Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-17 / 41. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt Ara; 50 fillér II. évf. «. szám, \un. február n, vasárnap. AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA t TTTVTrTTVTTTTTTTTVmTTTTVT* 4 4 4 Af/f : Szolnoktól Londonié; és vissza Halló! itt Petőfi Rádió Budapest 5 < 4 Olvasó ifiúsáeot! Visszahozta a föld Rádióműsor 4 ◄ Együtt a néppel A magyar népldemokrá. eáa politikai életiében az el­múlt hónapokban nagy viha­rok dnltak. A nemzet válasz­út elé került. Ma még sokan nem látják — de a vér azért folyt, hogy visszaállítsák az Eszterházyak, a Csákyak, a grófok és püspökök uralmát. Imperialista plutokraták ke­zére játszott ipar, viszaállí­­tott feudális nagybirtok — és a fasiszta fajgyűlölet szel­leme, a népidemokrácia meg­döntése után, ilyen Jövőt szántak a magyar népnek. Szerencsére a nemzet fele­lősségérzettől áthatott egész­séges része idejében felis­merte a közeledő katasztró­fát és a Szovjetunió segítsé­gével véget vetett a gyilkos testvérharcnak. Az aléltság­­ból ébredezni kezdünk, az or­szágban helyreállt a rend, a nyugalom, a fegyverek zaját felváltotta a békés építő­­munka. Lassan, de biztosan elindultunk a kibontakozás útján. Ezt a kibontakozást még fékezi a bizonytalanság, a kölcsönös bizalom hiánya, a zavartkeltő elemek mester­kedése. Az októberi események kü­lönösen mély hatást gyako­roltak az értelmiségre. Ezért szólunk most hozzájuk. Nem — nem azokhoz, akik a múlt­tal ezer szállal vannak össze­kötve, akik még mindig „urSkászmó perspektíváiból nézik a világpolitikát, amely Magyarországot már kétszer is a tönk szélére juttatta, akik Mindszenthy (ez a hitet­leneket üldöző középkori pre­­látus) katolikus monarchiá­jában látják jövőjüket, akik még mindig arról álmodoz­nak, hogy az ENSZ a magyar ellenfoiradalmárok kedvéért fegyverhez nyúl és véres há­borút kezd. Nem sok szavunk van azokhoz sem, akik ma ele­fántcsont toronyból szemlélik az ország gondját-baját — kaszthoz ragadt lélekkel az értelmiséget elkülönült „úri középosztály”-nak szeretnék látni. De szólunk azokhoz — és valljuk meg, sokan vannak ilyenek — akik még bizal­matlanok, akik félnek a régi hibák visszatérésétől; A kérdés így van feltéve — együtt akar-e az értelmi­ség a nemzettel a felemelke­dés útján haladni, vagy pe­dig a passzív ellenállás útját választja? Ha a magyar ér­telmiség a dolgozó osztályok előtt meg akat-ja őrizni te­kintélyét, akkor szívvel- lé­lekkel azok mellé kell állnia, akik a békés alkotómunka ják vezetni a nemzetet abból a kátyúból, amelybe október 23-ával jutott. A magyar ér­telmiségnek csak egy útja le­het, a reformkorbeU értelmi­ség hagyományaihoz méltóan, a népet választani, a néppel együt haladni; Ha ezt teszi, akkor a hang­súly most a munkán, van, azon a teljesítményen, amit végez az egész nemzeti mun­ka keretében, azon a társa­dalmi funkción, amit gyako­rol az ország életében. lg as, a magyar értelmi­ség zömének nyílt kiállását a rendszer mellett bizonyos körülmények nehezítik; Vall­juk be őszintén, az elmúlt években a kvalifikált értelmi­ségi munkát sem anyagi, sem morális vonatkozásában nem becsültük eléggé. A régi ér­telmiséget nyugtalanította, hogy 12 esztendei becsületes munkája után még mindig akadtak olyanok, akik azt mondták: ezzel a régi értelmi­séggel semmit sem lehet kez­deni. A forradalmi újítás lá­zában sokszor megfeledkez­tünk nemzeti múltunk tiszte­letéről, arról, hogy a