ma nem Írnak, azok az események előtt sem hivatásszerűen írtak, hanem hiva+alszerűen. Szerintem az ilyen íróknak nem is kell írni, mert ugyebár azt mindenki tudja, hogy két világ, két tábor van. — No, de nekünk -nem a múlt hibáin kell lovagolnunk — ahogyan azt sokan teszik — hanem a hibákból okulva azon kell fáradoznunk, hogy hogyan tudjuk jobbá, szebbé tenni életünket. Még akkor is, ha egyeseit MUK-oznak ás mister Aczélék pénzért hazudoznak, mert Vannak, kiknél dorbézolás az élet. Baromi módra sárban henteregnek, És azt szeretnék elhitetni véled, Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek. Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye S az éj sötétje egyformán hazug. És nem fog hinni soha semmi szépben. Akinek benső szív világa rút. (BEVICZ&Y) Sajnos vannak emberek, akik elfelejtik azt, hogy „napfény nincsen árnyék nélkül” és azt, hogy „az életbátorságot nem a sok szerencse adja, hanem a sok csapás”, mert a „megpróbáltatás olyan az embernek, mint a vasnak a tűz”. Hiszen példa erre Homérosz, aki vakon írta legszebb költeményeit, Beethoven pedig süketen alkotta meg a gyönyörű IX. Szimfóniáját. Az is igaz, akinek nincs sem elve, sem hite. annak nem is lehet becsülete. S akinek nincs becsülete, annak vajon mi a célja? Hazugság, gyűlölet és rágalom. No de nem baj — mondja az arab közmondás — „A kutya ugat, a karaván halad”. Haraziln Mihály 1 TTTVTTTTTV»TTTTTTTT^VTTTVVVTVWTTt TAVASZI NAPFÉNYBEN Habár még nincs Itt a tavasz, azonban a tavaszi as erejű I Képünkön egy nagy labdarúgócsata látható a „gyepen” és melegű napfény a szabadba csalogatja a gyerekeket, —|rongyfocival Döntsön a nő?