jelen a múltból nőtt ki. A magyar jövő fundamentumának lera­kásánál sokszor eszünkbe sem jutott, hogy arra is kel­lene építeni, ami a magyar múltban haladó és becsületes. Igen, ezt őszintén b© kell vallani, hogy így volt De a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány ezeket a fél­­recsúszásrkat határozottan helyre kívánja igazítani; A párt és a kormány eltö­kélt szándéka, hogy fokozza az értelmiség anyagi és mo­rális társadalmi megbecsülé­sét, más mérték szerint mint ahogy a Horthy-rendszerben ér az elmúlt években volt Mi nem a szánkban, ha­nem a szívünkben akarjuk hordani a hazát. Felelősséget érzünk az egész nemzet som­sa és jövője iránt Valljuk és hisszük, hogy közös munká­val a magyar népi demokrá­cia valamennyi társadalmi rétegének részvételével, béké­sen, egymást támogatva, szebb, boldogabb szocialista hazát tudunk teremteni. Ezért nemcsak az értel­miség anyagi érdekeire apel­lálunk; Apellálunk nemzeti öntudatára és szociális fele­lősségérzetére is. Ha az értel­miség átérzi történelmi fele­lősségét, akkor csatlakozik ahhoz a táborhoz, amely a magyar népet révbe akarja vinni, annyi szenvedés, nyug­talanság és zűrzavar után. Hiszen a magyar értelmiség­nek ugyanaz az érdeke, mint a népnek: Megteremteni a gazdasági és politikai konszo­lidációt, a békés alkotómun­ka, a nemzet felemelkedésé-Kemény, sziklaszilárd karhatalmat és széleskörű politikai felvilágosító munkát! Megyei pártákéivá értekezlet Szolnokon A Magyar Szocialista Mun­káspárt Szolnok megyei Inté­ző Bizottsága e hó 15-én nagyaktíva értekezletet tar­tott Szolnokon, a Szigligeti Színházban. A beszámolót Kálmán István elvtárs, a me­gyei intézőbizottság elnöke tartotta. A beszámoló foglalkozott az ellenforradalom Szolnok megyei tevékenységével. „Az ellenforradalom fegyveres erőit a szovjet csapatok köz­reműködésével sikerült szét­verni, de ezzel az ellenség tevékenysége nem szűnt meg, sőt helyenként rendezte sorait és politikai tevékenysége fo­kozódott. Tevékenysége ma áthelyeződött az iskolába és a falura. Falun a termelőszö­vetkezetek szétrombolásán dolgozik, igyekszik félreve­zetni a dolgozó parasztokat, az ősi föld visszaadása jel­szavával. Városban uszít a karhatalom ellen, szítja a na_ c* nalizmust, az antiszemitlz. must, a legkülönfélébb rágal­makkal Igyekszik lejáratni a párt, tanács és egyéb funk­cionáriusokat. Egyes ellenfor­radalmi elemek nyíltan, vagy burkoltan igyekeznek olyan hangulatot teremteni, ami nö­veli a bizonytalanságot és fé­lelem-ben tartja az embereket. Azt hangoztatják, hogy már­ciusban újra kezdjük. Meg kell mondani, elvtársak, hogy erre ml is készülünk. Ha az el' enforradalom még egyszer elő meri dugni piszkos képét barlangjából, méltó feleletet kap tőlünk” — mondotta Kál­mán István elvtárs. Foglalkozott a különböző bűnüldöző szervek munkájá­val, majd áttért a párt hely­zetének elemzésére. „Me­gyénkben egészségesen foly­tatódik a párt újjászervezése, különösen az elmúlt 2—3 hét­ben. K taglétszám jelenleg meghaladja a tízezret mellett vannak, akik ld akar- nek feltételeit; Ma már elmondhatjuk, hogy a megye valamennyi nagyüzemében, községében, a termelőszövetkezetek egy ré­szében, gépállomásokon és állami szervekben vannak pár tszervezetek. Ha azonban az összetételt vizsgáljuk, nem lehetünk megelégedve a je­lenlegi helyzettel. Kevés a termelésben közve 1enül részt­vevő üzemi munkások szá­ma, üzemi pártszervezeteink kislétszámúak. Pártunk mindenekelőtt a munkásosztály pártja. Ere­je attól függ, hogy vezet­­heti-e a munkásosztály többségét. Ennek kifejezés­re kell jutni abban is, hogy pártunk gerincét a mun­kásosztály legjobb, legszi­lárdabb elemei kell, hogy képezzék. Sajnos, a helyzet az, hogy jónéhány üzemünkben: a Cu­korgyárban, a Papírgyárban, a jászberényi vasipari üze­mekben és másutt is lassan halad a párt szervezése. Nem keresik fel a becsületes volt MDP-tagokat, nem beszélget­nek el velük. Nem arról van szó, hogy mindenáron növelni kell a párttagság létszámát, mert inkább legyünk lét­számban kevesebben, de akik a párt tagjai, azok legyenek sziklaszilárdak, tisztakezű, tiszta lelkiismeretű emberek, akik meggyőződésből lépnek a pár soraiba. Itt a párt erő­sítéséről van szó. Arról, hogy olyan emberek, .kik a legne­hezebb időkben sem fordul­tak el a párttól, akik szíwel­­lélekkel hajlandók a párt cél­kitűzéséért harcolni, azok bekerüljenek a pártba”; A másik fontos terület, ahol ugyancsak előbbre kell men. ni a pártszervezés munkában, a dolgozó parasztság, különö­sen a termelőszövetkezetek, állapította meg a beszámoló. A pártfegyelem helyzetéről szólva megállapította, hogy megengedhetetlen az a hely­zet, ami kezdi felütni a fejét több helyen, hogy a párt alapvető kérdéseit, állásfog­lalásait hatféleképpen magya­rázzák. Gyakori a fecsegés is. Hiszen október előtt is az volt a bajunk, hogy a párt belső ügyeit nem taggyűlésen, ve­zetőségi ülésen tárgyalták hanem az írószövetségben, TTIT-ben és más helyeken. A párt előtt álló feladatok közül a beszámoló kiemelte a politikai tömegmunka jelen­tőségét. a fl kommunisták legtöbb feladata: kimenni tömegek közé, bátran megmondani vélemé­nyüket. A dolgozók érezzék, hogy a párt együtt érez, ösz­­saefarr velük. Ne engedjük át a terepet az ellenforradalmá­roknak. Ki kell ragadni min­den becsületes dolgozót a nyugati propaganda befolyá­sa alól Bátrabban és széle­sebb körben kell foglalkozni ideológiai kérdésekkel is. A gazdasági helyzetről adott értékelésben a beszámoló megállapította, hogy az ellen­forradalmi események során meglazult a munkafegyelem, sok a pazarlás, számos helyen béralaptúllépés van. A megye szocialista ipara 1956. IV. ne­gyedévi termeléséből több mint 90 millió forint esett ki emiatt Súlyosan visszaesett a munka termelékenysége is. A termelés és a termelékenység visszaesését a kifizetett bé­rek tarthatatlan és arányta­lan növekedése kísérte. Je­lenleg is fékezője a termelés­nek az anyag- és energia­hiány, a pazarlás, a laza munkafegyelem, Ezért a kom­munistáknak példát kell mu­tatni a fegyelmezett terme­lésben. Lépjenek fel határo­zottan a rendellenességekkel szemben, magyarázzák meg az üzemek dolgozóinak, hogy a termelés növelése nélkül, az önköltség csökkentése nélkül csak illúzió és de­magógia az életszínvonal emeléséről beszélni. A mezőgazdaság helyzeté­ről szólva a beszámoló ki­emelte, hogy a mezőgazdaság dolgozói az ősz folyamán az ellenforradalmi események el lenére, az alapvető mezőgaz­dasági munkákat elvégezték. Termelőszövetkezeteink közül jónóhányat széjjelvertek. Ezek közül sok most újjáalakul. A termelőszövetkezeti mozga­lom terén a legfontosabb a meglévő termelőszövetkeze, teje megszilárdítása. Emellett azonban a dolgozó parasztok termelési társulásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ért a mozgalmat is minden kommunistának támogatni kell. A hozzászólók egyetértettek az Intéző Bizottság beszá­­számolójával. Példákkal tá­masztották alá, hogy Szolnok megyében Is volt ellenforra­dalom; Keményen bírálták az igaz ságügyi szervek munkáját, amelyek a .szocialista tör­vényességre” hivatkozva nem hoznak ítéletet még az olyan ellenforradalmá­rokkal szemben sem. akik nemcsak a néphatalom megdöntésén dolgoztak, ha­nem közönséges bűncselek­ményeket is elkövettek. Kérték, erősítsék meg i karhatalmat, szilárd, a népi demokráciához hű munká­sokkal és parasztokkal, hogy méltó választ tudjanak adni, ha az ellenfoiradalmárok még egyszer megkísérelnék fegyverrel megdöntenl a népi hatalmat; Több hozzászóló is élesen bírálta a minisztériumok és középirányító szervek mun­káját. özse János elvtárs, a kenderes! községi pártszerve­zet elnöke példákat hozott fel arra, hogyan mentegetik ezek a szervek azokat az em­bereket, akik eljátszották a falu népének bizalmát, ezért beosztásukból leváltották. Ná­luk elbocsátották a földmű­vesszövetkezet ügyvezetőjét, az üzemág vezetőt, mert az októberi napokban a textil­árukról leszaggatták az ár­jegyzéket és a megengedett­nél drágábban árusították. A faluban minden becsületes ember egyetért abban, hogy ezeknek távozniok kell. De a szakszervezetnek, úgy látszik, más a véleménye, mert min­dent elkövetnek, hogy vissza­helyezzék őket. Kérte, ne vizsgálják hónapokig az ilyen emberek ügyét — nem ér­demlik meg. Ok jobban tud­ják, mit csináltak, bízzák csak rájuk. Vannak olyan jelenségek is, hogy ellenforradalmára­­kát azzal a jelszóval akar­nak megvédeni, hogy nél­külözhetetlen szakemberek. Nélkülözhetetlen szakember nincs. Nagy helyet kapott a vitá­ban az ifjúság magatartása az ellenforradalom időszaká­ban. „összeszámít a szívem* mikor láttam, hogy azok a fiatalöle, akikért mi mindent megtettünk, taníttattuk, ősz­­töndíjat adtunk nekik, bár­milyen pályára mehettek -*• és a szovjet hősök emlékmű­vét ők döntötték le Mezőtú­ron, arakét, akik életüket ál­dozták a mi boldogabb jö­vőnkért — mondotta Magda Árpád elvtáns. Ki a felelős ezért? — tette fel a Irdést, Nem ők — azok, akik bújta­­gatták őket A résztvevők lelkes tapsa fogadta Baráth Bálint elv­társnak, a szolnoki járás MSZMP Intéző Bizottság el­nökének javaslatát, hogy a vörös csillagot rakják vissza mindenüvé, ahonnan az cllenforradalmárok le­verték és a piros, fehér, zöld zászló mellé tűzzék ki a vörös zászlót is április 4- re a megyében mindenütt, de elsősorban Szolnokon eredeti helyére állítsák vissza a szovjet hősök em­lékművét. Az aktíva a saronlévő fel­adatokra is ráirányította a figyelmet. Andrási Béla elv­társ, a Szolnoki Járműjavító dolgozója a párt erősítéséről és a terv teljesítéséről be­szélt; „A Járműjavító öreg munkásai a nehéz napokban is a párt mellett állottak, ugyan így a fiatalság többsé­­g is. Elsősorban «zekből az elvtársakból erősítjük a pár­tot” — mondotta. Megjavult az üzemben a munkafegye­lem is. Ennek tudható be, hogy most már (Folytatása a 2. oldalon.) KÉSZ TRAKTOROK sorakoznak az udvaron. Kez­dődhet a szántás-vetés. TAVASZVARAS A CIBAKHAZI GÉPÁLLOMÁSON. Legelőször az univerzális traktorokat Javították ki, s Így egész télen át szállít­­hattak és pénzt kereshettek velük- Bús János munkagép me­chanikus, Busi József és Lukács Gyula műhelymunkások és Tóth Mihály műszaki vezető részesei ennek. TRAKTOR A FÉKPADON. Ezt nem kell szőszerint érteni, mert annak itt a képen híre-hamva sincs, ilymódon próbálják ki, sikerült-e a javítás vagy sem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom